Boppard 2000.

Mint előző évi boppardi utunkon, most is minden ugyanúgy kezdődött: éjfélkor találkozó az iskolánál. A folytatás viszont már másként alakult, mivel az idén már 20 tanulónak volt lehetősége, hogy megismerje Boppardot, környékét és a partneriskolát. Több diákhoz azonban nagyobb busz is kellett. Most az odafelé úton mentünk be a frankfurti repülőtérre, mivel a Luleaból érkező svéd diákok szállítása Boppardba a mi feladatunk volt. Szállásunk családoknál volt, ami a nyelvtanulás szempontjából nem elhanyagolható szempont.

Reggel az iskolában találkoztunk ahol mindenki a házigazdájával óralátogatáson vett részt, majd megtekintettük az iskolát. Ezután a svédekkel közösen városnéző sétára mentünk, ahol három nyelven folyt Boppard nevezetességeinek, történelmének bemutatása. Délután a Polgármesteri Hivatalba voltunk hivatalosak, ahol egy kiállítás megnyitóján táncoltunk magyar és német táncokat. Ezt követően polgármesteri fogadáson vettünk részt. Másnap vendéglátóink egy rajnai hajóútra vittek bennünket. Útközben láttuk a híres Loreley-sziklát is, majd megmásztuk a folyó másik oldalán lévő hegyoldalt, melynek tetején állt Rheinfells vára, ahonnan csodálatos kilátás nyílott a folyóra. Lefelé egy akadálypályán próbára tehette mindenki ügyességét.

Következő délelőttünket ismét az iskolában töltöttük, ahol sporttudásunkat mértük össze a német és svéd tanulókkal. A pingpong, foci, röplabda mellett lábtoll is szerepelt a versenyen, az utóbbiban mi voltunk a legjobbak. A közösen elfogyasztott ebéd után egy hosszú gyalogtúrára indultunk Ehrbachklammba. A csöpögő eső ellenére mindenki kitartóan végigjárta a közel 6 km-es, néhol bizony emelkedőkkel, keskeny ösvényekkel tűzdelt utat. Másnap egy hosszú gyalogtúra szerepelt a programban, melynek során megkóstolhattuk azokat a szőlőket is, melyből a híres rajnai borok készülnek. A túra végén egy borospincében a szőlő feldolgozásáról láthattunk érdekes bemutatót. Utána egy esküvőn voltunk meglepetés. Az iskola egyik tanárnőjének volt az esküvője Koblenzben és amikor az ifjú pár kilépett a házasságkötő teremből, mi a Palotással köszöntöttük őket.

Utunk utolsó napján a borfesztiválon léptünk fel, ahol műsorunkat vastapssal jutalmazta a közönség. Különösen tetszett a nézőknek a lányok üveges tánca. Ezt követően az iskolába mentünk, ahol három ország étkeiből összeállított svédasztal várt ránk. Kísérőink és a sofőrök fantasztikus gulyáslevest készítettek. A svédek lazacot és rénszarvas szalámit hoztak, a németek pedig a desszertről gondoskodtak. A vacsora végén még közösen eltáncoltunk egy német, egy magyar és egy svéd táncot, melyeket mi tanítottunk be a többieknek. A búcsúzásnál minden vendégnek átadtunk egy magyar szalaggal átkötött fakanalat, melyen ez állt: "Auf Wiedersehen in Ungarn!", majd beszálltunk a buszba, és elindultunk hazafelé, hogy hazaérve szüleinknek beszámolhassunk a fantasztikus egy hétről.

(Czémán Katalin)