|
Boppard 2002. Boppardi testvériskolánkkal közösen nyert pályázat révén iskolánk 25 néptáncosa utazhatott egy hétre Németországba, ahová ifj. Aradvári László koreográfus, Aradvári Lászlóné, Pálné Szelencsik Klára és Szántó Andrásné tanár nénik és kísértek bennünket. A várakozás izgalma járta át az egész napot, mire végre elérkezett az indulás időpontja. Lassacskán megtelt az autó csomagtartója, hátsó ülése is. Miután szüleim beültek előre, kiderült, hogy én már be se férek. Újabb rakodás után aztán elindultunk az iskolához. A buszon ment a videó, közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Lassacskán aztán elcsendesedtünk, és akinek sikerült, szunnyadozott is egy kicsit. Reggel 9-kor érkeztünk meg Regensburgba. Belvárosi sétánkon megcsodáltuk a Szent Péter-dómot. Késő délután érkeztünk meg úticélunkhoz, Boppardba. Érthető volt az izgalom, nehéz volt a nagy idegenben egyedül, ismeretlen családokhoz menni, de a kedves fogadtatás megoldotta ezeket a problémákat. Még a hűvös idő sem szegte kedvünket. A családoknál töltött vacsora után senkit sem kellett álomba ringatni. Másnap 8 órakor gyülekeztünk a boppardi iskolánál. Nagyon nemes cselekedet következett, hiszen a német gyerekekkel közösen a "Run for help" jótékonysági futáson vettünk részt a szklerózisos gyerekekért és a kelet-németországi árvízkárosultakért. Az ebédet és a délutánt a vendéglátókkal töltöttük szabad programmal, ismerkedéssel. A délelőtt az iskolában telt el, persze feleltetésre nem került sor, csak éneklésre. A 3. és 4. óra a környezetvédelem jegyében zajlott. Csoportunk egyik fele almát szedett, a többiek az erdei utat tisztogatták meg. Délután újra a vidék szépségeiben gyönyörködhettünk. Koblenzben a német egység emlékművét, Maria Laachban a bencés apátságot, a hattornyú román stílusú templomot tekintettük meg. A programot gazdagította a mesés tó látványa is. A következő napon idegenvezetőt is kaptunk, aki tizenhárom német diákkal együtt segített eligazodni a látványosságok tengerében. Láthattuk például a kölni dómot, a gótikus templomot. A kulturális feltöltődés után következett a szórakozás. Az egész délutánt Phantasialand-ben töltöttük. Egyik izgalomból a másikba zuhantunk. A rengeteg hullámvasút, vízesés, szellemvasút és a háromdimenziós mozi rejtelmei varázsoltak el bennünket. Csodálatos volt! Majd ismét a munka napja következett. Néptánc próbák és előadások követték egymást, és büszkén mondhatjuk, hogy a sikerünk mindig fergeteges volt. Hát igen, ahol mi fellépünk "ott tombol a közönség". Jókedvünk sosem hagyott el, így az esti borfesztivál megnyitóján is csuda vidáman táncoltuk a Galgamentit, a Legényest, a Somogyit és a Szatmárit is. Az utolsó németországi napunk délelőttjét a vendéglátó családokkal töltöttük. Ebéd után mindannyian az iskolában találkoztunk, ahol mindent megköszöntünk és elbúcsúztunk egymástól. Délután, a nagy sikerre való tekintettel újra felléptünk a borfesztiválon, ahol az alkalomhoz illő üveges táncot is bemutattuk. Az esti tűzijáték nagyon szép volt, méltón megkoronázta a vendégségben töltött, soha nem felejthető hat napot. Az úton hazafelé gyorsan elaludtunk és újra végigálmodtuk azt a sok szép természeti csodát, emberbarátságot, izgalmat és örömöt, ami velünk történt.(Szabó Alexandra)
|
