Boppard és Luxemburg 2003.

Szinte még ki sem pihentük a nyári szünet okozta fáradalmakat, amikor újabb vakációra kellett mennie az iskola 30 néptáncosának. A közismert Bosch Alapítvány keretében egyhetes németországi kirándulásra indultunk szeptember közepén Böbe néni és Lackó vezetésével Boppard városába.

Az éjféli indulás után hamar videózásba fogtunk, de a film után azért többnyire sikerült álomba szenderülnünk, mivel senki sem szeretett volna kimaradni a másnapi programokból. A reggeli ébredés Münchenben érte már a társaságot. Meglepetésként először az olimpiai falut vettük célba, ahol megnéztük az 1972-es esemény létesítményeit. Sikerült bejutnunk a Bayern München stadionjába is, és hála a magyar leleményességnek, egyik társunk egy eredeti mezzel gazdagodott. Ezután megnéztük a hagyományos sörfesztiváli felvonulást, és meghallgattuk a híres óratorony játékát.

Utunk ezt követően Stuttgartba folytatódott, ahol Böbe néni szervezésében ellátogattunk a Mercedes Múzeumba. Megtekintettük a luxuskocsik tömegét a kezdetektől napjainkig, sőt még David Coulthard Forma 1-es versenygépével is lefényképezkedhettünk. Este érkeztünk meg Boppardba, ahol családoknál, valamint egy zárdában lettünk elszállásolva, ezért bőven volt alkalmunk csiszolni az amúgy szinte kifogástalan német nyelvtudásunkat.

Az elkövetkezendő napokban nekiláttunk a feladataink elvégzéséhez. Csoportunk két részre lett osztva. A környezetvédelmi csapat birkáknak ácsolt karámot, almát és körtét préselt, amelyből aztán az iskola által készített gyümölcslé készült, valamint a bátrabbak méhészkedhettek is. A másik csoportnak a Jancsi és Juliska című közismert mesét kellett feldolgoznia. A darabhoz árnyjátékot adtunk elő, szerepeltek német táncok, magyar népdalok és kedves bábfigurák is.

Később az egyik nap átruccantunk Luxemburgba, ahol megismertük a várost, és azt is mondhatom, hogy az országot is. Megnéztük Liszt Ferenc emléktábláját és a hercegi palota előtt az őrségváltást. Egy japán turistacsoportnak köszönhetően átérezhettük a híres emberek problémáját, hogy milyen is az, amikor száz fotót készítenek az emberről. Kirándulásban is volt részünk, egy libegős utazás végén csodálatos kilátásból tekinthettünk rá a Rajna folyóra, amely olyannak tűnt, mintha négy különálló tó lenne.

Természetesen a néptánc sem maradhatott el. Az egyik nap az iskola tormatermében mutattuk be tudásunkat, majd egy háromnegyed órás műsort adtunk a boppardi borfesztivál népes közönsége előtt. Ezen maga a trieri tartomány oktatási kabinetjének vezetője is részt vett. Mindkét előadásunk fergeteges sikert és elismerést aratott a közönség és a német fiatalok körében. Fáradtan, de rengeteg élménnyel és tanulsággal gazdagodva értünk haza Keszthelyre.

(Kiss Enikő)