Boppard 2005.

Nyárias, meleg szél lengedezett szeptember 17-én, mikor összegyűlt a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport az iskolánál, hogy ismételten meghódítsa Németországot. Nagyon vártuk már ezt a kirándulást, hiszen Böbe néni híresen jól szervezett programáradatban részesíti az egész évben jól táncoló és jó magaviseletű (hmmm...) diákokat. A szokásoknak megfelelően, az alvás ezúttal is váltakozó sikernek örvendett, de reggel mindenki felélénkülve vetette bele magát a tripsdilli vidámparkba. Több hullámvasút, vízi csúszda és a nap legnépszerűbb játékává választott szabadesés edzette meg néhányunk gyomrát. Este vidám magyaros fogadtatásban volt részünk boppardi barátaink jóvoltából.

Második nap óralátogatással kezdünk, majd kezdetét vette Böbe néni koordinálásával három csoportban a projektmunka. Kati néni az ökológiai tárasággal sütött kenyeret, Erzsi néni kézműves foglalkozásokat tartott, ifj. Aradvári László pedig egy nemzetközi táncműsor betanításába kezdett. A délutánt a családokkal töltöttük el. Kedden szinte lemásoltuk az előző nap forgatókönyvét, ám az ökológiai társaság ezúttal Rajnai hajókázással egybekötött környezetvédelemben vett részt. Másnap folytatódtak a projektmunkák, és a változatosság kedvéért délutánra közös grillezést szerveztek nekünk a németek. A nap többi részét ismét a családokkal közösen töltöttük el.

Csütörtökön az óralátogatás után indultunk Frankfurtba a repülőtérre, mert odaérkeztek a szüleink. A viszontlátás öröme után siettünk Mainzba, mivel egy állítólagos meglepetésprogramot szervezett Böbe néni. A helyi első osztályú labdarúgóklub fogadta a néptánccsoportunkat! Kezdetnek a sajtószobába invitáltak minket, majd egy rövid történeti bemutatást hallgattunk végig, és kérdezhettünk is az előadótól. Ekkor nyílt a terem ajtaja, és belépett Bódog Tamás, magyar válogatott labdarúgó. Fél órán keresztül beszélgetett velünk, mindenkinek hozott autogramkártyát, amelyet személyesen dedikált, és fényképezkedhettünk is vele. Körbevezettek bennünket a stadionban, még a VIP-helyiségekbe is betekinthettünk! A stadiontúra végeztével lehetőségünk nyílt, hogy belépőjegyet váltsunk a szombati Mainz-Dortmund bajnoki mérkőzésre, mivel a tánccsoport egyik táncoktatója, ifj. Aradvári László vállalta, hogy elkísér minket. Ezután visszatértünk Boppardba.

Másnap délelőtt egy zsúfolásig telt sportcsarnokban bemutattuk a külföldi táncokból összeállított műsort, majd az egész iskolát táncházra invitáltuk. Ezután egy német-magyar barátságos focimeccs következett. Két Tündérrózsa eközben interjút adott a helyi televíziónak németül. Ebéd végeztével Marialachba utaztunk megnézni a híres kolostort és csodálatos kertjét. A nap végén egy kiadós bevásárlásra is maradt időnk. Szombat délelőtt szabadprogram volt, délután pedig csoportunk egy grillezésen vett részt a házigazdákkal, ahol ismét bemutattuk a táncainkat.

Mi izgalommal szálltunk fel a Mainzba induló vonatra. Ott busszal közelítettük meg a stadiont, ahol rengeteg ember volt, akik együtt énekeltek, ittak, szurkoltak! Egy órával a kezdés előtt léptünk a stadionba, ahol kitettük a korlátra a magyar zászlót. A kezdésre 20300 néző zsúfolódott össze a lelátókon és egy kis leleményességnek hála, az első sorban sikerült helyet találni magunknak, így pár méterre figyelhettük Rosicky, Koller, Dede és a többi játékos produkcióját. A Mainz szerzett vezetést, amit csak az utolsó percben lőtt góllal tudott kiegyenlíteni a Dortmund. A lefújás után az állomáson meglepve tapasztaltuk, hogy a dortmundi ultrák is ugyanazzal a vonattal fognak utazni, mint mi. 1500 - cseppet sem szomjas - szurkolóval telt el a haza utunk, de a rendőrség jelenléte elég volt, hogy csak énekléssel múlassák az időt. Kissé fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva értünk vissza Boppardba, ahol már vártak ránk a házigazdáink, akikkel megnéztük a városi tűzijátékot.

Az utolsó napon délben találkoztunk a belvárosban, hogy felkészüljünk a szereplésre. A borfesztivál zárónapján adtunk közel egyórás műsort a Fő téren. Hatalmas sikere volt a táncoknak, ezért a végén megtáncoltattuk a nézőket és a házigazdáinkat. Fellépés után jött a fájdalmas búcsúzkodás, majd elindultunk hazafelé. Tanáraink örömére előjött belőlünk az egész heti fáradság, így viszonylag kipihenten érkeztünk haza hajnali 5 órakor a tánccsoport egyik legsikeresebb turnéjáról.  

(Alföldi Péter és Pál Gergő)