Brüsszel és Boppard 2006.

Végre elérkezett a nap, amelyet már annyira vártunk, hiszen a nyári szünet után már több mint egy hetet jártunk iskolába, így ideje volt kipihennünk a tanév eleji hajtást. Erre évek óta a Böbe néni által szervezett külföldi út a legjobb gyógymód. Rövid bepakolás és hosszabb búcsúzkodás után a szokásos videonézéssel múlatta a társaság az időt. Ébredés után egy éber osztrák higiéniai főmunkatárs (vécés néni) gondolta úgy, hogy a magyar fiúk fizetni fognak azért, amit ingyen is el tudnak végezni, és nem számolt azzal a ténnyel, hogy a toalett rendelkezik hátsó ajtóval is.

Egy újabb, Oscar díjra teljesen esélytelen film megnézése után már az ebédünk elfogyasztásával voltunk elfoglalva, míg páran hatalmas pókercsatába merültek. A zsetonok elvesztését követően ifj. Aradvári László előadásában információáradatot hallgattunk meg Belgiumról és Brüsszelről. Délután érkeztünk a belga fővárosba, ami csak negyedóra sétára volt a híres Fő tértől. Szobáink elfoglalása után elindultunk felfedezni csoportosan a várost. Először egy második világháborús emlékmű mellett haladtunk el, majd a híres Szent Mihály-katedrálist is megtekintettük. Lassan megérkeztünk Európa legszebb Fő terére, a Grand Place-ra, majd innét a "Pisilő kisfiúhoz" mentünk. A vacsorához egy tűzoltózenekar szolgáltatta a felejthetetlen muzsikát, majd a szállásunkra siettünk, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

A szálló finom reggelivel várta csoportunkat, aztán buszba szálltunk és megnéztük a brüsszeli Királyi Palotát. Rövid látogatás során összehasonlíthattuk az Európa Parlament két székhelyét (persze csak az, aki volt Strassbourgban), hogy kicsivel később már az Atomium lábainál lehessünk. Pár méterrel a "hatalmas atomtól", megtekintettük Európa kicsinyített mását. A park elhagyását követően Waterloo-ba vezetett utunk. Innét búcsút kellett intenünk Belgiumnak, mivel már vártak ránk Boppardban. Az út nem telt el eseménytelenül, az információhiányban szenvedő tanulók kárára csokikkal gazdagodtak tanáraink, amit egyes hírek szerint nem nagyon kaptak meg... Este érkeztünk meg Boppardba, ahol 20 gyereket családoknál szállásoltak el, 10 tanuló pedig egy erdei sátortáborba ment, ahol már volt 10-10 svéd, szlovák, német és finn diák.

A héten 2 csoportban zajlott a munka. Akik családoknál laktak, délelőttönként iskolába jártak tanulni, délután pedig a várost és környékét fedezték fel. A túrázó csapat viszont erőltetett menetben több mint tíz kilométert gyalogolt naponta gyönyörű tájakon. Napközben azért jutott idő az iskolában ketrecfocira is, de az aulában felállított csocsó is elég nagy népszerűségnek örvendett társaságunkban. A temetőben megkoszorúztuk egy német diáklány sírját is, aki éveken keresztül fogadott együttesünkből táncosokat.

Kedden karkötőfonásba kezdtünk, majd Böbe néni vezetésével egy átadást tekintettünk meg. Ezalatt a társaság másik része ifj. Aradvári Lászlóval öko-projekt kivitelezésébe kezdett. Első lépésben egy kecskékkel teli területen vágtak ki fákat, majd egy agrármúzeumba mentek, ahol vicces körülmények között több mint egy órán keresztül ismerkedtek a német mezőgazdaság múltjával. Ezalatt a túrázók szorgosan falták a métereket, de titokzatos módon valami miatt fóbiájuk lett a hetes számtól. Csütörtökön közös kirándulást tettünk Bonnba. Itt megnéztünk egy történelmi múzeumot, majd a Fő utcán hatalmas vásárlásba kezdtünk. A pénteken együtt indultunk túrázni a többi ország diákjaival. Egy gyönyörű úton közelítettük meg Loreley szikláját, amely egy hatalmas hegység tetején volt. Itt megpihentünk, majd a „kemény mag” folytatta a kirándulást, míg a társaság fáradtabb része Koblenzbe buszozott, ahol a német egyesülés jelképét nézte meg.

A szombati napot mindenki a családokkal töltötte, ők pedig remek programokat varázsoltak számunkra. Sajnos eljött a búcsú ideje is. Egy parti keretében köszöntünk el vendéglátóinktól. Böbe néni egy kitüntetést vehetett át, mivel most volt éppen tizedszer Boppardban. A Rajna lángokban c. tűzijátékot egy hegy tetejéről néztük végig, öt különböző helyről lőtték fel a szebbnél szebb fényeket, és a helyszínen százezernél is több ember tapsolt. Ennek befejeztével már véglegesen búcsút intettünk vendéglátóinknak, és elindultunk haza. Többünk szerint minden idők legjobb külföldi útja volt ez a kilenc nap, melynek megszervezésében köszönet jár Böbe néninek és az 5 kísérő tanárnak!

(Katona Viktória és Simon Ádám)