Tündérrózsa az El Camino-n

Az El Camino napjainkban a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja, amely a spanyol Santiago de Compostelába vezet. A Szent Jakab-út 1993 óta az UNESCO Világörökség részét képezi. Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. A 2004-es szent évben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et. Ezen az úton ment végig Mile Piroska, a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport volt táncosa, aki hazaérkezése után néhány nappal elsőként mesélt honlapunknak az élményeiről. Közel 800 kilométer 24 nap alatt gyalog: az El Camino és ami mögötte van - csak Önöknek, csak itt, csak most!

Mi történt Veled, mióta nyolcadik osztályosként elballagtál a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportból?

Az általános iskola elvégzése után a nagykanizsai Piarista középiskolába kerültem. Ide öt évig jártam, majd az érettségi megszerzését követően egy évet Londonban töltöttem babysitterként. Miután visszatértem Magyarországra, Budapesten a Pető Intézetbe nyertem felvételt, így most itt tanulok speciális gyógypedagógusnak. Az első évet elvégeztem, még három van vissza.

Honnan jött az ötlet, hogy végigmész az El Camino zarándokúton?

A Piarista Gimnáziumban két érdekes előadást is hallgattunk a Szent Jakab-útról. Ezek közül az egyiket Tolvaly Ferenc tartotta, aki könyvet írt és filmet készített az El Caminoról. Aztán idén nyár elején a testvérem hívta fel erre a lehetőségre a figyelmemet és mivel volt szabadidőm, elgondolkodtam rajta. Azonban a végső döntést hirtelen hoztam meg és néhány pillanattal később már a kezemben is volt a repülőjegy foglalása. Nem készültem sokat előre, egy este összepakoltam, mindössze egy 9 kilogrammos hátizsákot vittem. Barcelonába repülővel utaztam, majd onnét busszal tettem meg a távot a kiindulásig Pamplonába. Azt tudni kell, hogy az El Caminonak több kiindulási pontja is van, de az útvonal nagyjából egy idő után megegyezik. Nekem fontos volt, hogy egyedül menjek, hiszen így tud az ember legjobban önmagára és a gondolatira figyelni.

Hogy indult a nagy túra Spanyolországban?

Pamplonába éjszaka érkeztem és pont sikerült kifognom azt a hetet, amikor a híres San Fermin van. Millió turista volt a városban és a bikafuttatás miatt mindenhol kosz, mocsok és bűz. A templomok be voltak már zárva, amikor a katedrálisnál találkoztam két koreai zarándokkal. Ők segítettek az elindulásban, szereztünk térképeket, zarándokútlevelet, így az út legelejét velük tettem meg. Az első nap rettenetesen nehéz volt, de tudtam, hogy ez az én terhem, ezt nekem kell cipelni.

Kik vesznek részt egy ilyen úton?

Ez rendkívül változatos, mindenki más okból indul el. Rengeteg emberrel beszélgettem és legtöbben valamit keresnek önmagukban. Meg akarnak felelni egy kihívásnak, várnak egy csodára. Kevés olyan zarándokot láttam, akik kimondottan a vallás miatt vettek részt a ezen az úton. A legtöbben gyalogosan teszik meg a távolságot, de vannak akik kerékpárral, rollerrel, vagy éppen lóháton.

Milyen fizikum kell az El Caminohoz?

Én semmit nem edzettem külön előtte az útra, nem túráztam, nem kondiztam. Azért a néptáncos múlt és az átlagosnál erősebb lábizom természetesen jól jött. Fontos, hogy ne vigyünk magunkkal sok dolgot, mivel azt eléggé nehéz a fél országon keresztülcipelni. Néhány póló, tisztálkodószerek, gyógyszer, hálózsák, kényelmes bakancs, váltócipő, esőkabát és sapka elég is. Az egész út nagyon rendesen ki van végig jelölve, mindenhol lehet látni az El Caminő szimbólumát, a kagylót. A 800 kilométer során csak egyszer sikerült eltévednem egy kicsit, ami szerintem nagyon jó arány 24 nap alatt. Rengeteg szállás található az úton zarándokmenüvel, boltok, gyógyszertárak és a legkülönbözőbb szolgáltatások kaphatók. Nagyon változó, hogy ki-milyen sebességgel halad, van aki minden fánál megállt fényképezni, míg más végigfutja a távot. Az a lényeg, hogy a saját iramunkban tudjunk menni, ahogyan kényelmes.

Hogyan alakult egy napod?

Általában hajnali 5-kor keltem, több okból is. Szeretem nézni a napfelkeltét és így minden nap részese lehettem ebben a gyönyörű látványban. A másik ok, hogy ilyenkor még nem volt nagyon meleg, ezért könnyebben lehetett haladni. A reggeli után elindultam és mentem ameddig tudtam, kb. délután 3-4 óra tájékán érkeztem meg az aznapi szállásomra. Ha bírtam még erővel, akkor néhány kilométert rátettem, de ez az út nem a sietségről szól. Erről egy svájci srác világosított fel, amikor kiderült, hogy a kapkodás miatt kihagytam egy egyedülálló kutat egy híres spanyol bortermő vidéken. Ebből a kútból nem ivóvíz, hanem bor folyt. Ezután sokkal körültekintőbben haladtam. Este a szálláson ruhát tisztítottam, vacsoráztam, és az esetleges vízhólyagokat kezeltem, valamint lehetett beszélgetni a többi zarándokkal is. Minden nap szinte ugyanaz történt, mégis esténként más és más feljegyzések kerültek a naplómba. Fontos volt, hogy kellően kipihenjem magam esténként az újabb távolságok előtt.

Tudtál valamit hasznosítani a Tündérrózsás évekből?

Bármilyen érdekes igen, tudtam. Az út során többször eszembe jutott, hogy mennyire jó volt a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoporttal annyit utazni külföldre. Ezeken a fellépéseken kellő tapasztalatokat szereztünk, így sok dolog már nem ért újdonságként, ha valami rendkívüli történt. Az idegen nyelvet is ezeken a turnékon használtuk először élesben. A kiemelkedő kondíciót, a kitartást és az elszántságot is megtanultuk a néptánc próbákon, amikre a zarándoklat sikeréhez is szükség volt. El is határoztam, hogy egyetemistaként folytatni fogom Budapesten a néptáncot, mert hiányzik. Sok barátot szereztem a nyolc év során az együttesben, közülük Pál Enikővel és Alföldi Andrissal a mai napig tartom a kapcsolatot. Éppen ezért mindig nézem a Facebookon a csoportról szóló híreket és nagyon szurkolok a mostani táncosoknak, hogy legalább annyi élményt kapjanak, amennyivel mi is gazdagodtunk.

Nem félelmetes egyedül nekivágni egy ilyen hosszú útnak?

Az El Caminon egyedül vettem részt, de egy pillanatig sem éreztem magam egyedül. Rengeteg ember vesz részt a zarándoklaton, van amikor elhagysz valakit, máskor melletted mennek el. Mindenki figyel a másikra és segít, ha bajba kerül. Én is adtam vizet egy spanyol turistának, ő pedig velem jött aznap és mindig bevárt, segített szállást keresni. Nagy szerencsém volt, hiszen éppen velünk lett tele az aznapi szálláshely. Egy másik alkalommal egy német turista lány ajándékozta oda a túrabotját, mert sajnos neki fel kellett adni sérülés miatt az El Caminot. Ha komolyabban bajba kerülne valaki, két perc alatt megjön a segítség. Sok magyarral is találkoztam, akik szintén nagyon segítőkészek voltak. Azért egy alkalommal nagyon ijesztő volt amikor egy viharba kerültem és nem messze tőlem csapott bele a villám egy fába. El is kezdtem rajta gondolkodni, hogy ilyen esetekre mit tanultam fizika órán.

Mi a legkedvesebb történeted ami az El Camino során történt?

Több ilyen kedves emlékem van. Van egy hegy, aminek a tetején volt a szállás egy kis faluban. Nagyon szerettem volna ott megszállni, de éppen előttem telt be a szállás. Zarándokok mesélték, hogy a további helyeken sincsen már szabad hely. 8 kilométert kellett még menni és egy magyar srác telefonon foglalt helyet nekem. A helyszínen derült ki, hogy ez még magasabban van, mint az előző és még szebb panorámával rendelkezik. Ezen a napon nagyon elfáradtam, mivel 40 kilométert tettem meg esős rossz időben. Egy másik alkalommal este a szálláson vettem észre, hogy egy kislány ugrál az ágyon. Aztán megláttam, hogy az apukája és az anyukája, valamint a kistestvére is vele van. Másnap kiderült, hogy egy ír család úgy tervezte a nyári vakációját, hogy végigmegy a zarándokúton. Babakocsival, kisgyerekekkel.

Milyen volt a megérkezés a célba, Santiago de Compostellába?

Elmondhatatlanul jó érzés, azonban ez a helyszínen még nem tudatosul az emberben. Minden nap van egy szentmise a város katedrálisában, ahol a zarándokok hálát adnak a sikeres utazásért. Ezután leadtam a zarándokútlevelemet, amibe minden szálláson bepecsételtek a vendéglátók, cserébe pedig egy nagyon szép oklevelet kaptam, hogy teljesítettem az El Caminot. A szöveg latinul van, szerepel rajta a nevem, valamint az indulás és érkezés napja.  Azonban az utazásom itt még nem ért véget. Van egy úgynevezett "jutalomút" a zarándokok számára, ki egészen a tengerpartig, így először Fisterrába, majd két magyar srác tanácsára Muxiába mentem az utolsó négy napon. A látvány, a panoráma csodálatos volt!

Gondolom vártad már a hazautat!?

Mindig jó elmenni valahová, de ugyanolyan jó érzés is hazajönni. Muxiából visszabuszoztam Santiago de Compostelába, majd Milánóba repültem. A repülőtéren töltöttem az éjszakát, ahonnét az első géppel érkeztem meg Budapestre. Fáradtan, de rengeteg felejthetetlen élménnyel.

Számodra mi az El Camino tanulsága?

Idővel minden jóra fordul, csak hinni kell benne. Sokkal nyugodtabb, gondtalanabb lettem. Most már nem fogok egyedül félni. Minden nap lehet valaminek örülni és minden nap lehet valami miatt sírni, de ez csak azért van, mert majd ezután is jobb lesz. Kívánom, hogy mindenki jusson el egyszer az El Caminora és találja meg a saját csodáját!