Hazaszeretet és bátorság

Az 1848-as forradalom és szabadságharcban résztvevőkre két dolog volt jellemző: hazaszeretet és bátorság. Ezekből a tulajdonságokból a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport táncosai 2013. március 15-én jelesre vizsgáztak, méltó utódaivá válva a szabadságharc hőseinek.

„Tánc a ködben, tánc a jégen, tánc a hóban, tánc a fagyban…” – szól a Ghymes Együttes dala. A március közepére beköszönő ítéletidőnek hála, hasonló állapotok uralkodtak egész Magyarországon. A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportnak azonban két ünnepi fellépése is volt erre a hideg tavaszi napra, egy hét alatt pedig ez volt a hetedik(!) előadásunk. Piros riasztás, hótorlaszok, útlezárások, katasztrófavédelem és hasonló „kellemes” okok miatt így délelőttre igen erősen kérdésessé vált a szereplésekre eljutás. A gyerekek teljes biztonságát elsődlegesen szem előtt tartva Aradvári Lackó, a csoport rendező koreográfusa délután autóba ült, hogy személyesen győződjön meg a Keszthely és Hévíz közötti utak állapotáról, a legkisebb veszélynek sem kitéve későbbiekben a táncosokat. Szerencsére az időjárás valamelyest javult, így két órával a kezdés előtt biztossá vált a műsorok megrendezése és az utazás, mert a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport 22 éve alatt még nem mondott le szereplést, amit elvállalt. Hittük ezt akkor… Azonban a helyszínen kiderült, hogy egész Hévíz városában (meg Keszthely és környékén) elment az áram és ismét kétséges lett a fellépésünk. Úgy látszik, ha Hévízen adunk műsort, az előzenekarunk mindig az egy órás áramszünet.

Aztán csodával határos módon percre pontosan a kezdés időpontjában kigyúltak a fények, így felcsendülhetett a zene és megkezdtük ünnepi előadásunkat. Szinte mind az öt táncunkat kivétel nélkül hatalmas ovációval fogadta a hálás közönség, így pillanatok alatt elrepült a műsor és már siethettünk is a következő helyszínre. Rövid pihenő után máris a színpadon volt a Reformkori bál, bár az erősen foghíjas széksorokban még csak tucatnyi ember ült az első percekben. Kisvártatva varázsütésszerűen szép lassan megindult az emberáradat. Hatalmas tapsot kapott a csoport minden produkció után és ez csak egyre fokozódott. A Gábor Áron rézágyúja című toborzót a közönség magyar része már együtt énekelte a fiúkkal. Mire elérkeztünk a záró számhoz, szabad hely hiányában körbe-körbe álltak az emberek a nézőtéren. A végső szatmári csapást végül hatalmas vastaps és hangos éljenzés fogadta.

Szokták mondani, hogy a lehetetlen nem létezik. Ezen a napon a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport tagjai bebizonyították, hogy ezzel a mentalitással egytől-egyig rendelkeznek, elsajátították. Vajon mi is az igazi jutalom ilyen esetben, amikor az egész országot megbénító időjárásnak köszönhetően reménytelen helyzetben is fantasztikus műsorokkal emlékeznek a szabadságharc hőseire a táncosok? A legfontosabb elismerés a 2013. március 15-i műsorok után kapott gratulációk és vastapsok, mert ezek a pillanatok örökre kitörölhetetlenek maradnak a táncosokból…

Ezúton kívánunk külön köszönetet mondani azoknak a szülőknek, akik a reménytelen időjárás ellenére vállalták a tánccsoport tagjainak a szállítását!