"A néptánc olyan érzés, amivel nem lehet betelni..."

A néptánccsoport által meghirdetett "Mindenki Tündérrózsába" - summer edition című fotópályázatot a szakmai zsűri döntése értelmében Hermán Dorottya fényképe nyerte meg. Dóri nyolc éven keresztül táncolt a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportban és a középiskolában sem hagyta abba a táncot. Most elmeséli, hogyan is sikerült Budapesten elkészíteni a győztes fotót. Csak most, csak itt, csak Önöknek: a Néptáncos Fényképész - és ami mögötte van...

Gratulálunk a győzelemhez! Tavaly második voltál, most pedig egyet előreléptél. Milyen érzés megnyerni egy ilyen versenyt?

Köszönöm a gratulációt. Természetesen nagyon jó érzés első helyezettnek lenni, bárhol is indul el az ember. Sok fotó közül választottam ki azt a képet, amivel megnyertem a pályázatot, azonban nem gondoltam volna, hogy első leszek, mert sok ötletes kép volt a versenyen. A tavalyi második helyemnek is nagyon örültem, de győzni mégiscsak jobb dolog!

Mit kell tudni a nyertes fotóról?

Mivel gondoltam, hogy az idei évben is sokan fognak a Festetics kastélynál fényképet készíteni, ezért úgy döntöttem, hogy én egy másik városban készítem el a pályázati fotómat. A nyári szünetben a nagyszüleimmel Budapesten jártunk és elvittem magammal a Tündérrózsás pólómat. Nagyon sok helyen készült kép, például a Lánc-hídnál, a Duna-parton, hiszen a főváros bővelkedik látványosságokban. Végül a Citadellánál csináltuk meg azt a fotót, amit a versenyre beneveztem. A fényképezőgép kezelését az unokahúgom vállalta magára és úgy látszik jó munkát végzett.

Szoktál szabadidődben fényképezni?

Tavaly karácsonyra kaptam egy elég jó minőségű fényképezőgépet és azóta ahova csak megyek viszem magammal. Mindent fényképezek, ami elnyeri a tetszésemet. Legyen az növény, bogár vagy akár egy felhő. Akárcsak a táncban, a fotózásba is ugyanúgy ki tudom fejezni önmagam, vagy akár az érzéseimet. Színes világ mind a kettő.

Szeptembertől középiskolába jársz és nem hagytad abba a néptáncot sem. Milyen a Vajda János Gimnázium néptánccsoportjában táncolni?

A ballagás után az Asbóth Sándor Szakközépiskolába vettek fel, ahol szépészetet és kozmetikát tanulok. Még nyáron adódott a lehetőség, hogy a Vajda János Gimnázium csoportjában táncolhassak, akikről nagyon jókat hallottam. Természetesen éltem is ezzel a lehetőséggel, mert semmiképpen nem akartam abba hagyni a néptáncot. Még csak néhány próbánk volt, de nagyon jól éreztem magam az új helyen, családias a légkör és jó a hangulat. Remélem itt is sok szép sikert érünk el és felejthetetlen élményekkel gazdagodom a jövőben. A néptánc számomra olyan érzés, amivel nem lehet betelni, amiből soha nem elég. Egy ugyanolyan forma százféle alakítása, egy ugyanolyan téma sokszoros variációja. A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportban eltöltött felülmúlhatatlan nyolc évet azonban soha nem fogom elfelejteni!

(Fotók: Mészáros T. László)