Késmárk 2002.

Közvetlen északi szomszédunk, Szlovákia idegenforgalmi szempontból ideális ország. A turisták heteken át barangolhatnak vadregényes tájain, a szurdokvölgyek sziklavilágában, a napfényes hegygerinceken és a vad sodrású hegyi folyók partján, ahol gyöngyszemként sorakoznak a kisebb - nagyobb tavak.

2002. július 11-én a Szendrey Júlia Általános Iskola Néptánccsoportjának úti célja Késmárk volt. Iskolánk már három éve dolgozik a Comenius projektben, melynek révén egy késmárki iskolával is kapcsolatba kerültünk, tőlük kaptuk a meghívást erre a nemzetközi találkozóra. Néptánccsoportunk 33 tagja vehetett részt Aradvári Lászlóné vezetésével, Pálné Szelencsik Klára és Izer Zoltánné tanár nénik kíséretével ezen a találkozón. Három nap alatt négyszer egyórás műsort mutattunk be. Rajtunk kívül még lengyel, német és szlovák csoportok voltak. A fesztivál helyszínére csak az ideiglenesen felállított városkapun át lehetett bejutni. Itt viszont mindenki kedvére vásárolhatott a 156 sátor portékáiból. Volt mézeskalácsos, kovács, szövő, hangszerkészítő, fafaragó, keramikus és még számtalan kézműves. A két színpadnál a közönség egész nap gyönyörködhetett a folklórbemutatókban.

A feszített program mellett nagy kirándulásokat is tettünk és megnéztünk sok szép látnivalót: Késmárkon az evangélikus fatemplomot, mely cirbolyafenyőből, faszögek nélkül épült, az új evangélikus templomot, melyben Tököly Imre mauzóleuma található a hamvaival. Sírjára koszorút helyeztünk és énekkel emlékeztünk a kuruc fejedelemre. Elmentünk a nagyőri kastélyba is, ahol nagyon sokat tartózkodott Mednyánszky László festőművész, kinek emlékét kiállítás őrzi. A parkban szabadon sétáló pávákkal találkoztunk.

Másnap Lőcsére látogattunk, ahol ismételten sok érdekességet láttunk: a gótikus városházát, előtte a szégyenketrecet, a Szent Jakab templomot a világ legnagyobb gótikus szárnyas oltárával (18,4 m), a Mária hegyi templomot, amely a pápai mise helyszíne volt, valamint azt a házat, melyben Comenius híres főművét az Orbis Pictus-t írta. Sajnálatunkra másnap esett az eső és nem tudtunk felmenni a Szepes várhoz. Romjait csak távolról néztük meg. Helyette megtekintettük Szepeskáptalant, más néven a szlovák kis Vatikánt, mely a világörökség része.

Az utolsó napon megmásztuk a Magas-Tátra hegyláncolatát. Ótátrafüredig busszal, onnan pedig hegyi vasúttal mentünk fel a "zerge menedékházig", amely 1295 m magasan fekszik. Egy kis pihenő után vidáman sétáltunk visszafelé. A sok nevetés, vidám éneklés, a gyönyörű vízesések, patakok, hegyvonulatok mellett senkinek sem tűnt hosszúnak az út. Július 16-án korán reggel útnak indultunk a mi kis országunk felé. Nagyon szép hat napunk volt. A fellépések nagyon jól sikerültek, remek szálláshelyünk volt gyönyörű szobákkal és sokszor nagyon finom szlovák specialitásokat is ehettünk.

(Fekete Judit)