"Újabb fejezetet írunk a Tündérrózsa aranykönyvébe!"

Március legvégén köszönt el az együttestől ideiglenesen, de ahogyan ígérte, fél év után újra a Tündérrózsák között volt. 11.000 km-re Magyarországtól is naprakész volt a csoport életéről, figyelemmel kísérte a táncosok munkáját. Hazatérését követően a személyesen és a hivatalos Facebook oldalon feltett kérdésekből készítettünk interjút az együttes rendező-koreográfusával, Aradvári Lackóval. Az USA projekt, és ami mögötte van - csak Önöknek, csak most, csak itt!

Hogy érezted magadat Amerikában? Milyenek voltak a kinti emberek?

Mivel még csak egy hete érkeztem haza, ezért az élmények nagyon frissek. Kell még egy kis idő, míg minden a helyére kerül. Hihetetlenül sok szép helyen jártam, számtalan tapasztalattal gazdagodtam, amiket a későbbiek során remélem hasznosítani tudok. Azok a magyarok akikkel kint találkoztam, rendkívüli emberek, csak jót tudok elmondani róluk. Sokat köszönhetek Nekik, rengeteget tanultam Tőlük. Ilyen távolságban megőrizni a magyarságukat, ápolni a kultúrát, a nyelvet és a hagyományokat igen nehéz feladat, ezért le a kalappal előttük. Mindamellett hihetetlenül segítőkészek is. Azokon a helyeken ahol én jártam, csak pozitív példákkal találkoztam. Természetesen nem csak magyarokkal kerültem kapcsolatba, amerikaiakkal, spanyol-ajkúakkal is sokat dolgoztam együtt.

Mit csináltál kint az USA-ban, hol voltál?

Egy kulturális kiküldetésen vettem részt. Sok szerteágazó feladatom volt, legegyszerűbben azt tudom mondani, hogy olyan munkákat végeztem, amik a kinti magyar szervezetek tevékenységét segítették. 3 hónapot töltöttem Houstonban, majd 3 hónapot Dallasban, tehát igazi texasiként éltem mindennapjaimat az elmúlt fél évben. Texas az USA második legnagyobb állama Alaszka után. Akkora, mint Németország és Lengyelország összesen, 7 magyarországnyi terület. Hatalmas távolságok, rengeteg emberrel. Az időjárás elképesztően meleg, kb. 40 fok és a helyiek elmondása szerint az idei nyár még enyhe volt. De mindent összevetve egy szuper hely. Texason kívül még voltam néhány amerikai nagyvárosban munkavégzés céljából, ahol szintén remek emberekkel találkoztam.

Hiányzott a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport?

Persze. Ellenben napi kapcsolatban voltunk, minden történésről azonnal értesültem. 2014-et írunk, a technika csodákra képes. Az évvégi önálló műsor látványainak egy része ezért az USA-ban készült. A színházi fellépés sikeréről is rögtön híreket kaptam. A táncosaink még a színpadon hajoltak meg a visszatapsra, amikor nekem már fényképeim és videó részleteim voltak az előadásról, így elsőként gratulálhattam a fantasztikus műsorhoz. Bármerre jártam, mindenhol elmeséltem, hogy van Európa szívében egy gyerekekből álló szenzációs csoport, akik olyan egyedülálló produkciókra képesek, mint például az 1100 év meséi és a Vásári forgatag táncjátékok. Ezeket a műsorokat többször le is vetítettem és mindig nagy élménnyel és örömmel nézték meg a kinti magyarok. Hatalmas sikere volt a Tündérrózsás lányok által készített hajgumiknak, kitűzőknek, karkötőknek. Büszkén hordták a gyerekek San Franciscotól kezdve New Yorkig, Ohio-n át Dallasig és Houstonig. Nagyon megható volt a kinti magyarok szeretete és segítőkészsége a csoport iránt, Dallasból például két alkalommal is küldtek ajándékokat a Tündérrózsás gyerekeknek, teljesen ismeretlenül, úgy hogy soha nem találkoztak a csoporttal. Mi ez, ha nem elismerésre méltó?

23 órával a repülőgép landolása után már a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport próbáján voltál. Nem volt fárasztó?

Ugyan már, ha a Tündérrózsáról és a néptáncról van szó, soha nem lehet fáradt az ember. Ehhez egyébként is hozzászoktam az Egyesült Államokban, mivel akárhová utaztam, a megérkezés után pár órával szinte mindenhol néptáncpróbán voltam. És különben is, már nagyon vártak a gyerekek, rengeteg üzenetet kaptam.

Mi az a legfontosabb, amit az Egyesült Államokban tanultál?

Rengeteg új információval, tudással gazdagodtam a kinti magyaroknak köszönhetően. Megerősítettek, hogy kitartással, munkával, tehetséggel, optimizmussal az ember nagyon sokra viheti. Ami szokatlan volt, hogy a legkisebb munkát is hatalmas elismeréssel fogadták, rengetegszer megköszönték és őszintén elismerték. A sok dicséret engem végig nagyon motivált, még jobb teljesítmény elérésére ösztönzött. Az első mondat, amit megtanultam, hogy "Don't mess with Texas!", vagyis szabad fordításban "Ne szórakozz a texasiakkal!". Ez a mentalitás nagyon tetszett. Amikor március végén elbúcsúztam itthon, jeleztem hogy a távolból sem nézem el senkinek, ha irigységből a gyerekek egyedülálló munkáját tönkre akarná tenni. "Don't mess with Tündérrózsa!". Sajnálom, ha valakinek ez elkerülte a figyelmét. A magyar kultúrát ápoljuk, őrizzük hagyományainkat, mely az egész világon mindenhol egyedülálló érték. Közben pedig felejthetetlen pillanatokat okozunk a közönségnek, legyünk akár Amerikában, vagy Magyarországon.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Megyünk tovább a megkezdett úton, feladat van bőven. Szerencsés és könnyű helyzetben vagyunk, mert Böbe néni hiba nélkül fogta össze a csoportot az elmúlt fél évben. Mindemellett köszönet illeti azokat a segítőket, akik az elmúlt időszakban munkájukkal hozzájárultak a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport sikereihez. Nélkülük nem tartanánk most ott, ahol tartunk. Még csak egy néptáncpróbán voltam, de jó volt látni a tüzet a szemekben, az akarást és az elszántságot. Emellett jó pár fantasztikusan tehetséges új gyereket fedeztem fel és örömmel tapasztaltam, hogy mennyit fejlődtek a táncosok a hónapok során. Lehet, hogy voltak akik abbahagyták a néptáncot, de nekünk egyébként is csak a kitartó gyerekekre van szükségünk, velük tudunk sikereket elérni. A jelenlegi együttes tagjait pedig a győztes mentalitás jellemzi, ezért biztos vagyok benne, hogy ezzel a csapattal újabb fejezetet írunk a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport aranykönyvébe!