Let's go, Leskó!

A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportnak már volt néhány "Aranyembere". Kiváló szólótáncosok, akik egyéniben és csapatban is több fesztiválon, versenyen első helyeket szereztek. És most itt van a legújabb győztesünk, aki a gyenesdiási Gergely-napi Művészeti Fesztiválon szerzett szóló kategóriában Arany minősítést. Amikor a tehetség szorgalommal párosul, akkor születnek olyan nagy dolgok, amilyent Leskó Zsolt szokott bemutatni a színpadon. Még csak hatodik osztályos, de már rengeteg szép sikert elért néptáncosként. Azonban a java még csak most kezdődik! Ezekről kérdeztük a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport fiatal táncosát. Hajrá, Zsolti; Let's go, Leskó!

Gratulálunk a szóló kategóriában elért Arany minősítéshez! Jó mulatság, férfimunka volt!?

Ha a férfimunka alatt azt értjük, hogy keményen dolgozni valamiért, akkor igen, férfimunka volt - úgy érzem kihoztam magamból mindent, amit csak tudtam és meg is lett az eredménye. Az egyik csapásnál egy ér el is pattant a kezemben, olyan erősen odavertem. De nem baj, ez a néptáncosoknál mindennapos dolog, befeketedett, majd elmúlik. Ebcsont beforr, lényeg, hogy sikerült végre Arany-minősítést szereznem.

Gass Ádám után nyertél a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport szólistájaként az aranyat. Milyen érzés Ádám örökébe lépni?

Másodikos voltam, amikor a nővéremen kívül másra is felfigyeltem a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport Évvégi Önálló Műsorán a Balaton Színházban. Ádámot nézve azt gondoltam: de jó lenne egyszer úgy táncolni, mint Ő! Természetesen nagy megtiszteltetés, hogy lemásolhattam az eredményét, hiszem Ádám volt az első példaképem, és örülök, hogy egy ilyen nagyszerű táncos után vehettem át a stafétát. A nővéremék évfolyamát búcsúztatva Ádám kikerült a csoportból, így kellett egy új szólótáncos, ami számomra a legnagyobb megtiszteltetés, hogy én is lehettem az. Várt még ránk egy közös fellépés, ami nagyon emlékezetes marad számomra. Együtt táncoltuk a Zene van a kalapban című szólótáncot, ami már az én táncom is lett. Nagyon jólesett, amikor a végén megdicsért. Már nem tagja a néptánccsoportnak, de nagyon örülök, ha eljön egy fellépésre és elmondja a véleményét.

Speciális széki ruhád volt a versenyen. Mit kell erről tudni?

A legtöbb ruhadarabomat, például az inget, a csizmát, a Tündérózsa Gyermek-néptánccsoportból kapom, amiket előttem nagyszerű táncosok viseltek. Azonban vannak olyan speciális öltözékek, amikkel nem rendelkezik az együttes, így volt ez a Széki táncom esetében is. Böbe néniéktől egy eredeti széki szalma kalap és kék mellény érkezett a fellépésre. A legkülönlegesebb mégis a kalap, mert Lackó édesapja viselte és sokat jelentett, hogy ebben táncolhattam és úgy érzem, szerencsét is hozott. Sok fellépésen hordhatta ezt a kalapot a Georgikon Népi Együttes megbecsült tagjaként ahol Böbe nénivel táncoltak. A kék mellény pedig Lackóé volt még gyerekkorában, így ezekben a ruhadarabokban nem is tudtam hibázni. Erőt adott, szuper érzés volt viselni!

Rengetegen szurkoltak Neked a helyszínen, köztük a nővéred Vanda is, aki szintén kiváló táncosa volt a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportnak és jelenleg is aktív néptáncos. Mit mondott az előadásodra?

Nagyon szeretem a nővéremet és nagyszerű táncosnak tartom. Minden fellépésén, néha még próbákon is ott voltam, amióta táncol és lábatlankodtam körülötte. Azt mondta, hogy tökéletesen szerepeltem és a mosolygás sem maradt el. Össze-vissza ölelgetett és velem együtt örült a hibátlan produkciómnak. Vanda tagja volt a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport "Aranycsapatának", akik két éve minden Fesztiválon nyertek, ahol csak elindultak. Akkor én szurkoltam neki. A szereplés után viccesen azt is mondta, hogy most már Őt ismerik meg úgy, hogy a "Leskó Zsolti nővére", nem pedig fordítva. Nagyon büszke volt rám, ahogyan Anyukám is. Annak különösen örültem továbbá, hogy a Gergely-napi Fesztiválon a táncom után az egyik zsűritag felpattant a helyéről és személyesen gratulált még ott a színpadon. Ilyen szinte soha nem szokott előfordulni, talán évtizedenként egyszer. Ez is bizonyítja, hogy jó úton járunk.

A sikert nem adták ingyen, rengeteg külön próbán gyakoroltok évek óta Aradvári Lackóval. Nehéz dolog a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport egyik szólistájának lenni?

Nem mondanám nehéznek, csak sok-sok munkát és plusz próbát igényel. Felemelő érzés Tündérrózsának lenni, szólistának különösen! Fantasztikus csapatban táncolhatok évek óta, nagyszerű társak és barátok vesznek körül. Hatalmas felelősséggel jár, hogyha rám bíznak egy szólórészt egy táncban, ilyenkor a többieket is képviselem. Sok csütörtöki állandó és pénteki, vagy hétvégi izzasztó különpróbán gyakorlok, hogy minél több új lépést, figurát elsajátíthassak. Addig próbálgatom egymás után a lépéseket, amíg koreográfusunk Aradvári Lackó rá nem bólint: Jó lesz így Zsolti - csak gyakorold még egy picit!

Rendkívül fiatalon kerültél be az együttesbe, számtalan fellépésen mutattad már meg tudásodat. Melyik a kedvenc néptáncos élményed?

Sok kedves és kedvenc történetem van, de talán az a legviccesebb: 2 éve egy hévízi fellépésen táncoltam a szakács táncot Balogh Bencével és sikerült egy csapással eltörnöm a fakanalamat, ami Bence fejétől néhány centiméterre állt meg. Ezt a törött fakanalat aztán az Év Végi Önálló Műsor előtti utolsó eligazításon ajándékba meg is kaptunk Böbe nénitől, szalaggal átkötve, dedikálva. Ezt azóta is a polcomon őrzöm, mint kedves emlék. Még egyet említenék, érdekes, hogy ez is egy hévízi fellépés volt. Gass Ádámmal együtt táncoltuk a Zene van a kalapban című szólót, amit Ő utoljára én pedig először mutattam be nagyközönség előtt. Nagy élmény volt, azóta mindig magabiztosan lépek színpadra, ha ezt a számot kell előadni.

Milyen céljaid vannak a jövőben a néptánccal kapcsolatban?

A jövőben is szeretném folytatni még nagyon sokáig a néptáncot. Úgy gondolom, hogy erre a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportban a legjobb helyen vagyok, Böbe néni és Lackó keze alatt rengeteget tudok fejlődni. Két nagy vágyam van; az egyik, hogy nyújtózkodás nélkül meg tudjam forgatni a nővéremet, amihez még nőnöm kell néhány centimétert. De ami késik, nem múlik, úgyhogy Vanda készülj! A másik dolog távolabbinak tűnik, és jelenleg eléggé elérhetetlennek: szeretném egyszer megszerezni az Aranysarkantyút, ami a felnőtt szólótáncosok egyik legnagyobb elismerése. Most azonban még a Tündérrózsákkal van sok előttünk álló feladat, amiknek meg kell felelni a legjobb tudásunk szerint. Ennek érdekében gyakorlok is szorgalmasan, akár mezítláb, pizsamában, buszra várakozva, vagy az utcán, amíg Anya beszélget valakivel. Egyszóval úton, útfélén...