"Minden sikerül, ha akarjuk!"

Czigány Virág, a Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola nyolcadik osztályos Tündérrózsája nyerte a „Mindenki Tündérrózsába!” című fotópályázatot. Honlapunk ebből az alkalomból kérdezte.

Meglepődtél, hogy a szakmai zsűri első helyre jelölte a fényképedet? Milyen érzés volt meghallani a neved?

Igen meglepődtem, mert szerintem volt olyan kép, ami az enyémnél jobb volt. Viszont azt gondoltam, hogy ha esetleg díjazott leszek, az csak a párizsi képpel lehetek, mivel talán az jobban megfogja a szakmai zsűri figyelmét. Úgy látszik, jól gondoltam. Azt azonban nem hittem volna, hogy első leszek. Mikor a második helyezett volt kinn, odasúgták nekem: "Virág te nyertél!". Az volt rá a reakcióm: "Az nem lehet!". Amikor meghallottam a nevem és kimentem a díjért, az olyan volt, mint a sportolónak az olimpiai éremátadón érezni, hogy az a perc csak az övé. Mint egy munka elismerése. Páratlan érzés.

Nem egyszerű fotó, hiszen Párizsban készült. Mesélj az elkészítéséről, ki csinálta, hogyan történt.

Minden a bőrönd pakolásánál kezdődött. Többnyire csak vastag pulóvereket raktam el, mert Anglia volt a célország, ahova indultunk, de anya mondta, hogy pakoljak el egy pólót is. A választásom a Tündérrózsás pólómra esett. Nem azzal a tudattal raktam el, hogy fényképeket fogok benne csinálni, hanem mert ez az egyik kedvenc pólóm. Hazaúton Párizs mellett aludtunk és ezen a helyen volt internet is. A tánccsoport Facebook oldalán olvastam egy levelet, amelyben a felhívást láttam. Egyből felragyogott a szemem tudván, hogy nálam van a pólóm. Másnap abban a felsőmben mentem Párizsba. A képeket Papp Virág készítette. Készült kép a Notre Dame-nál, a Diadalívnél, a Champs-Elyseés-nél, az Eiffel toronynál, és a Louvre Múzeum üvegpiramisánál. Végül úgy döntöttünk, hogy az utóbbi lett a legjobb és ezért ezt küldtem el.

Két képet is beküldtél. Neked melyik tetszett jobban és miért?

Igen, kettőt küldtem. Hogy melyik tetszik jobban? Ez most olyan mintha megkérdeznénk egy anyát, hogy melyik gyerekét szereti jobban. Nem lehet eldönteni, mert mind a kettő másért tetszik. A párizsi kép nagyon szép a színeiben. Amelyiken a tükörben állok szemben magammal az azért tetszik, mert olyan, mint egy visszaemlékezés. Annak a képnek nagyobb az érzelmi háttere. Bizonytalan voltam, ezért küldtem be mind a kettőt.

Gyakran fényképezel szabadidődben?

Igen, nagyon szeretek fényképezni, és fényképeket nézegetni. Pont nemrég kaptam új fényképezőgépet, úgyhogy most nagy fényképlázban égek. Remélem nekem is lesznek olyan jó képeim, mint Mészáros T. Lászlónak és majd egyszer én fogom fényképezni a csoportot az évvégi fellépéseken.

8 éve táncolsz a csoportban. Mesélj erről, milyen Tündérrózsának lenni?

Elsőtől negyedikig órarendbe építve kötelező volt a néptánc. Látva néhány osztálytársam példáját, negyedik előtt akartam bekerülni a Tündérrózsákhoz. Mindig azon igyekeztem hogy elég jó legyek hozzá. De ez sajnos nem sikerült, így negyedik osztályban kerültem be a csoportba, mint szinte mindenki. Először kissé félénken, de minden csütörtökön eljártam a próbákra. Néha nem is táncoltam, inkább csak botladoztam és néztem a nagyokat milyen profin csinálják. Idővel rájöttem, hogy minden csak gyakorlás kérdése. Most, hogy ballagó táncos vagyok, én szeretnék példát mutatni a kicsiknek, hogy nekik is minden sikerül, ha akarják. Hiszen ez a csoport olyan mint egy nagy család. Nincs Te és én, csak mi vagyunk. Együtt sírunk, és nevetünk. Felejthetetlenek a külföldi utak, a budapesti Táncháztalálkozók, Körmend, valamint a többi út, fellépés, esemény, amelyekből igen sok van. Legjobb talán az évvége előtti nagy hajrá. Amikor mindenki belead apait, anyait, hogy egy olyan ütős, és színvonalas műsort vigyünk színpadra, hogy Böbe néni és Lackó büszkén mondhassák ránk: "Ők a Tündérrózsák, a mi családunk!"