A szív diadala

Tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap. Készültünk rá. De nem így... Mégis, a legnehezebb pillanatokban sem fordult meg senki fejében egy pillanatra sem, hogy ne sikerülne. Ez a műsor a szív diadala volt!

Az a táncos, aki a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportba jön táncolni egy szót már az első próbán megtanul: munka... Természetesen úgy dolgozunk, hogy azt élvezzük is és közben vidámak vagyunk, de nem feledjük, hogy ha eredményt akarunk elérni, akkor azért tenni kell. Ez a mentalitás nevelődik táncosainkba napról-napra, hétről-hétre és évről-évre, amíg az együttesünk tagja. Így válnak nyolcadik osztályos korukra példaképpé a fiatalabb társaik szemében. Mert megdolgoztak érte. A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport 24 éves történetében soha nem előzte meg az Évvégi Önálló Műsort ekkora előkészület. Mindennapossá váltak a külön próbák, kisebb-nagyobb csoportokban nap mint nap, négy hónapon keresztül. Ezen kívül gőzerővel folytak a háttérmunkálatok kialakításai is, minimum 2000(!) munkaóra lett a videó-animációkra, képekre, látványra, marketingre, reklámokra, zenére, a fellépő ruhák kialakítására és egyéb feladatokra fordítva. Ezeken tucatnyi ember munkálkodott, akik odaadó segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a produkció. 5 narrátorunk például 140 szöveget mondott fel, melyek közül csak a 7 legjobb került a műsorba, de jópár szülő, nagyszülő és rokon segített be a ruhák megvarrásába.

Az év során sok-sok fellépésen vettünk részt, mindenki színpadra került több alkalommal, a táncok nagy részét bemutattuk kisebb-nagyobb közönség előtt élesben, hogy a telt házas Balaton Színházban már senkinek ne remegjen meg a lába. Persze jópár újdonságot és meglepetést tartogattunk azért a nézőknek a tarsolyban. Két héttel a műsor előtt a legapróbb részlet is helyére került, és minden táncos nagyon várta már az előadást. Ahogyan a nézők is. Ugyanis 8 nappal az Évvégi Önálló Műsor előtt elfogytak a jegyek. Ez volt a jubileumi tízedik alkalom, hogy a Balaton Színházban mutathattuk be táncjátékunkat és mindig telt ház előtt, de most először fordult elő, hogy ilyen korán elkapkodták az összes belépőt. Nagy számban jöttek a volt táncosaink és az osztálytársak. Ez különösen örömteli számunkra, mert azt jelenti, hogy igenis érdekli a mai fiatalságot a néptánc, a kultúra és a hagyományőrzés, csak fogyaszthatóvá kell tenni számukra is a terméket.

Az idilli hangulatba aztán egy héttel a fellépés előtti utolsó néptánc próbán derült égből villámcsapásként érkezett a lesújtó hír. Hocz Vera szólóénekes és szólótáncosunk súlyos kerékpáros balesetet szenvedett és mentőhelikopter szállította a győri kórházba. Ezután már senki nem tudott a feladatra koncentrálni, mindannyian Veráért aggódtunk. (Aztán egy héttel a műsor után ugyanilyen szerencsétlen kimenetelű biciklis balesetet szenvedett másik szólótáncos-énekes Veronikánk is, aki sajnos koponyacsont töréssel került a zalaegerszegi kórház intenzív osztályára). A családtól érkező kedvező információknak köszönhetően szerencsére néhány nap alatt sikerült kilábalni a sokkból, mivel táncosunk napról-napra kicsit jobban lett. Ettől a pillanattól kezdve mindenki kettőzött erővel, Veráért is hajtott. Néhány óra alatt az egész menetrend átvariálásra került, hiszen 8(!) produkcióban kellett pótolni táncosunkat. Ezek a műsorszámok szétosztásra kerültek a gyerekek között, így 8 emberre hárult a pluszteher. Néhány táncosnak újabb extra gyakorlások következtek, hogy a néző semmit se érzékeljen a hirtelen jött problémából. Persze a baj nem jár egyedül, néhány nappal a szereplés előtt még 10(!) kisebb-nagyobb sérült, beteg és sebes és bicegő táncosunk volt. Azonban az elszántság a tettvány felülkerekedett a fájdalmakon és a fellépésre mindenki harcra kész állapotba került, hiszen "sérült lábbal lehet élni, de az álmaink nélkül nem". Márpedig minden gyerek arról álmodott, hogy élete teljesítményével rukkol ki az Európa Szívében című táncjátékban. Böbe néni és Lackó pedig elhatározta, hogyha a lehető legkisebb esély van rá, akkor teljes létszámban lesz a csoport a meghajlásnál. A műsor előtti este meglátogatták Hocz Veronikát a lakásukon és közösen egy teljesen titkos tervet készítettek, hogy hogyan tudja Vera legalább a második félidőt megtekinteni a helyszínen, hiszen a kislány már a kórházban jelezte, hogy szeretne társaival lenni a színpadon az előadás végén.

A fellépés délelőttjén díszletépítés szerepelt a programban és még ekkor is jöttek be az utcáról vadidegen érdeklődők és turisták, hogy szeretnének jegyhez jutni. A délután laza színpadbejárással telt, majd Aradvári Lackó mondta el "Failure is not an option - A kudarc nem egy lehetőség" témájú beszédjét a táncosoknak. Ezt követően a Balaton Színház technikai személyzete lett a színpadra invitálva és a gyerekek hatalmas ovációja közepette megköszöntük munkájukat. Az együttes felállva tapsolta meg Peti bácsit, Laci bácsit és Miki bácsit, mivel profi munkájuk elengedhetetlen kelléke az előadásainknak. Végül két videó került levetítésre, ami után mindenki ment a feladatára és megkezdődött a végső visszaszámlálás.

Miután kezdéskor egy gombostűt sem lehetett már leejteni (szinte a csilláron is lógtak az emberek), elindult a Palotás és közel 50 táncos ropta a színpadon. Böbe néni néhány gondolatban ismertette az elmúlt év legfontosabb eseményeit, majd az első, második és harmadik osztályosok táncai következtek, ami alatt bejártuk Németországot, Hollandiát és Svédországot. Aztán az első nagyobb meglepetés jött: az amerikai Texasból egy igazi cowboy üzent az együttesnek és kívánt sok sikert a fellépéshez! Ezután beindult a fény, a füst, a zene, a buli és a show: 50 táncos ropta a country táncot cowboy kalapban, kockás ingben, farmerban - igazi vadnyugati hangulatot varázsolva a színházba. Majd a vidám pillanatok után előkerültek a zsebkendők, mert eljött a pillanat, hogy búcsút vegyünk 12 nagyszerű nyolcadik osztályos táncosunktól. A róluk készült emlékvideót követően a Galgamenti táncokkal zártuk az első félidőt.

Európa Szívében című táncjátékunk a nyitánnyal indult, amit Leskó Zsolti tolmácsolt a nézők felé. Hogy milyen magas szinten, arra bizonyíték, hogy korábbi profi szónokunk, Kéri Balázs is gratulált Neki a végén az öltözőben. Megelevenedett az elmúlt esztendők 20 külföldi útjának emlékei, majd következett a Hevesi karikázó. Hangosan, szépen, pontosan. A lányok után egy szólótánc jött a programban, Leskó Zsolti mutatta be arany-minősítésű táncoshoz méltó magabiztossággal a Széki ritka és sűrű tempót. A magyar hagyományok kincse a néptánc mellett a népdal is, ezért folytatásként Födelmesi Gréta és Mózer Vera énekelt el egy nehéz, ámde csodálatos kalotaszegi dalt kristálytisztán. Ezt követően sötétségbe borult a színpad és az ütemes csapássorozat, valamint a neon színben villogó fehér ingek megjelenése jelezte, hogy az egyik örök kedvenc Szatmári táncok következik. De nem volt megállás egy percre sem, mivel néhány pillanattal később már a legfiatalabb lányaink ropták a deszkákon a Moldva tájegységből származó táncokat. Néhányuknál csak pár másodperc jutott átöltözésre, de nagyszerűen megoldották a feladatot. Eztán egy újabb show került bemutatásra. A közkedvelt TündérRomák kíséretében a Cigány tánccal folytattuk a műsort. Voltak, akik most debütáltak a produkcióban, de mindenki remek hangulatban táncolta végig ezt a különlegesen virtuóz számot. Egy kis időre aztán újra a tengerentúli Amerikában landoltunk. De csak azért, hogy egy látványos megoldással jelezzük, hogy mehetünk bármerre is a nagyvilágba, a magyar néptánc áll azért számunkra a középpontban. A Csongrádi táncokban így lett a vadnyugati cowboyokból egy pillanat alatt magyar néptáncos, hogy ezt követően a gyerekek a közönség ovációja közepette kezdhesse el a műsorszámot. Zárásként együttesünk a felújított Kis-Küküllőmenti táncokat adta elő, élvezet volt nézni, ahogyan a táncosok folyamatosan egyszerre repkedtek a levegőben. Szegényes, lassú és friss csárdás, valamint a végén egy pontozóval fejeztük be ideiglenesen táncjátékot.

Hiszen következett a meghajlás és meglepve konstatáltuk, hogy a nézők az eddigi vastapsoknál is tudnak még hangosabban tapsolni. Jókedvűen, vidáman hajoltak meg a táncosok egymás után, sokan énekeltek a színpadon, mindenki felszabadultan élvezte az előadás sikerét. De csak addig míg utolsó előttiként meg nem jelent Hocz Veronika a színpadon és végzősként Ő is el tudott búcsúzni a közönségtől. Szem nem maradt szárazon. Nem nagy meglepetésre következhetett a ráadás, ami után a Balaton Színház teljes publikuma(!) hosszasan ünnepelte a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport egyedülálló műsorát. A gyerekek emberfeletti teljesítménnyel ajándékozták meg a nézőket, mely után megérdemelten gyűjtötték be a sok száz gratulációt.

Minden esztendőben nehéz felülmúlni az előző évi előadást, így lesz ez most is, azonban már most várjuk a 2016-os Évvégi Önálló Műsort, amikoris 25 éves lesz az együttesünk! No Tündérrózsa, no party!