Oulu 2002.

A Comenius projekt keretében iskolánkból négyen, az iskola projektkoordinátorával, Aradvári Lászlóné tanár nénivel részt vehettünk egy egyhetes finnországi találkozón. Nagy izgalommal készültünk az útra, mivel még egyikünk sem utazott repülővel. Nagyon jó idő volt, így gyönyörködhettünk a szép felhőkben, majd Helsinkihez közeledve láthattuk a várost is. Innen egy másik géppel repültünk Ouluba, s közben megcsodáltuk a fjordokkal átszelt "Ezer tó országát".

A finn vendéglátó családok ismerősként üdvözöltek bennünket, hiszen májusban ők töltöttek nálunk egy hétvégét. Közös nyelvünk otthon és az iskolában is a német volt, ahol két napot töltöttünk a finn gyerekekkel. A találkozón német és svéd tanulók is részt vettek. Velük közösen német nyelvű környezetvédelmi szótárt szerkesztettünk. Jutott idő játékra, sportolásra is: mi lábtollazni tanítottuk őket, ők pedig a finn basketballt mutatták meg nekünk. Az iskolarádióban három nyelven mutatkoztunk be, a tornateremben pedig néptánccal szórakoztattuk a nagyszámú érdeklődőt. Műsorunk most is nagy sikert aratott.

A német diákokkal közösen látogattunk el az északi sarkkörre, találkoztunk az igazi lappföldi Mikulással is. Útközben sok "rénszarvas veszély" táblát láttunk, de az élő állatokkal csak egy vadasparkban találkoztunk. Csütörtökön indultunk a legnagyobb kalandra, egy háromnapos gyalogtúrára, amit egy nemzeti park területére szerveztek. Természetesen itt is együtt voltunk a svéd, a finn és a német gyerekekkel és kísérőikkel. Az első napon megtett 8 km kicsit többnek tűnt a nehéz hátizsákok alatt. Egy lápi tó partján sátrakban aludtunk.

Másnap 12 km-t tettünk meg, szemerkélő esőben. Itt már szabadon élő rénszarvasokkal is találkoztunk, majd egy kutatóközpontban előadást hallgattunk meg a természetvédelmi területről. Gyaloglás közben és az esti tábortűznél is sokat énekeltünk. Magyar népdalokat tanítottunk, svéd és német énekeket tanultunk. A magunkkal vitt élelmiszerből Böbe nénivel készítettük el a mindennapi étkeinket. A túra utolsó napján 159 természet alkotta lépcső vezetett fel a megmászandó hegy tetejére. A sok gyaloglás után végre buszba szállhattunk, s csak a Kuusamo nevű síparadicsomnál álltunk meg. Sílifttel mentünk fel a hegy tetejére, ahonnan nyári bobbal csúsztunk le nagy élvezettel.

Ouluba visszatérve elbúcsúztunk a finn gyerekektől. A finn és német csoporttal együtt egy tengerparti nyaralóhelyre mentünk. Itt a legnagyobb élményünk a szaunázás, utána pedig a jéghideg tengerben való megmártózás volt. Elérkezett az utolsó nap is, amikor fájó szívvel vettünk búcsút új svéd és német barátainktól, szívélyes finn vendéglátóinktól. Hazafelé is átszállással repültünk és fáradtan, de rengeteg élménnyel telve, új ismeretekkel és barátokkal gazdagodva érkeztünk meg.

(Csomós Mónika, Pál Enikő, Czémán István, Bali András)