Alles Gute, Roni!

Július végén iskola-, város- és országváltás miatt elhagyja a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportot az együttes leány szólóénekese Fábos Veronika, mindenki Ronija. A szomorú apropóból beszélgetett honlapunk Vele a csoportban eltöltött évekről, múltról, jelenről és jövőről. Búcsúfellépésén, a Keszthelyi Folk Fesztiválon érte is táncolnak majd a táncos társak, Ő pedig Németországba viszi a szívében a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport egy darabját. Alles Gute Roni und viel Glück!

A nyáron iskolát és országot is cserélsz, mi az oka a váltásnak?

Apukám már 2 éve kint él és dolgozik Németországban. Nagyon rossz így, hogy ilyen messze van, ezért gondoltuk jobbnak, ha mi is kiköltözünk hozzá. Mainzba megyünk, ahol az ottani gimnáziumba fogok járni. Természetesen táncos múltamat sem felejtem el, ezért igyekszem ott is minél hamarabb bekerülni egy néptánccsoportba. A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport néhány évvel ezelőtt már volt Mainzban, jó lenne, ha jövőre meg tudnának látogatni. Én nagyon sok szeretettel várom az együttest!

Hogyan emlékszel vissza a csoportban eltöltött évekre?

Ötödik osztályos koromban költöztünk Keszthelyre, előtte Pécsett laktunk. Szerencsére rögtön az elején értesültem róla, hogy az iskolának van egy néptánccsoportja, ami kíváncsivá tett. Amikor először bementem a néptánc próbára, csodálkozva néztem a nagyokat, hogy milyen szépen táncolnak. Idővel aztán én is be tudtam kapcsolódni a csapathoz, abba a csodálatos közösségbe, ami itt van. Szerintem kevés csoportban van meg ez az összetartás, ami a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportban jelen van. Minden csütörtök este vártam már az elkövetkező heti próbát, ami mindig mókával és nevetéssel telt el. Persze meg volt a kellő fegyelem is, mivel ez szükséges az elvégzett magas szintű munkához. Mindig együtt izgultunk és együtt szorítottunk táncos társainknak, akik éppen egy másik koreográfiát vittek a színpadra. Úgy érzem, hogy az egyik legnehezebb dolog a csoporttól való elbúcsúzásom lesz.

Mi az amit magaddal viszel Németországba a Tündérrózsás évekből?

Először is a kitartást és a páratlan csapatszellemet említem, amit hasznosíthatok új lakhelyemen. Mindig emlékezni fogok Lackó szeretetteljes, de szigorú fegyelmezéseire, és azokra a szidásokra, amit soha nem kellett véresen komolyan venni. A bemelegítésekre, ahol elég sokan próbálták ellazsálni a gyakorlatokat, amivel a kör közepére lehetett egyből kerülni. A közös Karácsonyokra és ünnepekre, amikor számtalan ajándékot és meglepetést kaptunk a csoport vezetőitől. De legfőképpen az év végi műsorokra fogok emlékezni, amire olyan izgatottan készültünk évről-évre. Sok szép felejthetetlen emléket viszek magammal Németországba. A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportnak mindig egy különleges helye lesz a szívemben.

Mi a legkedvesebb emléked, ami az évek során Veled történt?

Rengeteg élményem van, ám ha mégis egyet kell mondanom, akkor az idei március 15-i havas hévízi fellépéseket választanám. Az egyik fellépésről mentünk a másikra hóban, latyakban, ítéletidőben. Aztán beköszönt az áramszünet, így vaksötétben, a telefon fényben öltöztünk. Na és persze szokás szerint az áram továbbra is játszott velünk. Mindezek ellenére a fellépés rendkívül sikeres volt. Mosolyt csalt mindannyiunk arcára a sok nevető aranyos öreg néni és bácsi és a sok külföldi, akik valószínűleg dicsértek minket, csak mi nem sokat értettünk belőle. A kapott vastaps viszont minden szónál többet mondott. Szinte minden fellépésünk sok-sok izgalommal és kacagással telik el.

A Keszthelyi Folk Fesztivál lesz az utolsó szereplésed a csoportban, amit az együttes „Roni búcsúfellépésére” keresztelt. Milyen érzés?

Elmondhatatlanul nagy megtiszteltetésnek érzem és egyben rendkívül szomorú vagyok amiért ez az utolsó fellépésem ezzel a kiváló Aranycsapattal. A műsor július 19-én este lesz, én pedig kb. másfél nap múlva már az új otthonom felé fogok utazni. Remélem, hogy minden táncos társammal színpadra tudok lépni még egyszer utoljára.

Olaszországban megsérült a lábad, mégis kitartóan táncoltál. Hogyan készülsz így a július 19-i műsorra?

Igen, sajnos egy balszerencsés mozdulatnak köszönhetően megsérült a lábujjam. Szerencsére a helyszínen szakszerű ellátásban részesültem. Minden éjszaka pihentetem a lábamat, ugyanis rengeteg programom van még, amikről nem szívesen mondok le. Ki szeretném használni azt a kevés időt amíg még itt vagyok. Megyek amíg bírom, azért igyekszem sokat pihenni. Azonban a Keszthelyi Folk Fesztiválon akár fél lábbal is, de színpadra fogok állni.

Milyen üzenettel búcsúznál a táncos társaidtól?

Nagyon fogtok hiányozni! A próbák és a fellépések hangulata, a táncok, az utazások. Köszönettel tartozom sok embernek, akik mellettem álltak és mindig felvidítottak. Néptánc próba szomorúan sosem telt el. Külön köszönet illeti Böbe nénit és Lackót, akik rendkívül sokat foglalkoztak velem és mindig meghallgattak, amikor szükségem volt valakire aki megért. Ígérjétek meg, hogy mindig vidáman fogtok táncolni és sohasem hagyjátok abba a táncot! Sosem felejtelek el Titeket!  TÜNDÉRRÓZSA GYERMEK-NÉPTÁNCCSOPORT MINDENT KÖSZÖNÖK!