"A lehetőség adott, csak élni kell vele!"

Il Presidente... Tündérrózsa volt, elnök lett. Rozner Marcell két esztendeje vezeti sikeresen a Vajda János Gimnázium Diákönkormányzatát. Ugyanolyan magabiztosan és lelkesen teszi a dolgát, mint amikor a színpadon táncolt. Emellett nem felejtette el a Tündérrózsás éveket sem, vigyázó szemeit a táncosokon tartja és naprakész a csoportból. Szervez, rendez, fényképez, kameráz, tanul és természetesen táncol is. Most izgalmas mindennapjairól mesél honlapunknak. Ismerjük meg a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport első elnökét!

2010-ben, nyolc év után ballagtál el a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportból. Mi történt Veled azóta?

Ez alatt a három középiskolás év alatt rengeteg minden történt: beilleszkedtem egy új közösségbe, új hobbikat és barátokat szereztem, sokat tanultam. Egyik sem tudta azonban pótolni a néptánccsoport hiánya miatt keletkezett űrt, de szerencsére találtam rá megoldást. A Vajda János Gimnáziumban is működik egy néptánccsoport, amiben szerencsére sikerült megtalálnom a helyem. A Tündérrózsák még a mai napig hiányoznak, ezért figyelemmel követem a munkásságukat és jó látni, hogy hiába cserélődnek az emberek, egy szuper csapat áll ki mindig a közönség elé, akik egyedülálló dolgokat alkotnak. Folyamatosan nézem az újdonságokat és történéseket a Facebookon, valamint a honlapon egyaránt.

A "Mindenki Tündérrózsába!" fotópályázaton az egyik zsűritag voltál. Hogyan tetszettek a képek?

Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen a két legkedvesebb hobbim találkozott egymással. A fotózás és a tánccsoport párosa jobbnál jobb képeket eredményezett. A gyerekek szívesen, nagy odaadással csinálták a képeket, ebből is látszik, hogy mennyire szeretik azt a közösséget, amibe tartoznak. Nehéz dolgom volt a zsűrizés szempontjából, sok kép érkezett és mindegyikben volt valami, ami egyedivé tette. Ez egy szuper kezdeményezés, remélem a jövőben is lesznek ilyen pályázatok, ahol a táncosok megmutathatják a színpadon kívüli kreativitásukat.

A Vajda János Gimnázium Diákönkormányzatának elnöke vagy. Milyen felelősséggel jár ez a tisztség? A sok elfoglaltságod mellett jut idő a néptáncra?

Nagy felelősséggel jár és rengeteg munkával, de nagyon szeretem csinálni. A Diákönkormányzat is egy nagyon jó közösség, ami megkönnyíti a munkát, mindemellett büszkeséggel tölt el egy ilyen poszt betöltése. A táncra már nem sok időm jut sajnos, de ahol tudok, ott segítek a Tündérrózsáknak is. Részt veszek a marketing tevékenységekben, szerkesztésekben és az év végi műsoraikat mindig megnézem a Balaton Színházban. Hamarosan itt a szalagavató, ahol a keringő mellett Palotást is táncolok a gimnázium csoportjával és ez a tánc remélem, meghozza sokaknak a kedvét ahhoz, hogy csatlakozzanak az együtteshez, ahol folytatni, bővíteni tudják tánctudásukat.

Melyik a legkedvesebb emléked, amit Tündérrózsás éveidből őrzöl?

A külföldi kirándulások természetesen. A mai napig emlegetem őket, hiszen nem minden embernek adatik meg egy ekkora lehetőség, hogy Portugáliában vagy Finnországban töltsenek el jó néhány napot, ott lépjenek színpadra, megismerjék az ott élő emberek kultúráját.  Mindegyik országba repülővel utaztunk, ami hihetetlen élmény volt. Még mindig élnek bennem a fellépések előtti feszült pillanatok, a hatalmas izgalmak és még most is kiráz a hideg, amikor arra a pillanatra gondolok, hogy a Balaton Színház egész közönsége állva tapsol, Lackó pedig ökölbe szorított kézzel ordít a műsor végén, hogy „Megcsináltuk!”.

Mit üzensz elnökként a jelenlegi Tündérrózsáknak?

Azt üzenem nekik, hogy élvezzék, amit csinálnak, amíg csinálhatják. A lehetőség adott, csak élni kell vele! Ezért dolgozzanak szívvel-lélekkel és akkor minimum annyi élménnyel hagyják majd el nyolc év után a csoportot, mint én.