Székelyudvarhely 2011.

A Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport 4 csodálatos napot tölthetett el Erdélyben, ahová a Szejke Fesztiválra kaptunk meghívást. Június 2-án csütörtök éjfélkor indultunk busszal 8 pár valamint Böbe néni és András atya vezetésével Székelyföld irányába. Az út nem volt rövid, kb. 16 órát utaztunk mígnem megláttuk a végállomást. Az utazás során több helyen is megálltunk. Voltunk Aradon, Déva váránál ahol még a monogramunkat is otthagytuk és ahol a kilátás is nagyon szép volt.

Péntek délután 18:00-ra érkeztünk meg a szállásunkhoz Székelyudvarhelyre. Itt egy újonnan épült 3 csillagos szállodában laktunk, ahol medence is volt. Nagy öröm volt ez számunkra. Aznap este a finom vacsorát egy étteremben kaptuk. Ezután a helyi Művelődési Házba indultunk, ahol táncház volt. Sokat táncoltunk és új táncokat is tanultunk. Második nap reggeli után arra kértek fel minket, hogy néhány utcában adjunk elő táncokat, amivel a fesztivált népszerűsítettük. Estére már nagyon elfáradtunk ezért kicsit felfrissítettük magunkat: mindenki csobbant egyet a medencében. Harmadik napon sok helyre látogattunk el. Voltunk a székelyudvarhelyi templomokban, és persze András atyáékhoz is beköszöntünk, aki erről a vidékről származik. Nagyon izgalmas volt, hiszen kedves vendéglátásban részesültünk és még a szomszédok is átjöttek megnézni minket. Sok viccet is hallottunk, amiket nem nagyon értettünk, de humoros volt. Ellátogattunk a Gyilkos- tóhoz is, ahol megismertük a legendát és meglepetésként hatalmas kürtöskalácsokat kaptunk. Az utazás a megtekintettük a Békás-szorost is, valamint a Hargitát.

Nagyon gyorsan eljött a negyedik nap is. Ez a nap szintén felejthetetlen volt számunkra. A Szejke Fesztiválon vonultunk fel, ahol kis állomásokon kellett táncolnunk. Végül Szejkefürdőn a nagyszínpadon sok száz ember előtt léptünk fel 4 tánccal. Nagyon jól sikerült és a végén még a székely kapuknál is fotózkodtunk. Ez szintén híres hely, Orbán Balázs neves erdélyi néprajzgyűjtő és kutató emlékművéhez vezet 10 gyönyörű székely kapu. Másnap kora reggel indultunk vissza Keszthelyre, de előtte még beugrottunk a Sóbányába is. Itt 20 méter mélyen voltunk a földtől és nagyon szép látvány volt. Visszafele úton a buszon még a fiúkat is megtanítottuk hajat fonni, hogy segítségünkre legyenek a jövőben a fellépéseinken. Az úton nagyon sokat nevettünk, és még a buszsofőr is nagyon jó fej volt velünk. Mikor megérkeztünk a szülők már nagyon vártak minket és várták, hogy meséljünk az izgalmas és felejthetetlen útról, melyért külön köszönet jár Keszthely város polgármesterének, hogy lehetővé tette számunkra az erdélyi utazást.

(Németh Zsófi és Rigó Márk)