"Egy második családot kaptam!"

A "Mindenki Tündérrózsába!" című fotópályázaton a szavazók között kisorsolt közönségdíjat Vid Emília nyerte, aki 1999 és 2007 között nyolc éven keresztül táncolt a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportban. Ebből az alkalomból beszélgettünk a Nyugat-magyarországi Egyetemre járó leendő tanító nénivel.

Szinte elsőként szavaztál a fotópályázat képeire. Hogy tetszett?

Először is nagyon örülök, hogy felkerült a tánccsoport a közösségi oldalra és megújult a honlapja. Kicsit irigykedem is, hogy a „mi időnkben” nem voltak még ilyen jópofa pólók, órarendek… A fotópályázatra az egyik nyertes nővére hívta fel a figyelmemet, akivel együtt táncoltam a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoportban, így szavaztam rá. Nagyon tetszett minden kép. Jó látni, hogy büszkék a csoportra és természetesen a saját munkájukra.

Mesélj magadról, mi volt az oka, hogy elkezdtél néptáncra járni?

A nővérem, Kornélia is táncolt Böbe néninél és én vittem tovább ezt a családi hagyományt. Ő taposta ki előttem az utat. Amikor a Ranolder János Római Katolikus Általános Iskolába kerültem, kötelező volt a néptánc az órarendünkben. Nagyon megszerettük a táncot ezért sokan is jelentkeztünk a néptánc szakkörre az osztályból. Ez is motiváló volt, hiszen a barátnőimmel együtt lehettem délutánonként. Nem bántam meg, hogy ezt a táncstílust választottam, mert nagyon sok élménnyel és baráttal gazdagodhattam. Eljutottunk külföldre minden évben, külföldi gyerekekkel barátkozhattunk össze, idegen nyelvet tanultunk. A fellépésekkel sok embernek okoztunk örömöt és csaltunk mosolyt az arcukra, ahogyan az öregek otthonában, vagy az év végi színházi fellépéseken szerepeltünk. Egy második családot kaptam!

A kiadványban amit nyertél, sok helyen megtalálható vagy. Melyik a legkedvesebb történeted?

A legkedvesebb történetem az utolsó közös fellépésünk volt 2007-ben, amikor nyolcadik osztályosok voltunk és elbúcsúztatott a tánccsoport. Emlékszem, akkor sokan ejtett könnycseppet egymásért és a csoportért a színpadon, hiszen együtt töltöttünk nyolc évet, együtt nőttünk fel. Látni a gyermekkori képeinket az utazásainkról, fellépéseinkről nagyszerű érzés volt. A vastaps, a szüleink csillogó szeme, a tanáraink elismerő tekintete büszkeséggel töltött el, és méltóképpen búcsúztunk el nyolc év után. Úgy gondolom, hogy azon az estén tényleg széttáncoltuk a cipellőinket.

Külföldön és belföldön "éjjel-nappal" táncoltatok. Tartod valakivel a kapcsolatot a régi táncos társaid közül?

Sajnos az általános iskola után mindannyian szétszéledtünk, más városokba kerültünk, így még a gimnáziumban tudtam tartani a kapcsolatot azokkal, akik szintén Keszthelyen tanultak. Sajnos már velük sem könnyű, mivel más egyetemre kerültünk mindannyian. Örülök, hogy léteznek közösségi oldalak, ahol ha nem is közvetlen, de látom őket, hol járnak, tanulnak, élnek. Mindig jó velük találkozni és pár percet beszélgetni, nosztalgiázni a gyerekkorunkról. Az egyetlen ember, akivel máig szorosabban tartom a kapcsolatot és barátnők vagyunk már az óvoda óta, Ferenczik Mónika. Sajnos vele sem tudok a távolság miatt minden héten találkozni, de amikor otthon vagyunk, mindig szakítunk időt egymásra.

Hogyan tudtad hasznosítani a középiskolában és az egyetemen a Tündérrózsában tanultakat?

Két félévben volt egy választható tantárgyam az egyetemen, aminek fő témája a hagyományok, ünnepek voltak. Volt olyan óránk, ahol táncoltunk és olyan népi játékokat, gyermektáncokat tanultunk, amiket már ismertem Böbe néni által. Nagyon jó érzés volt újra csángó táncokat táncolni és segíteni a többieknek megtanítani az alaplépéseket. A táncon kívül, amit tudtam eddigi tanulmányaim során hasznosítani az a kitartás és küzdés, ami a továbbtanuláshoz és sikeres érettségihez vezetett. Azt hiszem a java még hátra van, hiszen tanító leszek és már várom, hogy becsempészhessem a tanóráimba a néptáncot és az éneklést.

Figyelemmel követed a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport mostani munkáját? Mik a tapasztalataid?

Örültem, amikor megláttam az együttes Facebook oldalát, amit már lelkesen követek, így egy kicsit talán beleláthatok a tánccsoport mindennapjaiba. Mivel már szinte csak az internetről értesülök, láttam a szuper videókat a fiúk táncáról és meglepődtem, hogy mennyi tehetség táncol jelenleg a csoportban. Nyáron láttam a Balaton parton táncolni a csoportot és nagyon ügyesek voltak. Ilyenkor egy kicsit megszakad a szívem, hogy nem pattanhatok fel a színpadra és nem táncolhatok Szatmárit.

Közeleg az új esztendő. Mit kívánsz magadnak és a Tündérrózsáknak a 2013-as évre?

A téli szünetre sok pihenést és boldog percet kívánok, a jövő évre pedig sikeres bizonyítványokat, kitartást az iskolához, nagyon sok boldog pillanatot, új barátokat és izzasztóan jó fellépéseket, szerepléseket, néptánc próbákat kívánok! Magamnak pedig kevesebb zárt helyi dolgozatot és több szünetet!