Gáti Zoltán a nagyon korai Beatrice egyik gitárosa volt, de játszott a Fermben is,

majd Tunyogi Péterrel a Ciklonban, majd a Spirálban is, sőt a 2000-es évek

közepén a Pardon együttesben is, ugyancsak Tunyóval. 1989-ben egy turnét is csinált

Billel Dániában. Zoli 1980 óta Dániában él, ritkán jár haza. Hajnal Gábor segített összehozni

a találkozót egy interjú erejéig. Kösz! (A képen balról jobbra: Temesvári András,

Csuka Mónika, Nagy Károly, Nagy Feró, Csuka Mária, Bencsik Sándor)

Hogy volt ez a Beatrice?

Ez abban az időben volt, mikor a Beatrice kezdett nem női zenekarként működni.

Csak a Mónika maradt és a húga, a Mari dobolt. Barille Pasqualle beszélt rá, hogy menjünk

együtt át a Beatricébe. Pasqualle váltotta Csuka Máriát én meg a Bencsik Samut. Temesvári András

volt ekkor a basszusgitáros. (Pasqualle és Temesvári András olyan '68 körül játszottak már együtt

a Montanas nevű rákosligeti zenekarban. 1970 körül Temesvári András és Bencsik Samu a

Sygma nevű zenekarban játszottak együtt, vélhetőleg ide is együtt jöttek – BCS.) Mónika énekelt,

gitározott, Feró énekelt és én voltam az új szólógitáros. Aztán még jött egy srác akusztikus

gitáron, de nem emlékszem már a nevére. Előttünk Csuka Mari férje, Nagy Károly is játszott

keyboardosként a Beatricében, de Marival együtt Ő is kiszállt. (Sajnos olyan kép,

ahol Gáti Zoltán a Beatricében van, eddig nem került elő.)

Mikor léptél be a Ricsébe?

Szerintem olyan '71-körül. Ahogy mondtam, a csajok előtte kezdtek kilépegetni. Az első bulikon,

amin én már játszottam, volt még a Mari, néha a Pasgualleval felváltva doboltak. 1972-ben

érettségiztem, akkor jöttem el a Beatricéből a suli miatt, mivel a vizsgák miatt nyáron már

nem tudtam lemenni velük Keszthelyre, ahová egész nyárra szerződtek. (Érdekesség, hogy ott egész

nyáron aKorong volt velük a társzenekar, ugye Miklóska Lajossal, aki 1978-tól aztán a Nagy

Beatrice tagja lett, szerintem itt ismerkedhettek össze a Feróval. Ekkor a

Korongban játszott már Pasqualle is, átcsábították. – BCS)

Ki váltott téged a Beatricében gitáron?

Utánam jött a Cziránku Sanyi. (Talán ekkor váltotta őt a Gesarolban Bencsik Sándor, ezzel

kvázi helycserés támadás következett be. – BCS) De akkoriban elég klubbos volt ez a

gitározás. Öten-hatan összejártunk, egymástól tanultunk. Nem volt féltékenykedés. Samu

és Szűcs Antal Gábor az akkori kitűnő Szivárvány együttesből rengeteget volt fenn nálam,

meg én is náluk, gitározgattunk közösen és tanulgattunk egymástól.

Hogyan emlékszel Bencsik Samura?

Samu nagyon szerény volt privát. Rengeteget gyakorolt és sok ötlete volt, amiből fel lehetett

építeni egy-egy számot. Amikor a P. Mobilban a Lőrinci parkban sztárként játszottak utánunk – ez már

a Ciklon korszak -, akkor is szerény volt és leültünk a színpad mögött egy-egy saját

ötletet ”kibontani”. Samu és szerénytelenség nélkül én is elég kreatív gitárosok voltunk.

Ő talán a legjobb gitárszólókat adta elő akkoriban. Én meg sok témát mutattam, amiket

néha átvett. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy én írtam a P. Mobil dalokat,

ezek csak pici dolgok voltak, csak arról van szó, hogy figyeltünk egymásra. Viszonzásként

pedig szóló ”trükköket”, vagy az Ő legfrissebb ötleteit mutatta,

amiből később sok-sok sikeres P. Mobil szám kerekedett ki.

(A képen, a fotó alján háttal Bencsik Sándor ül szőke hajjal, épp a

P. Mobil elő zenekarát, a Spirált nézi, ahol Gáti Zoltán gitározik.)

Betanultál számokat, mikor beléptél a Beatricébe?

Megmondták, hogy mi a műsor, de én is hoztam számokat, meg

a Pasqualle is mondta, hogy ú, ezt jó lenne játszani.

Miket játszottatok?

Sok Sweet számot, a Fox On The Runt biztosan, az Ferónak nagyon tetszett.

De volt Csörpicsörpi csipcsip, persze, de az is inkább a vokálok miatt. De Deep Purple

Strange Kind Woman, Paranoid, keményebbek. Vendéglátóshoz kemények voltunk,

de mint minden más banda, főképpen az éppen futó külföldi nótákat játszottuk.

Mónika énekelte a Mercedes Benzt Joplintól. Eléggé vegyes repertoár volt.

Ki volt a főnök?

Elvileg a Mónika, de a Feró szervezett mindent. Ügyesen szervezett.

Feróra hogyan emlékszel?

Akkor kezdett szerintem kibontakozni. Eladta a zenekart a színpadon, a közönség nagyon

vette, Mónival is nagyon jól együtt dolgoztak. Nagyon jó hangulat volt a zenekarban.

Temesvári Pepó szerette a vokálos dalokat. Ő is szeretett és tudott énekelni, ígyFeró, Mónika

és Ő hármas szólamokat énekelhetett együtt. Rengeteget gyakoroltak. Az inspirált bennünket

akkoriban, hogy együtt játszottunk a Kőbányai Ifiházban a Juventusszal. Nagyon jó volt tanulni

tőlük. Tátrai gitározott. Felváltva játszottunk. Igazából akkor kezdtünk el saját számokat írni,

kicsit a Juventusz hatására. Kéthetente játszottunk a Kőbányaiban, de Csepelen is,Ifiparkokban.

Kőbányán nagy jamsessionök voltak. Bill, Póka, Som. Nagyon élveztük. Játszottunk együtt a

Taurusszal közös koncertet valahol, Som Lajos ötvenhét basszusgitárral.

Már akkor voltak saját számok a Beatricében?

Én legalábbis írtam kettőt, de már nem emlékszem rájuk, de játszottuk. Elvont terveink voltak,

például, hogy az Isteni Színjátékot megzenésítjük. De inkább a szórakoztatózene. Pasqualle-t elcsábították

a Korong együttesbe, erre azzal jött Temesvári András, hogy az Öccsét vegyük be dobosnak. Így lett

17 évesen Temesvári Péter a Beatrice dobosa. Rákosligeten próbáltunk.

A Beatriceonnan „származott”. Temesváriék is ott laktak. Feró vitt motorral.
 Ki írta a saját számok szövegét?
Amit én írtam, annak a szövegét is én írtam. De Mónikára írtam, női szöveg volt.
Milyen hangszered volt?
Volt egy srác, Szabó Lajos, Gibsonokat koppintott elég ügyesen. Ő gyártotta a gitárom.
A Beatrice után mi jött?
Egy ideig voltam az akkor éppen aktuális Non Stopban, sőt eztán pár koncertet az akkor kemény

rockot játszó Ferm együttessel is játszottam, ahol Szikora Robi dobolt és a Környei fivérek

(Attila - basszus és a bátyja – keyboard) voltak a rutinos kulcsemberek. Akkor ment el

Karácsony János (a Generálba – BCS), egy rövid ideig a Totya, Szűcs Antal volt a gitáros,

majd úgy emlékszem valószínűleg Ő ajánlott be engem maga helyett. Ez már velem a Ferm vége volt, feloszlott a zenekar.

Aztán egy darabig semmi zene, elmentem repülésirányító képzésre, hogy ne vigyenek el

katonának. Marha jó döntés volt, azóta is ebből élek és nagyon szerettem csinálni, a zenélés

meg kitűnő kikapcsolódás akkor is, azóta is a néha stresszes munka után. Aztán egyszer csak

felhívott a Lippényi Gábor, hogy menjek a Ciklonba. Ott a Tunyó dobolt. Egy idő után Tunyó

előre jött énekelni. Itt érdekesség, hogy amikor már nem dobolt, akkor jött dobosnak

Temesvári Péter, akivel már játszottam együtt korábban a Beatricében. A Lőrinciben a P. Mobil

előtt játszottunk rendszeresen. Feldolgozás-zenekar volt. Nekem furcsa volt, kevesebb szerepe

volt a gitárnak, mint a Beatricében. Voltak szaxisok, például a Dörge. Voltak saját számok.

Például: „Paplak mellett lakik a Katika.” Fél Pestlőrinc üvöltötte együtt Tunyóval.

Engem egyébként azért hívtak oda, mert előttem elment a Tóth János Rudolf. Ez olyan 1974-ben

lehetett. De akkor még nem hívták a Bergendybe. Ekkor már a Ciklon pesti zenekar volt

egyébként, nem zalaegerszegi. Volt egy Gazsi nevű basszeros,

Lippényi szaxizott, másik két fúvós és én gitároztam.

A Ciklon meddig tartott?

Először átalakultunk Spirállá. Illetve tulajdonképpen közben Front néven alakultunk át, csak jött

egy szervező a KISZ Központi Művészegyüttestől, és mondta, hogy vinnének turnéra, de ezzel a

névvel nem lehet. (Ciklonból a Front – BCS.) Na eztán lettünkSpirál, a Lippenyi Gabi

javasolta a nevet. Aztán a Lippényi kiszállt, Ő ment a Betonba.

A Tunyó is ment utána később, de ekkor még nem. Bekerültünk a Ki Mit Tud?-ba 1977-ben,

akkor már Spirál néven. Pár héttel az elődöntő előtt lépett ki a Lippényi, akit persze nehéz volt pótolni,

de Mészáros – a szakszis - hozta Kegye Jánost, aki már akkor is virtuóz volt és szenzációs

szaksziszólókat produkált. Szóval két fúvóssal és egy Nagy Feri nevű keyboardos sráccal

(nem a Nagy Feró persze) próbáltuk villámgyorsan pótolni Lipit. Tunyó még maradt a

Ki Mit Tud?-on. Az elődöntőn a Napsugárt kivertük, de őket a közönség visszaszavazta.

A dobosunkat elvitték katonának. De akkor lett igazán vége, mikor a Tunyó átlépett a Betonba.

Egyébként Tunyóval nyomtuk a Deep Purple-öket is. Black Night. Volt két-három rádiófelvételünk

is. Lipi és én írtuk a számokat felváltva. 1978-79 körül még játszottam a Wanderersben.

A képen balról jobbra: Vágó László, Tunyó, Temesvári Péter, Gáti Zoltán, Lippényi Gábor

Hogyan emlékszel Tunyóra

a 70-es évekből?
A 70-es években Tunyó habzsolta az élet örömeit – főleg a lányok tudták ”lekapcsolni” a

zenekarról. Hihetetlen energia volt benne. Közvetlen és nyitott volt mindenkihez, de

egyben mindeközben nagyon tisztelte a Feleségét és imádta a Gyerekeit.
Zene mellett dolgoztál?
Folyamatosan. Tudtam szervezni a műszakokat.

Hogy volt a disszidálás?

1980-ban történt. Volt zenei kapcsolata. Itt volt már akkor Magyarországon a Bela Stephan,

akivel később Papp Gyula csinálta aSafarit. Ő mondta, hogy jó szakmám van, gitározol is,

ha nyugatra akarsz menni, gyere Svédországba. Család épp nem volt, OK Svédország a

célpont. De oda nem lehetett menni innen, hanem csak Dániába. Gondoltam, majd onnan

átmegyek. Mindenféle indokkal, hogy nyelvtanulás, kiengedtek Dániába. Kimentem,

Svédországba – mint kiderült - viszont nem volt olyan könnyű átsétálni, így maradtam.

Bementem a reptérre, mondtam: magyar repülésirányító vagyok, munkát keresek. Kiderült,

hogy egy csomó dán irányító pont akkor elment dolgozni a Távolkeletre, volt üresedés.

Meg kell tanulni dánul, átmegyek a teszteken, maradhatok. Sikerült, nagy szerencse volt.

Hajnal Gábor azt mesélte, hogy ekkor sem szakítottál a zenével. Hogy volt a Billes dániai turné?

Hajnal Gábor: 1986-ban jöttél haza és az Erzsébet Szálló sörözőjében találkoztunk. Mondtad,

hogy van egy zenekarod, jönnél játszani. Le is szerveztünk egy 4-5 koncertes dolgot

olyan 1987-ben. Old Boys-zal az Eötvös Klubban például...

Így volt. Ekkor jött az ötlet Billel. Németh Gábor dobolt, Hajnal Gabi volt a menedzser,

végigautózták Európát egy Ladával, a csodájára jártak Dániában a járműnek.

Hajnal Gábor: De ez onnan kezdődött, hogy korábban már játszottál a Billel.

Ja, igen. A kezdet kezdetén. A Beatrice előtt '70 körül volt egy olyan, hogy Vágó Laci basszsusgitár,

meg egy pár gimnáziumi osztálytárs, próbáltunk Újpesten a Csavargyárban. Jött a Pasqualle.

Ő hozta Billt. Bill mindig eltűnt a hurkás butiknál. Már akkor is hatalmas hurkákat falt.

A zenekarunk nevére sem emlékszek, azt hiszem Helyes-beatek néven próbálkoztunk. De Bill

kicsisszant. Nem szólt semmit, csak egyszer Budaörsön látom, hogy a Sztár együttessel játszik.

Egyébként Budaörsön ismerkedtem összeVikidál Gyulával, aki akkor a Gemmler nevű budaörsi

bandában énekelt szenzációs jól. Bár néha csináltunk jam-sessiont és pár saját számot is

gyakoroltunk vele, Vikidal Gyulával soha nem sikerült közös zenekarban játszani. Eztán jött a

Pasqualle, hogy menjünk a Beatricébe. De az OSZK vizsgát még Billel csináltuk. Sok Black Sabbathot

és Credence-t játszottunk. Bill énekelte.Creameket is játszottunk.

Led Zeppelin-t játszottatok?

A Beatricével a Moby Dicket. De akkoriban volt a Szivárvány együttes a korábban

említett Szűcs Totyával, meg a Nemecsekkel.Tihanyi Gyula volt a basszusgitáros, Novák Öcsi

az énekes. Na ők olyan jól játszották a Zepeket, hogy mi inkább nem próbálkoztunk. Totya

nagyon rendes gyerek volt, gyakran eljött hozzám később is tanítgatni gitárt. Aztán Zorán

lecsapott aSzivárványra, ők lettek a zenekara egy ideig a Metróban.

Visszatérve a dán túrára...

1989-re jött ez össze. Például egy dán határmenti településen játszottunk, jött

egy dán pali, hozta a Billnek aláírásra a HBBlemezeket.

Hajnal Gábor: Kiderült, hogy itt tanult Gödöllőn, itt szerette meg őket. Mondom a

Billnek, jönnek a rajongóid. Azt mondja nekem: „Uram, én világsztár vagyok.” Egyébként

azon a turnén én betegre röhögtem magam. Nem is gondoltam előtte, hogy Németh Gábornak

ilyen jó humora van. Amit ezek a Billel levágtak, az szenzációs volt. De percenként villantak.

Kifelé már Tatabányánál már majdnem kiestem a kocsiból, kész voltam a röhögéstől.

Persze Győrben már elfogyott, amit a feleségem csomagolt egész útra. Bill mindent

megevett. „Uram, csak ennyit csomagolt az asszony?”

Nagy siker volt. Bill nótáit játszottuk, négy-öt számot, meg Johnny B. Goode, Hey Joe.

Megdöbbentek a dánok a mankótól, meg a hangjától. Arról nem beszélve, hogy Németh

Gábor marha jól és rendkívül látványosan dobolt, amin szintén elájultak a dánok.

Mesélj a dán zenei életről.
Zenében nem feltétlenül jók – úgy általában, kotta, tabulatúra nélkül csodálkoznak, ha az ember

hallás után játszik egy dalt, de nagyon jól énekelnek. És az állam támogatja a zenélést.

Infrastruktúrát ad, hangszereket... csak, hogy a gyerekek ne az utcán csellengjenek, hanem

alkossanak, ha tudnak. Színvonalas a rockzene ott.
Mesélj a Pardonról, amiben a Tunyóval játszottál a

2000-es évek közepén.
Ezt a zenekart a basszust kivéve ugyanabban a felállásban kétszer is összehoztuk, először a

Spirál után másfél évtizeddel a ’90-es évek elején Vágó László, Tunyó,

Temesvári Péter, Lippényi Gábor és én alkottuk a zenekart.

Másodszor pedig Szűcs Kálmán basszusos kezdeményezésére tíz évvel ezelőtt.

(Ekkor már nem volt tag Vágó László.) Ebbe az újjáalakult periódusba esett, amikor sajnos

Tunyó beteg lett. Hobbizenekar voltunk, de lemezt is vettünk fel Tunyóval. Régi barátok

voltunk, azt gondoltam, a felvételek majd motiválják, hogy jobban tudjon felépülni.

Színvonalasra sikerült a felvétel, talán azért is mert nagyon respektáltuk és kiegészítettük egymást.

A YouTube-on kb 60.000-en hallgatták meg a Lipi nótáját erről a

CD-ről. Ez volt aBocsásd meg, hogy elmegyek kisse Garry Moore-s blues-jellegű szám volt.

Akkor még nem sejtettük, hogy ez a nóta úgy szól, mintha a Tunyó a jövőbe

látott volna. Ez volt az utolsó teljes CD, amit Tunyó felvett.

Ami különleges volt ebben a bandában, hogy nem volt belső rivalizálás. Mindenki hozzátette,

amit tudott és a közönség érezte ezt és nagyon hálás volt. Soha nem tettünk egymásnak

szemrehányást, ha valaki valamit elrontott és a gázsin sem volt veszekedés. Ezzel a baráti

csapattal és különösenTunyóval nagy élmény volt zenélni. Főleg Budakeszin játszogattunk, meg

egyszer-kétszer az Irish Cat Pubban is. Nehéz volt szervezni, sokan, sokfelé voltunk elkötelezve

munkailag. Hobbizenekar volt, de Tunyó volt, hogy elhozta akkori másik zenekarát a

Tunyogi Bandet, hogy hallgassák meg, milyen a Pardon. Most is van Pardon, bár Tunyót nagyon nehéz

pótolni, de most Kyru énekel benne. Szerintem a legjobb hazai hangok közé tartozik és hihetetlen jól improvizál.

Hogyan emlékszel Tunyóra a 2000-es évekből?

Tunyó megpróbálta titkolni a betegségét – amit mi nem is feszegettünk. Nagyon el

volt keseredve, hogy korábbi profi zenésztársai magára hagyták, de nem

fújta fel a dolgot, csak a legbizalmasabb barátainak ”panaszkodott”...

Bálint Csaba (2011.10.13.)