Kül Tegin emlékkövének egy részlete mai török és magyar fordításban:

Az alábbi szöveg elsősorban törökül tudók és tanulók számára érdekes, de a török nyelveket nem ismerők is felfedezhetik a nagy uralkodó szavait olvasva e hajdani nyelvváltozat és a mai törökországi török hasonlóságát. A különbségek többségét nagyobbrészt a török nyelvek többségébe az iszlám felvételét követően bekerült arab és perzsa szavak adják és csak kisebbrészt a török nyelvek saját további evolúciójának eredményei. (Továbbá: a mellékelt fordítás csak a lehetséges határokig szó szerinti, igazodva a mai török fogalmazásmódjához.)
A köveken még az erős idegen hatásoktól mentes, hajdani „szűz” török nyelvvel találkozhatunk:

(A vastagon szedett szavak máig ugyanazok a törökországi törökben is, az "idézőjelbe" rakottak jelentése némiképp módosult, az aláhúzottak pedig szintén máig megvannak és érthetőek, csak a mai törökországi török szövegbe illesztve zavarták volna annak érthetőségét. )

A szöveg a törökség legkorábbi írásának jegyeivel íródott, melynek ismerete eloszlathatja a hajdani keleti népek többségének írástudatlanságáról és „műveletlenségéről” alkotott tévhitet. Nem csak Ázsia szívében tűntek fel ekkoriban ezek az írásjelek, hanem találkozhatunk velük többek közt a korábbi Magyarország területén talált, ma Bécsben őrzött Nagyszentmiklósi kincs feliratain is. Az alábbi ábrán ez az ábécé látható

Tökéletesen a török nyelv jellegéhez illeszkedő írás volt. A vokálharmóniára (azaz a magas és mély magánhangzók megkülönböztetésére, ami például a magyarnak is sajátossága, emiatt van a legtöbb ragunknak legalább két alakja is, ld.: -ban/ben, -ra/re ...) épülve a legtöbb mássalhangzó jelölésére két-két külön betűje is volt. Az egyik a szavak olvasásakor magas, a másik mély hangot vonzott magához, ezáltal a szöveg a "kihagyott" magánhangzók nélkül is tökéletesen olvasható.
E jelsor -egyelőre tisztázatlan szálakon- a hajdani magyar írás betűivel is rokonságot mutat. Azzal az írással, amit közismert nevén "rovásírásnak" nevezünk. (Csak ez a megnevezés annyiból nem szerencsés, hogy nem írásrendszert, hanem pusztán technikát jelöl. "Rovás" volt például a latin is, amíg kemény anyagba vésték és karcolták. ) Ugyanazt a jelet találjuk mindkettőben az N és az SZ hang jelölésére, hasonló mindkettőben az I betű, hasonlóság van a "kereszttel" jelölt magyar és az X-szel jelölt török D betűk közt, közös elem fedezhető fel a felül egy lefelé fordított V alakkal összekötött szárú X alakú török B és az X alakkal jelölt magyar B között, de hasonló például a lefelé fordított háromszárú V alak jelölte magyar és a gömbölyített nagy E-re emlékeztető török G is.
Túl az alaktani hasonlóságokon, volt még egy közös eleme a két írásnak! Kevésbé ismert, hogy a legrégebbi -még teljesen "autentikus" felhasználóktól- származó magyar rovásemlékekben szintén találkozunk a vokálharmónia által lehetővé tett "hangugratással". Ezt többen csak egyszerű rövidítésnek tudják be, ahogy azt egyes szavaknál ma is tesszük, de a "kihagyott" magánhangzókban felfedezhető rendszer másra utal:
1.: A legtöbb mássalhangzó -ha nem írtak közéjük- magánhangzót, e rendszerben egy magas hangot, elsősorban E-t vonzott magához (míg a legtöbb leírt E már É-t jelölt, esetenként pedig olyan E-ket, amiket nem lehetett elhagyni a szóból ahhoz, hogy olvasható maradjon).
2.: Ha a szóban jelölésre került egy magánhangzó, akkor a többi mássalhangzó közé olvasandó hangok ehhez igazodtak.
3.: A török mássalhangzópárosokhoz hasonlóan kétféle K létezett, egy "eK" és egy "aK" nevű, melyek közül az egyik a magas, a másik pedig a mély magánhangzókat vonzotta. (Feltehetően téves az a korábbi megállapítás, mely szerint az egyik a szavak közepén, másik pedig a szavak végén íratott.) Ezek mellett létezhetett még egy hasonló "eS"- "aS" páros is.
Valószínűleg ez lehetett a magyar írás eredeti rendszere.
Összehasonlítás végett az alábbi tablón a magyar betűket láthatjuk. (A későbbi, tollal írt emlékekben már megjelentek az E és A betűk módosításával létrehozott "É" és "Á" betűk is, de a legrégebbi feliratokban ezekkel nem találkozni.)