Bedini Ingyen-Energia Generátora

(Fordította Tuvok)

Ez volt az első prototipus amit 1984-ben John Bedini épített. Jim Watson szintén épített egy 12kW-os egységet.
Vigyázat nagyfeszültségű energizer (gerjesztő?)!

A motor és az energizer kapcsolás vezérlő elektronikája, melyet 1984-ben épített Bedini

Bedini demonstrációját Jim Watson követte, aki egy Colorado Springsben élő természettudománnyal foglalkozó kutató tudós. Watson bemutatott 2 működő berendezést, melyek hasonlatosak voltak John Bediniéhez. A kisebbik eszköz Watson egész bemutatója alatt folyamatosan futott, és a hallgatóság ellenőrizhette, hogy az akkumulátor végig feltöltött állapotban maradt. A nagyobbik berendezés, melynek súya 800 pounds, bemutatója gyakorlati okokból mindössze 10 percig tartott. Ezalatt az idő alatt állandó 12kW-os terhelést lehetett kivenni az egységből. A berendezés táplálása 2db 12V-os akkumulátorról történt.

Ez volt a második egység, melyet Bedini 1985-ben épített
. Ez egy két akkumulátoros rendszer egy feszültség szint kapcsoló kontrollerrel.

Előszó:

Képzelj el egy kis 12V-os DC (egyenáramú) motort, amely a műhelyed asztalan fekszik és melyet egy közönséges 12V-os akku-ról táplálsz. Képzeld el, hogy ezt egy teljesen feltöltött akkuval végzed, és rajta kívül más energiát nem táplálsz a motorba. Nyilvánvaló, hogy a motor elkezd forogni, de a hagyományos felfogás szerint le fog állni, amikor az akkumulátor lemerül.

Pontosan ez az amit én is tettem, és a motor még most is jár a műhelyemben. Lehetetlen, mondod. Egyáltalán nem az.
A hagyományos elektromosságtan szerint a motor nem foroghatna. Nem foroghatna a motorokra és generátorokra vonetakozó konvencionális szabályok alapján, de ez mégis forog.

Ez nem egy bonyolult valami. Igazán egyszerű annak aki megérti ennek az alapvető gondolatát.

Ez a forgás arra az elektromagnetikai alapelvre épül, melyet Nikola Tesla fektetett le rövidedel 1900 előtt az ő Colorado Springs-beli kísérleteiben. Ez azon alapul, hogy a tiszta vákum - tele van dühöngő energia folyókkal és óceánokkal, mint ahogy arra Nikola Tesla is rámutatott.

A vákuum tér-idő maga semmi más mint egy tiszta tömegtelen töltés. A vákuum magas elektropotenciállal rendelkezik - nagymértékben öszsenyomva. Egy használható csap lehet ehhez a bezárt összesűrített hatalmas energiához minden, ami élesen feltöri és megcsapolja a vákuum oszcillációját. A legjobb mód , hogy ezt megtegyük, ha elérünk valamilyen rezonanciát, ami bele van ágyazva a vákuumba, ekkor megcsapolhatjuk a vákuum saját rezgéseinek rezonáns nyomását.

Más szavakkal, ha meg tudunk rezegtetni valamit a rezonancia frekvenciáján, és, ha ez a valami bele van ágyazva a vákuumba, akkor meg tudjuk csapolni a vákuum rezonanciáját is. Így amire nekünk igazán szükségünk van az nem más, mint valami, mai mélyen bele van ágyazva a vákuumba, valami ami le tudja fordítani a "vákuum" mozgást "tömeg" mozgássá.

Minden töltött részecske és ion már bele van ágyazva a vákuumba a töltött fluxusuk által, így a gerjesztett oszcillációk a töltött részecskék és ionok által (ahogy a vákum is oszcillál) le tudják fordítani azt normál tömeg mozgási energiává. Akkor jön ez létre, ha a töltött részecskék és ionok rendszer-rezonanciája fázisban van a mi megcsapolt "potenciálunkkal". Célunk tehát, hogy felhasználjunk egy ion rendszert.

Az első amire szükségünk lesz egy nagy akkumulátor ami elegendő töltött iont tart a rendszerben, amit mi oszcillációba kívánunk majd vinni. Nekünk szükségünk lesz valamire, aminek nagy a kapacitása és szintén rengeteg iont tartalmaz.

Egy hétköznapi akkumulátor szépen fel van töltve elektrolittal. Még nem közismert, hogy a hétköznapi savas-olóm akkumulátorok rezonáns ion frekvenciája általában 1-6MHz-es tartományba esik. Nekünk shock-oszcillációt kell előidéznünk az elektrolitban lévő ionokon a rezonancia frekvenciájuknál, és helyesen kell időzítenünk a mi "trigger" potenciálunkat, és a "siphon" áramot. Ha mi a hozzáadott potenciált tartjuk a rendszer trigerhez, akkor megkaphatjuk azt az összes "potenciált" amit lefordítunk "ingyen elektromos energiává".

A hagyományos "skalár elektrosztatikus potenciál" munkából áll, vagy töltött részecske halom ívjének energiájából. Így, ha mi magában csak potenciált adunk mennyiségi áramlás nélkül az oszcilláló töltött részecskék rendszeréhez, akkor fizikai energiát adunk az egész töltött részecske rendszerbe. Más szavakkal, a "potenciál" amit hozzáadunk egyenesen átalakul hétköznapi energiává a beágyazott ionok által a rendszerben. Ha mi okosak vagyunk, akkor nem kell energiát betáplálnunk, hogy mozogjon a körben a potenciál.
(Bizonyítékul, hogy ez lehetséges nézd meg Bearden's "Toward a New Electromagnetics; Part IV; Vectors and Mechanisms Clarified", Tesla Book Co,, 1983, Slide 19, page 43, and the accompanying write-up, pages 10,11. Also see Y. Aharonov and V. Bohm, "Significance of Electromagnetic Potentials in the Quantum Theory", "Physical Review", Second Series, Vol. 115, No. 3, Aug 1, 1959, pages 485-491. On page 490 you will find that it's possible to have a field-free region of space, and still have the potential determine the physical properties of the system.)

Tehát ez egy "ingyen energia rezonáns kapcsolás" amely egyszerűen és olcsón elkészíthető. Neked nem lesz szükséged nagy ciklotronra (gyorsító???) és hatalmas laboratóriumokra, hogy elkészítsd, mindössze egy hagyományos DC (egyenáramú) motorra, ákkumulátorokra, vezérlő (controller) és trigger áramkörre lesz szükséged.

És pontosan ez az amit én is csináltam. Ez valóság. Ez műkődik. Ez jelenleg is fut az én műhelyasztalomon prototipus formájában.

De ez nem minden. Én is emberbarát vagyok. Én is aggódom a kicsi öreg öszvegyasszonyért, aki csekély szociális csekkén tengeti magát úgy ahogy tudja, és reszket a hideg télben, mert nem meri befűteni a kazánját, mert előre retteg a félelmetes közüzemi számlától.

Ilyen egyszerű változást elérni, és én is jobb ember lehetek, aki változtat a dolgokon. Ezért nyíltan közzé teszem a munkámat ezen a papíron. Én elég információt adtam egy ügyes, független feltalálónak bárhol is legyen a világon. Ha az emberek ezrei elkészítik az én berendezésemet, akkor már nem tudják azt többé eltitkolni, mint azt jelenleg sokan teszik.

Így hát itt van. Megfontoltan írtam le ezeket az ügyeskezű emebreknek és kísérletezőknek, és nem tudósoknak. Óvatosnak kell lenned, mert a berendezés kicsit trükkös a rezonacia beállításának szinkronizálásánál. Kicsit kell vele majd babrálnod, de működni fog. Ne hagyd abba.

Szintén, figyelmeztetlek, hogy ne játsz ezzel, csak akkor vágj bele, ha tudod, hogy mit csinálsz. Az akku rezonáló elektrolitja hidrogént állít elő, és ha te túl erõsen ütöd meg azt egy "feszültség pálca /csúcs???-al (voltage spike)" létrehozhatsz egy elektromos szikrát az akkumulátoron belül. Ha ez megtörténik, akkor az akkumulátor fel fog robbanni, ezért ne babrálj vele csak akkor, ha te elég képzett és eléggé elővigyázatos vagy.

Azonban ez működik. Így ti kisérletezők és pionírok mind, most nálatoka a labda. Éljetek vele. Építsétek meg. Bütyköljetek vele. Játszátok be azt rezonáns működésbe.

Azután építsetek belőle mennyiséget, árusítsátok azt széles körben, és aki megteheti juttassa el a rászorulóknak is a háztarásába, beleértve a reszkető kicsi öregasszonyt is a sikátor legvégén.

És amikor igy teszünk, adjuk meg az olyan embereknek mint én a tiszteletet és az elismerést - akik bőven megérdemlik.

Elektronnikai és Villamosmérnökök Intézete

John C Bedini épített egy laboratóriumi modell gépet, melyben a kinyert energia meghaladja a bevitel mértékét. Ez áll egy savas-ólom akkumulátorból, mely egy kis DC motort táplál, mely megforgat egy elektromágnest, mint dinamót, mely szolgáltatja a kimeneti energiát egy elektronikus csomaghoz, amelyet visszatáplál idõzített (scalar?) impulzusokkal az akkumulátor terminál újratöltésére. Így a demonstráció keretén belül, amikor Bedini lecserélte a jól feltöltött akkut lemerült akkura, mindeggyik lemerült akku végül visszanyerte a teljesen feltöltött állapotát. Ezután 1 jó akkuval és négy lemerülttel végezte el ugyanezt. Ekkor ademonstráció végén mind az öt teljesen feltöltött lett. Ezen sorok szerzõje személyesen is meglátogatta a Bedini's lab-ot számtalanszor, technikusok fizikai professzorok és villamos mérnökök társaságában. Senki közülük nem volt képes hibát felfedezni Bedini találmányában.
Mindegyik professzor barátom azonban kérte, hogy ne szerepeljen itt a neve, mert esetleg negatív következménye lenne rájuk nézve az egyetemükön.

Translated by Tuvok 2003.01.14.