Thomas Bearden ingyen energiával kapcsolatos levele Jerry Decker-nek

Jerry,

Alig volt időm az utóbbi hetekben arra, hogy megpróbáljak válaszolni a kérdéskre. Fogok időt szakítani arra, hogy komplett válaszokat adjak neked, de ne kívánd tőlem azt, hogy belemenjek egy elhúzódó vitába stb. Egyébként is, nekem nagyon leredukált az időbeosztásom, a betegségem miatt, és csak ritkán van egy kis szabadidőm.

Soha nem fogsz választ kapni az igazi negatív ellenállás problámára, vagy azt nem fogod megérteni, amíg el nem olvasod fizikai irodalmat és mellette nem tanulmányozod a klasszikus elektrodinamikát és az elektrotechnikát.
Azok a tanulmányok és modellek teljes mértékben tiltanak bármely COP>1.0 (1-nél nagyobb hatásfokú) rendszert, pedig bármely valódi negatív ellenállás egy COP= végtelen rendszer.

Így mit kell megváltoztatni vagy módosítani azokban az EM és EE modellekben, ha valakinek mégis egy COP>1.0 rendszere van? Bárki aki nem erőlködik ezzel a problémával az jogtalanul tevékenykedik az ingyen energia területen. Ő automatikusan azt fogja mondani, hogy “Ez nincs benne a hagyományos EE-ben, így én nem tudom azt megérteni.”

EE egy nagyon régi és súlyosan hibás EM modellen alapul, amely nem engedélyezi a COP>1.0 áramköröket és rendszereket. Sokkal jobb elektrodinamikai modellek hosszú ideje rendelkezésre állnak a gyakorlati fizikában, ez az egyszerű oka annak, hogy a standard EE nem írja le adekvátan a természetet. A válasz a kérdéseidre és spekulációidra már régóta benne van a részecske fizikában.

De el kell olvasni a fizikai irodalmat. Szomorú, hogy a legtöbb “free energy” társaság nem olvassa az irodalmat, nem fogja fellapozni az idézeteket és a referenciákat és megérteni azokat. Így ahol van egy értelmes free energy társaság, amely nagymértékben kihányja a klasszikus elektrodinamikát és a standard elektrotechnikát. Mind a két modell kifejezetten tiltja a COP>1.0 EM rendszereket! Egy példánál, amely COP>1.0-t hoz létre egy EM áramkörben, amely áthágja a második termodinamikai törvényt, hol van a vita a “free energy” társaságban arról, hogy hogyan csinálja is azt? Egyébként, annak át kell hágnia a hagyományos zárthurok-áramköri gyakorlatot és a . arbitrary Lorentz symmetrical regauging of the Maxwell-Heaviside equations.

Sajnos ezek a területek, amelyekkel küszködni kell, ha valaki többlet energia folyamatokkal és mechanizmusokkal akar foglalkozni. Ha a kerítés jobb oldalán van az arany, és egy kitartó ember csak a baloldalon keresgél, akkor senkinek sem kéne meglepődni azon, ha nem találja meg az aranyat. Meg kell ragadnunk a fizikát, ahogyan az jön a saját terminológiájával. Mi egyszerűen nem diktálhatunk a fizikának “kellene lennie”, hanem csak próbálkozhatunk kitalálni, hogy “mi is ez”. Ki lehet hangsúlyozni a válaszokat és a pontos idézeteket a fizikából, és mi azt tettük.

Ekkor, ha a társaság még nem fog eltérni a CEM és az EE-től, és nem tárgyalják meg a COP>1.0 rendszer technikai szükségleteit, akkor a további viták a közösséggel haszontalanok. Még különösen, azok akik soha nem láttak még egy többletenergia rendszert, vagy áramkört, még kevésbé teszteltek egyet, úgy tűnik, hogy feltételezik, hogy már értik a teljes területet. Csupán azért, mert megértették a CEM-et és az elektrotechnikát!

Amikor papírra vetettem, azt, hogy hogyan volt képes Bedini generálni egy igazi negatív ellenállást a határánál (az akkulemezek belső felszíne) egy akku belsejében egy oroszországi konferencia számára, az orosz tudósok először is a papír tárgyára kérdeztek rá, illetve annak értelmezését szigorúan analizálták, hogy hátha találnak benne valamilyen hibát.
Miután számos kiváló orosz tudós elvégezte az ellenőrzést, ők javasolták nekem a publikációt.
Amire én átadtam azt nekik, hogy távollétemben publikálják.

Te tudatában vagy, azt hiszem, hogy ott nincs valódi egymást érintő elektron áramkörhurok az akkumulátor által hajtott áramkörben, ellentétben a hagyományos áramkörökkel. Ehelyett ott két nagyon különböző fél hurok van: (1) az ion áram az akkulemezek között, teljesen az akkumulátoron belül, és (2) az elektron áram fél hurok, az egyik akkulemez külsejétől a külső körön keresztül a másik akkulemez külsejéig. A vezető ionok tömeg / egység töltés aránya az akkumulátorban nagyságrendekkel nagyobb (néhány 100 ezerszer nagyobb), mint az elektronok tömeg/töltés aránya. Így az elektronok sokkal gyorsabban reagálnak, mint a lustább ionok. Ergo könnyedén lehet két áram fázist csinálni, az ionok lustasága és az elektronok gyorsasága miatt. Egyszerű dolog, csak jó időzítés kérdése az egész.

Most időzzünk itt el egy kissé: képzeld el, hogy egy “skalár” potenciált helyezünk el az átviteli vonal közepén. Az egyáltalán nem ül ott úgy, mint egy skalár entitás. Helyette felszáll (takes off) mind a két irányban folyamatosan, mint két leforrázott disznó, majdnem fénysebességgel. Potencializálják a töltéseket egyik irányban majdnem azonnal, és szintén potencializálják a töltést a másik irányban majdnem azonnal. KÉRLEK JEGYEZD MEG, HOGY A BAL OLDALI TÖLTÉSEKNEK VAN EGY EREJE, AMELY BALRA RENDEZTE ŐKET, ÉS A JOBB OLDALI TÖLTÉSEKNEK IS VAN EGY EREJE, AMELY JOBBRA RENDEZTE ŐKET. Ha te megragadod az ionokat töltési módban, akkor te így meg tudod fordítani az elektronáramot a külső áramkörbe túlpotencializált elektronokkal, mialatt folyamatosan túlpotencialzáltak maradnak az ionok töltési módban. Ez azt jelenti, hogy a többlet energiát elszállítjuk és meghajtjuk vele a külső áramkört, mialatt a többlet energia folyamatosan szállítódik az ionokhoz töltési módban. Ez ilyen egyszerű.

Mikrohullám kapcsoló mérnök Bill Nelson és a szintén mérnök Ron Cole abszolút minden nehézség nélkül reprodukálták a Bedini folyamatot az 1980-as években. Jim Wattson később kifejlesztett és bemutatott egy 8KW-os berendezést.

Most képzelj el egy potenciált az akkulemezek felületén (a két lemez között). Amely potenciál felszáll, mint a leforrázott disznó (scalded hog?!?) mind két irányba. Az keresztül folyik az ionokon az akku belsejében, és ugyanakkor kifolyik a külső áramkörökbe “tolva a töltéseket” a másik irányba.Rövidebben, ha te helyesen időzítesz, akkor eltolhatod fázisban és szétkapcsolhatod a két áramot az akkumulátorral táplált rendszerben, folyamatosan táplálva mind a kettőt “ingyért”. Potenciált adhatsz az ionoknak és az elektronoknak is. Az ionok visszatérnek töltési módba, mialatt az elektronok az ellenkező irányba lesznek vezetve a külső áramkörben --- a tápellátás irányába.

Minden elektrodinamikus és még a villamosmérnökök is elismerik, hogy bármely Maxwell rendszer potenciális energiáját tetszés szerint szabadon lehet változtatni. Azonban ők rendszerint feltételezik rólad, hogy gentleman leszel és ezt megteszed egyidejűleg kétszer, és szintén megteszed azt csak pontosan úgy, hogy két új ingyen EM forrás jön létre a rendszerben, melyek egyenlők, és ellentétesek. Tehát azt feltételezik, hogy te beviszel a rendszerbe ingyen többlet energia potenciát, csak pontosan bezárod azt úgy, hogy az ne tudjon lefordítódni elektronokká, és ez által áramot tolva és munkát végezve egy külső terhelésen. Azonban folyamatosan működik az amit mi “belső munkának” hívtunk a rendszerben, ellentétes irányban, de ugyanakkora nagyságban. Az a munka folyamatosan képződik, és fenntartja a többlet “stress energiát” a rendszerben, és ez minden.

Így az első probléma a COP>1.0 rendszerrel az, hogy hogyan törjük fel azt a “stressz energiát csak”. John útja csupán egy út. Ő valójában kettévágja (felosztja) a potenciát két irányú erőtérré. (which it is; see Whittaker 1903, cited in numerous of my papers), az egyik megy az egyik irányba, tolva az ionokat töltési módba, a másik a másik irányba halad mégpedig a külső áramkör felé tolva az elektronokat az energiaellátó módban. Erről ennyire egyszerűen lehet csak magyarázni. Ennél a pontnál ezt egyesek értik, mások pedig nem.
Szintén tartsd észben, hogy bármilyen nem zéró skalár potenciál phi-től, függetlenül attól, hogy milyen kicsi a nagysága, összegyűjthetsz annyi energiát, amennyit csak kívánsz, ha rendelkezel elegendő töltéssel, hogy feltartóztasd (elfogd?) azt. Egy egyszerű egyenlet W=(phi)q, ahol W a phi potenciálból joul-ban összegyűjtött energia mennyisége, a coulumbban értelmezett töltés által. Mert egy adott phi és egy kívánt W, éppen tartalmazza a szükséges q-t.

Bármely potenciál automatikusan már egy negatív ellenállás, mert az egy free harmonikusa a kétirányú EM energiaáramlásnak (a dipolaritásának és a tört szimmetriájának köszönhetően; ő felveszi a megfelelő energiát a vákuumból a dipolaritás, vagy a töltésforrás tört szimmetriája révén).
Ennélfogva összegyűjthetsz annyi energiát belőle, amennyit csak akarsz, az ő “áramló energia folyójából”, ha átrendezel elegendő töltést (vödröt) annak összegyűjtésére (a víz összegyűjtésére). Semmi sem mondja, hogy neked csak EGYFAJTA TÖLTÉST KELL HASZNÁLNOD (elektron). Csinálhatod azt -- mint ahogyan Bedini is tette -- , hogy az akkulemezek közötti ionokat és a külső áramkörben lévő elektronokat használod. És úgy használhatod mindkettőt, és potencializálhatod mindkettőt egyidejűleg ugyanazzal a potenciállal.

HOGY MILYEN SOK TÖBBLET ENERGIÁT RAGADHATSZ MEG MIND A KÉT IRÁNYBAN AZ KIZÁRÓLAG A PHI, ÉS A Q NAGYSÁGÁTÓL FÜGG.

Ott nincs semmi titokzatosság, hogy ő hogyan hozott létre negatív ellenállást, mivel bármilyen dipolaritás, már egy igazi negatív ellenállás. Ahogy minden töltés is az. Az energia áramlás szabadon jön a vákuumból a töltés és a dipólus forrás tört szimmetriája útján. Emlékezz a többlet energia rendszerek első követelményére vagy a negatív ellenállásra ami KÍVÜL VAN A KLASSZIKUS ELEKTRODINAMIKÁN ÉS ELEKTROTECHNIKÁN. Ha valaki nem képes felülemelkedni gondolkodásban ezeken a dobozokon, akkor soha nem is fogja megérteni azt, mivel a többlet energia rendszerek elve teljesen kívül van azokon.

Minden töltés az univerzumban már egy igazi negatív ellenállás. Ők szabadon abszorbeálják (elnyelik) a virtuális fotonokat a dühöngő vákuumból, és kiöntik őket mind a három irányba fénysebességgel. Ezt senkinek sem kell bebizonyítania, mivel 1957 óta a fizikusok által bizonyítást nyert.

Te egy igazi MAKROSZKÓPIKUS negatív ellenállást akarsz? Csak helyezz egy töltött kapacitást egy permanens mágnesre úgy, hogy a tetejének E mezeje helyes szögben legyen a mágnes H mezőjével. Az optimális EXH, melynél a Poynting energia áram kifejezés S = f(EXH). Bolond dolog ott ülni és várni a megfigyelhető valódi használható EM energiát, mert EXH fénysebességénél nincs vizsgálható elektromágneses energia input. “Egy töltött kapacitás egy konstans mágneses mezőben, mely nem párhuzamos az elektromos mezővel, benne ül az energia áramban, még akkor is, ha minden makroszkopikus jelenség statikus.” [Jed Z. Buchwald, From Maxwell to

Microphysics, University of Chicago Press, Chicago and London, 1985, p.44.]

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez a “statikuság” nonszensz, meg kell értenie, hogy ez a statikus állapot mi is valójában. Ezt Van Flandern gyönyörűen úgy fejezte ki, hogy “megtartva az oksági viszonyt, különbséget kell tennünk két határozott statikus eset között. Az első egy változatlan mozgó részeket nem tartalmazó állapot, míg a másiknál egyhangúan pillanatról pillanatra helyeződnek át a mozgó részek. A különbséget legkönnyebben egy vízesés segítségével lehet vizualizálni.
Egy megfagyott vízesés van az első esetnél, míg egy folyamatosan ömlő vízesés jelképezi a második esetet. Mind a kettő alapvetően ugyanaz minden pillanatban, de a második esetnél a mozgó részek képesek a momentum átadásra. [Tom Van Flandern, "The speed of gravity - What the experiments say," Physics Letters A, Vol. 250, Dec. 21, 1998, p.8-9. ]

Whittaker 1903-as és 1904-es jegyzeteiből már majdnem egy évszázad óta tudjuk, hogy minden statikus RM mező és potenciál Van Flandern féle második tipusú mező --- egy nem befagyott folyamatosan ömlő vízesés. Minden EM mezőben és potenciálban egy folyamatos kétirányú mozgása van a belső EM sruktúra longitudinális hullámainak. Így van “statikus boritékja” a mezőnek, de a belső komponensek heves változásban és mozgásban vannak mind a két irányban. Újfent, ez ismert, és a szakirodalomban megtalálható már 1903 óta.

De ez a régi komoly hiányosság nem tűnik ki az elektrotechnikában, amely továbbra is folyamatosan megpróbálja a statikus potenciált és mezőt “fagyott vízesésként” értelmezni. Egyik sem megoldás az input energia forrásra a forrás töltésére, sem az input energia képzésére a CEM és az EE modellekben. A CEM és az EE modellek még csak nem is modellezik a vákuum áramlás váltást a töltésekkel, még kevésbé egy tört szimmetriát ebben a váltakozásban.

Így ők még nem is modellezik, hogy milyen minden elektromos áramkör áramellátása.

Ha valaki bele akar bonyolódni az igazi negatív ellenállások témakörbe, akkor neki csak meg kell válaszolnia annak a kérdését, hogy egy adott töltés hol és hogyan jut EM energiához melyet folyamatosan kiönt, létesítve egy mezőt és potenciálokat és fénysebességgel az univerzumon keresztül száguldó energiát. Ha valaki nem tudja ezt megválaszolni a klasszikus EM és ELEKTROTECHNIKA alapján, akkor el kel olvasnia egy kevés fizikát, mert már 45 éve meg lett válaszolva a részecskefizikában, és Nobel Díjjal tüntették ki Lee-t és Yang-ot 1957-ben. A törött szimmetria olyan mint a fizikának egy hatalmas forradaloma, ami a Nobel Társaságot példa nélül álló sebességgel késztette arra, hogy kitüntessék Lee-t és Yang-ot. Ők már 1956 elején megjósolták és azt Wu kollégáival kísérletileg bizonyította 1957 elején. Nobel Díjjal ezután tüntették ki őket 1957Decemberében.

Jó lenne, ha az elektrotechnikai tanszék átsétálna az egyetemi területén a részecske fizika területére és rájönne végre, hogy a tört szimmetria mit is jelent valójában a töltés forrásra és a dipolus forrásra nézve. Voala!

Hirtelen megértenék, hogy mi is táplál minden EM áramkört és rendszert, és azt az energiát --- annak egésze, annak minden joul-ja a dühöngő vákuumból jön a töltés vagy a dipol forrás aszimmetriáján keresztül.

Nem úgy tűnik, hogy ők az elmúlt 45 év alatt mostanáig képesek lettek volna megtenni ezt a fárasztó pici kis sétát az egyetemi munkán túl. És így ők továbbra sem voltak képesek megváltoztatni modelljüket hogy tartalmazza az aktív vákuumot, a tört szimmetriát a vákuum váltakozásában a töltésekkel és a dipólusokkal.

Ha valaki nem képes feloldani töltésforrás problematikáját és bemutatni annak megoldását (mint ahogyan azt a CEM és az EE modell nem tudja), akkor az a valaki értelemszerűen bűnös, hiszen minden töltés az univerzumban egy örökmozgó, ami szabodon hozz létre energiát a semmiből. Ez vonatkozik az egész elektrotechnikai szakmára, az összes professzorra és tankönyvre napjainkban.

Egészen humoros, --- és kétségtelenül hátborzongató --- hogy a legtöbb tudományos társasági tag oly hevesen kritizálja a többletenergia kutatásokat, pedig minden töltés az univerzumban egy örökmozgó, ami szabodon és folyamatosan hozza létre az energiát a semmiből. Költői igazságszolgáltatás

Továbbá a töltés hatalmas folymatosan növekvő negantrópiát mutat, mivel az energiát folyamatosan önti állandó és rendíthetetlen sebesség mellett nem rendezetlenül, hanem tökéletesen rendezett módon. Egy adott sugarú távolságnál a töltésforrástól, az összekapcsolt mezőnek van egy különleges éréke és iránya, az összekapcsolt statikus potenciál rendelkezik egy különleges értékkel, és az összekapcsolt vektor potenciál rendelkezik egy speciális értékkel és iránnyal, determináltan és tökéletesen rendezetten.

És a töltésforrás problémájának megoldása választ ad arra, hogy honnan jön negantrópia, hogy folyamatosan produkálja a negantrópiát (rendezetten), ami később rendezetlenné válik az entropikus folyamatban.

Így az elektrodinamika puszta létezése és az ő óriási negantrópiája és növekvő rendezettsége a mezőknek és a töltéseknek kiöntése a töltésforrásból lerombolja minden tökéletlen fogalmát a thermodinamika második törvényének (ott ugyanis folyamatosan növekszik a rendezetlenség, és folyamatosan növekszik az entrópia)

Régóta ismert, hogy a második törvény ( mely a sztatisztikai mechanikán alapul) nem alkalmaz egyetlen iont, töltött részecskét, atomot, molekulát, vagy molekula csoportokat. Mikroszkópikus szinten minden reakció reverzibilis, mivel az egyenletek reverzibilisek (megfordíthatóak).

Így a dolgok visszafelé ugyanúgy működnek mint előrefelé mikroszkóopikus szintnél, amely egy formája az idő visszafordításnak.

Egy “visszafelé történő működési” helyzetben, ha makroszkópikus szinten vagyunk, akkor egy közönséges ellenállásnak negatív ellenállásként kellen viselkednie (és így is tesz, ha te negatív energiával táplálod amely egy fordított időenergia. Az új könyvemben, megmagyarázásra kerül a hidegfúzió és mi megadjuk azt a speciális egyenletet, amely megmagyarázza a többlet deutériumot, triciumut és alfa részecskéket --- valamint megmagyarázza a különös és rendellenes instrumentális problémákat ütköztetve néhány évvel ezelőtti precízen végrehajtott amerikai elektrolit kísérletekkel. Haditengerészeti kutatások a China Lake-nél.

De régóta elfogadott némileg dogmatikusan az, hogy a második törvény még teljesen alkalmazott a MAKROSZKÓPIKUS jelenségre és méretre. Újabban történt néhány dolog a hagyományos válasz megdöntésére vagy “háborgatására”.

Először Denis Evans az Ausztrál Nemzeti Egyetemről precízen bizonyította, hogy szemben az előzetes feltételezéssekkel, a reakciókat vissza lehet fordítani a mikron (colloidal) mérettől, and for up to TWO SECONDS.

Most vannak könnyen kapcsolható tartományú a modern áramkörök és folyamatok. Minden hirtelen fontossá válik. A nanorobotokat erősen fejlesztik, csak most a nanotechnológiában egy közel molekuláris méretnél nem fog minden ugyanúgy működni, mint ahogyan az a nagyabb robotokénál műxik. (The reference on the Evans work is G. M. Wang, E. M. Sevick, Emil Mittag, Debra J. Searles, and Denis J. Evans, "Experimental Demonstration of Violations of the Second Law of Thermodynamics for Small Systems and Short Time Scales," Phys. Rev. Lett., 89(5), 29 July 2002, 050601. A good article to read on what it all means,
is Steven K. Blau, "The Unusual Thermodynamics of Microscopic Systems,"
Physics Today, 55(9), Sep. 2002, p. 19-21. There are other comments on
the Evans et al. work; you can take your choice based on the smugness and dogma used in the comments.)

Az individuális töltött részecske (beleértve még egy iont a megoldásba), alá van vetve a megfordítási kritériumnak, ezért immunis a második törvényre. Így ha valaki nem túl kétségbesett hogy megtalálja azt a “visszafelé működést” és a valódi energia kiöntést, végül egy kis időre. Röviden ő nem lepődik meg, hogy rövid időre hatalmas negantrópiát produkál. Mi az ami meglepő (és összezavaró a klaszzikus EM és klasszikus thermodinamikusoknak) az, hogy a töltés folyamatosan produkálja a negantrópiát bármilyen hosszú ideig. Így az folyamatosan produkálja a NEGANTRÓPIÁT.

De ami fontos az az, hogy az energia folyamatosan ömlik kifelé minden mágneses vagy elektromos töltés által (mint egy igazi negatív ellenállás, kinyerve a felhasználhatatlan energiát a vákuumból és átalakítva azt felhasználható EM formává) tökéletesen rendezett formában, tökéletesen korrelálva azokhoz a töltésekhez, bármekkora általunk kívánt makroszkópikus mérethez. Csak szúrj ki egy méretet és várj elég sokáig a fénysebességre, hogy elérje azt a sugarú távolságot, és neked lesz egy ahhoz a sugárhoz tartozó mennyiséged, ami ki lett töltve tökéletesen rendezett EM energiával abból a töltés forrásból. Az eredeti töltések az eredti anyagban már 14 milliárd éve teszik ezt az Univerzumban, és még továbbra is ezt fogják tenni. És a tökéletesen rendezett mezejük és potenciáljaik eljutnak az egész vizsgálható univerzumon keresztül.

Ezért minden része az elektrodinamikának --- a töltés források, a mezők, a potenciálok, és minden Joule EM energia minden mezőben és potenciálban, az űrben, vagy anyagban --- teljesen áthágja a thermodinamika második törvényét, bármely makroszkópikus méretben beleértve az egész Univerzumot is, amikor valaki tartja a pontos és folyamatosan növekvő rendezettségét a mezőknek és a potenciáloknak és azok energiájának. Így ott te rendelkezel egy valódi negatív ellenállással (nem összetévesztve a buta alagút diódával, “amely visszadob némi energiát az áramkör tápforrásába szemben a feszültséggel” mialatt sokkal több energiát eszik a tápforrásból, mint amit munkavégzésre megengedett neki.) minden töltésben az unuverzumban. És minden EM energia --- minden mezőben, potenciálban, áramkörben és rendszerben --- direct módon jön a vákuumból a töltés forrás tört szimmetriája révén.Ne becsüljük alul a fontosságát a töltés forrás problémájának. Rendezni kell a probléma megoldását, mert különben teljes egészében le kell mondunk az energiamegmaradás törvényéről, amióta az teljesen meghamisított az Univerzum összes töltése által, hacsak nem tartalmazza a töltésforrás megoldását is a modell. Az EE modellre és a CEM-re drasztikus műtét és a modell kiterjesztése szükséges. Jelenleg sokkal jobb elektrodinamikai rendszerek vannak már készen és állnak rendelkezésre a rézsecske fizikában.

Ahogy mi mondjuk, a klasszikus elektrodinamika és elektrotechnika nem tartalmazza az aktív vákuumot a modelljükben, sem a tört szimmetriát az aktív vákuum és az áramkörben lévő töltés és dipólus közötti cserét. Mivel azok a modellek nem tartalmazzák az áramkörök és rendszerek tényleges EM energia forrását, ezért ezek a modellek nem tartalmazzák azt, hogy mi táplálja egy elektromos rendszert, vagy áramkört. (some of that very energy that is extracted from the vacuum via the source charge's broken symmetry.) Ez megbocsátható volt 1957-ig. Napjainkban ez már megbocsáthatatlan, rá kell mutatni, hogy a megoldás ott csücsül a részecske fizikában. Ha te valóban nagyon jól hozzá akarsz férni ehhez a valós energia áram dologhoz, akkor olvasd el Heaviside és Poynting eredeti dokumentumai, akik önállóan, egymástól függetlenül egyidőben 1880-ban fedezték fel a tér EM energia továbbítását, miután Maxwell már meghalt. Azelőtt ez a koncepció még nem bukkant fel a fizikában. Egy áramkörrel van kapcsolatban az elsődleges energiaáram, amely valójában a vezetőn kívül áramlik a külső térben. Egy kicsi része (a Poynting komponens) ágzik bele az áramkörbe, hogy meghajtsa az elektronokat. A hatalmas megmaradó komponenes (a Heaviside nem elágazó energia áram komponens, amely cirkulációs formában van) nem kerül bele az áramkörbe, hanem csak kárba vész.
Lorentz az 1890 es években kezdte azzal, hogy nem tulajdonított neki fizikai jelentőséget (mivel nem csinál semmit) így ő létrehozott egy okos kis integrációs trükköt, hogy megszabaduljon annak minden fontos képességétől. Az abbahagyott és tisztázatlan Heaviside komponensnek a nagysága, trilliószór vagy még többször nagyobb lehet, mint a Poynting komponens nagysága.

Én egy tanulmányon dolgozom, amely kihangsúlyoz néhány nagyon megdöbbentő és teljesen váratlan dolgot, amelyet valójában “tesz” az a hosszú ideje mellőzött Heaviside komponens. Ez főszerepet játszik a különböző jégkorszakok megjelenésében itt a Földön, továbbá többlet gravitációt hoz létre, amely megtartja a sértetlen spirál galaxisok karjait (Heaviside maga felismerte a gravitációs hatásait az ő extra komponensének, és foglalkozott is ezzel a feljegyzéseiben, de sajnos nem élt addig, hogy publikálhassa azt.)

A feljegyzéseket 1957-ben találta meg (érdekes egybeesés) és publikálta az egyik tudományos társaság. Ha helyesen alkalmazott a Heaviside komponens, akkor szintén fő szerepet játszik a titokzatos antigravitáció létrehozásában, amely gyorsítja az univerzum tágulását; El fogom majd magyarázni ezt a következő könyvemben. A Bohern tipusú kísérlet (az állítólagos “negatív rezonás abszorbciós állapotával”) szintén egy rutinszerúen végrehajtott kísérlet. Ennek kimenete 18-nál is többszörös energiájú mint a bemenet. Számos más jelentős közreműködése van a Heaviside komponensnek, amit a tanulmányom tartalmazni fog, amelynek még szüksége van két vagy három hónapra a befelyezéshez.
Azonban a lényeg az, hogy amikor a sokáig tisztázatlan Heviside energiaáram komponens újraértelmezve lesz, akkor minden generátor, akkumulátor és dipólus energiaforrás a világegyetemben már nagyságrendekkel több EM energiát önt ki, mint a mechanikai tengely energia input a generátornál, a kémiai energiát elherdáló akkumulátorban, és így tovább.

Mindegyikük mindig megkapja. Be lehet kísérletileg bizonyítani a régóta mellőzőtt komponens létezését egy Bohren tipusú kísérlettel. Nézz utána Craig F. Bohren, “How can a particle absorb more than the light incident on it” (hogy lehet egy részecske abszorbciója nagyobb a ráeső fénynél?) American Journal of Physics, 51(4), Apr. 1983, p. 323-327. Nemlineáris feltételek alatt, egy részecske több energiát abszorbeálhat, mint amennyi a ráeső fényből következne. Szintén nézz utána: H. Paul and R. Fischer, {Comment on "How can a particle absorb more than the light incident on it?'}," Am. J. Phys., 51(4), Apr. 1983, p. 327. A Bohren kísérlet megismételhető és produkálható a COP=18 (18 szoros hatásfok).

Mindenesetre, neked mindenhol valódi negatív ellenállásaid vannak bármerre is fordulsz: minden töltés az univerzumban és minden energia forrás szintén az, ha te újraértelmezed, mert a hosszú ideje mellőzőtt Heaviside nondivergens energia áram komponens össze van kapcsolva minden mezől/töltés és potnciál/töltés kölcsönhatással.

Tom Bearden

Fordította Tuvok 2003.08.28.