Tom Bearden Ingyen Energia Kollektorának Elve
Minden itt lévő információ szabadon terjeszthető (freeware) és felhasználható privát és nem kereskedelmi céllal
Tom Bearden "The Final Secret of Free Energy " (1993) című tanulmányában leírja egy olyan eszköznek a működési elvét, amely képes energiát megcsapolni a vákumból egy rövid átmeneti fáziban ( a relaxációs idő egy vezetőben) amikor a forrás az ohmos fogyasztóhoz van kapcsolva. Ebben a tanulmányból én megpróbáltam egy kissé tisztázni ennek az elvnek az egyszerű koncepcióját.
Tom Bearden azt állítja, hogy amikor egy Forrás (egy dipolus) van kapcsolva egy ellenállásos fogyasztóra, az elv legfontosabb része az S-Flow által fénysebességgel fogyasztóhoz szállított információ. Az S-Flow egy tiszta EM energia, amely keresztül áramlik a téren és a vezető külsején. Ez az energia ingyenes, és ezt a részt úgy kell használnunk, mint egy "ingyen ebédet". Csak miután ez egy nagyon rövid idő, miután a kapcsoló záródott (a tranziens fázis), az áram elkezd beleáramlani az áramkörbe. Ezt a tranziens fázist nevezzük Relaxációs Időnek. A vörösrézben a relaxációs idő hihetetlenül rövid kb.: 1,5*10-19 másodperc. Amikor az áram folyik (a tartós fázisban), az áramkör felhasználja az energiát a Forrásból és szétszórja azt a Joule's Effect által, ez a fázis a mi esetünkben haszontalan.
Így Tom Bearden szerint az ingyen energia megcsapolásához, a cél az, hogy feltöltsünk egy "Gyűjtőt (collector)" a relaxációs idő alatt és azután erre a gyűjtőre kapcsoljuk rá a közönséges ohmos fogyasztót, éppen azelőtt, hogy az elektronok elkezdenének folyni az áramkörben.
<< Mi vettünk néhány csapdába ejtett EM energia sűrüséget ( egy potenciál gradiens tömböt, egy "feszültséget" az áram folyás előtt) a forrásból (táp?), a potencál gradiens rákapcskapcsolásával (energia sűrüség, amely Joule/coulomb) a "gyűjtőre" ( amely felhalmoz egy bizonyos mennyiségű csapdába ejtett töltést) ahol a potenciál gradiens aktiválja / potentializálja / hozzákapcsolódik ezekhez az egyelőre nem lefordított elektronokhoz. Így a véges kollektor összegyűjtött egy véges mennyiségű kinyert energiát [joule/coulomb x összegyűjtött (csapdába ejtett) coulombs] a most már aktivált free elektronokról. Azután, mielőtt még bármennyi áram folyt volna a tápból, mi átkapcsoltunk a potencializált kollektorra (a gyűjtőre az ő ideiglenesen korlátozott, de potencializált elektronjaira; a csapdába ejtett véges mennyiségű EM energiájával) lekapcsolva a tápról és direct módon összekötve a fogyasztóval. Röviddel a relaxációs idő után a kollektor kiáramlik. A potencializált elektronok a kollektorból a külső fogysztó áramkörbe áramlanak, amely áll a kollektorból és a terhelésből. és így tovább, és így tovább. >> mondta Tom Bearden.
A kollektornak (gyűjtőnek) olyan vezető anyagból kell lennie, amelynek a relaxációs ideje hosszabb mint a réznek. Ezt kell csupán figyelembe venni az áramkör tervezésnél és az alkatrészek korlátozásánál. Így, Tom Bearden " egy Degenerált Félvezetőt" (a Degenerate Semiconductor ) használt. amelynek a relaxációs ideje kb 1 ms. A kollektor 98% Aluminiumból és 2 % vasból készült.
<< Degenerált félvezető:
Egy
erősen adalékolt (szennyezett?) félvezető, melyben a Fermiszint
az egyik vegyérték sávban, vagy az áramvezető
sávban fekszik, így azt okozva, hogy az anyag úgy
viselkedjen, mint egy fém.>>
<< Relaxációs idő
A
vezető nagy számban tartalmaz lazán kötött elektonokat,
melyeket mi szabad elektronoknak, vagy áramvezető elektronoknak nevezünk.
A visszamaradó anyag egy erősen pozitív ionok gyűjteménye,
amelyet mi rácsnak nevezünk. Ezek az ionok a saját helyükön
vibrációs mozgást végeznek. A vibráció
átlagos amplitúdója a hőmérséklettő függ.
Alkalmanként egy szabad elektron összeütközik és
kölcsönhatásba lép a ráccsal. Az elektron sebessége
és az iránya minden esetben véletlenszerűen változik.
Az elektronok mozgásának eredménye egy cikk-cakk út
lesz... Két egymást követő ütközés között
eltelt átlagos időt nevezzük relaxációs időnek.
(bővebben : http://www.schooljunction.com/current.htm ) >>
A Bearden Kollektora egy un. lépésenkénti töltési módszerrel kerül feltöltésre egy ramp feszültség generátorral (fűrészjel generátor???), ez egy általánosan használt nagy hatékonyságú alacsony áramfelvételű CMOS rendszer, amely egy Adiabatic tőltési módot használ (nézd meg: Charge Recycling Clocking for Adiatbatic Style Logic by Luns Tee, Lizhen Zheng ).
Ezzel a lépésenkénti töltési módszerrel nagyon kevés energia szükséges a kollektor feltöltéséhez. Ha a kollektor egy közönséges kondenzátor, a hatásfok közel 100%. Bearden kollektorával ez a módszer csak potenciál szállítást használ. A feszültség felfutásának időtartama kisebb mint a kollektor relaxációs ideje. Így nem folyik áram az áramkörben (dQ/dt~0) a töltési sorozat alatt. Amikor a kollektor teljesen feltöltődött, az összes szabad elektron "potencializált", az elektronok a saját kinetikus energiájukat elnyerik a feszültség által. A következő lépésben ezekeat a "potencializált elektronokat" használjuk fel azáltal, hogy átkapcsoljuk az áramkört a fogyasztóra, most, a kollektor úgy működik, mint egy Ingyen Energia Forrás, mint egy dipólus melyet az eredeti forrás S-Flow-ja tett tevékennyé.
Remélem, hogy ezzel a rövid leírással képes voltam tisztáznii egy kissé Tom Bearden "Final Secret of Free Energy" művét. Most már csak egy valóban működő eszköz tudja majd bizonyítani azt, hogy az ő állítása több mint szimpla vágyálom....
Jó gondolkodást és kisérletezést,
Jean-Louis Naudin
2001 Július 10.
JNaudin509@aol.com
Fordította: Tuvok
2003.05.30