Tad Johnson 
akinek sikerült reprodukálnia S.Meyer WFC tervét....
Az itt található összes információ magán célra szabadon felhasználható,
a kereskedelmi célú felhasználás azonban nem megengedett.

A fordító megjegyzése:
Ezen az oldalon található hozzászólások a yahoo watercar fórumáról származnak, melyeket azért fordítottam le, mert nem túl régen felbukkant ott valaki. aki a Meyer szabadalommal kapcsolatos homályos részletekről érzésem szerint végre fellebbentette a fátylat.

***

Tad Johnson
Hi emberek,

Egy ideje leselkedem itt, hogy lássalak benneteket a saját kísérleteitekkel, mielőtt kinyitnám a számat és beszélnék a saját elmúlt 7 éves munkámról, de most úgy látom, hogy lehet, hogy jó ha elkezdek beszélni.

Az én hatékony elektrolízis kísérleteimet azután kezdtem el, miután találkoztam egy emberrel, aki Stanley Meyer barátja volt. Elkezdtem kísérletileg megismételni Meyer "Water Fuel Cell" szabadalmát. Még egy jó elektronikai tudással is nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy normál lüktető elektrolizis elrendezés, ami soha nem dolgozna bizonyos speciális előfeltételek nélkül. Ezeket a feltételeket egy évvel később, napi 4-6 munkaóra után találtam meg a rezonanciához, ami nélkül (és nagy feszültség nélkül) nincs rendkívüli hatékonyság.

A speciális feltétel, amikor az áramkörben rezonancia megvalósul az XC=LC egyenlet, vagyis amikor az induktív reaktancia (induktancia X_L ) egyenlő a kapacitatív reaktanciával (kapacitancia X_C) ebben az LC tank áramkörben, és pontos irányelvek és számítások szükségesek fenntartani és megtartani ezt a rezonanciát. Más szavakkal normál lüktető módszernél, csak elhanyagolhatóan kicsi az előny az egyenáramú elektrolízishez képest. Nagyfeszültségű, nagyáramú lüktetések a storage kapacitásokból (10kV@6A@10uS, 500uS szünettel) úgy tűnik, hogy okoz egy anomáliát, amely jókora nyomást gyakorol a vízmolekulákra, és ez jóval könnyebben kettétöri őket, mint a normál 1.0-2.0VDC elektrolízis. De a rezonancia az, ami ennek a tervnek megengedi a hatalmas mennyiségű gázt a kis elektromos energia betáplálás mellett (<25Watt / CFPM). Ez az ami szükséges, hogy a jármű fusson, mert a legtöbb járműnek szüksége van ~10 ezer liter/óra  H2/O2 , vagy H/O gázra van szüksége 2000-es fordulatszám alatt.

Ismereteim szerint én vagyok az egyik a három közül, aki sikeresen megismételte Stanley Meyer WFC tervét. Van egy fatális hiba az ábrában, mégpedig a működés beállítása és az egyenletessége. Mind a kettő egy rendkívüli nyűg ebben a különös tervben, mert amikor egy cella be lett állítva, és fut, akkor az lehül 3 F fokkal és a cella többé nem lesz beállítva, a gázképződés leáll, és a rezonancia elvész. Ezért állandó tunningra van szükség ehhez a tervhez (az én beállításomnál kéz általi). Az én áramköröm (melyet abbahagytam két évvel ezelőtt) tesztjeim alapján kevesebb mint 5Watt energia input mellett 200l /óra H2/O2 gázt termelt, amely az energia megmaradás törvénye szerint teljességgel lehetetlen. Ezután vált számomra nyilvánvaló, hogy Mr.Meyer miért hagyott fel az első szabadalmaztatott tervvel egy mikrokontrolleres tunning áramkör jóvoltából, amely folyamatosan képes volt tartani a rezonanciát a cellában.

Mind ez nem volt veszteség, még akkor sem, ha ez évek munkájába került, hogy erre a konklúzióra jussak, és rengeteget tanultam ez alatt az idő alatt. Jelenleg egy nagy feszültségű/nagy áramú terven dolgozom, amelyet rövidesen tesztelni fogok. Meg fogom adni a az ábrákat és az alkatrészek adatait, amikor elkészülök vele és az elvárásaimnak megfelelően fog működni. Egy dolgot azért értsetek meg alacsony feszültségű / nagy áramú elektrolízis, különösen amelyik elektrolitot használ, nem fog annyi gázt produkálni, mint amennyire nektek szükségetek lenne egy autó/csónak ...stb motorjához 2000RPM fordulatszám felett hosszabb működési időt nézve.

Amiről mi beszélünk az nem egy normál elektrolízis. Mi egy deionizált, vagy gőzdesztillált vízről beszélünk <100ppm ásványianyaggal. Nagy feszültség fut egy LC rezonáns tank áramkörben, alkalmazva egy impulzus sorozatot  hosszú szünettel minden sorozat között extrém nyomást gyakorolva a vízmolekulákra, kevesebb mint negyed annyi áramszükséglettel mint amennyi a hagyomáyos lüktető elektrolízisnél megszokott. Tény, hogy részemről úgy találtam, hogy jelentéktelen áram szükséges, kivéve a kezdeti cella reakciót, de azután mi már a cellában tárolt potenciálra támaszkodunk és csak nagyfeszültségű impulzusokat kényszerítünk a cellába.

Ha a rezonancia nem volt szükséges ahhoz, hogy ez a következő kísérlet elérje a 200 liter/h mennyiséget kevesebb, mint 25W -ot használva, akkor ez egy jó kezdet egy átlagos kísérletezőnek, hogy képes legyen futtatni egy nagy motort országúti sebességgel, kizárólag a generátor által produkált input power felhasználásával egy feszültség sokszorozóval nagy frekvenciájú impulzus sorozattal.

Remélem, hogy segítettem, és ha bárki meg akarja ismételni, és folytatni akarja az általam végzett munkát, akkor elküldöm neki az ábráját annak a nagyon egyszerű kapcsolásnak, amit a tesztekhez fogok használni.

Köszönettel

Tad

2003.10.23
Az első WFC szabadalom 600V-os (relatíve magas feszültségű) rezonanciát használt. A lézer, más vad dolgok csak ezután jöttek. Ennél a pontnál érte el ő a tunning képesség problémájának  megoldását, és hogy hogyan készítsen több gázt. A cella design nem tűnt fontos dolognak, ameddig az párhuzamos és nem akadályozza a potenciált. A feszültség növelő áramkör egy torodial step-up transzformátor volt (mindig kinevetem annak leírását). A változtatható chocke -nak az anód oldalon kell lennie. A szekunder mind a két szárának ugyanazon a pontos frekvencián kell futnia, ez a rezonancia frekvencia.  Ez az áramkör még az az áramkör volt, amely szoros kapcsolatban volt a gyújtógyertya vízcsepp eszközzel (??? which was involved in the spark plug water droplet device.???).

A tápegység egy generátor volt, melyet egy a videoban lévő elektromos motor hajtott meg, a három fázisú folyamattal a step-up átalakítás. Ez nagyobb frekvenciákat adott, melyek duplázódtak a szekunderen, amely azután a diódába futott a katód oldalon polarizálva tovább az elektrolízis egység felé. Az én személyes tapasztalatom az volt, hogy ezt örökké rezonanciában kellett tartani, a hőmérséklet és a desztillált vizet tartalmazó folyadék kapacitás miatt. Lehetetlennek tünt számomra ezt a tervet fejleszteni tovább, a végén feladtam a próbálkozást, és ez ennek az oka. Amikor méreteztem az elektrolízis egységet, a kapacitás növekedett, amely azt jelentette, hogy lényegesen csökkentenem kellett az induktivitást. Ennek pedig az lett a következménye, hogy új chokee érték lett szükséges az LC rezonancia kalkulátor szerint., és ez az amiért neked szükséged lesz a frekvenciával való jó játékra.. Én 42-43kHz között végeztem el a sikeres tesztjeimet. Frusztráló hónapok után rájöttem, hogy nekem egy mikrokontrollerre lesz szükségem ahhoz, hogy azzonnal megkeressem a rezonanciát az áramkörön belül és, hogy vissza tudjam azt állítani rezonanciába, ha cella elveszíti ezt az állapotát. Ez még több munka és idő volt amivel én nem rendelkeztem, így  feladtam az áramkör mikrokontrolleres újratervezését.

>Ő szintén említette a rezonanáns 'charging chokes'-t, egy rezonáns kapacitást, egy 'VIC Marix' áramkört, egy feszültség növelő áramkört és számod más tekercs konfigurációt.

Ezek szabványos szabadalmi dologok, és mind szükséges, de nehogy becspjanak a nagy szavak, mint "feszültség növelő áramkör", ami csak egy step-up transzformátor (Torodial). "Rezonáns kapacitás" szintén csak blabla, ez maga az elektrolízis cella, és az a kapacitás a dielektrikummal, amely tönkremegy az alkalmazott folyamatban.

 >Milyen cella struktúrát használok?
Én 0.75" átmérőjű 316-os rozsdamentes acél csöveket használok 316-os tömör rudakkal. Közéjük 1.75" acryl lemez van helyezve és az oldalakon kiképzett barázdák segítségével kapcsolódnak. Habár később találtam 316-os lemezeket, a 6.25" átmérőjű csövek ugyanolyan jók voltak, feltéve, hogy párhuzamosan lettek egymáshoz kapcsolva és nem sorosan.

>Ha nem bánod, akkor szeretném az áramkör egy másolatát. Talán te leegyszerűsítetted az ő munkáját/tervét.
Az én sikeres áramköröm valójában nagyon egyszerű: Egy nagyon kis invertert használt ami 12VDC-ről futott. Volt neki egy step-up transzformátora, és egy időzítő áramköre, amelyet egy kis darlington tranzisztor alakított át 40kHz körül. Az inverter kimenete után a dióda végénél lévő félhullámok tesztelése kb 1200VDC volt mellett csak mikroamperes áram állt rendelkezésre. A végső tsztelésnél a szkóp szerint a teljes input teljesítnény 5Watt volt. Ez szintén megerősítette a gyártó azon állítását, miszerint az invertert 5W-nál jobban nem szabad leterhelni, különben a benne lévő step-up transzformátor leég. Choke és a változtatható choke digikey-ből (?) származott. A változtatható tekercs egy csavar menetes ferrit tekercs volt, amely egy allen csavart használt a tekercsben a mag mélységének a beállításához, így változtatva az induktivitást. Az én ábrámon lévő kb .21mikrohenris volt, ha korrekt módon emléxem. A cellában lévő víz gőzdesztillált volt kevesebb mint 100ppm ásványianyaggal. Ha jól emléxem, akkor a kapacitása a cellának legalább 30 perc után nyugodott meg a műszer szerint, és felöntés után kb 20uF volt, és ugrándozott az érték, és a műszert addig hagytam rajta amíg meg nem nyugodott. Ez volt a  főpobléma  a cella beállításával és a cella beállításának megtartása. Nincs buborék addig, amíg a cella rezonáns állapota be nem lett állítva.
Stan kétségkívül egy hasonló cellát tervezett mint én, de 10kV-tal, Ő 1 GALLON VIZET ELEKTROLIZÁLT PERCENKÉNT! Nyilvánvaló, hogy fel kéne kötnöm a gatyámat nézve a saját tesztjeimet, de egyik tesztem sem használt többet, mint 1200V.

Tad

2003.10.23
Feltöltöttem egy sematikus ábrát, de kifutottam a tárhelyből, hogy feltölthessem a többi képet is. A kép amit felraktam sematikus ábrája egy párhuzamos lemezekből álló elektrolizátor áramkörnek, amit a következő tesztemnél fogok használni. Ennek outputja durván 6000V @ 10KHz @ 6A lesz nagyon alacsony kitöltési tényezővel. Ez egy módosított Marx generátor. Mivel nem vagy jártas a Marx generátorban kérlek, hogy keress rá és sajátítsd el az alapelvét, ha azt tervezed, hogy velem együttműködsz.
A készülék maga egy neon jel transzformátor 3000VAC fut bele egy teljes hullám bridgebe, azután két sor kapacitásba egy szikra hézaggal közöttük. Amikor az első kapacitás teljesen feltlőtődik, a rés áthúz, és a kapacitások, amelyek párhuzamosan töltődnek most sorban sülnek ki miáltal megduplázódik a feszültség a neonjel transzformátoron, azonban megtartva a nagy áramot a nagyon rövid impulzusok alatt.
Van egy blokkoló dióda a kimenetén a Marx blokknak, amely meggátolja az áram megfordulását. Ez az elrendezés lehetővé teszi az összekapcsolást és a transzformálást ideiglenesen leválasztva a kapacitásblokkról az output idején miáltal növekszik a tartóssága a komponenseknek és lecsökken a dióda felrobbanásának kockázata, ...stb.

 A dióda kimenetét lehet bevinni az elektrolízisbe, vagy keresztül vezetni  mágnesesen csillapított szikraközön (Tesla design), azután bele a cellába. Ez egy sokkal élesebb élet biztosít a jelnek, amely talán segíthet a vízmolekulákra ható erőfeszítés növelésében, de ezt még tesztelni kell.

A növekedési idő 400pF-oss kondenzátorral 5uS lenne és 20uS leesési idővel, amely tökélees lenne ezekhez a tesztekhez.

Tad

10/23/2003
>Hello Tad!
Nagyon örülök annak, hogy neked sikered volt ezzel a nagyfeszültségű vízbontóval. A többi group taggal együtt várjuk a sematikus ábráit a te elgondolásodnak.
Ezután én is megpróbálhatom, amint rendelkezni fogok néhány teszt felszereléssel beleértve a HV power tápot is a laboromban.
Most csak egy kérdésem van feléd.
Amikor te beállítottad az LC kört rezonanciába, (vagy a pover supply -jal elérted az LC hálózat rezonanciáját) te megkaptad az ELEKTROMOS rezonanciát, a víz magától csak a dielektromos kiterjedés szabálya szerint játszik egy kicsit a kapacitással. A vízmolekulák honnan tudják, hogy ez  rezonancia, vagy sem?
Más szavakkal fontos az, hogy az egész áramkört beállítsuk egy bizonyos frekvenciába, vagy csak elektromos rezonancia szükséges (Xf=Xc external  i.e. frequency = fundamental frequency)? >

Igen, a kapacitását a cellának ellenőriztem műszerrel, valamint ki is számoltam azt. Azután ellenőrizd a transzformátor secunderét induktivitásra. Amikor te már ismered a kapacitást és az induktivitást, akkor használj rezonancia kalkulátor programot, hogy kiszámítsd a rezonaciafrekvenciát. Ezután állítsd be a változtatható induktivitást az áramkör anód oldalán, azért hogy egyztesd a katód oldali frekvenciával, mind a kettönek PONTOSAN kell egyeznie! Győződj meg róla egy jó szkóp nagyfesz szondájával mind a két csatornát nézve, hogy a rezonancia hol helyezkedik el.

Ha egyszer elérted a rezonanciát, akkor a gáz buborékok nagy tömegben kezdenek el képződni, és a tartály nyomás alá kerül.
Én többé már nem dolgozom a Meyer szabadalmon, jelenleg a saját nagyfeszültségű elektrolízs verziómon dolgozom. A Meyer szabadalom túl bonyolult és időigényes, hogy újra kezdjem.

Tad

2003.10.25
A rezonánás töltés fojtótekercsek (resonant charging chokes) tulajdonképpen limitálják az áramerősséget, azok úgy működnek, mint egy ellenállás az LC tank áramkörben. Így Stanley nagyjából képes volt olyan vizet használni amilyet akart, anélkül, hogy az felmelegedett volna. A frekvencia soha nem tűnt fontos dolognak, habár én azt fogom mondani, hogy én a legnagyobb sikert 42.8kHz  frekvenciánál értem el.

 Mostantól én a Gray áramköröket fogom használni az elektrolízis tesztekhez. Meyer és Gray technológiák voltak az én két legigéretesebb kísérleteim, de én azt tervezem, hogy csak a Gray technológiával fogok dolgozni, és a saját ötleteimen, hogy hogyan növelhetném tovább az elektrolízist nagy feszültség által. Még mindig azt hiszem, hogy jobb lenne rájönni, arra, hogy Gray mit csinált, és lemásolni az Ő munkáját, egyszerűen alkalmazva az összegyűjtött elektromosságot inkább mintsem konvertálni az elektromosságot H2-re, azután pedig mechanikai munkára, vagy több elektromosságra. 

Tad

Lol, igen, XC=XL

Frekvencia nekem 40Khz-es tartományban volt És az áramköri számítások ezektől a frekvenciáktól függtek. Én könnyedén eltudnám készíteni az egész áramkört felhasználva egy PIC Micro-controllert és optocsatalót, de nem fogom. Túl nagy munka, hacsak a végső eredmény nem lesz sokkal igéretesebb.

Stan bátyja szerint : "Ez a dolog egyszerű, bárki meg tudja a szabadalmat ismételni".

Tad

Egyszer megpróbálkoztam az 555-ös FM modulációjával, de nem tűnt úgy, hogy bármi mást csinált volna az inverter, mint hogy konstans 40-43KHz-en futott. Határozottan lehetséges egy pic-mikrokontroller alkalmazása és egy egyszerű ciklus kód adhatja neked a impulzus sorozatot.

például Pic basic pro -ban:

Start:

While I <= 10
Pulseout PORTB.5,10
I=I +1
WEND
PauseUs 50
Goto Start

Ez a kód adhatná neked az impulzus sorozatot 10 impulzussal azután egy 50mikrosekundumos szünet mielőtt ismétlődne.

A gyújtótekercs nem kezeli le a nagy frekvenciákat, vagy legalább 2000 Hz-ig azt hiszem. Ez az amikor a neon jel transzformátor bejön, mert azt nagyobb frekvenciákra szánták. Hasonlóan a flyback -hez (sorkimenő).

Tad

Fordította: Tuvok
2004.01.08.