A Meyer-project

(created by Tuvok)

Ki az aki nem szeretné olcsóbban mûködtetni autóját, szinte ingyen fûteni a lakását, nem beszélve arról a le nem becsülendõ tényrõl, hogy energiafogyasztásának károsanyag kibocsátását is leredukálhatja szinte a nullára. Szerintem ettõl a kérdéstõl csak az zárkózna el, akinek valamilyen anyagi természetû érdeke az, hogy a jelenlegi környezetszennyezõ, drága technológiák továbbra is piacképesek maradjanak. Ezen érdekcsoportokat fõleg a jelenlegi energia szektor területén találhatjuk meg.

Ez a Stanley Meyer nevû amerikai feltaláló szerencsére kidolgozta a víz bontásának egy olyan új módszerét, melyet hatékonyan fel tudott használni a saját autójának energia ellátására is. Miután levédette a szabadalmát 1990-ben (a 4,936,961 szám alatt), hosszú idõn át ezzel az átalakított autóval közlekedett.
Sajnos ezt a zseniális feltalálót megmérgezték a jóakarói. Éppen a szokásos éttereémben kezdett el ebédelni, amikor egyszer csak rosszul lett, megpróbált kirohanni az étterembõl az autójához, de alig lépett ki, amikor is összesett és meghalt.

Meyer szabadalmi ismertetése enyhén szólva is eléggé pontatlan, a lényeges adatok nagy része hiányzik, igazából az alapelv az amibõl érdemes kiindulni. Megoldásánál a vízbontás két koncentrikusan kialakított henger alakú kondenzátor lemez között történik, ahol a kondenzátor lemezeket egy LCR kör kapacitásaként használja. Ezt a kört úgy hangolják ki, hogy azon a frekvencián jöjjön rezonanciába, amely a vízmolekulák sajátfrekvenciája. Az áramkör tartalmaz még egy egyenirányítót is, melynek a feladata az, hogy megakadályozza a molekulák irányúltságának (orientációjának) megváltozását.
A rezgõkör az intenzív buborék képzõdés hatására elhangolódik, ezért szükséges az impulzussorozatok közötti szünet beiktatása.
Nem ismerjük sem az alkalmazott feszültséget, sem az alkalmazott jelsorozat paramétereit (frekvencia, impulzus szám/jelsorozat, jelssorozatok közötti szünet).

Ismert adat viszont az elektródák közötti távolság, az elektródák anyaga, illetve az, hogy a vezérlõ áramkör jelei feltranszformálásra kerültek (kV szintre).
Mivel a találmány rekonstrukciójánál az elsõdleges cél az optimális paraméterek megállapítása, illetve egy hagyományos oszcillátor frekvenciája csak egy szûk intervallumot fed le, valamint a jelsorozatok idõzítési paramétereinek beállítása körülményes, ezért kézenfekfõ, a kiérleti berendezés esetében a számítógép programozható oszcillátorként történõ felhasználása. A párhuzamos port viszonylag széles frekvencia tartományban képes négyszögjel impulzusok leadására.

Nincs más dolgunk tehát, mint a párhuzamos portra rákötni egy teljesítményerõsítõt, majd a felerõsített jelet feltranszformálás és egyenirányítás után az egymástól 1mm távolságra elhelyezkedõ rozsdamentes elektródákba vezetni.

Rozsdamentes acél-t a sarki fûszeresnél nem, de a Ferroglobus-nál bárki könnyû szerrel beszerezheti, melyet ha jól tudom még méretre is vágnak. Az elektródák közötti távolságtartás plasztik lapokkal megoldható (pl  a telefonkártya vastagsága kb 1mm-es).

A jelsorozat elõállítását pedig egy kis számítógépes program végzi el, mely a számítógép párhuzamos kimenetének 1 portját kapcsolatja a programban beállított paraméterek szerint. A programot célszerû dos-ban futtni, mert a windows mûködésekor jelentõs idõzítési csúszások keletkezhetnek.

Íme tehát a program, melyet erre a célra írtam : 

Letöltés:  freq3f.exe  10224 bytes

és a teljesítményerõsítõ kapcsolási rajza:

Mint az a rajzból kiderül a számítógép elektronikus védelmét optocsatolós leválasztással oldottam meg, mely az alkalmazott CNY17-3 esetében kb 5 KV-ig biztosítja a computer állagmegóvását.

Információ a párhuzamos portról:

 Nevét onnan kapta, hogy az adat bitjei egyszerre, egymással párhuzamosan haladnak 8 db vezetéken (byte). A párhuzamos portot vagy interfészt szokás Centronics portnak is nevezni, mivel a Centronics cég fejlesztette ki a saját nyomtatói számára, még a PC-k megjelenése előtt. Tehát alapvetően a számítógép és a nyomtató közötti kommunikációra való. Régebben ez egyirányú volt, csak a PC adta az adatokat a nyomtatónak. Ma már sokkal intelligensebbek a nyomtatók is ezért, ők is küldözgetnek jeleket a gépnek (kifogyott a papír v. a tinta stb.). Ám a PC-kben ez a port nem csak erre való, sok más feladatot is elláthat. A két számítógép közötti adatátvitel egyik legegyszerűbb módja, és ráadásul gyorsabb, mint a soros adatátvitel. De lehet rá kötni külső winchestert, lapolvasót, külsőmodemet stb. Vagy akár az általunk épített áramköröket. Vezérelhetünk vele akármit. Leggyakoribb a motorok és az izzók vezérlése. Persze ezt nem szabad közvetlenül végezni. Az áramköröket galvanikusan le kell választani, legyen az bármi csekély áramkör is. Hiszen ha tönkre megy, és rövidre zárja a párhuzamos port kimeneteit, vagy külső tápegység feszültsége jut rá, akkor az az egész alaplapunk életébe is kerülhet. Kivéve, ha olyan alaplapunk van, amelyre még nincs ráintegrálva az interfész.

A párhuzamos port bekötése:

 Figyelem! Ha bárki, bármilyen kárt tesz az alább leírt dolgokkal magában, a számítógépében - esetleg másban -, azért semmiféle felelősséget nem vállalok! Mindenki csak a saját felelõsségére építsen ilyet!

Ha bármi észrevételetek, kérdésetek van írjatok!