The little jump - A kis ugrás

 

Written by Jessica
Translated by Tuvok
 

Általában igaz az, hogy néhány embernek az Asztrálutazás gyakorlása sokkal nehezebben megy, mint másoknak. Azonban ez bárki számára elérhető, és az asztrálutazás minősége csak attól függ, hogy mekkora energiát fektetsz bele, nem csak éjjel, hanem napközben is.

Az egyik egyszerű technika az asztrálutazás érdekében, amely még akkor is beválik, amikor a többi már csődöt mondott tapasztalataim szerint a "kis ugrás". Ha valaki jól csinálja, akkor biztos, hogy képessé válik felébredni álmából, és tadatosan megtapasztalni az asztrális dimenziókat. Azonban ehhez szükséges, hogy jól végezd a gyakorlatot. Ezzel én arra célzok, hogy valóban szükséges az, hogy napközben többször is feltegyük magunknak azt a kérdést, hogy vajon mi most a fizikai, vagy az asztrál síkon vagyunk. És ezt ne csak azért tegyük, mert fel akarjuk tenni magunknak ezt a kérdést, hanem azért, mert igazán kíváncsiak vagyunk arra, hogy hol is vagyunk valójában. Valóban kételkedjünk abban, hogy mi a Fizikai síkon vagyunk, bizonyítsuk be magunknak azt, hogy hol vagyunk, tegyük fel magunknak azt a kérdést, és ugorjunk egyet, mintha mi el akarnánk rugaszkodni a földtől, hogy elkezdhessük a repülést.

Számomra ez a gyakorlat már régóta nagyon hatásos, de rájöttem arra, hogy ezt tudatos erőfeszítéssel kell végezni.Emlékszem arra, amikor előszőr végeztem ezt a gyakorlatot. Épp egy előadást fejeztünk be, amikor együtt kipróbáltuk ezt a gyakorlatot. Feltettük magunknak a kérdést, hogy vajon a fizikai, vagy az asztrál világban vagyunk-e, és mindannyian körbe ugráltuk a helyiséget. Ez egy csodálatos elképzelés volt számomra is, mert azelőtt én még soha sem gondoltam arra, hogy másutt is lehetnék, mint a fizikai világban. Ébren éreztem magamat, tehát a fizikai síkon voltam. Teljesen hihetetlen volt számomra amikor megértettem azt, hogy bármikor akár az asztrál síkon is lehettem volna. Égtem a vágytól, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy hol is vagyok valójában, az oktató pedig ekkor ragaszkodott ahhoz, hogy mi mindannyian az asztrál síkon vagyunk, ezért elkezdtem ugrálni, hogy fel tudjak repülni.

Ezt a gyakorlatot 4-5 percig végeztük, de aznap éjjel felébredtem álmomból, és öntudattal rendelkezve magamat az asztrál dimenzióban találtam. Alig bírtam elhinni, hogy erőfeszítéseimet ilyen rövid idő alatt szinte azonnali siker koronázta. Azóta folyamatosan alkalmazom ezt a technikát. Azonban ez csak akkor hozott eredményt, amikor a szükséges erőfeszítést belevittem ebbe a gyakorlatba. Néha előfordult, hogy hiába ugráltam 40-szer, mégsem tértem öntudatra álmomban. Ez azért volt, mert nem kételkedtem igazán abban, hogy vajon tényleg a Fizikai világban vagyok, és ezért nem is "ébredtem" fel igazán álmomból napközben, hogy ellenőrizzem a kérdésemet. Megtanultam, hogy ezzel a technikával nekünk aktiválnunk kell ezt a saját-emléket. Nekünk erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy kihúzzuk magunkat az álmaink öntudatlanságából, hogy valóban meggyőződjünk arról, hogy hol is vagyunk, kik is vagyunk, és hogy mit is teszünk valójában. Ez az ön-emlékezés a kulcs ahhoz hogy felébredjünk az asztrál világban, mivel ez az az öntudatossági pillanat, ami vissza fog térni az álmaitokban.

Jess

Fordította: Tuvok
2005.10.05.