"Csak ÉN"

Több szerettem volna lenni mint ami vagyok,
Sokat akartam adni mint a "nagyok".
De be kellett látnom én "csak én" maradok.
Többet nem kérnek belőlem sem az emberek,
Sem az angyalok.

Talán nem kell rettegnem, végre elhihetem,
Előkerül, mit egyszer elvesztettem.
Ha én "csak én" vagyok, most ezt is szeretem.
S nem ijedek már, amikor magam maradok
A csendben Velem.

Nekem jó most így, halkan "csak én-hangom" hallod,
Neked is jó így, hogy már "csak én" szólok.
Jobb, hogy nem bántanak a félt gondolatok.
Kimosom Őket, ám megtartom mindet, nélkülük
"csak én" sem vagyok.

Nem akarok többé szigorú lenni velem,
A belső világ, mi enyém teljesen,
Már tudom, mások miért szerették s én miért nem.
Mostantól, észben tartva elmúlt időt, "csak" nélküli
ÉN -ként élvezem
Életem.

2006