Az alábbi levél az 2002. második feléig az Egészségügyi Minisztérium honlapján az otthonszülésről nyitott vitafórum írásai között volt megtalálható, aztán valahogy lába kélt vitafórumostól, még szerencse, hogy valahogy rátaláltunk az elmentett weboldalaink között.

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium által 2002. január 18-án kiadott, az otthonszülésről szóló állásfoglalás kritikája

Szerző: Marsden Wagner professzor, M.D., M.S.P.H., a WHO nők és gyerekek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása sajnálatos módon tele van hamis információval, és egyértelmű kísérletnek tekinthető arra, hogy a magyarokat és az ország hatóságát megfélemlítse. A szülészorvosok célja, hogy fenntartsák ellenőrzésüket a terhesség és a szülés fölött, és ezt úgy érhetik el, hogy minden szülést az egyetlen olyan helyen tartanak, ahol az orvosok döntenek: a kórházban. Az állásfoglalás tartalmának alapos kritikájából a magyar közvélemény megtudhatja, hogy a dokumentum félrevezető információit hogyan használják olyan propaganda céljaira, amely a szabadságjogok és a család szentsége ellen irányul.

Az állásfoglalás szerint "világszerte a fejlett országokban a szülések 99%-a kórházban" zajlik. Ez egyértelműen hamis állítás. A tervezett otthonszülés aránya az Egyesült Államokban 1% alatt van ugyan, de minden nyugat-európai országban jóval 1% fölötti, Japánban és Új-Zélandban évről évre emelkedik, Nagy-Britanniában és Dániában 10%-hoz közelit, Hollandiában pedig 31% és szintén évről évre nő. Az otthonszülés azért egyre népszerűbb majdnem minden fejlett országban, mert nyugaton olyan alaposan megcáfolták a magyar szülészorvosok állítását - tudniillik hogy a tervezett otthonszülés nem biztonságos - hogy az emberek tudják: az otthonszülés a terhes anyák legalább 80%-a számára teljesen biztonságos megoldás. Ezért választja egyre több család ezt a lehetőséget.

A magyar szülészorvosok állásfoglalása szerint csak az orvosoknak és kórházaknak köszönhető, hogy az utóbbi 50 évben Magyarországon és más fejlett országokban csökkent a terhes anyák és újszülötteik halandósága. Hiteles tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a halandóság csökkenése 75%-ban társadalmi tényezőknek, nem pedig az orvosoknak és kórházaknak tudható be. Az ilyen társadalmi tényezők közt van az egészségesebb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, és főleg a magyar nők születés-szabályozáshoz való joga, ami eredményeképpen kevesebb a nem kívánt szülés. Az orvosi tényezőknek köszönhető 25%-os javulás pedig nem "a kórházi szülés általánossá tételének megszervezése" miatt következett be (amely során a nőket arra kényszerítik, hogy kórházban szüljenek), hanem olyan egyszerű és alapvető orvosi kezelések miatt, mint például az antibiotikumok használata. A magyar szülészek semmilyen adatot nem tudnak felmutatni annak a bizonyítására, hogy ok-okozati összefüggés lenne a kórházi szülés bevezetése és a halandóság csökkenése között.

Az állásfoglalás szerint "az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiuma (ACOG) ellene van a tervezett otthonszülésnek". A magyar szülészek azért idézik éppen az amerikai szülészeti kamarát, mert a legtöbb más fejlett ország hasonló szerve nem lép fel a tervezett otthonszülés ellen, sőt támogatja azt. És bár az ACOG valóban ellenzi a tervezett otthonszülést, kifogásait nem kísérli meg tudományosan megalapozni. Ezt a magyar szülészek elmulasztották megjegyezni.

Továbbá az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiuma soha nem próbálta meg betiltani az otthonszülést, mert az amerikai orvosok jól tudják, hogy szabad demokráciában ez nem lehetséges. Az 1980-as években a német szülészorvosok megpróbálták elérni, hogy a kormány tiltsa be a tervezett otthonszülést, de az emberek tiltakozási hullámmal válaszoltak erre a családok magánéletébe való beavatkozásra. A kormány határozottan visszautasította a német szülészorvosok indítványát. A magyar állásfoglalással az itteni orvosok ugyanezt akarják elérni - rémületkeltéssel próbálják a kormányt rávenni arra, hogy az otthonszülés betiltásával korlátozza a polgárok szabadságát és megsértse a család szentségét.

Az állásfoglalás azt igyekszik kimutatni, hogy a tervezett otthonszülés veszélyes, mert "az alacsony kockázatúnak ítélt "tervezett otthonszülés"-be bocsátott szülő női csoport 8%-át kellett vészhelyzetben kórházba szállítani." Ez nem azt bizonyítja, hogy az otthonszülés veszélyes, hanem azt, hogy biztonságos. Természetes, hogy néha alacsony kockázatú szülés esetén is szükséges a kórházba szállítás. A magyar kórházakban az alacsony kockázatú vajúdó anyákat szövődmények miatt néha a műtőasztalra kell fektetni, de ez nem jelenti azt, hogy a kórházi szülés veszélyes lenne. A tervezett szülésnél, akár otthon, akár kórházban történik, esetenként szükséges a kórházba vagy más kórházi osztályra való szállítás. Ezért vannak a kórházak. A kórházba szállításra vonatkozó állítás mögött az az elgondolás áll, hogy szülés közben gyorsan merülhet fel probléma, és ezért kell kórházban szülni. Az igazság az, hogy bár esetenként valóban fellépnek szövődmények, ezek közül csak nagyon keveset kell másodperceken vagy perceken belül olyan eszközökkel kezelni, amelyek csak kórházban állnak rendelkezésre. Otthonszüléskor és szállítás közben is sok mindent meg lehet tenni (pl. oxigén vagy oxitocin adagolása). Olyan szövődmények is vannak, amelyek otthon ugyanolyan jól kezelhetők; ilyen például az, ha a gyermek válla születés közben megakad.

Vajon gyorsabb-e a kórházi osztályok közti betegátadás, mint az, ha az anyát otthonról szállítják kórházba? Amerikai kutatások kimutatták, hogy kórházi szülés esetén, ha a magzatot veszély fenyegeti, átlagosan 31 perc telik el a császármetszés végzésére vonatkozó döntés és maga a műtét között. Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendőikre, tehát nincs időveszteség.

Azok az orvosok, akik soha nem voltak jelen otthonszülésnél, nem tudják, hogy mi mindent lehet otthon is megtenni. Javaslom, hogy a magyarok kérdezzék meg bármelyik orvost, aki az otthonszülést ellenzi, hogy segédkezett-e már ilyennél. Ha a válasz nem, az orvos nem tudja, miről beszél.

Az állásfoglalás szerzőinek igazuk van abban, hogy fontos az otthon és a család légkörének létrehozása a kórházakban. Ez egy olyan pozitív trend, ami remélhetőleg folytatódni fog. De ne hagyjuk magunkat becsapni. Minden magyar kórházban az orvos irányítja a történéseket, nem pedig a páciens. Az apa jelen lehet ugyan a szülésnél, de az engedély megadása nem egyenlő az irányítás feladásával. A kórházban szülő nő soha nem irányítja saját szülését. Ez tragikus, mert a szülés az asszonyé, és alapos kutatások bizonyítják, hogy könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb úgy szülni, ha az anya irányítja a folyamatot. Amikor az orvosok azt állítják, hogy a kórházban az "otthon és a család" légköre van jelen, az ugyanolyan, mint amikor a nagy pékség azt hirdeti, hogy "házi" kenyeret árul.

Mikor a szülészorvosok azt állítják, hogy az otthonszülés nem biztonságos, szembe kell nézniük az ellenkezőjét bizonyító hollandiai adatokkal. Ezért az orvosok, mint ebben a magyar állásfoglalásban is, gyakran valótlanságokat állítanak Hollandiáról. Az igazság az, hogy ott a tervezett otthonszülések száma nem csökken, hanem az utóbbi tíz évben folyamatosan nőtt. Már minden harmadik hollandiai szülés tervezett módon otthon történik, orvosi képzettséggel nem rendelkező bába segédletével. És a születéssel kapcsolatos anya- és csecsemőhalálozás kisebb arányú, mint Magyarországon. Hollandiában az a tapasztalat, hogy ha a szülés helye legfeljebb 30 percre van egy kórháztól, akkor az otthonszülés biztonságos. Magyarországon a legtöbb lakásból nem több, mint 30 perc alatt el lehet jutni egy kórházba. Az évek hosszú során elvégzett sok ezer hollandiai otthonszülés bizonyítja, hogy a legtöbb anya számára teljesen biztonságos a bába segédletével, de orvos nélkül lebonyolított otthonszülés. A legtöbb holland szülészorvos is támogatja az ottani rendszert.

A tervezett otthonszülésről sok tudományos felmérés készült és majdnem mindegyik biztonságosnak nyilvánította. A magyar szülészorvosok csak egy tanulmányra hivatkoznak, egy olyan ausztráliai felmérésre, amelyet jelentős hibái miatt sok kritika ért. Több mint 60 más tanulmány mutatja a tervezett otthonszülés biztonságosságát, többek közt az összes tanulmány átfogó vizsgálata is. A szülészettel foglalkozó legelismertebb nyugati kiadvány, az Oxford University Cochrane Library-je, megvizsgált minden kapcsolódó kutatást, és 2001-es jelentésében biztonságosnak nyilvánította az otthonszülést.

Rendkívül fontos, hogy kitérjünk arra, amit a magyar szülészorvosok a szülő nők jogi pozíciójával kapcsolatban írnak. A szakmai kollégium álláspontja az, hogy az orvosok a magzat védelmezői, és joguk van eldönteni, mi történjen az anyával, ha az események hatással lehetnek a magzatra. Az állásfoglalás szerint az anya elveszti önrendelkezési jogát, ha olyan döntést hozna, amellyel veszélyeztetné magzatát. Azt állítani, hogy a szülészorvos számára fontosabb a magzat jóléte, mint az anya és családja számára, hihetetlenül sértő a magyar családokra nézve.

A magyar nyilvánosságnak és a hatóságoknak tudniuk kell, hogy sok más nyugati országban mérlegelték hosszasan azt a kérdést, hogy a nőknek joguk van-e a saját testük fölötti teljes ellenőrzéshez és saját orvosi ellátásuk meghatározásához. A végkövetkeztetés mindig ugyanaz volt. Vegyük azt a példát, amelyben az orvos császármetszést akar végezni, mert a magzat veszélyben lehet, de az anya visszautasítja a műtétet. Az orvosnak van-e joga az anya akarata ellenére császármetszést végezni? Ilyen esetek előfordultak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, és az ítélet mindig az volt, hogy az orvos nem kényszeríthet császármetszésre.

Állásfoglalásukkal a magyar szülészorvosok ugyanilyen kényszert próbálnak alkalmazni. A németországi náci uralom alatt erőszakos orvosi kezelésben részesítettek embereket, és ezért később számos nemzetközi szerződésben tiltották meg a páciens akarata ellenére történő kezelést, a körülményektől függetlenül. Az erőszakos kezelés, beleértve a terhes anya akarata ellenére történő kezelését is, a nemzetközi jog megsértése. Miután a magyarok olyan sokáig küzdöttek szabadságukért, joggal feltételezhető, hogy elutasítják az ilyen orvosi diktatúrára irányuló kísérleteket.

A szakmai kollégium sok hamis állítást sorakoztat fel abból a célból, hogy veszélyesnek állítsa be az otthonszülést. A WHO-t idézve azt állítják, hogy "évente 600.000 nő hal meg terhességgel-szüléssel kapcsolatos okok miatt". De ezek a halálesetek szinte mind a harmadik világban történnek, nem pedig Európában, okuk pedig az alultápláltság, a gyógyszerek hiánya stb. Azt állítják, hogy több nő hal meg szülés közben, mint méhnyakrákban. Ez Magyarországot tekintve egyszerűen nem igaz, csak mondjuk Bangladesben van így. A magyar szülészorvosok ilyen kijelentései etikátlan rémületkeltésnek minősíthetők.

Az állásfoglalás rámutat, hogy nem lehet előrejelezni a szülés pozitív kimenetelét. Ez ugyanúgy igaz a kórházban, mint otthon. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden évben sok magyar csecsemő hal meg a születése körüli időszakban; ők mind kórházban halnak meg, körülöttük orvosokkal és kórházi berendezésekkel. Emellett tanulmányok bizonyítják, hogy a halálesetek kb. negyedét emberi hiba okozza. Mind az orvosok, mind a nővérek, mind a bábák emberi lények, akik néha hibát követnek el. Ezt el kell fogadni, de ne higgyük, hogy kórházi szülés esetén jobb vagy biztonságosabb ellátást kapunk. Az említett kutatás kimutatja, hogy otthon éppen olyan biztonságos szülni, kivéve, ha az anya abba a 10%-nyi csoportba tartozik, akiknél terhesség alatt súlyos szövődmény lépett fel.

Az állásfoglalás gyönyörű képet igyekszik festeni a specialistákról, akik körülállják a szülő nőt; "még a szövődménymentes szülés ellátása sem egyszemélyes munka az esetek döntő többségében". Ez az állítás egyértelmű ostobaság. Svédországban, ahol a legalacsonyabb az anyák és gyermekek szülés körüli halandósági rátája, az anyák terhességük alatt csak egy bábával találkoznak, szüléskor pedig egy bába utalja be őket a kórházba, ugyanő segédkezik a szülésnél, és engedi haza őket. Az anyát tehát nem is látja doktor. Az az állítás, hogy szülésnél sok orvosra van szükség, azt próbálja elhitetni, hogy az orvosok a helyzet szakértői és hősei. Valójában viszont csak a szülések kb. 10%-ánál van szükség orvosra. Egy amerikai tanulmányban négymillió szülést vizsgáltak, és kiderült, hogy a 80-90%-nyi alacsony kockázatú szülés esetében nagyobb biztonságot jelent a bába jelenléte, mint az orvosé.

Nem igaz, hogy Amerikában "az otthonszülési divat lecsengett" volna. Az Egyesült Államokban nem csökken az otthonszülések éves száma, folyamatosan nő viszont azoknak a kórházi szüléseknek a száma, amelyek mellett csak bába van jelen, orvos nem.

Az állásfoglalás összefoglaló részének 1. pontja szerint "a legtöbb nemzetközi szülészeti és nőgyógyászati szakmai grémium" szerint az otthonszülés veszélyeit előnyei nem ellensúlyozzák. Ez megint csak egyértelműen hamis állítás. Mint fentebb rámutattam, a legtöbb szülészeti szervezet nem ellenzi az otthonszülést, és majdnem minden ország bábaszervezete hivatalos nyilatkozatban támogatja az otthonszülést; a nemzeti közegészségügyi szervek (pl. az Amerikai Közegészségügyi Társaság) szintúgy.

Az összefoglalás 4. pontja szerint "a legtöbb fejlett országban a szülések 100%-a kórházakban történik". Ez egyáltalán nem igaz. Nincs olyan ország, beleértve Magyarországot is, ahol ne történne tervezett otthonszülés. Mint fent leírtam, a legtöbb fejlett országban jelentős a tervezett otthonszülések száma. Ugyanebben a bekezdésben szerepel az az állítás, miszerint Nagy-Britanniában és Hollandiában csökken az otthonszülések száma. Nem igaz - a szám mindkét országban emelkedik.

Az 5. pont szerinti nyilatkozat követelése szomorú módon orvosi diktatúrát jelent. Szabad társadalomban az orvosok nem mondhatják meg a családoknak, hogy mit tegyenek és mit ne, különösen olyan dolog kapcsán, mint a szülés, amely nyilvánvalóan nem az orvosoké vagy a kórházaké, hanem a családé, és amely az egyik legfontosabb esemény a család életében.

A 6. összefoglaló pont szerint a szülészorvosok nyilván nem értik az otthonszülés lényegét. A lényeg éppen az, hogy az esemény a családi otthonban történjen meg, nem pedig egészségügyi intézményben. Ironikus módon nem otthon, hanem éppen a kórházban van a legtöbb olyan mikro-organizmus, amely veszélyes az anyára és gyermekére nézve. Az ebben a pontban szereplő igény csak arra irányul, hogy az orvosok közegészségügyi szabályokkal korlátozzák a szabadságot és sértsék a család szentségét.

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalásának nincs tudományos érvényessége. Célja, hogy igaztalan állításokkal és rémületkeltéssel érje el azt, ami más országokban (pl. Németországban) nem sikerült, és amit az Egyesült Államokban meg sem kísérelnének: a szabadságjogoktól való megfosztást, és annak az előírását a családok számára, hogy saját gyerekük születése során mit fognak tapasztalni. Ma sok olyan ország van (pl. Németország, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia és Kanada), ahol egyértelmű törvények és szabályok jogosítják fel a nőket arra, hogy teljes mértékben meghatározzák gyermekük születésének helyét. Minden évben újabb és újabb országok csatlakoznak ehhez a csoporthoz, ahogy polgáraik felismerik ennek a jognak a fontosságát.

Az abban való hit, hogy jobban tudjuk, másoknak hogyan kellene élni az életüket, az első lépés a diktatúra felé. A magyarok jól ismerik az olyan felső utasításokat, amelyek állítólag az ő javukat szolgálják, valójában viszont szabadságjogaiktól fosztják meg őket. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok elutasítják az erre irányuló legújabb kísérletet.

A fenti állításaim tudományos referenciái a következő e-mail útján érhetők el:

marsden.patricia@starpower.net

Marsden Wagner professzor, M.D., M.S.P.H.