
A teljes fékpróba a vonat összes járművének tömörségvizsgálatából, az összes jármű fékberendezésének szemrevételezéses állapotellenőrzéséből, a befékezést követő és oldást követő vizsgálatából és a fékpróba eredményeinek értékeléséből, feljegyzéséből áll.
A teljes fékpróbát a
- vezérlőkocsiról,
- vonatot továbbító mozdonyról, motorkocsiról, vagy
- TFB-ről lehet tartani.
Ha a teljes fékpróbát mozdonyról vagy vezérlőkocsiról végzik, akkor a fékpróba folyamán azt a fékezőszelepet kell használni, amellyel a vonatot fékezni fogják.
Teljes fékpróbát kell tartani, ha
- a vonat szerelvényét újólag állították össze,
- a vonat 3 óránál hosszabb ideig féktechnikailag leállított állapotban volt,
- a vonat -5 Celsius fok alatti hőmérsékleten 1 óránál hosszabb ideig féktechnikailag leállított állapotban volt,
- ha egyszerűsített fékpróba közben a mozdonyvezetőnek vagy a fékpróbát végző dolgozónak a fékberendezés szabályos működéséről kétsége merülne fel,
- ha vonattovábbítás közben, fékezéskor, a vonat nem lassul a "V" fékpróbánál tapasztaltaknak megfelelően.
(Féktechnikailag leállítottnak kell tekinteni egy vonatot, ha a fővezetékének utántáplálását megszüntették.)
Teljes fékpróbát kell tartani, ha
a) valamennyi "Fék hasznavehetetlen", illetve "Robbanásveszélyes áru" szállítására utaló bárcával el nem látott légfékes kocsi fékberendezését be kell iktatni. A nevezett bárcával megjelölt kocsik fékberendezésének kiiktatott helyzetét ellenőrizni kell. A "Fék hasznavehetetlen" bárcák mintáit lásd az V.sz. Függelékben,
b) a járművek, illetve a vonat léfgfékberendezésének feltöltése előtt a már összeállított szerelvénynél a járművek között a fővezeték, és a 3.2.c pontban előírtak szerint a főlégtartályvezeték tömlőkapcsolatokat az első kocsitól az utolsóig össze kell kapcsolni.
Abban az esetben, ha a fővezeték a két szomszédos kocsin két-két tömlőkapcsolatban végződik, akkor ezek közül a legrövidebb távolságot áthidaló tömlőpárt kell összekapcsolni.
A kapcsolófej belsejében talált szennyeződést, idegen anyagot el kell távolítani.
Ezt követően a két szomszédos kocsi tömlőkapcsoló-fejét össze kell kapcsolni. A tömlők összekapcsolása után a járművek végelzáró váltóit egyszerre - ütközésig - ki kell nyitni. Ezt a műveletet a vonat minden járművénél el kell végezni. A menetirány szerinti utolsó kocsi hátsó végelzáró váltóinak zárt állásáról meg kell győződni. Az így elvégzett összekapcsolás után lehet a vontatójármű (TFB) és az első kocsi közötti tömlőkapcsolatokat is összekapcsolni.
c) A szerelvény főlégtartály vezetékét a mozdony főlégtartály vezetékére kell kapcsolni és annak nyomására fel kell tölteni
- ingavonati szerelvények, motorvonatok,
- pneumatikus ajtóműködtetésű kocsik,
- mágneses sínfékes kocsik,
- önürítős (dozátoros) szerelvények esetén - nyomáscsökkentő közbeiktatásával - közvetlenül az ürítés megkezdése előtt.
d) A nem használt tömlőkapcsolatokat a kocsik tömlőtartóira kell felakasztani. Lógó féktömlőt még átmenetileg sem szabad megtűrni.
3.2.1. A fékberendezés feltöltése
A vonatok fővezetékét mozdonnyal végzett fékpróba esetén 5+-0,1 bar, TFB-vel végzett fékpróbánál 4,5+-0,1 bar nyomásra kell feltölteni.
A vonat mellett végighaladva ellenőrizni kell a tömlők szabályos összekapcsolását, a végelzáró váltók előírt helyzetét. Meg kell szüntetni a hallható fúvásokat. Az utolsó kocsi hátsó végelzáró váltóját - összekapcsolt főlégtartályvezetékű vonatnál, ha lehetséges, a főlégtartály vezeték végelzáró váltóját is - rövid időre ki kell nyitni, és meg kell figyelni a levegő kifúvást. Ez akkor tekinthető megfelelőnek, ha a kiáramlás erős és folyamatos.
Abban az esetben, ha sűrített levegő kifúvása gyenge, nem folyamatos, vagy egyáltalán nincs, okát - ha szükséges, kocsinként is - fel kell kutatni, a talált hibát meg kell szüntetni, ezt követően a sikeres hibaelhárítást az előbbi módon ellenőrizni kell.
3.2.2. A mozdonyvezető tennivalói a vonat fékberendezésének feltöltésekor
A vonat feltöltésekor a mozdonyvezető helyezze az önműködő fék fékezőszelepénak fogantyúját töltő-oldó állásba.
A fékezőszelep fogantyúját töltő-oldó állásban tartva a D12 és D 15 típusú fékezőszelepeknél a nyomásigazítót is működtetni kell. D2 és D5 fékezőszelepeknél a nyomásigazítót csak szakaszosan szabad kezelni.
A fékezőszelep időlégtartályát e két utóbbi típusnál legfeljebb 0,5 bar nyomásra szabad feltölteni. A töltő-oldó állást 10-20 másodperces időközönként menetállással meg kell szakítani és meg kell figyelni a fővezeték-nyomást. Ha ez a nyomás 4,5-5 bar között van, akkor a töltő-oldó állást és a nyomásigazítót tovább nem szabad használni.
Ezt követően a vonat további töltését a fékezőszelep menetállásában kell folytatni és befelyezni. Akkor is a menetállást kell alkalmazni, ha - függetlenül a fővezeték nyomásától - a főlégtartály nyomása 6 bar-ra csökkent.
Dízel-vontatójárműveknél a folyamatos üzemű légsűrítőt a feltöltési folyamat alatt - ha a jármű vezérlése azt lehetővé teszi - növelt üresjárati fordulatszámmal kell járatni.
A feltöltés akkor tekinthető befejezettnek, ha a főlégtartályban a megengedett üzemi nyomás van, a légsűrítő már szakaszosan üzemel és - túlnyomás nélküli időlégtartály mellett - a fővezetékben 5 bar nyomás állandósul. Áramlásjelzős mozdonyoknál ez a szerkezet ilyenkor már nem jelezhet.
TFB-vel tartott fékpróba esetén a berendezést "Vonat töltés" állásból "Légveszteség ellenőrzés" állásba kell kapcsolni. A vonat töltése akkor fejeződik be, ha ebben az állásban a TFB "a tömörség megfelelő" visszajelentést ad.
3.2.3. A járművek kézi állítású fékvezérlő elemeinek kezelése
A vonatok fékpróbájának előkészítése során
- a vonatnem váltók,
- a raksúlyváltók,
- a sík-lejtő váltók
3.3.-3.4.-3.5. pontokban előírt helyzeteit ellenőrizni kell; ha a fékvezérlő elemek állása nem megfelelő, beállításukat el kell végezni.
3.2.4. A fékberendezések mechanikus szerkezeteinek ellenőrzése
Ellenőrizni kell a járművek mechanikus fékberendezését. Így meg kell figyelni:
- a kézifékes, vagy rögzítőfékes kocsik oldott állapotát,
- a rudazatállítók oldott helyzetét,
- a fékhengerdugattyúk alaphelyzetét,
- a fékrudazat oldott állapotbeli feszülésmentességét,
- a féktuskók meglétét, kopási állapotát.
(A féktuskók minősítéséhez a III. sz. Függelék ad segítséget.)
Ha a felsorolt ellenőrzések bármelyike hiányt, sérülést tár fel, a féket vizsgáló dolgozó köteles ezeket megszüntetni, vagy elhárítása érdekében intézkedni. A kopási határig vagy egyenlőtlenül kopott féktuskókat ki kell cserélni.
Ha a hibákat bármely okból a helyszínen nem lehet elhárítani, akkor a kocsi fékberendezését ki kell iktatni, és a kocsit "fék hasznavehetetlen" és javításba utaló bárcával kell ellátni.
Ha a mechanikus fék vizsgálata során el nem hárítható üzemveszélyes hibát észlelnek, a járművet a vonattal nem szabad továbbítani.
a) A vonatokat olyan járművekből kell összeválogatni, amelyeken az 1. táblázatban előírt vonatnem váltó állások megvalósíthatók.
b) A vonatok összeállítása után a vonatnem váltókat a következő meghatározott állásokban kell üzemelteni.
1. táblázat
| A vonat megengedett legnagyobb sebessége | Előírt vonatnem váltó állások | Megjegyzés | ||
| a kocsikon | a mozdonyon | |||
| személyszállító vonat esetén | tehervonat esetén | |||
| a) 120 fölött | Gy (R) R+Mg |
N (R) | ||
| b) nem nagyobb, mint 120 | Gy R+Mg Sz (P) (V) |
N N Sz |
Sz |
A"Gy" és "Sz" állás egy vonatban, vegyesen is alkalmazható, ha a "Gy" féküzemre alkalmas kocsik darabszámos részaránya legalább 40%. Ha a tehervonat tisztán 100 km/h-ra, vagy 120 km/h-ra alkalmas kocsikból áll, "Sz" állásban közlekedhet. |
| c) nem nagyobb, mint 80 | Sz T (G) (M) |
Sz | T | Az "Sz" és "T" állás egy vonatban keverten is alkalmazható. |
| d) nem nagyobb, mint 60 | Sz T |
Sz | T TT (GG) |
A "TT" állást csak 400 m-nél hosszabb tehervonat mozdonyán lehet alkalmazni, ha a mozdony erre alkalmas. |
| e) nem nagyobb, mint 50 | Sz T K |
Sz | T TT |
Mint c) és d) pontban. |
A zárójelben szereplő betűk a vonatnemek német és francia negnevezésének kezdőbetűi |
||||
A betűk jelentése:
"Gy" vagy "N" - nagyteljesítményű vagy gyorsvonati fék
"K" - kézifék
"R+Mg" - mágneses sínfékkel kombinált gyorsvonati fék
"Sz" - személyvonati fék
"T" - tehervonati fék
"TT" - hosszú tehervonati fék
3.3.1. R+Mg vonatnem váltó állás használata
Ha a vonatban az R+Mg vonatnem váltó állással rendelkező kocsik darabszámos részaránya legalább 40%, akkor a táblázat a) és b) esetében a kocsikat R+Mg állásban kell közlekedtetni.
3.3.2. Tárcsás és tuskós fékberendezés vegyes használata
Az 1. táblázatban leírt esetben ha a vonatban tárcsás fékberendezésű járművek is közlekednek, de ezek darabszámos részaránya nem éri el a 40 %-ot, akkor a tárcsás fékberendezéssel üzemelő járműveken "R" állás helyett a vonatnem váltókat "Sz" állásba kell helyezni.
3.3.3. Tehervonatok fékezése "Sz" és "T" vonatnemek vegyes használatával
Ha egy tehervonatban a vonatnem váltókat vegyesen "Sz" és "T" állásba állították, akkor az "Sz" állásban közlekedő kocsik mennyisége a kocsidarabszám felét nem lépheti túl.
3.3.4. Csak légfékezésel továbbítható vonatok
Csak mozdonyvezetővel, továbbá egyetlen vonatkísérővel közlekedő vonatok csak tisztán légfékezéssel közlekedtethetők.
3.3.5. Csak kézifékezéssel közlekedő vonatok
Vonatot csak akkor szabad tisztán kézifékezéssel közlekedtetni, ha a mozdonynak nincs légfékje. Kézifékes vonat légfékberendezését sűrített levegővel feltölteni tilos!
3.3.6. Mozdonyvonatok
A vontatójármű vonatnem váltóját (váltóit) a legnagyobb fékhatást biztosító vonatnem állásba kell állítani.
3.3.7. Előfogatolás
Előfogattal továbbított vonatnál mindkét vontatójármű vonatnem váltóját - amennyiben a járművek szerkezete ezt megengedi - azonos állásba kell állítani.
3.3.8. Vonatnem váltók állása a hidegen vontatott mozdonyokon
A "hidegen" vonatba sorozott üzemképes önműködő fékberendezésű vontatójármű vonatnem váltóit az 1. táblázat mozdonyokra vonatkozó előírása szerint kell kezelni. Nem nyomásmódosítós fékberendezésű vontatójárműveknél a vonatnem váltó állásának megfelelő féksúlyt kell figyelembe venni.
Nyomásmódosítós fékberendezésű mozdonyoknál a "hidegmeneti" váltót "hideg" üzem szerinti állásba kell állítani, ekkor ezeken a mozdonyokon a vonatnem váltót
- mozdonyvonatba sorozva "Sz",
- a többi vonatba sorozva az 1. táblázat mozdonyoszlopában előírtak szerinti állásba kell helyezni.
"N" állásban levő vonatnem váltó esetén azonban csak az "Sz" állás féksúlya vehető figyelembe. A többi vonatnem váltó állásban a járműre felírt féksúlyok érvényesek.
A hidegen vontatott vontatójármű vonatnem- és hidegmeneti váltóját csak a vonatbasorozást kérő vontatási dolgozó kezelheti, egyúttal ugyanez a személy köteles a vonat felvételét végző dolgozóval közölni a figyelembe vehető féksúlyt is.
3.4.1. Kézi állítású raksúlyváltók
A kézi állítású "üres-rakott" raksúlyváltós kocsik raksúlyváltóját akkor kell "rakott" állásba helyezni, ha a jármű elegysúlya (rakománysúly és önsúly összege) legalább annyi, mint a raksúlyváltó tábla alján felírt átállítási elegysúly.
Ellenkező esetben a raksúlyváltót "üres" állásba kell üzemeltetni. Figyelembe kell venni a következőkben leírtakat is.
3.4.2. Mérlegelt kocsik raksúlyváltó állása
A megrakó szolgálati helyen mérlegelt kocsik kéziállítású raksúlyváltóját a mérlegelő dolgozó köteles a kocsi elegytömegének megfelelő állásba állítani.
A mérlegelt légfékes kocsik iránypont bárcájára "Nettó kg" szöveget kell írni azért, hogy a vonali tolatásvezető, illetve a vonatfelvevő a vonat felvételekor, végső esetben a fékpróbát végző dolgozó ellenőrizhesse, szükség szerint kezelhesse a raksúlyváltót, illetve megállapíthassa az összes raksúlyfékes kocsi elegytömegét.
3.4.3. Nem mérlegelt kocsik raksúlyváltó állása
Ha a megrakott kocsi mérlegelés nélkül közlekedik, akkor a rakomány tömegét meg kell becsülni, és ennek alapján kell a raksúlyváltót kezelni.
A mérlegelésre küldött kocsik kéziállítású raksúlyváltóját a mérlegelésig "üres" állásba kell tartani, majd a mérlegelés eredményének ismeretében kell azt kezelni. Ha bármely kocsi elegytömege nem állapítható meg egyértelműen, akkor a raksúlyváltóját "üres" állásba kell állítani.
3.4.4. Szovjet kocsik raksúlyváltói
A hálózatunkon közlekedő szovjet teherkocsik háromállású raksúlyváltóját (lásd a IV. sz. Függeléket) a mérlegelő, illetve a szállíttató féltől a kocsi visszavételére kötelezett, végső esetben a fékpróbát végző dolgozó a fékpróba tartása előtt a következők szerint köteles kezelni:
a) amennyiben a teherkocsi öntöttvas féktuskókkal üzemel és a rakomány tömege tengelyenként
- a 3 tonnát nem haladja meg - függőlegesen lefelé - üres állásba (
),
- 3 t-nál nagyobb, de legfeljebb 6 t - vízszintes - középállásba (C),
- 6 t-nál nagyobb - rakott - függőlegesen felfelé - állásba (
kell állítani,
b) a teherkocsi műanyag féktuskókkal üzemel és a rakomány tömege tengelyenként
- legfeljebb 6 t - üres állásba (
),
- nagyobb mint 6 t - középállásba (C) kell állítani,
c) a teherkocsin önműködő raksúlyfék berendezés van.
Ebben az esetben a kormányszelep raksúlyváltó mozgatórudazata hiányzik és a kormányszelepen a raksúlyváltó csonkját
- öntöttvas féktuskós üzemben rakott (
) állásban rögzítik,
- műanyag féktuskós üzemben közép (C) állásban rögzítik.
3.4.5. Raksúlyváltók állásának ellenőrzésére és kezelésére kötelezett személyek
- az üres kocsit a szállíttatótól visszavevő dolgozó
- a kocsi mérlegelését végző dolgozó,
- a szállítónál megrakott kocsi átvételét végző dolgozó,
- a vonali tolatásvezető, illetve vonatfelvevő a vonat felvételekor,
- a fékpróbát végző dolgozó a fékpróba megkezdése előtt köteles kéziállítású raksúlyváltók eddigiekben előírt beállítását ellenőrizni és szükség esetén a megfelelő állásba állítani. A felsorolás a kötelezettség sorrendjét jelenti.
3.4.6. Kézifékkel fékezett, illetve kiiktatott fékű kocsik raksúlyváltói
A raksúlyváltót az eddig leírtak szerint kell kezelni, illetve ellenőrizni, tekintet nélkül arra, hogy a kocsit légfékkel, kézifékkel fékezik-e, vagy fékezni egyáltalán nem fogják.
3.4.7. Nem kezelhető raksúlyváltók
Abban az esetben, ha a kocsi raksúlyváltóját a tényleges elegytömegnél nagyobb raksúly állásból átállítani nem lehet, akkor a kocsi fékberendezését ki kell iktatni.
A tényleges elegytömegnél kisebb mértékben megfékezett kocsi fékberendezését kiiktatni nem kell, de a figyelembe vehető féksúly a raksúlyváltó állásának megfelelő értékű lehet.
Nem kezelhető raksúlyváltós kocsit mindkét esetben javításba utaló bárcával kell ellátni.
Az ilyen váltóval felszerelt kocsik hálózatunkon sík állásban közlekedhetnek.
A sík-lejtő váltót a kocsivizsgálók kötelesek kezelni. Ha a váltó "lejtő" állásából nem állítható át, a kocsi fékberendezését ki kell iktatni.
3.6.1. A fővezeték tömörségvizsgálata
A tömörségvizsgálat csak akkor kezdhető el, ha a vonat légfékberendezését a 3.2.2. pontban előírtak szerint feltöltötték.
Valamennyi vonatnál a légveszteség ellenőrzése idejére a mozdonyvezető az önműködő fék használatban lévő fékezőszelepével a fővezeték és főlégtartály közötti kapcsolatot megszakítja. A fővezeték tér nyomása a légveszteség mérés kezdetén a fékezőszelep menetálláshoz tartozó értéken (névlegesen 5 bar) legyen.
A légveszteség mérésének időtartama 1 perc. Ezen idő elteltével a nyomáscsökkenés mértékét a fővezeték nyomásmérőjéről le kell olvasni.
A megengedett legnagyobb nyomáscsökkenés
- személyszállító vonatoknál: 0,5 bar
- rövid, 300 m-nél nem hosszabb tehervonatoknál (I. kategória): 0,6 bar
- hosszú, 300 m-nél hosszabb tehervonatoknál (II. kategória): 1.0 bar.
Ha a fékpróbát TFB-vel végzik, a vonat tömörségét a TFB-hez külön kiadott kezelési utasítás szerint szerint kell vizsgálni. A tömörségi követelmények ez esetben kisebb, 4,5 bar nyomásról kezdett mérés miatt az alábbiaknak feleljenek meg:
- személyszállító vonatok: 0,3 bar/perc
- rövid, 300 m-nél nem hosszabb tehervonatok (I. kategória) 0,5, bar/perc
- hosszú, 300 m-nél hosszabb tehervonatok (II. kategória) 0,8 bar/perc.
Ha a vonat fővezetékének tömörsége az előírt értéknél rosszabb, akkor a légveszteséget csökkenteni kell. Ez történhet
- a tömörtelenségek felkutatásával és kijavításával,
- a légvesztes járművek fékezésből való kiiktatásával,
- a vonatban nem javítható tömörtelen járművek vonatból való eltávolításával. Ha ez nem lehetséges, a járművet a vonat végén utánfutóként kell továbbítani (lásd a F.2.sz. Utasítás ide vonatkozó részét).
(Az előbbi felsorolás a végrehajtás sorrendjét is megadja.)
A megfelelőnek minősített légveszteségi értéket a mozdonyvezető vagy a TFB kezelésével magbízott személy köteles a fékpróba-bárcára felírni.
Tehervonatoknál ez a felírt érték egy törtszám, a számlálóban a vonathossz szerinti kategória, a nevezőben pedig a vonat mért légvesztesége szerepeljen.
3.6.2. A vonat főlégtartály-vezetékének tömörségvizsgálata
A fővezeték tömörségvizsgálatával egyidőben kell elvégezni. Ha a vontatójármű főlégtartály vezetékét is csatolni kell a vonathoz (lásd a 3.2.c pontot), akkor a vonat főlégtartály-rendszerének tömörségi állapotát is meg kell vizsgálni.
A vontatójármű legnagyobb üzemi főlégtartály nyomását elérve (amikor a légsűrítő a sűrített levegő termelését befejezte) a fékezőszelepeket utántáplálást megszakító állásba kell helyezni, majd ezután következő 1 perc elteltével a főlégtartály nyomáscsökkenését meg kell mérni. Ez legfeljebb a következő mértékű lehet:
valamennyi személyszállító vonatnál: 0,5 bar, tehervonatoknál: 1 bar.
(A tömörségvizsgálat ideje alatt a vonat pneumatikus berendezéseit nem szabad működtetni.)
Ha az előírt tömörségi követelmény nem teljesül, akkor a légveszteséget csökkenteni kell.
Ez történhet:
- a légvesztes helyek megkeresésével és a tömörtelenségek megszüntetésével,
- a vonatban nem javítható, légvesztes főlégtartály-vezetékű személykocsit a vonat végén csak a fővezetékhez csatolt légfékkel szabad közlekedtetni. Egy vonatban csak egy ilyen kocsi lehet. Ingavonatban, zárt motorvonatban ilyen kocsik nem közlekedtethetők, azokat a vonatból ki kell sorozni és javításba kell utalni.
A főlégtartály-vezeték mért tömörségi értékét "F" megkülönböztető jelöléssel fel kell tüntetni a fékpróba bárcán.
3.6.3. Tömörségvizsgálat vegyesen összeállított vonatoknál
Olyan vonatoknál, amelyekbe személy- és teherkocsikat vegyesen soroztak be, a nagyobb vonathosszot kitevő kocsifajta szerint kell személy- vagy tehervonati tömörségmérést tartani.
A vonatok fékberendezésének működésvizsgálatát csak a sikeres tömörségi próba után szabad megkezdeni.
Tömörségvizsgálat után a fővezetéket névlegesen 5 bar nyomásra kell feltölteni.
A fékvizsgálatot végző "Befékezni!" jelzésére (lásd az F1 sz Utasítás vonatkozó előírását) vagy szóbeli utasítására a járművezető vagy a TFB kezelésével megbízott dolgozó a fővezeték nyomását csökkentse
- félig nyomástartó fékezőszelep esetén 0,5 barral, majd ezt követően a fék feloldásáig a fékezőszelepet semleges állásban kell tartani,
- nyomástartó fékezőszeleppel,
- 300 m-nél nem hosszabb vonatok esetén a fékezőszelep első üzemi fékállását kell alkalmazni. Ilyenkor a fővezetékben kb. 0,3 bar nyomáscsökkenésnek kell bekövetkezni,
- 300 m-nél hosszabb vonatok esetén a fékezőszeleppel legfeljebb 0,75 bar fővezeték nyomáscsökkenést kell végezni: ehhez az üzemi féksor harmadik fokozatánál nagyobb állás nem alkalmazható.
Az önműködő fékezőszelep fogantyúját az oldás kezdetéig a beállított fékfokozatban kell tartani. A féket vizsgáló dolgozó a vonat járműveinek befékezettségét köteles megvizsgálni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a légfékhez tartozó összes berendezésre. Külön meg kell győződni arról, hogy valamennyi vizsgálandó jármű kerekeihez a féktuskók szorosan hozzásimulnak-e, illetve tárcsás fékberendezés esetén a befékezés megtörtént-e.
A vizsgálat módja
- tuskós fékeknél a féktuskókra mért kalapácsütés,
- tárcsás fékeknél a fékkijelző berendezés megfigyelése.
A vizsgálat akkor tekinthető sikeresnek, ha
- a tuskókra mért kalapácsütés hatására a féktuskó nem mozdul meg és érces, egybecsengő hangot ad,
- a tárcsás fék fékkijelző berendezésének légfékes ablaka(i)ban vörös színű tábla látható.
A tuskós fékberendezésű járműveknél befékezett állapotban a fékhenger-dugattyúlöketeket is figyelni kell, ha az egyszerű rátekintéssel lehetséges. Olyan kocsi a vonatban beiktatott fékberendezéssel nem közlekedhet, amelynek fékhenger-dugattyúlökete a legnagyobb értéket elérte, és ugyanekkor a féktuskói nem szorulnak a kerekekhez.
A nem fékező, valamint a rendellenesen működő fékberendezések pályaszámát a "Fékpróba bárcá"-ra fel kell jegyezni, a nem fékező járműveket a fékezésből ki kell iktatni, és a sűrített levegőt a kormányszelephez csatlakozó tartály(ok)ból el kell távolítani. A fékezetlenség okát meg kell állapítani.
Ha a hibát rövid időn belül nem lehet elhárítani, a járműre "Fék hasznavehetetlen", javításba utaló bárcát kell ragasztani. Ha a fékezetlenség több, egymást követő járműnél jelentkezik, akkor azt is ellenőrizni kell, hogy a hibák között nincs-e okozati összefüggés (pl. fővezeték dugulás). Ismételten ellenőrizni kell a kormányszelepek beiktatott helyzetét, a fővezetéki végváltók szabályszerű állását. Az említett hibák kiderítése nélkül a vonat elindításához nem szabad hozzájárulni.
Sikeres befékezési vizsgálat után "féket feloldani" (lásd az F1. sz. Utasítást) jelzést kell adni. A jármű vezetője (vagy a TFB kezelésésvel mgbízott dolgozó) a vonat rövid, 2-5 másodperc ideig tartó gyorsfékezéssel megcsapolja. Ilyenkor meg kell figyelni, hogy a fővezetékből megfelelő erősségű és folyamatos sűrített levegő kifúvás van-e. Ezt követően a fékezőszelep fogantyúját menetállásba, illetve TFB esetén a berendezést 4,5 bar-t biztosító állásába kell helyezni.
A féket vizsgáló dolgozónak a jelzést, vagy szóbeli utasítást követően:
- személyszállító vonatnál legalább 30 másodperc, de legfeljebb 40 másodperc elteltével,
- minden más vonatnál mindaddig - legfeljebb azonban 5 percig - várni kell, amíg a féket vizsgáló dolgozó közelében levő légfékes jármű fékje feloldott, majd ezután meg kell kezdeni a feloldott fékrendszer vizsgálatát.
Meg kell győződni arról, hogy
- a tuskós fékberendezésű járművek féktuskói a kerekektől eltávolodtak-e,
- tárcsás fékberendezésű járművek feloldottak-e.
A vizsgálat módja
- szemrevételezés, a tuskókra mért kalapácsütés,
- a tárcsás fékeknél a fékkijelző megfigyelése.
A vizsgálat akkor tekinthető sikeresnek, ha
- a féktuskók láthatóan eltávolodtak a kerék futófelületétől, vagy ha a kalapácsütésre könnyen megmozdulnak,
tárcsás féknél a fékkijelző berendezés légfékes ablakaiban zöld színű tábla látható.
A TFB-vel végzett sikeres fékpróba után a vonat fővezetékében a mozdony megérkezéséig folyamatosan 4,5 bar nyomást kell tartani.
Ha az oldásvizsgálat során rendelleneség tapasztalható, a hibát meg kell keresni.
Ellenőrizni kell ilyenkor a fékhenger dugattyú-helyzetét. Ha a dugattyú fékező helyzetben maradt, a kormányszelepnél kényszeroldást kell alkalmazni.
Ha a vonatban akár egyetlen járműnél is kényszeroldást végeztek, akkor a teljes fékpróba működést vizsgáló részét - lásd a 3.7.-3.8. pontokat - meg kell ismételni.
Amennyiben az ismételt fékpróba során valamely kocsi fékberendezése továbbra sem old fel, akkor a járművet a fékezésből ki kell iktatni, és a sűrített levegőt a kormányszelephez csatlakozó légtartály(ok)ból el kell távolítani. Az ilyen kocsira is "Fék hasznavehetetlen", javításba utaló bárcát kell ragasztani.
A kocsi pályaszámát a "Fékpróba bárcán" nem fékező járműként kell feltünteni.
Ha a vonatban gyorsvonati (R állású) féküzemű, illetve mágneses sínfékkel fékező (R+Mg állású) kocsik közlekednek, akkor a teljes fékpróbát a következők szerint kell elvégezni.
3.9.1. Tömörségvizsgálat a 3.6.1. és 3.6.2. szerint
3.9.2. A befékezés vizsgálata kis fékhenger nyomással
A 3.7. pont szerinti ellenőrzés során a mágneses sínfékkel közlekedő kocsikon a sínfékek felső, nyugalmi helyzetükben legyenek, ezt rátekintéssel kell megállapítani.
3.9.3. A befékezés vizsgálata nagy fékhenger nyomással
Az előző pontban előírt ellenőrzés folytatásaként újabb "Befékezni!" jelzést kell adni, erre a mozdonyvezető az önműködő fék fékezőszelepét "gyorsfék" állásba helyezi és köteles megfigyelni, hogy a művelet során a vonat fővezetékéből a sűrített levegő folyamatosan és megfelelő sebességgel távozik-e.
A fékpróbát végző dolgozó
- a tuskós fékberendezésű kocsiknál köteles a fékberendezés nagysebességnek megfelelő átkapcsolásáról meggyőződni.
Ennek érdekében az ellenőrző féknyomás mutató nyomógombját (lásd a II. sz. Függelék 5.1. ábráját) benyomva, a fékhenger feszmérőn meg kell figyelni, hogy a nyomás növekedik-e.
A vizsgáló gomb elengedésével - szabályos működés esetén - a fékhenger nyomása az előző értékre kell, hogy visszacsökkenjen. Az átkapcsolási folyamatok akkor szabályosak, ha néhány másodperc alatt lezajlanak.
- tárcsás fékberendezésű, de Mg-fékkel nem rendelkező kocsiknál a befékezés vizsgálata mellett (lásd a 3.7. pontot) ellenőrizni kell a fékhenger tér nyomását is, ez akkor megfelelő, ha értéke 3,8+-0,2 bar.
A fékhenger nyomásmérő ezeken a kocsikon vagy az alváz alsó élén, vagy a kocsi egyik előterében található.
- mágneses sínfékkel (Mg) felszerelt kocsiknál a befékezés vizsgálatát (lásd a 3.7. pontot) a fékhenger nyomás megfigyelésével kell kiegészíteni. A fékhenger nyomása akkor megfelelő, ha értéke 3,8+-0,2 bar.
A fékhenger nyomásmérő a mágneses sínfék vizsgáló készülékén (lásd a II. sz. Függelék 5.3. ábráját), illetve a jármű előterében található.
Az alváz alsó részén elhelyezett "Mg" ellenőrző készülék nyomógombját meg kell nyomni. A mágneses sínfék akkor működik szabályosan, ha erre a beavatkozásra a mágnestestek a kocsi mindkét forgóvázában a sínszálakra fekszenek, és ezt követően az "Mg" feliratos jelzőlámpa világít. A lámpa akkor ad fényt, ha a mágnesek gerjesztést kapnak. Ezt követően a nyomógombot el kell engedni.
A berendezés akkor tekinthető jónak, ha ilyenkor a jelzőlámpa fénye kialszik, és a mágnesek felső, nyugalmi helyzetükbe visszatérnek.
3.9.4. Az oldás vizsgálata
Sikeres befékezési vizsgálat után "féket feloldani" (lásd F1.sz. Utasítás) jelzést kell adni, vagy a mozdonyvezetőt élőszóval a fékberendezés feloldására kell felszólítani.
Ezen utasításra a jármű vezetője az önműködő fék fékezőszelepét "Menet" állásba helyezve a fővezetéket 5 bar névleges nyomásra tölti.
A féket vizsgáló dolgozó jelzését, vagy szóbeli utasítását követően - legkésőbb 40 másodperc elteltével - kezdje meg az oldás vizsgálatát.
Meg kell győződni arról, hogy
- tuskós fékberendezésű járművek féktuskói a kerekekre már nem fejtenek ki erőt,
- tárcsás fékberendezésű járművek fékje feloldott-e.
A vizsgálat módja:
- szemrevételezés, a féktuskók megmozgatása (pl. kalapáccsal),
- tárcsás fékeknél a fékkijelző, illetve a fékhenger nyomásmérő megfigyelése (lásd a II. sz. Függelék 5.2. ábráját).
A vizsgálat akkor tekinthető sikeresnek, ha
- a féktuskók láthatóan eltávolodtak a kerekektől, vagy ha erőhatásra mozognak
- a tárcsás féknél a fékkijelző berendezés légfékes ablakaiban zöld színű tábla látható, továbbá a fékhenger nyomásmérő 0 bar-t mutat.
3.9.5. Lehetséges hibák és a szükséges intézkedések
- tuskós fékberendezésű járműveknél
a vizsgáló gombot megnyomva az átkapcsolás nem, vagy nagy késedelemmel következik be, illetve a nyomógombot elengedve a visszakapcsolás nem, vagy csak hosszú idő (több mint 15 másodperc) elteltével történik meg.
Következmény: A kocsi gyorsvonati féküzemre nem alkalmas. Vonatnem váltóját "P" személyvonati állásba kell helyezni és belföldi forgalom esetén Ks bárcával, nemzetközi forgalom esetén "K" bárcával kell ellátni, ezen a hibát fel kell tüntetni.
- tárcsás fékberendezésű járműveknél
ha a 3.9.3. pontban előírt vizsgálat szerinti fékhengernyomás nem fejlődik ki a járművön, akkor az sem gyorsvonati, sem R+Mg féküzemre nem alkalmas.
Következmény: Vonatnem váltóját "P" személyvonati állásba kell helyezni és belföldi forgalom esetén Ks bárcával, nemzetközi forgalom esetén "K" bárcával kell ellátni, amelyen a hibát fel kell tüntetni.
- mágneses sínfékes járműveknél
ha a 3.9.3. pontban előírt vizsgálat során a mágneses sínfék működése nem megfelelő, azaz
- a mágnestestek nem süllyednek a sínszálig
- a mágnesező áramkör nem kapcsol be (Mg lámpa a kocsi egyik oldalán sem világít)
- a mágnestestek a vizsgáló nyomógomb elengedése után is a sínen maradnak és ez az állapot a nyomógomb többszöri ismételt működtetése ellenére is megmarad, akkor a mágnesező áramkört - biztosítékainak kiemelésével - a kocsi akkumulátorairól le kell választani.
A felsorolásban lévő hibákat észleve a kocsi vonatnem váltóját "R" gyorsvonati állásba kell állítani.
Ha az észlelt hibák miatt a kocsi vonatnem váltóját kisebb fékteljesítményt adó üzemmódba (R-P, R+MG-R) kellett állítani, akkor a vonat megfékezettségét ennek megfelelően kell kiértékelni. Ezt az átállítást végző dolgozó köteles kezdeményezni a vonat terhelési kimutatását készítő személynek (vonatfelvevő, vonatvezető, forgalmi szolgálattevő stb.)
Ha a csökkent fékteljesítmény miatt a vonat a menetrendjében előírtnál kisebb sebességgel közlekedhet, akkor a hibás fékberendezésű járművel a vonat kiinduló állomásáról nem indítható, a kocsit másik járművel ki kell cserélni.
Ha a leírt hibák miatt a vonat közlekedése során - útközben - kell a vonatnem váltót átállítani, akkor az új helyzetnek megfelelően kell a megfékezettséget kiértékelni és ennek megfelelően szükség esetén - csökkentett sebességgel - kell a vonatot tovább közlekedtetni.
A felsorolt intézkedéseken kívül a hibás fékberendezésű járműveket Ks bárcával, nemzetközi forgalomban K bárcával kell ellátni, amelyen a hibát feltüntették.
|
|