Kézifékes közlekedéshez csak olyan jármű alkalmas, amelynek kézifék berendezése a járművön kialakított fékállásról kezelhető. A fékpróbát a továbbítandó járműveknél egyidejűleg külön-külön kell megtartani azoknak a dolgozóknak, akik a járműveket fékezni fogják. Meg kell győződni arról, hogy
- a kézifék-kerék könnyen mozgatható-e,
- a fékemeltyűk saruiban van-e ép, és határ alá nem kopott féktuskó.
A kézifék akkor működik szabályosan, ha:
- kézifékezéskor a féktuskók a kerékabroncshoz egyenletesen és kellő erővel szorulnak,
- a kézifék oldásakor a féktuskók a kerekektől eltávolodnak.
Abban az esetben, ha a megvizsgált járművek kéziféke hiányos vagy rossz, másik kocsit kell a kézifékezésre kijelölni. Az újonnan kijelölt járműnél a vizsgálatokat az előzőek szerint kell elvégezni.
Légfékkel közlekedő vonatok indulása előtt arról is meg kell győződni, hogy az állvatartáshoz szükséges fékszázaléknak megfelelő, jól működő kézifék, illetve rögzítőfék biztosított-e a vonatban.
A kézi- és rögzítőfék vizsgálatának módja, valamint a hibás fékberendezés esetén szükséges tennivalók a 7.1. pontban előírtakkal azonosak.
Az állvatartási fékszázalék kiértékeléséhez figyelembe vett kézi- és rögzítőfékek vizsgálatát az induló állomáson a vonatot felvevő és kisegítő állomási dolgozó köteles elvégezni. A kézifékezés szempontjából figyelembe vett kocsikat tehervonatok esetén a 9.4.h) pontban előírtak szerint a Vonatterhelési Kimutatáson külön meg kell jelölni.
|
|