Zsidóból Vácegres
Zsidóból Vácegres
Hovanyecz László
A mából visszanézve úgy tetszik, aligha fogalmazta bárki pontosabban a tiszaeszlári események társadalmi-politikai jelentőségét, mint Krúdy Gyula. 1932-ben a következőket írta Tiszaeszlár az ötvenedik évforduló távlatából című tárca-publicisztikájában:
„Alig történhetett esemény ebben a korban (ötven esztendő előtt), amely alaposabban szétszakítja a nemrégen összeforrott társadalmat, amely még csak az 1848/49-i eseményeket vette hiteltérdemlőnek a közkézen forgó históriai könyvekből, – igaz, hogy nagy pártja volt már annak a felfogásnak is, hogy fátyolt kell vetni a múltra, és a kiegyezés éveinél kezdeni az új históriai korszakot. De az ország igazában függetlenségi érzelmű volt, ujjal mutogattak a liberálisokra, mert nem fogadhatták el valódiaknak a gondolatvilágukat. De társadalmi téren azért valahogy csak megvoltak egymással a különböző politikai hitvallásúak. Az igazi társadalmi szakadást az eszlári esemény okozta, amely komolyan zavarba hozta a leghiggadtabbakat is.”
Mint ismeretes, az a társadalmi szakadás, amelyről Krúdy beszél, máig nem szűnt meg. Sokféle vita folyik mostanában a Horthy-rendszerről. E viták azonban rendszerint a legfelső politikai elittel kapcsolatosak. Ennek ellenére máig nem született meg például egy érvényesnek tekinthető Horthy-monográfia. Még rosszabb a helyzet, ami a korszak elitjének második vonalbeli szereplőit illeti. Vannak persze biztató kezdemények. 1994-ben jelent meg Karsai László és Molnár Judit – Karsai Elek előmunkálataira támaszkodó – munkája, az Endre–Baky–Jaross per. A dokumentumkötet tulajdonképpen kijelöl egy kutatási irányt: éppen az említett második vonalbeli elit felé tereli a figyelmet. S hogy nem eredménytelenül, azt mutatja Vági Zoltán nemrégiben megjelent tanulmánya: Endre László. Fajvédelem és bürokratikus antiszemitizmus a közigazgatási gyakorlatban 1919–1944 (Holocaust II. Balassi Kiadó. Bp., 2002).
Magam egy helytörténeti kiadványból értesültem róla, hogy az egykor a váci járáshoz és a váckisújfalui körjegyzőséghez tartozó Pest megyei Vácegres községet 1943-ig Zsidónak hívták, s nevének megváltoztatását Endre László erőszakolta ki. Karsai és Molnár könyvének Endre László-képét Vági Zoltán alaposan árnyalja tanulmányában. Egyfelől egy nem tehetségtelen, a szociális kérdések iránt érzékeny – mondhatni kitűnő – magyar hivatalnok portréja rajzolódik ki előttünk. Másfelől viszont egy engesztelhetetlen fajvédőé, aki antiszemitizmusát tudományosan is meg kívánja alapozni, s ennek érdekében még külföldi tanulmányokat is folytat. A Janus-arcúság következménye pedig az, hogy az 1895-ben született Endre László, aki 1919-től a gödöllői járás szolgabírája, 1923-tól főszolgabírája, 1938-tól pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, a rendelkezésére álló eszközökkel a két világháború között mindvégig üldözi a hozzátartozó területeken élő zsidókat. Két és fél évtizedes tevékenysége logikus következményének tekinthetjük, hogy a Sztójay- kormány belügyi államtitkára lett, és meghatározó szerepet játszott a vidéki zsidóság deportálásában, amiért 1946-ban háborús bűnösként kivégezték.
Kíváncsi voltam rá, miként erőszakolta ki Endre az ősi Zsidó község nevének megváltoztatását. Mivel az irodalomban erre nézve nem találtam semmit, a Pest Megyei Levéltárhoz fordultam. Ott Ajkavölgyi Emőke levéltáros készséges segítsége nyomán hozzájutottam egy dossziéhoz, amelyet valószínűleg nem tanulmányozott még rajtam kívül senki. A föllelt dokumentumokból – alispáni, szolgabírói és helyhatósági iratokból – nem rekonstruálható teljes pontossággal, miként lett Zsidóból Vácegres. Nyilván szükség volna még belügyminisztériumi, helyhatósági és más anyagok tanulmányozására. A lényeg azonban kivehető.
Az első és a második zsidótörvény által felbátorított Endre László még a harmadik zsidótörvény megszületése előtt, 1941 februárjában – arra hivatkozva, hogy a költségvetési pénzek elosztásánál Zsidó község hátrányt szenvedhet a neve miatt – az illetékes főszolgabírót szólítja fel, hogy utasítsa a falu elöljáróságát a névváltoztatásra. Ősi helynévről lévén szó, a változtatás nem megy könnyen, így az alispán szakértői véleményt kér a megyei főlevéltárostól. A Fára József által készített jelentés – a korabeli bürokrácia mesterműve – sem ingatja meg Endrét elhatározásában. Zsidó község elöljárói derekasan küzdöttek az alispánnal szemben. Több, mint két esztendő kellett Endrének, hogy elérje célját: 1943. április 14-én kap értesítést róla az elöljáróság, hogy községük neve ezentúl a járási székhely és a közeli patak nevének összevonásából származó Vácegres.
Endrének időközben újabb ötlete támadt: 1942-től szorgalmazza, hogy a határ egyik része – az egykor Tisza Kálmán birtokát képező – Zsidóligetpuszta nevét is változtassák meg. Ezt a helyiek végképp nem értették, hiszen a major 1904-ben belügyminiszteri rendelet nyomán kapta ezt a nevet. Endre azonban hajthatatlan volt.
A kései olvasó pedig afölött töpreng, hogy a háború tragikus eseményei közben hogyan volt lehetséges a legnagyobb magyar megye alispánjának ilyen ügyekre energiákat vesztegetnie. Főként, ha tudjuk: a zsidótörvények lehető legmaradéktalanabb végrehajtására még sokkal nagyobb energiákat fordított a „gondjára bízott” megyében.
DOKUMENTUM
1.
1941. február 8.
Endre László alispán felszólítja a váci járás főszolgabíráját, hogy a Zsidó nevű község nevének „esetleges” megváltoztatására utasítsa a község elöljáróságát.
Szám: 11.422/1941.kig. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. Határidő: 30 nap.
Tárgy: Zsidó község nevének megváltoztatása.
A váci járás Főszolgabírájának!
A községi költségvetéseknek a belügyminisztériumban f. évi február hó 4. napján történt tárgyalása alkalmával szóba került Zsidó község neve, ami ma már kétség kívül rossz hangzású.
Felhívom Főszolgabíró Urat, utasítsa Zsidó község Elöljáróságát, hogy a község nevének esetleges megváltoztatását tárgyaltassa a képviselő-testülettel.*
Budapest, 1941. február 8.
vitéz dr. Endre s. k. alispán
* Zsidó község képviselő-testülete 12/1941. sz. határozatával kimondotta, hogy a község nevét „Vácegres”-re kéri változtatni a Belügyminisztériumtól. A közgyűlés időpontját nem ismerjük.
2.
1941. július 3.
A vácújfalui körjegyző javasolja a váci főszolgabírónak Zsidó község nevének megtartását.
Nagyságos Főszolgabíró Úr! Vác.
Tisztelettel jelentem, hogy Zsidó község nevének megváltoztatása ügyében már egy ízben felterjesztettem Zsidó község képviselő-testületének azon kérelmét, hogy az Országos Községi Törzskönyvbizottság válasszon megfelelő elnevezést. Miután a törzskönyvi bizottság közlése szerint a község ősrégi Árpád-kori neve fenntartandó volna, ennélfogva javaslatom az volna, hogy maradjon meg a község régi neve.
Zsidó, 1941. év július hó 3-án.
3.
1941. december 28.
Dr. Fára József főlevéltárnok véleménye Zsidó község nevéről.
56278/1941 kig.
Alispán Úr’
Zsidó község nevének történetére vonatkozóan végzett kutatásaimról tisztelettel jelentem az alábbiakat:
A „Zsidó” név régi okleveleinkben részint mint nemzetségnév, családnév, részint mint község név, folyóvíz név, részint mint nép név fordul elő.
A legrégibb ismert adat már 1237. évben említi a Zsidó nevet. Ebben az évben a váci káptalan által kiállított oklevélben a Zsidó nemzetségből való Achilles Kozma fia eladja az ugyan e nemből származó II. Mácsámak, I. Mácsa unokájának Turul nevű birtokát.
Egy másik, 1255. évből származó oklevélben előfordul a Zsidó nemzetségből származó Péternek leánytestvére, aki az Aba nembeli Kompoltnak a felesége. – Ezt az oklevelet a budai káptalan állítja ki. Ezeken a legrégibb okleveleken kívül még számos oklevél van, amelyekben a Zsidó név mint családnév fordul elő.
Dr. Karácsonyi János két értekezésében is foglalkozik a Zsidó nemzetséggel és a rendelkezésére álló oklevél adatok alapján megállapítja, hogy az Árpádok korában élt egy Zsidó nevű nemzetség. – Ez a nemzetség Pest vármegyének északi részén a Galga vize mentén keletkezett Zsidó és Mácsa községekben települt meg.
A nemzetség tagjai még a tatárjárás előtti időkben innen nevezték el magukat „de Sydou”, „de Sídow” vagy „de Macha” néven, azaz Zsidaiaknak, Mácsaiaknak.
A két község ma is megvan, az utóbbinak neve Galgamácsa, és egymással tőszomszédos községek.
Ez a nemzetség, amely tehát ezen a vidéken él, a középkorban még a családi nevek kialakulása előtt általánosságban a fent idézett elnevezést használta, majd a XV. század elején több ágra szakadt és ebből a nemzetségből eredeznek [...]
A családokon kívül megtaláljuk a nevet mint helynevet is, így: „Sydófelde, Sydofeldew” és a Zsidó nemzetség ősi letelepülési helyének, Zsidó községnek, a nevében. – A község neve első ízben 1341-ben fordul elő mint helységnév – ebben az alakban: „Sydoeghaz” – Zsidóegyház. A községet ekkor a Rozgonyiak birtokolták.
Egy 1421-ből származó oklevél „Sydou monostor”-t említi, amelynek birtokán a Zsidó nemzetségből származó Csákyak osztoznak, a monostor és patronatusi jog azonban közös marad. A XV. századtól kezdve a község neve gyakori az oklevelekben. – A középkori, helyesebben a mohácsi vész előtti kor okleveleiben a nemzetség és a községnév egyaránt ily változatokban fordul elő: „Sidow”, „Sydow”, „Sidou”, „Sydou”, „Zydoy” „Zydou”, „Zidow”, „Zydow”, „Sido”, „Sydo”.
A török hódoltság idejéből, emlékek hiányában, a névírás változatait nem állapíthattam meg. A XVIII. század és a XIX. században a községnév írásmódja ez: „Sido, Sidó, Zido és Zsidó. Előfordul a név az Árpádok korában mint folyóvíz neve: Sidopatak, Sidoupatak, Sydoopothok alakokban.
Mint népnevet is használják okleveleink a zsidóság magyar elnevezésére. Ezzel kapcsolatban dr. Melich János: „Néhány magyar népnévről” című értekezésében (Magyar Nyelv: 1919. évf. 343. lap) azt állapítja meg, hogy a zsidó elnevezés szláv eredetű és a szláv nyelvből került a magyarság nyelvébe, a hazánkban élt zsidóság elnevezésére.
Az elmondottakból megállapítható tehát, hogy Zsidó község neve ősi név, és a középkorban nemcsak községnévül, de nemzetség névül, családnévül, utónévül is használatos. [...]
Addig is, amíg ennek a vitatható származású névnek az eredete tisztázódik, tisztelettel javaslom, hogy a község megtartva ezt az ősi elnevezését, a zsidóság elnevezésére használt „zsidó” névtől leendő megkülönböztetésül a község nevét régies alakjában: „Sido” alakban használja, s ezek szerint csak a név írásmódjának a megváltoztatását kérelmezze.
Budapest, 1941. december 28.
Dr. Fára József vezetőlevéltárnok
4.
1942. június 19.
Az alispáni hivatal felhívja a főjegyzőt, hogy a Zsidó község mellett elterülő Zsidóligetnek a nevét is változtassák meg.
A váci járás főszolgabírájának.
Zsidó község határának egyik része „Zsidóliget” nevet viseli. A község nevének megváltoztatásával ezen határrész neve is megváltoztatandó lesz. Felhívom, utasítsa a község képviselő-testületét, hogy a határrész névváltoztatására – figyelemmel 657/1942 kgy. számú kisgyűlési határozatban foglaltakra, mielőbb tegyen javaslatot [...]
5.
1942. augusztus 29. A főjegyző igazoló jelentést kér: miért nem hozott a képviselő-testület határozatot a névváltoztatásról?
Szám: 50024/1942.kig.
A váci járás főszolgabirájának.
[...] Felhívom ezért Főszolgabíró Urat, nyomatékosan utasítsa az elöljáróságot, hogy „Zsidóliget” nevű községrész nevének megváltoztatása tárgyában haladéktalanul terjesszen javaslatot a képviselő-testület elé és ennek határozatát, szabályszerűen felszerelve hozzám mielőbb mutassa be. Igazoló jelentés követelendő be arra vonatkozólag, hogy említett rendeletem értelmében a képviselő-testület ez ideig miért nem hozott határozatot.
Budapest, 1942. augusztus 29.
Alispán helyett: Dr. Blaskovich s. k.
6.
1942. október 8.
Thirring Lajos levele Endre Lászlónak Zsidóliget elnevezéséről.
Országos Községi Törzskönyvbizottság
Tárgy: Zsidó község nevének megváltoztatása
Hiv. szám: I.50.024/1942. kig. 6009/1942 sz.
A vármegyei Alispán úrnak Budapest
Értesítem Méltóságodat, hogy Liget puszta nevének Zsidóliget névre való megváltoztatása Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye lakotthelyeinek névmegállapítása alkalmával az 1904. évi március hó 21-én 23.730 szám alatt kelt belügyminiszteri rendelettel történt. Ennélfogva e külterületi lakotthely névváltoztatására nézve is állást kell foglalnia úgy a község képviselő-testületének, mint a vármegye kisgyűlésének.
Megjegyzem, hogy a Liget névnek a „Zsidó” előnévvel való ellátását a környéken lévő azonos nevűektől való megkülönböztetés végett a községi képviselő-testület kérte (l. az 1902. évi szept. hó 16-án tartott képviselő-testületi közgyűlés jegyzőkönyvét).
Budapest, 1942. évi október hó 8-án.
Az elnök megbízásából Thirring Lajos Miniszteri osztálytanácsos
7.
1943. január 9–február 25.
Endre László alispán sürgetésére a váci járás főjegyzője megküldi Zsidó község képviselő-testületének határozatát.
Tárgy: mft. Visz.: 11.531/1942.kig. H-I.40 nap.
A váci járás főszolgabírájának.
Hivatkozott számú jelentésére utalással, felhívom, nyomatékosan utasítsa Főszolgabíró Úr Zsidó község elöljáróságát, hogy a Zsidó-liget nevű határrész nevének megváltoztatására haladéktalanul tegyen javaslatot a képviselő-testület elé, és a hozott határozatot mielőbb, de legkésőbb a fenti határidő alatt terjessze fel hozzám kisgyűlési jóváhagyásra.
Utasítsa Főszolgabíró Úr a község elöljáróságát, hogy ezen határrész nevének megváltoztatásánál legyen figyelemmel a 6049/kig. 657/1942. kgy. kisgyűlési határozatra.
Bp. 1943. jan. 9. Kivonat zsidó község képviselő-testületének 1943. február 25-én tartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyvből.
Tárgy: Zsidó községhez tartozó Zsidóligetpuszta nevének megváltoztatása.
Körjegyző felolvassa a főszolgabíró úr 462/1943. kig. számú rendeletét, mely
szerint az Alispán Úr utasítást adott, hogy Zsidóligetpuszta nevét a
képviselőtestület változtassa meg.
8/kgy.1943 Határozat
A képviselő-testület név szerinti szavazás után egyhangúlag kimondja, hogy a község nevének a megváltoztatása még a Belügyminisztériumtól nem érkezett le, annak eldöntéséig a Zsidóligetpuszta nevének a megváltoztatását függőben tartják. Jelen kivonat hiteléül: Körjegyző.
8.
1943. április 14. A Belügyminisztrium jóváhagyja Zsidó község nevének megváltoztatását.
V. sz.: 6.049/1942 kig. Tárgy: Zsidó község nevének megváltoztatás. Szám: 39.827/1943 III.b. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának, Budapest
Zsidó község képviselő-testülete 12/1941 kgy. számú határozatával kimondotta,
hogy a község jelenlegi „Zsidó” nevének „Egres” névre való megváltoztatását
kéri.
A vármegye th. kisgyűlése a képviselő-testület határozatát azzal a
változtatással hagyta jóvá, hogy a község nevét „Vácegres” névre javasolja
megváltoztatni. [...]
A felterjesztett iratokat Alispán úrnak visszaküldöm.
Budapest, 1943. évi április hó 14-én.
A miniszter rendeletéből Majlát s.k.
9.
1943. május 6. A volt Zsidó község képviselő-testületének határozata Zsidóligetpuszta nevének megváltoztatásáról.
Kivonat: Zsidó község képviselő-testületének 1943. évi május hó 6-án tartott
közgyűléséről felvett jegyzőkönyből.
Tárgy: Zsidóligetpuszta nevének megváltoztatása.
Körjegyző előadja, hogy az Alispán Úr Őméltóságának III.882/1943. kig. számú rendelete értelmében a községhez tartozó Zsidóligetpuszta nevének a megváltoztatását rendeli el. Miután a község nevének megváltoztatása ügyében a törvényhatóság Vácegres nevet hozta javaslatba, ennélfogva javasolja, hogy ezen puszta nevét „Egresliget”-re változtassák.
18/1943. kgy. határozat:
A képviselő-testület név szerinti szavazás után egyhangúlag kimondja, hogy Zsidóligetpuszta nevét „Egresligetre” változtatja. Jelen kivonat hiteléül: Körjegyző.
Közzéteszi: HOVANYECZ LÁSZLÓ
(Megjelent:
História, XXVI. évfolyam 2-3. szám, 64-67.)