Leírás
Szerelmemnek, Anettnak... Trópusi éj Lágy trópusi éj; mi ülünk, csak Te meg én, a tengerpart hűs fövenyén. Ránk hajlik a csend, és a hajfürtjeiden a sós szellő íze pihen. Felhők nincsenek, az ég oly végtelen és szédítő... Lágy trópusi éj; suhanunk, csak Te meg én, a kristályos víz tetején. Hív,csábít a mély, nevetünk, semmi veszély; a rejtett kincs már a miénk... Nézem bőrödet, egy vízcsepp gördül el a föld felé. Csillog, mint a gyöngy a zárt kagylók mögött, ha betör a fény. Kezemben érzem kezed melegét, hallom szíved hangjait. Szemembe' kéklik a trópusi éj; olyan csodaszép... Megroppan a kép, befedi lassan a jég a múltam ablaküvegét. Érzéseimet tenyerembe szorítom, sa Hold képébe hajítom. Álmunk elrepedt, a kincs rég elveszett, most süket a csend. Álmunk elrepedt, a kincs rég elveszett, most süket a csend... De kezemben érzem kezed melegét, hallom szíved hangjait. Szemembe' kéklik a trópusi éj.
|
