1959 IV.C

 

Osztályfőnök: Egyed János

 

40 éves osztálytalálkozóra gyűltünk össze ez év június 6-án, az 1969. évben végzett 4.C osztály tanulói.

Osztályfőnökünk Egyed János tanár Úr volt, aki szintén megjelent a találkozón. Nagy örömmel vettük, hogy Szörényi Zoltán igazgató Úr is köszöntött bennünket!

Mintegy 24 fő érkezett meg közelről és messziről, ami a 35 fős osztályból szép arány.

„Bár zord a harc…”- a meghatódottság és megilletődöttség beköltözött néhány percre a lelkekbe, mindenki röviden elmondta, merre vetette a sors, és nyugdíjas-e már, hány unokája van?

Jó és erős osztály volt a 4 C. Latinos-franciás csoportra tagolódtunk, de sokan németül és angolul is megtanultak, az orosz mellett. Döntő többségünk egy vagy több diplomát szerzett. Ma Soprontól Budapestig, szinte az egész Dunántúlra szétszórt bennünket az élet.

Amin mi magunk is megdöbbentünk: gyermekeink közül vagy 20-an Budapesten találják meg boldogulásukat, van, akinek mindkét gyermeke ott telepedett le…

A szervezők tájékozódtak az Alma Mater helyzetéről, és rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy támogatják a gimnázium sportját, összeadtunk helyben 40 ezer forintot sporteszköz-vásárlásra, melyet eljuttatunk az intézményhez.

A találkozó az Abbázia étteremben sült libacombos, 2 menüs ebéddel, és Zalaszántóról származó, Zweigelt Rosé borozással folytatódott. Osztályunkban a vitorlázás, csónakázás „történelmi hagyomány”, melyet most is hajókirándulással idéztünk fel. Délután a Helka fedélzetén élveztük a gyönyörű délutánt, immár házastársainkkal együtt.

A délutánt és az estét hagyományosan kocsmázással töltöttük, ez alkalommal a bazársoron fiatalodtunk…

Elbeszélgettünk, elgondolkodtunk: gyorsan eljártak felettünk az évek…Lelkünk ifjú, de testünk már fáradt, pihenésre vágyik.

 

 Ady mindig velünk van: „ Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”

 

Azaz, maradjunk hűek eszményeinkhez, sose adjuk el üveggyöngyökért azt, amiben hiszünk.

 

Olvastam egy Reyad nevű egyiptomi férfiról, aki  éjjel a milánói parkokban alszik, és edényeket mosogat, ha pénzre van szüksége. Mégis, értelmes, örömteli életté formálta sorsát, melyet a civilizált európai ember elviselhetetlennek tartana. Hitével könnyedén képes uralni a tudatát. Célja önmaga minél tökéletesebb megismerése. Először önmagunkat kell legyőznünk-mondja.

Jézus Krisztus azt mondta: „mi haszna van abból az embernek, ha megnyeri az egész világot, de elveszíti önmagát?”

A felnőtté válás azt jelenti, hogy az ember felelősséget vállal: tudja, hogy mikor van itt az ideje a beszédnek, és tudja, mit kell mondania, és tudja, mikor kell hallgatnia…

 

Viszlát, reméljük, 5 év múlva…

Dancs Zoltán

 

 

 

Képek a találkozóról