A technika

A Tiffany-technika

A századforduló táján egy New York-i ékszerész, Louis Confort Tiffany többek között lámpákat is tervezett, virágszeruen összeállított mintázattal, amelyekkel Európában is nagy sikert aratott. E technika szerint dolgozni és ebben az értelemben rögtönözni sok idot vesz igénybe, mert pontosan követheto recept erre nincs. Akinek mégis sikerül, komoly értékeket, valódi ritkaságokat alkothat.

Hogyan készül?

Kezdésképp méretarányos vázlatok, majd életnagyságú terv születik a munkáról - papírlapra vetve. Ezután a vázlatról letisztázott másolatot készítünk, az egyes üvegrészek közötti határt jelképezo vonalakat kiemelve. A következo lépések: ezeket a vonalakat kartonlapra másoljuk, ezzel egy idoben az átmásolt részeket megszámozzuk - a késobbiekben ez fog segíteni az azonosításukban. Ha végeztünk a másolással, kivágjuk a mintát a kartonlapból, és a vonalak mentén további darabokra metsszük. Ezek a darabok sablonként fognak szolgálni a végleges üvegdarabok számára. A következo, és egyben rendkívül fontos állomás a színösszetétel kiválasztása, és minden külön darabnál a használni kívánt szín meghatározása. A hatás gazdagítására kiválóan alkalmas az opalizáló üveg. Miután kiválasztottuk megfelelo színu üvegeket, kivágjuk a sablonok szerinti darabokat. Az üvegdarabokat az élek mentén mindkét oldalon lecsiszoljuk. Ezt követoen a színes üvegdarabok széleit rézfóliával tekerjük körbe, majd az egyes darabokat cinnel forrasztjuk egymáshoz.

Tiffany sikerének titka, hogy a középkorban is használt, nehézkesebb ólomüveg technikát átdolgozta, és ezáltal könnyebben elérhetové tette. Segítségével számos alkalmazási lehetoségre nyílik mód a különféle dísztárgyak, speciális kivitelu ablakok gyártása terén.