Az üveg története

Az üveg története

Valójában ma sem tekintheto tisztázott ténynek, hogy mikor sikerült eloször üveget eloállítani, legalábbis nem abban az értelemben, hogy szándékosan erre a célra törekedtek volna. Az összefüggés a bronzöntéssel és más fémek olvasztásával nyilvánvaló, mert az ehhez szükséges magas hofokú tuzben olyan salakok képzodtek hevítés közben, amelyek az üveg eloállításához vezettek. Az egyiptomi ásatások alkalmával mázas agyag- és zsírko edényeket hoztak felszínre a Kr.e. mintegy 4000 körüli korból. Valószínu, hogy ott már Kr.e. 1500 körül homokmagra öntött üvegedényeket is készítettek.

Késobb, úgy Kr.e. 1000 táján Szíria és Mezopotámia voltak az üvegedény-készítés központjai. A római császárok korában a használati üvegtárgyak eloállítására üveggyártó muhelyek sorából álló központok alakultak ki. Az ékszerként foglalatban viselt üveg mindig divat volt. Az üvegfúvó pipát is a rómaiak találták fel, amely lehetové tette a vékonyfalú üvegek fújását. Ez az eljárás napjainkig használatos.

Az üveg eloállítása csakhamar gyors fejlodésnek indult. A középkortól számos üveghuta muködött Közép-Európában, foként erdos vidékeken. A velencei díszüveg közismert, és mint régiség, igen értékes.

Sokféle találmány színesítette a képet, mint például a X. századtól kezdve alkalmazott ún. Kabinet-üveg, amely színtelen üvegbe olvasztott színekkel ablaküveg készítésére is alkalmas volt. Ezeket az üvegeket használták a középkori templomok és székesegyházak díszes ablakainak készítéséhez. A XVI. század közepe táján kezdték el használni Velencében a gravírozás technikáját. Aztán ott van a kronüveg (Crown-üveg), az ólommentes üveg, amit az optikai lencsék eloállítására fejlesztettek ki.

A sokféle üvegfajta ipari eloállítása lehetové teszi számunkra, hogy lakásunkat és munkahelyünket elérheto áron világosabbá és kellemesebbé tegyük, ugyanakkor a környezet ártalmaitól is megvédjük.