Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

~Hát kezdek biztos lenni hogy vmi nagy baj van az "öregnél". Nincs mentsége mert részeg volt.
*Belemerül a pillanatba, elfelejti Remus-t hisz szinte róla szol minden manapság.*
~Rám féltékeny? Az már az ő baja. De majd csak talál vkit ha akar. Sok pipi jár hozzá gyónni.
*Elkezd gondolkodni Milannal való kapcsolatán, de szerinte nincs félni valója Remus-tól, hisz a szerelmet nem adja csak úgy fel a lány.*
-Tényleg... oly keveset tudok rólad. Bár az bizonyos hogy ismerlek. De mégis nem tudom hol laksz, mivel foglalkozól. Elárúlnál magadról egy-két dolgot?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Hát nem messze a tömbházaknál lakom.Ott hát úgymondom masszőr vagyok.De néha tanítok karatét is.-mondta és hozzátette.
-Kínábol érkeztem ide.És te?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

~Érdekes hogy nem Kung-Fu-zik... És masszőr... még nem élvezhettem ennek a képeségének hatását. Kár...
*Egyszerre csak elkomorodik, rossz emlékekről nem jó beszélni.*
-Hát egy másik városból jöttem, nem is számít honnan. Félelmemben jöttem ide, de már tudom hogy hiábavaló volt... azaz ha jobban belegondolok nem voltaz. Hisz megismerhetelek és nem lenne olyan az életem mint most. Boldog és felszabadúltnak érzem magam.
*Megcsókolja a lány arcát mosolyogva, majd a válára hajtja fejét komoran. A városra gondol ahonnan jött.*
~Feleslegesen jöttem ide hisz itt is vannak vámpírok, több is mint kellene. De nem vannak mindenütt és nekem meg kellene tudnom védeni mindkettőnket de kevés vagyok.
*Remusra gondol talán tudna segíteni, de eddig nem tette. Kétségek között gyötörve jobban magához húzta Milan-t, jól esett neki a közelsége.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Átölelte szerelmét és cirógatta annak nyakát.
-Tudod én a vámpírok miat jöttem ide de aztán rájöttem valamire.Eddig azthittem,hogy a vámpírok a legerősebbek de nem.A farkasok erősebbek nálluk.A vadászok meg a két fajra vadásznak.Ez egy köforgás.De a vadászok nem halhatattlanok.-tette hozzá.És megpuszilta Issack fejét.
*Szerette a férfit.És nem is akarta elveszteni.Tervei voltak.Nem is kicsik.
És becsukta szemeit.Érzete,hogy Issanc feszűlt.
-Lazíts egy csöppet.-tette hozzá lágyan.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A lány lágy hangja hallatán megereszkedtek az izmai. A szorongást mikor észrevette tudta hogy nincs értelme ezért abbahagyta. Kedve támadt tovább beszélgetni.*
-Remus mondta hogy vannak farkasok is. És láttam is már vagyis mondta hogy az a nő az volt.
~Érdekes mindig ilyenek jutnak manapság az eszembe.
-Te mit tudsz róluk?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Hát én is ismerek egy farkast.Ő Shira.Jó bar
tnőm.Ht nemsokat.De seretnék egyszer farkas lenni,hogy a vámpírokat írtsam.-tette hozzá és sókolta szerelme ajkát.
*Majd azután kicsit elmerengett.
-Mihez van kedved?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

-Shira... igen már emlékszem őt láttam. Nagyon kedves volt... úgy gondoltam egy farkas vadabb vagy vmivel elkülönül az emberektől.
*Mosolyát egy fancsali gondolkodós váltja fel.*
-Sokmindenhez lenne kedvem, főleg veled. De itt a templomban kétlem hogy jól eltudnánk tölteni az időt.
*Hosszas gondolkodás után.*
-Hmmm... talán megmutathatnád a lakásod, csakhogy tudjalak hol keresni ha eltünsz.
~Meg ha bevadúl Remus tudjak hova menekülni.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-rendben.-mondta és megfogta Tatsel kezét és elindúltak kifelé.Az utcára kilépve egyből a tömbházak felé mentek.A negyedik utcában a hatodik ház volt Milanné.Megállt előtte Milan és előkereste a kulcsot.
-Itt is vagyuk.-benyitott.
/folytasd a tömbházaknál./

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Belép a temploba kissé havas mert az előbb esett egy nagyott a kinti sövénybe. Remus nincs sehol, semmi változás.*
~Talán egész nap a szobájában volt vagy öngyilkos lett.
*Nem is vette komolyan és odament a farkasisten szobrához, ahol tegnap két ember ált.*
~Nem rossz. A nyers erő megtestesítője.

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Belép a templomba és közülnéz. Elmosolyodik amikor egy halandót lát meg a farkasisten szobra előtt. Odamegy a szobor elé ő is és meghajol. Utána letérdel elé, kezét összekulcsolja és imátkozni kezd. Kis idő mulva mikor befejezi, a halandóra vet egy pillantást, utána megint a szobrot nézi. Nem beszél, csak nézi a szobrot.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A tegnapi férfi sétál be a templomba. Odafordúl hozzá mert már régóta vár.*
-Üdvözlöm... maga volt itt tegnap egy férfival. Emlékszem ám.
*Monja vigyorogva, milyen jó is a memóriája. Na igen naív teremtés.*
-Miért imádkozik egy farkas isten szobra előtt?
*Kérdez semmit nem sejtve.*

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Felfigyel az őt megszólítóra.*
-Igen én voltam itt. *Sötét mosolya ül az arcára a válasz közben.*
-Hogy miért imádkozok? Hmhmhmmm... *Mosolyog.*
-Mert sokat köszönhetek neki.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

~Sokat köszönhet persze.
-Normális ember istenhez imádkozik.
*Tágra nyílnak a szemei, egy felismerés gomolyog fejében.*
~Istennek ember... Farkasnak... farkas imádkozik?
*Kicsi habozás után rá mert kérdezni.*
-Te talán farkas vagy? Jó a következtetésem?
*Széles mosolyal kérdezi, nem fél tölle mert tudja hogy semleges területen vannak.*

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Az idegen gondolatait olvassa miközben egy kérdést intéz hozzá az idegen.*
-Hogy farkas vagyok-e?
-Az attól függ, hogy ki kérdezi. Egy vágyakozó, vagy egy kíváncsi ember. *Mosolyodik el és várja a válszt. Közben rágyujt egy cigire.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

-Kiváncsi mindenképpen. De vágyakozó is. Szeretnék szerelmemmel öröké együt lenni.
*Kicsit arréb áll, mert a cigi füstje pont rá megy.*
~Otthon hagytam. Minél előbb újra látni szeretném.
-Ezért mindent megtennék, hogy így legyen. Gondolom neked se hangzik rosszúl az örök élet. Szóval ha egy viváncsi és egy vágyakozó kérdi... mi vagy?

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelmesen hallgatja az idegent és amikor alrébb ál, hogy a cigi füst ne zavarja, Gastrol eloltja a cigit és visszateszi a dobozba a szálat. Úgy gondolja, hogy nem olyan szükséges rágyujtani, hogy ezt a férfit zavarja vele. A cigizés csak szimpla unaloműzés nála.*
-Szóval mi vagyok? *Megint elmosolyodik.*
-Én vagyok az aki segíthet neked abban, hogy szerelmeddel örökké együttlehess. Viszont ehhez a kedvesednek is végig kell, hogy járja majd azt az utat amit feltehetőleg te is szeretnél.

-Mondcsak... te mire gondolsz. Ki, vagy mi lehetek én? *Tudja a valászt, de ezt az idegen nem sejtheti.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

-Te?... Hát egyre biztosabb vagyok benne hogy egy vérfarkas vagy. Méltóságteljes és van vmi a szemedben amit nem tudok megmagyarázni. Régóta lehetsz az, ami vagy.
*Gondolkodóba esik, majd leül a férfi mellé. Komor tekintete a szobrot figyeli.*
-Szerelmem bizonyosan végigjárná az utat. Csak el kell majd vezetnelek hozzá. Kérsz ezért vmi? Hisz tudhatod hogy ez ajándék ha jól használják fel.

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

-Igen farkas vagyok. *Mondja és elmosolyodik.*
-Én nem kérek semmit cserébe azért, hogy átváltoztatlak. Csak egyetlen egy dolgot ami már úgyis az ösztöneidben lesz majd. Mindig szolgáld a fajodat és légy hű hozzá.
-Elmesélem neked a vérfarkasok történetét és majd választasz, hogy szeretnéd-e. Ez egy felelőségteljes döntés. Ha farkas leszel, része leszel a Szentháromság történetének és a te sorsod lesz a fajodé is.
*Ezután elmesélte az idegennek a Sznetháromság történetét. Miutén befejezte, elmosolyodott azon, hogy még a nevét sem tudja ez a férfi, ezért sebtében bemutatkozott.*
-Különben Gastrol vagyok. A ten neved pedig... had találjam ki... Tatsel? *Nevet fel. És várja az idegen reakcióját, a történettel kapcsolatban és, hogy még mindíg szeretne-e farkas lenni és arra hogy tudja a nevét.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Kicsit megilyed a férfitól.*
~Milyen csodás hatalma van és mégcsak nem is beképzelt.
-Igen valóban... Isaac Tatsel a nevem. Válaszom még mindig igen. Tisztában vagyok a következményekkel.
*Nem hagzik rosszúl számára a háború, hisz gyakran elképzeli hogy egy lovag ki csatákat nyer. Bár ez biztosan más lesz mint egy lovag harca.*
-Mit kell tennem?

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

-Először is el kell velem jönnöd egy helyre. A búvóhelyünkre. A farkasok búvóhelyére ami nemsokára a te búvóhelyed is lesz.
-Mert el kell hagynod otthonodat és oda kell költöznod.
-Szóval indulhatunk? *Kérdezi és már indul is szinte. Mivel sejti a választ.*
-Csak kövess.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Hátatfordít és elindúl a kijárat felé.*
~Nagyon biztos benne hogy megyek. Zavar ez az agyfűrkészés, mintha ellopná a gondolataimat. NE TEDD.
*Magában ordít, mosolyt csalva arcára. Megindúl Gastrol után, kilépnek az utcára és a csatornák felé veszik az irányt.*

Topolya utcáin egy különös alak tűnik elő,léptei lassúak,ám mozgásában mégis van valami kétségbeejtő.
Fekete csizmái nem sietnek,könnyedén szelik át a környéket,majd újra a Szentháromság temploma előtt áll meg.
Kintről felnéz,tekintetét a templomra függeszti,majd a rideg szemekben most átható,ám fojtogató tekintet kültözik,s így lép be.
Elindul az oltár felé,jobb kezével súrolja a padok tetejét,csizmája halkan koppan minden lépésnél a templom padlózatán.
Az oltár előtt megáll.
~Üresség.....-gondolja,és iriszei az oltárba fúródnak.
Most csak egyetlenegy gyertyát gyújt meg,semmi többet.
Különös,valahogy vonzza a hely,ám ez megmagyarázhatatlan,hiszen nem hisz sem vallásban,sem erkölcsben,sem életben,egyedül önmagában hisz,és saját elveiben.
A vörös ajkak kissé megremegnek,majd elfordul,körbefordul tengelye körül,körbe néz idebent.A hideg futkos minden porcikájában.
~CSend,csak a halál várat magára,ott lappang mindenhol,bekúszik még a legapróbb résbe is,minden gondolatba,és mikor nem számitasz rá lecsap...ahhh-majd szemhéjait lecsukja,mikor újra kinyitja szemei újból felöltik a ridegséget,arca akár a legtisztább márványszobor.
Valóban jégből lenne,talán egyszer lesz alkalmad,hogy megtudd....
Majd csendben távozott,úgy ahogy érkezett.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Harkat bemegy a szentháromság templomába,odamegy Gastrolhoz(sokat töprengett hogy kérje-e meg. Gastrolt hogy avassa be farkasnak.Végül úgy döntött,hogy igen.)és megkérdezte hogy-beavavatja-e farkasnak.

*Az utóbbi pár napot edzéssel, gondolkodással töltötte, igyekezett egyedül maradni. A napok eseménytelenül teltek, és a mai estére úgy érezte, készen áll emberek közé menni. Komoran végignézi a szobrokat, nézi az embereket, kik elförmedve a szobroktól kimenekülnek, amint kiléptek. Megigazítja napszemüvegét, és elfoglalja a helyét a gyóntatófülkében.*

Topolya utcáim újra feltűnt egy nő távoli sziluettje.Lassan,ámde határozottan járta az utcákat,majd lábai ismét a templomhoz hozták.
~Vajon mi olyan különleges ebben a helyben,hogy akárhányszor elindulok valamerre,az utam rögtön ide vezet...különös,talán ennek valami jelentősége is van,vagy majd csak lesz?Előbb-utóbb úgyis minden kiderül.
Ilyen gondolatokkal halad a templom felé,majd kinyitva annak kapuit lassan,és csendesen bement.Fekete csizmái halkan koppantak a padlózaton,amint az oltár felé haladt.Amikor odaért,lehajolot,és két gyertyát meggyújtott.
~Egyet a halandó testnek,a másikat a sötét léleknek-s lehelyezte az oltárhoz a két gyertyát.Közben fekete selyemleplét arca elől most levette,így az csak a haját takarta,és formásan ívelt nyakán hulott alá.
Egy csendes sóhaj törte meg a templom csendjét.Egy tétova mozdulattal körbefordult,de megintcsak egyedül van,s talán így elmerenghet a dolgokon,amikre már nagyon rég keresi a választ,ámbár végső megoldást soha nem kap rájuk.

*Néhány gyóntatás után elhalkult a hely, mintha senki nem lenne ott. Kinézett, meglátta Tyara-t. Odament volna hozzá, de megcsörrent a telefonja.*
~SMS... Isaac. Fedezzem? Minek? Másrészt viszont... miért ne?~
*Gondolja. Tatsel azt írta, ha Milan kérdezi, akkor találjon ki valami indokot.*
~Mit csinált már megint? Inkább nem is akarom tudni...~

Csak telnek a másodpercek,a percek,az órák,s idebent ezt ő mind észre sem veszi.Vagy talán csak nem akarja.
Lassacskán már a két gyertya is csonkig égett,de ő mégis gondolataiba révedten kuporog az oltár előtt.
~hinni.....ugyan miben higgyen az ember,egyedül csaiks önmagában...ugyan mit adhatnak a szentek,bolondok a halandók,mind hamis istenekben hisznek,tőlük remélik a jót,hogy szembeszáll a rosszal,hogy majd segit mikor kis szolgái megszorulnak,ugyan,senki sem segit,magadnak kell kimásznod a bajból,ha ez nem sikerül,elbuktál...elbuktál istened előtt,de legfőképp önön magad előtt.
Szánalmas...én is csupán ember vagyok,húsból és vérből-majd egy hegyes szilánkkal megvágja mutatóujja végét,melyből lassan kibuggyan a vér,s ezt az ujját az egyik,még égő gyertya felé tartja,s a növekvő vércsepp lafolyva ujján rácseppen a gyertya lángjába~Fájdalom...mi is a testi fájdalom,amit érzel,hogy fáj,az mind semmiség a kárhozott lélek fájdalmához képest,az sokkal égetőbb,érzed,hogy szorongat,szinte megfojt,a lelked legmélyéből feltőrő vulkán,mely kínoz,s te csak szenvedsz némán,némán,mint a holt lelkek,mert szó nem jön ki ajkaidon,szeretnél szólni,de bárhogy akarod is,nem tudsz,s előbb-utóbb ez a mélység elemészt.Ez az igazi fájdalom-s közben lassan megtörli vérző ujját,majd feláll.~Mit tesz ez a hely velem?-kissé összezavarodott,majd sietősen fekete selyemleplét arcaelőtt hátravetette ,mely nyakán omlott le.S kicsit gyorsabban távozott a templomból.Vajon önmagától ijed meg,vagy igazán csak most látott lelke legmélyére,s az volt ily rémisztő számára?Ki tudja...

*Felébred. Elaludt a gyóntatófülkében.*
~Nane, már megint... remélem nem akart senki gyónni azóta...~
*Gondolja, kimászik a fülkéből, körbejárja a Templomot, figyeli a szobrokat, és rájön valamire.*
~Ha nem lenne ez az egész, nem támadnának egymásra... ha tudnának mértéket tartani, anélkül, hogy felemésszék az emberiséget... ha megegyeznének, de nem harcolnának... meglenne az egyensúly. De erre már nincs esély... meg kell próbálnom kihozni a legjobbat a jelenlegi helyzetből.~
*Gondolja, majd gondol egyet, és elmegy edzeni.*

Vendég

*Kardel belép a templomba, szétnéz, de nem lát senkit bent. Fogja magát és leül az egyik padra. Hátradől, kabátját megigazítja és a szobrokat nézegeti.*
~Hmm.... ez a hely hátborzongató. Érdekes, hogy senki sincs itt.~
-Van ittvalaki? *Kiabálja el magát, hátha válaszra talál.*

*Éppen a katakombákból ballag fölfelé, mikor meghallja valaki hangját. Odasiet, és megkérdi:*
-Segíthetek, gyermekem?
*Kérdezi.*