Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Loachlan elküldte a párt azzal az indokkal,hogy olyan dolgokról beszélnek amiről nem akarnak másokkal beszélni*
-Jól tetted,hogy elküldted őket-Nem hiszem,hogy halandóknak való téma amiről mi társalgunk.Hol is tartottunk?
*Kérdezte Vancha és tovább sétáltak.*

Vendég

-...Mi is történt a te családoddal azóta?
~Engem mostanában ez a téma nagyon érdekel~
-És Mi történik mostanában veled
*Kérdezte elcsukló hangon Loachlan*
//el kell mennem 8 percre//

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Tengetem éjszakáimat.Eddig kétszer öltem.Most egy darabig nem leszek éhes.Az apám és az anyám a kertvárosban laknak.Régóta nem találkoztam velük.És a te családoddal mi van?Tudják már,hogy mi vagy?
~Valyon miért csuklott el a hangja amikor a családomról kérdezett?~

/Várok./

Vendég

-Az én családom még él,de nem tudnak rólam semmit sem.
Apám vak.Anyám ápolja.Attól tartok,hogy a vadászoknak ők lesznek az első célpontok.
~Remélem nem fog ez bekövetkezni~
-Milyen a Kian kastély?
~Hallottam ezt a szót a szájából,de nem tudtam mi ez.~

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Ott lakom.Nagyon szép,bár ráférne egy alapos felujjítás.Szerencsére olyanok a redőnyök,hogy ha lehúzom őket akkor egy napsugár sem hatol át rajtuk.Nagyon nagy,de eddig csak az ősatyával találkoztam benne.Kár,hogy te nem jöhetsz oda.Ha választhatnál a csatornákat választanád vagy a kastélyt?Úgy tudom ti farkasok a csatornában laktok.

Vendég

-Nemtudom....talán a csatornákat,mivel a fajtársakkal a nyagyteremben jól ellehet beszélgetni.És ott még büdös sincs.De most mennem kell.
Sajnálom a szakítást.Szia.
~mennem kell a csatornákba~
*Loachlan elhagyta a ligetet*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha még egy darabig sétálgatott,de aztán ő is úgy döntött,hogy inkább megy.Ha eszébe jutna valami akkor még el tudná intézni mert még mindig van elég idő az éjszakából.*
~Ki szeretném használni az éjszakákat.Bár életem során mindenre amit akarok,lesz időm feltgéve,hogy nem ölnek meg.~
*Vancha bezárta maga mögött a kaput és elindult az utcáon.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

~De gyönyörű a liget ilyenkor! Bárcsak mindig ilyen csendes, ilyen halálosan nyugodt lenne... ~ gondolja Riam, miközben belép a ligetbe fái közé. Ez a hely örökké vonzotta a lányt. Olyan, akár a vándornak az enyhet adó ágy...
Télen szinte teljesen elhagyatott, csak szenteste telik meg vidám és izgatott gyermekhangokkal, akik alig várják, hogy a fa alá kerüljön az ajándék. Ilyenkor a lány messze elkerüli a ligetet, ő már csak nyugalomra vágyik, már túl van azon az életen, amit a többi ember magáénak nevez.
~Hol van már a liget félelmetes múltja? Vajon ezek a fák mit tudnának mesélni? Ahh... nincs értelme a múlttal törődni, elég a jövő is gondnak. Kit érdekel, hogy ki halt meg? Mégis fura egy halál volt...~gondolkodik magában lány, közben a hátizsákjából elővesz egy elég megviselt állapotban levő szendvicset, s elkezdi majszolni a tó partján állva, a fagyos vízbe bámulva.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Egy kissé elbóbiskolt a tó partján, habár a szél metszőn fúj, s bebújik a lány vékony bőrkabátja alá. Riam kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, s úgy dönt, hogy betér valami meleg helyre. Nincs sok választása, így keres egy kocsmát. Nehézkes léptekkel elindul a szakadó hóesésben. A szél szemébe csapja a hatalmas hópelyheket, szinte alig lát tőle a lány. Csak botladozik...*
~Muszáj bemennem valami meleg helyre, és jó lenne valahogy rendbeszednem magamat!~gondolja.

Mivel ismétcsak sötétedik,egy ugyancsak sötét alakja kezd kirajzolódni Topolya utcáin.Halk csizmák koppanásai az aszfalton,s amint egyre közeledik,és már beért a látóhatárba,egy női alak sziluettje lesz látható.
Fekete csizmák,fekete hosszúkabát,s egy selyemsál,mely sajátos módom van nyakára tekerve,haját átéri,majd nyakát körbefogva,s így hull alá a selyemlepel.Ugyancsak sötéthajszín,s fekete szemek,s minden sötétséggel ellentétben világos,a szokottnál is kissé világosabb bőrszín.
arca elgondolkodó,tekintete a távolba réved,mint egy igazi márványcsoda,mely mégis lélegzik,mégis valós.
Léptei önkéntelenül viszik előre,majd hirtelen arra eszmél,hogy a betonrengetek közt megtalálta azt a helyet,mely hasonlatos,ám mégsem egyenlő a kastély kertjével.
~Nahát-kapja fel fejét,s megáll a liget előtt,tekintetét körbejáratja,hiszen még nem járt erre,de egyszer mindent el kell kezdeni,bár neki elég hosszú ideje lesz még a felfedeznivalókra-legalábbisremélhetőleg.Ugyan még mindig keveset tud valójáról,hogy mi miért történik,vagyhogy milyen szabályok is érvényesek,csak mindig annyit tud,amit érez,ugyanis az érzékei,melyekben eddig ismindig megbizott,most sokkalta erősebbek lettek,s mintha ezerszeresére tuningolták volna őket,olykor olyan erővel törnek rá,mindig megsúgják egy-egy helyzetben,hogy mire számitson,ám egyenlőre ezeket még nem képes kezelni,hiszen olykor nem érti még,egyik-másik jel mire utal.Viszont vannak dolgok,amiket már tud,azt,hogy mikor éhezik,egy halandóból kell táplálkoznia,s az ételt már megtabulta felismerni,emellett már nagyjából ismeri a hasonszőrüek iránti érzését,de amit sosem fog tudni feledni,az annak a jelenléte,aki megharapta,nevét méh mindig titok fedi előtte,ám önmagában nem szűnik meg az érzés,melyben mindig őt érzi,különösnek tartja,mintha mindig ott lenne benne,valahol mélyen,s tudna minden egyes lépéséről,de talán nem téved sokat...
Végül némi mélázás után belép a ligetbe,s elindul egy kis ösvényen,egyre beljebb és beljebb haladva,majd miután egy tóhoz ért,kis mosoly jelent mag ajkain,melyek most nem izzoztak olyan vérvörösen,kissé fakóbbnak tűntek,s tekintetét körbehordozta a helységen.Majd talált egy padot,soda kényelmesen leült,majd felnézett az égre,és a csillagokat fürkészte,az utóbbi időben márcsak ez maradt neki,hiszen a napfény egyre inkább fájdalmas a számára,s előbb utóbb a halálát is jelentheti,így csak az éjszakai órák maradtak meg számára.Halkan,lemondóan sóhajt,amint belegondol,hogy többé nem lesz napfelkelte,vidám napsütés,és nappal a számára,nehéz ezt elfogadnia,de nem tehet mást,ígyhát beletörődik.
A csillagok más más csillagképet formálnak az égen,s csendes az éjszaka,csak némi zajt lehet hallani halkan a távolból,mely mindenbizonyára topolya utcáiról,s környékéről szűrődik ide.Csendesen ücsörög itt,és kiélvezi az estét,hiszen ennyi van,amit tehet.

Vendég

*Ginger idegeit próbálja megnyugtatni a Ligetben. Ez a vita a bárban nagyon betett most neki, nem tudja miért, pedig nem egy hirtelenharagú teremtmény, de most dühében úgy ölte meg az aznapi vacsoráját hogy azt a végletekig élvezte, tetszett neki hogy fájdalmat okozhatott egy ártatlan embernek, akit a gyors halál helyett a hosszú szenvedéssel bűntette mindössze azért mert rossz napja volt. Azelőtt sosem tett ilyet. Előtört belőle az ösztön, a ragadozó.*
~Egyre jobban távolodok el a régi énemtől. Nem kell sok idő, aztán már sosem lelem meg többé. A vámpírlét ki fogja írtani belőlem mindazt, ami az utolsó kapcsolat volt a halandó létemmel.~ *A hűvös, fekete éjszaka nedves bársonyként nehezedik a Vércsepp Ligetre, a csillagok és a Hold néha előtünik az égen úszó felhők közül.*
~tt minden olyan békés, de ott...~ *Szomorúan néz a város betonrengetege felé. Majd leül egy üres padra, aminek a deszkáit vékony hóréteg fed, amit Ginger egy mozsdulattal lesöpör. A padon üldögélve nézte a fákat, az eget és közben megpróbálta kikapcsolni magát, nem gondolni semmire. De ez most nagyon nehéz volt neki. Majd füleiben egy számára kedves dal foszlányait észleli, mintha az elméje ezzel a számmal akarná nyugtatgatni. A lány elkezdi halkan dúdolni a dalt, majd szeme előtt tájak képei úsznak el. Topolya, szülei háza Norvégiában, ahol gyermekkorát töltötte, egy homokos tengerpart valahol a Mediterrániumban... Ginger kezdett megnyugodni, egy kicsit.*

CSendes volt az éjszaka,talán csendesebb is,mint ahogy ő azt megszokta,vagy csak a képzelete játszik vele?a sötét szempár az égre meredt,s számolgatni kezdte a csillagokat,ám egy kislányosra sikeredett mosoly után mégis feladta.~Túl sok van,mintha mindegyik egy-egy személy lenne,olykor verőfényes éjszakákon fényük betölti az égboltot,ám sötét időkben elhomályosulnak,s egy időben el is tünnek,akár a halandóélet.-gondolja.
mélyen szivja magába a hideg levegőt,s a csendet,ám hirtelen nem messze zajok ütik meg,s különös érzése támad.Először csak a vélhető irány felé fordul,majd egy belső hang arra készteti,hogy járjon a dolgok végére,keresse a zaj forrását.
Feláll,majd nesztelenül elindul visszafelé az ösvényen,majd a bizsergő érzés egyre inkább erősödik,minél közelebb ér a valamihez.
Lassan kikémlel egy bokor mögül,majd egy női alakot pillant meg,végül a belső hang diktál immáron~Menj~suttogja egyre erősebben.
Aztán kezeivel félrehajtva az ágakat,előmászik a "rejtekéből".Megáll,s fekete íriszei vizslatva figyelik a másikat.CSend.Nem szól semmit,majd szemei összehúzódnak,s csak ennyit bök ki végül:
-Vértestvér...-eleinte fel sem fogta miket beszél,majd pár pillanat múlva kapott észbe,hogy akaratlanul is mit mondott,s csak figyelte a padon ülő nőt,s annak reakcióját.
-Mi járatban ilyen késői órán erretájt?-teszi fel a bugyuta kérdést,hiszen nappal már mégsem mászkálhatnak,de egyszerűen nem tudott mit mondani,hiszen eddig még nem beszélt hasonszőrüekkel.Talán pont itt a megfelelő alkalom.

Vendég

*Már szinte teljesen elfelejtette hogy hol van, csak dúdolászott egymagában és mintha lebeget volna, megszűnt kürülötte a tér, a hideg éjszaka és a csillagos égbolt. Egyszercsak azt hallja hogy valaki megszólítja. Szemeit kinyitja és a hang irányába fordul. Egy nőt pillant meg, és bizsergető érzés fogja el. Már érezte ezt párszor amikor egy másik vámpír társaságába került.*
~Vértestvér... Ő az a fiatal vámpír akit egyszer láttam a Kastélyban.~
*Belenéz az idegeny lány sötét szemeibe, amik pont az ellenkezői Ginger fakókék szemszínének. Egy halvány mosoly után ő is megszólal.*
-Magányra vágytam és ide menekültem. Örülök hogy újra találkoztunk. Egyszer láttalak már a Kastélyban, de hamar elmentél... *Mondja a tényeket Ginger*
-És téged mi szél hozott erre, sikerült megszokni az új életed? *Az élet szót furcsán ejti ki, sejtelmesen. Kissé talán cinikusan is, ennek a szónak is annyi értelme van, annyiféleképpen lehet értelmezni.*
-Ne haragudj amiért letegeztelek, remélem nem bánod. Egyébként Ginger vagyok. *Kedvesen mosolyog, mint egy áruházi hostess, ám belül még mindig marja a bánat. De örül hogy találkozhat egy Vértestvérrel, aki valószínűleg nem utálja most őt anyira mint talán Carlos. Talán.*

Vendég

*Felpillant az égre. A felhők odébbúsztak, kicsit megváltoztak a fények is, de lehet hogy csak Ginger elméje szórakozott. Úgy érzi mennie kell. Nem duzzoghat egész éjjel a Ligetben, ez olyan dedós egy vámpírhoz képest. Feláll a padról és leporolja a havat a kabátjáról.*
-Most sajnos mennem kell, de szívesen beszélgetnék még veled. A Káin Kastélyban és a Sztriptízbárban vagyok a legtöbbet, valahol biztos megtalálsz majd. *Kacsint egyet a Vértestvér felé, jelezvén hogy nem zavarta meg, csak még dolga van. Mielőtt eltűnne egy sűrű bokortömeg mögött húzódó úton, még hátrafordul és odaszól a vámpírnak.*
-Vigyázz magadra... *Majd eltűntik. Reméli hogy a lány értete hogy mire céloz. A város tele van veszéllyel és ezt eleinte nem is kondolta komolyan, de egyre gyanakvóbb amióta élőhalott.*
~Jó lenne ha abból bálból lenne valami, amit megemlítettünk Furiával és Kaozinával. Akkor lehetőségem lenne ezt a fiatal vámpírt is megismerni. Nem tudom pontosan mennyi idős, de nem lehet sok. A hagjában némi bizonytalanságot érzek.~ *Útja a Kastély felé vezet. Bízik benne hogy még találkozik a két vámpírhölggyel és talán az Atya is megnyugodott.*

Talán kissé sokáig is hallgatott,de nem volt egy beszédes fajta,még emberként sem,csak akkor beszélt,ha kellett,ám akkor is nagyrészt kétértelműen,és rejtélyesen.
sötét íriszei a nőt fürkésztétk,mennyire más volt mint ő,világos haj,szemek,de mégis volt valami,amiben nagyon is hasonlitottak,s ez egy olyan kötelék,amit nem lehet megtagadni,s talán mégsem olyan vészes,mint ahogy azt gondolta,s érzi.
-Örvendek,az én nevem Tyara-mutatkozik be ő is-Úgy látszik a magunkfajták csak a magányt keresik-mosolyodik el kedvesen,de egy csepp keserűség is vegyült mosolyába.-hogy megszoktam e az új"életem"?Meglehet ezt egyáltalán szokni?Nem tudom,egyenlőre még úgy érzem semmit nem tudok,s nem találom a helyem,de talán majd idővel,ahogy sejtem az viszont lesz bőven...-sóhajt halkan.
Mivel látja,hogy a nő lassan készülődik,így nem akarja feltartani.
-valóban futólag jártam már a kastélyban,igyekszem legközelebb nem ilyen fejetlenül viselkedni,de nem könnyű átélni ezt a szokatlan változást,s számolni egy új élettel,de ezt bizonyára te is tudod-tegezi le ő is a nőt,s ezzel jelzi,hogy nem zavarja a közvetlen hangnem.
-még biztos találkozunk valahol-feleli,de közben a nő már el is indul,majd még visszafordul,s utólag még annyit üzen"Vigyázz magadra",s azzal már el is tűnt a ligetből.
~Vigyázz magadra...vajon mire célzott?Talán mégsem olyan sétagalopp ez a vámpírlét...-lassan kezd minden tudatosulni benne,de még mindig nem százszázalékos a dolgokban,van még mit tanulnia.
Egyedül maradt ismét,végül felnéz a csillagos égra,majd mélyen szivja magába az esti levegőt,s ő is útnak indul,ki a ligetből,hogy hol lesz a mai állomás,sosem tudhatja biztosan,amerre viszik a lábai.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover a maga nyugodt gyorsaságával belép a ligetbe és egy tisztás domb felé veszi az irányt.Köröskörül teremtett lelket nem látni csak egy pad állt magányosan a domb tetején.Honover mély levegőt vett és érezte már közeledik aki miatt idejött.Rágyujtott hát egy cigire leült a padra és várt.Arcátárnyékba borította kalapja karimálya testét pedig elfedte fekete hosszú bőrkabátja.A kabát alól fekete póló és sötétbarna bőrnadrág látszott ki.Keresztbetett lábakkal hátradólve pöfékelt és fülelt mindenn neszre.
~Kicsit talán lehetnél gyorsabb is.Ha már találkozni szeretnél velem.
Gondolta és elmosolyodott.Még amikor a városba visszérkezett érezte hogy hívják.Még mielőtt Shira kért volna segítséget tőle.Tudta aki kereste ma este itt lesz.Ezért is jött ide.

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Belépett a ligetbe és csak a sötétség várta. Megnyugtatta a fák és a természet illata. Valahogy jobban mint eddig bármikor. Lassan sétálgatott egyre beljebb érve a ligetbe, amikor hirtelen meglátott egy férfit egy padon ülni. Hosszú bőrkabát volt rajta és egyedül volt, ami kissé különös volt számára.*
~Talán nem csak én vágyok magányra ma este.~
*Már éppen arra gondolt hogy elkerüli az illetőt amikor egyre ismerősebb lett számára az alak, ahogy kirajzolódott előtte az arca.*
~A csatornában láttam. Ő az aki megharapott. Hát akkor itt az idő hogy beszéljek végre valakivel a dologról.~
*Összeszedte a bátorságát és odalépett hogy megszólitsa.*
-Szép estét. Nem zavarok?-

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover lessen néz a fiatal lányra.Emlékszik még rá.Tudja hogy vele kellett ma találkoznia hogy elkezdhesse tanítását hogy megálja helyét a mindennapokban.Hogy ne ismétlődhessen meg a mult egy részlete sem.
-Üdv.Ülj csak le.Jólesik néha egyedül lenni ugyebár?
Mondta kedves baráti hangon.Beleszívott a cigibe majd a füstöt kifúlyta és folytatta.
-Tudtam ám hogy itt leszel...Beszélni akartam veled.arról amivé tettelek, aggódom miattad.Elvégre enyém a felelősség.
Mondta és rámosolyglányra.Látta hogy semmi baja sincs és megnyugodott.
-Ha bármit tudniszeretnél..és tudom hogy tele vagy kérdésekkel, én állok rendelkezésedre.Bárminemű problémával felkereshetsz.
Majd elszégyelte magát udvariatlanságán,levette kalapját miáltal előtűnt barna hosszú haja amit egy fejrázással rendbe is szedett.
-Bocsáss meg, a nevem Honover.
Mondta és elkacagta magát.
-És hogyan nevezhetem bájos személyedet?
Kérdete udvarias hanghordozással.

Vendég

-Nagyon hideg van! Lehet nem a legjobb ötlet volt ez a séta!
*Szól Baltazarhoz, ahogy lassan megérkeznek a ligethez.*
~Már kezdem bánni, hogy nem hoztam magammal a sapkámat is!~
*Alaposan belebujtatja arcát a vastag kötött sálba, hogy minél kevésbé érintkezzen közvetlenül a hideggel. Ahogy körbenéz (már amennyit látni lehet a ködtől) ijesztő árnyakat pillant meg, a gyéren világított ligetben*
-Hátborzongató ez a hely! Biztos ezt akarjuk?
*Fordul oda Baltazarhoz, ijedt arccal.*
-Félek a sötétben, főleg a sötét erdőkben...
*Lassan odatotyog, amolyan kis vicces mozgással Baltazar közvetlen közelébe.*
-Kérlek ha mindenféle képpen be akarsz menni fogd meg a kezem, vagy had karoljak beléd!
*Kérlelően pislog a férfi felé*
-Lehet kicsiként túl sok ilyen horrorfilmet néztem...

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A lány kissé zavarodott volt a fiú közvetlenségétől. Nem mintha bántotta volna, csak nem erre számított. Miután eltünt kezdeti zavarodottsága és a férfi is kérte hogy foglaljon helyet, leült mellé a padra és rá nézett. Örült amikor bemutatkozott neki és elmosolyodott. Mintha semmi szörnyű nem lenne ebben a dologban. Abban hogy ilyen félig állat lénnyé lettek.*
-Igen, Honovere tényleg sok kérdésem lenne. De előbb áruld el, mármint ha tegeződhetünk? Honnan tudtad hogy beszélni akarok veled? És hogy érted hogy tiéd a felelősség? Ó, bocsánat, én Milla vagyok.-
*Szemét lesütötte, kissé hülyéül érezte magát hogy ilyen sok kérdést tett fel neki egyszerre, de egymás után törtek fel a gondolatok belőle. Kezével a kabátját babrálta izgatottságában. Egyszerre volt kiváncsi, ilyedt és félénk.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Elmosolyodik a lány viselkedésén.*
Ugyan már, ne aggódj. Mi bajod eshetne? Hiszen itt vagyok veled.
*Azzal gyengéden megfogja a lány kezét.*
Megvédelek. Különben is. Ez egy nagyon biztonságos hely itt van a városban. Ide nem járnak veszélyes elemek. Állítom, hogy a legveszélyesebb dolog a ligetben én vagyok.
*MOndja könnyed hangon. Kényelmesen elkezdenek sétálgatni egy ápolt, ám ködös ösvényen. Menet közben megpróbálja megnyugtatni a lányt úgy, hogy beszél hozzá.*
Emlékszem, mikor még gyerek voltam, mindig szerettem a ködöt. Mindenféle történeteket találtam ki, hogy vajon mi rejtőzik mögötte. Hosszú estéket töltöttem azzal, hogy járkáltam a ködborította utcákon, és közben mindenféléről agyaltam. A szüleimet totál ki tudtam vele akasztani. Azért jó a köd, mert mindent más színben tűntet fel. A hétköznapi, megszokott dolgok ilyenkor furcsa színezetet kapnak, és még egy olyan úton is, amin nap int nap végimegy, úgy érezheti magát, mintha egy sohasem látott világ tárná fel kapuit. Tudom kicsit furcsán hangzik, hogy ennyire szeretem a misztikumot. Többek közt ezért is foglalkoztam mondákkal és mítoszokkal sok más mellett az egyetemen...amíg jártam.
*Menet közben egyre belejbb hatolnak a köd borította ligetbe. Valóban kezdi úgy érezni magát, mintha egy másik világban lenne. Egy világban, ahol csak ő van és Aquiel. És neki az a feladata, hogy megvédje a lányt.*
~De szép is lenne.~
*Hát igen a világból való menekülésnek nem csak az alkohol lehet az eszköze, hanem, a fantázia is. S aki sokat menekül, előbb utóbb felvértezi magát segító eszközökkel.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover elmosolyodik látva a lány zavarát.
-Ez egy olyan dolog amit nehéz lenne elmagyarázni.Mióta megharaptalak.Mint a falka többi tagjával is,veled is valamien szinten lelkileg kapcsolatban állok.Hogy jobban értsd ha erősen gondolsz arra hogy merre vagyok,ha elszánt keresésbe kezdel utánam én azt megérzem.Egyszer még te is képes leszel ilyesmikre.
Majd egy ismerős érzés futott végig gerincén berágva magát agyába.Nem törődött különösebben vele.Tudta mi okozza.
~Gastrol..hmm...akkorhát felesleges is lenne visszasietnem ahoz az új fickóhoz.Biztosra veszem hogy Gas felkeresi majd Shirát.Mostmár nincs ott rám szükség.Itt viszont annál inkább.
Mondta és a lányra mosolygott.
-Természetesen tegezhetsz.Nem áll szándékomban hogy irányítsalak vagy esetleg föléd hejezzem magam mint mesteredet.De mindazonáltal felajánlom segítségemet a tanuláshoz.
Mikor ezt a mondatot befejezte felált és az egyre foszló ködben a fákat fürkészte.Szeme összeszűkült és észrevette a két alakot akik a közelben sétálgattak éppen feléjük tartva.Majd Millára tekintett és elmosolyodott.Tudta a lány nem érti mit néz hiszen ő még nem láthatta a két alakot.
-Két ember közeledik hozzánk.Két halandó.Az egyiket ismerem.Ő már tud rólunk.Elvileg aki ismer minket vagy farkassá tesszük vagy meg kell halnia...
Magyarázta ezt a törvényt Millának majd ismét a két alakot figyelte.
-...De ennek a lánynak maga Gastrol mutatta meg a rejtekhejet és a falkát...Nem tudom mi célja volt vele.Veszélyt jelent ránk de míg nem beszéltem Gastrollal nem intézkedhetek.Viszont úgylátom igen meghitt kapcsolatban áll azzal a másikal.
Mondta és visszaült a lány mellé.
-Neked mi a véleményed?Kiváncsi vagyok hogy vélekedsz.Ha a férfit a farkassá teszem azzal halgatásra bírhatom a lányt.És úgylátom ez a fiu erős.És vakmerő...Kis csiszolással jó farkas válna belőle.De ez egy vén farkas véleménye.Most kiváncsi lennék egy fiatal farkas véleményére aki nemrég maga is halandó volt...
Mondta neki és újabb cigire gyújtott rá.Közben az idegenek egyre közelebb érkeztek már a lány is észrevehette őket.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Aquielt kicsit megnyugtatta Baltazar közelsége, és szavai, bár arra, hogy mi lehet nála veszélyesebb a ligetben, tudott volna pár dolgot sorolni. Kéz a kézben sétáltak egymás mellet, míg a férfi mesélte a gyerekkori élményeit a ködről. Ahogy haldtak, a lány ban azonban egyre erősödött egy balsejtelem, mely nem járult hozzá megnyugvásához. Nem tudta volna megmindani, hogy csak bebeszéli magánka, vagy tényleg veszélyben vannak, ám azt tudta, hogy ha a máodik lehetőség igaz, nem szeretne olyan dolgokat átélni, mint a múltkor. A férfi lassan monológja végére ért, s most csendben haladnak az ösvényen. A csend szinte dübörög. Aféle vihar előti csend, s bár Baltazárt ez megnyugtatja, Aquielt annál kevésbé.*
Menjünk inkább haza jó? Nem érzem itt jól magam.
*MOndja ki végül nem kevés feszültséggel hangjában. Baltazár rápillant, majd így szól.*
Rendben. Bár szerintem gyönyörű ez a hely ilynekor, de ha félsz, nem erőltetem rád.
*Azzal megfordulnak, s lassan elindulnak kifelé hátat fordítva ezzel a köd függönye mögött beszélgető párnak, akiket nem láthattak meg, ám ez fordítva nem biztos, hogy igaz.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelte a szavait, és elgondolkozott rajta. Egyáltalán nem számított, ilyen meleg fogadtatásra. Bár ha egy láthatatlan kapocs köti össze a farkasokat, akkor kézenfekvő ha egy nagy családként viselkednek. Biztonságos és megnyugtató. Egy nagy levegőt vett és amikor kifújta mintha a levegővel az összes aggodalma távozott volna. Kiváncsi volt és tanulni akart, ezért itta a férfi minden szavát. Kissé meglepődött amikor hirtelen feláll Honovere és a távolba meredt. Nem látott semmit, de ő mintha egy kiszemelt pontot figyelne és elkezdett beszélni két alakról akik feléjük tartanak. Pontosabban egy lányról és egy fiúról. Milla úgy nyújtogatta a nyakát akár egy gúnár, hátha ő is lát valamit, de hiába.*
-Honovere én nem látom. Te hogy?-
*Aztán magába fojtotta a szót, mivel úgy gondolta ez olyan gyerekes butaságnak hangzott. A férfi elmondta a legfőbb törvényüket ami miatt Milla is farkas lett.*
~Hát igen, a buta kíváncsiságom. És most rájuk is ez vár? Bár érthető, hiszen több farkas élete is veszéjbe kerülhetne miattuk.~
-Úgy gondolom igazad van, így kell lennie. Ha elég sokat jelent neki a fiú, úgysem árulja el. Persze csak ha tisztában van a következényekkel.-
*Szája mosolyra húzódott amikor meglátta a két embert közeledni.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honovernek csak rossz emlékei voltak eddig a harapásokról.Az ember mikor megtudja hogy mivé lett általában elkeseredett.Több életet tett már így tönkre és nehezére esett újra eldönteni egy halandó sorsát.
~De hát amit muszály azt muszály.A lány ismer minket és biztosítanom kell hogy nem mondja el egy esetleges nem kívánatos személynek...
Figyelte a lány szavait de már hallotta a párocska beszélgetésének hangjait is.
-Nos amit meg kell tenni fajunk biztonságáért azt én megteszem akármi lesz is.Ebben az egyben biztos vagyok.A falka védelménél fontosabb dolog már nincs az életemben és azért bármire kész vagyok.
Majd a lányra tekintett tudván még egy kis ideig lesznek csak maguk és így szólt.
-Tudod sok olyan dolog van a városban ami elpusztíthatja a falkát.Elég egy apró hiba és végünk.Bár sokan vagyunk és egyre erősebbek mégis nagy a kockázat.
Felállt a padról és kérdőn nézett a lányra.
-Nem zavar ha előtted teszem meg?Sok embert felzaklat egy ilyen dolog.Megértem ha ki szeretnél maradni belőle.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy haldtak pár métert kifelé a ligetből, furcsa érzés lett rajta úrrá. talán a lány feszültsége rá is átragadt, talán más miatt, de kezdte ő is elveszíteni a tájban látott szépséget. Borsódzott a háta, s az eddig oly sokat sejtető köd most mintha szörnyű titkokat takart volna előle, melyek azonban csak arra várnak, hogy felfedhessék magukat.*
Lehet, hogy tényleg jobb most mennünk.
*Mondta a lánynak, s kicsit közelebb húzta magához menet közben védelmezőleg.*
Kezd hideg lenni.
*Tette hozzá, magyarázatul szolgálva a hgirtelen véleményváltozásért. Valóban hideg volt, orra piros, s arcát is kicsípte a fagy, s lassan már egész testében dideregni kezdett, ám annak, hogy hirtelen meggondolta magát, nem ez volt az oka. Valami miatt úgy érezte, a köd visszanéz rá. Kicsit úgy érzete magát, mihnt az egér, mielőtt ráveti magát a macska.*
~És ez az átkozott csönd!~

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Kavarogtak a gondolatai amikor a veszélyekről beszélt neki Honovere. Ő is gondolta hogy nem egyszerű megvédeni a falkát és hogy veszélyek leselkednek rájuk. Hiszen egy ember ezt nem értheti meg. Miért is akarnák az emberek hogy életben maradjanak. Viszont valami többet sejtető dolog volt a szavai mögött. Mintha egy nagyobb veszélyről beszélt volna. Tudta hogy léteznek vámpírok, legalábbis Andreas beszélt róluk neki. De mit tehetnének az emberek velük. Ők nem olyan erősek.*
-Ez természetes hogy így gondolod. Valamelyest ismerem a farkasok viselkedését, tanultam róluk. Már ha lehet minket hozzájuk hasonlítani. Én még nem érzem magamban annyira az ösztön szerű dolgokat, de kiváncsi vagyok. Nem zavarna ha előttem változatnád át. Meg kell békélnem a dologgal és úgy gondolom szembe kell néznem a tényekkel. Minnél többet tudok annál jobb.-
*Kissé mosoly szerűen elhúzta a száját bár izgatott volt, mert nem tudta hogy reagálja le a dolgokat.*
-Én csak figyeljek?-

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover már úgyvélte nem vár tovább.Kalapját visszatette fejére és így szólt.
-Helyes meglátás.Örülök hogy így gondolod.
Majd már tudta hogy a párocska is láthatja őket még egy mondatot megengedett magának.
-Igen.Most nem tehetsz mást.De ha netán a nő akadékoskodna őt megfékezheted.
Mondta és sunyi mosollyal és a lányra kacsintott.
Ezek után egy ugrással eltűnt a ködben alány és a fiatal pár szeme elől.
Gyors lopakodással megkerülte a párt és felugrott egy fára.Fáról fára ugrálva hangtalanul közelített a fiatalok felé majd mikor felettük érkezett egy vastag ágra megállt.Lenézett és elmosolyodott.Ógy 6méter magasságban lehetett.Leugrott és félig térdre ereszkedve ért földet előttük a férfival szemben.Lassan kimérten látva a meglepettséget a két halandó arcán felállt de arca tökéletes takarásban maradt kalapjának köszönhetően.
A nőre nézett és mély hangon így szólt.
-Nocsak nocsak.Milyen szép dolgokat rejt az éjszaka nemdebár...
Hangja lágy volt de mintha a legmélyebb gödörből a legtávolabbi hegycsúcsról,mintha magából a tulvilág kapujából jött volna.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy haladnak kifelé a ligetből egyszerre csak mindkettejük balsejtelme válik valóra. Először csak a fák ágai közt hallanak valami mozgást. Nem is kell szót váltaniuk, önkéntelenül is megszaporázzák lépteiket. Ekkor azonban már késő. A következő pillnatban az egyik előttük lévő fáról egy alak száll alá úgy hat méter magasból. Aquiel minden ízében remegni kezd. Sejti, ki az érkező, bár arcát nem látja. Minden esetre egy ilyen ugrást nem nagyon tud egy útonállónak tulajdonítani. Egy pillantaig csak állnak hárman egy szó nélkül. Majd az érkező megszólal. hangja ismerősen cseng a lánynak. Túlontúl ismerősen is. Bár elfelejhetné ezt a hangot, de képtelen kitörölni emlékezetéből. Nem bírja tovább. Ájultan omik Baltazár karjaiba.
A férfi érkezésén ő is meglepődik. Rögtön látja, hogy valami nem stimmel az alakkal. Elkapja az összeeső lányt, s két kézzel tartja meg. Elkezdené magához téríteni, de végül úgy ítéli meg, hogy most komolyabb gonja is van ennél. Ezért hát karjaiba veszi az ájult testet úgy hogy el tudja vinni a helyszínről. Kétli azonban, hogy az érkező ezt hagyná. nehezen veszi a levegőt. Fél. Nem annyira magáért, mint törékeny szépségért ott a karjaiban.*
~Hát tényleg meg kell védenem.~
Haggyj elmenni minket!
*Próbálja határozottan és ellentmondást nem tűrve mondani.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla bólint a férfi szavaira és nézi a távolodó alakját. Ahogy felugrik kecsesen egy fára és a magasból figyeli a párt. Lassan közelebb lépked hogy jobban lássa az eseményeket, de nam annyira hogy megzavarja jelenléte az eseményeket. Látja a rémületet az arcukon és ahogy összeesik a lány, de a fiú megtartja. Már majdnem szánja őt, de emlékezteti magát hogy mivé is vált és hogy ezt nem engedheti meg magának. Nézi az eseményeket és hallja is a férfi könyörgését hogy engedje el őket. Ő is ezt tette, amikor megijedt a csatornában.*
~Nem értem miért nem jutott eszembe akkor hogy ez csak feltüzeli a farkasok vadászó kedvét. Talán Honoverre is így van?~