Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan odalépett.-Már felismerte a férfit.De csak egy kar fonódott át Issack karján.
-Gyere.hagyjuk a párocskát turbékolni.Menjünk egyet úszni vagy valamit tenni.Ekkor látta meg a teliholdat.Valami lüktetni kezdett benne.Nagyon.Valami vadság.Érzete,hogy a fogai igencsak kezdtek élesedni.
-Gyere menjünk úszni.-és avval az ajtófelé ment.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Felismerte a férfit.Ez volt az akit véletlenül megtámadott.Szerencsére a lány elrángadta úszni.Vancha visszafordult a lányhoz.*
-Hol is tartottunk?*Kérdezte.Remélte,hogy a lány nem kezd el furcsa kérdéseket feltenni.*
~Ezt megúsztam.Biztosan szivesen visszaadta volna azt amit akkor kapott tőllem.Ezzel én is így lennék.~

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Látja hogy kedvese épp menni készül, hát akkor ő sem totolyázik itt. Bizonyos hogy még látni fogják egymást, a harc egyszer eljön erre a vilára és ők megküzdenek.*
-Viszlát. De minél hamarabb.
*Kicsit meghajol a nő előtt és kedvese után megy. Felsegíti rá a kabátják majd felveszi a sajátját is. Válla felett visszapillant még egyszer, majd lassan elindúlnak kifele.*
-Úszni... hát gyerünk, úgy is sokszor vagyunk ott.
*A harc gondolatai közepette elindúltak az Uszoda felé.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina végighalgatva a férfit sk kérdés fogalmazódott meg benne.De nem szólt semmit.Csak annyit.
-Vannak fura szerzetek.-és ivott teájából,mely majdnem elhűlt.
-Hát aztsem tudom,hogy merre van egy jó kis konditerem.Te tudsz valami gyakorló teret vagy mit?-érdeklődött.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-A közelben van egy raktárépület.Ott ha jól tudom szoktak megbeszélt harcok lenni.Legalábbis amikor ott járok általában egy kicsit fel van dulva és vérszag is érzik.Nem tudom kik harcolnak ott,de nem lehet valami szép viadal.HA megkérdezted akkor biztosan azért tetted,mert harcolni akarsz.Elvihetlek oda és ha nincs ellenedre,hogy férfivel harcolsz akkor felőllem mehet.
~Nem tudom,hogy most hogyan fogom eltitkolni kilétemet,de majd meglátjuk.Ha vámpír szeretne lenni akkor valószínüleg megérti.Ki tudja lehet,hogy siokerül lepleznem.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Megköszönném,ha elvinne.Legaláb megtudom,hogy mijen erős is vagy igazából.-jelentette ki és felállt.
Megvárta Vanchátés elindúltak kifelé.Az utcán követte Vachát.És rábízva magát mentek egy hatalmas régi épületig,mely igen távol esett a várostól.
-Ez lenne a raktér épület?-érdeklődött,majd beléptek.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Dzsami elfintorodva mosolygott egyet Hono piszkálódásán.
Végre megérkeztek a kávézóba, itt keveredtek az emberek és a többiek. Ha nem vadász lett volna, ez a tény fel sem tűnt volna neki, de most belátta, hogy amit Geru mondott neki, hogy a kávézó felé igen szép számmal találhazt vámpírokat beigazolódott.
Leültek egy üres asztalhoz, és rendeltek.
-Hát mint tapasztalhattad..nem nagyon lettem óvatosabb..még nem ismertem ki a várost, ezért elég gyakran nem ott lukadok ki ahol szerenték. De ahogy te is változol, amit most nagyon értékelek-mosolyodott elmegkönnyebbűlve-meglátod, egy két hét vagy hónap, és már nem lesznek ilyen véletlenek..legalábbis remélem, hogy kiismerem végre a várost. Ideje lenne. Bár amilyen sokan vagytok elkerülhetetlen, hogy ne fussak össze majdnem minden sarkon vagy egy farkassal, vagy egy vámpírral.
Elővette cigijét, rágyújtott, és hátradőlve folytatta a beszélgetést.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover hirtelen felállt és feszülten figyelt.Nem messze lehettek.Talán csak az út túloldalán.Mégis csak most érezte meg a jelenlétüket.Egy farkas és egy vámpír.A farkasból áramló erőt azonnal felismerte.Feltette fejére kalapját majd intett a pincérnek és ahogy az odaért és letette a kávét fizetett neki.
-Bocsáss meg udvariatlanságomért de mennem kell.Majd máskor folytatjuk a beszélgetést.De mindíg jól nézz meg.Mert sosem biztos hogy legközelebb nem ellenségként állunk majd egymással szemben.
Széles mosollyal megigazította öltözékét és kilépett az utcára.Még az ajtó előtti lépcsőn állva körülnézett és próbálta kifürkészni hollétüket.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A Kávézóban halk jazz zene hangjai, és a vendégek halk duruzsolása hallatszik. Nagyon meghitt kis hely. Az ember azt mondaná rá, hogy a nyugalom, és harmónia szigete a hétköznapok szürke, rohanó óceánjában. A vendégeken látszik, hogy a legtöbbjük gyakran jár ide. Bejönnek, a szokásosat kérik, majd leülnek a megszokott helyükre, elfogyasztják, közben mit sem törődve a világgal, majd elmennek. A legtöbb vendég ilyen. Kivéve talán egyte, aki egyik szemöldökét felvonva ül az egyik asztalnál. Hitetlenkedve néz körül, majd végigméri magát. Első pillantásra látszik, hogy az illető nem a fent említett törzsvendégek közül való. Ők nem nagyon hordanak acélbetétes kopott bakancsot, szakadt farmert, és olyan bőrkabátot, és bőrkesztyűt, mely nyugodt szívvel elmehetne valamilyen vadmotoros találkozóra kelléknek. Mindehez még egy kissé kócos fekete hajkorona, s egy pár zölden csillogó daccal, és gúnnyal teli szem csatlakozik, s már készen is van egy alak, akit, ha nnncs bájos társasága, talán be sem endegnek ide. Merthogy egy oka van annak, hogy most itt lopja anapot. A vele szemben ülő lány. Aznap találkozott vel, mikor ideérkezett a városba, s azóta azon kevesek egyikévé nőtte ki magát, akiben valamennyire megbízik. Egy utolsó pillantást vet a helyszínre, amjd a lányhoz fordul.*
Na jó, de legközelebb én választok helyet.
*Mondja, s arcáról lerí, hogy máshol is el tudta volna képzelni ezt a találkozót.*

Vendég

*Ahogy betoppan a helyégbe, arca beragyogja a kávézó intim légkörét. Kedves mosollyal az arcán pillant a pult felé a dolgozó pincéreknek, s azok, mintha már jól ismernék köszönnek vissza neki. Lassan, kényelmes léptekkel indul meg az egyik ablak melletti asztalhoz, közben kicsavarja a nyaka köré gondosan feltekert sálját. Mikor az asztalhoz ér, lehúzza fehér kabátjának zippzárját, majd a végig mellette (vagy mögötte) levő férfira tekint.*
-Ez a hely tetszik?
*Kérdi az udvariasság miatt, de nem szivesen ülne másik helyre, ez az asztal az, ahova szinte minden e kávézói emléke köti. És ha azt nézzük, elég kellemes kis hely. A többi asztal kissé zsúfolva helyezkedik el egymás mellett, és ez kicsit távolabb van a nyüzsgéstől. Elszigeteltebb, körülötte a falhoz tolva egy-egy cserepes növény zöldellik, üdítő foltként a kávézó mély, antik szinei között.*
-Ahogy gondolod Baltazar, egyszer te, egyszer én!
*Rákacsint a kávéző vendégeitől kissé elütő stílusú férfire*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A lány kérdésére, azaz, hogy tetszik-e neki a hely vagy sem, a válasz az arcára van írva. Ahogy az idilli kis helyen dolgozó, és fogyasztó idilli kis emberekre tekint, elkezd motoszkálni benne a kisördög, hogy valami polgárpukkasztós ostobasággal törje meg a redet. Ám végül elhesegeti az erre vonatkozó gonoldatait. Bár az nem nagyon hatná meg, ha kidobnák innen, felteszi a lány jóhírének sem tenne túl jót az eset, s az nem hagyja teljesen hidegen. Nem úgy mint sajátja. Húzza még pár percig a száját, ám végül egy beletörődő sóhajjal nyugszik bele a helyzetbe. Hátradől a széken, lábai enyhe terpeszben, egyik kezét hátraveti a támlára, s már el is helyezkedett. A lány szemébe néz, s mikor Aquiel kacsint, halványan elmosolyodik.*
És mivel szolgálhatok a kisahszonynak? Van erhedeti brhazil khávénkh etyenesen áz Ámázonas mellől.
*Próbál piperkőcen affektálva beszélni, s így kérdezi meg a lánytól mit iszik. Bár azt még nem tudja, fizetni miből fog.*
És mondtya csak kisahszony. Volna khedve mesélni egy nemrhég érhkezettnek ahzokról....beh
*unja meg a színjátékot.*
Szóval mesélnél még nekem azokról a helyi mítoszokról? Tudod, nagyon érdekel az ilyesmi.

Vendég

*Már meg sem lepődik, a férfi viselkedésén, mozdulatait pedig csak halványan mosolyogja meg, mintha tetszene neki, az a csekély ellenszegülés a hely szellemével. Tudja, hogy Baltazarnak nem kis erőfeszítésébe kerülhet, hogy elviseli ezt a légkört. Még is ide jöttek, s reméli nem orrol meg emiatt rá Baltazar. Felakaztja a kabátját az egyik közeli fogasra, majd helyetfoglal az asztalnál. Még egyszer körbepillant, amiután figyelmét igyekszik csak a barátja felé öszpontosítani. Ez többé kevésbé sikerül is, hiszen Baltazar egy igen vicces hanglejtéssel lepi meg, amit nem tud nem megkacagni. Így hát széles mosolyra húzza száját, majd halk neszként előtör belőle a nevetés. Kihúzza magát a széken, annak támlájának dől, előkelően (már tulzottan is) felemeli orrát, majd eltorzított hangon két nevetkés között odaszól a másik színészkedőnek*
-Nos kedves Baltazar uraság...
*Eddig bírta, újból kiszabadul belőle a nevetés... Lasan csillapodni kezd a jókedv, és Acquiel mégre rendes hangján is kéres megszólalni*
-Jajj, hagyd abba, hagyd abba!
*Mosolyog még mindig igen kedélyesen asztalpartnerére pillogva. Ekkor érkezik meg a pincér, aki felveszi a rendelést. A lány komolyságot eröltet magára.*
-Egy bögre forró tejet szeretnék, mint mindig!
*Baltazar felé fortídja tekintetét*
-Nos meséljek?
*Megvárja, míg a pincér felveszi a teljes rendelést, majdm iután távozott folytatja*
-Igazából, nagyon nem tudok mit, csak azokat a legendákat és történeteket, amik itt szájról-szájra járnak...

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Mosolya szélesebbre húzódik, mikor látja, hogy elérte célját, megevettette a vele szemben ülőt. Tetszik neki a lány mosolyának önfeledtsége, bája. Kicsit bele is feldkezeik, s álmodozásából csak a pincér érkezte billenti ki. Zavarba is jön rendesen. egyrészt , mert esetleg a lány észrevette elbambulását. El is pirul egy kicsit. Zavarának másik oka a rendelés felvétele.*
~Hm. Nem hiszem, hogy túl olcsó hely lenne.~
*Latolgatja, menni pénz is van nála. Nem akar megszégyenülni a lány előtt.*
~MOst akkor vagy kérek valamit, amit ki tudok fizetni, vagy valamit amit nem. Mindkét esetben látni fogja, hogy egy vasam sincs. talán az első mégis csak jobb.~
*Ezért komoly arccal a pincérre néz, amjd így szól jelentősségteljesen.*
Egy pohár vizet kérek.
*MOndja, mintha éppen most rendelt volna fejedelmi lakomát. Ezután elfordítja a tekintetét, s a felszolgáló távozik. Gyorsan másra tereli a szót.*
Éppen azok a történetek érdekelnének.
*Meghallgatja mit mond erre a lány, majd megkérdezi.*
És mondd csak, Te hiszel bennük?

Vendég

*Azon, hogy kedves asztalpartnere csak egy pohár vizet rendelt, nagyon elcsodálkozik, majd ennek hangot is ad, kisé ráhajolva az asztalra*
-Miért csak egy pohár vizet? Ne csináld már! Én fizetek, nyugodj meg, én hoztalak ide.
*Majd hirtelen eszébe jut, hogy valószinüleg az illem miatt sem engedné, hogy ő fizesen és kiegészíti mondandóját*
-Egyezzünk meg, ha legközelebb találkozunk, akkor te mondod meg hova megyünk, és te is fizetsz!
*Mosolyodik el, majd mintha ujból rákacsintana Baltazarra, de ez épp olyan gyors volt, hogy csak úgy lehetne biztosra tudni, ha rákérdezne az ember...*
-Legalább egy teát kérj, a kedvemért, az felmelegít!
*Halkan hozzáteszi*
-Szivemre venném ha bajod lenne...
*Majd már int is újból a pincérnek, hogy javitson, vagy bővíten a renedelésen. Kényelmesen hátradől a székben, az asztal alatt egyik lábát a másikra helyezi*
-Szóval érdekel a mi városkánk... Ez azt jelenti, hogy itt maradnál? Vagy csak szimpla kivánciság, ne feltételezzek ilyeneket?
*Baltazar utolsó kérdése felett elegánsan átsiklik, és igyekszik kicsit más felé terelni a témát...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Megadóan sóhajt fel.*
Rendben, akkor fizess Te. De nem menekülsz meg. egyszer kíméletlenül én fogok fizetni.
~Addig hátha találok valami melót, vagy rám szakad a bank.~
*Gondolja, s a visszatérő pincérhez így szól.*
Akkor kérek egy csésze teát...izé...gyümölcsteát.
*Mondja, s látszik rajta, hogy nem nagyon ismri ki magát a teafajták erdejében. A pincér arcáról lerí, hogy ezt nem veszi túl jó néven. Valami olyasmit gondolhat, hogy ha nem ismeri a terméket, amit itt árusítanak, miért jön ide? Tekintete az asztalnál ülő lányra siklik, s benne megleli a választ. arcca enyhe féltékenységet árul el, majd távozik. Mikor ismét kettesben maradnak, kap csak az agyához, hogy mit is mondott a lány.*
~A szívére venné, ha bajom esne?...~
*A hízelgő szavakra ismét csak egy pirulással reagál. Nem nagyon szokott hozzá, hogy valaki törődik vele. Pár pillanat, míg rátalál szokásos önmagára, s így szól a lány utolsó szavaira kissé pimaszul.*
Többek között a kíváncsiságomnak köszönhetem,hogy idáig eljutottam. Aki nem kíváncsi a világ dolgaira, ássa el magát. És hogy maradeok-e?...hm...Hát ez attól függ, adnak-e rá okot.
*Utolsó szavai közben egy félmosollya arcán mélyen Aquiel szemébe néz.*

Vendég

*Örömmel hallja, hogy sikerült meggyőznie Baltazart, elégedettségi, újabb mosolyban jelentkezik arcán. Mikor odalép hozzájuk a felszolgáló, barátja rendelne, ám a "gyümölcstea" kategóriában elég széles a választék. Baltazarra pillant, majd a pincérre, aki zemmel láthatóan furcsálja a szemben ülőt...*
~Hm milyen teát, milyen teát...~
*Takankodik magában, majd kiegészíti a rendelést. A pincérsrác kissé még megbámulja Acquilel táraságát majd visszasétál a pulthoz... Figyelme újból csak Baltazaré, kedves mosollyal szól hozzá*
-A citromos menta teájuk nagyon finom, de mondjuk, a többi sem rossz... Mond... Miért pirultál el? Talán meleged van?
*Kérdi a lehető legtermészetesebben, eztán hoszú haját kezdi el bizerélni: arcába lógó fürtjeit hátra tűri, majd az egyik tincsét kezdi el ujjával tekergetni, míg az a túlzott beperdítés következtében mereven kiszabadul ujjának fogságából, s lágyan visszaperdülve újból hajzuhatagába olvad. Változtat eddigi ülésmódján, hátrébb csúszik a székben, egyik kezével az asztal lapjára támaszkodik, így Baltazar felé hajolva.*
-Ássa el magát? Hm másképp fogalmaznék, de egyébként egyet értek veled...
*Az eztán következő szavakra kissé zavarba jön, mégegyszer megmozdul a széken, mintha nem találná a helyét, közben körbe pillant, mintha a felszolgálófiút keresné, talán a rendelések miatt. Csadottan siklatja tekintetét először az asztalra, majd lassan Baltazar szemeihez. Mintha kissé tanácstalan lenne, mintha vívódna, szinte ajkain lehet érezni, hogy nagyon szeretne megszólalni, de a hallható szavak még váratnak magukra. Többször mély lélegzetet vesz, mintha neki akarna kezdeni valaminek, de mindannyiszor csak egy hosszúra nyújtott néma sóhaj lesz belőle. Sárgábarna szemei fogságba estek, a férfi tekintetébe fondtak.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Mintha megállna az idő, úgy vesznek el egymás tekintetében. Nem érzi kínosnak a helyzetet, sőt...Mintha csak örökké tartana a pillanat, s ők már arra lenének ítélve, hogy ebben az édes, szinte idilli állapotban tölrtésk életüket, mikor két csésze landol az asztalon egy savanyú ábrázatú pincér társaságában. A hiretelen jött mozgásra felocsúdik, s menten bíborpír önti el arcát. Furcsa neki az egséz helyzet. Eddigi legkomolyabb kapcsolata pár hónapig tartott, s még annak delén sem élt át ilyen meghiott pillanatot. Nem is beszélve a szokatlan környezetről, és erről a lassan begyepesedő pincérről. Hát csoda, ha az ember kicsit belepirul a helyzetbe? Elkapja tkintetét, s így szól.*
Jól fűtött helység. Egész kimelegedtem.
*Majd a teának szenteli figylemét. Éppen nyúlna a csészérét, s már meg is torpan. Azt várja, hogy egy csésze gőzölgő tea látványa fogadja, ám amit lát az csak egy csésze gőzölgő víz, egy teafilter, néámi cukor, meg egy gerszd citrom.*
Öhm...arról nem volt szó, hogy főzni is kell.
*MOndja, mikor a pincér magukra hagyta őket. Kelletlenül megfogja a teafiltert, s elkezdi mártogatni a vízbe. Mikor már eléggé elszíneződött, beleszór pár cukrot, s végül a citrommal kezd bajlódni. Megfogja két ujja közt, és összenyomja itala felett, minek eredményeképpen pár csepp hullik a teába.*
Mire kikerülök innen, egész kis konyhatündér leszek.
*Azzal a lány italára pillant, s bujkáló mosollyal így szól.*
Már mész is aludni?...Cicám

Vendég

~Hm vajon... Vajon...~
*Tipródik magában, miközben a zöld szemek bűvöletében sodródik. Nem tudja mit tegyen, s azt sem miért reagált ennyire zavarodottan. Eddig is érzett vonzalmat a vele szemben ülő iránt, de nem gondolta volna, hogy egy ilyen kis megjegyzés igy felzaklatja. Egy újabb mély lélegzet, majd egy újabb hosszúra nyújtott sóhaj, amit két csésze és egy pincér érkezése követ. A felszolgáló hang, és a legkisebb hiba nélkül szolgálja ki őket, amit Aqcuiel egy sélmosollyal és egy "köszönömmel" viszonoz. Mikor a felszolgálás befejeződött, Acquiel újra Baltazarra pillant.*
~Vajon mit gondolhat rólam?~
*Eszébe jut az első találkozásuk a diszkóban, a beszélgetés, amit jó pár másik követett...*
~Meg kell hagyni elég furcsa szituáció volt... De fel merte vállalni, hogy bemenjen a diszkóba, és azt is, hogy ide eljöjjön velem...~
*Elsomolyodik, csak úgy magának, arcán pedig halvány pír jelenik meg, közben felbontja a cukrostasakot, aminek tartalmát a forró tejbe önti. Leteszi a bögre mellé a papír, persze miután egész kisdarrabra hajtogatja, majd kavargatni kezdi a folyadékot. Mikor felpillant, mosolya tovább szélesedik Baltazar ügyeskedésén.*
-Főzni?! Ugyan már! Ez csak az izlés miatt van... Hogy olyan teát igyál, amilyet szeretsz. Az izlésednek megfelelőt! Ettől nem leszel konyhatündér, nyugodj meg!
*Megfogja a bögréjét és ajkaihoz emeli. és rákacsint Baltazarra. Épp megízlelné a meleg folyadékot, amikor meghallja a "mész is aludni" kifejezést, ami elmarasztalja a kóstolót. Lejjeb emeli a csészét, és széles mosollyal arcán épp válaszolna valami frappánsat, mikor újból benne marad a szó a "Cicám" hallatán. Mostmár az idóedény újból az asztallapra kerül. Aquiel kezeit pedig az asztal alá rejti, ahol nem láthatóan kezdi el őket tördelni.*
-Mit mondtál, minyáu?!
*Kérdi megdöbbenten, kicsit nehézkes hangon, persze arcáról mindeközben sem fagyott le a mosoly...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

Dehogynem leszek konyhatündér. Ez a másik specialitásom mellett mesterműnek számít. És elhiheted, isteni vajas kenyeret tudok ám csinálni.
*Mondja, miközben végez a teakészítéssel, s kicsit hátrébbdől, hogy jobb rálátása legyen művére. Miután kigyönyörködte magát, kézbe veszi a csészét. Mozdulatai egyáltalán nem elegánsak, úgy markolná meg az ivóedényt mint egy söröskorsót, ám a benne lévő forró folyadék arra készeteti, hogy inkább a fület használja, és ha lehet, minél kevesebb ujjal. Belekortyol a készítményébe.*
~Hm. nem is rossz. Ittam már sokkal rosszabbat is.~
*Ekkor veszi észre, milyen hatást keltett utolsó szava. Kicsit elmosolyodik, majd visszateszi a csészét az asztalra, s enyhén felvont szemöldökkel így szól.*
Jól hallottad.
*Őszintén szólva nem érti a lány meglepetését, ám ha már így alakult, úgy dönt kihoz belőle valamit.*
Tejet iszol, kecses vagy...és most már bajuszod is van.
*Mondja, mikor észrevesz egy lehelletnyi tejet, mely a lány szája szélén maradt. Nem feltűnő, de azért ott van. Néz még Aquielre egy darabig, majd halkan felnevet.*
Mi ezen olyan megdöbbentő?

Vendég

-Hmm minden féle képpen meg akarom kóstolni azt a vajas kenyeret!
*Szol halvány mosollyal az arcán.*
-Azt mondod? Hm végül is van benne valami...
*Gondolkozik el a tények ismeretében. sak aztán koppan le neki, hogy ezek szerint tejbajsza van.*
-Hoppá!
*Emeli a kezét szája elé, majd nyelvével lenyalja a tejet addigi helyéről. Joval "gondtalanabb", mint még az előbb, hiszen akkor olyan területre tévedt a beszélgetésük, amely számára igen ingoványos talaj. Nem volt még igazán hosszú távú kapcsolata... Mindnek idő előtt lett vége, talán nem szerette őket (már mint akkori barátait) annyira mint a balettot. Nos igen, ez a szakma elég kemény dió és sokat követel az emberektől, talán többet, mint bármelyik másik tánc is... De ő szereti, kislánykora óta minden álma, hogy príma balerina lehessen.*
-Ha jobban belegondolok nincs benne semmi megdöbentő, igazad van Baltazar!
*Majd fészkelődik egyet székén, és újból belekortyol a tejbe.*
-Szóval akkor hol is tarottunk, mielőtt erre felé kitértünk?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

Hol is tartottunk?
*Gondolkodik el maga is, annyira belefeledkezett a lányba, és az egész helyzetbe, hogy teljesen kiment a fejéből a beszélgetés korábbi fonala. pár perces gondolkodás után jut csak eszébe.*
Hát persze! A helyi legendáknál tartottunk. Már mesélted korábban, hogy errefelé egyedülálló mondakör épült ki, mleyekben furcsa mód fellelhetők a vérfarasok és a vámírok. Ezek a mondák szokatlanul élénken élnek az emberekben. Hasonlóra csak néhány elszigetelt helynél volt példa. Tudod ez elég érdekes, mert ezek között a szigetek között látszólag csak annyi az összefüggés, hogy mind viszonylag eldugott helyen van, elzárva a külvilágtól, ahol a félelem úgy tűnik gyökeret ereszetett. Tudodez elég érdekes, mert ha felteszem, hogy én egy ilyen lény lennék, és tudnám, hogy létezésem csak mítosz a legtöbb potenciális áldozatomnak, akkor igyekeznék meghúzni magam, és ilyen helyekre menekülnék, hogy létem biztonságban legyen a jóval nagyobb emberi túlerő ellenében. mert ugyan úgy tűnhet, hogy ha létezne egy ilyen szörny, az hatalmas veszélyt jelent mindenkire, valójában, csak nhány áldopzata lehetne, míg elkanák, ha mindenki elfogadná a létezésüket. Így viszont megvan az a fegyverük elünk szemben, hogy ők tudják, hogy mi létezünk, mi viszont nem akarjuk elhinni ugyanezt fordítva. Szóval, ha ezek a lények léteznének, bizony nem szívesen lennék olyan helyen, ahol ők laknak.
*Fejezi be mondnadóját. Beszéd közben aprókat kortyolgat teájából, s mire utolsó mondatát is elmondja, azt tapasztalja, hogy egy csepp sem maradt. Lassan kezdi unni a helyet, ezért így szól Aquielhez.*
MOndd csak nem lenne kedved sétálni egyet? A múltkor találtam egy töik jó helyet itt avárosban. Valami ligetféle.

Vendég

*Teljes figyelemmel issza Baltazar szavait, hol egyer ért vele, hol kevésbé. Nagyokat kortol a meleg tejből, majd arra lesz figyelmes, hogy Baltazar mondológja után, már csak pár korty maradt a csészében.*
-Hm ez finom utalás volt arra, hogy kezd kellemetlen lenni a helyszín?
*Kacsint a férfira, majd felkortyolja a maradék tejet. Int a pincérnek, aki hamarost oda is megy hozzájuk*
-A számlát szeretnénk kérni...
*Mosolyog a pasira, aki még mindig igen furcsán pillant Baltazar felé.*
-Szó, ami szó most hogy visszagondolok nem igazán láttam hozzád hasonló jelenséget ebben a kávézóben még...
*Közelebb hajol Baltazar felé*
-És azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül!
*Kuncog kedvesen, közben megérkezik a pincér a számlával, amit Acquiel ki is fizet.*
-Köszönjük szépen, a visszajáró a tied!
*Szól oda kedvesen a felszolgálóhoz, aki hossza ittartózkodás alatt most először mosolyodik el halványan. Megköszöni és el is illan az asztaltól, egészen egy másikig, ahova frissen érkeztek vendégek.*
-Nos akkor mehetünk?
*Egynesedik fel ültő helyéből, és kabátja felé indul. Felöltözik, majd Megindulnak kifelé... Acquiel közelebb lép barátjához, majd odasúgja neki*
-Minden esetre köszönöm, hogy eljöttél velem ide!

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A helyszín már nem kellemetlen számára. Azon már túl van. Na nem arról van szó, hogy ezennel hivatalos kávéházlátogatóvá vált volna, hanem csak egyszerűen megszokta a helyet. Az viszont biztos, ghogy magától vissza nem jön ide. A megszokás viszont magával hozta az unalmat. És úgy gondolta, hogy egy félhomályban úszó kis liget, ahol bár most tél van, általában sok élet van, mégis csak izgalmasabb, és nem utolsósorban szebb, mint egy unalmas kávézó. Őszintén megörül a pincérnek - ittlétük óta először - de még jobban annak, hogy most már mennek. Fel is kel a székből, megvárja, míg Aquiel felöltözik, addig ő is begombolja kabátját, majd mikor mindketten készen állnak, elhagyják a Kávézót.

Az utcára kilépve kellemteln, ám annál közelibb ismerősbe botik. A hidegbe. Kelletlenül tapsztalja, hogy azóta se lett melegebb, fázósan borzong meg, ahogy haladnak Topolya utcáin. Már nem nagyon van kint senki, így az üres utcán enyhe visszhangot ver, mikor acélbetétes bakancsa nem éppen lágyan érintkezik a földdel. Néhány perces séta után hozzászokik a hideghez, már amennyire lehet, s elérik a ligetet.*
//folyt köv ott//

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Honovere hirtelen távozása után Dzsami még ücsörgött egy kicsit a kávézóban. Eszeágában sem volt kimenni a hidegbe, hiszen még csak egy két perce jött be. Hátradőlve, elgondolkozva szívta cigijét és szemét a havastájon pihentette.
Egyszerre egy igen ismerős alakra lett figyelmes, aki a kávézó előtt sétált el, a mellette elsétáló lányok után meg megfordulva.
Hirtelen vigyorodott el a lány~Max..na és a kocsit meg hol hagyta? csak így gyalog..biztos fogyózik~még a gondolat végén sem volt, és már a kávézó ajtajában állt és a férfi után kiáltott.
Amikor Max megfordult, hirtelen széles mosolyal arcán szaladt oda hozzá, és nyakába ugrott:
-Nagyon rég nem láttalak..kerestelek is, de soha nem voltál otthon..Annyi minden történt, nem is tudom hogy mivel kezdjem-kezdett kisebb monológba, ahogy visszamentek a kávézóba és leültek.
Ekkor jutott eszébe hogy igazából nem is mesélhet el semmit. Amit a koleszben történtek,arról nem beszélhet, mert Nat megkérte rá..Carlost talán egészségesebb nem elmondani, és nem is akarta hogy Max erről tudomást szerezzen..így hirtelen elakadt egy pár szóra, kissé zavarba jött, de aztán belekezdett...ha már ilyen lelkesedéssel indított, muszáj mondania valamit.
-Hát....ööö..például, találkoztam megint azzal a vámpírral, tudod Gabriellel,meg...hát kölcsönvettem a vadászkésedet...-Erre Max feje mintha egy kicsit..eltorzult volna, így Dzsami nem is fejezte be a mondtatot.

Vendég

Meglepődött, mikor a lány csakúgy a nyakába ugrott, de azért örült is neki. Magához szorította, beszívta dús, fekete, hullámzó haja illatát, és kicsit tartotta Dzsamit, majd letette a földre, és bementek a kávézóba.Épp odajött hozzájuk a pincér, amikor Max vette le a kabátját. A zakója kissé szétnyílt, és így láthatóvá vált a pisztoly, amitől a pincér szemei kissé elkerekedtek, de átlaghoz képest igen gyorsan úrrá lett idegességén, és felvette a rendelést.
-A hölgynek egy forró csokit, ha jólsejtem, nekem pedig egy bécsi kávét.Köszönöm-mondta, majd magában megjegyezte.
~Hidegvérű csavinyák,jó személyzet lenne.Hmm, megveszem ezt a helyet. Ahogy hazaérek, szólok Jean-Lucnak, hogy készítsen egy szerződést, éspersze majd hozza magával mindkét apróbetűs részt.Majd odafordult a lányhoz:
-Szóval, Jinny-bébi, melyik késemet vetted el? Amúgy nem zavar a dolog, nyugodtan kölcsönvehetsz onnan bármit. Na, térjünk rá a fontosabb dolgokra. Hol is voltál ezalatt a pár nap alatt?-kérdezte, de abbahagyta a beszélgetést, mikor a pincér kihozta a rendelt italokat. Látta a csavinyákon, hogy erős akaraterővel rendelkezhet, mert a keze egyszer sem remegett meg, és ugyanolyan szívélyes maradt, mint ha rendes, fegyvertelen vendégek lettek volna.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Megkönnyebbűlve látta, hogy Max egész nyugodtan veszi, hogy szó nélkül elvett egy kést.
-Azt a..nem tudom..amelyik fekete tokban volt..egyszerű vadászkés. Azért kellett mert a szablyáim én bolond benn hagytam-itt elakadt egy lélegzett vételnyi időre és pillanatok alatt próbálta szétválasztani azokat a dolgokat, amiket elmesélhet és amelyekről nem szabad beszélnie. Avégén úgy határozott, hogy a koleszről nyugodtan mondhat bármit, a határt pedig a könyvár létezésénél húzta meg. Arról már nem ejtett szót.
-Szóval a koleszben hagytam..ott találkoztam Nattal a tűzoltóval, aki munkát fog nekem adni. És mellesleg ő is vadász, de ezt mindjárt elmesélem. Szóval, így hamarosan el is jöhetek tőled..-mondta, habár nagyon szívesen maradt volna Maxnél. Vele valahogy élvezetesek voltak az esték, sohasem unatkoztak, és inkább lakott volna tobább vele, minthogy elköltözzon egy üres lakásba.
Miután megitták a kátét és a forró csokit Dzsami megkérdezte Maxet, hogy nem mennek e haza. Későre járt, és a beszélgetést is szívesebben folytatta volna otthon csendben és nyugalomban. Nem is beszélve arról, hogy amiket a kollégiumról szeretett volna mesélni Maxnek, is inkább mondta négyszemközt el,mint egy nyilvános helyen, ahol bárki meghallhatja.

Vendég

Max lassan itta a cappuccinoját, miközben hallgatta Dzsamit. Mikor elmesélte,hogy elvette az egyik kését, széles vigyor ömlött szét az arcán:
-Nagyon örülök inkább, hogy vittél magaddal valami fegyvert. Ha akarod, adok komolyabbat is, akár lőfegyvert is, ha értesz hozzá. -majd figyelte tovább Dzsamilát. Elmerengett, hogy milyen csodásak a szemei, a mellei..., majd észbe kapott, és próbált úgy tenni, mint aki nem kigúvadt szemekkel nézte a lány bájait.
-A kollégiumban voltál? Mit kerestél ott? És hol aludtál? Vagyis kinél?-kezdte magát idegesen érezni. Jinny-bébi csakúgy elmegy otthonról, ésannyit sem mondott, hogy vazze köcösg, nem megyek haza pár napig. Ez azért rosszul érintette.
-És hogyhogy az a ficsúr is vadász?? Mi van?-majd felhörpintette maradék italát, fizetett, és felállt az asztal mellől.
-Akkor menjünk hozzám-mondta.

//folyt. az utcán//

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A kávézóban jó melegfogatta őket.A finom kávé ás sütemények illata bejutott orrukba.Leűlve Sue bocsánatotkért.
-Semmi baj.Én is szoktam futni,csak mostanában kevesebbszer.Egyébként most éppen szbadságon vagyok itt Topolyában.A katonaságnál szolgállok,és most szabadságomat töltöm itt.-mondta és megkapták a kakaójukat is.Karolina kifizette ketőjük adagját.
-Nagyon jól futsz.Jólenne ha együtt futnánk naponta.Legalább edzésben maradok,és talánlesz egy új barátom is.-mondta.Majd beleittak a kakaóba.
-És te ha megkérdezhetem mióta élsz Topolyában?És mive foglalkozol?-érdeklődött.~kedves lány.És igen izmos is.~gondolta magában.

Vendég

- Én egyetemista vagyok. Preventív gyógyászatot tanulok, de nem itt Topolyában, hanem a Yale-en. Tudod én Kanadából, származom. Igaz most halasztok egy évet, mert volt egy kis.. hm… egészségügyi problémám.
Sue nem tért ki rá, hogy bár ösztöndíjas volt az egyetemen, miért hagyta ott. Szerette, amit tanult, folytatni is akarta, de most a félelmei csapdájában nem tudott a tanulásra gondolni. Talán majd jövőre. Van meg egy kis félretett pénze, abból eléldegélhet egy ideig, még ha kicsit szerényen is.
Csinos nő ült vele szemben. Furcsa, hogy katona, de mert látott már furcsábbat, és mindenkinek élnie kell valamiből, nem akadt fent sokáig rajta.
- Hogy lesz egy nő katona? – kérdezte Sue. Tényleg kíváncsi volt, mert ezt az a hivatás, amit mindenki a férfiak hivatásának gondol.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Apám ezredes volt,és van egy bátyám is.Apám őt akarta katonának,de kútbafúlt a terve,mert bátyám elment máshova,Londonba tanúlni,és nemtudták besorozni.Én válaltam,mert davoltam a fegyverekért,és mindíg katonás fílmeket néztem.Apám kipróbált,és sikeresen átmentem a kiképzésen.És volt pár haverom is a seregben,de ők nembírták.Apám büszke lett rám.Bátyám hazatért orvosként,én meg csal egyörmesteri rangotmutattam fel.Kicsit piszkál még érte.-és ivott.
-Szerintem a családtól függ.De sokat kellet érte tanúlnom is.Én is egyetemet végeztem,mint te.De anyám meg táncosnőtakart belőllem.-tette hozzá.
*Majd kicsit észbekapott.
-Szólj ha untatlak.