Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover figyeli az elalélt nőt.
~Tehát még emlékszik a hangomra.Hízelgő ennyi idő után.
Gondolja és arca ördögi mosolyra húzódik mikor a férfi a távozást említette.Fejét nemlegesen ingatva így szólt.
-Nem barátom.Nem mész te sehová.Ez a szegény teremtés a végén úgyis olyanba keverne ami az életedbe kerülne.Hidd el ami következik megáltoztatja majd a véleményed erről a lányról is és magáról a világról is.
Majd közelebb lépett és láthatóvá vált éppen sárgán izzó színe.Már készen ált a támadásra de a nőnek nem eshetett baja.Ezért egy gyors mozdulattal állon ütötte a férfit és könnyedén kikapta karjaiból a lányt.Mindezt olyan gyorsan ahogyan csak tudta úgy hogy kárt nem tett benne.Egy ugrással egy fa tövébe ért és ott lefektette a lányt majd intett a ködben Millának aki a férfi számára eddig láthatatlan volt hogy vigyázzon a nőre.A férfi azonnal Honover irányába rohant hogy megmenthesse a nőt de honover megelőzte ezt.Egy ugrással mögötte termett és hátulról lefogta mindkét kezét.
-Nyugalom barátom.Innen nincs más kiút...
Mondta félelmet keltő hangon és érete ahogy fickó szabadulni próbál minden erejével de ő mégis játszi könnyedséggel tartotta fogva.Szemei felvillantak és amint a férfi egyik irányba döntötte fejét kivillantak tűhegyes fogai is.Kapva az alkalmon fogait a férfi nyakába mélyesztette aki ettől azonnal megdermedt.A vírus lassan utat talált magának az ereken keresztül és bőszen formálta át a férfi sejtjeit.Mikor Honover végzett eleresztette a férfit aki térdre borult.Iszonyú fálydalom járta át testét és Honover tudta hamarosan eszméletét veszti.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy a férfi közeledett egyre nőttt benne a feszültség. Elég kilátástalan helyzetbe került, mivel mindkét karját lefoglalta, hogy ne engedje leesni a földre Aquielt. nem tehet mást, mint hátrál, ám a kalapos hamar beéri. Egy ütést érez állán, melynek következtében hátrahanyatlik, s elengedi a karjaiban tartott lányt. "Szerencsére" a másik elkapja, s biztonságba helyezi. Már amennyire biztonsának lehet azt nevezni. nem hagyja annyiban a dolgot, menne Aquiel után, hogy megmentse, ám úgy tűnik hatalmasabb erőkkel kezdett ki. A férfi mozgását nem is tudja követni, csak azt érzi, hogy hátrafogja karjait, s szúró fájdalmat tapasztal nyakában. Ekkor valami furcsa dolog történik. bár az egész szituáció furcsa, mert hát ki hallott már olyat, hogy valakit nyakon harapnak, most a furcsaság belülről indul ki. Változást érez. Szörnyű változást. Olyan, mintha a belsejében lángra lobbant volna valami, s tűzzé változtatta volna egész testét. A kíntól felordít, s mikor a férfi szorítása enged, a földre rogyik. szörnyű kínok közt vergődik, a fájdalomtól kezd homályosulni látása. Utolsó erejével feltekint, s látja, amint Aquiel ott fekszik ájultan egy fa tövében.*
~Hát nem sikerült megmentenem.~
*Gondolja, majd a fájdalomtól ájultan esik össze.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Ámulva nézi Honovere gyorsaságát és amikor a lányt leteszi és szól neki odalép hozzá a fa tövébe és figyeli a további eseményeket. A férfi megpróbálja a lány felé venni az irányt de Honovere elkapja és hátratekeri a kezét aztán belemélyeszti fogát a férfi nyakába. Meglepetten és borzadva nézi a kínt amit átél a változás során és töprengve figyeli az eseményeket.*
~Velem is így történt ez? Furcsa, de nem emlékszem szinte semmire az átváltozásommal kapcsolatban. Más így nézni a dolgokat mint átélni.~
*Amikor a fiú abbahagyta a szenvedést és elájult a fájdalomtól Honovere felé fordult*
-És most mi lessz vele?-
*Lenézett a lábánál fekvő lányra aki nem mozdult. Az ő ájulása fájdalommentes és nyugodt volt. Talán irígyelheti is a fiú.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover odavitte az ájult férfit a nő mellé.
-Nos itt nem hagyhatjuk őket...
Mondta és elgondolkodott.Majd észrevett egy apró tárcát a földön.A lányé ehetett.Felvette és belepillantott.
~Bingo.
Kivett egy kis kártyát és elolvasta gondosan.
-hmm...Nos Aquiel Lander...A nő lakására visszük őket.Ott biztonságos lesz számukra.Majd később még felkeresem.
Felkapta a férfit vállára és könnyedén emelte fel másik karjával a nőt is.Hálát adott az égnek az ajándékul kapott erőért.Így könnyedén boldogult.
-Szerencsére ismerem a címet.Ideje indulni.Míg fel nem száll a köd addig nem keltünk feltünést.Most kjell mennünk.
Mondja határozottan és elindul egy bizonyos irányba kifelé a ligatből.Igyekezett a néptelenebb utcákat választani ezérthát nem a főútra vezető ösvényen indult el.
Lassan kiértek a ligetből Milla szorosan követte Honovert aki közben elmesélte neki hogy a nőt már ismeri és tudja hogy ha van egy cvsöpp esze felkeresi majd Gastrolt.A férfit azzonban még meg kell látogatnia nehogy baja származzon ebből az egészből.

/folytatás utca/

Vendég

Egy kislány poroszkál az éji homályban. Kedves arcának bájos vonásait mintha a halál leple borította volna be. Csak szomorú szemeinek tompa fénye jelzi, hogy a megviselt, beteg kis test életben van. Csendesen halad előre a különböző növények között, csupán az avar zizegése jelzi merre jár. Lassan elér egy padot és bágyadtan lerogy rá. Nem tudja mi történik, hogy mi lesz vele. Oldalra hajlik, fejecskéjét a padon pihenteti. Nem vesz tudomást a külvilágról, talán nem is tudna. Szemét lehunyja, füleire sikító csend ereszkedik. Így oldalra dőlve, halkan zihálva, félve, fázva találja őt az álom.

Vendég

Habar cudar hideg volt, mar nem ereztem. Azaz nem zavart. Tudtam, hogy hideg van, es ki is hult a testem, nem erdekelt. Egy padon ultem. Az utolso szivaromat pofekeltem el. A parazs tuze hitette el velem, hogy letezik meg meleg a vilagon. Elgondolkodtam a napon. Vancha jo gyerek. Odaadta nekem ami jar. A not es a penzt is. Akarom mondani a nomet es a penzemet is. Egyszoval nincs harag. Reszemrol legalabb is. Hogy o haragszik-e? Nos ugy voltam vele mint a hideggel.
A szemkozti padhoz odabotorkalt egy gyerek. Megdobbentem, hogy lehet, hogy telen egyedul, rossz emberekkel , es megrosszabb nem emberekkel teli varosban ejnek evadjan mit korical egyedul. Sotetben voltam, nekem nem igazan kellett feny. Ami volt nekem eleg volt, de o nem latott meg. Lassan eloredoltem es a konyokommel megtamaszkodtam a terdemen. Hihetetlen, de lefekudt a masik padra. Emberek, nem latja ezt senki? Minusz nemtudommennyi a homerseklet. Miert pont egy vampirnak kell ezt latnia? Na mindegy. Eltapostam a szivaromat, es odalepkedtem a kislanyhoz. Csak nem hagyhatom itt.

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin sétált a ligetben.Éppen egy kis tavas részen járt,amikor egy ismerős arcot vélt felfedezni az egyik padnál.Mintha látta volna valahol.Odaérve egy kislányt is meglátott aludni a padon.
-Elnézést segíthetek?-kérdezte Charloshoz lépve,mikor valami furát éreztem.~Ez vámpír.~fogalmazódott meg a fejében.De a gyerek át hűlt teste jobban agasztotta Ketrint.Levette vastag kabátját,és ráterítette az alvó gyermek testére.
-Magáé a gyerek?-kérdezte.

Vendég

*Arte remegve fekszik a padon. Láza van és ettől kis teste szabályos időközönként összerándul.*
~Álmodik. És ebben az álomban nem tarka, csillogó tündérek szerepelnek, hanem egy hatalmas bestia, ami csak rá vadászik. Reszketve szalad álombéli városromok között menekülve a szörny elől, de az egyre közelebb és közelebb ér hozzá. ~
*Teste újra összerándul, egy pillanatra kinyílik a szeme, de nem lát maga körül semmit és senkit. Végtelen, áthatolhatalannak tűnő sötétség telepedett mellé. *
~Nem bír felébredni az álomból. Egy újabb rándulás és összeesik. A szörny eléri őt, de ekkor megszűnik a lázálom és ő kába eszméletlenségbe zuhan.~
*Teljesen átfagyott, a hideg úgy szorongatja tüdejét, hogy lélegezni is alig bír.
Ekkor viszont távoli hangfoszlányok jutnak el hozzá. Próbál megkapaszkodni bennük, de nem képes tudatára ébredni. Ott fekszik tovább a padon tehetelen öntudatlanságban mit sem tudva róla, hogy valaki ráterítette kabátját.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*ketrin figyelve a gyereket felemelte annak testét,és a padra űlve a karjaiba fogta.És táskéjában kutatott egy pcit,és elővett egy lázcsökentőt,meg egy kis meleg teát,mej kedvenc termoszában hordott.Gyorsan lenyelette a gyerekkel,és megfogta a homlokát.~Nem lesz ez így jó.gondolta,és a vámpírhoz fordúlt.
-Nemleszbaj,ha magamal viszem?Mégis bagyob biztonágban lenne mint nállad.-és felálva elment a kolesz felé.A kislány nagyon rosszul volt.Teljesen át volt fagva.Ketrin nemfázott,mert megszokta a hideget.Már a kolesz előtt voltak,mikor a kislány kinyitotta picit a szemeit.-Nyugi nemlesz baj.-és bementek az épületbe.

Vendég

Vendég

Nat mosolyogva nézett Furiára, de mikor a lány rákérdezett, minek neki a fegyver, szemeit elhomályosította a bűntudat és a szomorúság.
-Kellenek, mert nekem nincsen se gyorsaságom, se erőm, nincsenek természetes fegyvereim,mint...-akarta volna mondani,mint neked,de ehelyett nyelt egyet és azt mondta-mint a természetfeletti lényeknek. Én csak a fegyverekben és az eszemben bízhatok.Meg a megérzéseimben-kuncogott.Beértek a liget fái közé, és kéz a kézben sétálgattak.
-Igen, nehéz mestert találni, és szerintem sincsen itt olyan, aki tudná ennek a menetét, de máshol biztos van valaki. Lennie kell.-ezt olyan határozottan és meggyőzően mondta, hogy aki hallotta,tudta, értelmetlen lenne ellentmondani neki.
-És ha találok ilyet,akkor megpróbálom veledösszehozni. Ez az én kis tervem,amire van is esély, főleg, ha...
~Basszus, farkas~síkított fejében a Hang élesen. Megpördült, és ekkor egy nagyobb fa törzse mögül egy halkan kacagó nőlépett elő. Nem volt különösebben izmos alkatú, normális ruhák voltak rajta, a haja sem volt csapzott, egyedül kissé éhesen villanó szemei lehettek furcsák a szemlélődőnek. Megszólította őket:
-Szép estét, vacsorák!! Nem kell elfutni, értelmetlen. Ígérem,gyorsan öllek majd meg titeket-nevetett fel.
Nat lassan mosolyra húzta a száját.~szóval nem ismert felminket. Akkor nem lehet valami erős, nem is érzek felőle nagy kisugárzást~fejében a Hang veszettül üvöltött. Nat lassan előhúzta szép, hosszú, keskeny pengéjű toledói rapírját, és visszavigyorgott a nőre:
-Rossz este ez a táplálkozásra, farkas!-mondta,és most először látta, hogy a nő szemében kisebb félelem csillan.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Mosolyogva hallgatta Natot és csodálkozott elhatározásán. Talán tényleg hitt benne hogy talál ilyen mestert. Örült annak hogy így hitt a dologban. Bár kissé kellemetlenül érte hogy természettfelettinek nevezte, de ez így van. Majdnem gondolataiba merült, amikor látta Nat furcsa reakcióját. Először nem értette, de aztán látta hogy egy nő jön elő és kajánul mosolyog. Végképp meglepődött amikor azt mondta hogy meg akarja enni őket. Hirtelen nem is értette az egészet, de amikor megértette a dolgot hangosan, majdhogynem fülsértően elkezdett kacagni. Furcsa, hátborzongató hangszíne volt. Nem tudta pontosan miért is kezdett el veszettül nevetni. Talán a fájdalom és csalódottság vagy a helyzet morbiditása miatt. De legfőképpen mert éhes volt. Nem is emlékezett mikor ivott utoljára vért. Szeme sejtelmes fényben csillant és egy ragadozó éhségével kezdte nézegetni a nőt. Nevetésétől meglepődött a nő, főleg miután Nat sem ijedősen viselkedett. Rossz prédát választott a farkas ma este és ezzel kezdett tisztában lenni.*

Vendég

A nő kezdett egyre bizonytalanabbul nézni rájuk, még egy lépést is hátrált, de hamar visszanyerte önuralmát teste felett,és eléggé fellengzősen megszólalt.
-Nem akartok ti semmit,nyomorultak. Ne nehezítsétek meg a dolgomat.-azzal kimeresztette karmait és nekiktámadt sebesen. Valahogy nem akaródzott benne tudatosulni az a tény, hogy a vacsorának szánt páros nem meglepődött, megijedt, és sikoltozott, mint ahogy azt várta volna,hanem teljesen nyugodtan várták, hogymit lép, majd ellentámadásba lendültek.
-------------------------------------------------------------------------------------
Nat előkapta a tőrét is,majd vívóállásba helyezkedett.Mikor a nő nekikugrott, nem lépett félre, nem hajolt el, hanem egyszerűen csak a farkas felé döfött a kardjával. Érezte, amint felszakítja annak testét kardjával, és ekkor tőrét is belevágta, majd egy csavarintással szabadította ki, jól elmélyítve a sebet a nő testén. Szeme sarkából látta, Furia sem tétlenkedik.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Furia mérgesen hallgatta a nő szavait, majd gúnyosan megszólalt.*
-Nyomorultak? Nem is tudod mennyire igazad van.-
*Majd egy fintor kíséretében megvillantotta fogait és éppen támadni kédzült, amikor a nő megelőzte és Nathan felé ugrott. Hirtelen meglepődött és meg is rémült egy kicsit, hogy mi lessz most. Magát nem féltette, talán megváltásnak gondolta a halált, de a fiút féltette, még ha tudta is hogy erősebb nála. Majd mikor látta hogy leszúrta a farkast, szája mosolyra húzódott, de hirtelen el is öntötte a düh. A nő éppen ellökte magát tőle hogy kihúzza magát a kardból, bár Nat nem nagyon engedte egy nagy lökéssel távolabb ugrott. Arca meglepettnek tűnt, de nem foglalkozott sebével. Viszont Furia egyre jobban érezte hogy nem bír magával a vér láttán. És az illata olyan émejítően édes volt. Szemfogai megnőttek, mintha már vérhez értek volna és elkezdett lassan közeledni a nő felé. Viszont most őt akarta leteperni, de ő gyorsan félreugrott és emberfeletti gyorsasággal elkapta a vállát és belemélyesztette fogait. A vér sűrű édes íze tódult szájába és ő kéjes nyögésekkel nyelte. Ez volt a hibája, hogy hagyta elvonni figyelmét. Hirtelen megfogta a kezét a farkas és eldobta, erre ő egy fának esett. Még mindig kábult volt a vértől, de érezte sikerült egy nagyobb adagot kiszívnia belőle.*
~Talán ez legyengíti.~

Vendég

Nat elképedt,mikor a nő leugrott a kardról. Teljesen átszúrta, és mintha meg se kottyant volna a farkasnak. Majd Furia olyat tett,amit Nat álmában se képzelt volna. Vérben forgó szemekkel, kieresztett agyarakkal elindult a nő felé. A vérfarkas hirtelen nekitámadt, ám a lány már-már született eleganciával és kecsességel kitért előle, majd hirtelen a neki háttalálló farkashoz lépett, és belemélyesztette fogait. Nat még soha nem látott ennyire nyíltan vámpírt táplálkozni, és egy pillanatra le is merevedett. Nem tudta,miért,és hogyan, de hihetetlen módon kiélesedtek érzékei. Szinte hallotta a Furia torkából felszakadó kéjes nyögéseket,amiket a táplálkozás mámora idézett elő. Érezte a vérfarkas félelmétés riadtságát, mely szinte bőrén keresztül párologva, utat talált orrához. Hallotta a hatalmas kortyokat,amint végiggurulnak a lány torkán. Egy pillanatra befogta fülét, behunyta szemét, és némán ordított.Teljesen új helyzetbe került. Ilyet még sohasem tapasztalt. Gyengeségét egyikük sem látta.Arra eszmélt fel, hogy a farkas egy vadállatias morranás kíséretében hátranyúlt, és eldobta Furiát,aki egy közeli fa hóval borított törzsének repült, és elterült a fagyott földön. Ekkor szinte nyugtató balzsam hatásával felérő érzés kerítette hatalmába. A Hang megszólalt bensőjében, és most minden eddigi alkalomnál tisztábban hallotta. Az idő szinte megállt körülöttük.Nat oldalra nézett, és meglátott egy fiatal, törékeny alkatú barna hajú nőt, aki jó alaposan be volt bugyolálva ruhákba.Ez nem is lehetett meglepő, hiszen piszkos hideg volt. A nő felállt a közeli padról, és elindult felé. Arcán földön túli nyugalom és béke érzete honolt. Mikor pár lépésre volt csak tőle,megszólalt. A Hang szólalt meg.
-Most sebezhető a vérfarkas, Nathan. Ha jó helyen tudod megszúrni, nem fog tudni mit csinálni. Most veled leszek, ott leszek a karodban.-mondta, majd odalépett hozzá, és kezével megérintette arcát. Hihetetlen békesség és melegség áradt szét benne, de csak egy pillanatig tartott. A következőben már sehol sem volt az éteri teremtés, és az idő is a megszokott sebességgel haladt tovább. Nat feleszmélt, odalépett a neki háttaltérdeplőfarkashoz, és egy határozott, hatalmas szúrással szinte felnyársalta. Elképesztően könnyen ment neki, szinte nem érzett semmiféle ellenállást. A farkas néma sikolyra nyitotta pofáját,de megmozdulni képtelen volt a pokoli fájdalomtól.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor magához tért kábultságából látta hogy Nathan a farkasnak ront és átszúrja a testét a kardjával. Meglepte hogy ennyire legyengült a farkas hogy még védekezni sem tudott. Mély sikoly szerű morgás tört fel a torkából és mozdulni sem bírt a fájdalomtól. Kissé tétovázott, hogy mit tegyen, de mivel egyetlen fegyvere csak a foga volt és félt hogy újra erőre kap, elindult feléjük. A farkas vére hatalmas erővel ruházta fel. Több volt emberi vérnél és émelyítőbb is volt számára. Így szinte észre sem vette milyen gyorsan ott termett a nő mögött. Nem merte szemét a fiúra emelni, mert nem éppen szép látvány volt amire készült. Lassan lehajolt és a nyakába mélyesztette fogait. Tódult a vér a szájába és ismét azt az elragadtatást érezte, mint pár percel ezelőtt. Egész teste beleremegett a csodás érzésbe ami magával ragadta. Hallotta a szíve ritmusát a vér lüktetését az ereiben ami egyre halkabb és gyengébb volt. Egy pillanatra úgy érezte magával ragadja őt is a halálba. Mintha hívta volna magával egy jobb helyre, ahol talán ő is nyugalmat lel. Hirtelen elszakította magát a farkastól egy nyögés kíséretében. Valahogy úgy gondolta valami furcsa érzés kötötte hozzá. Talán együttérzés vagy sajnálat, szeretet. Nem értette ezt és nem is akarta érezni. Megfogta a haláltusját vívó nő fejét és egy gyors csavarintással eltöre a nyakát. A test elernyedt és már csak Nathan kardja tartotta. Lehajolt hozzá és egy csókot nyomott a szemére.*
~Nyugodj békében.~

Vendég

Furia odalépett a leszúrt,mozdulni képtelen farkashoz, és elkezdte inni a vérét. Nathan fintorral az arcán félrefordult, de aztán kényszerítette magát, hogy nézzen oda:
~Figyeld meg jól, Nathan. Nézd, hogy táplálkozik a sötétség egyik gyermeke a düh leányából. Nézd, és tanulj. Lásd meg, mennyire sebezhető ilyenkor egy vámpír~gondolta, de ugyanakkor a Hang is elmondta ezeket a fejében. Örömhullám söpört végig rajta, hogy most hamarabb jött rá valamire, minthogy a Hang elmondta volna neki. Nézte Furiát, és lelkében valami kezdett nagyon elpattanni. Valami, amit már csak a szeretet, és igen, a sajnálat szálai kötöttek hozzá.
~Ez lett Furiából. Egy vérivó. De erről nem ő tehet. Nem, erről a vezérük tehet. Az már menthetetlen. De Furia még menthető. Tudom.Érzem. Remélem~gondolkodott, mikor a lány hirtelen abbahagyta az ivást, és kitörte a farkas nyakát. Majd a földre omló test szemére lehelt egy lágy csókot, és Nat meglepettségére, Furia szemében gyászt látott. Mikor a lány ránézett, leengedte a földre kardját, odalépett hozzá, és átölelte, szorosan magához. Majd a fülébe súgta:
-Láttam a fájdalmat és gyászt a szemedben, és megértelek. Tudom, milyen dolog ölni szükségből. És hidd el, lehet hogy morbidnak hangzik, amit mondok,de örülök, hogy ezt láttam a szemedben, és nem mást...nem éhséget-mondta neki, majd megfogta kezeivel arcát, szemébe nézett, és csókot adott homlokára. Szemével sugározta neki megértését, együttérzését. Majd hátralépett, felvette kardját, megtörölte a farkas ruhájában, visszadugta a hüvelybe, és kabátját összehúzta magán.
-Valamit ki kéne találni, hogymit csináljunk a hullával. Itt csak nem hagyhatjuk-mondta fáradtan,majd rágyújtott egy cigire, és most először nézett körül a támadás óta a ligetben. Eddig nem is gondolkodott el azon, mi van, ha bárki szemtanúja lenne ennek a kis közjátéknak. Hihetetlen szerencséjükvolt. Ilyen kései órán már senki sem járt errefelé. Nat tudta viszont, ez nem lesz mindig így.
~Ezentúl óvatosabbnak kell lennünk. Sokkal óvatosabbnak. Nekem is, Furiának is, és a többi vadásznak is.~gondolta, majd mélyet szívott cigijéből, és gondolkodva kifújta a füstöt.
-Na kedves, valami ötlet, mit csináljunk a hullával?-kérdezte kissé fátyolos hangon.Krákogott egyet, nyelt, majd ismét cigijébe szívott.
-Esetleg elvehetnénk a pénzét, kissé megszúrkálhatnánk egy késsel, és akkor talán el tudjuk hitetni a zsarukkal majd mikor megtalálják, hogy rablógyilkosság áldozata lett. Sajnos ez itt topolyában mostanában korántsem ritka eset.-tette hozzá szomorkás hangon-Tegyük be a hullát valami nagy bokor alá.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*A sötét ligetben Vancha senkit nem látott.Most,hogy megérkezett ide újra nem volt célja.Egy jó darabig sétált a köves úton és a környezetét nézte.Végül úgy döntött,hogy leül egy kicsit.Egy lelakkozott fa padhoz sétált és helyet foglalt rajta.*
~Jól érzem magam itt a Vércsepp Ligetben.Csendes,nyugodt hely.Semmi sem zavar általában.~
*A szél egy kicsit megerősödött és a fák,halk zizegő hangot kezdtek adni.Kicsit olyan volt mint a légy zümmögése.A szél hatására a felhők hasonlóan mint amikor a raktárépületben volt eltakarták a holdat és a ligetre sötétség borult.Ez Vanchát nem zavarta.Sőt még örült is neki.Így végképp csendes lett a park.*

Vendég

*Ginger a munka végeztével kis sétára indult, majd úgy döntött ellátogat a helyi Ligetbe is. Most némán álldogál az egyik nyárfa sötét törzsének dőlve és nézi a szinte tapintató nyugalmat. Azon kezd el töprengeni, hogy vajon Carlos valóban két percig fog-e beszélgetni a Herceggel. Ezt ígérte neki, de nem venne rá mérget hogy ez így is lesz.*
~Velem mindig csak egy-két percig beszélt, magamból indultam ki. De mivel a főnök eddig nem jelent meg az Atya színe előtt, ezért lehet hogy ez a beszélgetés kínosan hosszúra nyúlik...~ *Szőke fürtjeit kisimítja az arcából, amit egy gyors fuvallat vetett szemei elé.*
~De ugyan ki vagyok én, hogy pátyolgassam és féltsem? Ígyis a kelleténél többet foglalkozom vele gondolatban. Vámpírként meg tudja magát védeni sokmindentől, de ő is tehetlen az Ősatyával szemben, akárcsak a többi vámpír a városban. Én választotam, inkább meghúzom magam amennyire csak tudom, de nem fogok vagánykodni a mivoltommal meg mással sem nagyon, ha tehetem.~ *Egyetlen könnyed mozdulatt ellöki magát a fától és sétálni kezd a Vércsepp Ligetben. Lassan, nyugodtan...*

Vendég

*Az egyik fa mögül kipillantva észreveszi Vancha-t aki egy padon időzik. Átfut a fején hogy odamegy hozzá és köszönti, de elbizonytalanodik. Bár Carlos mellett döntött, de ettől még nem lett sokkal kevésébé szimpatikusabb neki a fiú. Úgy dönt, még egy kicsit hagyta telni az időt és továbbsétál. Hamar megunja a sétálgatást itt, inkább visszamegy a Liget bejáratához és máris a város utcáit rója.*

Vendég

Elér egy park bejáratához, aminek kovácsoltvas bejárati kapuja felé régies, szép betűkkel van felírva:"Vércsepp Liget".
~Milyen találó~gondolja, és széles mosolyra húzza a száját.
Lassan besétál, lábai alatt ropog a hó. Mélyen beszívja a téli hideg, csípős levegőt.Élvezi,hogy újra tudja élvezni ezeket az apró csodáit a létnek. Lassan elindul befelé, a megtisztított kis ösvényeket használva, amikor arra lesz figyelmes, hogy messze az egyik padon egy fiatal férfi ül. Kiterjeszti érzékeit, és elmosolyodik.
~No lám, egy vértestvér. Ez gyorsan menni fog~gondolja, és egyenesen az idegen Ifjú felé veszi útját. Mikor odaér, megszólítja karcos, férfias hangján.
-Szép estét, fiatalember! Csatlakozhatok az elmélkedésben?-kérdezte ártatlanul. Még arra is figyelt, hogy szájából bodorogva törjön elő a párás lehelet.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Amíg gondolkodik halkan roppan mögötte a hó,de amikor odanéz azt látja,hogy Ginger megy ki a ligetből.*
~Pedig jó lett volna beszélni vele.~
*Éppen kezd újra elmerülni a vámpírlétében oly sokszor bekövetkező magányos elmélkedésbe amikor a kapu újra nyikorog.Az érkező felé tekint és meglepődve veszi észre,hogy az felé tart és megszólítja.*
-Igen.Persze.Örülnék.
~Valami furcsa benne.Mintha direkt lélegezne úgy ahogy.Egyenlőre semmi nagyobb különösséget nem találok rajta,de azért egy kicsit figyelem.~
*Közbe az idegen leült a padra Vancha mellé*
-Üdvözlöm.Vancha March vagyok.Kihez van szerencsém?

Vendég

Lükurgosz élénken figyeli a férfit. Látja rajta, nem olyan régen lehet vámpír, hiszen annyira emberi még minden mozdulata.
~Milyen régen voltam én is ilyen~gondolkodik magában.
Majd mosolygós szemeivel a férfire néz, és felé nyújtja kezét.
-Szép estét, March Úr! Örülök hogy nem zavarom. Az én nevem Lükurgosz!-mosolya még szélesebb lesz.
~Az biztos, hogy ismerős lehet neki a nevem, de nem hiszem hogy beugrana neki.Senkinek nem ugrik be már jópár évszázada.
-Szabad érdeklődnöm, mit csinál itt ilyen hideg időben, ily kései órán?-hangja kellemes társalkodó, negyvenesnek tűnő arcvonásain soha nem múló mosoly tanyázik.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vanchának valahonnan ismerősnek tűnt a férfi neve,de nem jutott eszébe honnan.Sokat olvasott és az is lehet,hogy az egyik könyvben volt egy név hasonló,de nem biztos.Nem nagyon törődött a nevével.Kezet ráz vele.A pasasnak eyre szélesebb a mosolya.Nem tudja miért,de Vancha eléggé nyugtalan Lükurgosz gözelségében*
-Sokat szoktam sétálni éjszakánként,mert ilyenkor többnyire nagyon csendesek az utcák és nyugodtan tudok gondolkodni.Bár ugyan ezt én is megkérdezhetném magától.
~Minden esetre szimpatikusnak tűnik.~
*Vancha benyult a kabátjába és egy doboz cigarettát húzott ki belőlle.Kinyitotta a tetejét és egy szálat vett ki és az öngyújtóját.Meggyújtotta és szippantott belőlle.*

Vendég

Lükurgosz mosolya változatlan marad,miközben észreveszi Vancha gyanakvó és ugyanakkor néha értetlen pillantását, melyet a neve váltott ki.
-Óh, én is nagyon szeretem az éjszakákat. Nyugodtak, csendesek, és lehet gondolkodni, amíg nem süt a szemünkbe a nap,ugye?-kérdezi jókedvűen.
Majd az elővett cigire néz, és figyeli,mint gyújtja meg Vancha és tüdőzi le az első slukkot.
-Cigaretta.Káros szokás.Megöli az embert.-pajkosan ránéz Vanchára.-Vagyön ettől nem fél? De hisz senki sem élhet örökké,nem?-kérdezi újra vidám hangnemben.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*A nap említésére egy pillanatra elakad a lélegzete de gyorsan leplezi.*
-Én egyenlőre nem félek a betegségeitől bár okosabban tenném.Ami az örök életet illeti igaza lehet bár nekem az az elvem,hogy ha ekkora világban élünk akkor nem létezik,hoy ne legyen természetfölötti.Mindig is ez volt a válaszom az ilyen kérdésekre.Ön mit gondol erről.
~Egyre furább a mosoly ami az arcán ül.Mintha soha nem hervadna le onnan.Nagyon fura.~
*Most kisebb slukkokdan szívja be és fújja ki.Gyorsan halad,de úgy dönt egy kicsit lassít.Igaz,hogy egyre nyugtalanabb,de próbál egy kicsit uralkodni magán.Elősször fordulnak meg a fejében mióta beszélgetnek,olyan gondolatok,hogy mi van ha Lükurgosz nem ember.Gyorsan elűzi ezeket a gondolatokat.Legalábbis próbálja.

Vendég

Keskeny ajkai körül megráncosodik a bőr,ahogy elkacagja magát, halkan,mégis harsányan.
-Bizony jobban tenné, kedves Vancha, bár a világért sem szeretnék beleszólni az elveibe. Hogy biztos kell legyen természetfeletti? Csakazért mert nagy a világ?Érdekes gondolat,bár szerintem téves. Ezek szerint ön hisz a felsőbb jóban és gonoszban? Vagy-és itt játékosan csillanak szemei, melyek mintha ősöregek lennének egy múló pillanatra.-ön más típusú természetfelettire gondolt?
-És hogy én hiszek-e bennük? No először ha van kedve, válaszoljon a kérdésemre, és utána én is megosztom Önnel a nézeteimet.
Szemét Vanchára függeszti, és vizslatva nézi.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Nem istenekre gondoltam és ördögökre.Sokat olvasni a vámpírokról,farkasokról és egyéb lényekről.Ha már ilyen sokat írnak rólluk akkor lehetséges,hogy van valami igazság bennük.Remélem ez érthető válasz.
*Ekkor valami furcsát lát a férfi szemeiben.Rettentő kort és bölcsességet,de nem lehet,hogy valaki olyan sokáig éljen,mint amilyen öregség látszik rajta.Ha csak nem...*
~Nagyon-nagyon érdekes személy.Örülök,hogy megismertem.Van egy lyan selytésem,hogy sok titkot rejteget.~

Vendég

Most először komolyodik el Lükurgosz arca kissé.
-Szóval ön hisz a legendák szörnyeiben?És miért? Tán van kézzelfogható bizonyítéka arra, hogy léteznek?-kérdezi Vanchát.
~Okos Gyermek, de még van mit tanulnia...~gondolja, majd komoly szemekkel a férfira néz:
-Igen, így már érthető volt. De kérem fejtse ezt ki kissé bővebben.Sokat lehet olvasni róluk, és erre alapozza?Hisz sokat lehet olvasni az ufókról is. De kérem ne vegye sértésnek szavaimat. Milyen más lényekről hallott/olvasott még a farkasokon és a vámpírokon kívül?-érdeklődik Lükurgosz, és kezd visszatérni mosolya és láthatóan jókedve is.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Azért rájuk alapozom,mert ők a legismertebbek.Meg igaz,hogy az ufókról sokat lehet olvasni,de azért egy vámpírt vagy vérfarkast sokkal inkább el tudok képzelni,mint egy ufót.Amúgy nincs kézzel foghatró bizonyitékom.*Hazudta Vancha*
*Most elősször komolyodott el egy pillanatra Lükurgosz,de aztán visszatért örök jókedve.*
~Lassan egyre biztosabb,hogy valami nincs rendbe a pasassal.