Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Lágyan átöleli a hozzá lépő lányt, s nyugtatóan így szól.*
Ne aggódj, épségben vagyok.
*Szavai a saját megkönnyebülését is kifejezik, mikor látja, hogy szemmel láthatóan a lánynak nincs baja. Ekkor azonban beléhasít egy gondolat.*
~Mi van ha ő is közéjük tartozik már?~
*Mintha valami nagy súlyt raknának lekére, a bűntudat úgy nehezedik rá.*
~Ha őt is megharapták, az egyedül az én hibám. Én akartam, hogy menjünk a ligetbe, én nem hallgattam rá, mikor megkért, hogy menjünk haza, és én nem tudtam megvédeni, mikor szüksége lett volna rám.~
*Aggódó arccal bontja ki magát Aquiel öleléséből, s vizslató szemekkel méri végig a lányt sebhely után kutatva. Mikor tekintetük találkozik, csak ennyit mond.*
És Te jól vagy?
*Majd kis szünet után folytatja.*
Hogy mi történt? Háát...nem tudom pontosan. Miután elájultál elég furcsa dolgok történtek...
*Nem kezdi el részletekbe menően magyarázni a múlt estét, mert egyrészt nem akarja felzaklatni a lányt, másrészt ahhoz túl hihetetlenek ezek a dolgok, hogy kimondja őket. Legbelül azonban érzi, hogy amit sejt, s ami a papírra van írva, igaz.*
Reggel itt ébredtem fel a kanapédon. És ez volt mellettem.
*Azzal megmutatja a lánynak a cetlit, melyet még mindig ott szorongat kezében.*
Azt hiszem meg kéne beszélnünk pár dolgot.

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla kicsit zavarodott volt, hogy mit szól a két férfi egymáshoz és mit beszéltek a távollétében. Kínos pillanat volt és csak kapkodta a fejét. Töpengése után Honoverhez fordult.*
-Értem. Jól tetted hogy jöttél. Nagyon sok kérdésem lenne még hozzád.-
*Tomasra sandított és nézte a reakcióját. Nem akarta megbántani a fiút, de már nagyon várta a választ kérdéseire. Most kissé zavartan piszkálta a haját és nem tudta mit tegyen. Sajnálta otthagyni Tomast, de nem tudta mikor találkozhatna újra Honoverrel.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honovere izgatottságukat látva mosollyal a száján szólt a fiuhoz.
-Nézz mélyen önmagadba.Te is tudod hogy ki vagyok.Én voltam aki megmentett.Bár tekintheted úgyis én voltam aki megfertőzött.
Majd a lányra nézett és vissza a fiura.Megértette a helyzetet és jobbnak is látta ha a fiu elmegy.
-Most kérlek menj és keresd meg Shirát.Ő majd elmondja pontosan amit feltétlen tudnod kell rólam.Addigis legyen elég annyi hogy ha kellek rendelkezésedre állok.Bármien tanácsot kérhetsz.
Majd Millára nézett.
-És gondolom egy ital mellett jobban esik megbeszélni a dolgokat.
Mondta mosolyogva arra célozván hogy ők is elhagyhatnák a házat.
Odalépett a bejárathoz és várakozva tekintett a két fiatalra.Kabátjáról egy vízcsepp,olvadt hó cseppent a küszöbre mikor honover kihúzva magát rendbeszedte öltözetét.

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla figyelte Honovere szavait és hálás volt neki hogy megoldotta a helyzetet helyette. Majd amikor felállt a férfi odament Tomashoz és egy csókot adott neki, majd a fülébe súgta.*
-Akkor én most megyek. Ha akarsz nyugodtan itt maradhatsz, de a kulcstartón ott a lakáskulcsom ha elmész megkeresni Shirát. Remálem minnél hamarabb találkozunk és folytathatnánk akár amit elkezdtünk.-
*Egy sejtelmes mosolyt küldött a fiú felé, majd megfordult és felvette kabátját és csizmáját. Kinyitotta az ajtót és Honovere után kilépett az utcára, majd Honoverehez fordult.*
-Akkor most merre menjünk? Út közben kérdezhetek pár dolgot?-

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover az utcán a kávézó felé indult Milla szorosan követte őt.
-Nos gondoltam beugorhatnánk egy kávéra vagy teára.Természetesen útközben is válaszolok minden kérdésedre tőlem telhetően.
~hmm...Kicsit talán túl izgatott.Nagyon gyorsan szeretne tanulni.Talán valami bosszúvágy hajthatja? Vagy csak nagyravágyás?...
Majd egy mosoly kíséretében újra a lány gondolatai emlékei közt kutatott de a kérdésére választ nem kapott...
~Na mindegy majd rákérdezek ...
A kertvárosból elindultak az utca felé.Kicsit hűvös szél fújt felkapva Honovere kabátjának szárnyait néhanéha és összeborzolva kalapja alól kilógó barna tincseit.Lassan elhagyták Shira volt házát melyet a férfi először alaposan megnézett majd a földre szegezte tekintetét és várta a válaszokat.

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy elindultak az utcákon a lány követte Honovert, majd rákezdett kérdéseivel.*
-Érdekelne hogy mi jár ezzel a farkas léttel. Én nem tudok semmit, csak amit a hülye filmekben láttam. Azt már tapasztaltam hogy erősebb vagyok és kissé vonz a vér szaga. De mi lesz még? Kiszőrösödöm előbb utóbb? Embereket kell ölnöm? Én nem érzem azt hogy ezt meg tudnám tenni. És mi van a vámpírokkal?-
*Gondolatai kuszák voltak és sok kérdés járt még a fejében. Azt se tudta hova kapjon. Lassan sétáltak az úton miközben Milla figyelte a távolodó házakat és a válaszokra várt.*

Vendég

*Gyengéden fonódik Baltazar karjaiba, átölelve őt minden aggodalmával és szeretetével, amit ezekben a pillanatokban érez. Lehunyja szemeit, és halvány mosollyal arcán valamiféle boldog nyugalom önti el testét és lelkét. Megkönnyebbülten sóhajt, majd még kissé aggódó hangon szólal meg újból*
-Mi a baj Baltazar? Miért nézel rám ilyen aggódalmas tekintettel? Nincs semmi bajom, mi lehetne?
*Szemöldökei egy pillanatra összébb rándulnak, aprócska gyűrődéseket okozva homlokán, de még ugyan ebben a pillanatban el is tűnnek. Vegyes érzésekkel, gyanakodva vizsgálja ő is végig az immár előtte álló férfit.*
~Mi történhetett? Mi történhetett vele? Mit tett az a farkas?~
-Furcsa dolgok?!
*Kérdi kicsit szkeptikusan, bár ahogy belegondol Honovere, vagyis egy farkas megjelenése tényleg furcsa dolgokat eredményezhet/hetett. El is fogja hirtelen a pánik, vajon mit tehetett az a férfi(?). Bizonytalan mozdulattal nyul a papírért s mikor már birtokában tudhatja olvasni kezdi. Pár pillanattal később kihullajtja kezéből a papírt és bizonytalanul tekint Baltazar felé. Zavarodott hangon szólal meg, de torkát csak egyetlen szó hagyja el.*
-Farkas?
*Hangja megbicsaklik a szó végére, elsápad. Szemei könnyekkel telnek meg, érzi ahogy lábait elhagyja ereje, és épp hogy nem a földre zuhan, az ágyára huppan, közben még mindig Baltazart vizsgálja.*
-Farkas?
*Szólal meg újból, már erősen folytott hangon, amelyet a könnyekkel velő köszködés még inkább eltorzít. Szivverése egyre szaporodik, arca lassan rózsaszines pirral telik meg, amelyen végül lepereg egy-két csillogó könnycsepp.*
-Farkas lettél?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Meglepi a lány reakciója. Úgy tűnik, ő jobban érti, mit is jelent farksanak lenni. Őszinte öröm járja át, mivel a lány szemmel láthatóan a régi, ezt az örömöt, viszont sötét gondolatok kezdik elfelhőzni. Most gondol bele először, hogy mit is jelenthet ez. Első gondolataival visszanyúl korábbi tanulmányaira, melyek a farkasokkal foglalkozó mítoszokat taglalták, s az az első benyomása, hogy nem történt olyan nagy tragédia. Másfelől viszont Aquiel reakcióját látva ebben már koránt sem olyan biztos. Egy pillanatig habozik, hogy oda merjen-e ülni a lány mellé az ágyra. Félelem fogja el, hogy esetleg kedvese már undorodik, netán fél tőle. Fürkészi a lány tekintetét, majd végül úgy dönt, melléül, most azonban nem öleli át. Mélyen a szemébe néz, s bár tudja, hogy a mellette ülő most nagyon izgatott, mégis úgy érzi, van pár tisztázatlan dolog kettejük között.*
Úgy tűnik az lettem. Minden jel erre utal...
*Nem bocsátkozik a keserű részletekbe, mivel most fontosabb dolgokról is kell beszélniük, s nem akarja feleslegesen felizgatni a lány.*
Azt hiszem oár dolgot meg kellene beszélnünk. Például...nem hiszem, hogy ez véletleül történt, és az hogy mindketten megúsztuk, Te ráadásul teljesen sértetlenül, arra utal, hogy nem én voltam a kiváltó ok. Másodszor pedig...meghallgatnám azokat a mítoszokat a farklasokról. Sokmindent érzek, sokmindent sejtek, de minden sejtelmem közül a legerősebb azt súgja, hogy Te többet tudsz róluk, mint én.
*Próbál nem számonkérő lenni, de egyrészt a tudásvágy, a kíváncsiság, másrészt helyzetének bizonytalansága arra sarkalja, hogy minél több információt szerezzen.*

Vendég

*Sápadtan, könnyes szemekkel pillog Baltazar felé, minden különösebb szó, akár további reakció nélkül. Mikor a férfi mellé ül az ágyra, egy ideig csak tipródik mit tegyen, végül könnyes arcát a férfi vállára helyezi, és szenvedélyesen átöleli. Még mindig hallgat, csak zokog. Aztán hosszas szipogás után, elgyötört hangon szólal meg*
-S most mi lesz veled?
~Velünk?~
-Mit fogsz csinálni?
*Kezeivel megtörli arcát, majd viszonylagos nyugalmat eröltet magára. Visszahelyezkedik előbbi helyzetébe, és egy sóhaj közben végigondolja azt, amit Baltazar kérdezett töle*
~Biztos nem véletlenül történt, most ahogy belegondolok, mi készetethet arra egy farkast, hogy olyanná tegyen egy ismeretlen embert, mint ő maga?...~
-Te jó ég!
*Mondja döbbent arccal, majd Baltazarra emeli barna szempárját. Megfogja a férfi kezét, és méllyen annak szemébe néz.*
-Ismertem azt a férfit, vagyis farkast... Aki azzá tett téged is, ő Honovere. Amikor először találkoztunk majdnem megölt...
*Szaggatottan beszél, összeszedetlenül, nem igazán tudja, hogy mondjon és pontosan mit is.*
-Végül is Gastrol, a farkasok vezére mentett meg tőle... Felfedték előttem kilétüket... Hogy pontosan miért is, magam sem tudom, de valószinűleg meg volt rá az okuk...
*Másik kezével gyengéden végigsimit Baltazár arcán, fájdalmas, de szerető tekintettel kívérve.*
-Talán így akartak kényszeríteni... Hogy tartsam a számat... A létezésükről... Hogy téged is azzá tettek...
*Az ágy melletti szőnyegrészletre föggeszti szemeit, és bűnbánó hangon szólal meg.*
-Nagyon sajnálom, hogy miattam... Hogy belekevertelek... Nem tudom hogy megbocsáltanék-e valaha is a helyedben nekem...
*Nagyot sohajt, majd lehúnyja szemeit, és mintha újabb könnycseppek jelennének meg szempillái között...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Unalmasan teltek az elkövetkező napok. Sokszor próbált kutatás, és temérdek zsákutca kísérte az útját. Mindig mecsillant előtte a remény, és mindig ezer, és ezer kérdés ébredt föl benne. Lezáratlan ügyéhez egy kicsit sem került közelebb.* - Mi a fene folyik itt. Valami nincs rendben ezzel a várossal.* Mondta magában. Nem találta a helyét. Úgy érezte olyan dolgok után kutat amik 7 lakattal vanak lezárva, és mintha mindenki tudna róla, csak éppen halgatnak mint a sír. Mintha az egész város egy nagy titok lenne. Áthatja valami megfoghatatlan, és hátborzongató légkör*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Az utóbbi pár napban nem ment szinte sehová. Ült a négy fal között és elmélkedett kudarcain* - Rosszul csinálom. Istenetelenül nehéz. Nem gondoltam volna * Ráébredt, hpgy többet kell megtudnia a városról. Több időt kell rászánni a kutatásra. Sajnos csak az a baj, hogy az idő az amiből neki a legkevesebb volt. Nem tudta hogy a hatóságok mennyire vannak közel hozzá. Mindenféleképpen információra volt szüksége. Készletei is kimerülőben voltak. A pénze egyre kevesebb volt számláját pedig nem használhatta.* - Meg kell tennem. Az ünnepek alatt mecsinálom.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Szilveszter este van. Az egész város hangos a vidám emberektől. Mindenki ünnepel. Asariel viszont lázasan készülődik. Korábban beszerzett cuccait pakolássza magára. Mindenre szüksége lehet. A boltot is kinézte már. Jól el volt látva mindenféle kütyüvel, de nem jelentett neki problémát.* - Itt az idő * Mondta majd kilépett az ajtón. Nem teketóriázva gyakorlott módon elkötötte az első járművet ami az útjába állt, és a belváros felé indult.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy hazaért mindent bepakolt a szobába. Nem nagyon nézte meg miket hozott, mindent a szobában hagyott és még az autót is visszavitte oda ahonnan elhozta. - Kössz szépen * Mondta alevegőbe, és közben mosolygott. Majd bement a házba, és elővett egy üveg Absinthe-ot. - Boldog új évet ! * mondta és hatalmasat kortyolt az égető piából. nem szerette a karácsonyt, sem a szilvesztert. Nem szerette hoyg körülötte mindenki vidám. Ő nem talált ezekben semmi vidámat. Neki csak fájdalmat hozott, melyet a "zöld tündér" hesegetett el Phekönnyű szárnyaival, és hozott szemére mámoros álmokat régi családjáról.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A szobában volt az emeleten. Erősen fájó fejell bontogatta a dobozokat. ~ Hm nagyszerű, ez igen~ ilyen és ehez hasonló gondolatok pattantak ki amúgy is lassan forgó agyából, mikor egy egy doboz tartalmán elmélázott. Maga is meglepődött milyen jó cuccokat szedett össze a nagy sietségben.* - Heh jobb mint amit a seregben használtam* Kipakolta az erőművet, a háromképernyős monitort, az alaptartozékokat, és virtuál kesztyűket. Minden meg volt ami a munkájához, és a kutatásához kellhet. A modem is az asztalán, volt viszont ugyanott volt mint ahol elindult. Egy hackerre volt szüksége aki tisztává teszi őt a hálón. Ehhez sajna nem értett. - A franc egye meg* Mérgelődött, és letört, mert úgy érezte fölöslegesen kockáztatott.* ~ Legfeljebb ha elfogy a pénzem majd eladom~* Gonolta s mosolygott. Elővette a lopott szofvereket és feltöltötte a tervezőprogramokat a gépére. Régi dokumentációuit, és munkáit is amit ellopott a "cégtől" előbányászta a holmiai közül. Eddig felhalmozott kutatásait böngészte hátha talál benne valalmi újat. Nem is vette észre hogy elszállt az idő.* Többet kell megtudnia erőől a városról, és többet kell tudnia önmagáról is. ~ Remélem el tudok ebben a városban rejtőzni egy darabig.~ * Gondolta és szövögette tovább tervét, hogy hogyan tudjon érvényesülni ezen a helyen*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

-Semmi semmi, semmi! Mindig ugyan az. Ugyanoda érek vissza * Csapott az asztalra dühösen. * - Mintha ez a város nem is létezne. Semmi más csak az utazási prospektusok, és átkozott kedvezményes sítúrák. * Gondolatai mély dühöt sugároztak. Dühítette, hogy már szinte görcsösen akarja a megoldást, és csak egyhelyben kapar.* -Akkor huzzunk innen. * mondta, majd magához vette pénzét elindult a városba*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

Nem Te tehetsz róla.
*Csitítja a lányt, s gyengéden magához öleli. Igaz, nem került közelebb ahhoz, mit is jelent pontosan farkasnak lenni, ám a lány viselkedéséből egyre inkább azt szűri le, hogy valami nagyon rossz dolog. Persze vannak fogalmai a lyconokról, hisz sok mítoszt hallott róluk, ám most nem nagyon tudja, melyiket gondolja igaznak, és melyiket hamisnak.*
~Legjobb lesz, ha magam járok utána a dolognak.~
Hogy mit fogok csinálni? Hát, megkeresem vagy Gastrolt, vagy Honoverét, és kiderítem mit akarnak Tőled, és hogy mit várnak tőlem. Remélem tőlük megtudom mivé is tettek, s pontosan mivel jár ez.
*Ahogy beszél, egyre több tettvágy, és elszántság van hangjában. Továbbra is azt gondolja, hogy farkasnak lenni nem akkora tragédia, mint amilyenre a lány reakciójából számítana az ember, ám a kétely valahogy nem akarja elhagyni szívét.*
~Mi van, ha valami szörnyűséget jelent? ha eztán minden teliholdkor vérengző szörnyeteggé válok? Mi van ha nem látlak többet?~
*A puszta gondolatra is összeszorul a szíve. De tudja, hogy előbbb vagy utóbb fel kell keresnie a farkasokat, s akkor inkább előbb, hiszen a velük való beszéd kínálja azt a lehetőséget, hogy megtudja az igazat, mely legyen bármily szörnyű, meg sem közelítiheti azt, amit kételyektől övezett elméje szülhet, ha nem tudja meg az igazat minél hamarabb. Így hát aquiel szemébe néz, s így szól.*
El kell mennem hozzájuk.
*majd látva aquiel aggódó arcát, még hozzáteszi.*
Ígérem vigyázok magamra, és hamar visszajövök.
*Azzal felkel, kibontja magát a lány öleléséből, s indulni készül. Ahogy kedvese szemébe néz, s ismét eszébe jut, hogy talán nem látja soha többé, úgy érzi feltétlenül meg kell tennie valamit, még akkor is, ha ez még korai talán. Kicsit előre hajol, ismét átöleli a lányt. Mélyen a szemébe néz, nem szól egy szót sem. Arcuk egyre közelít egymáshoz, míg végül ajkaik lágyan összeérnek. *

*A csók nem tart sokáig, pár pillanat az egész. Ezután elválnak egymástól, s kilép az ajtón. Egy sóhaj szakad fel mellkasából ahogy - a remélhetőleg nem végső - távozás miatti szomorúság, és új életének közelgő kezdete miatti izgalom egyre erősödik benne. Elindul az utcán új családja felé.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Hazaérve berombolt az ajtón. Ledobott mindent a szoba közepére, és egyenesen a fürdőszobába ment. Megnyitotta a mosdó csapját, és levetkőzött. Merő vér volt a teste.* - A szentségit ez nagyon ronda- * Mondta, és másra most nem is koncentrált csak a sebre. Tudta hogy korházba kéne menie, de azt is tudta hogy nem mehet. Nincs biztosítása, és nem találhatnak rá.* - Jó lenne ha itt lennél Andy- * Mondta orvos barátjára gondolt akivel menekülése közbe hozta el a sors. Aki midig összefoltozta. Andy meghat. Már nem segíthet. Nem merendgett ezen sokat. Fölforgatta felszerelését, és elővett egy tűt meg egy cérnát. Fertőtlenítésre pedig a jó bevált Absinthe éppen megfelelt. Zsibbasztotta kívül belül. - Akkor rajta- * Azzal nekifogott hogy összestoppolja a sebeit. Nem először csinálta már, de azért nem szerette. Bekötözte sebét, majd fájdalmakkal telve az ágyához ment és lefeküdt. Szörnyen fáradt volt. Ahogy lehunyta szemét szinte mindent átélt újra, és újra. Agya viszont elzárt bizonyos dolgokat előtte. Bármennyire is meg akarta érteni mi történt vele, képtelen volt emlékezni a támadója arcára, és arra az állatra akibe belelőtt. Csak egy ember alakja körvonalazódott ki előtte, majd egy sárga szempárt látott közelről, aztán éles fogakat amint az oldalába marnak. Nem volt ostoba látott már sok hasonlót a mozikban, de mégis képtelen fol ezt felfogni valóságnak. Káosz lett úrrá elméjén. Kutatása családja gyilkosai után olyan képtelenségekhez vezetett, mint a vámpír legendák. Minden szál ami az ügyhöz kapcsolódott ide vezetett, ebbe a városba. Valami borzalmasat , és hihetelent keresett, és most egészen mást talált. Össze volt zavarodva, és akárhogy is próbálta gyorsan felfogni a dolgokat nem volt ereje hozzá. Végül eragadták az álmok, és csak aludt, és aludt hosszú ideig. Talán álmodott. Talán kérdéseire mekapta a választ álmaiban.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A kertváros egyik utcája ma reggel hangosabb volt mint általában. A Lutortisz család hazaköltözött. Távozáskor kevesebben voltak, Ragnar mostohaapja Finnországban maradt, mig ők visszajöttek. Mondhatni végre újra hazaért.
Kissrác volt mikor Finnországba költöztek és most, majd húsz évesen vissza jött. Semmit nem változott a hely, talán egy kissé vidéki de van lehetőség snowboardozni, ez igen megnövelte a vonzereét.
Dél körül megvoltak a kicuccolással, a nagyi ebédjét is megették. A családi csevej már már kezdett kínos lenni, és ezt feloldandó Ragnar felkapta hátizsákját, boardját és megindult a nagyvilágnak. Anyja kérdőn nézett utána, de mielőtt szólhatott volna Ragnar odalépett hozzá*
-Nyugi, elég nagy vagyok már. Ugyis sok dolgotok van, engem meg hívnak a hegyek. Ne, megse kérdezd, majd jövök..nézd, látod azt a hegyet-mutatott az egyikre- na ott leszek, telefon van nálam- kifelé menet még megsimította nagymamája arcát-Jó itthon-
*Elengedett egy széles vigyort, intett az otthonmaradónak és elindult felfedezőkörútjára.*

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Örrömmel és nem kis megkönnyebbüléssel vette tudomásul amikor látta, hogy Max elhiszi amit hazudik. Nagyon fájt neki, hogy így tett, de talán ez a megoldás még mindig jobban szolgálta a célt, mintha a valóságot mondja el. Megaztán az is igaz amit mondott, csak tudta hogy Max nem erre célzott.
~Talán sejt valamit?Azt biztosan hogy valahol voltam, és direkt nem említettem, csak azt nem tudja hogy hol vagy épp kivel...~
Viszont, mikor látta hogy sikerrel járt, szépen eltemette magában a múlt estét és már csak egy régi,kellemes elsárgult emlékké csökkentette.
-Végre itthon-nevetett fel és gyorsan kiszállt a kocsiból,amikor odaértek a házhoz. Mikor Max is így tett megragadta kezét és besietetett a házba. Miután Maxi ajtót nyitott és benn a jó meleg házban megszabadultak a télikabától és a cipőktől Dzsami leült a kanapéra és intett Maxnek is hogy jöjjön. Mikor végre a férfi odaült belekezdett mondani valójába.
-Azt szerettem volna mondtani hogy esetleg, nincs e kedved most megtanítani lőni..Fegyvert is vehetnénk nekem és ha neked megfelel, elmehetnénk a koleszbe...ott rengeteg érdekes dolog van. Saját edzőterem és ..tudom ez a gyengéd-tette hozzá kacsintva egyet, és közben kicsit oldalba bökte a férfit-a terem hátsórészében vannak fegyverek...Bármilyen..olyanok is amikre nem is gonolnál, kések, szablyák, nyílpuskák, és még sorolhatnám...Na??Mit szólsz?-nézett nagy reménykedő szemekkel Max-re.

Vendég

Max egész úton nem szólt Dzsamihoz, csak nagy néha ránézett érdeklődő, félig felhúzott szemöldökkel.
Lassan megérkeztek a házához.Leparkolt a kocsibejáróhoz,kiszállt a kocsiból, majd elindult a lánnyal az oldalán a házba. Beléptek, levették kabátjukat,majd cipőjüket is, és beléptek a szőnyeggel borított, kellemes klímájú tágas nappaliba.Dzsami lehuppant a kanapéra, és odaintette maga mellé Max-et is. A férfi szótlanul odaballagott, majd mikor leült mellé, végighallgatta a lány mondandóját,és a végén halkan felnevetett.
-Neked nem lehet ellenállni, Jinny-bébi. Legyen,megtaníthatlak most lőni, de éles töltény nélkül egyenlőre.-mosolya még szélesebb lett.
-És elmehetünk a koliba akár most is,de előtte mindenféle képpen be kell toljak valami kaját.Csinálsz valamit?-kérdezte, és ugyanolyan szemekkel nézett vissza a lányra, mint amilyenekkel Dzsamila bámulta őt alig egy perce.
-Nyugi,segítek persze-tette hozzá,mikor a lány láthatóan kezdett értetlen tekintetet felvenni.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

-Ha ettől jobb kedved lesz akár kettőt is csinálok neked, és még talán inni is hozok..Amikor találkoztunk sokkal jobb kedved volt, és addig nem hagylak békén amíg ez nem lesz újra így.-nézett bele Max szemeibe sunyin felvillanó tekintettel. Mire Max reagálhatott is Dzsami már ott termet mellette, megcsikizte, de csak pár pillanatra, addig amíg nem látta Max elvigyorodó arcát. Ekkor átfonta karjaival a nyakát ölébe ült és kedves mosolyra húzva száját kérdezte:
-Akkor Maxi mit kérsz enni? Ja és nem utolsó sorban köszi hogy válalod az oktatásomat..ígérem, megpróbálok ügyes okos tanítvány lenni, és nem úgy tenni mint a pálmáiddal...Bár az már régi történet-hátra fordult és megszemlélte a sarokban megbúvó hadviselt növénykét-...végülis egy-két levél már kezd növögetni-mondta egy kisebb kínos fintorral.
-Lehet hogy igazad van a nem éles töltényekkel...sőt kezdek egészen biztos lenni benne...Akkor mit is szeretnél enni??

Vendég

-Kettőt is? Akkor mire vársz még??-kérdezte egyre jobb kedvűbben Max, majd hozzátette még:
-Egy whiskey-colát is adj kérlek, köszönöm.-éppencsak befejezte a mondatot, mikor Dzsamila már ott is termett, és megcsikizte. Majd átölelte a nyakát, és beleült az ölébe.
~Milyen finom illata van. És milyen formás a teste. Valahogy jobban ki van virulva~gondolta, majd játékosan a lányra nézett:
-Ugye tudod, hogy ebből a pozícióból nincs menekvés?Sarcot szedek, ha felakarsz kelni, hehehe-mondta kacagva.
-A pálmáimró lmeg egy szót se többet, mert akkor megint ideges lennék...és hát pont ezt próbáltad elkerülni, vagy nem?-kérdezte kissé megjátszott komolysággal.
-Amúgy meg, amint van kedved, elkezdhetjük a tanítást, úgyseárt, ha mihamarabb megismerkedsz a fegyverekkel.-mondta komoly arccal, de a végére már nevetett.
-Mit szeretnék enni?Rád bízom, Jinny-bébi.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

-Ajaj..nekem nehogy megint rossz kedved legyen. Azt nem viselném el-mosolyodott el kissé ironikusan.
Egy két pillanatra elfeledkezett magáról és igencsak feltűnően elmerengett Max szemeiben. ~Mennyire tökéletes, csak ne lenne ilyen skalpvadász~szomorodott el egy kicsit. Megsimitotta a férfi arcát majd felállt.
-Sarcnak megfelel egy pizza?Kisütöm ha az jo neked..egy perc és a whiskey-colát is megkapod-folytatta egy fokkal hangosabban, hogy Max hallja amit mond.
Amikor már a konyhában volt és nekikezdett ügyködni nem láthatta hogy Max most utána jön vagy nem, így elég hangosan folytatta:
-A tanítást tényleg nem árt mihamarabb kezdeni. Nem tudom hogy tisztában vagy e azzal, hogy a város televan vámpírokkal és mindenféle gusztustalan jövevénnyel..Lehet nem ártana egy kicsit ritkítani rajtuk. Ha már egyszer vadászok vagyunk.
Ekkor jött rá, hogy élményét még nem is mesélte el Max-nek.
-Képzeld el, úgy két napja megvolt az első kalandom. Találkoztunk azzal a Nattel, tudod a tűzoltó, egy vámpírral. Mondanom se kell, felejthetetlen élmény volt. Neked sem ártana megtapasztalni. Ha majd kiokítottál, elmehetnénk egy kisebb éjszakai vadászatra.

Vendég

Max elgyötörten nézte a lányt, csodálta szépségét, és amikor kiment a konyhába, csodálta lágyan rongó csípőjét, és piszok formás fenekét is. Főleg a fenekét, na...// Very Happy

//. Majd halkan utánament a konyhába, közben végig hallgatva,mit beszél neki Dzsamila. Mikor a lány mögé ért, átölelte a derekát, és úgy mondta, már a régi Max hanghordozásával:
-Egy pizza, csinibaba? Tökéletes lesz...de csípős legyen, remélem a hangulat majd forró lesz akkor, hehehe-nevetett, majd elengedte Dzsamit, és gyengéden megpaskolta a fenekét, majd gyorsan a konyhaasztal túloldalára ment, és leült egy székbe.
Mikor Dzsami elmesélte, hogy vámpírral találkozott, kikerekedtek a szemei,és egy kicsit bepöccent.
-Az a kis nyomorék nem vigyázott rád? Nem elég, hogy eltűnsz, egy szót sem szólsz nekem, hol vagy,vele lófrálsz, és erre egy istenverte vámpírral találkoztok, hála neki?-emelte fel a hangját.Tudta, hogy egyáltalán nincs igaza, és hogy tulajdonképpen hülyeségeket beszél, de inkább ez,minthogy beismerje, annyira aggódott Dzsamiláért, hogy még Cynthia közeledését is elutasította párszor a hétvégén.
-Ezekután nincs pihenő-váltott vissza normális hangnemre-azonnal elkezdjük a tanításodat, még ma este, a kajálás után.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Az öleléstől meghökkent, abszolút nem várt ilyen közeledést, és ráadásul teljesen elmerült abban hogy megtalálja a megfelelő pizzát a mélyhűtőben.. Nem számíott arra hogy Max utána jött, de meg kell hagyni hogy az ölelés felettébb jól esett neki. Behunyta szemét és hátra dőlt arar a pár pillanarta Max mellkasára.
-Héé..na na óvatosan a kezekkel-fordult hátra mosolyogva. -Legyen csípős, úgyis hiányolom már a fűszeres ételeket.
Ekkor borult ki Max amin Dzsami ismét fennakadt. ~Most meg mivan?!Annyira ingadozó ma..nem tudom hogy hova rakjam~
Csendben összeráncolt homlokkel hallgatta végig Max-et de érezte hogy lassan elfogy a türelme.
-Na, álljunk meg egy pillanatra. Nem nyomorék még jó is hogy ott volt. Egyszerűen tanított és amikor sétáltunk megjelent az a kis vérszopó..és nem is lófráltam, tanultam.
Kissé elszomorodva fordult meg és vette ki az egyik pizzát. Odament ő is az asztalhoz, ránézett Maxre és kissé elkomorodva kérdezte:
-Ez megfelel?

Vendég

Max meglepetten vette észre, hogy Dzsami ma teljesen más...valahogy, nem tudta megfogalmazni, de érezte hogy más volt.
Mikor kiakadt, éselkezdteelmondani, hogy az a Nat, az a tűzoltó mégjó hogy ott volt,lassan bólintott párat, majd halkan megszólalt:
-Igazad van Dzsami, jó hogy ott volt.-mondta, majd felállt az asztaltól.
-Igen, az a pizza teljesen megfelel-felelte a kérdésre, és elindult kifelé a konyhából. A nappaliban kézbe vette a poharát, egy nagyot kortyolt az italából, majd poharastul visszament a konyhába,leült előző helyére, és figyelte, hogyan sündörög a konyhában Dzsamila.
~Dejóis, hogy újra itt van velem.Basszus, nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog, a rohadt életbe~morfondírozott, majd újra megkérdezte a lánytól,mert eszébe jutott, hogy az előbb nem kapott választ.
-Akkor ha a kajálás után elindulunk edzeni,az jó neked?Kiválasztasz egy tetszetős kis stukit magadnak, ami a kezedbe is illik,meg minden, és akkor megtanítalak, hogyan kell jól, és jókor meghúzni a ravaszt-mondta mosolyogva.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Furcsálva nézte ahogy Max ide oda mászkál a konyha és a nappali között. Nem akarta elvenni a jókedvét, de úgy érezte, az hogy az imént felemelte a hangját jogos volt. Közben a sütőbe rakta a pizzát és örömmel konyvelte elhgoy alig 10 perc és végre ehetnek egy jot.
~Várjunk csak egy pillanatra..lehet hogy féltékeny Natre?~örvendezett magában de csak hamar rájött hogy erre igen csekély esély van. Max nem az a fajta aki megszeret valakit. Legalábbis nem egykönnyen.
Végül a férfi visszajött leült ugyanarra a székre ahonnan nem is olyan régen távozott és mostmár láthatóan jobb kedve is volt. ~Az ital mikre képes~gondolta komolytalanul, tudta hogy Max egészen biztosan nem attol a fél kortytól lett vidámabb egy kicsit.
Boldogan látta hogy az iménti kirohanás elmult és annak is igen örült, hogy Max lelkesen egyezett bele hogy megpróbáljön lövészt faragni Dzsmiból, annak ellenére hogy nagy eséllyel ez igen komoly feladat lesz.
Odament Max székéhez és hátulról átkarolta a férfit.
-Rendes vagy. Komolyan.-mondta teljesen őszintén- Eszünk és utána eldöntjük hogy megyunk e. Lehet hogy már fáradtak leszünk.

Vendég

Letette maga elé a poharat, és elkezdett játszadozni vele. Közben Dzsamila betette a sütöbe a pizzát, és míg a maradék dolgokkal volt elfoglalva a sütő körül, Max gondolataiba süllyedt.
~Vajon féltékeny lennék? De hát én sose voltam féltékeny. Na jó, ott volt Esthelle, meg Jasmin, jaés persze Lulu, ....hu vazze, öreg, mégis csak szentimentális, érzékeny-féltékeny lennék?? Vazze. Nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyedek...mire képesek anők...teljesen felbolygatják a férfiak életét...de Dzsamila akkor is más...basszus, ne gondolj rá Max, ne gondolj rá...~ilyen és ehhez hasonlógondolatok örlődtek fejében,amikor egyszercsak azt vette észre, hogy a lány mögötte áll, majd lehajol hozzá, és átöleli karjaival.
Max beszívta haja illatát, érezte bőre kipárolgá...
~Te barom, hagyd már abba~figyelmeztette magát,majd újra teljes figyelmével a lány szavaira, és nem testére kezdett figyelni.
-Legyen, ahogy akarod, Jinny-bébi. Akkor először eszünk, aztán desszertezünk, és aztán majd meglátjuk, mi legyen az estével, jó?-kérdezte félig hátrafordulva a lányt, közben felvéve régi, jól bevált féloldalas mosolyát.

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Mikor Max hátra fordult és azzal a rá igen jellegzetes mosolyával válaszolt Dzsami nem tudta megállni hogy ne adjon egy csókot neki. Nem tudta vezérelni mozdulatait, teljesen automatikusan tette amit tett.De abban a pillanatban hogy szájuk összeért ugrott hátra és bocsánat kéróen nézett a férfire. Nem volt benne hogy amit tett az mennyire volt jó ötlet, ugyanakkor örült magában hogy megtette.
-Basszus, ne haragudj. Tudom nem egyszer kértél arra hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi tobb mint barátság. Ezzel csak neked ártok. A munkád miatt.
Majd kissé visszanyerve határozottságát megszólalt:
-Hát ahogy érzem a pizzán elkészült..Mehetunk is enni, ha gondolod. A tányérok- kezdett el egy picit zavartan fordolódni-...hát, ja igen. Itt is vannak. Remélem hogy nem égettem oda. Kár lenne érte-próbált elvigyorodni kisebb nagyobb sikerrel.
Mikor kezébe vette a tányérokat elindult vissza a nappali felé.

Vendég

Hátranézve magyarázott Dzsaminak,mikor a lány hirtelen megcsókolta. Maxnek annyira sem maradt ideje,hogy elképedéséből feleszmélve viszonozza, mert Dzsami egy pillanat után már ugrott is hátra, majd elkezdett szabadkozni, arról mesélt, hogy Max mondta, nem örülne ha lenne köztük valami, a munkája miatt, meg hasonlók. Igazság szerint Max ezekre nem tudott nagyon figyelni, ugyanakkor átkozta magát, hogy valah is ehhez hasonlót mondott.
Már ott tartott, hogy feláll, elkapja Dzsamila derekát, és azt mondja neki, nem számít, mit mondott régebben, csaka most számít és ők. De ehelyett a régies hülye maszlag helyett egy pillanatra próbált gondolkodni,majd lenyugodott.
-Igen, igaz Dzsami, ezt mondtam,és ez most is áll még.
~Sajnos, vazze, nagyon sajnos~de ezt már csak gondolatban tette hozzá.
-A tányérok a szokott helyükön vannak, a sütő melletti polcon-mondta mosolyogva, hisz picit felderítette az, hogy látta, amint Dzsamila Afati zavarodottan áll a konyhája padlóján, és ennek, mégha csak részben is, de ő a kiváltója. Ám az örömbe vegyült egy kis üröm is. Sajnálta azért, hogy nem mehet oda Dzsamilához, hogy megcsókolja. Talán most állt a legközelebb eddig hozzá, hogy mindent eldobjon a nőért, de a végső pillanatban nem volt képes rá.
~Talán meg sem érdemlem~gondolta szomorúan, ám igyekezett, arcára ebbőlne sok minden tükröződjön ki, több-kevesebb sikerrel.