Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

-Tudja, kedves Vancha, szerintem az ufók hihetőbbek,de mindegy. Nem akarom leszólni az ön hitét, azt, hogy miben hisz, vagy miben nem hisz.-mondta, majd felállt a padról, összehúzta magán hosszú kabátját,és kissé hunyorogva a hirtelen szemébe sütő lámpa fényétől, folytatta.
-Deörülnék, ha elmondaná, komolyan,miért gondolja úgy, hogy hisz a vámpírok létezésében.-a komolyan szót kissé erősebben nyomta meg,mint a többit, majd csillogó szemekkel folytatja.
-Kérem ne értsen félre, nem kinevetni akarom önt. Igazából tudós volnék, és mindenféle helyi pletyka érdekel, mert kutatásokat végzek.Szigorúan magamnak persze...nem vagyok híve a pofátlan kutakodásnak,amit ezek a mai emberek riport néven művelnek.
~Hm, végülis igaz amit mondtam, túdós is volnék,hehe~kuncogott magában, de ebből kifelé semmit sem mutatott.
~És ha még tudná, mi minden vagyok...bár talán jobb is,ha még nemtudja...nem tudom,mennyire megbízható~

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Egy kicsi ideig gondolkodott,de végül úgy határozott,hogy megbízik elméletében és reméli tényleg nem ember a vele szemben álló férfi.Úgy gondolta a felfedését,hogy olyan gyorsan áll fel amilyen gyorsan csak tud.Minden erejét összegyűjtötte és olyan gyorsan emelkedett fel amilyen gyorsaságra egy ember nem képes.Miközben állt a férfi arcát nézte és várta a reakcióit*
~Most már nincs visszaút.Lesz ami lesz.~
-Ezért hiszek a vámpírokban
*Mondta és kérdően nézett a pasira.Az Ősatya lehet,hogy nem engené meg neki,hogy ezt tegye.Ha Lükurgosz vámpír akkor megúsztram,ha ember..akkor megvan a vacsorám.*

Vendég

Lükurgosz meglepve nézte Vanchát, amikor hirtelen felpattant a padról, és úgy nézett rá, mint akinek most meg kéne lepődnie.
~De heves ez a Gyermek még. Atyja talán nem verte bele elég jól a fejébe a Hagyományokat?~kérdezte magától,majd visszanézett Vanchára, szemeivel fogva tartva a férfi szemeit.
-Ezért hiszek a vámpírokban-mondta neki Vancha,miután ott állt a pad mellett.
Lükurgosz jót mulatott magában, de ennek semmi tanújelét nem mutatta.
-Ezért? Egészen pontosan miért is? És miért álltál fel? Megijedtél valamitől?-kérdezte, ám szeméből kezdett eltűnni a vidám szikra, és komorság költözött bele.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha már egy kicsit kezdte megbánni amit tett,de úgy érezte igaza lett a férfi faját illetően.*
-Azért álltam fel,hogy megmutassam milétemet és pontosan azért hiszek a vámpírokban,mert én is az vagyok.
~Talán jobb lett volna ezt akkor kimondani.Úgy megkimélhettem volna magamat az esetleges mellékhatásoktól és még meg is tudtam volna játszani,hogy nem mondok igazat,de valami kényszerített,hogy ezt tegyem.~
*Azért is gondolta,hogy a férfi vámpír vagy valami természetfeletti,mert nem tudta elszakítani tekintetét a pasaséból és a válaszokat is valamelyest önkénytelenül mondta ki.*

Vendég

Lükurgosz szemei meglepetten csillannak.
-Hogy mi vagy, Vancha??Vámpír? Ugyanmár,régóta nem hiszek a gyerekmesékben. Miből gondolod hogy vámpír vagy? Egyáltalán honnan veszed, hogy vámpír vagy, Vancha?-kérdezte, szavai hidegen koppantak a férfi fejében. Kissé összeszűlült szemekkel méregette, majd elengedett egy sóhajt~micsoda emberi cselekedet, hehe~, és leült a padra, előző helyére.
-Vancha, még ha igaz is lenne, amit állítasz, miért akarod, hogy tudjam? Nem félsz?-kérdezte,ám hangjában nyoma sem volt fenyegetőzésnek,dühnek.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha nagyon ledöbbent a férfi válaszán.Ezek szerint vagy elég idős vámpír ahhoz,hogy így eltitkolja vagy tényleg ember.Gyorsan elkezdett gondolkodni,hogy mit is tehetne és eszébe jutott a férfi mosolya ami most egy ideje eltűnt.Elhatározta,hogy poénra fogja venni.Ha ember akkor jót nevet ha nem ember akkor meg csak leégetem magam,de még mindig jobb,mint hogy felfedjem.*
-Uram*kezdte komoly hangsúllyal*én sem gondolom komolyan,hogy vámpír vagyok csak jól esett egyet viccelődni ezen.Láttam magán,hogy mosolygós és úgy gondoltam érteni fogja a humort.
~Remélem megúszom.Ha nem akkor óriási fenyítés fog ezért járni nekem.De meg is fogom érdemelni.Ha csak nem természetfeletti ez az idegen is.~

Vendég

Lükurgosz most először hangosan kacag fel.
-Megnevettettél Vancha, és ez eddig igen kevés személynek sikerült. -már csak szeme mosolyog-Akkor most vámpírnak vallod magad, vagy embernek, aki vámpírt imitál?-kérdezte,majd nagyot sóhajtott, és derűsen nézett Vanchára.
-Meséld el nekem, hol találom meg a Herceget? Beszédem van vele.Sürgősen.-teszi még hozzá, és hangjában továbbra sincs nyoma semmilyen negatív érzelemnek.
-Sokat kell még tanulnod, Gyermek, de ha szorgos vagy és figyelmes,előbb-utóbb sikered lesz, hidd el.-majd ősöreg szemeit rá emeli, és várja,vajon hogyan lép erre a férfi. Kíváncsi volt, vajon Vancha ebből hogyan vágja ki magát.
~Akkor kezdjük a kérdezz-feleleket. ~gondolta vidáman, és ezzel számára el is indult a helyi vámpír lakosság felmérése a megbízhatóság és értelmesség tükrében.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Amikor Lükurgosz felkacagott nagyon megkönnyebbült ám amikor megkérdezte minek vallja magát akkro egy kicsit elbizonytalanodott újra végül egy mégnagyobb fellélegzés következett amikor a férfi a Hercegről kérdezte.Teljesen nyugodt szívvel beszélt innentől kezdve.Tudta,hogy nincs veszélyben és úgy érezte,hogy egy rettentően tapasztalt vámpírral társalog ami szintén nyugalommal töltötte el a szívét.*
-Vámpír vagyok,de még csak pár hónapja.A Herceghez mihamarabb elvezetem és megtiszteltetésnek veszem,hogy én mutathatom meg önnek az otthonunkat.ulajdonképpen nekem is beszélnem kéne vele tehát ha szeretné akkor most elindulhatunk.

Vendég

~Hm. Még így is túl könnyen fedte fel magát. No nem baj, fiatal, még tanulhat, remélem nem túl későn tanulja majd meg a leckét.~
-Rendben Vancha, örülök hogy elvezetsz a Herceghez. Pont ezt akartam kérni-mondta széles mosollyal, majd szép lassan elindultak kifelé a ligetből.Útközben még megkérdezte Lükurgosz:
-Mond csak Vancha, Mi van, ha én egy Vadász, vagy Farkas lennék? Te láthatóan még nem tudod felismerni a különböző faj egyedeit. Nem gondolod hogy túl könnyen beadtad a derekadat, hogy elviszel a Herceghez? Hisz még bizonyságot se szereztél, hogy én mi vagyok, nem?-kérdezte, hangjában derűvel. Érezhető volt, hogy ez egy újabb, komolyabb próbája az ifjú Vanchának Lükurgosz szemében.

Vendég

A Kovert hazakuldtem az autoval. Nem mintha nem lenne jo, ha biztositja hatamat, de itt o ugysem tudott mit tenni. Nem is kerdezett semmit, mikor megmontam, hogy nohoz jovok. A jo oreg Kover, mindig tudta, mit mikor.
Alig volt valaki a parkban. Nem csodalom, cudar ido volt. A ho nem olvadt fel, es a diszkaviccsal felszort setanyokat nem is lehetne feltakaritani. Bealltam egy neha megvibralo gloriba burkolozo kandelaber melle. A leglezserebb tartsomat vettem fel, mikozben ragyujtottam egy szivarra. A kekes fust megint segitett gondolkodni. Nem tudtam hanyadan alltak a dolgaim.
~A uzlet kifogastalanul alakult. Ez rendben van. Az egyetlen tisztazatlan dolog az az este Dzsamilaval. Nem tudom neki mit jelentett. Meg persze nekem sem. Bizonyara szeretnem megismetelni, de a kapcsulatunkba beleszol egy halaeset. Ez pedig az enyem. Mar nem elek, tudnillik. Es ha sokaig akadekoskodik azzal a vadasz dologgal o sem. Borzasztoan sajnalnam. Aztan Giner. Orulten kivantam azt a csajt is. Na ott nem lenne semmi problema, o is vert sziv. De gyakran eltunik es ez a dolog a vampirok vamirjaval.. na majd beszelnunk kell. Es vegul, a famme fatale. Akit ma lattam, az az arisztokratikus szepseg. Na korulotte szinte tapinthato az entropia. Ha vele kezdek, biztos nem lesz egy perc nyugtom sem ezutan.
Borzasztoan szerettem volna kozelrol megismerni. Nagyon kozelrol.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha egy pillanatra megtorpant.Tényleg nem tudta biztosra,hogy mi az előtte álló férfi csak azt,hogy nem ember.*
-Elég gyenge érv,de azt éreztem néha,hogy nem tudom a szememt levenni róllad és ezt az erőt eddig csak az Ősatyánál éreztem.Bár nem tudom még,hogy a farkasoknak vagy a vadászoknak lehet e ilyen erejük,de az biztos,hogy te akárhonnan is jöttél nagyon erős vagy.A különböző fajokat pedig még tényleg nem tudom felismerni.
~Ezt jól elmondtam.Remélem elég érthető válasz volt.Tulajdonképpen tényleg ez az igazság.Ha többet tudnék a farkasok és a vadászok képességeiről akkor talán állíthatnám nagyobb valószínüséggel,de egyenlőre még nem.De valyon mért mondaná ezeket nekem.Ha nem vámpír lenne akkor örülne,hogy elvezetem.Ezt követően az Ősatya nem őt hanem engem ölne meg előbb és jogosan tenné.Remélem beválik elméletem.~

Vendég

-Vancha! Először azt próbáld megérteni, hogy nagyon, de nagyon óvatosnak kell lenned. Nem fedheted fel magad lépten nyomon, mégha megbízhatónak is vélsz embereket. Első a Hagyomány! Erről gondolom hallottál már, nem? Ha nem, elmondom szívesen-nézett rá Lükurgosz, majd kedélyes hangnemben folytatta a társalgást, miközben újra úta keltek.
Lassan kiértek a Liget területéről, és már Topolya utcáit tapodták, amikor újra megszólalt:
-Igen, tényleg azt akarom hogy vigyél a Herceghez, de azt nem akarom, hogy be is gyere velem. Csak én akarok vele beszélni. Amit mondani akarok neki, csak kettőnkre tartozik-még,akarta volna hozzátenni, de inkább nem tette. Még fel kell mérnie a helyi vértestvérek ismertségét a hagyományokkal szemben,hűségüket, képességeiket. No persze, nem azért akarta ezt megcsinálni,mintha bármi érdeke lenne a politikában. Nem, őt már nagyon-nagyon régen nem érdekli sem a halandó, sem a káinita politika. Őt csak a tudás érdekelte. A kutatás.A megismerés.
-És hidd el nekem, a vadászoknak nincs olyan képessége,amely képes lenne a tudat befolyásolásra, de ettől függetlenül hihetetlenül veszélyesek. Nem egy balga vámpír halt már meg végleg, mert lebecsülte a vadászokat. Ez hatványozottan igaz a farkasokra.-majd széles vigyor kíséretében ránézett Vanchára, és sétáltak tovább. Körülöttük alig haladt el pár éjszakai járókelő. Pár buliból haza igyekvő ember, néhány hajléktalan, kevés munkába igyekvő ember. Lükurgosz a férfi felé fordult, majd megkérdezte tőle:
-Mond, ha vámpír vagy, márpedig az vagy saját elmondásod alapján, akkor minek látod őket?-intett fejével a körülöttük elhaladó emberek felé.
-Minek? Kétlábon járó uzsonnászacskónak? Vagy élő,lélegző, gondolkodó teremtményeknek? Vagy nincs ennyire sarkos véleményed?-kérdezte,de nem parancsolóan, inkább kedvesen és kíváncsian.

//folyt. a Topolya utcáin//

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Lassan kényelmesen sétál az utcákon, nincs túl sok ember, ráadásul izlésének egyik sem felel meg eléggé. Nem feltűnően, de alaposan végigmér egy-egy férfit vagy nőcskét, de aztán mégis elveti a gondolatot. Most valami másra vágyik, nem egyszerü járó-kelő, lüktető vérburokra.*
~Talán valami "értékesebb"... Mik szaladgálhatnak erre fele? Művészek? Színészek? Festők? Hm...~
*Halvány, sanda mosoly ül arcára. Mélykék, bársonyköpenye alól előbújik jobb keze, és az arcába fújt hajtincsét helyére simítja. Elhalad a liget mellett, végül megpillant egy fiatal, igen szemrevaló nőt. Alaposan végigméri, bár hosszú égetett siéna szín kabátján kivül nem sok mindent lát belőle, csak sejthet. Halványan elfintorodik, de megelégszik vele. Befordul tehát utána a ligetbe. Kicsit gyorsabbra veszi lépteit, hogy beérja a gyanútlan lányt, végül megszólítja, amolyan tanácstalan hangon, persze amikor már biztos távolban vannak a legtöbb fényforrástól, és kiváncsiskodótól...*
-Jó estét, elnézést a zavarásért, ez itt a Rose-Mary park?
*Mosolyodik el halványan, majd mikor megszólalna az ártatlan, hófehér kezét annak éppen nyíló ajkaira szorítja, amitől a teremtés valószinüleg ijedtében megdermed. Mellyebb, már természetes hangján súg áldozata fülébe.*
-Hmm, azt hiszem ez a hely is megfelel... De ne félj babám!
*A csekély fényben, megcsillannak szemei, meglazítja a nő nyakán lévő sálat, hogy könnyen annak nyakához férjen, és táplálkozni kezd...*

Vendég

Soha nem hittem volna, hogy epp taplalkozas kozben talalom. Az aldozata mar tul volt azon, hogy segitseget kerjen barkitol is. Az en izlesemnek nem annyira fekszik a szarazra szivas, de nem voltam olyan modortalan, hogy felbe szakitsam. En inkabb azt szeretem, ha az emberek kernek meg, hogy vegyek el toluk vert. Takarekosabb, kevesebb a hulla, meg en ugy szeretem.
Megvartam mig befejezte. Ameddig evett en csodaltam ot. Az a vadsag a szemeben, a mindent athato ehseg, a tokeletes mozdulatok es a poz ahogyan egy masik not olel, na meg az a bajosan lecsoppeno csepp a szaja sarkaban, hat, meg kell mondanom, ha lett volna meg keringesem biztos lathatoan megszukult volna a nadragom.
Meg szerencse, hogy elkezdtem setalni. Egy ideig vartam a lampa alatt, de a gondolkodni valo elfogyott igy gondoltam jarok egyett. Es milyen mazli. Soha nem lattam volna ezt a kepet. Na majd legkozelebb errol fantazialok.
Mikor lefektette a not a foldre, akkor pillantott fel ram. Szerintem reg tudta, hogy figyelem. Kisse elvesztem a tekintetenek az orvenyeben. Azaz inkabb nagyon. Halvany mosolyra huzta a szajat, es vart.
Kozelebb leptem, de a szokasos " na mi az abra" szovegem tul stilustalannak tunt. Inkabb igy szoltam :
- Holgyem ? Talakozni kivantal velem? - talan kicsit meg is hajoltam, es orultem, hogy igazam lett, es tudtam hol kell keresnem. Mi ez ha nem az emocionalis kisugarzasaink tokeletes osszhangja?

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nem igazán fogalalkozik azzal, hogy vajon a nőnek marad-e elég ereje, vagy sem, mikor már úgy érzi, számára eléegendő vitaet vett magához, egyszerűen otthagyja a már alélt teremtést, persze a harapás nyomát eltüntetve. Elégedetten nyalja meg száját aztán simit végig ajkain egyik sarából a másik felé, már megszokott, könnyed mozdulattal.*
~Ember...~
*Mosolyogva pillant még egyszer végig az ájult lányon, aztán kitörli emlékezetéből. Ekkor figyel fel egy férfi alakra, aki mintha már egy ideje figyelte volna. Már épp nekikészült volna, hogy elnémitsa a kiváncsiskodót, hosszú macska-egér játék után, de mikor felismeri az arcot, megnyugszik. Hűvös tekintettel végignéz a férfin, lehheletnyire eldönti fejét, majd arcán félmosolyt ereszt, ami a megszólítás után szélesebbé válik. *
~Tetszik ez a stílus, vajon mindig ilyen úriember, vagy csak amíg meg nem magyarázom a történteket?~
*Szó nélkül biccent felé köszönés képpen, majd odalép a férfi mellé várva, hogy az felajálja karját számára. Természetes, nyugodt hangnemében szólal meg ekkor*
-Magyarázatot kívánsz kapni tőlem, hogy vajon honnan ismerhetlek?

Vendég

Mikor belem karolt, setaltunk mintha mindig is ismertuk volna egymast. Csak ket osszebujt kedves aki andalog egyett az ejszakaban egy mozi utan. Nem mi lehettunk az egyetelnek,de epp senki nem volt a kozelunkben. Nem is volt baj.
- Igen. Meglehetosen jo a memoriam, de meg a kastely elott sohasem talalkoztunk. Nem de?
Szinte suttogtam. Megszeditett a ez a no! Elisabeth. Igen, igy hivta a foficsur. Elisabethen jol allt a klaszikus ruhadarab. A fovampirnak is latszik, hogy jo szaboja van, de szerintem nem mond neki semmit az Armani nev. De ez most nem szamitott.
Csak az, hogy mit akar mondani a no. Hatha esetleg azt is elarulja, vegre valaki, hogy mi a fene tortenik itt. Epekedve vartam, hogy fejtse ki, tulajdonkeppen mit is akar?

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Összekarolva sétálnak a parkban, szinte teljes nyugalomban, mintha csak ketten lennének ezen a helyen, s talán tényleg... Amint Calos megszólal újból elmosolyodik, tetszik neki a helyzet, és lassan sajnálni kezdi, hogy el kell magyaráznia a történteket, hiszen akkor lehet megváltozik ez a helyzet. Noh, de ő nem olyan, mint az a nagy és tapsztalt ősatya, főleg, hogy neki pont ellentétesek a szándékai, szövetségeseket szerezni... Halkan elkuncogja magát, és méllyen csengő hangon válaszol a fréfinak*
-Ahogy mondod! Tudtommal még soha sem találkoztunk...
*Újabb levegőt vesz, és mostmár kicsit komolyabb hangon folytatja*
-Ám mostmár ismerjük egymást, örvendek! Sarah Elisabeth Defender vagyok.
*Méllyen a férfi szemébe néz, majd annak arcvonásait igyekszik agyába vésni. Hiába nem túl jó az arcmemóriája, főleg "ennyi" idő után...*
-Elnézést azért a kellemetlenségért, amit okozhattam benn a kastélyban a teremtőd előtt. Elég irtelen haragú ~főleg ha rólam van szó~, és aztán nehezen higgad le...
~Fogalmam sincs hogy maradt meg benne ez a tulajdonság, ha tényleg oly' tapasztalt...~
-Ugye nem okoztam problémát számodra vele?
*Zárja le a lényeges kérdéssel mondologját, igaából csak erre akart kitérni...*

Vendég

- Kellemetlenseg? Ugyan. - tetszett a mosolya. Akartam meg latni. Sokszor. A konnyed stilusa is tetszett. Lassan en is elvigyorodtam, mikor rajottem, hogy az csak egy noi trukk volt, hogy feszedjen. Remeltem nem csak a hetvegere. Mert en raernek, mondjuk , orokre.
- Kicsit egoista es hirtelen haragu, de meghoztam a biztonsagi intezkedeseket erre az esetre is. - vontam meg a vallamat, mert nem akartam, hogy barmi is megzavarja a kellemes csevegesunket. Plane nem az a par kilo robbanoanyag ami meg mindig a ruham alatt lapult.
- Oh, de ne beszeljunk arrol a fickorol. Szerintem azt sem tudja mit akar, de azt egyedul akarja csinalni. Inkabb beszeljunk rolad. Az sokkal... hm.. szebb tema, nem gondolod?
Hat igen, a regi Carlos megint. Nem tudtam elfelejteni, hogy egy vampirral beszelgetek. De figyelmen kivul tudtam hagyni. Es udvarolni is tudtam. Mikozben fixiroztam kellemes idomait ,arra gondoltam, hogy talan van mas is , nem csak az ellenallhatatlan szemelyem ami miatt talakozni akart velem. De mi?

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A férfi vállvonása és szavai felizgatták, vajon milyen biztosnági intézkedésekre gondolt? Mi az, amit egy maga képes lenne tromfként használni teremtője ellen? Hm ezzel meglepték! Erős késztetést érez, hogy rákérdezzen, ám partnere nem akar róla többet beszélni, eltereli a beszélgetést fonalát, de majd később talán...*
-Oh-oh!
*Elmosolyodik, majdnem újból nevet, a kedves bók hallatán, kicsit jobban meg is szorítja a férfi karját, amivel a két test kapcsolódik egymáshoz.*
-Még hogy szebb téma? Ne hidd, kedves...
*Nevet keres a fejében, ahogy szólíthatná, de nem igazán tud társítani egyet sem az archoz. Így hát fokozatosan elhalkul hangja. Nem igazán akar akármit is mondani a multjáról, nem éppen a leg dicséretesebb, amivel rendelkezhet. Bár, ha szövetségeseket akar találni magának lehet jobb, ha azok tisztában vannak eggyel, s mással. Pár lépés után újból megszólal, kicsit feszélyezetten.*
-Legyen, de aztán te jössz! Halljam mire vagy kiváncsi!

Vendég

Hogyan szolithatlak? Elizabath? Igy hivott a fomufti, de ez olyan.. nem is tudom. - dehogynem tudtam. Ez olyan rendreutasito. Mintha engem Vendetti urnak szolitananak. Mint ahogyan szolitottak is abban a katolikus gimnaziumban, amiben erettsegiztem.
Mire lennek kivancsi? Na ez az amit nem teszunk fel az elso alkalommal, plane, ha akarnek meg tobb randit. Igy hat a testevel kapcsolatos kerdest inkabb atadtam a jovonek, azt amugy is empirikusan szeretem volna felfedezni.
Megis kerdeztem, am elotte:
- Oh, en balga elme, most leesett, hogy annyira nem ismersz, bemutatkozom. Carlos Vendetti vagyok, szolgalatodra. - dontottem meg kisse a fejem a dekoltazsa fele, diszkreten.
- Tudod, azt mondta a fovampir, aki nem vette a faradsagot, hogy bemutatkozzon, ami meglehetosen tapintatlansag, azt mondta, csak o szamit a varosban. No ebben en nem hiszek. Elmondhatnad, hogy ki kicsoda, es mi a fene folyik itt. Nem a felszinen. Ott atlatom a dolgot. De van itt mas is. Nem csak a vampirsagom, hanem tobb, sokkal tobb. Na meg a vampirsagom. Elmondhatnad mi a fene amit erzek, es hogyan lehet kezelni. Es most kerem a bocsanatodat, hogy nem rolad beszelunk, igerem, ha hagyod, keritunk arra is idot, sot helyet is.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Elisabeth, igen így hívott...
*Elgondolkozik, a multat kezdi el fürkészni*
~Kevesen szólítottak eddig így... Illetve, mióta atyám megteremtett. Ha jobban belegondolok talán hárman... Vitruvius, az itélőtanács illetve Ying-Mei, és atyám... De ő is csak az elején...~
*Egy új levegő vétel után nyugodt hangon folytatja.*
-Sarah... A legtöbben így hívtak...
*Moslyodik el halványan, és csak magában fejezi be a gondolatot... Azok, akikkel futólag ismerkedett meg, mind így szólították, gondolhatunk itt áldozatokra, bábukra, és azokra akiket csak érdekei, megbízásai miatt ismert meg... És a többek? Ők most nem számítanak, nem akar egyelőre újból olyan dolgokba keveredni, mint anno... Azok csak megnehezítik a dolgait, és ezt most a világért sem akarja. Elősorban meg akarja tépázni a herceg fene nagy... Szóval a herceget... Szövetségeseket kell találnia. Vajon a herceg gyermekei között találhat? Nem kizárt, hiszen ahogy látta, elég keményen bánik velük is, nem csak az idegenekkel... Pedig... Ha jobban viselkedne velük szemben... Noh de mindegy ez nem az ő dolga, illetve igen, hiszen így most lehetősége lehet szövetségeseket gyűjteni... De hogy kezdje... És aztán?*
-Örvendek Carlos Vendetti!
*Hajol meg ő is kicsit még többet lállatva a hófehér dekoltázsból, de csak viszogottan, viszonozva a gesztust.*
-A fővámpír, Vitruvius... Így nevezik...
*Egészíti ki Carlos mondandóját, miközben folytatják sétájukat a sötét ligetben. Kellemes nyugalommal tölti el az, hogy még sem kell magáról mesélnie, felfedni kilétét egy majdnem ismeretlen vámpír előtt... Amit hall, egyáltalán nem lepi meg, mi másra is számíthatott volna attól...*
-Nos igen, ez Vitruvius... Hm régebben olvastam egy vámpíros könyvet..
*Tér ki kicsit halkan megkuncogva a dolgot*
-Egy Anne rice könyvet, már nem tudom pontosan mi volt a címe... De abban azt hiszem Lestatnak hívták... hm igen, Lestat. Szóval ez a karakter cselekedett hasonlóan hozzá... És a történet végére, h-hm...
*Újból megkuncogja a gondolatot*
-A történet végére egyedül marad... Hogy is mondjam, visszatartotta azt, ami minden vápír joga, és kötelessége... Ismerni a törvényeinket, és más vámpírokat...
*Odafordul Carlos felé*
-Jol teszed, hogy nem hiszel el mindent feltétlenül. Ez igen jó tulajdonság, akár javadra is vállhat. Azzal, hogy vámpír lettél egy igen bonyolult és intrikákkal teli rendszerbe kerültél, de erre nemsokára -ha eddig még nem- rá fogsz jönni... Igaz, hasonlóval találkozhattál már születésed előtt is. A hatalom, és a hatalom közeli vámpírok mozgatják a többit, mint bábuk... Csak az embereknél másképpen nevezik...

Vendég

- Sarah, bajos nev. Hivj engem Carlosnak. Csak a barataim hivnak igy. - na ja, a legtobben fonoknek szolitanak. Masok meg "ja ne, kerlek ne, ne olj meg" vagy valami hasonlonak. Azt nem szerettem volna, ha Sarah is ugy hivna.
- Te ugy gondolod, hogy ez a Vitriolos iranyitja a dolgokat a varosban? Ehhe, nem vettem eszre. Sot amikor kerestem meg sem talaltam. Szerintem engem nem iranyit senki. Az uzlettarsam tud befolyasolni. Es talan hagynam egy gyonyoru nonek, hogy formalja a velemenyemet - kacsintottam ra, hogy egyertelmuve tegyem, hogy rola beszelek.
- No de en nem ismerem a torvenyeket. Marmint a vampir torvenyeket. Az elmult hetekben egyre erosodott a gondolat bennem, hogy meg kellene ismernem az uj lettemmel jaro dolgokat, hogy meg tudjam beszelni azokat a bamulatos dolgokat amiket azota erzek. Hogy valaki kivezessen az alagutbol. Elvallalnal? Nem tudnek jobbat elkepzelni sem. - Azt azert hozzatettem magamban, hogy Sarah alagutja birizgalta a kivancsisagomat. Tudod, arrol egeszen rovid alagutrol van szo.
Remeletem, hogy megtanit nehany dologra, vagy legalabb elarulja, hogy kitol kerdezhetek.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Furia felállt a hulla mellől és nézte egy darabig a fiút ahogy átsuhannak gondolatai az arcán. Gondolta hogy nem nagyon tetszett neki amit látott és várta hogy hátha mond valamit róla. De csak csendben nézték egymást egy darabig és ez alatt a lehető legrosszabbra is felkészült a lány. Félt hogy megutálja emiatt, hogy így szembesíti a szörnyel ami lett belőle. De valahol akarta is ezt, hogy rájöjjön mire számíthat. Szüksége volt már arra hogy tisztázza ezt a dolgot magában és hogy ne keljen mindig magyarázkodnia hogy mit érez amikor eszik. Így valahogy megkönnyebbült és tisztábban látja a dolgokat. Elmosolyodott amikor Nat odalépet hozzá és megpuszilta. Örült hogy érti hogy miről van szó és hogy nem csak ő érez így az áldozatai iránt.*
-Szóval mi vagyunk a két kegyetlen lelkiismeretes gyikos.-
*Mosolygott és nézte ahogy a fiú elrakja a kardját és arról beszél hogy tüntessék el a hullát.*
-Igen, tüntessük el a hullát. A szurkálást nem vállalom, de berakhatjuk a bokorba.-
*Majd megfogta a nő kezét és várt, hogy megfogja a lábát Nat, majd felemelték és egy közeli bokorba rakták. Felnézett és közben lesepregette a kabátját.*
-Akkor ennyi, vagy még valamit akarsz vele csinálni? A pénzt elveszem, de nem szúrok.-
*Elkezdett nevetni és kérdően várt a válaszra.*

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Újból mosolyra húzza a száját*
-Vitriolos?!
*Halkan megneveti, aztán egy mély lélegzet, és mintha a levegő kiáamlásával minden eddigi jókedve is távozott volna belőle.*
-Úgy gondolom a városban nincs olyan jelentős vámpírközösség, mint a legtöbb helyen, ahol eddig jártam. Így nagyon nincs is sok lehetőség túlmanipulálni a szálakat. De az biztos, hogy egy személyben ő képviseli a legnagyobb erőt közlünk. A legtöbb vértestvér pedig az ő gyermeke, akik általánosságban életükkel de minimum odaadásukkal tartoznának feléje. A többi vámpír pedig együtt sem képviselne számára túl nagy fenyegetést. Csak egy teljesen bolond merne vele egy maga újat húzni, bár...
*Itt egy kis hatásszünetet tart, mintha elgondolkozna valamin, közben pedig csak Carlos reagcióját igyekszik fürkészni.*
-Tehát így egyértelmű fölényben van, és hát az erő hatalom...
*Ravasz félmosolytereszt meg a számára etszetős gondolatra, amit csak magában fejez be...*
~De kár, hogy az erőhöz nem társul megfelelő gondolkodásmód, és...~
-Persze akadnak kivételek, így például te is ezek szerint. S ahogy mondtad nem ismered még túlságosan a vámpír létet, ezt ki is használhatja teremtőd... Mint ahogy szavaidból kikvéve meg is próbálta. Igyekezett irányítása alá vonni, hiszen a tapasztalatlant könnyű befolyásolni bármerre.
*Az egyértelmű utalásra halványan elmosolyodik, de már folytatja is, egyelőre nem akar flörtölgetni, nincs itt az ideje...*
-Na hagyd magad, mert ha egyszer bekerülsz a sodrásba, igen nehéz kikerülni. Ne csak egy semszögből nézd a dolokat, és végképp ne hagyd hogy megigézzen egy pár igéző szem. Ha tanácsolhatok neked valamit, igyekezz ne vegyíteni a dolgokat, mindennek megvan a maga ideje, főleg számunkra...
*Félmosollyal az arcán visszakacsint Carlosra.*
-És mit is érzel?
*Kérdi méllyen a férfi szemeibe nézve.*

Vendég

-Most mit erzek? Vagyat egy harapasra eg hofeher pop... de hogy jon ez ide? - mosolyogtam, mert ereztem, ezzel a novel nem lesz konnyu dolgom. Itt nem en vagyok a fonok, es nem lesze eleg nehany pohar ital.
Fenyegetes? Ki fenyeget kit? En most epp senkit. Nem is erzem, hogy engem fenyegetnenek. Akkor mirol beszel? Meg hogy mas varosban tobb a vampir??? Na mi a szosz. En csak itt talalkoztam vampirral. Ez ilyen fertozo lenne?
Ezeket a gondolatokat megosztottam Saraval is. Vegighallgatot, de meg mindig nem valaszolt. Nala van e a hogyan legyunk jo vampirok almanach vagy sem nem van.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Hohó ez kicsit sok egyszerre!
*Mosolyog fut végig arcán, míg összeszedi gondolatait.*
-Amikre én gondoltam az kissé finomabb, mint az a tettlegesség, amire te asszociáltál... És nem utolsó sorban csak feltételesen. De ahogy láthattad, általában azokkal a vértestvérekkel, akik nem az ő gyermekei kissé türelmetlenebb, ha velünk beszél ingerlékenyebb... Vajon miért? Mert minket nem tarthat olyan egyszerűen sakkban... Nem befolyásolhat annyira, hiszen atyáink nagy valószinüséggel már megtanították nekünk azt, amit ő nem akar gyermekeinek. Alázatos kiskutyákat akar maga körül tudni, hogy passzoljanak a terveihez, és aki nemhajlandó behódolni, nos húzza meg magát alaposan. Ehhez nem lenne joga, legalább is én úgy gondolom... Minden vértestvérnek ismernie kell az alapvető törvényeket... És az, hogy te nem találkoztál velük más városban ez is hozzá tartozik... Ez a maszkabál... Egyik legfontosabb törvényünk, titkolni azt, hogy kik is vagyunk. Az emberek közti túlélés egyik lényeges pontja...
*Lassan elhalkul hangja, lehajtja fejét, az utat figyeli, aztán tekintete a távolba réved. Mintha eszébe jutott volna valami, talán egy emlék, talán csak a törvényt értelmezi újra és újra...*

Vendég

- Maszkabal, aha. Meg hogy ne ismerjenek fel bennunket. Es az a hullaszeru amit az ut kozepen hagytal? Nem moralizalni akarok. Csak erre a maszkabal dologra mar reg rajottem, de nem neveztem el. Ez tunt logikusnak.
- szoget utott valami a fejemben azzal kapcsolatban amit mondott az iment.
-Mivel tarthat sakkban es kit? Lassits kerlek.- es a szabad kezem mutato es huvejk ujjaval osszecsiptetve megdorzsoltem az orrnyergemet. Utaltam ha valamit nem en iranyitok.
- Es neked mik a terveid? Nekem csak annyi, hogy csendben atveszem a gazdasagi iranyitast a varosban. Meg csak a fele van meg.
Vartam mit mond. Tenyleg erdekelt. Legfokeppen, tud e valamire tanitani, vagy en tudom e ot?

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Hullaszerű?!
*Néz kérdően Carlosra. És tényleg kicsit elgondolkozik...*
-Óh, igen már emlékszem... Ne aggodj, nem vagyok olyan felelőtlen, hogy a vacsorát nem takarítanám el. Annak még ott van esélye a túlélésre, és ha a szervezete kibirja akkor élni fog. Nem szívtam szárazra. De ha még is olyan gyenge szervezete lenne? Nos az már nem az én dolgom... Szépen kihül a teste, és mintha megfagyott volna...
*Villám félmosoly, és egy lehheletnyire eldöntött fej jelezte a téma lezárást.*
-Bocsáss meg, ha valami nem érthető, csak számomra igen kellemetlen a helyzet, amiben vagyok, kösszen elkalandozik a gondolatmenetem, közben én is eltipródok egy-két dolgon. Szóval mit nem értesz?
*Pillant újból Carlos felé, és újra alaposan szemügyre veszi jellegzetes vonásait.*
~Hm egész jóvágású... Hm...~
*Eljátszadozik gondolataival, és talán egy látható mosoly is kitelepedik arcára.*
-Hm és ezt hogy próbálod elérni? Mesélj egy kicsit, hátha ellesek tőled valamit!

Vendég

- Megveszem a dolgokat amiko penzt hoznak amibol uj dolgokat veszek. Ne mond, hogy soha sem monopoliztal. Vagy valami hasonlo. - Mikozben beszelgettunk lassan atertunk a parkon. Meg nem akartam, hogy vege legyen. Egyreszt nagyon elveztem a tarsasagat, masreszt ra kellett jonnom, hogy meg az egvilagon semmit nem arult el. Tavasz csaj. Tetszik nekem.
- Kellemetlen helyzet? Olyan csapnivalo partner vagyok? Marmint a setalasban? Senki nem setal nalam jobban!
Tenyleg tetszett, de mar majd megolt a kivancsisag, hogy mit is akart tulajdonkeppen. Majd megolt... hoho, ez jo. Tudod neha hullajo a humorom. Oke, befelyeztem mara.
- Szoval nem panaszkodom. Es te? - na itt nem panaszkodasra vartam.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Monopoli?
*Néz Carlosra kerek szemekkel, nem igazán tudja mi fán terem.*
-Ez nem az én világom... én információkkal kereskedek inkább...
*Elszólta magát, a megszokás... Kicsit megijed szavaitól, és kicsait tanácstalanul pillant a férfi felé, vajon ez milyen reakciót válthat ki belőle... Persze nem érult el olyan túl sokat multjáról, ezzel nyugtatgatja magát, végül is úgy dönt tovább folytatja, hátha nem kérdezbele majd...*
-Illetve már azzal sem... Mostmár a saját ügyeimről, megélhetésemről kellene gondoskodnom.
*Hosszu pillantással körbenéz a bokrok és fák szövedékén, valahogy ismerős számára a hely, mintha már jártak volna erre...*
-Ohhh nem dehogy, nem erre godnoltam bocsánat!
*Magyarázkodik, nem akarja megsérteni a férfit, hiszen még alig ismerik egymást és lehet, hogy javára -ha nem mindkettőjükére- vállhat ez a viszony...*
-Igen jó partnert ismertem meg benned, ha legközelebb sétát tervezek, igérem szólni fogok!
*Húzza mosolyra ajkait, majd rákacsint Carlosra*
-És én?
*Újból körbenéz, és mintha affelé a hely felé sétálnának, ahol a lány testét hagyta. Kezdi kellemetlenül érezi magát amiatt, igy megáll majd Carlosra pillant kérően*
-Nem mehetnénk inkább más felé? Kicsi ez a liget, nem tudsz valami jobb helyet a beszélgetéshez?