Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

*Bár érzi a vér szagát, s ösztönösen összefut szájában a nyál, nemrég evett, s most másra vágyik. Izgalmat akar. Különben is egy kis híjján ájultra vert férfin nincs túl sok vadásznivaló.*
Nem is kéne. Csak friss kaját eszem. Tudod, próbálok egészségesen élni. Ez meg már lerágott, kikloffolt szétmarcangolt kis cafat.
*Válaszolja Shirának. Vére meg most van elég. Így hát a lányt követi inkább. Persze nem rögtön. Kíváncsi rá, hogy magára hagyja-e a férfit vele. megvrja, míg elhagyja az épületet, s csak utána indul ki ő is.*
~Mit gondol? Farkasvér? Ugyan már...ahhoz nagyon éhesnek kéne lennem.~
*Ahogy kilép az épületből óvatosan körbenéz. Nem szereti a meglepetéseket. Ha nem lát semmit, pl egy nyakába ugró farkast, akkor ő is kilép. A lány után kiált. Hangja nem túl hangos, de biztos abban, hogy a lány meghallja.*
Már mész is? Egy farkastól azért több társasági szellemet várna az ember. Olyan rég láttalak, és mikor végre találkozunk, itthagysz, mint aki menekül. pesrze valamennyire érthető, ha elfutsz előlem, de azért azt kérlek ne várd, hogy loholjak utánad. Tudod vámpír vagyok nem kiskutya izé farkas.
*Meg is torpan, s reméli, hogy a másik is így tesz.*
Pedig annyi mindent csinálhatnánk együtt. Elmehetnénk moziba, szedhetnénk virágot, ízekre szedhetnél....bár azt a múltkor csináltuk. Akkor most én téplek szét Téged. Így fair.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira megkönnyebbül, ahogy a férfi utána szól. Megtorpan, és a férfi felé fordul. A szavai hallatán gyöngyözően felkacag, hangjában őszinte felszabadultsággal.
- Ugyan mit körítesz...valld be hogy hiányoztam. Még egy öreg vámpír társasága sem köt le a parkban annyira, mint szerény személyem varázsa. – mosolygott, és kedélyesen a vámpír felé intett hogy induljanak...minél messzebb az épülettől.
- Különös kapcsolatunk ízekre szedés részét még halogathatjuk...ne gondold magad olyan jó falatnak, hogy megunhatatlan vagy. Szeretek változatosan táplálkozni. De látom nem volt elég a kóstoló belőlem...látom többre vágysz. – nézett az időközben elé érő vámpírra, és szeme egy pillanatra sárga fényben izzott. De volt egy nagy különbség a múltkorihoz képet. Most tudatosan és direkt csinálta. Nevetve rákacsintott a vámpírra.
- Habár a virágszedés nem fog menni ilyen fagyban, egy sétára hajlandó vagyok. De mesélj...hogy jutottál haza akkor? Jött a nagy és hatalmas „apuci” és megmentett? – kérdezte gúnyosan, miközben még utoljára hátra tekintett a raktár elhagyatott épületére.
~ Remélem megfogadod a tanácsom, és lefele indulsz...csak ott találhatsz otthonra, és biztonságra.~ gondolta, és szíve teli volt aggodalommal. Nem hagyta volna magára, de ismerte a pimasz vámpírt. Tudta másképpen nem tágított volna. Ez volt az egyetlen, mindenki számára békés megoldás.
- Apropó...Nektek min a sötét éj csúnya vérszopóinak van nevük? – kérdezte cinikus mosollyal, miközben próbált megfeledkezni a sérült farkasról, akiért felelős.

*Lassan ballag a lány mellett, közben így szól.*
A megunhatatlan nem a helyes kifejezés. Én inkább úgy mondanám, hogy addiktív. Ha nem így lenne, nem járnál vissza repetázni.
*Shira szavaira röviden felnevet.*
Nagy apuci...hm...mondja ezt a nagy anyuci, aki elcsalja a csúnya vámpírt, nehogy baja essen a csemetéjének, aki az imént puszta szeretetből félholtra vert. Tudod, mi tudunk magunkra vigyázni, és nem vagyunk olyan önállótlanok, mint egyesek, akik a falka nélkül meghalnak. Úgyhogy nem hiszem, hogy ezen a téren szemrehányáést tehetnél nekem.
*Majd halványan elmosolyodik.*
De azért kedves Tőled, hogy féltesz. Törödsz a sorsommal, és érdekel, hogy menekültem meg, miután összevissza harapgáltál. Nos, csak hogy megnyugtassalak, elmondom, hogy nem csináltam mást, mint megvártam, hogy olyan jól legyek, hogy haza tudjak menni a saját lábamon.
*Mikor meglátja a lány szemeit, csak ennyit mond.*
Ha újfent ki akarod mutatni, mennyire szeretsz, inkább valami hagyomásnyos módon tedd. A farkas módszert már ismerem, és valahogy nem jön be.
Minek a név annak, aki csak addig érintkezik az emberekkel, míg megöli őket? Nem szoktam jópofizni a vacsorámmal. Igaz, ott van a többi vámpír, de azokkal szemben sem vagyok egy társaságio lény. Tudod vámpr vagyok, nem farkas.
*Majd sóhajt egyet.*
De ha mindenképp szólítani akarsz valahogy, szólíts Anonnak.
*Mondja, s közben a folyópart felé veszik az irányt.*
~Vajon ott van még az öreg? Áh, nem hiszem. ~

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira meglepve kapta fel a fejét a férfi nevetésére, ami egyszerre volt kellemes és idegborzoló, élettel teli, és olyannyira halott hogy már-már bűzlött. Minden egyéb szavát elfeledtette, és talán meglepetésében, de most először szólt cinizmus, és mindenféle éltől mentesen a férfihoz, ismeretségük óta.
- Sosem hallottalak nevetni...- de ahogy kimondta, már legszívesebben leharapta volna a nyelvét. Zavarában, a mások iránt belülről jövő kedvességgel mosolygott Anonra, ami annyira, igazán Ő volt, de ezt a vámpír még sosem láthatta. Talán a sors hozta így, talán az Istenek rendelték, de a köztük lévő furcsa kapcsolat nem épp a kedvességre, és az egymás iránti odaadásra épült. Shira a kifli alakú Holdra emelte a tekintetét, egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy megrendszabályozta az arcvonásait.
- Fontos a falka, a családunk, a társaink, felelünk egymásért. Mi élünk, farkasok vagyunk, ez az ösztön. De Ti csak két lábon járó hullák vagytok, akiket mások ellopott energiája tart még két lábon...így nem lep meg, hogy nem vagytok társasági lények. Egy hulla nem számíthat egy hulla segítségére... – tért vissza Shira a megszokott kerékvágásba.
- De azt elvártam volna, hogy annyi emberség...vagy nevezzük inkább illemnek...maradt még benned, hogy normálisan, embernek tettetve magad bemutatkozol. – állt meg Shira, és kezét a férfi felé nyújtotta.
- Shira Volden. – húzta fel szemöldökét a lány várakozóan, de nem remélte hogy a férfi kezet nyújt.

*Megtorpan, mikor látja a felé kinyújtott kezet, ám nem fogadja el, inkább továbbmegy.*
Nem feszélyezem magam olyan semmitmondó hülyeségekkel, mint az illem vagy az erkölcs.
*Mondja érzelemmentes hangon.*
És inkább vagyok kétlábon járó hulla, és cselekszem, ahogy jólesik, minthogy legyek élő, de egy sor szabály igája alatt vergődjek. Erősebb vagyok, mint Te bármikor lehetsz. Te csak egy vagy a sok közül, és ha a falka meghal, te is így teszel. Én viszont örök vagyok, és egyedüli.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy ezekkel a szavakkal elmondta azt is, amit nem szeret a vámpírlétben, és az igazat megvallva ő sem teljesen szabad, mert köti pár szabály, de szociálisan semmiképp sem annyira kötött, mint egy farkas. Ezeket persze nem köti Shira orrára, és az arcáról sem lehet leolvasni. A lány sztemébe néz, s sóhajt egyet.*
Örülök hogy megismertelek Shira Volden. Most örülsz?
*Nem igazán tudja mire vélni ezt a széttépéshez képest igen nagy változást a lány viselkedésében. Egyenlőre nincs kedve mélyebb beszélgetésbe bonyolódni. Nem az a fajta, aki megnyílik akárkinek, és bár a lánnyal elég különleges a viszonyuk, egyenlőre inkább marad a szarkasztikus ércelődésnél.*
És modd csak, minden vacsorám úgy végezte, hogy farkas lett belőle, vagy az a szerencsétlen különleges ebből a szempontból?

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira nem lepődik meg hogy a férfi nem nyújt kezet. Semmitmondó közönnyel tette zsebre a sajátját.
- Sosem fogod megérteni mit jelent tartozni valahová, felelősnek lenni valakiért saját magamon kívül...de nincs is kedvem elmagyarázni. És a szabályok...Téged is kötnek szabályok, ezt mindketten jól tudjuk. Ez ugyan tényleg nem illemszabály, de szabály, ami keretet ad a...na jó nevezzük életnek...szóval keretet ad az életednek. – az utolsó szót úgy ejtette ki, mintha valami szívszorítóan savanyú dolgot érezne a szájában. Mikor a férfi sóhajtva kiejtette, hogy örül ismeretségüknek, Shira magasba emelte karjait és elkezdett ugrándozva forogni a Hold sápadt fénye alatt.
- Éljen, éljen...tudtam én hogy imádsz. – nevetett színpadiasan, majd hirtelen megállt, és újra a férfira nézett, halálos komolysággal.
- Ugyan Anon...ne ámítsuk már egymást. –sóhajtott lemondóan Shira de nem feszegette a témát. Talán ha más helyzetben, ha más életben találkozott volna a Vele...de nem volt más. Ő vámpír volt, és a nő farkas...tűz, és víz. Talán ha másképpen lett volna, igazán boldog lett volna hogy ismerheti a férfit. De így...sosem vallotta volna be, de szíve mélyén így is örült neki, még ha a boldogságérzettől messze is volt ez a különös érzés. Halkan felkacagott a gondolatán.
- Nevetséges a helyzetünk...- mondta de nem folytatta. Nem is akarta, nem is tudta volna elmagyarázni a cinizmus fejedelmének, mire gondol pontosan.

*Mikor Shira elkezd ugrándozni, furcsálkodva felvonja egyik szemöldökét, és így néz a lányra, mint mikor valaki egy őrültre tekint, csak épp az ő szeméből nem lehetett együttérzést kiolvasni. Mikor a lány a nevetséges helyzetet említi, csak ennyit mond.*
Csodálkozol?
*És végigméri a lányt, s jelentőségteljes pillantással utal a korábbi viselkedésére. Utána sóhajt egyet, és talán a mai éjszaka folymán most a legkomolyabban szólal meg.*
Helyezd az örökkévalóságba bármelyik kapcsolatodat, vagy akár az egész életedet, és akkor majd rájössz, hogy miért nem számít más, csak én. Olyan lesz akkor mindenki, mint a szobornak a galambok. meglátogatják időnként, de egy idő után mindegy lesz neki, hogy aki éppen ottvan vele az egyik vagy a másik. Miért vársz mást, mint nevetséges helyzeteket? Te is csak egy vagy a sok közül.
*hangja nyers, és nem nagyon törődik azzal, hogy esetleg megbántja a lányt. Tudja, hogy ahhoz keményebben kellene dolgoznia.*
~Keretet az életemnek? Ugyan mi adhatna annak keretet? Vagy, ami fontosabb, célt? Olyan vagyok, mint egy szobor. Pusztán létezik, nem fog rajta az idő. Még jó, hogy a tereken lévő szobrok nem tudnak erről semmit. Mind meghasadna menten.~
*Kissé merengő arccal folytata a sétát.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira csak lenézően mosolyog a férfi méregető pillantásán, majd hosszú perceken át némán gondolataiba merült a férfi szavai hallatán.
- Amíg egy szoborhoz hasonlítod magad, nem is lesz ez másként. Az örökkévalóság lehet áldás, és átok egyszerre. De ha csak saját magaddal vagy képes megosztani, akármennyire is egoista vagy, elhiszem hogy céltalannak és átkosnak érzed ezt. Lehet hogy egy galamb vagyok a sok közül a szobor életedben, de mint ahogy a galambokat sem zavarja, engem is hidegen hagy. A galambok is csak pihenőként használják a szobrokat, olykor napoznak rajtuk...semmi egyéb. – mondta Shira halkan a távolba révedve...maga sem tudta mennyire vallja igaznak lelke mélyén, amit mond. Majd halkan folytatta.
- A szobrok amortizálódnak...a nap, a szél, az eső, és sokszor a galambok miatt is...- tette hozzá még halkan majd újra csend ereszkedett közéjük. Ha valaki kívülről figyelte őket a sűrű éjszakában, sosem jutott volna eszébe hogy két ősellenség sétál ily békésen, végtelen melankóliába merülve egymás mellett.

Még mindig jobb kizárni a külvilágot, mint újra és újra meghalni vele.
*Csak ennyit mond a lány zsvaira, aztán hallgatásba burkolózik. Irígység fogja el. Irígyli a galambokat nyúlfarknyi életükért, irígyli az emberekt semmitmondó céljaikért, irígyli a farkasokat gyengeségeikért, hogy nem létezhetnek egyedül. Még az ostoba vámpírokat is irígyli akik vagy még nem találtak rá az igazságra, vagy már meglelték a békéjüket egy másikban.*
~Ha most lemegy abba a bűzös csatorába, nem kell hozzá pár perc, és ott lezs a többiekkel. Érzi majd a közelségüket, szavak nélkül is megértik majd egymást.~
*Bár tudja, hogy ő erre sosem lenne képes, és átkozná magát, ha visszacsöppenne régi életébe, mégis most olyan nehéznek érzi a terhet, melyet cipelnie kell, és amit mások életnek hívnak.*
~Tudom, hogy jó úton járok, és hiba lenne letérni róla, de néha azt kívánom, bárcsak sose indultam volna el rajta., Lennék egy egyszerű halandó. Olyan mint a többi. Néha olyan nehéz erősnek, és függetlennek lenni. Pedig nekem ez a sorsom. Tudom jól. ha elgyengülök, és vagy elfolytom a szomjamat, vagy úgy vislekedek, mint valami halandó, annak csúfos bukás lesz a vége, és tengernyi fájdalom.~
*Cinikusan elmosolyoodik magán. Nem is olyan rég még azt bizonygatta, hogy meglelte a békét, most meg itt szenved.*
~Ez kétségtelenül nem az öreg békéje. Ez nem mennyei béke. Ez a béke a pokolé.~

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honovere látva hogy Milla egyenlőre még nem érti igazán mit kéne tennie így szól hozzá.
-Koncentrélj rá.Képzeld el hogy mit is akarsz elérni és próbáld meg megkeresni magadban azt a pontot amivel elérheted a célod és csak arra öszpontosítani.Ha sikerül később könnyebb lesz.Szinte természetesnek veszed majd.De addigis gyakorolnod kell.Én most elmegyek de hamarosan ismét felkereslek.
Azzal sarkon fordult és eltávolodott Millától.Kabátja lobogott ahogy gyors léptekkel elhagyta a raktárépületet.Kilépett az elhagyott utcára és elindult az egyik lejárat felé.
odaérve felemelte a fedelet és könnyedén leugrott.

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla hallgatva Honovere utasításait, kinyújtotta kezét és próbált erősen koncentrálni, de nem tudta mit idézen fel vagy hogyan kezdjen hozzá a dologhoz és semmi nem történt a kezével. Csalódottan és kissé mérgesen nézte történik e valami.*
~Na gyerünk már.~
*Majd ahogy látta sikertelenségét szomorúan leeresztette kezét és a fiúra nézett.*
-Nem megy ez még nekem. Nem tudom mit kéne tennem.-
*Majd meghallgata a férfi javaslatát, hogy edzen többet. Bólintott és megköszönte az edzést,és nézte egy darabig a távolodó alakot. Közben azon töprengett, hogy talán még mindig nem képes elfogadni amit látott és ami lett belőle. Hiszen eddig mindig visszafogta magát, ha állatias késztetést érzett, mert nem tudta mi fog történni. Félt és egyszerre undorodott magától, attól ami lett belőle. Megpróbálta tudományos módon szemlélni a dolgot és a kiváncsiságával feldolgozni. Kissé összeroskadt ettől a felismeréstől és sajgó testrészeitől. Egyre jobban vágyott arra hogy hazamenjen és lepihenjen. Felvette a kabátját és távozott a raktárból amerről jött.*

Vendég

*A régi raktárépületben, dobozok és hordók között egy ismeretlen bóklászik, nem találva a helyét. Csak járkál a sok felhalmozott kacat között és szinte biztosra veszi, hogy senki nem veszi észre. Talán mintha keresne valamit... de ő sem tudja, mit. Valószínűleg új a környéken, nagy utat tett meg eddig. Ahogy lassan elhalad a hordó mellett, végighúzza rajtuk hosszú ujjait. Egyszercsak megáll, és kinéz pár doboz mögül, hogy megbizonyosodjon, nem vette észre senki. Aztán hosszú fekete ruhájában leül, térdét felúzza, hátát egy hordónak dönti.*

Vendég

*Síri csend, mint egy temetőben.Semmit sem lehet hallani, csak a légy zümmögését, ami nem sokára megszünt, mert Randal lecsapta.Még egy kicsit fergődött a picinyke állt, majd elcsitult.Majd egyszer csak, egy szuszogást lehetett hallani.Valószínűleg nem félt, mert igan lassan szuszogott.*
~Ez meg ki lehet.Megvárom, még elmegy, majd utána távozok én is a raktárból.2 perc telt el és a szuszogás még mindig hallattszik.nem tudom, hogy férfi-e vagy nő, de csak férfinak lehet mersze, hogy ide bejöjjön.De ki kell mennem, nehogy észrevegyen.Kérlek Istenem, segíts nekem.~
*A segítség villám csapásként érkezett.A rendőr láthatóan elhajtott a kocsival.*
~Mégis van Isten.Ki kell futnom innen.Nem fog észrevenni.Hiszen tudom, hogy hogy kell nesztelenül osonni.~
*Ahogy ezt kigondolta, már osont is és lassan, de biztosan kiért az utcára.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin sétálgatott a raktárépület helységben.Sőke haját most is szabadon hagyta.Most,mintha komolyabb,és erősebb lenne.Pedig csak sokat edzett,és futott.Mindíg kjészenlétben volt,ha véletlenűl megtámadnák őt.
1Mijen síri csend van itt.Ez gyanús.~gondólta magában.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Éppen egy sötét részen volt amikor látta,hogy Ketrin belép.Úgy gondolta megijeszti egy kicsit.Felmászott a falból kidomboruló részeken és egy,a felszín fölött átívelő kis hídféleségen fölément.*
~Bizonyára ezt arra használtákhogy könnyen közlekedhessenek a munkások.Most nekem is jól jön.~
*Amikor megérkezett Ketrin fölé egy kicsit még várt amíg a lány arréb sétált.Utánna elengedte a vasat és úgy érkezett meg mögé.*
-Szia Ketrin.
*Mondta és felkészült arra,hogy ha a lány hátrarugna vagy védekezésbe kezdene.Tudta vagy sejtette,hogy a lányba kialakult ez a reflex vadász lévén és nem hagyta figyelmen kívül.*
~Milyen emberi kis csínytevés.Azért jó vele játszadozni.Legalább lehet,hogy bunyó lesz belőlle.Most,hogy már majdnem teljesen elhagytam az emberségemet,sőt teljesen,lehet,hogy természetfelettibben tudok verekedni.Majd meglátom.~
*Várta Ketrin reakcióit és már az izmait is megfeszítette,hogy tudjon védekezni.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin megfordúlt és védekezni kezdett.Teljesen elfelejtte régi ismerősét.
~Hol is láttam már ezt az arcot?~gondolkodott el.De ekkor eszébe jutott.
-Vancha kérlek ne ijeszgess.Nem val rád.Bár inkább északai teremtmény lettél.És igen sajnálom.-mondta egyszerűen.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha igen csak meglepődött amikor Ketrin nem ismert rá.Végül aztán ez a probléma is megoldódott.Az ellentámadás egy rúgás volt amit Vancha sikeresen hárított.Ezután amikor a lány elmondta a mondandóját egy pillanatra megállt.*
~Még mindig sajnálja azt,hogy vámpír lettem?Ez furcsa.Ilyen sokáig kitart a vonzalma.Érdekes.Ez számára sem jó.Túl kéne lépnie ezen.Na mindegy.Az ő baja.~
-Furcsállom,hogy nem léptél túl rajta azóta.Tényleg nem találkoztunk régóta.Jól is jött már ez a kis találka.*Mondta Vancha arra célozva,hogy egy kis edzés kéne.Végül aztá ki is mondta.*
-Ha már úgyis itt vagyunk nem edzenénk egy "kicsit"*Mondta,de érezni lehetett,hogy a kicsit szó nem igaz vágy volt.*
~Valyon még mindig olyan jól tudok verekedni mint az utóbbi esetekben?Ketrin nagyon jól megtanított.Ez a hasznomra fog még válni az életem során ami lássuk be eléggé hosszú.Legalábbis remélem,hogy nem fogok meghalni idő előtt.Ehhez segítség kéne.Beszélnem kell Lükurgasszal.Kéne egy mentor aki eligazít ebben az új létformában.~
*Ilyen gondolatok jártak Vancha fejében amíg várta a kihívásra való választ.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin arcán egy fintor jelent meg,és bal kaezét a derekára rakta.
-Már régen túltettem magam rajta.Én arra utaltam,hogy lehettél volna vadász is.Jobban jártál vólna.-És egy gúnyos mosoly jelent arcán.
-Tudod sokminden történt azóta amióta utoiljára találkoztunk.-mondta csendesen,és védekező állásba állt.
-Gyere.-és intett.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Milyen menő lettél.*Mondta és gonosz mosoly jelent meg az arcán.Aztán egy váratlan pillanatban előrelendült és öklével ütést próbált mérni a lány hasára.Utánna ha nem lenne elég akkor rugni próbált és egy fordulattal mögé kerülni,majd onnan a tarkóját ütni.*
~Ennyi elsőre elég is lesz.Csak nehogy elbízzam magam.Bár lehet,hogy az lenne a jó.Ketrin egy kicsit megváltozott.Bizonyára sokat edzett azóta mióta legutóbb találkoztunk.Amúgy nem szokott ilyen lenni.Vigyáznom kéne vele.~
-Ugyan már!Vadász?Mi a jó benne.Éjt nappallá téve kereshetem a vámpírokat és a vérfarkasokat amíg végül az egyikük meg nem öl.Igazán szép élet lenne.Ha nem öl meg egyikük sem akkor pedig az idő végez velem.Elöregszek és utánna vagy normálisan,de félve vagy tehetetlenül egy természetfeletti lény keze által halok meg.
~Bizonyára abban is van valami jó,de én sosem tudom meg.Halandóként élni és végül mindenképp meghalni.Szörnyű.Az örök élet se túl király,de legalább nem fogom teljesewn paranoiásan végezni.Abban a tudatban,hogy bármeik pillanatban beronthat valaki vagy valami az életemre törve.~

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin jobbra mozdúlva elkapta a vámpír karját és szizsegve mondta.
-Vancha.Én már nemvagyok az a kis orvos.Én már egy vadászvagyok,aki nem kíméli a magadfajta vadakat.-és a moslyban jéghidegség áradt széjjel.
-Gondolj bele csak.Vámpírvagy,és vad.Én vadász és ember.Nem cinikus?-kérdezte és lefogva a másik karját a férfinak egy igen erős rugást mért a vámpír gyomrára.Ha eltalálja,akkor igen fájdalmasat nyekken majd a főldön.
~Rég volt vancha.Megváltoztam.~gondólta.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vanchának a gonosz vigyor is lehervadt az arcáról.Teljesen átváltozott egy jégszívű érzelemmentes vámpírrá.A harcban nincs kegylem.Az ütés leterítette.Ketrin csak egyről feledkezett meg.A vámpírok nem lélegeznek.Olyan helyre rúgott ahol akkor tehetett volna kárt ha az illető levegővel él.*
-Én is megváltoztam.Mostmár tényleg vámpír vagyok.
*Mondta és felállt.*
-Nem lélegzek.Jobban próbálj kárt tenni.Ne ott próbálkozz ahol nincs esélyed.
*Vancha szemeiből áradt a düh.Erre az érzelemre képes volt.A harcban sokat segítette.Ha dühös akkor ne állítja meg semmi.Az ellene párbajozóknk mindig is ez volt a vesztük.Lassan lépkedett Ketrin felé és közben minden erejét és gyorsaságát összeszedte.Ebben a harcba szüksége lesz rá.Gáncsolni próbálkozott és utánn egy fordulattal rugottezt követéen visszakézből ököllel Ketrin arca felé suhintott.Ha egyik se talál be akkor még mindig hátra van egy támadás.A falhoz közel álltak és Vancha ezt próbálta kihasználni.Futott a fal felé és ráugrott,majd onnan elrugaszkodva le szerette volna rugni a lányt.Ha a lány az előbbi ütésektől elesik akkor a támadás nem talál,de újabb támadásra fog készen állni.Ha viszont nem esik el akkor igen nagy kárt okoz.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin egy nyögésel terűlt el a főldön,és fájlalta az orrát.De amikor felállt tűz lobban a szemeibe.
-Te átkozott vámpír.Vörösesszőke haja meglebben egy szélben,és egy nekufutással kezdett.Vancha is futott.De amikor elakarta gáncsólni Ketrin mgpőrdűlve felugrott,és lábával a védtelen vámpír fejét célozta meg.Ha sikerűlt,akkor Vancha a falba csapódik.Ha nem akkor még tud védekezni.
~Sok gyakorlás.~gondolta.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Lehajolt az ütés elől és ezalatt a hasát próbálta megsorozni.Ha sikerül akkor tovább megy felfelé és a fejét fogja ütni.Ha ez bekövetkezik jelentős kárt fog szenvedni.*
~Az egyik ütésnek legalább MUSZÁLY találnia.Így erősen vesztek az önbizalmamból.Márpedig az nem jó.Feltévehogy van ilyenem most.Áh.Biztos van.Minimális érzelmek mindig vannak.Még ilyen esetekben is.Persze ebben a harcban minden nemű ősi vonzalom elszállt.~
*Mindezen gondolatok közben semmi nem látszott a vámpír arcán.*
~Igeeen?Mocsok vámpír.Ezt megkapod.~
-Szerinted a vadászok mik?Ti sem vagytok többek.Véditek a halandókat a saját bőrötöket pedig egy csomószor nem tudjátok megmenteni.Harcoltok az életért amit a vámpírok rengeteget oltanak ki.Éjszaka járőrözés,nappal munka vagy pihenés.Hol marad idő a szórakozásra?
~Nem gondoltam volna,hogy Ketrinnel így fogok beszélni valaha is.Remélem az edzések azért megmaradnak.~
*A hangjából mindvégig nem vagy alig érződött ki érzelem.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin a egyik álkapocs ütést bekapta,és hátra esett.Majd ahogy közeledett a főld felé,egyik karját lerakta,és amikor megtámaszkodott,a lábára érkezett.Ott gugólt a főldön,és a szájából kicsurdoló vért letörőlte.
-Szírakozás?Minek az-.Ha az ember nem hétköznapi,akkor megváltozik az élete mint nekem vagy neked.És tudod az emberek mégis tisztábbak,mint a vámpírok.Nem isznak vér.Te sem vagy jobb nállam,és én sem nállad.
*És amikor Vancha ismét támadot a sok sorozással,egy félreugrás közben Vancha egyik vállát elkapta,és nagy erőkifejtéssel,a főldhöznyomta.
-Ne nagyon pazaróld az erődet Vancha.-mondta Ketrin és amikor a vámpír felállt,ő már a helység közép pontjában állt.
-.Fejlődtél kedves Vancha.De most nemsokára mennem kell.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Hát igen.Ha az ember,pontosabban vámpír,kezdi megszokni a létformáját akkor tényleg előrébb lép.Egyébként köszi az elismerést*mondta gúnyosan*Észrevehetnéd,hogy lassan olyan leszel ami ellen küzdöttél.Nem érdekel a szórakozás,nem dolgozol pedig ember vagy.Így már nem is teljesen vagy az végülis.Menj csak nyugodtan.Irány a járőrözés.De még fogunk találkozni.És ha erősebb leszek akkor megmutatom neked,hogy a vámpírok nem mocskosak.
~Persz enm akarom megölni és az ő érdekében remélem,hogy viszont is így van.Egyszer úgy is leszek olyan erős mint ő.És akkor megmutatom nek.~
*Vancha vetett egy dühös pillantást a láyra majd hátatfordítva elindult kifelé.Fél szemét még rajtatartotta Ketrinende amikor kiért már nem volt veszélybe.Hamarosan már a lány sem látta.Miután elment és elnyelte a sötétség,Ketrin is elhagyta a raktárat.*
~Valahogy most egy kicsit feszültebb volt a hangulat.~
*Gondolta Vancha és gonosz mosoly jelent meg az arcán.Nemsokára újra felkébredt bene az az érzés amit oly jól ismert.A Fenevad ébredezik és ölni akar.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

**A raktárépület melletti külvárosi edzőteremben**

-Ja, az lesz ottan-mutatott a némileg lepukkant épületszerűségre.-Kiskoromban császkáltam itt néha néha, akkor még felemelőbb látványt adott. No de ha nem kultiválod, kereshetünk mást is.
*Végülis nem jelentett nagy fennakadást az 'aréna' külseje, tekinte hogy benn feltételezhetően mindkettőjüknek tetsztetős felépítésű volt. Félhomályba burkolózott helység volt, rögtön a bejárattal szemben két ringgel, mellettük boxzsákokkal, hátul egy kisebb kondi terem részleggel, öltözővel miegymással. Számos arc is volt ma délelőtt lenn, és méretükkel sokan nem igen ütöttek el Malcolmtól. Ragnar igen kicsinek számított köztük, pedig az átlagnál ő is sportosabb alkatú. Ránézésre társa komálta a helyet. Hátra mentek, átvedlettek edzőöltözékükbe, pontosabban Ragnar nem éppen,mivel nem volt nála különösebb felszerelés. Cipője, nadrágja alkalmas volt a testmozgásra, polót viszont inkább kért Malcolmtól. Nos igen, abban a pólóban igen laza figurának tűnt, hasonló mikor egy kissrác apja polójában próbál feszíteni. Nem igazán adott jelentőséget a méretkülönbségnek, hiszen a lényeg, hogy megtanuljon verekedni.
Most még nem vették igénybe a ringet, egyenlőre elég egyoldalú küzdelem lenne, inkább azok mellett, az egyik páston kezdtek bemelegíteni. Majd egy hosszabb, mindkettejük számára hasznos tapasztalatokkal tűzdelt edzésbe merültek.

Vendég

*Malcolm meglepődve ébredt rá, hogy Ragnar nagyon jól bunyózik, erős mint egy bika, és jó a mozgása.*
~Pedig fehér...~*gondolta magában kuncogva,majd mikor vége volt az edzésnek, elmentek zuhanyozni. Utána elköszöntek a terem vezetőjétől, és kisétáltak onnan. Malcolm hasa kissé hangosabban kordult meg a kelleténél. Ragnar minden bizonnyal meghallhatta, mert nem sok sikerrel próbálta elrejteni vigyorát.*
-Megyünk valami téplálékot zúzni magunkba? Vagy te még nem vagy éhes? Mert bizony én tesókám rohadtul kajás lettem!-*kérdezte a srácot. Vállára kapta edzőtáskáját, és elindultak Malcolm kocsija felé. Már éppen odaértek, mikor három bőrkabátos, borotváltfejű, maradék hajukat mindenféle idióta rikító szinekre festő, gizda fehér kö**ögök jelentek meg mögöttük. Lánccsörgetés, késpörgetés...majd a nagyobb darab előrébb lépett, és megszólította őket.*
-Szevasztok girnyókáim! Nahát, egy feka hegy, és egy fehér kis pö*s együtt! Széplátvány, mi, skacok?-*kérdezte társaitólfélig feléjük fordulva,akik erre hatalmas röhögésben törtek ki. A 'főnök' visszafordult feléjük.*
-Kérem a kocsikulcsot, a pénzeteket, órákat, mobilokat, táskákat, és akkor nem lesztek szétba**va, nyomikáim-*magyarázott keményen. Malcolm lassan letette maga mellé a táskát, és odabiccentett Ragnarnak.*
-Na lássuk, kölyök, mit tanultál-*súgta oda neki mosolyogva, majd visszafordult a bandatagok felé, és egy interkontinentális jel kíséretében közölte velük, sajnos nem áll elegendő összeg a számláján ehhez a tranzakcióhoz.*
-Kapjátok be, kis fehér ge*ik!Gyertek, bu*ifalók, pakoljatok fel, ha tudtok-*kiáltotta nekik, és ledobta magáról a kabátját.
Hatalmas termetén megfeszült a fekete, testhez álló pulcsi, melynek ujjait azzal a lendülettel felis tűrte, így láthatóvá vált teletetovált, izmos alkarja.
Ragnar, ha kicsit oldalra fordul, még láthatta is a nadrágjába tűzött hatalmas stukit, amit hátul hordott.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Jó kis edzés volt ám, ráadásul ismét meglepetést okozott, bár igaz, számított rá. Többször megesett már vele, mikor edzésekre járt régebben. Malcolm rengeteg fontos apróságre hívta fel figyelmét, és az első edzés ugyan nem sokat számított biztos volt benne, hogy jó tanárt fogott ki.
A végén az adrenalinnak, a hangulatos edzésnek, és miegymásnak köszönhetően eléggé felpörgött állapotban volt kocsmárosunk. Megesett vele néhanapján, ha túl sokat edzett, vagy valami zavaró tényező állt a képbe, hogy szó szerint, túlságosan elveszti a fejét. No de, ez van, kicsit hevesebb másoknál, amiről tudta hogy normális, mert nem egy agresszívabb embert ismert meg rövidke élete során.
A kocsihoz igyekeztek, Malcolm hasbeszédjéről pedig hamar átterelődött a téma az étekre.*
-Még jó, farkas éhes vagyok-mondta, igen dicsérve az ötletet. Már látta maga előtt a kiadós tápot, mire pár idióta belibbent a képbe, már már kézzel fogható ételének képét ripityára zúzva. Ez még talán a kisebbik gond volt, no de...Ezek az arcok az okítóját akarják sértegetni, meg persze őt. Gyilkosan lángra lobbanó szemekkel fordult az inzultálók felé. Múltkor is helyben hagyta egy idióta rockerarc, erre még egy széria. Érezte ahogy átjárja a düh, és jobbnak látta ezt megosztani kedves, figyelemre méltó papagáj szerzetekkel.
Látta Malcolm oldalán a pisztolyt, így igen megnyugodott.*
~Minek ide a puszta kéz..senkise golyóálló~vigyorodott el sejtelmesen, de azt semmi pénzért nem hagyta volna ki, hogy ne zúzzon oda egyett. Megsértették, ez a minimum. A fönöknek tűnő szerzetnél termett, mielőtt az visszanézhetett volna, valószínüleg nem is számított arra, hogy áldozatai lépnek bármit is. Ragnar, könyökével vágta halántékon az ipsét, aki ettől megállt egy két másodpercre, elegendő időt hagyva ezzel Malcolmnak, a további intézkedésre.*

Vendég

*Malcolm vigyorova vette észre, mint siklik el mellette Ragnar, és törli képen, illetve halántékon a kis ge*it. Ekkor előkapta hátulról a 44-ét, és ráfogta az éppen Ragnar felé induló másik két fehér rohadékra*
-Na, nyuszibogyókák, cuccokat kezekből elengedni, letérdelni, és könyörögni az életetekért-*mondta, majd közelebb lépett, és hogy nyomatékosítsa, szándéka bizony komoly, egyszerűen akkorát vágott a 'vezér' arcába a pisztolyának markolatával, hogy annak szó szerint kettényílt az orra. Majd hátrébb lépett Ragnar mellé, és vigyorogva odavetette még az éppen letérdelő, és halálosan sápadt punkok felé.*
-Na ti fehérseggű kis anyaszomorító fa*zkabátok! Most be vagytok szarva, hogy a büdös nig*eretek visszabeszélt? Már nem nagy a fehér pofátok, mi?-*avval odaszólt a csapos tesónak.*
-Menj oda, és mindegyiknek üss egy ku*va nagyot az arcába. Tanulják meg, hogy ne ba*zakodjanak másokkal-*mondta, majd szemeiben acélos keménység csillant, és a táskából előhalászott egy nagy, recés pengéjű kést,közben persze a punkokon tartva a fegyverét.*
-Ha csak egy kicsit is ellenkeztek, ezzel a felszentelt tőrrel vágom ki a szíveteket, és adom oda Luhainnipaloának, a Bosszú Szellemének! Remélem világos voltam-*fejezte be.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Némileg elnyúl képpel nézte Malcolmot. A pisztoly még csak csak, de hát, azért álljon meg a menet.*
-Haver, én ezeket a nyuszibogyókat nem feltétlen akarom mégjobban megalázni. Eddig is elég szánalmasak, és kérésre nem fogok ütni, ez a végszavam.-
*Komolyan nézett Malcolmra, és úgy gondolta amit mondott megmondta. Nodebár, azzal meg nem számított, hogy ezeknek ez csak bátorító, tettre hívó szavak lesznek. Az egyik nagyhangú arc mihelyt látta, hogy a nagytestér elkapja tekintetét, egyből megragadta a lehetőséget és támadóra vette a figurát.*
-Talán tévedtem-kijelentéssel egy heveny rúgással fékezte meg a meggondolatlan arcot Ragnar, és támadójuk hangosan felszisszenve esett vissza a másik kettő mellé.*
-Bezúzzuk őket a roncstelepeden?Úgy mint a múltkoriakat?-kérdezte pokoli vigyorral társától. Már csak az az egy függőben lévő kérdés kezdett kikristályosodni agyában, hogy eddig szép és jó hogy megúszták, de hogy lesz a befejezés?*