Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

*Lucky felkapta a holttestet és tisztességesen eltemmet annak a fának a tövében, amiről rávetette magát.Mondott egy imát, hogy a túl világon boldogan éljen.*~Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de muszály volt farkas vagyok és ezt már nem vonhatom vissza és nem is szeretném.Nekem ez így pont jó, ahogy most van az életem.Még egy változást nem bírnék ki.~*Majd kisétált annak a helynek a kapuján, ahol megölt egy ártatlan férfit, aki amúgy jó barátja lehetett volna....*

Vendég

*Abra teljes nyugalommal nézte végig a vérengzést, önelégült mosollyal arcán.*
~ A feltételezés igazolást nyert. ~ *gondolta, miközben Lucky Brykont pásztázta tekintetével.*
~ Ez meg mi... ~ *a lába előtt egy tárca hevert, lassan felvette a földről és belenézett. A halott férfié volt, akit ez a különös alak épp az imént temetett el, ugyanannaka fának a tövénél, melynél az halálát lelte. A férfi befejezte az ásást és épp távozóban volt, amikor a kislány odalépett hozzá.*
-Ezt kifelejtetted.- *nyújtotta oda Altrix tárcáját bájos, mégis oly hideg mosollyal.*

Vendég

- Nahát kisasszony, hol kóborolt ilyen sokáig, a professzor már nagyon aggódott maga miatt... * egy kedves idős hölgy lépett Abrához és megfogta a kezét, majd Lucky-hoz fordult* -Bocsásson meg uram, de a kisasszonynak otthon a helye.
*Abra szemében mély gyűlölet villant, ahogy öreg nevelőnőjére nézett.*
- Jöjjön szépen...* mondt a kislánynak, majd hazaindult. Abra hátra - hátra pillantgatott távozás közben, a szerencsétlen flótás tárcáját kezében szorongatva.*
~ Eljön még az én időm...~

Vendég

*Unottan hagyja el lakását, monoton léptekkel indul el Kertváros utcáin, célja nincs, csak sétál és közben saját gondjain töri a fejét. Gondolatai újra és újra viszatérnek munkája irányába, és képtelen elhesegetni a neki szegezett kérdéseket.*
~Mi az oka, hogy fél éves kutatásnak eredményét még nem mutatta fel?...Talált egyáltalán bizonyítékokat az állítása alátámasztására?.....hmmm...bizonyíték. Ha tudnák, amit én, nem járna most a szájuk. Sőt!~
*dühösen belerúg az útjába akadó, járdán heverő üdítősüvegbe.*
-Méghogy találtam-e valamit? Nyitnák inkább ki a szemüket!*morogja magának, aki esetleg mellette halad el, az valószínűleg bolondnak nézi, hogy magában beszél. Shar azonban jelenleg se lát, se hall. egy játszótéren állapodik meg,leül az egyik hintába, és ott töpreng tovább.*
~Lehet, hogy egyszerűen fittyet kellene hánynom gab figyelmeztetésére. Mindent a karrierét...de régen mondtam ezt.~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Éjszaka van. a kertváros egyik utcáján két alak igyekezett nagyban valahová. hirtelen megálltak egy kissé lepukkant ház előtt. a kertjét felverte a gyom, a falakat vadul burjánzó repkény nőtte be. ablakai többsége bedeszkázva. az omladozó kapun egy kopott és rozsdás réztábla hirdette a tulajdonosát: Andrej Andrejevics Vataij. *a magasabbik alak kulcsot vesz elő
a zsebéből és kinyitja a kaput. mivel elengedte a kisebbiket, az összeesik. végül megfogja, és bevonszolja a házába...*

Vendég

*Fél éjszakás didergető töprengés és hiábavaló kószálás után Sharon átfagyva tér vissza lakásába. Felvánszorog a lépcsőházban a másodikra és átfagyott kezeivel ügyetlenül próbálgatja kinyitni az ajtót. Meglepetésére az nyitva áll. Mikor belép a lakásba, nem talál ott senkit, majd egy kávé és hosszas töprengés után nyugtázza magában, hogy ismét ő maga felejtette el bezárni az ajtót.
Orrára biggyeszti keskeny olvasószemüvegét, kávéjával a kezében a dolgozóasztalához sétál és mélyen elmerül egy halom papírban.*

Vendég

*Geru, figyelemessen hallgatta Dzsamila szavait,elösszőr kissé meglepődve annak szavain,de a rövid monológ végére a kérdő tekintetből ,már csak egy mosoly maradt,ami inkább volt irónikus, mint öszinte örömöt sugárzó.Aztán mikor válaszolni akart volna,Max is hirtelen megszólalt.Nem akart szavába vágni ,ezért csak bólintott egyet,jelezve ,beszéljen csak.Eközben nyugodt léptekkel vissza sétált a foteléhez,még egy utolsó nagy slukk a szivarba,aztán egy hanyag mozdulattal a hamutálba pöcintette a csonkot,majd leereszkedett a fotelba.Mindez szinte mint egy végszó,Max is feltette a maga kérdését.Geru Dzsamilára pillantott,hideg kék szemeivel megpróbált a lány lelkég látni,legalább is Dzsamilának valószínű ilyen érzése támadt,majd miközben végig a lány arcát,szemeit nézte ,megszólalt.
-Nos Dzsamila kedves,az élet nem olyan egyszerű mint azt elsőre gondolod.A vámpíroknak miután elmúltak száz százötven évessek ,már a cask halál az egyetlen megváltás.Igen ,jogossan merűlt fel benned a kérdés, hogy akkor miért nem vetnek véget önkezükekl ennek a szenvedésnek.
Nos erre leglább három választ is tudok neked adni.Elösször is ,ha egy vámpír önkezével vetne véget az életének akkor az,az örök kárhozatot hozná magával, és itt nem a testre gondolok ,sokkal inkább a lélekre.Ebből következik a második válsz,sokan félnek,ettől,vagy egyátaláln nem lennének képessek önmagukkal végezni.Harmadszor pedig,nagyon sok olyan vámpír van aki a hosszú évszázadokon keresztűl,csak egyetlen emberi jellemnek adtak teret lelkükben,és ez a hatalomvágy.Ők mind a mai napig élvezik a hatalmat,és a gyilkolást.-
*Mikor befejezte a mondatot,Gabriell,még egy pillanatig a lányon nyugtatta tekintetét,majd Maxhez fordúlt,őt is alapossan végig mérte,tekintet átszelleműlt volt,mint mikor egy művész tekint egy műremekre,majd halkan újra megszólalt.*
-Nos ha jól látom Max atéged legjobban foglalkoztató kérdés a táplákozásunkkal van össze föggésben.*egy halk sóhaj*
-Igen te is jó következtetéseket vontál le.Valóban én álltalában állatokból táplálkozom.De jó- *és itt a jó szót Gabriell egy kicsit még meg is nyomja*- ha tudod,bármennyire is tűnők a szemetekben embernek,azért még én sem vagyok az,és ami azt illeti kevés olyan vámpírral fogtok találkozni ,mint én.szóval igen,mikor már nincs más megoldás ,és az éhhség olyan erős,én is az emberek véréből táplálkozom.Viszont a vámpír ha akarja ,és tudja nem öli meg áldozatát.Szerencsénkre a vámpír lét előnyei közé tartozik,hogy ha a vámpír táplálkozik,és ezek után megnyalja a sebet ,az abban a pillanatban össze is forr.Vannak vértestvérek akiknak hatalmában áll a gonolatok törlése is ,de ennek nincs össz efüggése a táplálkozással -*itt Geru arcára egy újabb mosoly űl ki*.-Nem hiába vadászat a neve,a vámpírnak álltalában úgy kell megoldania ,hogy az áldozat ,ne lássa az arcát, vagy ....-
*Itt Gabriell elharapja a mondat végét,és hanyagúl hátradőlve,pillant Dzsamilára,és Maxra*

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Mondandója végén Dzsami visszahuppant a kanapéra és onnan nézett fel Gabriellre. Az a kék szempár amit látott minden volt csak épp megnyugtató nem. Kellemetlen érzéseket keltettek életre lelkében ezek a pillantások. Mielőtt a férfi válaszolhatott volna Max is szóra fakadt és újabb megválaszolandó kérdést vetett oda a vámpírnak. Geru ugyan felelt a kérdésekre, mégis a befejezést nyitva hagyta.
A válasz amit végighallgatott letisztáztak egy két dolgot annyira, hogy Dzsami már semmire nem volt kiváncsi. Nem azért mert nem érdekelte, hanem mert egyenlőre erről többet nem akart hallani az este folyamán. Kezdett elege lenni a vámpírokból farkasokból, és minden egyéb megvetni való teremtményből, akikről még azt sem tudta, hogy ugyan mi végre jöttek világra, miért pont vérrel táplálkoznak, és miért pont neki és még egy maroknyi embernek kéne leszámolni velük. Már már zsongott a feje az új, és nem olyan régen megszerzett tudástól, és most inkább kívánta volna azt, hogy lenne egyszerű halandó. Tény, még mindig elkötelezettnek érezte magát, de néha, amikor jobban belegondolt, vagy épp többet tudott meg erről a világról időről időre meghátrált egy kicsit. Egyszerre érzett félelmet, bizonytalanságot, és a választ, hogy neki mi lene a feladata pontosan nem látta még. Egyszerűen, az hogy akit tudsz ölj meg, túlságosan erős volt neki, és ennyire nem lehetett leegyszerűsíteni a választ. Később egyre elszántabb lett persze, de most még többször látta az embert ezekben a lényekben, mint ahogy az indokolta volna.
A válasz utáni csendet csak az törte meg, mikor Dzsami egy újabb szál cigire gyújtott rá. Hátra dőlt, lábait maga elé húzta, mintha ezzel szeretné kirekeszteni magát a társalgásból és semmitmondó komor tekintettel nézett maga elé.

Vendég

- Látod, petite chérie, nem hittél nekem...* mondta Jenny, miközben befordultak a kis kertvárosi utca sarkán és a park felé vették az irányt.*
- Ezt így nem mondanám, csak elsőre kissé megleptél...* válaszolta Abra, miután jól megrágta a vörös hajú kislány szavait.*
- Felismernéd azt az "embert", ha még egyszer látnád?
- Minden bizonnyal, az ilyet nem lehet elfelejteni...* mondta Abra elmélázva* ~ Kegyetlen lett volna...?~ *Abra újra végiggondolta a történteket* ~ ...inkább ösztönös...~
- Ne aggód, ma chérie, én majd vigyázok rád...* Jenny magabiztosan moslygott Abrára.
- Tudom... *válaszolta ő, majd beléptek a park kovácsoltvas kapuján.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Megállt az autó Asariel lakhelyén. A ház eléggé le volt lakva, de Asarielnek csak erre telt még most. Kicsit elhúzta a száját mikor azt mondta * - Ez az én palotám. Akkor jobb lesz ha bemegyünk. Megnézem mit találok a konyhában.- * Azzal kinyitotta az ajtó és előreengedte a lányt.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A belváros üvegpalotáit lassan felváltják a barátságosabb kertvárosi családi házak. A lány mélán nézi az elszáguldó épületek összemosódó halmazát. Könnycseppek gyűlnek szemébe, ahogy visszagondol, hogy nem is olyan régen, még ő is ilyen helyen lakott. ~Nem szabad erre gondolnom! Csak megkeserítem minden percemet vele~ gondolja, s tagadólag megrázza egy kicsit fejét. Dacosan bámul kifelé a kocsi ablakán, de hiába minden, egy árva könnycsepp mégis csak legördül mocskos, véres arcán. Az ablakon tükröződve látja Asariel komor arcát, s ez sem segít lelkének megnyugodni. Inkább lehunyja szemét...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

A ház belül igen csak kupis volt. Asariel nem is gondolt bele hogyan hagyta itt a szobát mikor elindult a városban. A ruhái szétdobálva voltak az ágyon és az átvérzett kötését sem tüntette el. Hirtelen fölkapta őket, és otthonias zavarral próbált rendet csinálni.* ~ Frankó most mi járhat az eszében. Na mindegy keressünk kaját.~ - Kicsit rendetlen vagyok. Rögtön elpakolok. Érezd magad otthon! - * Mondta Asariel, és közben arra dondolt vajon észre vette-e Riam a véres kötést és a széttépett kabátot.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*-Ugyan! - ránt egyet a vállán. - Laktam én már rosszabb helyen is. Jól mondtad: ez számomra tényleg palota. A kapualjhoz képest - kacag fel, kicsit kesernyésen a lány. Az előszobában megáll, s megvárja, amíg Asariel becsukja maga mögött az ajtót, aztán egyszerűen bemegy az apró konyhába és ott keres magának egy rozzant széket. Bőrkabátját leveszi, összehajtja, s egy másik székre rakja.
- Asariel, áruld el nekem, hogy miért vagy velem ennyire kedves? - néz kérdőn a lány, szemeiben ismét villog a halvány, lilás fény. - Az emberek nem nagyon foglalkoznak egy ilyen koszos kis senkivel mint én - sóhajtja lemondóan.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riam furcsállja nagyon a férfi viselkedését. Asariel arca feszült, s mintha rejtegetne valamit a kezében. ~Mi lelhette? Nem kellett volna idejönnöm!~a lány ijedten félrevonul a férfi útjából. - Engem nem zavar a kupi. Miattam igazán nem kell ilyen óriási rendet raknod - megpróbálja mindezt természetes hangon mondani, de hangjából kihallatszik az ijedelem. Nem igazán tudja, hogy mit gondoljon Asariel furcsa viselkedéséről. Tekintete félve rebben, s a legjobb menekülési útvonalakat latolgatja.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Kedves lennék veled?- * Kérdezi vissza a lánytól. Közben arra gondol, hogy mióta megismerte a lányt tényleg megváltozott benne valami. Igazából tudta, hogy ez csak a lányra nézve igaz. Valamiért jobban bízik benne mint akármelyik emberben.* - Nem tudom miért. Talán rokonlelkek vagyuk.* Mondta nevetve ezzel is palástolva zavarát.* - Túl sok bántást kaptál az emberektől, akár csak én. Nem igazán bízom bennük, de te valahogy más vagy. Nem tudom megmagyarazáni. Azt viszont tisztán érzem hogy nem ezt a sorsot érdemelted. Ne érts félre, Nem szánlak téged. Inkább megértelek.- * Mondta alánynak, és közben belenézett a szemébe. Azokba szemekba amelyek megváltoztattáll lelkét az első találkozáskor.* - Mellesleg nincs senki akivel beszélő viszonyba lennék ezen az elátkozott helyen. Ilyen nehezen mé nem tudtam beilleszkedni, pedig sok helyenéltem már. Rántotta gombával jó lesz, más nemigen van itthon?-

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riam elgondolkozva tekintett a férfi markáns arcára. - Talán rokonlelkek vagyunk... Igen, lehet benne valami. Azonban manapság ez mit számít? Az ismerősök elrohannak egymást mellett, s észre sem veszik... Bolond világ ez. - szól a lány. - Nem tudom mit érdemeltem. Ostoba fruska voltam, akinek bármit be lehetett adni. Ez a sorsom - teszi hozzá hirtelen, fénylő, dühös szemmel. Aztán e két szempárban ismét megjelenik a barátságos lilás fény. - De hagyjuk ezt! - mosolyog Asarielre, habár nem szabadulhat attól a kényelmetlen érzéstől, hogy a férfi valamit takargat előtte. - Hmm... a rántotta jól hangzik... Rettentő éhes vagyok - vallja be vidáman. - Elmehetnék fürdeni...? Utoljára fogalmam sincs, hogy mikor voltam... És khmm... Hát... - mondja a lány zavartan, de elakad szava, s pirulva tekint a férfire.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Bizony az élet nagy pofonokt tartogat.- * Közben halott családjára gondolt, és arra hogy még erre atettre a mai napig nem talált váléaszt. - Viszont ami nem öl meg attól erősebb leszel. - * Majd megtapintotta bekötözött oldalát. ~ Remélem nem ölmeg~ - Az is biztos, hogy még egyszer ilyen hibát nem fogsz elkövetni. Látom a szemedben, hogy eléggé feszült vagy. Nem bízol igazán bennem sem. Nem tudod a helyére tenni a dolgokat. Jól teszed. Légy mindig résen, de miattam ne aggódj, nem készülök semmi rosszra. Csak egy kicsit belefáradtam az egyedül létbe, és igazán kellemes a társaságod.*- * Miközben ezeket a szavakat mondta a hűtőszekrényében túrkált, és előkerestea hozzávalókat.* - Tehetek hagymát alá? Én mongyuk úgy szeretem, de szívese kihagyom, ha neked úgy jobban ízlik.- * Riam nem válaszol, viszont megkérdezi, hogy lemosdhat-e. * - Persze, nyugodtan. A fürdőszobát ott találod- * Majd mutat a szemközti ajtó felé. Hirtelen eszébe jut, hogy ott kötözte át magát. Berombolt a fürdőbe, de meglepetésére tiszta volt. Nem is vette észre hogy mikor takaríthatott föl maga után. - A fürdő az öné hölgyem- * Mondta irónikus eleganciával.- Várj egy percet!* Mondta és felszaladt az emeletre. Mikor visszajött kezében egy pár darab ruha volt. Farmer, póló ilyesmi.- Tedd bele a gépbe aruháidat nyugodtan. Ezek a feleségemé voltak. Vedd fel ezeket míg megszáradnak a tieid.- *S odanyújtotta a ruhákat Riamnak.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Ne haragudj a viselkedésemért, de furcsa vagy. A tekintetem csak azt tükrözi, amit a tiédben látok. Lehet, hogy rosszul látom. Szerintem te sem bízol bennem igazán - válaszolja szomorkásan a fürdőszoba ajtajából visszatekintve. - Köszi a ruhákat - teszi még hozzá, majd bezáródik mögötte az ajtó.
*A konyhába vidám dudorászás, és csobogó víz hangja szűrődik át. A lakás egy kissé ismét élni kezd, ahogy egy fiatal szellem átmelegíti a dohos falakat, azonban nem tart sokáig. Csak illuzió...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Teltek múltak a napok, igaz néha folytogató lassúsággal de teltek. Az idő ugyan jobbra fordult, de Ragnar ezt nem igazán könyvelte el kitörő üdvrivalgással, mivel a hó elolvadása egyett jelent az idei oktatói pályafutásának végével is. Szerencsére a hegyekben feltehetőleg még egy két hónapig megmarad a hó, így lesz alkalma boardozni, tanítani.
Napja meglehetős monotonsággal teltek. Reggel gyakorlás a pályán, tarkítva egy kis oktatással, majd délután rohanás haza és irány a kocsma. Onnan éjjel, mikor már az éjszakai járatok is különleges eseménynek számítanak hazavánszorogni. A délelöttöket igen élvezte, az első pár hétben a munka is tetszett neki, és ugyan jókedvűen teltek napjai, hetei, azért neki ez túl egy síkú volt. Hiányolta a bulizásokat, lányokat, felelőtlenséget, versenyeket és mindent amit ott hagyott Finnországban. Mostmár sajnálta egy kicsit hogy nem tanult inkább tovább, és nem az a legnagyobb gondja, hogy úristen holnap vizsga.
A kocsmában eltöltött munkanapok szépen lassan hozzászoktatták a dohányfüsthöz, amit nem igazán komált korábban, és néha az is megesett hogy rá-rá gyújtott mikor egy-egy vendéggel diskurált. Viszont a főnökkel azóta sem találkozott, és bár nem szükségszerű nem ártana. No megaztán azt széphölgyet, Gingert sem látta már mióta. Pedig szó mi szó igen örülne ha abban a szép pofiban gyönyörködhetne megint. Főleg esténként jutott eszébe a lány, mikor az éjszakai megállójából szokásos húszperces sétáját tette meg hazafelé. Félúton volt egy kisebb sikátor, és mikor elhaladt mellette szinte mindig hallotta a lány mondatát a fejében.~Kerüld a sikátorokat, nem is tudod milyen veszélyek leselkednek rád éjjel~ilyenkor mindig elmosolyodott, és megcsóválta fejét~Majd elém ugrik egy farkasbarkas és jól összever, és hogy még teljes legyen a történet, én is farkas, vagy vámpír esetleg kobold leszek. Egész szépen megtévesztették szegény lányt~Gondolta, mivel nem tudta felgogni, megérteni, hogy valaki hogyan hihet ezeknek a teremtményeknek a létében. Mindenesetre, nagy általánosságban vígan élte életét, ismerősöket szerzett, és mondhatjuk mindene megvolt ami egy húsz évesnek kellhetett.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Riam bement a fürdőszobába és megengedte a vizet. Asariel nekikezdet a kaja elkészítésének. Észre sem vette de egy régi dalammot dúdolt miközben végezte a dolgát a konyhában. Úgy érezte ismét él egy kicsit. ~ Mitt tett velem ez a lány? ~ Kérdezte magától és úgy érezte mintha puhánnyá válna. Az élet rendesen megkeménítette a szívét és az a szikla nem olik le olyan könnyen, viszont tagathatatlan hogy megrepedt. Közben arra gondolt hogyan segíthetne Riam neki. Nem tudta miért de érezte, hogy nem hasztalan az ismeretsége. * Az étel elkészült Riam még mindig nem végzett. Addig felment a szobájába, és megnézte a gépén, hogy jött- e üzenete. Még mindig nem talált olyan embert aki kiismeri magát az internet kusza hálójában., és segít neki eltüntetni e a hálórol a nyomait. Fogytán a pénze és számlájáról nem vehet le, mert akkor rátalálnak. - Bosszantó. * Jegyezte meg és leballagott az emeletről. Nem bírta megálni, hogy ne hellgatózzon egy egy kicsit a fürdőszoba ajtaján. Hallotta hogy a lány is dúdolt valamit, majd mosolyogva tovább állt. Levette pulóverát és a kötését vizsgálgatta a tükörben. Kissé át volt vérezve, de nem volt vészes. Fegyvere az övébe volt hátul bedugva. ~ Lassan át kell cserélni a kötést.~ Épp ez járt az eszében mikor kinyílt a fürdőszoba ajtó és a tükörben megpillantotta Riamot ahogy ott áll mögötte.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nyílik a fürdőszoba ajtaja, s kilép rajta egy teljesen más nő, mint aki bement. A ronda, kékes-zöld daganatok és friss sebek ellenére, így, tisztán a lány egészen vonzó, habár korántsem tökéletesen szép. Fekete, hátközépig érő haját kifésülte, de a fésű ezt a találkozást nem élte túl, s a kezében szorongatja törött darabjait. A lány úgy látja, mintha a férfi szemében csodálkozás, és elismerés villanna, de ebben nem volt biztos. A póló kicsit nagy Riamra, s lógott mindenhol, a nadrág azonban egész jól áll rajta. * - Hát, köszi. Sokkal jobban érzem magam - mosolyog Asarielre - de... a fésű nem élte túl a hajamat... - tekint félszegen a férfire.* Asariel kicsit komikus látványt nyújt a tűzhely körül sürgölődve. Riam őszintén felkacag, s nevetve kérdi:* - Segíthetek, hamár egyszer a fele az enyém?

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Aztán a lány észreveszi a kötést. Szemei elkerekednek csodálkozással vegyes félelmében.* - Mit történt veled, Asariel? - *kérdi - talán túlságosan is - aggódva.* A férfihez rohan, s óvatosan megérinti a kötés környékét. Érzi, hogy gyulladt, s felduzzadt a seb. * - Nem kérdezek semmit! A te dolgod, hogy mi történt, mert ha nem lenne titok, akkor már rég kórházban lennél. Ellátom, mielőtt teljesen elfertőződik - *mondja gyorsan, s a konyhában eltűnik, hogy valahonnan némi alkoholt szerezzen.* ~ Mi történhetett! Ki lehet ez az ember? ~ kérdezi egyre-egyre önmagától, de végül - épp' mikor kezébe akad egy üveg tiszta alkohol - arra jut: ~ Nem mindegy, kicsoda? Mit csinált? Ő segített, hát most rászorul a segítségre! ~ s beviharzik a szobába.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel megriadt egy kicsit. Viszont a lány annyira közvetlen volt hogy teljesen lehiggadt.* - Köszi, de inkább kaja után. Az igazat szólva nekem is fúcsa. Sokkal csúnyábnak kéne lennie, de ez viszont szépen gyógyul. Furcsa. Amúgy megköszönom a segítséget, mert egyedül elég macerés dolog. Valahogy nem áll a kezemre. Előbb azomban üljünk le együnk és elmesélek mindent.* Azzal lágyan kivette a lány kezéből az alkoholt, és leültette az asztalhoz. Feltálalta a kaját nekikezdett a mesének.* - Történetem régebbre nyúlik vissza. A idegenlégió után egy katonai bázison dolgoztam mérnökként. Egy nap arra étrtem haza hogy feleségemet, és öcsémet megölték. Az orvosszakértő szerint kivérzés okozta, de nem volt vér sehol. Végül kellett egyy búnbak hiszen a bázis amúgy is kevés költségvetése nem engedhetett meg egy botrányt engem tettelk felelőssé a gyilkosságokért, és élettfogytiglanra ítéltek. Sikerült megszöknöm, és a mai napig is a gyilkosokat üldözöm. Minden nyom ebbe a városba vezetett. Hihetetlen dolgokkal találkoztam itt szinte már nem is épp észnek való. Egy hete az egyik sikátorban sikolyt hallottam. Azt hittem te vagy bajban. Beszaladtam a sikátorba, de nem találtam semmit. Azután egy ember nekemtámadt. Irgalmatlan ereje volt. Úgy dobált mint egy rongyot. Azután mikor látta hogy meg tudom védeni magam, hirtelen egy hatalmas kutya rombolt felém és oldalba harapott.* Közen a kötésére mutatott.* - Valahogy elszabadultam tőle és két golyót beleeresztettem. Nem halt meg tőle. Érthetetlen. A másik furcsaság hogy a többi seb begyyógyult. Nyomtalanul, de ez a harapás lasabban gyógyul. Viszont gyógyul és ez is furcsa. Kórházba nem mehetek, mert rámtalál a hatóság. Még mindig szökésben vagyok. A számlámat figyelik. Ha hiszed, ha nem de jóval több pénzem van min godolnád, csak nem férek hozzá. Ezért keresek olyan embert aki képes nyom élkül megszüntetni a számlámat.* Olyan iramban mesélte el történetét, hoyg a lány keze megállt az első falatnál. Kitárt szemmel halgatta. Nme gondolta, hogy ennyire zaklatott a férfi múltja,*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Sokáig megszólalni sem tudott a csodálkozástól. Hihetetlen volt a történet, de egyben félelmetes is. Honnan tudhatná, hogy nem egy gyilkossal reggelizik-e itt nyugodtan? *
- Sajnálom a történteket - mondja, de hangjában nincs szánalom, csak őszinte fájdalom. - Nem tudom, hogy mit gondoljak Asariel. Nem hiszem, hogy gyilkos lennél, de honnan tudhatnám? Különben pont nem a legjobb helyen ütötted föl a tanyádat. Itt a legtöbb a zsaru. Hamar fel fognak rád figyelni, s akkor vége a játszámának - néz mélyen, kifejezően a férfi szemeibe.
Légy óvatos nagyon. Topolya összes lakója furcsa. Nem az első, és utolsó véres támadás történt ezen a helyen. Sok mindent én sem tudok, csak az utcán járva hallottam ezt azt. Azt hiszem, létezik egy vagy több természetfeletti képességekkel rendelkező horda, aki ezt az egész várost hatalmában tartja, de ezt se bizonyítani, se megcáfolni nem tudom - mondja komoly hangon. - Aggódom érted... - teszi hozzá halkan.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Tudom, hogy elég meredek a sztori, de csak azt tudom mondani, hogy igaz. Hogy mit gondolsz rólam az a te dolgod. Nem foglak győzködni az igazamról. Azt már eleget csináltam, és sosem volt eredménye. * Közben megeszegeték a reggelit.* - Nos hogy ízlett az étel? Remélem nem rontottam el. * Próbálta másra terelni a szót, mert látta, hogy a lány fél egy kicsit.* Akkor segítesz átkötni a sebem? * Kérdezte meg ismét a lánytól. Közben eszébe jutott egy furcsa gondolat.* - Te újságíró voltál ha jól emlékszem. Nem volna kedved nekem dolgozni? Természetesen megfizetem a munkádat. Biztos hogy van egy két ember akitől tudsz információkat gyűjteni. Úgy érzem otthonosbban mozogsz ezekben a természetfölötti dolgokban, mint én. * eközben akaratlanul elmosolyodott* - Információra van szükségem és ennek begyűjtése inkább a te asztalod. * A lány meglepődött Asariel ajánlatán, és nem is tudott hirtelen válaszolni. Leültek mind a ketten az ágyra, és Riam elkezte lebontani a kötést. Nem szólt semmit. ~ Mi járhat most a fejében~ * Gondolta Asariel, miközben nézte lányt hogy tekeri le a kötést a derekáról. Most nézte meg igazán először. Teljesen más volt mikor kijött a fürdőszobából. ~ Az a sok ruha amit az utcán hord eltakarja az igazi Riamot. ~ Eközben még mindig a lány válaszára várt.*

Halandó Tartózkodási hely: ahol nem kéne

///Andrej "háza" Twisted Evil

///

*Anders a repedező padlón ébredt.
-hol vagyok?- kérdezte.
-tudod te azt magadtól is, hülyegyerek- válaszolt Andrej.
-amilyen a ház gazdája, olyan a ház maga is.
-Anders, sürgősen beszélnünk kell - jelentette ki Andrej.
-mit akarsz?
-kinyirjuk az öreget.
-ok. benne vagyok. a pénzét is tudom hol van. fél éve Dusanbeyben meglátogattam Fatimát. ahogy az öreg kérte. a legkisebb fia, Mohamed lázas volt éppen, és álmában beszélt. azt mondta, hogy a Kanchenzönga egyik barlangjában.
-csak azt nem tudom, hogy megyünk fel oda.
-tavaly Veréb meg Tulipán lopott pár vadászgépet. pilótánk van bőven.
-az jó. hát kezet rá- kezet fogtak.
pár pillanaton belül mindketten húzták a lóbőrt...

Vendég

- Férfi?
- Vir viri masculinum.* válaszolta Abra Jennynek, miközben lassan kocogtak a hűvös kertvárosi utcán.* - Emberek?* kérdezett vissza kissé kifulladva.*
- Populus populi masculinum.*vágta rá mosolyogva Jenny.*- Rózsa?
- Rosa rosae feminimum...Farkas?
- Lupus lupi masculinum...
- Nem úgy értettem, Ő. Szerinted?* mutatott Abra egy magas fiatalemberre, aki bossankodva nézte az olvadozó hó utolsó maradványait. Ragnar úgy tűnt ügyet sem vet rájuk.*
- Mi?* kérdezett vissza Jenny értetlenül, majd Ragnarra tévedt a tekintete.* - Oh! Mon Dieu, nem tudom, de igazán formás a , tudod mire gondolok...* a lány félreérthetetlen mozdulatokat tett a levegőben a fiú altáji részeire célozva.* -... azt hiszem láttam már a télen, valami síoktató-féle ...
- Nem, nem értem, de mindegy...*vonta meg a vállát Abra, majd intett, hogy folytassák a futást.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riam még sokáig hallgatott, végig kellett gondolnia, hogy mibe is keveredhet, ha elvállalja a munkát. ~Biztos halál.~ötlött fel benne. ~ Asariel szökött fegyenc, akit gyilkosságért köröznek... Ha csatlakozom hozzá, akkor én is bűnös leszek. ~gondolta magában a lány.~ No, de nem mindegy? Így is, úgy is valamilyen szinten törvényen kívül élek már, s ezen a bűnrészesség csak egy keveset ront ~ezen a gondolaton kissé elmosolyodott, majd hangosan folytatta: - Hát rendben. Vesztenivalóm nincs, megteszem - néz a férfira.
*Eközben letekerte a férfi derekáról a kötést. Iszonyatos seb tátongott az oldalán. A sérülés széleit gyakorlott kezek - eszközök hiányában - durván összefércelték, s habár gyógyulófélben volt, fertőzésre utaló vöröses duzzanat vette körül. - Hát, ez nem valami szép... Vagy emberfölötti fizikumod van, vagy... - elharapta a mondatot, inkább zavartan keresni kezdett az elsősegélydobozban vattát. Az alkoholból öntött egy keveset rá, aztán óvatos mozdulatokkal törölgetni kezdte a seb környékét. Asariel egész jól tűrte, habár összerándult néha.* - Szóljál, ha nagyon fáj - mondta Riam. A férfi csak megrázta fejét: - Nem, nem csak csináljad.
Riam megrántotta a vállát, és folytatta. Végül talált még némi gézt, s a sebet ismét bekötözte. - Köszönöm - mondta Asariel, s a pólóját ismét felvette, és kisétált a konyhába. A lány továbbra is az ágyon maradt, összeszedegette az elhasználódott vattát, és gézt, s követte Asarielt.*

Vendég

Max szemei egyre hidegebben csillantak, amint Geru mondta a maga kis élménybeszámolóját. Majd pont amikor válaszolni akart volna, megcsörrent a mobilja. Kiment a konyhába, behajtotta az ajtót, és úgy állt oda, hogy végig lássa Dzsamit és Gerut, vajon mit csinálnak. Felvette a telefont.
-Mondjad!
-Helló Főnök-hallatszott Jean-Luc hangja, mely kissé remegett, talán valami elfojtott izgalomtól.
-Vazze mondjad, rossz kedvem van-mondta összeszűkült szemekkel Max, miközben nézte, ahogy Dzsami rágyújt még egy szál cigire, és láthatóan magában merengve ült egy vámpírral egy szobában.
~Oké, hogy ez a vámpír segít nekünk, de ki a f**z tudja, vajon, meddig, és hogy tényleg ez-e a célja. Majd ráállítok egy embert.Egy profit~gondolta, aztán teljesen megpróbált Jean-Luc hadaró beszédére figyelni.
-K**va nagy gáz van Főnök!Megkaptam az e heti fülesemet a másik városból, és ő mondta, hogy Don Marcello egy hatalmas vérdíjat tűzött a maga fejére, és a mienkre is. Két napja hirdette meg a vadászatot ránk.-hadarta a beosztott. Max kissé elsápadt, de igyekezett úgy válaszolni, hogy hangján ne hallatszódjon, mekkora nagy kakiban is vannak.
-Úgy látszik nem vette jó néven, hogy az öccse elpatkolt. Mindegy. Jean-Luc!Visszamész a discoba, és kezded összeszedni a régi embereket. Mindenkit, akit megbízhatónak találsz...beszélj meg velük egy találkozót mihamarabbra.ÉsJean-Luc!Akit nem találsz megbízhatónak...-
-Tudom Főnök, azok nem fognak már elmenni semmilyen találkozóra!Okés, csinálom is már.Viszlát Főnök!-azzal Max is lenyomta mobilját, majd visszasétált a másik két vendégéhez. Töltött magának egy adagot a kis szérumából, és egyből felhajtotta, aztán visszaült előző helyére. Gerura nézett, majd Dzsamira, aztán ismételten a vámpírra szegezte tekintetét.
-Kicsi G, mondcsak, ilyen titkokat miért mondasz el az ellenségeidnek? Nem félsz, hogy esetleg majd ellened fordítjuk? Vagy mások?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Riam nagyon tépelődött. Asariel már nem is merte remélni, hogy a lány beleegyezzik. Hirtelen arra gondolt mibe akarja ő belerángatni, Akármennyire is csak segíteni akart a lánynak, nem gondolta át hogy ezzel a lány a bűnrészesévé válik. Már majdnem viszakozott, mikor* - Elvállalom. * Mondta Riam tömören. Asariel nem tudott megszólalni hirtelen. Némán figyelte, hogy a lány nagy gonddal tekeri le a kötését. Néha belenyilalt oldalába a fájfalom, de ő csak a lányra koncentrált. Ahogy meghalt felesége ruháiban ott ült mellette, és nem takarta arcát az utca pora, arra gondolt nincs egyedül. Oly sok év óta először. Riam megjegyzést tett a sebére amit Asariel nem tudott mire vélni, ezért nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Valamit azonban észrevett. Akár mennyirre is kedves Riammal, a lány szemmel láthatóan tart tőle.* - Köszönöm. * Modta a férfi és hogy ne látszódjon rajta zavara, gyorsan a konyhába sietett. Riam összeszedte a szemetet, és elindult utánna. Asariel érezte a lány közelségét és valami megbénította úgy érezte nem tud megszólalni. Várta hogy Riam kezdjen el beszélni."