Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött farkas

-Hát ma inkább ne.Majd holnap vagy amikor lesz időd.Most túl fáradt vagyok.
~Nagyon kedves.Most este is megmutatná.Szép lehet ilyenkor,de most tényleg ki vagyok nyúlva.Valószínüleg jó lesz vele.Örülökhogy ugyan arra lakunk.Legalább közel vagyunk egymáshoz.Szép hely a kertváros már amennyit láttam belőlle nagy rohanásom alatt.~
*Nagyot ásítottde gyorsan a szája elé kapta a kezét.Ivott egy kicsit a söréből és rendelt egy kávét.Gondolta,amíg kihozzák,megissza.Nem is volt máskép.Megitta az utolsó kortyot és feltűnt a hátsóajtóban egy picér a kezében egy tálcával és azon egy kávéscsészével.Extra erős volt,mert most iazán kellett.Rágyújtott egy szál cigarettára és elkezdte iszogatni a kávéját.Jól esett neki és nem sokkal azután,hogy végzett vele érezte,hogy kezd elmúlni álmossága,de tudta,hogy ma estére véglegesen nem fog.*

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

*Ketrin bólintott,mjd órájára tekintett,és felállt.
-Bocs de mennem kell ert vár egy beteg.Majd felvette a kabátját,és elindúlt kifelé.
-Viszlát.Majd holnap.-és avval kilépett a kocsmából.

VI Újszülött farkas

*David ivott még egy sört és elszívta a cigijét is.Felállt,magárakanyarintotta a kabátját és elindult kifelé.Már majdnem kiment amikor eszébe jutott,hogy fizessen.Visszasétált a pulthoz és elővette a tárcáját.*
-Elnézést.Majdnem fizetés nélkül mentem el.Tessék itt vamn az ára.*Mondta és egy adag borravalóval együtt átnyújtotta a pénzt.*
-Köszönöm szépen.Látom még vannak rendes emberek is.*Mondta és a borravaló láttán felcsillant a szeme.Elvette a pénzt és a pult egy másik részére sétálva kérdezni kezdte az egyik újonnan érkezett vendégethogy miben segíthet neki.David mosolyogva indult el kielé és most már nyugodtan,de még mindig fáradtan kilépett a kocsmából.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

~No, egész könnyen megtaláltam~könyvelte el, mikor meglátta a régi, még változatlanul meghagyott cégtáblát.
*Hirtelen rámeredő tekintetekkel találozott ahogy kitára az ajtót, ezzel bevilágítva pár pillanarta a füstös helyet. Elég szép számban voltak vendégek, akik között Ragnar hamar el vegyült. Valamennyire még emlékezett a helyre, igaz csak párszor volt itt.*
~Egy két kép még a régi~nézett körbe nosztalgiázva, és elméjében az elsárgult képek egy pillanatra visszanyerték régi, szines valójukat.
*Oda ért a pulthoz, és ott érdeklődött afelől esetlegesen nincs e munka számára, szivesen dolgozna itt. A aktuális kocsmáros, aki inkább emlékeztett kidobóra biccentett egyett fejével, mire egy szépen megtermett egyén lépett Ragnarhoz, tudakolva mit óhajt. Bemutatkozott, elmondta mijáratban van, mire a férfi felcsillanó szemekkel invitálta az irodába. Mint kiderült, ő Kover Franky, éppenséggel nem a tulaj de az ő embere. Az irodában lebeszélték mi legyen a munkakör, milyen munkaidő, mennyi fizetés legyen..hát igen, itt egy kicsit elnyúlt a beszélgetés. Mikor már úgy gondolta mindent lezsíroztak, akkor még következett egy telefon. Kover Franky odébbment, és valószínűleg, ponosabban egyértelműen a tulajt hívta. Néha, a beszélgetés során oda oda sandított Ragnarra, kezével is magyarázott, majd egy -Rendben, úgy lesz-befejezéssel a konzultáció megszakadt. A férfi visszalépett Ragnarhoz, vállon veregette és üdvözölte a klubban, miszerint ő az új kocsmáros, és már a héten kezdhet. Ezt Ragnar örömmel könyvelte el, majd egy rövidebb beszélgetés után, melyben kitértek még egy két apróságra mint például a papírok, Ragnar távozott. Legalábbis aznapra, mivel holnap ugye már újra itt lesz, mint az új kocsmáros. *

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Mikor a taxi megáll a kocsma előtt s Carlos kisegíti az autóból, arcán halvány félmosoly jelenik meg. Tetszik neki a vámpír, ezért sem bújt ki az autóban öleléséből. Meg hát a sofőr sem nézett eztán rá amolyan "majd felfallak" szemekkel. Sarahnak nem volt ínyére az a vizslató nézés, amit előtte egy-egy visszapillantó tükörből való sandításként intézett hozzá az a dagadék. Bár ki ne nyalná meg a mézes bödönt, ha az egy kívánatos fiatal nő képében jelenne meg?
Alaposan szemügyre vette a kocsma belsejét, a pulthor pillantott, ám most már nem Sat volt munkában. Meghalt, s ez így van jól. Túl jó jövedelem volt ez egy halandónak hosszú távon, elkerülhetetlen volt, hogy valamelyik vértestvér vagy elfajzott kutya rá ne tette volna a kezét. És hogy ezt Carlos még ráadásul üzleti módon tette, hm igen tetszetős... Carlos egyensen az irodába vezeti a nőt, aki odáig is szorosan hozzásímul... Már a taxiban össze állt a terv amihez, egyből neki is fogott megvalósítani. Összeköti a kellemest a hasznossal, s noha eddig nem akarta (atyja ezt az elsők közt tanította meg neki) keverni az üzletet az egyéb szórakozásokkal, most mégis megkockáztatja.*
-Köszönöm... Igen kellemes kis hely, ez már a te kezedet dicséri?
*Szólal meg kellemes mély hangon, miközben leül a kanapéra. Szemeivel Carlost figyeli, ahogy felakasztja kabátját, majd mikor itallal kínálná őt a frfi, fejével csak egyet int, hogy nem kér. Még egyszer átgondolja a tervet, szemeivel mindvégig a vámpír férfit méregeti, mintha csak flörtölne vele. S érzékei, és eddigi tapasztalatai azt sugalják, társa vevő lesz játékára. Mikor partnere is helyet foglal közvetlen mellette, sejtelmes mosollyal arcán kissé közelebb hajol hozzá és úgy szólal meg újból*
-Hol is tartottunk?

Vendég

- A legelejen. - Meg tenyleg a legelejen voltunk. Mindennek van legeleje. Szeretem a dolgok elejet, mert az azt jelenti, hogy van utana dolog is. Ez aszem ertheto is, nem ragozom tovabb, na.
- Meg gyakorlatilag nem arulatal el semmit. - Tetszett, ahogyan jatszott. Lassan persze mindennel inkabb arra lettem volna kivancsi, hogy hogyan mutat a fehernemuje a foldon, ahogyan a combjai kozott ranezek. Ezt azert nem kerdeztem meg, mert en is szerettem jatszani. Meg most is szeretek. Ki hogyan vadassza le a betevo veret, nem igaz? Kiderult kesobb, Sarah is szeret igy begyujteni nemi elteto nedut. Na meg vert is. Ehhe.
Nem tudtam Sarah mit is szeretne tulajdonkeppen, de jo lett volna ha azt egyutt csinaljuk. Mint Boni es Klajd, vagy ki. Mindegy. Meg Stan es Pan jutott az eszembe, de az nem jo hasonlat. A Ginger es Fred parost mas miatt nem emlitem. Azt majd mashol akatam lejatszani.
A szoban latszott, hogy koltottem ra. Semmi giccs, megis minden elso osztalyu anyagokbol. Megjavitattam a tuzolto brendezest is. Egy ideje idegenkedek a nyilt tuztol, ami nagyobb mint a gyufam langja, amivel a Max-tol kapott szivarokra gyujtok ra. Miert? Sok kerdesem volt meg.
Csak ne terelte volna el a no tokeletes alakja folyton a gondolataimat...

Jack nagyon csendes lett már egy ideje,s érezhetően megfagyott a beszélgetés köztük.Talán ez a család téma pukkantotta le a hangulatot,taán fel sem kellett volna emlegetniük a dolgot,de ő még mindig nem mondott el szinte semmit magáról,a férfivel ellentétben,márha a történetét valósnak lehet felfogni,mert nemcsak az ő szokása hazudni,hanem másnakis van annyi esze,hogy elsőre nem fogja kitálalni az egész életét egy idegennek,sőt még másodszorra vagy harmadszorra se...másrészről viszont nem hazudott Jacknak,csak egyszerűen nem világositotta fel egészen,ugyanis amit elmondott az igaz volt,csak homályos és kétértelmű,amiből a férfi bármire következtethetett,és az ő szerencséjére ezeket a következtetéseket rosszul vonta le,de erről nem fontos tudnia,hiszen erre megy ki az egész.
Nehéz a bizalmába férkőzni ez tény,ez imndig is így volt,s a múltban történtek után ez csak méginkább így lett.
~Lylienne~hasit belé a név,mely múltját takarja,s mely oly fájdalmas a számára,s még vannak emberi érzései,hiszen fáj a múlt,szinte belülről fojtogatja,s a szive teljesen összeszorul,mégha az már nem is dobban meg többé.Tekintete elsötétül,s a már sötét szempár még sötétebbnek tűnik.~"Lya és Tyara,még össze is rímel a nevünk,honnan kerültél ide?Neked sincsenek szüleid?Ha gondolod lehetnénk barátok is,tudod itt sokfélét beszélnek rólad..."ékszer a halálból",tudtad,hogy ezt jelenti a neved?Mások szerint ez félelmetes,szerintem pedig egyáltalán nem vagy az,örülök,hogy egy szobában leszünk,akkor hát légy üdvözölve legjobb barátnőm..."~hangzanak fel benne Lylienne szavai,s az emlékek az árvaházból,ahogy Lya mindig milyen kedvesen nézett rá nagy tengerkék szemeivel a kócos szőke tincsei alól.Egyedül ő volt az,aki szóba állt vele,mikor odakerült,és valóban a legjobb barátnők voltak,egyedül benne bizott,senki másben,de aztán jött az a végzetes éjszaka...
Megrázta a fejét,égette a fájdalom,s az emlékek.
~Még mindig nem tudok szabadulni tőletek?!Valóban egy "ékszer lennék a halálból"?!micsoda találó jellemző...és még alapja is van...ááhhh~sóhajt fel bosszúsan,nem töri magát ezen,nem lehet,hogy a múltja eméssze fel,hiszen ezt nem engedheti.Teljes belső vívódás,nem elég,hogy meg kell küzdenia a benne rejtőző lénnyel,még önmagával is szemben áll,ez így egy kicsit sok,tehát valamit sürgősen tennie kell,mert a végén így megőrül,és ez nem épp kedvező jövőképnek ígérkezik.
Halkan felsóhajtott,s felöltötte kissé rideg arckifejezését,ám ez nem Jacknek szólt,hanem önmagának,de tán hirtelennek tűnhetett a váltás.
~Erősebb vagyok én annál,sem minthogy hagyjam magam legyőzni~gondolja határozotan,és valóban teljesen elszánt.
Körbenézett a kocsmában,elég sokan vannak ahhoz képest,hogy mennyire járhat az idő,sokan fordulnak meg itt,s a gondolatra kissé megvillant a szempár,volt benne valami ragadozói,ám ez egy szempillantás alatt el is tűnt.Figyelte Jacket,s egyenlőremég várt a beszélgetésfolytatására,ám nem biztos,hogy olyan kimenetele lesz az eseményeknek,amilyenre a férfi várt.Ugyanis uralja önmagát,de kezd éhes lenni,közelit az étkezés ideje,s ha netánnem is a férfi lenne a préda,akkor lesz valaki más,mindenesetre még uralja a bestiát,de előbb-utóbb az éhség nagyobb lesz...

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Hm igen, azt hiszem igazad van...
*Játsza meg a tűnődést egy pillanatra. Még közelebb hajol Carloshoz, oldalával nekidől a kanapé háttámlájának (így Carlos számára előtte ül) közben tekintete gyors mozdulattal végigsiklik annak arcán, száján, végül újból a férfi szempárjába fonódik. Bal kezével beletúr fekete hajába, majd a felborzolt tincseket füle mögé tűri.*
-Te hogyan viszonyulsz a herceghez Carlos? Mit gondolsz róla?
*Kezd neki a tapogatózásnak, egy rövidebb csend után. Igyekszik minden figyelmét partnerének szenteli mert, amiket most reményei szerint Carlos meg fog osztani vele, fontos információk lesznek számára, egyrészt kapcsolatuk jövő beli alakulásáról és tervei megvalósulásának mikéntjéről fog tisztább képet kapni. Hogy remélhetőleg megkönnyítse a kommunikáció folyamatát, igyekszik még inkább felhevíteni a férfi hangulatát, s így apró fe jelentős mozdulatokat tesz, mint például megnyalja ajkait, vagy igéző dekoltázsát kezdi cirógatni. Hogy Carloshoz érjen, az egyelőre még várat magára, csak egy-két utaló mozdulattal kósotolgatja a férfit.*

Vendég

Keves kellett, hogy ne vigyorogjak. Oh, de tokeletesen tette a dolgat. Meg ha vak lettem volna, akkor is felismertem volna a metakommunikacios jeleit.
- Nagyon semmit nem gondolok rola. Milyert, mit gondoljak rola? - es kozben arra gondoltam, hogy a nyakaba harapok a hata mogul , mikozben mar mashol egybeforrtunk...
- Gyakorlatilag semmilyen kapcsolatunk nincs es nem is volt. Kicsit arogans volt, de ezert nem haragszom. Mas is volt mar velem nagykepu. Van ezek kozul aki meg el. - nem erek ra minden szemelyesnek tuno dolgot megbosszulni. Mint ahogyan nem ertem ra arra gondolni, hogy mar nem elek. Tudod, akkoriban meg nem ereztem kulonbseget, az az elotti eletem es a vampirsagom kozott. Elotte is inkabb este mozogtam. Az uzlet megy, ahogyan kell, a hatosagok szemeben gyakorlatilag nem letezem. Nyugis dolgok, van olyan, hogy az kell. Nem feltem volna a balhetol, nyilvan, de ha meg lehet oldani maskepp is...
Meg mindig nem tudtam mit akar, de gyanussa valt, hogy a hercegrol akar kerdezni. En kiralynove tehettem volna, csak kernie kellett.

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

A lány vlaahogy abbahagyta a beszélgetést, amikor a múltjáról kérdezte.. lehet, hogy van valami rejtegetnivalója? Meglehetősen valószinü, ahogy elnézte egyere komorabbá válló arckifejezését. Egy pillanatra úgy tünt, mintha nem is az élők közé tartozna, de hirtelen fölsóhajtott, mintegy mutatva, hogy még lélegzik. 'Hát igen, az ember, akit elemészt a múltja' - gondolta Jack. Már sok ilyennel találkozott, de ő azt tanulta meg, hogy az élet és a verekedés után mindig föl kell álni. Ez az, ami még erősebbé tesz. "Nagyon búskomor lett a hangulat' - mondta hirtelen - "Lehet, hogy ez összefüggésben van azzal, hogy még egy kortyot sem ittál a borodból? Vagy talán autóval jöttél?" - és kicsit hátrasanditott, mintha ki akarna nézni valami ablakon, hogy megnézze a kocsma előtt parkoló kocsit, közben elengedett agy halkabb nevetést. Mosolyogva nézett vissza a lányra, de közben azon törte a fejét, hogy mi okozhatja azt a fura érzést, amit vele kapcsolatben érez. A könyvben olvasott valamit arról, hogy a vadászok megérzik egymás jelenlétét. Talán ez lenne az? Vagy valami egészen mást érez? Nem tudta, hogy hogyan, de meg kell tudnia, ha a lány is vadász.. nyilvánvalóan nem kérdezheti meg, mert azzal a legalapvetőbb szabályokat rúgná fel, főleg ha a lányról kiderül, hogy egyszerü halandó. (itt kicsit megállt a gondolatmenete, szinte megdöbbent magán, hogy máris egyszerü halandóként gondol mindenkire, aki nem... szóval aki nem más, mint egy egyszerű halandó). "A kollégiumban jártál már? Azt mondják, van ott egy nagyon szép hall, régebben előadásokat is tartottak ott, de most használaton kivül van. De te mint szinésznő, ha tényleg érted a mesterségedet, talán kezdhetnél valamit vele" - szólt, majd leplezett kiváncsisággal várta, mit reagál a lány.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Ő nem csak nagyképű!
*Lobban fel hirtelen, mint ahogy egy csiszolt szikra, s tünt el épp oly' gyorsan. Elfeledkezett magáról, s csak abban a fájdalmas pillanatban élt mikor a Herceg megintette. Ám hamar felocsúdik s nyugszik le, ahogy jött, úgy is tűnik el. Remélhetőleg Carlos számára is... Oldás képpen hozzátesz, már eddig is megszokott stílusában*
-Hiába játssza a nagyurat, a hatalmán kívül elnézendő minden, amit művel. De talán csak elfogult vagyok...
*Villám félmosoly után egyik kezét, ami eddig combján pihent lassan odacsúsztatja szoknyája fekete selymén keresztül Carlos fele kezé, s mikor eléri célját Tekintetét felemeli egészen Carlos szemeiig. Közelebb hajol, lopott élettől rózsás ajkait résnyire szétnyitja, mintha akarna még valamit mondani... Ám szó egy szál se, s hang még kevesebb. Vajon mit akarhat mondani? Nem lehet tudni, s talán soha sem hallja senki más... A mozdulat tovább folytatódik, ám nem a szinte kétségtelen felé, az ajkak egy másik test ajkaihoz érnek, s szinte teljesen egyesülnek.*

Vendég

Na akkor el kellett volna gondolkodnom, hogy mit mond. Nem nagykepu? Marhogy dehogynem. Nincs semmi, de semmi, amit ne lehetne elintezni, igy vagy ugy. Ezt most is igy gondolom, bar mostmar inkabb a sajat magam alazatosabba tetele miatt. Akkor arra gondoltam, ha kell szerzek eleg embert, es robbano anyagot, es kirobbantom az istent is a mennyekbol. Na jo, talan az isten nem serult volna meg, de ha a herceg palotaja valamelyik verofenyes nappalon a levegobe emelkedik, a fovampirral egyutt, az is pl. egy modszer.
Furcsa erzes keritett a hatalmaba, amikor a herceg pusztulasara gondoltam. Tudod, mint amikor egy pap istenkaromlasra gondol. Akkor meg nem tudtam, hogy ez a verkoteleknek nevezett dolog nemileg befolyasolni tudja az erzelmeimet.
Befolyasolni, de nem iranyitani.
Iranyitani azt akkor mar mar nem en tettem. Sarah megcsokolt, es en annyira meglepodtem, hogy nem gondoltam akkor mar se herceggel se istennel. Pontosabban akkor mar nem igen gondolkodtam.
Egyetlen pillanat mulva mar felocsudtam, es atoleltem. Nagyon vartam mar, es most hogy ott volt , olyan hirtelen, nos, nem allitom, hogy ne moszdult volna meg meg a fenevad is.
Nem, nem az atolkrol van szo. Hm.

A hangulat valóban nagyon ellaposodott,hisz olyan vizekre eveztek,amiről általában senki nem szivesen beszél,pláne ha esetleg olyan amúltja,amit mégis jobb inkább nem felfedni.
Keserűen felsóhajtott,majd ezután a férfire nézett,s látta annak szemeiben a kíváncsiságot,vagy inkább a gyanakvást?ezt nem igazán tudta eldönteni.~Nem gyanakodhat,hiszen nem tettem semmit,ami utalhatna a kilétemre,és ő amúgyis csak egyszerű halan...vagy mégsem...hiszen akkor miért ez az óva intő jel,istenem,nem értem...~kicsit össze van zavarodva,de ezt nagyon jól leplezi Jack előtt.
Amikor a borra utal,kicsit zavarba jön,hogy most mit is mondjon,és megmosolyogja a férfi feltevését,miszerint kocsival van.
-Nem,nem kocsival vagyok,ugyanis a motoron kívűl más elvezetésére képtelen vagyok,na jó,még a kerékpárral talán megbirkózom-mosolyog gyermekien.
-Te talán tudsz vezetni?-kérdezi,s talán tereli a témát a borról,legalábbis addig,amíg ki nem talál valami elfogadható kifogást,tehát közben vadul jár az agya.
~Milyen kisfiús a mosolya~fut át hirtelen rajta a gondolat,mikor Jack mosolygott.-Hm,ne haragudj,hogy ennyire tolakodom,de hány éves is vagy?Bocsáss meg,ha túlontúl kíváncsiskodom,de sajnos ez velem jár,hiszen én is csak nőből vagyok...-s félmosolyra húzza vörös ajkait.
Jack a kollégiumról kezd neki beszélni,hallott már róla,de a közelében még nem járt,talán egyszer kissé közelebb ment a kelleténél,s erre a bestia reagált is,méghozzá elég erősem,amit nem tud,hogy miért,de hasonló érzés volt,mint most a férfinál,ám annál sokkallta erőteljesebb.
Mivel még nem olyan hosszú ideje tapossaa vámpirok járt ösvényeit,még nem igazán tudja eldönteni egy-egy érzés jelentését,s még nem tudja egyenlőre kezelni sem.De hát ez ezzel jár,ugyanis aki halandó volt,és hipp-hopp vámpir lett,nem rendelkezhet a nagyobb erőkkel és tudással,meg kell másznia azt a bizonyos szamárlétrát,hogy megszerezze ő is a tudást,és talán egyszer a hatalmat is,ám ez nagyban függ a hercegektől,valamint az idős vámpiroktól,ugyanis ez egy erősen hierarchikus társadalom,márha lehet annak nevezni.Tehát ilyen értelemben ő még zöldfülünek számit.
-A kollégium?Már jártam arra...ám azzal ellentétben nem oda szólnak a meghívásaim,hanem Topolya szélén található egy kis színház,általában ott van fellépésem,ugyanis minden meghivás alapján zajlik,de ezt bizonyára te is tudod...-mondja ki a hamis szavakat,mintha csak mind valóságos lenne,mindezt szemrebbenés nélkül.
-És mondd csak,ha ilyen jól ismered a helyet,akkor te bizonyára sokszor megfordulsz arrafelé,nemdebár?-kérdeződködik vissza,szinte a férfi minden kérdésére a homályos válasz után kérdéssel felel.
-És ha jól sejtem,akkor minden bizonyára nyomós okod van arra,hogy a kollégiumban tartzkodsz...-kicsit halkabbra vette a dolgot,hogy csak a férfi hallhatja,és kicsit előre hajolt,és egyenesen Jack szemeibe nézett.Taktikát váltott,hogy minél többet kiszedjen belőle,mereven bámult a férfi tekintetébe,mintha csak meg akarná babonázni,ám ez lehetetlen,hiszen ő ekkore képességekkel nem rendelkezik,legalábbis egyenlőre,csupán a női"vonzerőt"veti latba,hátha alapon.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Magában elégedetten mosolyog, ahogy érzi a férfi karjait maga körül. Ám ő nem ölel vissza, kezét a férfi lábán haja, csak hüvelyk ujjával símit a nadrágon egy igen aprót. Mint semmi, a csók sem tart örökké, sőt, éppen csak egy kellemes csók lett belőle. A férfi és a nő újból két külön lény, Sarah pedig ügyesen "kibontja" magát a karok közül. Felvonja, de épp csak egy pillanatra szépen ívelt, sötét szemöldökét, majd eddigig belső mosolya fizikailag is realizálódik. Vizsgáló tekintettel, mintha a kanapén ülő csak egy áldozata lenne (a "támadás" előtt) belenéz annak szemeibe és halk hangon megszólal*
-Nem gondolod, hogy a Herceget meg kéne mozgatni kicsit azon a sziklaszilárd trónuson?
*Újból megmozditja kezét a férfi combján, most viszont kissé nagyobb mozdulatra, karmaival óvatosan (hogy esetleges fájdalmat még pont ne okozzon, vagy ha mégis valahogy kellemes érzéssel töltse el Carlost) megszorítja az elért területet. Megnyalja ajkait, és egy nagyobb levegőt vesz*
-S akár ha le is esne, hát ugyan! Semmi sem tart örökké! Ugye?
*Néz kérdőn Carlos felé, közben kezének szorítóját el is lazítja*

Vendég

Ugy is mondhatnank, hogy Sarah tokon ragadta a szerencsejet. Nyilvan rajott mar, hogy melyik az a pont az eletemben ahol a donteseket meghozom. Na igen, ez nalam a koldokom alatt van ugy 15 centire. Ne rohogj, ha valamelyik ferfi azt allitja, hogy nala nem ott van akkor vagy hazudik vagy nem ferfi.
Megnyaltam a szam szelet es megprobaltam oszpontositani. Meg kell mondanom nehezemre esett.
- Ket dolog ezzel kapcsolatban. Egyik: mindent el kell mondanod, de mindent, ha lehet oszinten, hogy mit miert, mert tisztaban kell lennem vele. A masik: nekem ebben mi a biznic?
A fonokot megrugni mindig hordoz veszelyt. Raadasul a mostanit nem is ismertem. Nem tudtam hany embere van, es hogy o mire kepes. Nemigen tudtam mire szamitsak.
Es persze, nemi raadasra is szamitottam. Mondjuk ra.

Már hosszú ideje ücsörögnek itt a kocsmában Jackkel,és furcsamód megint beállt a "csend effektus".Mindketten titkolnak valami fontosat a másik elől,ez tény,de egyikük sem sejti,hogy miféle sötét titkok azok.Sőt,ha tudnák,akkor minden bizonnyal nem ülnének itt együtt,és nem iszogatnának itt kellemes beszélgetések közepette.
~Nem épp egy szószátyár fiú~gondolja,és csendben fürkészi Jack arcát.
Úgy nézi meg,mintha memorizálná,de végső soron azt is teszi,hiszen az arcokra mindig emlékezett,mégha a névmemóriája nem is épp a legjobb volt.Bár családjában ezt megkövetelték volna tőle,hiszen nem sok birtokos élt akkor a környéken,és a rendezett eseményeken illő lett volna mindenkit névről ismernie,de ő ehelyett inkább mindig csak az arcokra emlékezett.Arcok és érzések,ez az a párositás,amit sosem felejt,még így a halál után sem.
Végül lassan kicsit fészkelődni kezd,majd megszólal,ámbár továbbra is a másikarcát nézi.
-Remélem nem haragszol meg,de nekem mennem kell,ugyanis még rengeteg elintéznivalóm van-persze ez kissé érdekesnek hathatott,hiszen milyen elintéznivalója is akadhatott volna bárkinek is az éjszaka kellős közepén.Majd látta a férfi arcán a különös kifejezést,majd egy félmosollyal hozzátette.
-Tudod a színházban folynak az előadások,és valamikor nekem is be kell érnem,és nem csak annyit kell megcsinálnom,hogy kimegyek a színpadra,és eljátszom a szerepem,nem,annál itt sokkal többről van szó...-és itt különös kifejezés villnat a sötét szempárba.
FElállt,és bár tudta,hogy nem volt meggyőző,de a lényeg,hogy a férfi nem tudott meg róla semmi fontosabb információt,s ez a lényeg.Nemcsak személyes jellege miatt,de a "család"érdekében is.
mivel kabátját le sem vette,így nem kellett öltözködnie,ránézett a pohár borra,és egy kissé keserű,ám elnéző pillantás után lassan elindult kifelé a Korsóból.Két lépés után még visszafordult.
-Még találkozunk,ebben biztos vagyok...-mondta szokatlan hanglejtéssel-További kellemes estét-s azzal kilépett az ajtón.
Kint felsóhajtott,s ezen meglepődött,mert teljesen akaratlanul tört fel ez a sóhaj,mintha csak a bestia sóhajtását közvetitette volna az ő teste,s furcsamód egyfajta megkönnyebbülést érzett,amint kikerült Jack vonzáskörzetéből.~Különös~gondolta,majd megrázta a fejét,és elindult Topolya utcáin,talán épp vacsora után nézett,talán nem,majd elnyelte a ködös éjszaka,csizmái koppanásai elhalkultak,és sötét sziluettje szép lassan homályosodni látszott az éjszakában,ám ez közel sem azt jelentette,hogy nyugovóra tér.

III Öreg Vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Halvány félmosoly. Ennyi, amit megenged magának láttatni. Mondjuk igazán belül sem képződött különösebb változás a férfi szavaira. Viszont egy ösztön lassan egyre erősebben szugerálja magát fejében, ám még igyekszik elnyomni magában.*
-Mi az üzlet? Gondolj csak bele! Bár igaz, te nem tul sokat tudsz még arról a világról, amibe csöppentél... Hiba...
*Elfordítja az arcát, végignéz a helységen, a kölönböző szögből és helyről jövő fények miatt helyenként bőrén hol árnyék, hol a világosság simít végig. Tekintetét nemsokára viszont újból Carlosnak adja. Mintha eltöprengett volna valamin... ~Mennem kell!, nem sokára...~ Igen, lassan már égető kényszerként érzi a menekvést, a Nap szánára pusztitó sugarait, mintha már bőrén érezné. Egyre kellemetlenebbül érzi magát, aggódni kezd, vajon az ő kellemes tempójában gyalogolva, időben odaérne még a kastély védő falai közé. Rövidre fogja.*
-Ha megbocsáltasz, nemsokára indulnom kellene, a beszélgetést pedig még befejezzük Carlos!
*Odahajol a férfi feja felé, méllyen annak szemeibe pillant, végül kissé elfordítja fejét, hajszálnyit irányt módosít, így arca a nyak felé közelit. Ott egy pillanatra megáll a mozdulat, s mintha mikor áldozatának verőerét akarná meg lékelni, ahhoz hasonlo mozdulatot hajt végre, ám most nem harapással zárul a helyzet. Hegyes szemfogaival csak óvatosan, mint cirógatás érinti meg a bőrt, majd egy hűvös csokkal üdíti a számára forró cselekvést. Eztán feláll a kanapéról és indulni készülne.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Egy újabb nap virradt Ragnarra. A szokásos boardozás után magához vett némi táplálékot és elindult a már már második otthonát képező kocsma felé.
Nem sokára már ott is volt, zöld nagykabátját hanyagul vetette a pult mögött megbúvó székre és már neki is állt a melónak. A törzsvendégeket már majdnem mind ismerte személyesen, így az idő múlásával, a kocsmárosi munka egyre kellemesebb elfoglaltsággá nőtte ki magát.
Így tevékenykedett már egy két órája, mikor is hirtelen, kinyílt az ajtó, ezzel újfent bevilágítva a sötét,igen füstös helységet. Egy szemre való teremtés lépett be, bár alakját kívűl mást még nem igazán tudott Ragnar kivenni. A lány a pult felé közeledett, közben vonalai szépen kirajzolódtak. Mikor oda ért Ragnar kedvesen, félmosolyra húzva száját kérdezte:
-Üdvözlet, mit parancsolsz?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Odalépett a pulthoz, és megszólal:
-Hello.
-Valami szolídat kérnék.
mondta visszafogottan. Ezek után körülnézett a kocsmában.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A lány igen határozottan lépett oda, és röviden válaszolt is csaposunk kérdésére. Ragnar lekönyökölt a pultra és előző kedves hangnemét megtartva válaszolt*
-Legyen ahogy szeretnéd. Ha rám bízod magad akkor máris töltök neked valami hozzád illőt.
*Látta hogy a lány körbetekint, feltehetőleg most először járt erre. Hely nem igazán volt a kocsmában, igy elég nagy valószínűséggel a teremtésnek a pultnál kell elfogyasztani italát.*
-Sajnos hellyel nem szolgálhatok, mivel látod telt házunk van. De amíg fogyasztasztasz szívesen elbeszélgetek veled. Vagy esetleg találkozód lesz itt?-kérdzete miközben odatolta az italt a lánynak.*
-Mellesleg Ragnar vagyok-nyújtotta kezét a lánynak*

Vendég

*Szürke köpenyes alak lép be. Fején mélyen állába húzva csuklya. Lassan lépdel oda a pulthoz, a nő jobb oldalára, két méterre tőle. Látszik, hogy nem hozzá jött... sőt, nem is volt eredeti célja. Végigméri a nőt, majd a férfit.*
~ Vagy halandók, vagy nagyon jól titkolják, hogy farkasok. ~
*Teszi fel a két elhatározást, az első mellett dönt, de számít a másodikra is, nem akar mégegyszer lelepleződni a farkasok szemében, hogy azután hosszú harc árán döntetlenre hozzák ki, és áldozata elmeneküljön. Csuklyája továbbra is fején marad. Hátát a pultnak veti, int a kocsmárosnak, hogy nem kíván semmit sem fogyasztani. Féloldalasan áll a "beszélgető" párnak, de szeme sarkából őket nézi. Tekintetével gyorsan végigsöpör a helyiségen, de néhány emberen kívűl az egész kocsma üres.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Mégegyszer körbenézett, és látta, hogy tényleg nincs hely, tehát mégis a pultnál maradt beszélgetni Ragnarral. *
-Üdv Ragnar, és Selena vagyok. Nem nem lesz itt találkozóm. Te mióta dolgozol itt? -tudakolta.
*Odafordult az új jövevényhez. Arca nem látszott, mivel a csuklyája a fején volt. Nagyon titokzatosnak látta az új embert. Odafordul a jövevényhez.*
-Üdv.
mondta visszafogottan. ~De furcsa alak...~

Vendég

*Emberfeletti gyorsasággal fordul Selene felé. Majd megnyugszik.*
~ Jól van nyugodj meg... csak ő az. Nincs farkas, nincs vadász... nincs Öreg a közelben. Addig jó... ~
- Üdvözletem.
*Szünetet tart. Hangja mély, mégis nőies.*
- Mit szeretne tudni?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~Idegesnek tűnik...~
-Nem akarok semmit tudni, csak köszöntem. *Szemével végignézi a mostmár kivehető nőt. Iszik egy kicsit az italból, amit kapott. Eléggé ízlik neki.*

Vendég

- Ez az ismerkedés első lépéseként hangzott.
*Hátraveti csuklyáját. Szabályos, érzelemmentes arc, szemeinél egy-egy függőleges fekete tetoválás... vagy heg? Nem tudni.*
- Mi járatban errefelé?
~ Tán nem hallott arról a néhány eltűnésről, amik errefelé történnek? ~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor csuklyáját hátra dobta lehetett látni a nő arcát. Szemeinél egy egy fekete tetoválás. Ami igen jól áll neki.*
-Nemrég jöttem ide. De elég szép környék. *mondta elégedetten.*
-Megtudhatnák a neved? ~Remélem nem veszi zokon a tegezést.~ *Közben látja Regnart elmenni valahová hátra... kiváncsi, hova mehetett de hagyja...*

Vendég

*Két fiatal lány lépett be az ajtón. A vörös hajú lány, nem lehetett több tizennégy évesnél, Ragnar felé mutatott.*
- Látod, ma chérie, mondtam én hogy láttam már valahol...* állapította meg elégedetten.*
- És most mit akarsz csinálni?* kérdezte Abra értetlenül.*-Odamész hozzá?
- Nem, te kis buta, mondtam már, először megfigyeljük az "áldozatot".*mosolygott Jenny elnézően, majd az egyik asztal felé intett, ahol már két idősebb lány üldögélt.*- Üljünk ide...
*Jenny furcsa lány volt, a szülei kihagyattak vele három osztályt, mert érettebnek tűnt a koránál. Mégis, emiatt néha egy kicsit ijesztő volt. Most is egy nála valószínűleg jóval idősebb fiút szemelt ki magának.*

Vendég

- Szép környék. Attól függ honnan nézzük.
*Szünetet tart ismét, mert két fiatal lépett be. A férfira mutattak, majd leültek.
Vérfarkasok? Nem, az lehetetlen, hiszen még túl fiatalok, még áldozatnak is.
Vadászok? Viszont ez meglehet, hiszen bármilyen alacsony életkorral is kezdhetik ezt a "szakmát".
Vértestvérek biztosan nem lehetnek. Már megérezte volna őket a nő.
Ismét a nő felé fordul.*
- Kaozina.
*Mutatkozik be röviden. Magában elmosolyodik azon, hogy az Atyja csak az ő nevét, vagy Gyermekei közül egyiket sem ismeri névszerint? Hirtelen magában elkomorul.
Nem is foglalkozik velük.
Elhesegeti most saját lelki baját, majd ismét Selenára néz.*
- Mi járatban?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Magas, kissé csabzott hajú férfi lépett be a kocsma ajtaján. Körbe nézett, egy szinte csak nőkből álló asztaltársoságon akadt meg a szeme. Egyiket sem ismerte, nem is szentelt rájuk több időt, inkább helyet foglalt a bárpultnál.*
-Mit adhatok ?-kérdezte a csapos.
-Egy korsó sört.
*Miközben a sört kortyolta unalmában megpróbált elcsípni néhány mondat foszlányt a körülöte ülők bájcsevejéből.*

Vendég

- Rossz hírem van, Jenny...már lekésted...* Mutatott az egyik lány (nevezzük most csak Sarah-nak) Selena és Kaozina felé.*
- Ezt hogy érted? *kérdezte Jenny gyanakvóan.*
- Ott az a két spiné, akik éppen beszélgetnek. Az egyik épp felénk néz. Látod?
- Igen.
- Na a másik ráhajtott a te pasidra...
*Jenny arcára ráfagyott a mosoly, keze ökölbe szorult.*
- Nyugodj meg, Jenny. Nem ér ennyit.* próbálta nyugtatni Abra. A lány úgy tűnt, mint aki éppen gyilkolni készül, majd egyik pillanatról a másikra gonosz mosoly ült ki az arcára.*
- Harnsberger, figyelsz rám?* rázta meg a lányt Abra.*
- Ugyan már!* nevetett fel Sarah*- Jenny hamar elintézi az ilyen alakokat...