Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

* A Harnsberger istálló ajtaja lassan kinyílt, Abra lépett be rajta. A lovak nyugtalanul toporogtak box-aikban.*
- Jenny?* nézett körül a kislány tanácstalanul*~Azt mondták, itt van...~
- Itt vagyok!* Jenny kilépettt az egyik boxból, majd becsukta az ajtaját* -Csak lecsutakoltam Pandorát.
- Nincs kedved lovagolni?
- Á, nem érek rá, chérie. Be kell menjek a városba. Elromlott a zár Inka boxán, meg kell javíttatni, az istállófiú meg szabadnapos...
- Értem..*mondta Abra lemondóan*- Elkérhetem Babilont?
- Persze, ha elviszel a lakatosig.*Jenny eltűnt egy kis időre, majd a nyereggel és a kantáral tért vissza.*-Felnyergelem neked.
- Haragszol arra a lányra? Tudod, arra akit a kocsmában láttunk?
- Nem tudom...*Jenny meghúzta a hevedert*... Az ő érdeke is, hogy ne legyen semmi komoly, bár nem nézek ki belőle túl sokat...
- Szerintem nem érdemes vele foglalkoznod.
- Majd még meglátom.*Jenny felsegítette Abrát a nyeregbe, mire az izabella-fakó ló türelmetlenül toporogni kezdett. A lány fölszállt Abra mögé.* -A városig én vezetek.*Csettintett a nyelvével, megbökte egy kicsit a ló oldalát, és elindultak a belváros felé.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Egyszercsak egy bőrkabátos nő rajzolódik ki a sötétben. Cigaretta(mint mindig) a szályában.* ~Jéé itt van a lány a kocsmából~ *Odamegy Abra-hoz, mivel már kicsit ismerik egymást.*
-Üdvözlet.-köszönt kedvesen.
-Gyorsan mentél el a kocsmából.

Vendég

*Abra céltalanul kóborolt lovával a város utcáin, majd lassan rájött, Babilon nem igazán szereti se a betont, se a macskakövet, ígyhát visszairányította a kertváros felé.*
-Üdvözlet. Gyorsan mentél el a kocsmából.*köszönt rá valaki hirtelen, mire majdnem leesett a lóról. Megfordult, és Selena-t látta maga mögött.*
- Huhh, szia.*válaszolta mikor magához tért a meglepettségből*-Megijesztettél. Igen, sajnos el kellett jönnöm, Jennynek dolga volt, mármint a barátnőmnek, érted...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Jajj bocs! Nem akartam rádhozni a szívbajt! Jenny a másik lány akivel voltál?
-Nagyon szép a lovag.*Dicsérte Abra gyönyörű lovát, és közelebblépett hozzájuk.* ~Aranyos ló. ~

Vendég

- Igen, ez is az ő lova. Azt mondta, lehet, hogy szülinapomra megkapom.* válaszolta Abra és előrehajolva megpaskolta a ló lapockáját *- Bár még nem tudom, hol tudnám tartani. Nyugodtan megsimogathatod, a lányoktól nem fél.
*némi várakozás után még hozzá tette*- Hogyhogy ebbe a városba jöttél, itt dolgozol?

Vendég

*A Kertváros nyugis volt, de látott két szeméélyt, ezért hangtompítót szerelt a pisztolyára és újból célzott.Egy alig hallható tompa hang suhant át a Kertvároson.*~Meg lesz.~*A töltény hihetetlen gyorsasággal szállt és a fa törzsébe fúródott.*~Nem igaz.Mi lehet a baj?~*Gondolkozott, majd egyszer csak "Ne feledd, te vagy a labda"Ááááá ez hülység.Inkább normálisan célzok.~*Sikerült ismét a törzsét eltalálni, aminek nem nagyon örült.*~Jó, akkor jöhet at, amit anyukám mondott.~*Becélzott egyet az almára és ezt mondta magában "Én vagyok a töltény".Elsült a fegyver és az almát középtájon találta el aminek már viszont örülhetett.*~Jöhet a kés.~*EZ már nem volt nehéz neki, mert tudta, hogy mégis hogy kell egy kést, dobni, mert kiskorában egyik barátjával dobálták az udvarom.Mondjuk ott még az volt a cél, hogy minnél messzebre dobja.De régebben segített a falusi embereknek tyúkot fogni, mert ők már öregek voltak, akkor mindig messziről dobta, egyenesen a tyúk szívéhez.*~Simán sikerülni fog.~*Megfogta a hegyes végét és úgy dobta el, hogy nehogy megvágja a kezét.Eldobta és pont beleállt az almába.*~Nem volt kétséges.~*Örült sikerénak Lucky és leüllt az egyik padra.*

Vendég

*Feltöltötte pisztolyát töltényekkel és kését egy lapos kővel hegyezte.*~Tetszik ez az élet.A farkaslét, meg minden.Az, hogy teljesült a gyermekkori álmom, hogyrendőr legyek.Ajjaj, a fegyverben még van töltény, de külön már csak 2.Vennem kell néhányt.Láttam régebben, amikor idejöttem egy nagyon jó fegyveres boltot.Közel is van, elmegyek.~*Azzal elrakta az övében kialakított helyre a pisztolyt, a tört pedig zsebébe.Kiment és még a vak is látta volna, hogy mi a célja, a Fegyverbolt.Az említett bolt felé vette az irányt.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Odanyúlt a lóhoz és megsimogatta a fejét. *
-Mért most lesz valamikor a szülinapod?
-Hát nem tudom, miért jöttem ide, de eléggé tetszik ez a hely, nem még nem dolgozom itt de most keresek munkát, ha tudsz valami jót, akkor értesíts! *mondta bizakodva Selena.*
-Te hány éves vagy? A szüleid is itt élnek? Gondolom igen. *Mosolyodott el. Eközben egy alakot látott megjelenni messzebb. Sapka volt a fején, így az arcát sehogy sem lehetett látni. Egy kis idő után elment a férfi, aki itt volt még az elöbb.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Andrej hozott egy létrát, és felmászott a padlásra, és lehozott pár revolvert és kézigránátot. belerugott a padlón alvó Andersbe, hogy felébredjen.*
-ezeket rakd el-*dobta oda a fegyvereket.*
-hova megyünk?
-megkeressük az öreget.-*szólt Andrej, és zsebrevágta a gránátot, a revolvert pedig övébe akasztotta.*
-indulhatunk?
-igen!
*kimentek az utcára és elindultak...

Vendég

- Nem, a szüleim már meghaltak... A nevelőapámnál, Lyr professzornál lakom.* válaszolta legondolkodva*~ Lehet, hogy a profnak inkább egy macskát kellett volna vennie...~
- Egyébként a szülinapom csak egy hónap múlva lesz, akkor leszek tizenkettő... Szerintem a professzornak szüksége lenne egy fiatal titkárnőre, unalmas öregemberekkel veszi körül magát, nem szeretem őket... Lenne kedved nálunk dolgozni? Biztos szállást is kapnál, ha még nincs it lakásod.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~Jujj, szegény kislány, még csak 11 éves és már meghaltak a szülei...~ *Amikor Abra megkérte, hogy dolgozzon náluk, és szállást is tudna adni, nagyon megörült Selena.*
-Bocsánat, nem akartam rosszat mondani.
-Igen az jó lenne, ha lenne valami munka. Nem, még nincs itt lakásom. Pont most akartam nézni. De ha már így felajánljátok! *Mondta kicsit elégedetten a nő.*

Vendég

- Ne aggódj, már hozzászoktam a gondolathoz...*mosolygott rá Abra kedvesen* - Akkor gyere velem, bemutatlak a bácsinak... Az az igazság, hogy nagyon örülnék, ha velünk laknál, legalább nem múmiák közt kell majd leélnem az életem. Remélem sokáig maradsz...*mondta, miközben leszállt a lóról, hogy kantárszáron vezethesse tovább*... a város izgalmas egy hely, néha furcsa dolgok is történnek. Így legalább lesz egy felnőtt, akivel meg tudnám beszélni ezeket a dolgokat, a professzorral általában csak vacsoránál találkozunk. Viszonylag sok rigolyája van, csak a leleteinek él, de hamar hozzá lehet szokni...* lassan elindult, hogy hazavigye Selena-t.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Rámosolyodott és követte Abra-t. Miközben ő leszállt a lováról. *
-Sokat dolgozhat... Rád gondolom nincsen valami túl sok ideje. Az élet csúnyán kikezdett veled. *mondta nyugodt hangon a lány.*

Vendég

- Hát, néha tényleg nem tudom, hogy hányadán is állok azzal a bizonyos Sors elnevezésű dologgal, dehát az élet mindig tartogat meglepetéseket, legalább is a mama mindig ezt mondogatta...*válaszolta Abra. Lassan egy magas, borstyánnal benőtt kerítéshez értek, a kovácsoltvas kapun keresztül a háznak csak töredéke látszott. A ház a kertváros egy régebbi részén állt, valószínűleg régebben a városon kívül helyezkedhetett el, de az újabb és újabb betelepülők házai lassan körülnőtték. Belépve a kert öles termetű fáknak adott helyet, melyek egyikéhez Abra gyorsan ki is kötötte lovát, mire az rögtön legelészni is kezdett. A ház maga talán már száz éves is meglehetett, ide már nem értek el a világháborúk pusztító szelei. Abra bekopogott az óriási tölgyfa ajtón található nagy réz kopogtatóval. Az ajtó nemsokára ki is nyílt, és egy meglepett idős hölgy állt mögötte, cseléd egyenruhában.*
-Kerüljenek csak beljebb...*mondta, és becsukta utánuk az ajtót. A ház tágas előtérrel rendelkezett, széles lépcső vezetett az emeletre, jobbra pedig egy nagy, üvegezett ajtó zárta el a nappalit a szemük elől. A legkülönösebb dolog itt mégis csak egy óriási szarvascsontváz volt, amely a lépcső mellett állt, kis tábla hírdette alatta az egyed fajának nevét: "Megaloceros giganteos". A cseléd lesegítette a kabátot az érkezettekről, majd egy gardróbszekrénybe tette.*
- Madleine, a hölgy a professzor úrhoz jött, szólna neki? És szóljon a szakácsnőnek , hogy főzzön nekünk egy teát. Majd megvárjuk a nappaliban...*fordult Abra a cselédhez, mire az biccentett és távozott. A kislány aztán Selena-hoz fordult* - Gyere, üljünk le, bizonyára a bácsira még várnunk kell.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

A Lutortisz házban:

*Bicegve vánszorgott át a kerten. Minden lépés fájdalmas volt, bár a nyilálás enyhülni kezdett. Belépve, elképedve látta, hogy a család apraja nagyja ott ül a nappaliban. Próbálta lazára venni a helyzetet, nem vette jó néven, hogy láthatóan halálra aggódják magukat az otthoniak, holott már nem kéne.*
-Csigavér semmi para nincs. Egyben vagyok semmit nem loptak el tőlem, csak egy kisebb szakmai vita volt-folytatta volna, de anyja félbe szakítva őt, fel kelt az asztaltól és egyenesen Ragnarhoz rohant. Emelkedett hangemben, aggódással tele szólalt meg.*
-Mondtam nem egyszer, hogy ne császkálj, úgy jársz majd mint apád. Ki hagyott így helyben???..... -és folytatta a lelkifröccsöt. Ragnar mozdulatlanul állt, és értetlen fejjel bámult anyjára, aki fejét forgatta, karjait nézte, majd kérte, hogy pulcsiját húzza fel. Ott is megnézte fiacskáját, mad Ragnarnak teljesen értehetetlen módon arca nyugodtabbá vált.*
-Semmi gond. Ülj le a kanapéra-mondta határozottan anyja. Nagymamája közben búcsút intett és nyugovóra tért.*
-Semmi gond??Szerinted hogyan fogok újra boardozni?Most kezdett még csak rendbe, erre ez az állat csak úgy összever. Egyáltalán nincs rendben.-
-Ez a térd-hajtotta fel Ragnar nadrágját anyja- alig két hét és rendbe jön. Ezek a sérülések nem jelentenek veszélyt, hála az égnek.-Válaszolt fiának kissé titokzatosan. Majd megkérte fiát, hogy maradjon itt, addig ő kerít valamit, amivel lejegelheti mind a térdét, mind az arcát. Amíg a konyha és a fürdő között lavírozott Ragnar kettesben marad nővérével. Értetlenkedve kérdezte meg tesvérét:
-Te érted?Jön apával, meghogy ezek a sérülések nem is vészesek, és sejtelmesre veszi a figurát. Komolyan itt mindenki bolond és azt hiszi jetik támadnak meg minket minden sarkon?-Nővére mosolyogva csóválta meg fejét és arra kérte öccsét, próbáljon meg belátó lenni, értse meg, anyjának sem könnyű, és egyszerűen csak félti. Végtére is igaza volt. Hallgatta tesvértét egy ideig. Mire anyja megérkezett a jéggel, borogatással, addigra Ragnar már elnyúlva szunyokált a kanapén. Lábát lejegelték, nővére lemosta arcát, és igyekezett megtisztítani a sebet, és azt is lehűteni, mielőtt még csúnyábra dagadna. A hölgyek beszélgetését Ragnar már nem hallotta, és már csak másnap kora délután kelt fel, de akkor már teljesen egyedül volt a szobában.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Leültek az asztalhoz, és már lassan hozták is a teát. Selena megigazította fekete haját, és egy pillantásnyi időn belülkörülnézett a házban. És ivott egy kicsit a teából, de sokat nem bírt, mert nagyon forró volt. *
-Szép házatok van.
-Tetszik.
-Mióta laksz itt? Úgyértem ebben a házban!? *Tudakolódzott Selena. És közben várták a professzort.*

Vendég

* A nappali stílusában megegyezett az előtérrel, a fal mentén sorakozó vitrinek tele voltak különféle tudományos értekezésekkel és kisebb Kainozoikum-i leltekkel. Abra hellyel kínálta Selena-t, mire az leült az alacsony teaasztal mellé. A tea meg is érkezett.*
- Szép házatok van, tetszik. Mióta laksz itt?* kérdezte teázás közben Selena.*
- Most már nagyjából két hónapja. Eleinte nekem is nagyon tetszett, de éjszakánként nagyon ijesztő.* Abra is belekortyolt a teájába* ~ Huhh, ez nagyon forró...~ - Ki volt az az alak, akivel úgy elvonultál, a barátod?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Miközben hallgatta régi cimborája szavait, elgondolkodott a régmúlton. Így belegondolva kissé érdekes volt mennyire különböző élethelyzetekben volt már része. Hiszen kevés embernek adatik meg hogy az érme mind két oldalát ismerjék. A családja halála előtt egy szépen kidolgozott jövő állt előtte, ami egy jólnevelt jócsaládból való lánynak kell. Még az iménti táncpróbálgatása Nathannal is onnan származott. Valószínűleg sosem gondolta volna a fiú sem hogy tánc és művészeti iskolákba járt. De a kinézete miatt ez nem is lett volna felróható neki. Sokan az utóbbi élete alapján kategorizálták be, onnan ahonnan minden megváltozott és ahol farkastörvényekhez kellett alkalmazkodnia. Kinézete még mindig ezt az időt tükrözte és nem is bánta nagyon. Különbözött másoktól és szerette is ha látják. Talán valami világ elleni harag miatt. Reménykedett benne amikor megismerte Nathant hogy egy új életet építhet fel magának, olyat amilyet eredetileg kellett volna élnie. Hihetetlen erőt adott neki a fiú optimizmusa. Viszont az éjszaka után, amikor vámpír lett belőle, már nem volt többé optimista. Mintha az egész világ az ellen esküdött volna össze, hogy ő boldog legyen. Nathan már csak abban tartotta az erőt benne hogy ne uralkodjon el rajta a fenevad. Ezért is keresett valamilyen elfoglaltságot amiben örömét leli hogy ne csak céltalan bolyongásnak élje meg az öröklétet. Ezért is fogadta lelkesedéssel Ralfal való találkozását. Sok dolgon mentek együtt keresztül és tudta vele megjöhetnek a jó ötletek. Mostanában úgy is egyre idegenebbnek érezte magát a városban és megnyugtató volt számára egy régi ismerős.
Megálltak egy kétemeletes ház előtt, amit kovácsoltvaskapu vett körbe.*
-Hát ez lenne az. Fáradj beljebb.-
*Kinyitotta a kaput a fiú előtt majd a bejárati ajtóhoz tessékelte.*
-Szóval, nem alakult valami jól a sorsuk a többieknek. Nekem még a gyerek is csapásnak számítana.-
*Kitört belőle a nevetés és közben kinyitotta az ajtót. Belépett rajta és lepakolta cuccait.*
-Balra a nappali, jobbra a konyha, ha a lépcsön felmész szemben van a fürdő, balra a szoba ahova becuccolhatsz. A fürdőben autómata mosógép is van, kimoshatod a cuccaid, ha akarod. Ha kell valami csak szólj.-

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Nem, dehogy nem a barátom. A neve Lucky. Most találkoztam vele életemben először, de nagyon emlékeztetett egy régi ismerősömre. *És megint ivott egy kicsit a teábol, ami már kezdett kicsit langyosabb lenni. *Várták a professzort, de nem jött... már egy jó fél órája ott üldögéltek, de még nem jelentkezett.*
-De nincs barátom. *Jelentette ki a lány.*

Vendég

- Szerintem érdemes lesz vigyáznod vele...*mondta Abra*... Nem vagyok benne biztos, hogy nagyon tisztességes ember lenne...inkább úgy mondanám, nagyon nem tisztességes...
* Az ajtó megnyikordult és egy idős öltönyös ember lépett be rajta. Egyik kezében pipát tartott és időnként beleszippantott egyet.*
- Áh, az ifjú hölgyek, Madeline említett valamit, hogy beszélni akarnak velem... Üdözlöm, a nevem Abelard Lyr...*Selena-hoz lépett, előrehajolt és keztet csókolt neki.* - Csak nem az egyetemről jött?*kérdezte reszketeg hangon*-A konzultáció csak jövő héten lesz...
- Nem, bácsi!* vágott közbe Abra* - Ő lesz az új asszisztensed...
- Vagy úgy, értem...*mondta a professzor elmélázva*...Nem is rossz ötlet... Szereti a mammutokat?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Megjelent egy furcsa alak. És kezet csókolt Selena-nak.*
-Üdvözlet.
-Selena Corvin vagyok, és épp munkát keresek, és arra gondoltunk Abra-val, hogy esetleg tudna alkalmazni. *Mondta lényegretérően a lány.*
~Mammutok, erre mit mondjak... lássuk csak. Igazán nem tudom, hogy szeretem-e őket...hmn...~
-Igen, szeretem a mammutokat... ~mondjuk annyit nem tudok róluk...~

Vendég

- Oh, az a csodálatos Mammuthus Primigenius! Emlékszem még milyen izgalmas volt, amikor rátaláltunk a zord és hideg Szibériában... Ezek a mai fiatalok már nem is tudják, mi is az az igazi kaland... Majdnem beleestem ott a vízbe, milyen hideg is volt az, meg is halhattam volna...* kezdett az öregúr a nosztalgiázásba, aztán hirtelen abbahagyta* - Rendben, jöjjön, megmutatom mi lesz a dolga...
*Abra unottan nézte a professzort, aztán bíztatóan Selena-ra kacsintott.* - Menj csak, elkísérlek.

Vendég

*Furia egy két emeletes házhoz kísérte Ralfot. Ralf elcsodálkozott milyen szép kovácsoltvas kapu elött állnak. Vajon mennyi idejébe kerülhet egy mesternek ez a mű elkészítése? Gondolkodott volna tovább is, de a lány könnyedén kinyitotta a kaput és beljebb invitálta régi barátját.*
-Szóval, nem alakult valami jól a sorsuk a többieknek. Nekem még a gyerek is csapásnak számítana.-
*Mondta Furia, miközben hatalmasat nevetett. Ralf mosolygott, de nem válaszolt. Úgy gondolta, Furia sejti, hogy ő is hasonlóan gondolkodik. A kölyköket nem szerette, mert csak felesleges nyűgnek tartotta azokat. Az ő életében egyébként se fér bele ilyesmi. Főleg nem az, hogy egy szaros miatt abbahagyja éjszakáról éjszakára történő bulizálásait és mint egy kispolgár, azért dolgozzon, hogy a csecsszopónak legyen mit ennie. Ralf hirtelen megborzongott a gomdolatok hatására. Közben, Furia bevezette a lakásba.*
-Balra a nappali, jobbra a konyha, ha a lépcsőn felmész szemben van a fürdő, balra a szoba, ahová lecuccolhatsz. A fürdőben automata mosógép is van, kimoshatod a cuccaid, ha akarod. Ha kell valami, csak szólj.-
*Mondta Furia, miközben Ralf sűrűn kapkodta a fejét. Egyrészt az invitálás miatt, másrészt nagyon tetszett neki a lány lakása. Eszébe jutott, a lány hasonló lakást képzelt el régen is. Elfordult balra és ledobta zöld katonai hátizsákját, ami enyhén porzott, mikor földet ért.*
~Remélem ezt Furia nem vette észre. Nem elég, hogy szagos vagyok, még a cuccom is retkes. Az a mosógép nem lesz hátrányos dolog. Remélem azért nem megy ebben tönkre, az marha égő volna.~
-Szép lakásod van. Tetszik. Akkor elmennék zuhanyozni, ha nem lenne gáz.-
*Közben Furia már a konyha felé vette az irányt.*
-Nincs véletlenül valami rongyod, mert mindenem útszagú. Tudod a hosszú út, meg minden...-
*Ralf belépett a fürdőszobába.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A prof nagy nosztalgiázásba kezdett a Mammutokról... egy kis idő elteltével abbahagyta, és elvezette Selena-t oda, ahol fog dolgzoni. Abra is követte őket. Selena most örült, hogy végre van újra hol dolgoznia. Selena csak követte a professzort. * ~Az egész könnyen ment, ideköltözés, minden! Nagyszerű!~

Vendég

*A professzor felvezette Selena-t a masszív szőnyegborítású lépcsőkön az emeletre. Az emeleti folyosón halovány fény pislákolt, a falat különféle vadak trófeái díszítették, az irodáét nemkülönben. A professzor odasétált egy nagy íróasztalhoz, amin nagy kupac irat és egy számítógép foglalt helyet.*
- Noshát, nagyon egyszerű dolga lenne. Itt van ez a néhány iromány, ezeknek a tartalmát kéne begépelnie ebbe a ketyerébe...*mutatott a számítógépre*... aztán, ha végzett, itt van még néhány...*odalépett egy óriási tölgyfa szekrényhez, és kinyitotta, a szekrényben elképesztő mennyiségű irat tornyosult*...Hehe, ne aggódjon kedveském, nem egy nap alatt kell mindent elintéznie, elég, ha napi hat órát dolgozik... Az előző asszisztensem is ezt tette, nyugodjon békében... Na meg intéznie kéne a tanszéki szerveznivalókat is, szóval lehet, hogy néha be kéne jönnie az egyetemre... Nem könnyű munka, dehát kétszeresét keresheti vele, mint más titkárnők... Jöjjön, megmutatom a szobáját...*fejezte be a mondandóját, és elindult az ajtó felé. Majdnem nekiment Abrának, de aztán mégiscsak kikerülte*
- Nahát kisasszonyka, magácska még ébren van?*kérdezte szórakozottan, majd elindult, hogy megmutassa Selena-nak leendő lakhelyét.*

Vendég

*Abra egy rövid ideig még némán állt az ajtóban, de a professzor nem hagyta az ügyet annyiban.*
- Igen, itt az ideje, hogy aludni menjen. * Abra már éppen tiltakozott volna, de Lyr ez egyszer gyorsabb volt*- Corvin kisasszony felnőtt ember, boldogulunk most már nélküled is...
* Abra lógó orral távozott, hogy újra visszatérjen sötét, ijesztő szobájába. Fürdés után így is tett, mindig hosszan fürdőzött, így csak később kellett lefeküdnie. A cselédlány lekapcsolta a szobájában a villanyt és Abrát körülvette a fojtogató sötétség. Csak az ablakon beszűrődő holdfény nyújtott némi világosságot , a fák csupasz ágai árnyékot vetettek a falra. Abra megvárta, amíg a ház elcsöndesedett, majd kimászott az ágyból, és felöltözött. Lassan kinyitotta az ajtót...* ~Senki...~ * Végiglopakodott a ház csöndes folyosóin, fogta a kabátját, és távozott az épületből.*

Vendég

*Abra lassan lesétált a lépcsőkön,ki a kertbe. Egy nagy meglepett szempár pislogott rá a fák közül.*
- Jaj ne! Babilon! Rólad teljesen megfeledkeztem...*odasietett az elárvult lóhoz, megfogta a kantárját, és kivezette a kapun. A Harsberger istálló néma csendbe burkolódzott. Abra lenyergelte Babilont, és bevezette a boxába, épp le akarta csutakolni,amikor egy sötét alakra lett figyelmes az istálló ajtajában. Becsukta a boxajtót, hogy megnézze, ki az.*
- Ez nem lehet igaz...-lehelte halkan, a kefe kiesett a kezéből és lassan a hátsó ajtó felé kezdett hátrálni, majd futásnak eredt. Halványan érzékelte, ahogy a háta mögött meglódul a farkas, amit az imént látott. Nem mert hátranézni, csak futott a város felé.*

Vendég

*Egy sötétkék, kombi volvo állt meg az egyik jobb körülményekkel megáldott lakópark előtt, majd lassan behajtott a pincegarázsba. A sötétített üveg lehúzódott a sofőr felöli oldalon, és Malcolm készséges vigyorral az arcán válaszolt a biztonsági őrnek.*
-Szép napot, kolléga! Itt fogok lakni, itt az azonosítója a kocsimnak és a parkolási engedélye...ide kell kiragasztani a szélvédőre?-*kérdezte az őrt, és amikor az igen jelzett a fejével, majd biccentett neki, és a sorompót felemelte, hogy a kocsival be tudjon hajtani, Malcolm visszabiccentett, felhúzta az ablaküveget, és beállt a neki kijelölt parkolóhelyre. Kiszállt a kocsiból. A maga 198 centijével, és 112 kg-jával nagy termetűnek számított, de hát ezt el is várták egy kidobótól, hisz munkaköri kötelességnek számít náluk. Fekete laza szövetnadrágot, fekete testhez álló izompólót, és bőr félcipőt viselt. Mindkét karja teljesen tetoválva volt, mindenféle nonfiguratív mintákkal, mely egy külső szemlélő számára csak ennyit jelentene, ám egy kis csoportosulás felismerhette bennük a Jamaicai woodoo papok rituális beavatási tetoválásait. Kinyitotta a csomagtartót, kivett belőle egy nagy fekete bőröndöt, egy hatalmas, szintén fekete utazótáskát, és egy közepes méretű fém aktatáskát, majd felcihelődve ezekkel, beriasztotta autóját, és a lifthez sétált. Felment vele a negyedik emeletig(ez volt a legfelső emelet), kiszállt, és odaballagott a 19-es számú ajtóhoz.*
~Megérkeztem. Végre, berendezkedem gyorsan, aztán irány felderíteni a várost. Munkát kell szereznem elsősorban, aztán meg kapcsolatokat és információkat.~*gondolta. Cuccait letette, majd előhalászta zsebéből a kis kulcscsomóját, kinyitotta a lakásajtót, és bement. Letette csomagjait, berendezkedett, és kipakolt bőröndjeiből. Mire végzett ezekkel, már alkonyodó félben volt a város.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Pár napot kényszerpihenővel töltött, de hamarosan már idejét látta hogy dolgozni menjen, no megaztán a pénzre is szükség volt. Egyetlen különbség az volt, hogy mostantól nem gyalogosan, hanem autóval járt kelt Topolyán.
Arcán mégmindig látszódtak a sérüléssek, kissé még bicegett is, szóval ebből a szempontől is hasznosabb volt autókázni, mint emberek között utazgatni.
Látta, hogy késésben van, és mivel ez nem éppen volt szokása, sietősen idult a város felé. Szerencse hogy nem volt forgalom, mert az első tíz percben még igen rutintalan volt. Mire beért a belvárosba, szerencsére már nem volt másokra nézve veszélyes a vezetésí stílusa.
Épp időben érkezett meg a kocsmához, sietve parkolt le, és belépett a kocsmába. Nem igazán nézett körbe, ma nem volt kiváncsi senkire. A múltkor verekedés igen csak kedvét vette az emberiséggel való komunikásástól.*

*folytatás a kocsmában*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asarel fölrohant az emeletre s bekapcsolta a gépét. A hogy barátja ígérte egy e-maile érkezett. Nem tartalmazott semmit csak egy másik címet amire a férfi rákattintott és várta hogy mi történik. A kereső megállt és Alex nézett vele farkasszemet a monitoron. Egy videoüzenet volt, melyen Alex elkezdte a mondandóját.* - Jó újra látni barátom. Bár ez egy kissé morbid helyzet. Hallgasd végig amit mondok, és jól jegyezd meg. Pontosan és gyorsan kell cselekedned. Nem lehet ezt a felvételt újra lejátszani, ha vége töröl minden nyomot amit hagyott maga után a hálón. ELőször is az e-mail tartalmaz egy csomagolt filet, ami naponta 20 percnyi szabad utat biztosít a neten. Ez most is aktív, és innentől kezdve autómatikusan elindul minden fellépéskor. Soha ne lépd túl az időt. Végzetes rád nézve. El kell utaznod a szigetekre. A pénzt az eredeti számládról átutaltuk a szigeteken lévő csapat számlájára. A hamis igazolványban megadott néven van nyitva egy fiók. Ez a számla szigorúan katonai hátérrel rendelkezik, hivatalosan nem is létezik. Az igazolványban megadott névnek biztosítva van a megfelelő erkölcsi háttér. Azomban Karl soha nem mutatkozhat. Legyen egy szellem, mindenki ismerje, és senki sem. Arc nem tartozhat hozzá. Így a legbiztonságosabb. Minden ami hivatalos őt fogja jelenteni, kinek az árnyékában Asariel elbújhat. Ha jól csinálod nem találnak a nyomodra. Karlnak rendelkeznie kell bankszámlával, és ingatlannal is. A teljes összeg soha nem szerepelhet a számláján. Be kell fektetni valamibe, hogy mibe az a te dolgod. A reptéren Karl nevén egy jegy vár téged ami elvisz a szigetekre és vissza is repít. Most jön ami nem fog tetszeni. Nem véletlenül nem köröznek a seregnél. Szükség van a szaktudásodra. Ezt mind biztosítják a számodra, viszont bizonyos feladatokat el kell látnod. A terveket azon a biztonsági sávon várjuk amit az előbb említettem. Ez a feltétel. Te döntesz vagy élsz vele vagy nem. A számlán a pénz pontosan 5 napig fog állni. Ha addig nem jelentkezel, úgy tekintjük, hogy nem kell a segítség, és az összeg tovább utalódik több tízezer számlára kis címletekben szétszóródva lenyomozhatatlanul. Onnantól kezdve magad boldogulsz ahogy tudsz. Gondolkozz rajta Asariel. Légy óvatos! Sajnálom cimbora, de nem én állok mindenek felett. Tudod honnan jöttél. Ég veled!- *Egy pittyenéssel korom fekete lett a monitor. Alex eltünt, és Asariel tudtajól, hogy nem is fogja újra látni többet. *