Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- A tetves patányok, és még kezet is csókolhatok nekik, hogy segítenek. * Asariel rettentő dühös volt. Csaódott barátjában de tudta hogy neki sem volt sok választása. ~ Őt is figyelték le merem fogadni~ * Lement az emeletről, és feltett egy kávét. Közben azon töpprenget hogy csinálja okosan. Tudta hogy ha nem megy bele a hadsereg képes és kiadja a hatóságoknak, akkor pedig mehet ebből a városból is. Ha belemegy olyan kényszerpályára kerül amiből szinte lehetetlen kikerülni.* - Muszály időt nyerem, valahogy muszály időt nyernem.- * Végül úgy döntött belemegya játékba, és ösztöneire fog hallgatni. Pénz nélkül nem lehet bújkálni sem ezt tudta jól. * ~ Hogy a francba legyek láthatatlan az álca alatt. Mozognom csak kell. ~ -* Ahogy jártatta agyát hirtelen eszébe jutott az újságírónő. * - Riam! Igen Riam! - * Nem volt sok választása rajta kívül nem ismert senkit. Meg kell próbálnia* ~ Meg kell próbálnom~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A professzor bevezette egy szobába, amiben egy számítógép és csomó irat foglalt helyet. Elmondta, hogy ezeket kell majd beképelnie a számítógépbe. Aztán kinyitott egy nagy szekrényt, amiben még többezernyi irat tornyosult. Azt mondta, napi 6 órát kell dolgoznia, de emlékezett, hogy nagynénje napi 11 órát dolgozott a konyhán. A professzor újra megszólalt: "Hehe, ne aggódjon kedveském, nem egy nap alatt kell mindent elintéznie, elég, ha napi hat órát dolgozik... Az előző asszisztensem is ezt tette, nyugodjon békében... Na meg intéznie kéne a tanszéki szerveznivalókat is, szóval lehet, hogy néha be kéne jönnie az egyetemre... Nem könnyű munka, dehát kétszeresét keresheti vele, mint más titkárnők... " Selena erre kicsit összezavarodott, de nem nagyon érdekelte, de ezt a halott titkárnőr nem tudta kiverni a fejéből. ~Lehet, hogy halálra dolgozta magát??? Úristen... nem... nem... biztos NEM!~ Dühöngött magában a lány. Utána elindult megmutatni Selena új lakhelyét. De útközben szólt Abra-nak, hogy már lekéne feküdnie. Selena úgy gondolta, nem kéne ilyen szigorúnak lennie szegény lányhoz. Bement a szobájába, lepakolta a cuccait. Leült a székre, ami a kis asztal mellett foglalt helyet. *

Vendég

- Hehe, aranyos kislány, csak néha kissé rakoncátlan.* mondta a professzor Selena-nak, majd benyitott az egyik ajtón. A szoba nem volt túl nagy, de pazarul volt berendezve, leszámítva azt a kis apróságot, hogy a technika vívmányai nem foglaltak benne helyet.*
- Ez lenne az. Nyugodtan pakoljon csak le... Mára nem zavarom.*már éppen becsukta volna maga mögött az ajtót, de még hozzátette* No, majdnem el is felejtettem. A vacsorát minden este nyolckor tálalják az étkezőben, természetesen önnem nem fontos minden nap megjelenni, csak ahogy kedve tartja. És, ha valamire szüksége van, szóljon nyugodtan Madeline kisasszonynak, ő ahogy csak teheti, bizonyára majd a rendelkezésére áll.További kellemes estét.* mondta a professzor, majd becsukta az ajtót.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Miután a professzor már kiment, leült az ágyra. Egy ideig csak nézett mereven, mert nem tudta mit csináljon. Aztán elővett egy közepes méretű, fekete könyvet, ami a Naplója volt.. Felállt, leült az asztalhoz, és elkezdett bele írni. ~Kedves Naplóm... ~ Mikor befejzte a napló írást, feláltt és kiment az ajtón. A kocsma felé vette az irányt, hátha ott talál valakit, akivel beszélgethet, vagy ismerőst.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány tanácstalanul megállt az ajtóban kezében az elsősegélydobozzal. A férfi zavartan babrált valamivel az asztalon, s kerülte Riam tekintetét. - Khm, ne haragudj, a szemetest hol találom? - *kérdezte félénken, látta, hogy Asariel nem nagyon akar megszólalni.* - Ott, az ajtó mellett - *mondta tömören, s egy kicsit durván is. A lány azonban nem vette magára, már hozzászokott ahhoz, hogy így beszéljenek vele. Egy apró vállrándítással elintézte Asariel viselkedését. /- Na, jó. Ha te főztél, akkor az én reszortom a mosogatás. Addig mondd el, hogy kb. mit kéne kiderítenem, mennyi időm van rá, s mennyit fizetsz érte -* mondta könnyeden, s mikor végre a férfi a szemébe nézett Riam megeresztett felé egy szelíd mosolyt, majd a mosogató felé fordult. A férfi zavartan figyelte ügyködését. Rég volt az, mikor felesége ugyanígy foglalatoskodott a házukban. Asariel elmerült emlékeiben, s a ruhába, amit most Riam hordott, ismét azt az asszonyt képzelte, akit valaha annyira szeretett. Álmodozásából a lány zavarta fel, aki előtte állt, s aggódó arccal kérdezte*: - Jól vagy?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

-Persze! * Válaszólta Asariel tömören* - Tiéd a konyha! * Nem nagyon ellenkezett higyen ha valamit nagyon utált az a mosogatás.* ~Hogy kezdjem el.~ - Először is pár napra el kell utaznom. Minden ettől az utazástól függ. - Ha sikerrel járok garantálva mondhatom, hogy új élet fog itt kezdődni. Ha visszajöttem én nem nagyon mozogatok. azt szeretném, hogy telegyél a lábam, vagy ha stílusos akarok lenni a jobbkezem. Az információ gyújtéssel még várni kell. Most nem az az első. * Asariel melállt a mondandójával egy percre. * - Ígérem semmi bántódásod nem esik. Semmi nem lesz ami hivatalosan hozzám kötne, viszont nem tagadom nem rizikómentes. A fizetsség. Nos * Kicsit megint meg ált.* Nem fogok most nagy számokka dobálózni, mert azt akarom hogy ne ez vezéreljen a döntésben, de egy válalkozást akarok nyitni amiből részesedést ajánlok. Egyenlőre enyit mondhatok.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány elgondolkodva állt a mosogató mellett. Arcán nem látszott semmi, szemében annál nagyobb küzdelem tükröződött. ~Nagy szerencsejáték az egész. Bár sokat nem veszíthetek. Azt hiszem beleegyezek. Végül is az utcán sem vagyok elveszett ember, viszont a kapualjnál még egy deszkakalyiba is jobb - gondolta magában. - Benne vagyok - mondta tömören. - Csak annyi pénz kéne, amennyiből egy normálisabb motelre, és némi ruhára telik - teszi hozzá. Végre befejezte a mosogatást, megtörli a kezét, aztán leül a férfivel szemben, és várja a válaszát.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Nos nem akarok nagyon az elébe menni a dolgoknak, ha ügyesek leszünk akkor én megyek hozzád egyszer vendégségbe a saját házadba. Most viszont más a teendő. Míg nem vagyok itt, ez úgy négy öt nap addig el lakhatsz itt. Legalább fűtve lenne a lakás. Két hónapra ki van fizetve úgyhogy nem fognak zaklatni a lakbérrel. Holnap indulok. Fent az emeleten, van egy számítógép összerakva. Ahoz kérlek ne nyúlj. Ez nagyon fontos. A fiókban találsz elegendő pénzt. Vegyél egy elegáns kosztümöt, olyan félivatalos munkábajáróst. Te biztos tidod milyen az. * Mondta és mosolygott a lányra. Látta rajta hogy teljesen meg van illetődve. Mintha álomból ébredt volna, és nem akarja elhinni azt amit lát. Asariel közelebb lépett hozzá és próbált olyan kedves lenni ami csak tőle telhetett.* Ha hazajöttem szükség lesza ruhára, és hivatalosan az lesz az első munkanapod. Vegyél ennivalót is. Érezd magad otthon. Azt hiszem ennél többet kár is lenne mondanom. Egyenlőre ezzel legyünk meg. Utánna majd eglátjuk. * Riam szemében furcsa csillogást látott. Nem tudta hogy ez a félelem, vagy az öröm. Csak remélhette hogy a lány igent mond erre is. *

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-De... -kezdte el megrázva a fejét. Szemmel láthatóan tétovázott. - Ezen gondolkoznom kell még egy keveset... -* mondta, s egy légies mozdulattal megkerülte Asarielt eltűnt a másik szobában. Leült az ágyra, s elgondolkodva bámulta a sáros, elhanyagolt kertet. ~ Maradjak? Bárki más ész nélkül elfogadná... De hiszen számomra vadidegen, de mégis... mintha régóta ismernénk egymást~ végül úgy döntött marad. Lassú léptekkel az ablakhoz sétált. Szemeiben lilásan tükröződött a nap halovány fénye, ahogy végig járatta tekintetét a nyugodt, mégis furcsa utcán
Bement a konyhába, s ismét leült Asariellel szemben. - Rendben van. Itt maradok. Nem tudom, hogy tartogatsz-e még valami titkot, ezért a szobádat inkább elkerülöm. Bízom benned annyira, hogy elhigyem, hogy a munkámhoz elég annyit tudnom, amennyit rám bíztál - *mondta nagyon komolyan. S most először jelent meg a lány szemében az a komolyság, amit eddig gyermeki bolondosság rejtett. Remélte, hogy a férfi minden szavát komolyan gondolta.*

Vendég

//// Max lakása////
*Gabriell Dzsamilára mosolygott,mikor a lány a lábait maga alá húzva leűlt .és gondolataiba mélyedt.*
~Meg kell még emészteniük amit most hallottak, és úgy tünik a mai este mély nyomot fog hagyni Dzsmila életében.~*gondolta magában Gabriell*~De végűl is,ezt akartam~*és Geru arcán a mosoly most inkább tükrözte az apa mosolyát ,aki fiára néz,mint egy jókedvű,vagy kaján mosolyt.Mikor Max felállt és ki sétállt biccentett ,mintegy jelezve,hogy észre vette Max távozását.Ezután hallotta ,hogy Max telefonon beszél valakivel,nem értette,és nem is akarta érteni,hogy kivel és mit társalog.Addig a néhány percig amíg kettesben maradt Dzsamilával,a lányon pihentette tekintetét.*~Dzsamila,szép ,nagyon szép,ezt a szépséget nem kellene hagyni az idő martalékává válni~*és iitt mosolya inkább félmosolyba turzúlt,tekintete már nem az agyáskodó baráté volt ,sokkal inkább a számító vámpíré.Aztán Max visszatérte törte meg magányukat.Valamilyen folyadékból kortyolt.Zavartnak tünt viselkedése az eddigiekhez képest ,állapította meg Geru.Aztán egy újabb kérdés.ma este már a sokadik.*
-Nos Max,ha most őszint akarok lenni azért mondtam,mondhattam. el mindezt,mert nem érzem úgy ,hogy veszélyesek lennétek rám nézve.
Ezzel a tudással már felvértezve,még nem fogtok vámpírokat ölni,esetleg annyi , hogy könnyeben életben tudtok maradni.-
*Ezután Geru felpillatnott, és az abalkon kibámúlva elmerengett egy pillanatig.*
-De mára mostmár ennyi elég lesz.-*mondta és lassan felemelkedett a fotelből*
-Egyenlőre emésszétek meg a ma este hallotakat,és ha úgy adódik,használjátok.
-Most megyek,de még találkozni fogunk,addig tanuljatok,és hasznosítsátok a ma hallotakat-*Ezközben a kabátjáért nyúlt és mikor felevette azt még egy pillantást vetett Dzsamilára,és Maxra,majd sarkon fordúlt és az ajtó felé indúlt.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Köszönöm. * Mondta a férfi, és lelkében ismét melegséget érzett.* - Még fogalmad sincs mennyit segítettél nekem máris. Többel tartozom neked mint azt képzelnéd. Ezt nem felejtem el. * Asariel ismét felállt a lány mellől és korábban feltett kávéját kezdte melegíteni. Riam szintén kért egy csészével. * - Azt hiszem egyenlőre mindent megbeszéltünk. * Azzal a férfi odanyújtott egy csésze kávét Riamnak. Szeretett volna valami jóra inni, de mielőtt megszólalt volna inkább visszafogta szavait. Csupán megbillentette a fejét és mosolygott. Összeértek a csészék, és némán belekortyolt mindkettő a fekete, és forró italba. Asariel nem rohant csomagolni. Nem is volt mit. Szívesebben időzött a lánnyal. Sokat beszélgettek, és volt hogy csak némán ültek egymás mellet és Asariel csak nézte a lányt arra gondolva miken mehetett keresztül, és hogy mennyi erő lakozik még benne. Vészesen közelgett az este. Egy kósza reggelire ugrott csak be a lány, és észre sem vették, hogy az ebéd elmaradt. Asariel tudta, hogy nem beszélgethetnek örökké.* - Riam, ha gondolod elalhatsz itt. Ez az kanapé kihúzható, kényelmesen el lennél rajta. Reggel úgy is korán indulok. Nem fogod észre venni sem. A kulcsokat az ágyd mellé teszem. * Asariel egy kissé merésznek talála az ötletét, viszont ez volt a leglogikusabb is, hiszen jobb mintha reggel találkoznának egy megbeszélt helyen. Mellesleg Asariel...: * - Nem tudnálak csak úgy kitenni az utcára. Nos mi a válaszod? * Kérdezte Riamot, és próbált határozott maradni. Remélte a lány marad, és azt is hogy itt lesz még mikor visszatér. Ebbe azomban nem szívesen gondolt bele. Kérdőn felhúzott szemöldökkel várta a lány válaszát.*

Vendég

//Loiseleux lakás//

*Shar álmosan kel fel asztala mellől. Szemüvegét feltólva orrán megdörgöli fáradt szemeit. Nagyot nyújtózkodik, majd egy mozdulattal becsapja az előtte heverő könyvet. Már a második köteten is átrágta magát és nem bukkant semmi hasznosra, csak filozófikus teóriákra, amiknek a nagy része ostoba sületlenség. Csalódott sóhajjal kapja fel kiürült csészéjét és sétál át a konyhába. Kávéja már rég kihült, így kénytelen újat főzni, mert finnyás módon csak a friss kávét kedveli.
Amíg a forró lötty elkészül, Shar az ablakhoz sétál és kiles Ketváros "nyugodt" utcáira.*
~Gab...merre jársz most...?~
*Nehezen szakítja el tekintetét a külvilágtól, de a kávéfőző sípolása elég kellemetlenül hasít a fülébe. Gyorsan a konyhába siet és elkészíti magának az italt. Nem megy vissza a dolgozóba, inkább leül és vár...hátha meghallja a kilincs csikorgását és az ismerős hang köszöntését, amit már olyan régóta nem hallott.*

Vendég

//Loiseleux lakás//

*Lassan elszürcsölgeti kávéját, majd megunva a semmittevést a fürdőbe sétál és rendbeszedi magát. Átöltözik, majd ráérősen magára kapja kabátját és elhagyja a lakást. Az ajtót gondosan kulcsra zárja.*

//Utca//

*Az utcára kilépve kicsit hirtelen csapja meg a hűvös szél, így kénytelen magán szorosabbra húzni a kabátot. Már bánja, hogy sálat nem fogott, de ahhoz most lusta, hogy visszasétáljon. Ráérős, lassú léptekkel indul el az utcán. Egy kis zöldségeshez érve ráeszmél, hogy tegnap este óta egy falatot sem evett. Hasa korgása bírja rá, hogy beugorjon az üzletbe és néhány almával hagyja el azt.*
~Séta közben még jobban megéhezik az ember...~
*Egy almát előkotorva a zacskóból jóízűen beleharap, ám a falat csaknem a torkán akad, mikor egy utcasarkon belefut egy idegen férfiba.*
-Oh...ne haragudjon...nem figyeltem.
*Néz elnézést kérőn az úrra.*

Vendég

*Befordult valahova, amikor valaki belérohant.*
-Óóó, semmi baj, előfordul.Ennek a kabátnak már úgy is mindegy, épp most terveztem, hogy beviszem a szabóhozBocsásson meg, az én nevem Randal Beacks, de a barátaimnak csak Randal.Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy szóltíson így.Mi a neved, ha nem baj, hogy tegezlek?
~Ez a lány elég szép, nem tudom hová sietett, de amúgyse engedtem volna el beszélgetés nélkül.~
*Felsegítette a lányt, aki a földön feküdt és nézte miként sepri le magáról illetve dszekiéről a port.*
~Nem fogok rágyujtani, mert nem szeretném ha észrevenné.~
*Belenyúlt zsebébe, de ekkor megdöbbent.*
~Nincs itt.Ááá, persze kiszórtam az egyik fa tövébe, én hülye.~
*Azzal kivette kezét kabátzsebéből és kezet fogott az ismeretlen nővel.*

Vendég

*Meglehetősen meglepi az idegen bizalmaskodása, és baráti viselkedése, de még véletlenül sem veszi rossz néven. Nem olyan típus. Egy biccentéssel megköszöni a segítő kezet, maj ugyanazzal a mozdulattal kezet is ráz.*
-A nevem Sharon, örvendek és egyáltalán nem zavar a tegeződés...
*Shar gondol egyet és csak úgy jókedvből megkérdi.*
-Van valami konkrét célod errefelé, vagy csak egy séta?
*azzal kissé leporolja magát is és megigazítja összekócolódott haját.*

Vendég

-Nem. csak azt mondta mindenki a környéken, hogy ez a terület nagyon szép és gondoltam megnézem.És maga mit csinálerrefelé?
*Megigazította szemüvegét.Tekintetét az almára irányította és megkérdezte.*
-Hol vette ezt a szép almát?
-Ott, annál az árusnál.
-Köszönöm.*Mondta és már rohamozta is az árudt és vettt egy piros almát, amit azonnal elkezdett falatozni.*
-Nekem most mennem kell.Elnézést mi is a neve?Tudja csak kíváncsiságból.
~Megvárom mit mond és utána megyek is.~
-Sharon.
-Ja tényleg.Viszlát Sharon.
*Azzal már az utcákat rótta és az eget bámulta.*

Vendég

*Kicsit furcsán néz a férfire, de aztán csak elmosolyodik, amint az távozik.*
~vicces alak...~
*gondolkodik el magában és arcán a mosoly még szélesebbre húzódik. Kényelmes léptekkel sétálja körbe a háztömböket, gondolatait leginkább Gabriel köti le. Merre járhat?...mit csinálhat?...nem esett-e baja?...*

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Ketten maradtak a szobában Max távozása után, de Dzsami figyelemre se méltatta a vámpírt. Egyszer pillantott csak rá nagy zöld szemével, és ugyan látta Geru nem sok jót sejtető pillantását, nem törődött vele. Tekintetét az övén hagyta egy két másodpercig, majd visszafordult és immáron a szivaros dobozkának szentelte figyelmét. Amikor Max ismét csatlakozott a társasághoz, Dzsami felnézett rá, és egy kedves mosollyal üdvözölte.
~Hálám örökké üldözni fog~gondolta cinikusan, bár lelke mélyén nagyon is tudta, hogy Gabriel tanácsai nélkül nem sokáig maradhatott volna életben, és hiába vámpír eddig majdnem annyit tanított neki, mint Nathan. Természetesen, azt sejtette, hogy a segítségért a későbbiekben Gabriel hálát fog várni.
Mikor a vámpír felkelt a fotelből, Dzsami is hasonlóan tett. Jó társaság, de már épp ideje volt távozásának. Egy kezdő vadász, főleg hogy most öltek meg egy másik vámpírt, igen feszélyezve érzi magát egy tapasztaltabb vámpír társaságában, főleg ha a beszélgetés ilyen hosszúra nyúlik.
Gabriel az ajtó felé vette az irányt, és Dzsami, ha már ők látták vendégül, az ajtóig kisérte. Mielőtt még kilépett volna a házból, Dzsami kedvesen, némi tisztelettel biccentett neki, majd múcsút intett. Hogy miért, azt maga sem tudta, az ablakból mégis figyelte, hogy Gabriel tényleg elmegy e. Egészen addig követte szemével, míg el nem nyelte az utca sötétje.
Ezek után elengedte a függönyt és visszaheveredett a kanapéra, mikor Max leült mellé álmosan a vállára dőlt, majd sok ideig tartó halgatását megtörve szólt hozzá:
-Végre, szimpatikus, de mégis...valami..olyan titokzatos..ez nem tetszik..-majd egy rövid időre Maxre nézett-mivan hogyha csak prédának tekint minket?-értetlenül megrázta fejét, majd visszadőlt Max vállára- Igazából most nem is érdekel, már elég fáradt vagyok, lassan mehetnénk aludni...-

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla belépett a lakás megnyugtató oltalma alá és lapakolta cuccait. Majd lasan körülnézett a lakásban és csalódottan látta hogy Tomas még nem tért vissza. Bár nem tudta hogy egyáltalán ide vezetett volna e a fiú első útja. Talán nem is akart volna bejönni a lakásba ha ő nincs itthon. Melankólikusan nézett a kanapén elterülő plédre ami friss emlékeket idézett a fiúról. Elmosolyodott és megfogta a gombócba gyűrt anyagot. Magábaszívta az illatát és kislányosan elpirult a gondolatatól, majd összehajtotta és eltette. Megszokott mozdulatokkal rakott rendet a lakásban és közben még mindig azon töprengett hogy pontosan mit várhat már magától. Nem ismerte a természetét a dolgoknak amivel szemben állt. Talán pont ez volt a legnagyobb baj, hogy még mindig úgy fogta fel hogy valami problémát kell megoldania. De eddig csak olyanokkal találkozott akik természetesnek vélték állapotukat és nem is kapott különösebb magyarázatot létezésükre. Amikor végzett a konyhába ment és mohón kezdett turkálni valami étel után. Nem is tudatosult benne hogy mennyire éhesen és mohón kapott egy hússzelet útán. Teljesen betöltötte az orrát a véres hús émelyítően édes illata. Ösztönösen emelte a szájához és harapott bele. A fogai tépték és rágták és mintha édes szirupként préselődtt volna ki belőle a vér. Nyögdécslve falta a számára éppen legkívánatosbb ételt ami létezett. Amikor már nem volt több belőle a kezére nézett és azt szimatolta tovább. Hirtelen észbe kapott és maga elé emelte kezeit.*
-Mit csinálok? A fenébe. De legalább az a zsibbasztó érzés elmúlt. Viszont mi lessz ezek után? Meddig megyek majd még? Talán megtudott még valamit Tomas amit én nem. Ő evett már nyers húst? Ezt biztos nem fogom megkérdezni tőle.-
*Felállt a hűtő elől és leült a székre majd bambán maga elé meredt.*
-Talán fel kéne hívnom.-

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Miután eligazította Ralfot a lakásban és nem volt a fiúnak különösebb modandója, elindult hogy eleget tegyen kérésének és valami ruhafélét keressen neki. Hiszen kellett valami rá, amíg a többi ruhája a gépben tisztul. Eléggé kellemetlen lenne ha a fürdőben kéne megvárnia a mosás végét, vagy ha egy szál ádámkosztümben rohangálna előtte. Ismerte már eléggé ahhoz hogy tudja nem esne nehezére. Azt pedig végépp nem akarta hogy a saját lakásában zavarban érezze magát. Szerencsére volt pár óriási nyúzott pólója és egy laza melegítője, amiben szeretett otthon szaladgálni. Bár mostanában nem igazán használhatta. Na és az utóbbi pár évben nem is otthon szaladgált benne. Legalább is nem nevezhette otthonául ezeket a lakhelyeket. Talán azért is ragaszkodott annyira ehhez a házhoz és nem akart a kastély zord falai között élni. Felszaladt a szobájába és egy rég nem használt táska mélyéről előkotorta a ruhadarabokat, majd letette a furdőajtó elé és bekopogott, majd be is szólt Ralfnak.*
-Letettem a cuccot az ajtó elé!-
*Majd sietősen leszaladt a lépcsőn nehogy a fiú csupasz látványa fogadja. Bár nem mintha irtózni lehetett volna tőle, de nem akarta hogy régi dolgok zavarják meg a helyzetet. Tudta hogy Ralf kapott volna a lehetőségen és ha lehet valamit biztos beszól hogy elpiruljon. Így a konyhába ment és megpróbált valami kaja félét találni a számára. Pár mikrós gyorskaján és kólán meg chipsen kívül mást nem talált. És szerencsére vért sem. Így előkészítette a dolgokat az asztalra és várt, közben pedig azon tűnődött hogy mit mondjon a nappali alvásáról. Már érezte a hajnal nehéz súját a testén és minden porcikája azt kívánta hogy zárja magára az ajtót és feledkezzen bele a gyógyító alvásba, a halálba.*

Vendég

Ralf bement a fürdőszobába. A hátizsákban lapuló, enyhén koszos ruháit gyorsan bedobta a gépbe. Bezárta maga mögött az ajtót, majd elkezdte lefejteni magáról ruhatára további darabjait. A bakancsát gyorsan a csap alá kanyarította. Zoknija kissé tocsogott a lábizzadságtól, ezért az orrát befogva, gyorsan a mosógépbe dobta. Aztán következett a többi ruhadarab is. Beállt a zuhanykabinba, majd megnyitotta vigyázva a melegvizet. Hozzáigazította a hideget, majd először csak a fejét dugta a tus alá. Behunyta a szemét, nagyon jó érzés futott végig rajta, ahogy lassan elkezdte felfrissíteni a víz. Hirtelen teljes testtel a zuhany alatt termett. Kinyitott szemét és elcsodálkozott néhány másodpercre, hogy milyen koszos lett a víz tőle. Végigszappanozta testét, megmosta, utána hátrasimította haját és lassan lemosta magáról a tusfürdő habját, hihetetlen sötétszürkévé tevé ezzel a vizet. Újra megmosakodott, majd ovatosan kilépett a fürdőkabinból. Törülközés közben belenézett a tükörbe.
~Jéé, ki ez a remete? Nem tudom igazán, hogy Furia hogyan ismert fel, ezzel a torzonborz fejjel?! Ez nem is fej, hanem fújj!~
Kotorászott egyet a hátizsákjában és hirtelen megkönnyebbüléssel vette észre, hogy még van egy alig használt borotvája, amivel megszabadulhat e förtelmes lénytől, aki a tükörből rá bámult. Törülközőt magára csavarva, megkezdte a borotválkozás tudományát, amely néhol nehezen sikerült, a durva szörzet miatt. Egy gyors mozdulattal bekapcsolta a mosógépet, megtörölte az arcát, kitekintett az ajtó elé és tényleg ott volt pár rongy a széken, az ajtó elött. Felvette őket, majd elmosolyodott, mert furcsán állt rajta a női melegítőalsó, de a célnak jelenleg megfelelt. Hirtelen megkordult a gyomra, de most túl fáradt volt ahhoz, hogy ez valamilyen mértékben is zavarja őt. Az utazásai során, már jó párszor érezte ezt, az egyébként kellemetlen érzést, de ne mindig tudta kielégíteni ezt az érzést. Kilépett a fürdőszobából és a szoba felé vette az irányt. A szobában Furia várta egy kis terülj-terülj asztalkával. Ralf leült egy székre, az asztal mellé.
-Köszönöm, hogy megfürödhettem és, hogy segítessz nekem! Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok, hosszú út áll mögöttem. Te mostanában, egyébként, mit szoktál csinálni? Úgy értem, szoktál még hajnalig bulizni? Mert tudod, én nem szeretem túlságosan az éjszakai alvást, nem tudom te hogy vagy ezzel és nem akarlak zavarni, ha reggel jövök haza.-

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lánynak most már tényleg kicsit erős volt Asariel ajánlata, habár hosszú ideje nem érezte ilyen jól magát valakivel. Rosszallóan húzta össze sűrű, fekete szemöldökét, és kicsit dühösen nézet Asarielre. Nem tudta, hogy mi tévő legyen, mert újonnan kapott állása ellenére jelenleg is ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben volt, mint eddig. Csak a férfi jóindulatán múlt, hogy nem került vissza ugyanoda, ahonnan reggel érkezett, és igazából most sem lett volna más úticélja, mint az utca. Teljesen elbizonytalanodott. Aztán ismét átgondolta, s magában beleegyezett.* - Oké. De tudd, nem szívesen teszem - mondta, s hangjában tartózkodás érződött. - Ha nem haragszol, akkor én most le is pihenek. Ezer éve nem aludtam már egy jóízűt! - nézett ismét csillogó szemmel Asarielre. - Jó utat kívánok, és szerecsés hazatérést - mondta, s egy könnyed csókot lehelt a férfi homlokára - maga sem tudta, miért - , aztán eltűnt a szobűába vezető ajtóban.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

//Asariel háza//

*Az utca fényei halvány derengésbe vonták a falakat. Riam álmatlanul feküdt egész éjszaka azon gondolkodva, hogy addig, míg Asariel távol van, mit is tegyen. Most már nyakig benne volt a férfi ügyeleteiben, s csak abban reménykedhetett, hogy Asariel élve megússza az utazást, és a házat elkerülik a zsaruk. Nem tudta, hogy mit találna ki, ha esetleg kellemetlen keresztkérdéseket tennének föl. Eddig nem volt ideje a következményeken rágódni, most azonban annál nyomasztóbban nehezedtek rá hangulatára. Nem jelentett sokat az, hogy ő hitt a férfi ártatlanságában, ha egyszer a hatóságok többszörös gyilkossággal vádolják társát. ~ De furán hangzik, hogy "társát" ~ gondolta magában. Asariel nem védhette meg semmitől, hiszen törvényen kívül állt. Mindent magának kellett megoldania.* - Huhh, csak a szerencse menthet meg, ha rám találnak... -sóhajtott, majd egy lendületes mozdulattal fölült az ágyban. Megrázta kócos haját, aztán fölállt.
*A szekrényből kivette a tegnap vásárolt téli kosztümjét, és fürdőszobába ment. Nem sokkal később egy teljesen más Riam állt a kávéfőző mellett. Össze sem lehetett hasonlítani azzal, akit alig egy-két napja összeverve, szakadtan, mocskos cuccokban hozott ide a férfi. Most egy vonzó fiatal nő volt szigorúan összefogott hajjal, fehér hajszálcsíkos fekete nadrágkosztümben, néhány olcsóbb ezüst fülbevalót akasztott fülébe kiemelve szép vonalú arcát. Nyoma sem volt benne a flegma, fiatal lánynak, aki az utcán tengette életét.
Kitöltötte magának a kávét, aztán csészével a kezében ledőlt a kanapéra. Az ablak pont keletre nézett, s a nap első sugarai megvilágították a kopott, fehér falakat. Riam élvezte a gyenge téli napsütést. Nem sietett sehová, s a tiszta idő ellenére rettenetes hidegben nem akart mászkálni a városban. Szerzett egy olcsóbb bérkocsit, hogy mindenhová pontosan eljusson. ~ Még be kell szereznem pár könyvet, néhány váltás ruhát, meg kaját... Aztán rendet kéne rakni itt...~ nézett körbe a lakásban.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Mikor kilépett az ajtón azonnal megcsapta a levegő tiszta hidege. Fázósan összehúzta a fekete bőrkabátot magán, és a kocsihoz sietett. Egy kopott ötajtós Ford volt, de a célnak épp' megfelelt. Működött, nem is volt túl feltűnő, és kényelmesen elfért benne minden. Kicsit köhögve indult a motor, de aztán egész szép hangja lett.* ~ De régen vezettem már. Még szerencse, hogy az irataimat sikerült megőriznem e pár hónap alatt. ~ gondolta.
*A kertváros egy-két szintes családi házait lassan felváltották a többemeletes csillogó üvegpaloták, márkás butikok jelezve, hogy a lány beért a város ezernyi zajtól lüktető szívébe.
A kocsit egy mélygarázsban parkolta le, habár ezeket a zárt monstrumokat nem igazán kedvelte. Hozzászokott, hogy mindig kiutat keressen minden helyzetből, s egy ilyen parkolóban csak egy kijárat létezett... Nem tudta, hogy mikor kell esetleg olajra lépnie a zsaruk, vagy Asariel kedves ismerősei elől...*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Egy öreg Ford fordult rá a kavicsos útra. A lány kicsit elvétette, és a kocsi alváza nagyot koppant a járdaszegélyen. - Hoppá, ebbe még bele kell jönnöm - mondta, és kicsit visszatolatott, másodszorra sikerült. Leállította a motort, kiszállt az autóból hatalmas csomagot vonszolva magával. Egy laza csipőmozdulattal bevágta az ajtót, majd fütyörészve indult a ház felé.*

//Asariel háza//

Az előszobában ledobta a cuccokat, és nagy sóhajjal lerúgta a cipőit. Annyi kaját vett, hogy egy ezredet el lehetne látni vele, de azzal nyugtatta magát, hogy így megmenekült a vásárlástól egy jó időre. Leült a kanapéra, és figyelmesen olvasni kezdte a kölcsönzött könyveket.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kissé meglepődve vette észre hogy belépett Ralf a helységbe. Bár már észrevette hogy kijött a fürdőből, mégsem figyelte a mozdulatait. Talán jóllakottsága tudta elterelni figyelmét és gondolataiba süllyeszteni. Most nem kellett akaratlanul is a fiú lüktető szívverésére figyelnie. A vérengző állat ami benne lapult jóllakottan nyújtózott egyet, ügyet sem vetve a lehetséges prédára. Bár az esti ébredése felől nem volt ennyire nyugodt. Remélte nem fog összefutni vele közvetlen utánna, mert akkor urlkodott el rajta legjobban a bestia és nem tudta mennyire lessz nehéz dolga visszafogni. Kissé fáradtan emelte fel fejét a fiúra és mutatta neki hogy üljön le.*
-Remélem megfelel ez a szerény kis reggeli. Sajnos nincs más. Mostanában sosem eszem itthon.-
*Figyelte a fiú mosolyát és eszébe jutott hogy talán már egy hete nem evett rendesen. Ki tudja talán még ez is bőven túltesz eddigi ennivalóin. Most hogy közelebbről szemügyre vette, meglepődött mennyire máshogy néz ni így borotválkozva és tisztán.*
-Úgy látom csinosodtál a fürdőben. Remélem jobban érzed magad. És visszatérve a kérdésedre, nem zavar a reggeli alvászat. Pont mondani szerettem volna hogy én is reggel alszom mostanság. Igen, a bulizás még menne, de sajnos nincs valami sok nekünk való hely itt. Na meg próbálok elhelyezkedni pincérként valamerre. Szóval ezzel bizti nem fogsz zavarni. Megfordítjuk az estét. De arra szeretnélek kérni hogy ha lehet reggel hagyd elsötétítve az ablakokat, tnem tudok rendesen fényben aludni. Viszont a szobám úgy is magamra zárom.-
*Kissé zavartan figyelt az ablak felé, mintha látni lehetne valamit de ő csak a nap közeledését érezte, amitől csontig ható félelem kezdett urrá lenni rajta.*
-Ne haragudj, de nagyon álmos vagyok. Ha nem baj én most mennék lefeküdni, persze ha nincs több kérdésed. A szobádba a dolgokat már kikészítettem és itt van egy kis pénz, vásárolj be valamit a hűtőbe.-

Vendég

[Malcolm zuga Very Happy

]

*Malcolm az ébresztőóra éles, csilingelő hangjára ébredt. Fordult egyet, lecsapta a rohadékot,majd kicsit még visszafeküdt. Aztán úgy egy-két perc elteltével kikászálódott az ágyból, nyújtózott egyet, és nekiállt erősíteni. Fekvőtámasz, felülés, guggolás, és egy kis zsákolás volt a mai adag.Aztán fogott egy tiszta pólót, boxert, törülközőt, és amíg elment fürdeni, szellőztetett a hálóban. Gyorsan tusolt le, majd magára kapott egy narancssárga pólót, melyre jamaicai törzsi minták voltak szitálva, felkapott egy bővebb gyapjúnadrágot, utcai bakancsot vett hozzá, és magához vett a kis aktatáskából egy 0.45-öst. Betűzte jobb oldalra hátulra a nadrágjába, majd magára kapta pufi dzsekijét, kopasz fejére húzott egy feketekötött sapkát, és felvett még egy fekete bőrkesztyűt is. Az ajtó felé menet eszébe jutott az ablak.*
~Na mi van, öregednék? Máris~*kérdezte magától viccesen, és bement a szobába, becsukta az ablakot, majd kilépett a lakásából.Mind a három zárat bezárta, és odaballagott a lifthez. Míg a liftre várt, azon gondolkodott,mit is csináljon.*
~Talán felkeresem Ragnart, hisz a sztriptízbár talán még nincs nyitva ilyenkor.~*majd miután lebeszélte a tervet magában, pont megérkezett a lift is. Beszállt, és lefelé menet még egyszer ellenőrizte a pisztolyát. Szép darab volt, még a régi divat szerint lett krómozva, mert akkoriban még az volt a menő, nem ezek a mostani mattfekete rémségek. Nagy pisztoly volt, ha egy ember mellkasát célozták vele, a lövés után szép kis lyuk keletkezett volna, az biztos. Megnézte a tárat, átnézte gyorsan az egészet, majd mielőtt kinyílt volna a liftajtó a pincegarázsnál, visszatette fegyverét övébe, és kilépett a parkoló autók közé. Odasétált volvójához, kiriasztotta, beszállt, és kihajtott, egyenesen Topolya belvárosa felé véve az irányt.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

//Selena munkahelyén, és otthonában. (Abráéknál)//

*Selena az belépett a nagy kapun. Bement a házba, a cseléd elvitte a kabátját. Ő meg egyenesen ment fel a lépcsőn a "lakosztályába". Mikor belépett a szobába leült az ágyra, és a cuccai közül kivette a tükrét, és megnézte az arcát. ~Gyönyörű... remélem nem marad nyoma...~ Szólt a cselédnek, hogy hozzon valamit, amivel betekerheti a csuklóját. Egy percen belül már hozott is neki valamit. Selena bekötötte a sérült csuklóját, és elkezdett bepakolni a szekrénybe. Pakolás után bement a dolgozó szobába és nekiállt dolgozni. Bekapcsolta a gépet, és elkezdte beképelni a lapok tartalmát.* ~Hosszú nap lesz ez...De szerencsére csak 6 óra... Csak????~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

//Selena munkahelyén, és otthonában. (Abráéknál)//

*Már az utolsó sorokat gépelte be a számítógépbe. Visszament a szobájába, felvett valami normális ruhát, és feldobott egy "kis" sminket. Elpakolta a cuccokat amiket elővett. Lement a lépcsőn, felvette a bőrkabátját, és már ment is ki a házból az utcára. Gondolta elmegy kicsit várost nézni, mondjuk már majdnem mindent ismert a környéken, viszont nem rég óta volt Topolyában.*

Vendég

//Maximilian lakása//

Max elköszönt Kicsi G-től, aztán visszaült a kanapéra, és rágyújtott még egy szivarra. Elmélázva pöfékelt párat, majd egy köhögés után fintorogva elnyomta a füstölgő ráktápot.
~Azt a ku**a életbe, de utálom a szagát...~gondolta, majd visszaült. Ekkor hajtotta Dzsami a fejét a vállára. Egy kis idő után Dzsami megkérdezte, nem mennek e el aludni. Max visszazökkenve a lányra nézett, majd elmosolyodott ellenállhatatlanul.
-Ma a discoba megyünk pörögni egy kicsit. Engedjük ki a feszültséget, ami felgyülemlett bennünk, na...ne kéresd magad-mondta Dzsaminak, miközben felállt, és a lány kezeit megfogva elkezdte lágyan felhúzni őt.
-Lemegyünk, iszunk egy kicsit, és ott tuti biztonságban leszünk...hisz legalább négy emberem is ottlesz...naa, és legalább bulizunk egy hatalmasat...-próbálta meggyőzni a lányt, ám más is szerepet játszott döntésében.
~Meg kell már nézni, hogyan megy a bolt, és hogy mi van a csajokkal...~gondolta, aztán kiváncsian várta Dzsami válaszát.