Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Csendesen elmélkedik tovább,s már egyre messzebbre és messzebre sodorják az emlékeit a rengetegben,és mintha minden oly eleven és valós lenne...pedig nem az.
Hirtelen valami zaj csapja meg érzékeit,ez rángatja vissza a jelenbe,és szemeit még mindig nem nyitja ki,így csendesen neszel,hátha meghall valamit.
~Valaki bejött~gondolta,de nem állt fel,hátha elmegy az a valaki vagy valami.Különös érzése támadt gyomortájékon,mintha a besti ismét csak görcsbe rántota volna,valami védekező és ösztönös görcsbe,amit nem tudott hová tenni,ugyancsak mint amikor Jackkel találkozott.
Kezei átölelték a gyomrát,mintha csak éhes lenne,de ez közel sem az az érzés volt,de mozduzlatait igyekezett palástolni,hogy ne legyen túl feltűnő.
hirtelen kinyíltak a szemei,de akkor már az alak ott állt mellette.
~hogy lehet ilyen gyors~gondolta hirtelen,és nagyon meglepődött.
A az alak hirtelen megszólította.majd a tekintetét lassan ráemelte,egy fiatal férfi nézett rá jókedvűen.A sötét íriszek kíváncsian ám bizalmatlanul meredtek egyenesen Isaac tekintetébe.Először nem szólt semmit,majd a vörös ajkak szétnyíltak.
-Amint látja nem alszom.-feleli egyszerűen,és tovább fürkészi a férfi arcát.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A nő mintha kicsit meglepődött volna, ez természetes is egy hatvanas banyától, aki nem tudja, hogy mi férfi-e vagy lány. De ezt a nőt vmi más is zavarta, Isaac látta is az arcán. Ahogy kérdően a férfi szemeibe nézet, mintha a gondolatait olvasná, Isaac kicsit megemelte a szemöldökét, majd a vigyorgás is alább hagyott.* ~Nem volt ez olyan jó poén, mint aminek hittem. *Gondolta miközben felvette ugyan azt a tekintetett, mint Tyara. Ahogy néhány másodpercig nézegette észrevette, hogy fogja a hasát. Kicsit közelebb húzódott, majd megfogta a nő vállát, hacsak nem ellenkezett.*
- Tán ezért nem bír felállni? Talán tudok segíteni. Vmi gyógyszer kell?
*Kérdi aggódó tekintettel, s a rejtett ajtóra pillant, amit Tyara biztosan nem láthat, mert szem azt nem láthatja.* ~Hozok én gyógyszert. Csak Remus szét ne rúgja a seggem. *Végigsimítja borostás arcát, majd újra körbenéz nincs-e itt vki, de ismét hiába.*

Nagyon is meglepődött,s úgy látszik ezt nem sikerült olyan jól lepleznie,mint szerette volna,gondolta ezt,amint látta a férfi arcát.
Ugyanúgy néztek egymásra,s mintha a nő csak tükörbe nézett volna,s látva azt az arcot,egy halvány félmosoly jelent meg vörös ajkain.
Egyik szemöldöke kissé felkúszott,jelezve kíváncsiságát,s fejét is kissé féloldalt billentette.
Észrevette amint a férfinek feltűnik,hogy fogja a hasát,majd ezt szóvá is tette.Kicsit megijedt,hogy most mit csináljon,s hogy vágja ki magát,de egyenlőre még nem szólalt meg,de minden bizonnyal könnyen kivágja majd magát,hiszen már máskor is megtette.
A férfi megérintette a vállát,s erre méginkább összehúzódott a gyomra,de igyekezett ezt nem mutatni.
~Miért csinálod ezt,most meg mi bajod?!~szólt gondolatban a bestiához,s közben figyelte a férfi arcát.
-Nem,semmi bajom,jól vagyok-s igyekezett felállni,lehetőleg úgy,hogy ne látszódjon rajta semmi különös.
Meglepődött az aggódó tekinteten.~Milyen rég nem láttam ilyen arcot,talán túl rég jártam,hm,emberek között~gondolta.
Követi a férfi tekintetét,de nem lát semmit,hogy mit is figyel.
Kérdőn néz Isaacra.
-Mondja csak mit bámul azon a falon?-és egy lépést hátrál,ámbár tekintetét nem veszi le a másikról.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Figyelte a nő mozgását, és pillantását. Majd mikor feláll, s a falat kémleli Tyara, ő is feláll valamelyes takarva a rejtett ajtóból. Fél szemöldökét megemeli, kicsit zavarba jött, mert elbizonytalanodott a rejtett ajtó álcázásával kapcsolatban.* ~Miért néz oda? *Próbálja nyugtatni magát, hisz nem elég bosszúság Remusnak, hogy vérfarkas lett, még fel is fedné a templom titkait. Az izzadság cseppek némileg élénkültek homlokán, de gyorsan kitalálta mit akar mondani.*
- Tudja nem is olyan régen… 1-2 hónapja állt ott egy váza, de vki eltörte. Végül is nem bánja senki, mert jó otthona lett egy kiskutyának, ki minden bizonnyal mára-már szétkapna engem is. Mégis érzelmi szálak fűznek a kis vakarcshoz, de nem tudom hol van…
*Kicsit elhallgatott a mondat végére, s minden bizonnyal a nőnek minden kíváncsiságát kielégítette ez a válasz, hisz nincs miben kételkedjen.
De neki is feltűnt vmi. Tyara-nak nagyban enyhült a hasi fájdalmai, mintha Isaac távolságával együtt hatott volna. Őrült ötletét semmiképpen nem akarta abban hagyni, elszánta magát. Még ha egy hatalmas pofont is kap, megpróbál elméletének a végére pontot tenni. Jellegzetes félmosoly húzódott szájára, majd hirtelen határozott lépésekkel elindul Tyara felé, és ha minden sikerül – csak a nőtől függ – vállát megfogja, és megpróbálja megcsókolni. Talán lesz ennek az akciónak vmi jele is.*

Vendég

×az utcán terjedő, sűrűsödő sötétségből egy árny válik ki. Hosszú szövetkabátja csapkod szikár alakja mögött. Keze zsebredugva, ezzel próbálja meg néha visszafogni önálló életet élő kabátját. Komor tekintettel mered előre a világba, nem igazán foglalkozva senkivel. Lassú léptei egyre közelebb viszik ahhoz a helyhez, mennek épültét figyelemmel kísérte, olyan rég..~Mikor is? Eh, tudja az ördög~ Közelebb lép a 'szent' helyhez, s vállával taszítja be az ajtót, kezeit nyugton hagyva. Hagyja, hogy az fájó nyikorgással táruljon ki, majd lassan lépdel be, monoton koppanásokkal jelezve a templomszolgáknak, vagy az ájtatos embereknek, hogy bizony érkezett valaki. A főhajó végén befordul, és lassan a padsorok közt indul el az oltár felé....sötét mosoly jelenik meg az arcán, ahogy figyeli az épület részleteit. Vannak itt még olyan tárgyak is, melyeket még ő adományozott az építéskor...de az is lehet ,hogy csak ügyes másolatok vannak itt. Megáll egy szobornál, és elidőzik azon...a szobor egy szentet ábrázol, ki sarujával a kígyó fején tapos, és botjával keresztüldöfi azt. A mosoly pedig szélesedik. ~Csak az a kérdés, ki a kígyó, ki a bot, és ki az, aki a botot forgatja...~*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina esett be szószerint a templom ajtaján.Szerencsére egy közelben álló pap megfogta.
-Köszönöm uram.-mondta,és egyből a kezstyűket kezdte keresgélni.
~Ez a kiki mindíg elhagy valamit.Egyszer a fejét fogja.~és megrázta a fejét.De evvel egyetemben egy zsepit vett elő,és kifújta az orrát.Majd a padoknál keresgélt.Nemtalálta a hátsópadoknál.Középen csak pár könyvet.Majd megvakarta a fejét.

Vendég

×merengéséből az újabb érkező hangja szakítja ki ~Karolina...megint...~ tekintetével keresi a hang forrását, amit hamar meg is talál, Karolina személyében. Aztán pár gyors, és kivételesen csendes lépéssel az egyik padnál terem, s térdre hull, mint egy ájtatos halandó, aki bukott istenéhez imádkozik. A kabátja gallérját feltűri, s mered maga elé, érzékeivel figyelve környezetének minden rezdülését. Orrán keresztül veszi a levegőt, s frissítően hat rá a hideg levegő...~Talán többet kellene ide járnom. Úgy tűnik itt nagy a forgalom...és a sok elővigyázatlan haladót könnyű lenne elkapni. No nem mintha eddig nehéz lett volna...~ vigyorodik el magában, majd kezeit összekulcsolja, s fejét lehajtja×

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kotorászott a padokban,de nemtalálta meg a bordókesztyűket.Igen mérgeslett.És előkapta telcsijét,és írt egy üzit.
*Hol hagytad el pontosan a kesztyűdet?**elkűldve előrébb ment a padoknál,és még a főldön is megnézte.Ottsem volt.
~Ez remek.Remélem nem hiába nyagatott ide.Ha nem itt hagyta akkor megfojtom.Kezdek pipa lenni.~vette észre,és megjött a várva várt üzenet.
**A jobb oladali padsor második padjában ha jól emlékszem**
~Na végre.~és átment a jobb oldali pador második padjába.És ott kis keresés utánn megtalálta.

Kölcsönösen páztázták egymást a férfivel,figyeltek a másik minden apró-cseprő mozdulatára.Kíváncsian és mégis kissé nyugtalanul elemezgette magában a férfit.Tulajdonképpen idegen a számára,hiszen most látja életében,és "holtában"először,és persze a bestia is nyugtalankodik a közelében,bár közel sem veheti biztosra,hogy a férfi váltja ki belőle azt,amit érez,sőt,lehet,hogy valami más,valami sokkal nyugtalanítobb.
A férfi válaszára kíváncsian húzódtak fel az ívelt szemöldökök,és a tekintetében is megjelent a kíváncsiság apró kis fénye.
-Áh,értem,szóval egy váza-és igyekszik értelmes fejet vágni hozzá,nem kételkedik a férfi szavaiban,csak nem igazán érti,hogy a vázához hogy jön a kiskutya,de inkább nem kérdezősködik,bár...a gondolatra,kis gonosz fény csillant a sötét szempárban.Ellenben egyenlőre ezt hanyagolta,egyenlőre...
Figyelmét nem kerülte el a férfi hamis mosolya,nem foglalkozott vele,de azért nem is hagyta figyelmen kívűl.
Isaac magabiztosan megindul felé,ami kicsit elbizonytalanítja,ám gyorsan kapcsol,hiszen nem is ismeri ezt az alakot,tehát nem bízhat benne,sőt,még akiket ismer,azokban sem bízik meg,így egy kicsit hátrálni kezd,de csak pár lépésnyit,majd határozottan megáll,félelem nem látszik rajta,csak kivár,hogy vajon mit akar lépni a férfi.
Mikor közeledik a belső szorongás is erősödni látszik,de ebből a külvilág felé nem mutat semmit,csendben tűr.a férfi megragadja a vállait,s erre ösztönösen védekezni kezd,hiszen mégis csak egy kívülálló-a számára,s a bestia is fenyegetetten érzi magát-s így megragadja erősen az őt megfogó kezet,és igyekszik kibújni az "ölelésből"egy fordulattal,még mielőtt a férfi ajkai hozzá nem értek volna az övéhez-ami majdhogynem sikerült-.Majd ha a férfi nem kap a karja után,akkor megfordul,sötét íriszei vadul villannak Issacra,és megszólal.
-Mit képzel maga?!-s szavait tettek követik,ugyanis épp emelné a kezét egy jókora pofonra,de hogy ez célba ér e vagy sem,az a körülményektől függ.
Közben kisebb"viaskodásuk"alatt hallotta,amint kinyílt a templom ajtaja,ám először nem látott senkit,de ideje nem is nagyon volt körbenézni,ugyanis szemmel tartotta a férfit,ha az tartogatna még meglepetéseket.Nem is sejthette mennyire"közeli"is az a személy,aki épp közeleg feléjük.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A templom sújos ajtaja kitárult, Alister lépett be dideregve. Az épületben valamivel melegebb volt mint a szabadban. Tekintete Karolinát fürkészte, aki a padok köztv keresgélt valamit. Beljebb lépett, az oltárrál szemben megállt, levette kötött sapkáját és meghajolt. Ezt a tiszteletet mindig megadta, mikor belépett egy templomba vagy imahelyre. Karolina még mindig a padok görnyedezve keresgélt.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina nagyban keresett,mert csak egy kesztyűt taláűllt meg.Ekkor jött egy esemes.
*Bocs de a másikat a mellékhajóba hagyhattam*
~Na ezt már ne.~És mérgesen felegyensedett,és bement a vele szemben lévő mellékhajóba.Ott igencsak sötét volt.
~Ez nagyszerű.Hogy fogok itt egy kesztyűt megtalálni?~és a gyertyák fényében kezdett kutatni.Ekkor előkerűlt a zseblámpa is.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina a mellékhajó felé vette az irányt.*
~Haj... miért olyan fontos az a kesztyű?~
*Alister fölnézett, az oltárképről Krisztus alakja nézett vissza rá.*
~Tudom, tudom. Isten nem ver bottal.~
*Követte a lányt, aki időközben eltűnt a mellékhajó sejtelmes félhomályában.*

Vendég

×lassan egyenesedik ki, keze talán egy pillanattal tovább marad összekulcsolva, mint kellene, és talán egy ima is elszáll valami kósza istenség felé...az ugyanis talán nem árt. ~Talán..~ azzal kifordul a padsorból, hogy mindenkitől távol elhagyja a templomot, és visszatérjen kintre, az utcára, a hidegbe, s talán onnan a kastélyba is. Kabátja lobog mögötte, ahogy sietős léptekkel veszi az ajtó felé az irányt, s kisurran..×

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kutava rálépett valami puhára.Lenézett,és odavilágítva megtalálta a kesztyűt,amit keresett.
~Végre megvan.~felvette és leporólta.Gyorsan pötyögtetett egy esemest,és ment is kifelé,de ekkor Alisterbe ütközött.Meglepetten világított a férfira.
-Te meg mitkeresel?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Először is rajtad van a kabátom, ami nélkül megfagyok. *didergett* Mikor elmentél, alig álltál a lábadon, féltettelek, gondoltam utánad jövök ahelyett, hogy az utcán fagyoskodjak. *Alister kikísért Karolinát a főhajóra.*
-Na menjünk!

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina észbekapott,és visszaszólgáltatta a kabátot.És egy csalfa mosolyjt ejtett.
-Bocsás meg elfelejtettem,hogy a kabátt is elhoztam.-mondta halkan,és köhögött egy picit.
-Jólvagyok.Semmi bajom.Voltam betegebb is.-győzködte a férfit.Majd kirve a főhajóra elindúltak kifelé.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Amennyire gyorsan jött az elszántság, olyannyira alább is hagyott a nő ajkaihoz vezető úton. Lassan elkezdett az egész teste felmelegedni, hiszen zavarba jött. Ha lehetett volna minden kínos esettől elnézni, ha most megáll… megtette volna. Mintha érezte volna a nő szúrós pillantását a karján, majd feltűnt, hogy azok a kezei, mellyel megakadályozta a csók kísérletet. Egyszerre mintha egész teste lángba borult volna, s arca el is pirosodott. Semmi jelét nem adta, hogy szégyelli magát, de ez minden bizonnyal meglátszott rajta. Gyorsan elengedte a vállát, majd kezeit magához húzta. A nő szavait mintha meg se hallotta volna, csak érezte a benne terjedő haragot. Egy jókora meglendített kéz indult meg piroskás arca felé. Reflexből, csak annyira, hogy az ütés ne érje, hátradőlt, majd néhányat hátra is lépett. Nem állt szándékában egy kis csíny miatt egy verést kapni.*
- Na de hölgyem… ez isten háza.
*Mondta halkan, és a tiszteletet éreztetve. Ha vmi tereptárgy nem repül, a már rózsaszín pofika felé, megáll, s kedvesen néz a nőre. Fejét kissé lehajtja, barna szemei fénye épp hogy látszik szemöldöke alatt.
Fél szemmel két idegent pillant meg a sorok közt. Úgy érzi nem azaz idő, amikor folytatnia kéne a mentegetőzést, mert mások előtt még kínosabb lenne. Bízik benne, hogy a nő nem igazán vette fel a dolgot. A barna szempár visszaterelődött Tyara-ra. Ha a nő nem csinált semmit, megvárta, míg kimegy a két személy, melyek némi szóváltás után távoztak az épületből. A templomban újra csak ők vannak, fejét felemeli, majd várja hova próbál még ütni, szitkozódni a nő.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A templom ajataja halkan kinyílt és egy keletei nő lépett be.Körbetekintve bejebblépett.
A régi emlékektőrtek rá.A templom igencsak éátalakúlt kinézettre belűl.
~Ejj!Derégen voltam itt.Csupa emlék az egész.Vajon hogy van remus?~gondolkodott,és meglátott egy papot.Odament és megkérdezte.
-Holvan a kiskutya?Tudja,amit ideadtam?-kérdezgette.
-Az?Háát vlahol itt.-motyogta meglepettenm.
Milani türelmetlenűl fütyentett.A templom egyik sötétzugából,egy szép igazi örzőkutya jelent meg.

A férfi majdnem megcsókolta,legalábbis ez jött le neki,amit ösztönösen védett,hiszen nem enged senkit közel magához,már jóideje...talán egy örökös vaslady veszett el benne,de könnyen lehet,hogy mindez csak a felszín,és egyfajta védőfalként használja külvilág ellen,sosem lehet biztosan tudni.Mindenesetre nemcsak emiatt reagált így,a belső hang is azt akarta,hogy védekezzen,mégha nem is "orvtámadást"intézett ellene Isaac,mintha ösztönösen reagált volna így a benne élő bestia,és ő csak az eszközévé vált volna néhány pillanatra.Olykor még előfordult,hogy az irányította,de már egyre ritkábban,szép lassan már ő lesz az,aki kontrolálni fogja,de nem érti miért viselkedik így a férfivel.
Isaac kissé elpirult,s mint egy szégyenlős kisfiú"visszavonulót"fújt,a pofon kísérletét kivédte,hiszen hátrébb lépett,majd ekkor csillogó szemekkel nézett rá,tűnődve nézte a férfit,és egyszeriben nem bírta megállni,hogy el ne mosolyodjon,hiszen a férfi olyan bűnbánóan nézett rá a barna szemeivel,mint amikor egy kisgyereket rajtakapnak,hogy valami rosszat csinált.A vörös ajkak mosolyra húzódtak,ám mikor erre ráeszmélt igyekezett gyorsan újra haragos arckifejezést ölteni.
~Egy ilyen pajkos szempárra nem lehet haragudni~gondolta magában a nő,és kíváncsian fürkészte a szép szempárat.
-Maga mondja nekem,hogy isten háza,akkor hogy merészel itt pajzánkodni?!-szándékosan használja ezt a szót,és tettetett haraggal és felháborodottsággal a hangjában beszél,de közben magában már jót nevet a csintalan férfin...az emberi éne,de a bestia továbbra is éberen mozgolódik benne.
Az idegenek,akiket látott bejönni,viszonylag gyorsan távoztak,így különösebb figyelmet nem szentelt a dolognak.Talán meglepő lehet Isaacnak,de nem próbálja újból megütni,és nem kap fel egyéb segédeszközöket,amiket hozzá vághatna,legalábbis egyenlőre...Helyette inkább megfordul,majd levesz egy gyertyát pár másodpercig tartja a kezében,majd egy kialudt gyertyát gyújt meg vele,és nézi a lángot,közben vörös ajkain félmosoly játszadozik,vagy csak a fények játéka volna mindez?!
-Mondja csak,mit keres egy magafajta figura egy ilyen helyen?-szólal meg némi csend után,de nem néz Isaacra,hanem továbbra is a lángot szugerálja,majd pár másodpercnyi szünet után megfordul,és egyenesen a barna szempárba néz,s szemeiben titokzatos fények táncolnak.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A szemöldök alól kitekintő szempár, mintha egy halovány mosolyt vélt volna felfedezni Tyara arcán. Megbizonyosodott, hogy nem fogja fejét venni, s ettől némiképp lankadt a feszültség mely benne kavargott mindezidáig. Fejét kicsit megemelte, és megdöntötte. Végighallgatta Tyara paráználkodásról folytatott beszédét, amire kicsit szemöldöke összerándult.* ~És a pap mit mond az esküvőn? *Feleslegesnek gondolja hangosan kimondani, mert talán csak tovább hergelné a nő, inkább kemény erőfeszítések közepette visszafogja, a kikívánkozó mondatott.
Az érdeklődő tekintettel végigkíséri a nő tevékenykedését a gyertyával. Sose tanult semmilyen egyházzal kapcsolatos dolgot, így hát azt se tudta minek gyújtja azokat a gyertyákat. Most, hogy talán nem nézi a nő teljes figyelemmel, újra rápillant a rejtett ajtóra.* ~Régen mennyivel könnyebb volt bemenni. *De a nézelődést megzavarta Tyara csengő hangja, melyben semmi jel nem volt, ami neheztelésre adott volna okot. Hogy mit is keres itt néhány pillanatra el is felejti, s a nő tekintete még inkább összezavarja a gondolkodásban.*
- Hát… itt dolgoztam, vagy itt dolgozom.
*Halovány mosoly jelenik meg arcán, mert amit most fog mondani még számára is hihetetlenül fog hangzani. Ha nő kérdése helyén való. Mit keresne itt egy pali dorkóban, amin az Anarchia jele van.*
- De rég nem jártam itt… egyéb okok miatt. És gondoltam meglátogatom régi cimborámat, de nincs sehol. Remus atya… gondolom nem látta.
*Fejezi be a mondatott egy hanglejtéssel. A kijelentés azért nem kérdés, mert jól tudja milyen volt Remus idegállapota mikor utoljára látta.* ~Talán már be is zárták vmi puha szobába. *A gondolat nem hatotta meg, de némi sajnálat azért mégis volt.*
- És ön? Elég késő van már ahhoz, hogy egy ilyen hátborzongató helyen legyen.
*Úgy érezte, mivel a társalgás elkezdődött, közelebb léphet a nőhöz. Kicsit a gyertyák felé lépett néhányat, majd vmi írást, vagy útmutatót keresett. Bízva benne, hogy nem kell ostobaságát felfednie egy kérdéssel.*

A sötét íriszek és a barna szempár találkoztak,s talán néhány hosszabb másodperc is eltelhetett így,hangtalanul,míg fürkészték egymás tekintetét.
A nő mintha a férfi legmélyére akart volna hatolni tekintetével,ámbár előfordulhat,hogy csak képzelgés az egész,mindenesetre nagyon is kíváncsi lett az idegenre,s hogy mitől is tart a bestia,hiszen nem nézte volna ki az előtte álló férfiból,hogy potenciálisan is fenyegetné őt,ám mégis nyugtalan volt.
Kis iső múlva elszakította magát az átható tekintet elől,majd figyelmesen várt a válaszra,amit amikor meghallott,nem hitt a fülének.Kezében a gyertyával megfordult,és mereven nézett Isaacra,majd tetőtől talpig nyíltan végigmérte,s a vörös ajkakon gunyoros mosoly bújkált.
-Na ne mondja,ha maga valami pap-féle itt,akkor én meg a szomszédos zárdából jött apáca vagyok-és visszafordult és meggyújtott még két elaludt gyertyát.Valójában nem tudta,hogy nevessen e a férfin,vagy gyanakodjon.-Mellékesen,ilyen öltözetben kevésbé hiszem,hogy szerzetes lenne,és másrészről...egy pap nem akar idegen nőket csókolgatni-s ezt már nagyon közel a férfi arcához mondta,hogy egy szándékosan megejtett apró sóhajt is érezzen magán,ugyanis felé lépett,egyszóvel belemondta egyenesen az arcába,de viszont halkan beszélt,szemöldökeit kétkedően felhúzta,majd egy félmosoly kíséretében elfordult,s a közelség miatt egy aprót rándultak az izmai.
-Remust már hosszú ideje nem láttam én sem,biztos sok teendője akadt,vagy...eltávozott...persze egy kisebb pihenőre-s közben szeme sarkából látta,amint Isaac is figyelgeti a gyertyákat,mint aki életében nem nyúlt még a tűzhöz,s amint erre gondolt,a kezében tartott gyertyáról egy kisebb darab pont rosszul égett le,és a kézfején landolt,kisebb fáziskéséssel felszisszent,de különösebb fájdalmat nem érzett.Majd letette gyorsan a gyertyát a többi mellé.-A fenébe...-sziszegte az orra alá,de közben csak egy újabb szerepet játszott ismét.
Majd a férfi soron következő kérdésére ismét felé fordult.
-Hogy én mit keresek itt?Amit mindenki más is keresni szokott egy templomban,nyugalmat,egyszerűséget,csendet.Méghogy veszélyes hely,ez?-kérdezte átható pillantással.-Ezt nem hinném,ugyan miféle veszélyek lehetnek egy templomban,bár eggyel már találkoztam...-és célzásképp Isaacra nézett,az előbbi magánakciójára utalva,de semmi harag nem volt a tekintetében,viszont annál inkább volt csípkelődő.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Tyara gúnyos kacaját kivárta. Pókerarccal megvárta, míg befejezi az apácás mondatot, majd rákezd Isaac a „kioktatásra”. Közben tekintetét egy pillanatra sem vette le a nőről.*
- Hölgyem… - egy nagyot sóhajt, majd mosolyra húzza száját – egy szóval sem mondtam, hogy pap vagyok, vagy voltam. – a mosoly eltűnik - Munkaköröm mindenféle munka elvégzésére terjedt ki, ami meglepő lehet, hogy mindezt papi ruhában végeztem. Akkoriban az egyháznak akartam szenteli életem, mert itt megtaláltam a „menedéket”, amit kerestem. De egy nap, egy jobb „menedékről” vettem tudomást, és az óta nem vagyok tagja az egyháznak.
*Majd végignézet öltözetén. Végig a cipőn, a kék farmeren, és a fekete kabáton. Talán nem azaz öltözék, amitől az emberben a sátán jutna az eszébe. Majd a szimbólumra tekint a cipőjén. Újra elmosolyodik, és a Tyara szemébe néz, amit mondani akar, azt komolyan gondolja.*
- Talán nem ismeri teljesen, mit is képvisel ez a jel. – megint komor arccal folytatja. Szemeivel a felsőbb freskókat nézegeti beszéd közben, mintha egy világot látna, egy szebbet - Béke, egyenlőség, és szabadság. A felsőbb uralom megszüntetése a cél. Eleve "bűn" az, ha néhányan uralkodni akarnak akár, csak egy emberen is, hiszen senkinek sincs joga mások felett rendelkezni, másokat elnyomni. Hatalom, uralom, erőszak. Ma már demokráciának hívják. A punk-ok az életformájukkal tiltakoznak. – majd felnevet egy pillanatra – Bár én nem vallom annak magam, mert nem sokat tettem az ügy érdekében.
*Úgy gondolta Tyara még elidőzik egy kicsit a gyertyákkal, és addig nem mehet be a rejtett ajtón. Néhányat hátralépett, majd leült a földre. A legközelebbi pad néhány méterre volt, de nem kívánt 2-3 méternél messzebb menni Tyarától. Némi emlékfoszlány jelent meg fejében, mikor még Milannal, és Remus-szal ültek nagyjából ezen a helyen.* ~Akkor itt ismertem meg őt… és elhozta Hold-at nekünk. *Hogy mélyebben belemerüljön a régi szép pillanatokon, csak egy halk szisszenés szakította félbe. Izmai megfeszültek, de amikor látta, hogy csupán egy viaszcsepptől van az egész megnyugodott. Nézete nincs-e komolyabb baj, de hogy a nő újra megszólalt tudta nem fogja életét veszíteni.
Lassan újra elmosolyodott, majd fel is nevetett egy pillanatra.* ~Többet kéne beszélgetnem normális emberekkel, mert már rendesen se tudom kifejezni magam. *Néhány pillanatig, csak nézte Tyarát, s elgondolkozott kimagyarázza-e megint magát. Nem jó, ha az ember fiát hülyének nézik, ezért újra koncentrálva előadta mondandóját. S remélni nem fogja sértésnek venni a nő, ha megint kioktatja Isaac.*
- Nem hallott még a gyilkos csöndről?
*Kérdezte fapofával, de nem bírta túl sokáig és elnevette magát.*
- Igazából arra a veszélyre gondoltam, ami kint érheti magát. Gondolom, nem akarja az egész éjszakát itt tölteni.
*Különösképpen nem lenne szerencsés, mert Isaac-nak dolga van. A csípős pillantást nem vette magára. Tyara láthatólag nem volt zabos miatta, és Isaac is csak egy jó csínynek vette fel a dolgot.*

Merengő kifejezéssel hallgatta Isaac szavait.Tekintete nem árulkodott semmiről,így nagyon nehéz lett volna kitalálni,hogy vajon mire is gondol a férfi szavai hallatán.
-Egyszóval nem pap,megnyugtató...-és apró mosoly bújkált ugyancsak ajkain,és tovább figyelt és hallgatott.
~Menedék...milyen szépen is hangzik,de vajon mindenki megtalálja ezt a helyet,kérdéses,ám...~gondolta,és rögtön a Kain kastély képe villan be előtte önkéntelenül is,és annak a férfinak a szavai,aki magához láncolta azon az éjszakán,aki azzá tette ami:"A kastély menedéket nyújt,sőt otthont,biztonságot,és legfőképp családot,ám ha magadra maradasz,előbb-utóbb elbuksz,ami a tényleges halállal jár...".A szavak visszhangot ütöttek a fejében,még mindig elevenen emlékezett arra az éjszakára,s mikor belenézett abba a félelmetes,hatalmat sugárzó,rabul ejtő szempárba,már akkor tudta,hogy attól a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozik az "élete",s lám,sejtése beigazolódott,s halála lett az élete.Irónikus a helyzet,ámbár értette a férfi szavait.
~Béke,egyenlőség,szabadság...nagy szavak egy kismebertől~gondolja,hiszen gyerekként ő is sokat álmodozott egy másik,szebb világról,ahol nincsen erőszak,durvaság,mindenki egyenlő,és békében megfér egymás mellett minden ember,de nagyon hamar szembe kellett néznie a kőkemény valósággal,az erdélyi birtokos család már eleve úgy nevelte,hogy a vagyon az alapja mindennek,az szabja meg ki vagy,és hol állsz azon a bizonyos szamárlétrán,majd ezután az árvaházban szintén meg kellett tapsztalnia,milyen az,ha az ember fiára"más"szemmel néznek,és kitaszítják,valamint már akkor megtudta milyen is a halál,és milyen erőket is birtokol,azóta ébredt fel a rószaszín álomvilágból,s azóta nem álmodozik,hanem két lábbal áll a földön,ő megtapasztalta mindannak az ellenkezőjét,amiről a férfi most itt beszélt neki,de ezt nem fogja az orrára kötni,s már nemcsak a férfi arca komorult el,hanem az ő vonásai is megkeményedtek.
-Minél inkább tovább pereg a homok a homokórában,annál kevesebb esélye van a világnak arra,hogy mindaz megtörténjék,amiről maga beszél.A társadalom szép lassan mind mélyebbre űzi magát a süllyesztőben,és onnan már nem lesz visszaút.Most még talán akad egy aprócska fénycsóva a sötétségben,melyet ha valaki nagyon akar,megragadhat,ámbár lassan az is kezd elhalványúlni,s akkor már nem lesz több esély...-nem tudja,hogy vajon a férfi megértette e a szavait,de úgy véli minden bizonnyal igen,hiszen ő maga is elég komoly dolgokról beszélt az imént.
Figyelte amint a férfi a földre ült le,de nem tette szüvá,az előbbi téma kissé letaglózta,de tudta,hogy ez az igazság,legalábbis ő ilyennek látta a mai világot.Kíváncsi tekintettel nézte Isaac arcát,láthatóan nagyon is elmerült a gondolataiban,vagy az emlékeiben.
~Miért ilyen különös ez az alak?!~tűnődött el magában,s tovább fürkészte az arcot.
-Igaza van,hogy olykor a csend alattomos gyilkos,ámbár van amikor minden em...hm...mindenki csendre vágyik,ahol elgondolkozhat a dolgain,az"életén",a múltján vagy a jövőjén,hogy vajon tényleg az e a sorsa ami.Én mindenesetre szeretem a csendet,megnyugtató tud lenni.-kissé elsietett néhány szót,de igyekezett gyorsan korrigálni,hogy ne legyen feltűnő,ámbár valami igazság volt a szavaiban,ennyit elárulhatott magáról,ebből még úgysem fogja tudni kiismerni a férfi.
-Veszély?Ez relatív,hiszen bárhol lehetek veszélyben és bármikor,az utcán,a folyóparton,a lakásban,vagy akár itt...a templomban is...-ismét az a különös tekintet a sötét íriszekben-a veszély mindig mindenhol ott van,akárcsak az élet és a halál...-s hangja is különösen cseng,talán kissé hátborzongatóan is,majd pár röpke pillanat múlva enged a komor tekintet.
-Még nem tudom,mennyi ideig szándékozom itt maradni,tán el akar küldeni?-kérdezte kíváncsian,és a férfire nézett,de közben a gyertyát még a kezében tartotta,melynek lángja olykor kicsit megrebbent,s halványan megvilágította a nő világos bőrét.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

☼ Talán mégse a legjobb ötlet volt leülni a földre. A föld hideg, és a szemkontaktus sem a régi, mint amikor állva nézett „farkasszemet” Tyara-val.* ~Nem értem még mindig, mit játszik azzal a gyertyával. *Hiába Remus tanításai, már akkor feledésbe merültek, mikor az elkezdték volna. Az ember elgondolkodik milyen templom is ez, ahol több „istenség” szobra is megtalálható. Talán Remus nem is tudja mi az a kereszténység.
Lassan, mint egy vénember elkezd felemelkedni. Hiába, ha nincs mi előrébb vigye, nincs akkora akarat a testében. Egyik kezével kitámasztja magát, majd kicsit körbejárva fel is pattan. Talán kicsit nehézkesnek látszottak a mozdulatok, de láthatóan semmilyen megerőltetést nem jelentett számára. A mozdulat legyen mindig könnyed.
Tyara szemébe néz, majd egy halovány mosollyal elkönyveli, hogy „így mégis csak jobb.”*
- Nem áll szándékomban. – mosoly – És már azért sem, mert lenne egy kérdésem.
*A sok mosolygástól kicsit megrendült a hite, hogy még normálisnak gondolja-e Tyara. De nem bírta ki, hogy olyan pókerarccal beszéljen hozzá, mint a nő.
Lassan elindul a gyertyák felé, a méteres távolságot tartja. Gondolja, ez még belefér Tyara személyes zónájába. Ugyanakkor remek táv egy újabb csók kísérletre.*
- Elárulná nekem, hogy minek kell a gyertyákkal foglalkozni?
*A mosoly lefagyott az arcáról. Még csak az kéne, hogy egy komoly kérdésre vigyorogjon, mint egy pojáca. ☼

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina lépett be a templomba.Lépései sietősek,és elszántak voltak.Hárman voltak csak bent.Most egy fülest kapott,hogy van egy igen fura drogos,aki itt lopkod a templomban.Körbetekintett,és elindúlt az oltár felé.Keze a kabátja alatt.Odaérve az oltárhoz nézelődött,és keresztett vetett.
-Isten segíts,és váddj.-sutogta,és elindúlt a férfi felkutatására.A mellékhajók üresek voltak.Ekkor az egyik sötétsarokban meglátta.
~Megvan a madárka.~*Mosolyodott el,és közeldett a rabló felé,aki kereszetett tüntetett el a zsákjában.De amint nyúlni akart a következőért egy fegyver szegeződött a tarkójához.
-Felejsd el.-mondta Karolina.

Tekintetében megannyi különös fény játszadozott,pillanatok alatt képes volt új és új fény költözni a szemébe,mintahogy arcának vonásai is váltogatták egymást.Külső szemlélőnek talán szokatlan lehet a dolog,és általában ezt nem tudják mire vélni,de ő márcsak ilyen,talán ezzel védekezik a külvilág ellen...meglehet.Vagy csak egyszerűen szereti úgy kiismerni az aktuális beszélgetőpartnerét,hogy mindeközben ő végig "fedetlen"maradjon,talán mindkettőben van igazság.
Az üldögélő férfihez beszélt,majd az nehézkesnek tűnő mozdulatokkal feltápászkodott,mintha csak egy lassított felvételt nézett volna, olyannak tűntek a mozdulatok,de mégsem okozott nagyobb megterhelést neki.
Tekintete végig követte.Először gondolt arra,hogy talán kinyújtja jobbját,hogy felsegítse a férfit,de aztán meggondolta magát,és nem tette.
-Szóval nem küld el,remek.Kérem,ne tartsa magában,kérdezzen nyugodtan-felelte,s újra az a szokatlan tekintet.De vajon miért csinála?!
A férfi lassan újra közeledni kezdett,majd megállt,és feltette a kérdést,amit a nő kicsit megmosolygott.
-Érdekes kérdés.A tisztelet megadása jelképeként,másrészt viszont...-s közben arca elé emelte a gyertyát,egészen közel-ebben az aprócska lángban sokminden benne van,egy ilyen pici láng is fényt jelent a sötétségben-s közben a gyertya fény-árnyék játéka visszatükröződött az arcán,melyen már nem a pókerarc,hanem valami más,valami sokkal mélyebb lett látható.Pár lélegzetvételnyi csend,majd fogta a gyertyát és visszatette a helyére.Megfordult és a sötét szemek egyenesen azokba a pajkos barna szemekbe fúródtak.Résnyire szétváltak egymástól a vörös ajkak,mintha mondani akarna valamit,ám mégsem szólalt meg,csak mélyen áthatolt a barna szempáron.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogy Tyara és a láng játékát nézte. A lángtól sárgással tündöklő bőre melegséggel töltötte el Isaac-ot. Tyara sötét szemeiben a gyertya játéka látszódott, s arcáról eltűnt az a semmitmondó tekintet. Most egészen más szemmel nézett Isaac Tyara-ra, mint ezelőtt. A nő személye kezdett átfogalmazódni gondolataiban.*
- Erre nem is gondoltam. De talán… adhatnák egy kis tiszteletet…
*Két lassú lépés előre, nem szándékozik elriasztani a nőt. Ha nem hátrált Tyara, közel 30 cm/11,81 hüvelyk van köztük. Szemeivel figyeli a nő minden arcmozdulatát. Egy pillantra leveszi tekintetét Tyara arcáról, majd a gyertyákat nézi. Néhány másodpercig csak meredten nézi, hol vannak még lángolatlan gyertyák.
Tekintetét lassan visszafordítja Tyara szemeibe, melybe a sok apró fényecske tündököl. Kezével az egy imént kinézett gyertyához nyújtja, majd lassan felemeli, közben Tyara-ra néz. Mivel csak azt az egy gyertyát szemelte ki az előbb, bizakodik, hogy így is sikerüljön meggyújtani. Lassan a elkezdi az égő gyertyák felé mozdítani. Néhány pillanat múlva égető érzés kezdte marcangolni a kezét.* ~Hát ilyen lenne a tisztelet. *Ugyanolyan lassúsággal visszarakta a gyertyát, de nem nézett rá ég-e.
Késztetést érzett, hogy végigsimítsa Tyara arcát, s hogy felmelegedett kezét a szenteltvízben lehűtse. Kétségek gyötörik a helyzettel a kapcsolatban. Túl bizonytalan bármit is tenni.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina fegyveráétől megijedt a férfi.Vagyis csak azt hitte.Az felállt.Karolina meglepődött.
-Álljon eg!Le van tartóztatva.-mondta komoly hangon.A férfi egy gúnyos mosolyt eresztett.kékeszőld szemeit kinyitta.
-Nem mer lelőnni kisasszony.Hiába ojan kemény.
Megfordúlt lassan,de a mosoly nem apadt le arcáról,még akkor is,amikor Karolina kibiztosította fegyverét.
-Meglátjuk.Nemszoktam gyönge lenni.Főleg egy mihaszna narkóssal szemben.-és látdzott mindketőjükö9n,hogy igenm kemény vita lesz belőlle.
-Ugyan Karolina.Nemvagyok narkós.Te is jól tudod.Vagy mégsem?Azthittem ismersz.
-Honann tudod a nevemet?*ahogy emlékeiben kutatott rájött.*-Kém vagy.Te piszkáltad meg az adatainkat.
-Talállt kislány.És megmondom őszintén kedves,hogy ijen egyszerűen belesétáltál a csapdába.-és nevetett.
Karolinapupillája összeszükűltek,és arra lett figyelmes,hogy a fegyvere a főldönfekszik,és a férfi egy rugást mért felé.Gyorsan magaelé rakta karjait,és kivédte,de utánna a férfi alkapta egyik karját,és majdnem kiugrasztotta a helyéről.
-Ügyesebbnek gondóltalak kislány.-súgta hallkan,és gonosz mosoly arcán még szélesebb lett.
~Ez fáj.Nagyon fáj.~Karolina érezte a jobbkarjába hasító fájdalmat,és a csont halk ropogását.
-Átkozott kutató.Hagy minket békén!-mondta dühösen,és kifordúlva a karja kiugrott helyéről,de a férfi egy gyomorugást kapott,és összegörnyedt.Karolina hátrált,és futott kifelé.Bal kezével sajgó karjátfogta.
~Mi volt ez?Ez a kém..egy egy ...~*Ekkor kiért a főhajóba,és onann ki az utcára.Fegyverét sajnos elhagyta.Arra rá is felejtett.

Kezdett elmerülni a barna szempárban,mint akkor este abban a másik,igéző,mégis hatalmat parancsoló tekintetben.A kettő most kissé kezdett összefolyni előtte,ámbár tudatosult benne,hogy amennyire igéző mindkét szempár,annyira más mégis a kettő.
A kis közjáték a gyertyával mintha a férfire is hatást gyakorolt volna.Ezt tisztán érezte,hanem is mint ember,de mint nő igen.
A halvány fények közepette már nyoma sem maradt a rezzenéstelen arcnak,s a fénynek köszönhetően bőre is bársonyosabb színt kapott,ellágyultak a vonásai,s mintha egy pillanatra a szemei se tűntek volna annyira sötétnek.Pár pillanat erejéig a kemény nő helyett mintha egy riadt kislány állt volna Isaac előtt,de még mielőtt túlzottan belefeledkezhettek volna ebbe az idilli képbe,ez a látvány eltűnt,mintha csak pusztán a képzelet játéka lett volna,vonásai még így sem öltötték magukra eredeti hideg külsejüket,de az előző törékenység mégis tovatűnt.A férfi szavaira csak elmosolyodott,és kicsit meghajtotta a fejét,jelezve,hogy szabad az út a "tiszteletadásra".
Közben Isaac közelebb lépett hozzá,átlépve a korábbi határokat,a bestia tombolni szeretett volna benne,de nem hagyta,erőt véve magán sikerült megfékezni a kirohanását.Külsö szemlélőként a másik ebből mit sem észlelhet,ugyanis ezt egyfajta belső harcként vívja meg,mint máskor is.
Nem hátrált el,ott állt egy helyben mint az előbb.Fejével követi a férfi kezeinek mozdulatait,amint közelít a gyertyákhoz,s amint az egyik lassan meggyújtja a másikat,és az apró láng miként növi ki magát hosszú lánggá.Majd ezután visszarakja a gyertyát,és felé fordul,immáron ilyen közelről merednek egymás tekintetébe.Különös érzés járja át a testét,ha még élne,akkor talán a szíve is hevesebben verne,de mivel az már nem dobog,ez lehetetlen,de mégis érez valamit,még nem szakad el mivoltától,de oly sok idő után most mégis bizsergés halad végig egész testén.~Mi van velem?!~gondolja,és jobb keze a szíve tájékára vándorol,majd ott kezét összeszorítja,önkéntelen mozdulat volt ez.
A női érzéke azt súgj neki,hogy a férfi nagyon is tétovázik valamin,de ehhez nem kell latba vetnie ezt a "képességét",a férfi arca árulkodik erről.
Még ő maga sem érti igazán,hogy mi történik vele,először ahogy a bestia reagált Isaacra,majd most ez az érzés,kezdett összazavarodni,pedig nem volt egy labilis személyiség.Most mégsem értette a helyzetet,de legfőképpen önmagát.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy már csak centik választották el a két ajkat, s testét mintha lángok csapdosnák. Hirtelen, azaz érzés fogta el, mint amit nem is olyan régen érzett. A hazudozás, a bujkálás, s csak végül a sok szenvedés után a megoldás. Főleg, hogy a megoldás nem jöhet, mivel Tyara vámpír, de Isaac nem tudja. A következmények teljes hiányában nem áll meg, s egyre jobban közelít Tyara ajkaihoz.*
- Ne félj…
*Súgja Tyara ajkaihoz közel, s reméli, hogy a rágó, amit az utcán rágcsált meghozza a kívánt illatot. Arcára sikeresen ráerőltette a „csak lazán” figurát. Ajkait résre nyitotta melyen a nyelv szabadon járhat ki-be. A még a tűztől bizsergő kezét finoman Tyara csípőjére teszi. Az enyhe fájdalomtól ez a tapintás sokkal puhább, érzékibb, mint normális esetben. Ha a nő az utolsó pillanatban nem gondolja meg magát, bizonyára a csók megtörténik.
Valamiért eddig eszébe sem jutott a lány, akivel itt jött össze a városba érkezésekor. Furcsállja a dolog, hogy eddig nem jött rá mi a furcsa ebben a helyzetben. Nyilvánvalóvá vált, hogy most is úgy cselekszik, mint régen.* ~Semmit sem változtam. *Ez a mondat egyszerre bír jóval és rossz tulajdonsággal. Hisz egy nőt most zárt le, s egy újjal próbálkozik. De lehet, hogy most veszít el mindent. Mindet, amiért él, hisz farkas lett, de a társalgás egy szerettével még mindig vágya maradt.*