Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

*Malcolm lassan bólintott Ragnarnak, mikor a fickó közölte vele, kérésre nem üt.*
~Lesz ez még így se...majd rájössz, fogsz te még kérésre ütni...és remélem mihamarabb rájössz erre. Hisz annálkevésbé fog megtörni téged~*gondolta, majd Ragnar felé fordítva fejét,szemeivel is jelzett neki, megértette. Ám ekkor az egyik bu*imaci nekiktámadt. Mire lőhetett volna, Ragnar már egy erős, határozott rúgással leterítette a gedvát. Malcolm arca kissé elfelhősödött, és Ragnar mondandójára lassan, vérfagyasztóan bólintott, közben szemeit végig azon a tagon tartva, akinek gyorsabban járt a keze, mint az esze.*
~Nem sokáig~*mulatott magában, majd lassan eltette a kést, és övébe visszadugta a pisztolyát is. Aztán odalépett a térdelő krapekok elé, és egy hirtelen térdessel eltörte a nyughatatlan 'vezér' orrát, és valószínűleg az arccsontját is. Majd a másik elé lépett, közben magyarázott a csaposnak.*
-Lehet, hogy most gátlástalannak látod azt, amit csinálok, de meg kell tanulják, ha döntenek, vállalják a következményeket. A főnökük döntött. Most rajtuk a sor.-*avval leguggolt az egyik elé, lehetőleg az elé, aki kinézetre kissé normálisabb volt.*
-Meséld el nekünk, mi a bandátok neve, meddig tart a területetek, ki a vezetőtök, és minden mást, amit csak tudsz. Gondolom sejted, mi érdekel minket, ugye?*majd szemeit a punk szemeibe mélyesztette, kétséget sem hagyva annak, hogyha hazudik, vagy nem mond el semmit, mi lesz a sorsa. Autóprésben meghalni biztos nem...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Nem sűrűn volt tanuja eddig hasonló eseményeknek, mondhatjuk kalandnak. Dúlt benne egyfajta düh amiatt, hogy adott volna esélyt a rohadékoknak, elmehettek volna, erre a nemnormálisak, nekik esnek újra.*
~Könyörgöm hol itt az értelem. Nem látnak ezek?!Vagy annyira idióták, hogy szerintük Malcolm egy kistermetű visszahúzódó ember?~
-Szerencsétlen barmok-mondta ki nemesegyszerűséggel véleményét, amiben minden megvolt.
A kisveréb láss csodát dalra fakadt. Szépen mindenre kiható beszámolót tartott. Ragnar végleg elkönyvelte hogy idióták. Hogy lehet valaki annyira szerencsétlen, hogy még azokra a kérdésekre is válaszol amit fel sem tettek még. Mindent, ismétlem mindent, amit a helyi kis bandákról tudni lehet kézséggel vázolta fel. Már csak kódexet nem adott hozzá, magyarázatokkal.
-...De az utcai bunyókban nem vagyunk benne, esküszöm haver. Azt Fahrel Arami szervezi, a Lupriko sikátor a találkozó helyuk. Jo, és, már legalább 15 éve benne van, nem egy kezdetleges bandának mondta meg, hogy hova is menjen. De ez már tényleg nem a mi...-Malcolm nem hallgatta végig. Már ő is megunta talán. Ellökte a fiatalembert, azok pedig hűen követve nyúl példaképüket eliramodtak. Hát, így esett a vége a kalandnak.*

Vendég

*Malcolm egyre unottabb arckifejezéssel hallgatta végig a nevetségesen kinéző punkot. Az mindent el kezdett dalolászni. Nem tudta, vajon Ragnar jó átverése hatására, vagy az ő termetének hála, de ez a tag elmondott mindent.Mindent!Még azt is, hogy mi a harci színe az alsógatyájuknak, meg hogy tegnap melyik kur*ánál járt, mennyiért, és az mit csinált vele. Malcolm szeme akkor csillant meg, amikor a srác arról az arab nevű csákóról kezdett el hablatyolni. Látta is a punk, hogy ez már sokkal jobban érdekli ezt a két tagot, mint az ő kis szánalmas bandaháborújuk, melyet graffitikben rendeznek le. Csak beszélt, beszélt. Elmondta, hol találkozgatnak, mi a jel, amivel beengednek, mennyi pénzt vigyél magaddal...szóval mindent. Mikor befejezte, Malcolm undorodva lökte el a kis nyomorékot,majd oda sem figyelve fordult Ragnarhoz.*
-Én megéheztem. Együnk valamit, útközben meg beszélgessünk.-*avval visszaballagott a kabátjához. Nem törődött azzal, hogy a punkok milyen irányba, és mekkora sebességgel húztak el. Felvette kabátját, betette a kocsiba a táskát, és beszállt. Mikor beült a csapos is, elindította a kocsit, és kihajtottak az utcákra. Ott odaszólt Ragnarhoz.*
-Szeretnél velem dolgozni, és csomópénzt keresni?-*kérdésében nyoma sem volt semmilyen viccnek.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Nos, utólag visszatekintve, igen mulattató élmény volt. Sokszor igazolódik be a tény, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Lerázva magukról az eseményeket mentek a kocsihoz, és indultak el vissza a városba. Az egész konfliktus körübelül annyira zökkentette ki őket, hogy szinte szó sem esett róla a későbbiekben.*
-No, végre mehetünk enni. Ettől a plusz mozgástól, még kajásabb lettem.
Végre sinen voltak, és a gyorséttere, vagy ahová mentek, immáron biztos közelbe került. A következő kérdés, hogy esetleg nem é működnek e együtt, hát, egy kicsiit hajmeresztő volt első hallásra.
-Mivan??-fordult Malcolmhoz összeráncolt homlokkal-kizárt. Nem mintha feltéleznék rólad bármit is, de nem hiszem hogy ez infók teljesen véletlenül kellettek neked. Nomeg, az arab csóka, láthatóan érdekelt. Ha nyílt kártyákkal játszol, beszélhetünk üzletről, de egyenlőre nekem családom van, normális munkám, amihez ragaszkodom. Szóval-vakarta meg fejét miután jobban átgondolta- Mesélj miről lenne szó és akor meglátjuk. Nem akarok semmi jó elrontója lenni.-
*Ismételten hátra dőlt, és teljes nyugalomban várta Malcolm válaszát.*

Vendég

*Malcolm vezetés közben elneveti magát, amint meghallja, mit kér tőle Ragnar. Fog egy cd-t, beteszi a lejátszóba, majd mialatt elindítja, Ragnarhoz intéz egy kérdést:*
-Ugye nem zavar, ha egy kis népi ritmust hallgatunk?-*kérdi, mikor is elindul a zene. Igazi Jamaicai reggie-zene, őslakos előadóktól. Malcolm ütemesen mozgatja vállait vezetés közben, aztán elkezd beszélni, válaszolva a csapos srác kérdésére.*
-Nos, jól láttad, tesókám, az arab érdekelt a legjobban. És naná hogy azért, mert terveim vannak. Vele, és veled. Nem köntörfalazók, csákókám. Pénzt, ismertséget és hírnevet akarok szerezni magamnak, és te is kellenél ehhez. De mivel csipázom a búrádat, meg jó arc is vagy, pedig fehér a bőröd, úgy gondoltam, nem kihasznállak, hanem társulok veled. Persze, ha van kedved hozzá. Mert abban biztos vagyok, hogy van vér a pucádban.-*rápillantott Ragnarra, hogy figyel-e, és hogy milyen fejet vág, és mivel érdeklődést vélt felfedezni szemeiben, mosolya kiszélesedett, és folytatta.*
-Beszállunk az illegális bunyókba. Én felkészítelek, te versenyzel, és felesben osztozunk a pénzen. Hogy hangzik? Mered vállalni ezt velem, kölyök?-*kérdezte, és remélte, a srác átgondolja egyszer még, mielőtt helyből nemet vág rá.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-reggie?!-öntötte el őszinte öröm-bármikor jöhet. Ha már zene, akkor legalább tényleg legyen az.
*Végre valahára újra hallhatta az olyannyira szeretett ritmusokat. Mármióta nem szánt időt arra hogy zenét, reggiet hallgasson.
-Milyen tervek?Velem?Azért ennyire nem kellene előre szaladni-próbált lassítani az iramon, választ követelve. No ezt úgyahogy meg is kapta.*
~Hírnév hm, nem is hangzik olyan rosszul, hogy mi? verekedés?~
-Miért én verekszem?Benned is megvan az erő, és nem tartom annyira valószínűnek hogy én lennék a tuti befutó. Miért pont én? És miért pont a bunyó?Bosszúra szomjazol?-
*Feltett jó néhány kérdést, amikre Malcolmnak kellett eldöntenie, mennyire engedi hogy a dolgok mélyére lásson, és mire hogyan ad választ.*
-Csak egy arc kellett neked, aki segít?Társulás alatt meg mit értesz?Felkészítesz, és felezünk. Komolyan gondolod hogy velem esélyeid lennének?-
*Látható vigyor ült ki arcára, észrevehetoen látszott hogy kezdi érdekelni a dolog, de neki is megvannak a maga feltételei.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Az orrtörés után pár dolog kiesett neki, emlékezett, hogy Shira mondta, hogy menjen el, de csak a másik kijártig jutott. Ott, nem messze az ajtótol, összerogyott. Nem tudja, meddig ült ott, de mikor felállt, már nem fájt. Nem látta, vérzik-e, mivel mindent homályosan látott. Kicsit szédelgett is.*
~Ha halandó lennék, talán már elvéreztem volna...~
*Gondolja, és elindul. Erre még nem járt, de a lába mintha magától ment volna. Tudta, hogy a csatornába kell mennie, mégis másfelé ment. Öntudatlan öntudatában csak annyit érzett, hogy fázott. Nagyon fázott. Egyrészt azért, mert nem volt rajta a dzsekije, ami ilyen időben fontos lenne, másrészt mert orrával csak a hideget érezte. Kis séta után már látta, hogy hova megy.*
~Hm, a kertváros. Milla.~
*Normális esetben sértette volna a büszkeségét, hogy ilyenkor lássák, de most úgy érezte, látnia kell a lányt, ha már halálán van.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

**Malcolm-Ragnar folytatás**

(punkoktól kapott infók után keveredtek a streetfight paradicsomába ahol Malcolm régnem látott jóbarátaira, bandatagjára lel)

*A két karierjük elején álló, de meg kell állapítanunk igen szépreményű pár megérkezett a jelölt állomásra. Ragnar gyorsan tekintett körbe, és elég hamar felmérte, nem egyszerű helyen vannak. Mintha csak kiszakadtak volna Topolya túrista paradicsomi légköréből. A házak elmaradtak, eleinte neves cégek raktárai jöttek, majd már egyszerű lepattant és eléggé sivár terepre érkeztek. Még küvárosnak sem éppen lehetett nevezni a környéket. Ragnar alig egy két pillanatot igénybe véve mérte fel a fegyvereseket, már az autóból egyértelműen láttta, hol is zajkanak az események.
Malcolm eleinte talán mutatott egy két aggodó, vagy talán feszült jelet, Ragnar nem vette észre, azt viszont annál inkább, mikor társa vigyora szélesebb lett, és két nem épp legszimpatikusabb régi ismerősének mutatta be őt.*
- Helló, Ragnar Lutortisz-nyújtott kezet határozottam. A gyors bemutatkozás megtörténtével beléptek a helyre,ahol Ragnar a későbbiekben elég sok kellemetlen és kevésbé kellemetlen tapasztolatot szerezhetett. Hangzavar, izzadság, dohányfüst és dohszag hatotta át a teremnek nevezhető helységet. Ragnar még talán vérszagát is érezte néha. Malcolmmal elég céltudatosan haladtak a megfelelő irányba, és már messziről kiszúra ki lehet az a bizonyos arab aki kézben tartja az ügyeket itten. Hagyta hogy Malcolm intézkedjen, hiszen ez a munkamegosztás. Közben megfigyelte a helyet, felmérte a bentieket, a verekedőket és még számtalan dolgot, amit csak lehetett. Persze közben ha szükség volt rá, akkor ott volt társa mellett.*

Vendég

*Malcolm még pár baráti szót váltott Nyakas Haqimmal, majd bement a raktárépületbe. A régről ismert kép fogadta. Mindenhol izzadságban úszó emberek, akik éppen készülnek a meccsükre, mellettük edzők, gyúrók, gépfegyveres őrök mindenhol, és lassan, de biztosan érkeznek az emberek. Az egyszerű kiváncsiskodótól kezdve a söpredéken át a gazdagokig, mindenki itt volt, aki kicsit is érintve volt az alvilágban, és/vagy a szerencsejátékban. Ahogy még beljebb haladtak, meglátta az ismerős kocsikört. Ennek lényege az volt, hogy akik autóvaljöttek, körbeálltak velük, úgy, hogy mindegyik kocsi orr része a kör belseje felé volt fordítva, és bekapcsolták reflektoraikat. A körben zajlott a küzdelem. Malcolm meglátta Fahrel Aramit, hátrébb,ahogy emberei gyűrűjében telefonál. Malcolm odalépett, és mikor látta, beszélhet, elkezdte monológját*
-Jó estét, Malcolm Webster vagyok, és ő a tanítványom! Be akarunk szállni a bunyóba, van kezdőtőkénk is hozzá.-*Fahrel végigmérte őket, majd gunyoros hangon válaszolt.*
-Ha be akartok szállni, mutasd először, mit tud a fiú-*Malcolm kicsit elgondolkodott, majd biccentett.Ekkor előlépett egy nagyobb termetű, kopasz fickó, hatalmas mellkassal, bakancsban, katonai nadrágban és atlétában. Fahrel bemutatta nekik:*
-Ő az én bajnokom, Gyilok! Ha legyőzi, beszállhattok, és megbeszéljük a részleteket utána-*Malcolmék arrébb ballagtak, majd odasúgta Ragnarnak.*
-Ne félj, le lehet győzni, mert beképzelt. És ne felejtsd el, itt nincsenek szabályok. Magyarul az ellenfélnek van töke, szeme, veséje, torka...okés? Tudom menni fog, láttalak máréles helyzetben-*bíztatta a fiút, majd amikor az levette pulcsiját, gyorsan átmaszírozta még a hátát, és beengedte a ringbe.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Nézelődött és fél füllel figyelt is arra, miről folyik a tárgyalás. Mikor elkapott egy két, az ő végét jelző szót, mondhatni, majdnem vonalkódos lett a gatyája. Egy kisebb hegyomlás gurult elé, gusztustalan, nagyképű, nem utolsó sorban fogatlan vigyorral. Hogy meghátrált, csak Malcolm vehette észre, hisz elég hamar észbe kapott és egy két percig, igaz csak tetette magabiztosságát, mikor már a ringben állt, elkapta a küzdelem dühe, ami néha meghökkentő mód vitte a cél felé, tény sok esetben egyfajta szerencse társult mellé. Hallgatta Malcolmot és hirtelen vágott közbe:*
-Normális vagy?Neked könnyű, te nagy vagy, és vazze..ezt nem, ez egy küklopsz..jó oké, de ha meghalok, a reggie gyűjteményem a tied zsenikém..én nem vagyok komplett.-legyintett mikor Malcolm egy mondhatni apai mosollyal kedvesen belökte a térre, ahol Ragnar már tisztán látta a kivégzését.*
-Ez egy csíra főnök-szólt oda a monstrum az arabnak, aki csak gunyosos szemekkel vigyorgott.
*Elkezdődött a harcnak nevezhető kivégzés. Ragnarnak semmi tapasztalata nem volt és hát egy bajnok. Nos, ha tényleg az, akkor szarban van kocsmárosunk. Állt egyhelyben, nem tudta hogyan is kéne támadni, ezt kedves ellenfele másodperceken belül megoldotta és egy parasztlengővel idndíott. Ahogy a kéz érkezett, Ragnar úgy csuklott össze, és kitérve a kéz elől, lábsöpréssel indított. Mármint valami ilyesmivel, csak nem bokára, hanem térdre irányította. Megtorpant az ellenfél, és igen elvakultan kezdte gyepálni kocsmárosunkat. Érezte ahogy felszakad a szája, öklök tomba mély fájdalmát a bordái között, bokájának kellemetlen reccsenését. Érezte, hogy vérében elszabadul valami, és egyre inkább kezde Ragnar prédának tekinteni ellenfelét. Erősebb volt, sajgott már egy két tagja, viszont a harc heve elkapta. Vitte a vére, és egyre inkább érezte játéknak az egészet. Persze egy hosszabb küzdelem után a játék az ő veszétre alakult és már a földön volt. A hegylakő könyökkel akart arcába vágódni, de még épp elfordult onnan, összeszedve magát, és kihasználva hogy ruganyosabb a mozgása ennél a behemótnál, felugrott és talpával egyenesen a másik arcába érkezett. Az ettől keservesen felszisszent és mikor oldalra fordult, Ragnar a bordáira, veséjére mért elborult rugásokat.
Az arab látván, hogy a meccs mégis csak kiegyensúlyozott és nem akarta feleslegesen terhelni bajnokát, véget intett. Ragnar teljesen elborult, és csak Malcolm közbe lépésével állt le valamelyest.*

Vendég

*Ragnar nagyon jól nyomta a dromedár állat ellen. Malcolm az elején még kissé félt, hogy a nagydarab rohadék simán lezúzza kedvenc fehér csaposát~na jó, egyetlen fehér csaposát~, de Ragnar a végére nagyon eltalálta a ritmust. Mikor Fahrelintett, hogy fejezzék be a meccset, Malcolmnak kellett leállítania Ragnart, mert a srác úgy tűnt vérszemet kapott. Mikor a lihegő, vérző, az adrenalintól még mindig kissé remegő Ragnart kitámolygatta a 'ringből', leültette, majd odasétált Fahrel-hez.*
-Na, megfelelt a srácom?-*kérdezte, mire az idősödő arab férfi elvigyorodott, és bólintott.*
-Megfelelt, ezentúl szívesen látunk titeket itt a bunyókon. A legközelebbi négy nap múlva lesz, gyertek el. Szervezek pár meccset a fiúnak,kezdésképpen. És ajánlom, legyetek jók, mert eljön az új nagyfőnök is megnézni a dolgot, vajon hogy megy a bolt.-*mondta, majd mikor láttaMalcolm kissé fura ábráját, rekedtes hangon felnevetett, bár ezt inkább lehetett egy tüdőnlőtt sípolásának betudni, mint emberi röhögésnek.*
-Új Főnök van a városban, egy francia faszi, Maximilian de'Arrmoise, övé most a disco, ott megtalálod, de vigyázz vele. Nagykutya, nagy pénzekkel, hatalommal, és cselekvőképességgel a háta mögött. Nagy a hatalma most Topolyában. Ő vette át tőlem is ezt az üzletszférát.-*mesélte Malcolmnak, majd látszott rajta, mikor befejezte, hogy még maga is megdöbbent azon, ennyi mindent elmondott ennek a néger hegyomlásnak, de aztán kissé vállat vonva megszólalt újra:*
-Tetszik a stílusod, és a fiúé is. Keressetek meg a következő meccs után, beszélni akarok veletek-*avval hátat fordított, és intett emberének, miközben elment. Az ember odajött hozzájuk, és átadott nekik egy borítékot, mely igencsak vastagacska volt.*
-A főnöknek tetszettetek. Ez a jutalmatok, amiért végre egy jó meccset látott-*mondta színtelen hangon, majd elvonultak Fahrel emberei is. Ekkor odament Malcolm a sráchoz, és leülve mellé megpaskolta vállát.*
-Nagyon jó voltál, kölyök. Tetszettél Fahrel úrnak, és négy nap múlva lenne még egy küzdelmed.-*majd elmesélt mindent Ragnarnak is, aztán elővette a pénzt, és pontosan leszámolva a felét, átnyújtotta neki.*
-Ez háromezer dollár, fejenként, kölyök! És ez csak a kezdet-*mosolyodott el, majd hozzátette:*
-Gyere, elviszlek hozzám, ott rendbe teszem az arcodat, aztán hazaviszlek. Közben beszélgethetünk, jó?-

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Érezte Malcolm szorítását vállán, és hiába ismételgette magának hogy nyugodjon le, pár percig igen izgatott állapotban maradt. A nyakában kalapált a szíve, végtagjai annyira remegtek, hogy semmilyen erőfeszítés ellenére, nem tudta ő irányítani. Forró vér folyt le a felyén, minden levegővételnél éles szúrást érzett, a világ enyhéz forgott körülötte. Mire Malcolm leült mellé, már összeszedte magát. A vállpaskolásra vérben forgó szemekkel emelte tekintetét fekete cimbiére.
-Jó voltam?Nézz rám baszki..hogy megyek haza, egyáltalán minek csinálom ezt-legyintett kezével és mint egy megsértődve kapta volna el tekintetét. Ámde, valami azért ott figyelt Malcolm kezében.*
-Hmm, pénz-vigyorodott el ravaszul-Háromezer, ez két heti keresetem, sőt. Ettől függetlenül, én hogyan fogok küzdeni négynap múlva?
*Nagyot sóhajva hátra dőlt és felfelé bámult egy két pillanatig. Mostmár engedelmeskedő lábait felhúzta, kezeit egymásba fonta. A hallgatást megtörve, fejét még mindig a falnak támasztva, de Malcolm felé fordulva folytatta:*
-Végül is csak zúzódások, nem is volt még törésem, sokat kibírok-nevetett fel kicsit rekedten-De, tudod mit haver. Helyes amit csinálunk?Eddig normális életem volt, és, -akadt el szava-nahát, van ilyen. Megvallom neked, egy kicsit megrogytam.-

Vendég

*Mikor Ragnar kifakadt, Malcolm kajánul elvigyorodott, és mikor észrevette a pénzt kezében, és rögtön el is felejtette "sérelmeit", Malcolm vigyora ha lehet még szélesebbé vált. Tudta, a fiú most küzd lelkiismeretével, dehát nem baj az, ha az embernek van olyan is, csak ne higyjen el neki mindent. Ez volt Malcolm elve is. Ám érezte, kell még neki biztatás, mert nem érzi úgy, hogy jó lett volna, pedig a Szellemek nevére meg mert volna esküdni, soha nem látott még ilyen jó küzdelmet egy kezdőtől. Büszke is volt rá, és fel is nézett rá egyszerre.*
-Idefigyelj, kiccsákó! Basszus, ku*va jól ment neked, szóval ne rinyálj. Nézz magadra. Nincs eltörve semmid, csak pár zúzódásod van. Ilyen küzdelem után mások örülnek, ha élve jönnek ki a ringből, neked meg még van erőd itt baszakodni velem...-*csapta hátba a fiút amolyan apai mozdulattal, hogy csakúgy csattant a háta. Majd mikor a csapos srác arról panaszkodott, hogy fog így küzdeni négy nap múlva, közelebb hajolt, és Ragnar szemébe nézve, komoly hangon mondta:*
-Bízz bennem! Gyere hozzám fel, adok kenőcsöt, és harmadnapra semmi bajod nem lesz. És az hogy megroggyantál, eléggé normális. Neked jó életed volt eddig, nem kellett nap mint nap gürizzél, lopjál, vagy ne adj Isten ölnöd a betevő falatodért. És mégis van tartásod. Ez becsülendő. Én azt mondom, azért, mert párszor pénzért bunyózol, még nem leszel pokolra való, Ragnar! Higyjél nekem, ebben különösebb mocsokság nincsen. Néhány fas*kalap eljön hogy lássa, hogyan verekszik két igazán tökös gyerek, ennyi. És az egyik modern gladiátor te lehetsz. Szerintem ez elég jó, nem is, ku*va jó alku.-*nézett még mindig zavartalanul a srác szemeibe.*
-Na menjünk, rádrakom a kenőcsöt, okés, tesó?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Végül ő is felnevetett. Ha Malcolm igazat szólt, és a küzdelme tényleg ott van, akkor innen nincs megállás. Már kellett neki valami ilyesmi, lehet hogy nem ez, de mindig égett benne valami megmagyarázhatatlan indíttatás, csak azt nem tudta, hogy mire. Talán ez lesz az, gondolta.*
-Rendben haver-vágott vissza ravasz vigyorával, miközben már talpon is volt, és egy szimpla mozdulattal lesörörte kissé poros nadrágját.
-Legyen, én rád bízom magam, felugrunk hozzád, és valahogy újra embert faragsz belőlem. A szombat elég közelinek tűnik, mihamarább edzeni kéne.-
*Ezzel a kijelentéssel egyértelműsítette végleg, hogy a streetfight mellett letette voksát, és ettől kezdve, végérvényesen partnerek. Nem maradt hát visszaút.
Elhagyták a helyet, céltudatosan a verda irányába haladtak. Várta már, hogy hazaérjen és a nap másik fénypontjaként végre eltegye magát holnapra.*
-Milyen kenőcsöt akarsz rámkenni?Ez egy kicsit elvontan hangzik nem?-kérdezte végül. Ekkor már félúton voltak hazafelé, közben kellemes reggie dallamokat hallgattak.*

**kaland vége**

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha legalább egy óráig ült a hídon a gondolataiba merülve.A nagy elmélkedésből a hátsó kis ajtó nyikordulása riasztotta fel és tudta,eljött az idő a cselekvésre.Összesen négy ember volt.Három normális katona és egy valamivel díszesebb egyenruhába öltözött tiszt.Mind a négyen külön helyre mendtek őrködni,hogy sok helyet belássanak.Ha tudták volna mekkora ostobaságot követtek el ezzel akkor inkább együtt maradtak volna.Vancha előbb a leghátsót vette célba.Lemászott a földre és végig az árnyékba osonva követte és egy alkalmas pillanatba mögé került.Kezeit gyorsan előrenyújtotta és a férfi száját befogta.A következő mozdulatával,oldalra rántotta a katona fejét és ezzel a nyakát kitörve véget vetett az életének.Csendben lefektette a földre és behúzta egy láda mögé.*
~Egyel meg is volnánk~*Gondolta és újabb áldozatot szemelt ki magának.Mögément és várt a megfelelő pillanatra.Ugyan úgy mint az előzőnél,előrenyúlt és befogta a száját,de most ezután nem nyakkitörés jött hanm a másik kezével elkapta és addig szorította a nyakát amíg az utolsó esélytelen kapálózásoknak is vége nem lett.
~Elég aljas módszer,de mt tegyek.Ha nyíltan állok ki ellene akkor könnyen lehet,hogy lelő.Az pedig nem lenne jó.~
*A következő mögé sem volt irdatlan nehéz bekerülni,mert ha a lépteket nem lehet hallani akkor könnyű a dolga.Előrenyúlt és a "szokásos" szájbefogás következett.Ezután egy erős és határozott mozdulattal halántékon csapta a katonát.Az ütés biztosíotta,hogy meghaljon,de ösztönösen csapkodott még a a végtagjaival,ám egyszer ennek is végeszakadt.Az utolsó a tiszt volt.Ezt már nehezebben lehetett megközelíteni,mert nyílt terepen volt,de ha az ember (ez esetben persze vámpír) figyel az áldozatra akkor szinte előre lehet sejteni a mozdulatait.Így hát kisebb nagyobb problémákkal,de mögé ment.Előrenyúlt a kezével és a férfi állát elkapva megrántott.Ezután leengedte a földre és örömmel látta,hogy terve sikeresen végződött.A tiszt állkapcsa eltört,ezért is nem tudott ordítani.Mostmár nem fog tudni beszélni hacsak nem kap kellő ellátást,de biztosra lehetett venni,hogy nem fog.Vancha úgy hajolt fölé,hogy kellő fény juthasson el a férfihez így láthassa mi végez vele.Kinyitotta a száját és hagyta,hogy a tiszt végignézze ahogy szemfogai hegyesség válnak.*
~Úgy is ez utolsó amit lát.Nem kell félnem,hogy leleplez.~
*Ezután közelebb hajolt a férfi nyakához és fogait belemélyesztette.Ezután a tisztnek csak egy erőtlen nyögésre tellett már és szép lassan vesztette az életét.Ahogyan vesztette a vérével együtt az életét,Vancha úgy töltődött fel.A már-már szokásossá vált érzést tapasztalta.Életereje és energikussága visszatért és érezte,hogy újra felülemelkedik erejében és gyorsaságában az embereken.Igaz még túl gyors nem volt,de emberi képességeit meghaladta.Érzékeivel is tapasztalta ezeket.Látás hallás és a szagok érzékelése.Azon kívül emberibb lett a külseje.Miután "végzett",el kezdte elintézni a hullákat.Összegyűjtötte őket és szépen sorban behordta a közeli csatornába őket.*
~Inkább a farkasok találjanak rájuk,mint az emberek.Itt a közelbe biztosan nem nézik állandóan a csatornákat.~
*Miután végzett visszament a raktárba és az egyik sötét sarokba egy ládára leült és várta Karolinát.Remélte,hogy eljön,bízva abba,hogy senki nincs itt.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az elhagyatott raktárépület.A szél simán betud fújni az épülket kitőrt ablakin.A csend és a titokzatosság áradt a helyből.Karolina léptei kezdtek vízhangzani az épület bejáratánál.Árnyéka álmosan nyújtózkodott mögötte.Fekete kabátja hasáig gombos.Fekete baloldalon csipőig kivágot szokyna,ami a bokájáig ért,és szép mélyvörös blúz.Csizmáján három kis csatféleség.Óvatosn lépkedett befele.Valahogy nyomotnak érezte a levegőt.Kezében két szatyor.A lépte vciszhangja kicsit megijesztette eleinte,de végül hozzászokott.Bejebbérve megállt,és nézgelődött.
~Hol lehetnek?Hisz én késtem fél órát.Elmentek volna?Vagy el se jöttek?~az utóbbinak örűlt volna a legjobban,de ezt az ötletet elvetette.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Megint űlt egy darabig,de végül az ajtó kitárult és Karolina lépett be rajta.Nagyon jól nézett ki és két csomag volt a kezében.*
~Bizonyára vásárolni volt.Furcsa,hogy a nők a ruhákra is kiterjedő nagyobb bevásárlásokat is rendeznek.Én mióta visszajöttem Topolyába,nem nagyon vásároltam ennivalón kívül mást.Azt se sokáig...~
*Gondolta és gonoszan elmosolyodott.Amikor úgy gondolta,hogy elég sokáig várakozott ahhoz,hogy ne legyen feltűnő a megjelenés,előjött.Az ajtóban megállt és onnan köszönt Karolinának.*
-Szia.Bocsi,hogy késtem.Nem érkeztek még meg?
*Kérdezte és egy kicsit lihegett is,hogy a lány azt higyje,hogy futott.Vagy legalábbis gyorsan jött.*
-Remélem vehetjük jó jelnek azt,hogy nincsenek itt.Lehet,hogy nem is jöttek el?Vagy nem tudom mi történt.De minden esetre jobb ha megyünk.Ha ma este nem bukkannak fel akkor nyugodtan élhetünk tovább együtt.*
*Lassan abbahagyta a gyorsabb levegővételt és lassabb,szokásosabb tempót vett fel.Kezével intett a lánynak,hogy jöjjön és miután amaz elindult,ő kinyitotta az ajtót és úgy várta a lányt.Addig a kijárat közelében viszonylag tűrhető volt a levegő hőmérséklete,de amikor kitárult az ajtó akkor megcsapta Vanchát a beáramló hideg levegő.Megvárta míg Karolina kimegy az épületből és utánna ő is elindult.*
-Szerinted miért nem jöttek el ide?*Kérdezte és várta,hogy a lány mien hitben él mostantól ami nyilván eltér a valóságtól,de legalább kellemes tudat.*
~Nem is tudom.Lehet,hogy egyszer talán elmondom neki,de egyenlőre hallgatok.Sőt.Lehet,hogy el se mondom hisz ember és lehet,hogy nem értené meg ezt a módszert amit alkalmaztam.Hiába katona és már hozzászokhatott a halálhoz,azt mégsem gondolom,hogy megérti amit tettem.Senki nem tudná elfogadni emberként,hogy a szerelme négy embert meggyilkolt hidegvérrel még ha azért is,hogy itt tartsa.Tehát jobb ha hallgatok most és lehet,hogy mindörökre.~
*Ilyen gondolatokkal telve lépett ki a hideg,fagyos és szörnyűségekkel teli világba.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina egyszercsak meghallotta Vanchát,aki nagyon siethetett.Odalépett hozzá gyorsan és egy mosolyal mondta.
-Nem nemjöttek meg.Talán igazad van.Menjünk hazfelé.Kezd hidegebbre fordúlni az idő.-és kilépve a helységből hozzábújt a férfihoz,aki átkarólta a vállát.
-Végre senkisem fog elszakítani minket egymástól.-mondta,és boldog volt.A kérdsre elgondlkodott.
-Lehet,hogy elfelejtették,vagy már letelt a katonasági időm,amit kellett tartanom,hogy végül letejhessem a fegyvert,és civilként éljek.-mondta a lehetőségeket.De az volt a legjobb,amikor Vancha közelében lehetett.
-Képzeld rendőrnek fogok beállni,és az lenne a munkám.Mitszólsz?-kérdezte ment közben.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Régen elhagyatott hely volt ez. Itt-ott félbehagyott munkák nyomai látszottak. Az épületek álltak, de volt ami kifejezetten romos volt. Több épületbe is bement, mígnem egy kicsit többet elidőzött az egyikben. Többször is körbejárta. Kissé jobb állapotban volt mint többi. Elég tágas beltérrel rendelkezett, melyet arányosan elosztott téglaoszlopok osztottak fel. Az épület teljesen üres volt, és a többihez képest igen tiszta. Az alja beton volt. Itt ott nagy lyukak voltak benne, de a legtöbb helyen épp volt. A falakon vastag malterral pucolt vakolat volt és a csarnok tetejét matt-feketére festett üveggúla kötötte össze a belső támfalakkal egykor fényt engedve be a csarnokba. A falak teljesen zártak voltak, és mindössze egyetlen be- és kijárata volt. Asariel még egy kicsit elgondolkozott, és végül csak ennyit mondott.
- Igen. Ez jó lesz. - * Azzal lekapcsolta a villanyokat, majd elhagyta a raktárépületet. Beszállt az autójába, és a belváros irányába vette az útját. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel megérkezett a raktárhoz. Az autót távol leparkolta. Nem akart közelebb menni, hátha már Adam ott van és bizalmatlanságnak tűnik ha egy lesötétített nagy autó fordul be. A Hondát még látni is lehetett az útról ami lekanyarodott az ipartelep felé. Asariel kiszállt, és elindult a raktárépülethez. Arca rezzenéstelen volt, de belűről testét fűtötte az indulat. Lassan lépkedett. Ránézett az órájára. ~ Időben vagyok. ~ Gondolta, és már látta is a hatalmas kapukat, amelyek nyitva voltak.
- Itt van. – Mondta és remegni kezdtek a lábai. Minden idegszála megfeszült és a gyűlölet, meg a félelem bénító keveréke lett rajta úrrá. Felnézett az égre és hatalmasat sóhajtott. Úgy érezte képtelen tovább menni. Azonban egyszer csak elindult a lába. Visszaemelte tekintetét, és szemeiben vad fények kezdtek cikázni. Már ott állt a bejáratnál. Oldalra pillantott. Látta Adam kocsiját, és az futott át az agyán hogy mégsem jött egyedül. Azonban mire ezt végig gondolhatta volna már lábai be is vitték a csarnokba. Belül égett a villany, és Adam ott állt a terem közepén, hosszú fekete kabátjában. Már messziről látta a Asarielt. Furcsán mosolygott, mintha sejtené miről lehet szó. Asariel bezárta maga mögött az ajtót, majd odalépett hozzá a kellő távolságot megtartva.
- Meg voltam győződve arról hogy nem fog eljönni. Ám örömmel látom mégia csak hallgatott a józan eszére.
- Hagyjuk ezeket az udvarias köröket és ezt a gusztustalanul nyálas magázódást. Eljöttem mert kíváncsivá tettél. Nem igazán tudom hogy mit mondhatna nekem egy koszos farkasfatty. * résnyire húzta a szemét és önteltséget sugározva félrebillentette a fejét. *
- Ahogy akarod. Térjünk a lényegre. – mondta Asariel, és érezte hogy valami felébredőben van benne. – Az eset úgy hat évre nyúlik vissza. Kissé felelőtlen voltál. Túl sok nyomot hagytál magad után úri fiú. Szép kis aktát készítettek rólad. El kellet volna tüntetni a testeket is.
- Mi a francot hadoválsz nekem? Ez valami vicc? Ezért képes voltál ide rángatni. Milyen holtesteket?
- Egy asszonyét, és egy fiatal férfiét. Még az államokban.
- Na ne mond. Azt hiszed emlékszem minden lotyóra, és srácra akinek a torkát átharaptam? Biztos nem okozhatott nagy élvezetet ha még csak egy emlékfoszlány sem maradt róluk. – mondta flegmán, de érezhetően egyre idegesebben a vámpír megmutatva szemfogait. – Mi a rossz ez? Ki a franc küldött téged? Teszek rá mit gyűjtögetnek rólam az aktáikban. Azt hiszed valami külvárosi kis nőcske, meg az ifjonc szeretője érdekel is valakit? – és már készült volna távozni de ekkor Asariel odament szépen lassan hozzá, és közvetlen közelről belenézett Adam szemébe, hogy lássa a vámpír a szemében a saját sorsát.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- A sógora. Nem a szeretője. És igen engem érdekel.
* Mondta izzó gyűlölettel a szemében. A vámpír hirtelen elkomorodott, mikor felismerte igazi helyzetét de már késő volt cselekednie. Asariel mind a két karja villámgyorsan lendült. Lazán vállára vetett zakója mire lágyan a földre zuhant a vámpír már föl is kenődött a háta mögött álló oszlopra. Asariel ekkor odalépett hozzá és egyből a nyakát támadta a váratlan de igen erőteljes támadást elszenvedett vámpírnak. Azonban Adam a meglepetésből gyorsan ocsúdott fel egyik kezével eltérítette Asariel támadó kezét, és próbálta gyorsa megtalálni az egyensúlyát. Asariel már csak arra volt képes hogy lendületét tovább véve az eltérítés irányába fordulva fordulásból könyökét beépítette Adam arcába, és mikor ismét szemben állt vele megragadta a férfit, és egy irtózatos ordítással a szemben lévő oszlophoz vágta. A vámpír tehetetlenül csapódott a kőnek és rongyként zuhant a földre. Asariel ekkor követte el első hibáját. Valami kezdett benne megváltozni. Nem érzett már félelmet. Inkább kéjes élvezetet. Nem tudni miért, de talán eldönthette volna a küzdelmet ha azonnal cselekszik, de megvárta míg a vámpír kissé nehézkesen feláll. Izzó tűzzel, nézett a férfi szemébe és csak állt vele szembe, mintha azt sugallná: „ Most te jössz.”
- Hahaha! Szóval feleséged volt. És ezek szerint az a másik a testvéred. – Lassan felállt, és látszott rajta bár kissé nehezen mozgatta végtagjait, látszólag semmi komolyabb kárt nem szenvedett. – Akkor ez valami vérbosszú? Hahaha! Vendetta?…Szánalmas! – mondta miközben komor lett az arca és az ő szeméből is düh kezdett sugározni. – Szomorú történet, Már emlékszem az esetre. De abban igazam volt tényleg nem okoztak nagy élvezetet.
* Asarielben felment a pumpa és nekitámadott a vámpírnak. Gyors ütéseket vitt be váltogatva fej és has tájékra. A vámpír azonban hárítani tudta a legtöbb ütést. Majd gyorsan félig leguggolt, és miközben Asariel elütött a feje fölött egyet erőle lépve kinyújtott kezével gyomortájékon találta Asarielt, aki elvesztve az egyensúlyát hanyatvágodott, majd csúszott pár métert.
~ A büdös francba! ~ * gondolta, miközben fél kezére támaszkodva a térdelt a földön. Másik kezét pedig a hasára szorította. ~ Ezt elkúrtam. Nagyon gyors és az ütéseinek is van ereje. Vigyorogj csak letörlöm nemsokára azt a vigyort a pofádról. ~ * közben felnézett a vámpírra aki elégedetten mosolyogva kezeivel gesztikulálta: „ennyit tudsz”. Asariel felállt. Már nem is érezte az ütés helyét Úgy érezte elönti a testét a forróság. Izmai szinte már a fájdalom határáig megfeszültek. Vadul kapkodta a levegőt, és szeme előtt kezdett megváltozni a világ. Hirtelen élesebbnek látta színeket. Minden élesen kontrasztos lett. Érezte a vámpír bűzét, és hallása is kitisztult. Szétnyitotta a tenyereit, és körmei nőni kezdtek. Szeme szinte sárgásan lángolt a dühtől. Adam is meglepődött. Érezte a férfi erejét. Tudta ezzel megszűnt a próbálgatások ideje. Megszűnt a szavak ideje. Harcolt már farkassal. Tudta milyen erejük van, és hogy mikre képesek. Talán még Asarielnél is jobban. A levegőben is érezhető volt hogy ez a harc csak most kezdődik el igazán.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A két férfi újra összecsapott. Most Adam támadott. Gyorsaságát kihasználva cikkcakkban közeledett Asarielhez és az utolsó pillanatban A bal oldalára dőlt és oldalba készült rúgni Asarielt. Az azonban gyorsan tette egy lépést közelebb a vámpírhoz, így a rúgás erőkarja rövidebb lett, és így már elviselhető volt a találat. Majd egy irtózatos jobb egyenest küldött Adam arcába. Az ütéstől Adam kénytelen volt hátrálni, így Asariel második ütése a levegőbe ment. Mivel háttal állt a vámpírnak gyorsan ugrott egyet, nehogy meglepje hátulról Adam. A férfi erősen fájlalta az állkapcát, de nem vesztette el az egyensúlyát. Máris kész volt a folytatásra. Asariel tenyerét szétnyitva támadt Adamra és a karmok mélyen felszántották a védekezésre felemelt kart. Adam hatalmasat ordított, és a düh megnövelte az erejét. Visszatámadva lábával elrúgta a karmos kezet és forgórúgásból fejen találta Asarielt. A rúgás azonban lecsúszott és inkább a férfi vállát találta el. Ahhoz azonban elég volt hogy Asarielt megállítsa. Asariel Ismét neki lendült, és most ő is lábbal támadott. Egyenes rúgással gyomron rúgta a vámpírt, aki azonnal könyökét mélyesztette a támadója lábába. Mindketten megsérültek ez mintha másodlagos lett volna abban a pillanatban. A fájdalom nem jutott el az agyukig. Még nem. Asariel fél térdre kényszerült, azonban innen kezével törzsét oldalra fordítva felfelé csapott. Karmai mélyen szántották föl a vámpír mellkasát, egyúttal letépve róla az inget, majd a lendületét tovább véve oldalra gurult, és kezein megtámaszkodva, , egyik térdét a földön hagyva visszarúgott a másik lábával, és ezzel a kombinációval Adamot méterekre repítette. Adam üvöltött, de volt ideje felállni. Sérülései komolyak voltak, de még mindig harcképes volt. Mire Asariel felállt, már Adam indul is felé. Mikor odaért Asarielhez szándékosan szabadon hagyta bal oldalát amire Asariel rá is harapott. Egy tisztának tűnő ütést vitt be de ekkor a vámpír irányt változtatott, és lendületét kihasználva, felugrott az oszlopra majd onnan elrúgva magát egy igen erőteljes és lendületes rúgást indított Asariel feje felé. A férfi csak arra volt képes hogy ránézzen a vámpírra. Talán agyán még átfutott, hogy mekkora hibát vétett, azonban a következő kép ami a szeme elé tárult az a raktár padlója volt, majd megemelve a fejét egy alakot látott összegörnyedve a földön, messze tőle. Adam rúgása most nem tévesztett célt. Irtózatos erővel találta el Asarielt aki métereket repült, és a földet érés traumája hozta vissza az eszméletét. Azonban Adam a mellkasához kapott Mert ettől a mozdulattól szétnyíltak előbb szerzett sebei, és ez a fájdalom megbénította a lábait. Asariel fölállt. Még egy darabig csak nézte a magát fokozatosan összeszedő férfit. Szeme előtt lassan kitisztult a kép. Azonban nyakát nem tudta rendesen mozgatni Megrándult és balra el sem tudott fordulni igazán. A válla is fájt, mert arra esett. Sántikálva közeledett a vámpírhoz. Adam felállt. Erőt vett a fájdalmán, és ismét ott álltak egymással szemben.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

~Vámpír is vann itt?Akkor lrason bajban van.Segítenem kell neki.~ahogy a gondolatok cikáztak agyába az üvegen két alak képét látta meg,.Tipikus fílmbe illő testőrök.Egy fintort ejtett,majd megfordúlva két izomkolosszussal találta szembe magát.Azok már ropogtatták öklüket.
-Ajajj.-sutogta Milan és az egyik fenyegetően megszűólalt.
-Miatarsz erre te kis tolvaj?Ez nem nekedvalóhely.Távozz,vagy nemaradsz életben.-a fenyegetés süketfülekretalált,mert Milan egy mozdulatta,ami jobbralépésvolt,kikerűlte őket,és modbta.
-Sohanapján kiskedden.-és eltávolodott két hártaszaltóval a testőröktől.
Azok röhögnikezdtek.
~Szuper két idióta agybunkó.~de ahogy ezt gondólta egy ököl lendűltfelé,amit sikeresen elkerűlt egy kecses fordulattal,de a másikat már kezével hárította.
-Mi figyelmeztettünk kislány.-avval a szóval már támadtak is.Milan az egyik öklét elkapta és egy oldalrugást kisérelt meg,de a másik elkapta és egy fénakvágta őt.Nagyot csattant és ahogy leért a főldre feltekintett,majd egy hátrabukfencel kerűlte el a rugást.
~Ňem lesz ez így jó.Nemtudok mozogni ebben a nagy kabátban.De ha leveszem csak egy toppomvan.Valami melltartóféle.Abban meg cikilenne.De most az életem a tét,és larson is bajvba van.~majd ledobta a kabátot,és egy nekifutással a közeléedő testőr képéről letörőlte a vigyort,mivel megállt előtte és megforsúlva ledületett vitt rugásába,és ahogy a férfi telibekapta repűlt a fáig.A másik elkerekedettszemekkel figyelte Milant,aki elég lengén nézettki,de a sebhelyet figyelte arcánm,és a jobb válán.De már azonis meglepődött,hogy a lány egy lenéző mosolyküldöttrá.Ettől bepöccent,és rávetette magát a lányra aki elugrott,de a feltápászkodó elé,aki megragadta a lábait.Ettől viszont nemtudott mozogni.Egy ököl lendűltfelé,és egyenesen a gyomrafelé,ami el is találéta.Szerencsére azért megtudta feszíteni a hasfalát,így az ütés ereje csökkent.Majd ahogy a fájdalom elmúlt az öklöt elkapta és fejével fejbeverta elenfekét,aki megszédűlve esett hanyat.Milan is a homlokáhozkapott,mert sajgottneki.Majd egy hidatcsinálva a másik derekáratámaszkodott,és balkezével rávágott a gerioncer.mire a fogvatartója feljajdúlt,és eleresztette.Szabadúla eltűnt előlük.Kifáradt,és sajogtak a tagjai.Még mindíg a harapás miatt.Kifáradt,de nemadhatta fel.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel úgy ált, meg hogy ne essen ki a látóteréből Adam, viszont ügyelt arra hogy sérülése ne legyen feltűnő, hiszen ezt könnyen ellene lehet fordítani. Oldalt áll jobb lábát előrébb helyezve a másiknál. Adam lesütötte a fejét, majd mikor hirtelen felpillantott szemei feketévé és üressé váltak. Szájában villogtak fogai, és bár koránt sem olyan lendülettel de neki rontott Asarielnek. Ütések ütéseket követtek. Adam lendülete néha megtört amikor erőteljesebb mozdulatkor mellkasán a sebek szét felé kezdtek nyílni. Ezeket a pillanatokat használta ki Asariel. Adam lendülő kezét elkapta jobb kezével, majd maga felé kezdte húzni. Oldalra lépett és másik kezével még meg is tolta Adam hátát, majd a z ellenkező irányba kezdett mozdulni mint amerre a férfit tolta és Adam kezét elengedve szabadon lévő kezét kitartva eltalálta a férfi fejét. Adam hatalmas lendülettel volt kénytelen az ütésbe szaladni, és így a farkas karmai szinte lenyúzták az arcát, és a bal szemét el is vesztette. Hatalmas puffanással zuhant a földre. Asarielt is tovább vitte a lendület és akaratlanul is balra fordította a fejét. Éles fájdalomhasított bele ami megbénította a testét. Ismét zavarosan látott, és ő is a földre rogyott mint egy rongy. Próbált föl állni, de már a nyaka mindenhol sajgott. Nem volt olyan pont ahol fájdalom nélkül tudta volna tartani. Adam borzasztóan megsérült. Nem látott rendesen, és ordítva csapkodott a levegőbe hátha eltalálja Asarielt. Asariel azonban nem bírt felállni. Elkezdett kúszni az egyik oszlophoz. ~ Nem tart soká. Még egy kicsit bírd ki. ~ Majd szeme előtt családja jelent meg. Nem adhatta fel. Adam közben fokozatosan kezdett túllépni a pánikon. Majd egy pontra kezdett koncentrálni, és kezdett visszatalálni a valósába. Mikor épp szeme előtt kitisztult a kép, akkor már elméje is fel tudta fogni a helyzetet. Egy hatalmasat ordított, majd jobb kezével megfogta sérült szemének maradékát és kitépte a helyéről.
- Merre vagy büdös fattyú? - * Ordította szinte már síron túli hangon. * - Kitépem a beled! Mutasd magad! Azzal felállt. Persze csak nagy nehézségek árán. Testét annyira átjárta a fájdalom hogy már nem is tudta annak helyét lokalizálni. Törött kezét maga mellett lógatva nézett szét. Majd meglátta Asarielt az egyik oszlop tövében. Látta hogy ébren van. Tudta nem fog tudni megmozdulni. Elindult hát felé.
- Azt hitted legyőzhetsz? - * hangja sipákoló volt * - Azt? Nézz magadra magatehetetlenül fekszel. * A szavakat nehezen lehetett érteni, mert csúnyán megsérültek az arcizmai, és az idegek. * - Szánalmas vagy! Nem vagy ügyetlen ezt meg kell hagyni de ezzel még nem győztél. Felépülök. Lehet hogy hónapokba fog kerülni, de veled ellentétben nekem van időm. * Próbált vigyorogni, de valami groteszk ábrázat sikeredett belőle. * - A te halhatatlan véred fog nekem erőt adni. És ha regenerálódtam első ádozatom egy nő lesz és egy ifjú. Csak is a te tiszteletedre. Ennyit igazán megtehetek érted.* megállt Asarielhez közel, és nézett le a férfira. Asariel felpillantott rá és valami furcsa fűszerezéssel mosolyogni kezdett. Bár ez is fájdalmas volt a számára.*
- Mi a büdös francot mosolyogsz. Csak nem él még benned a remény? Nem tudsz legyőzni. Erősebb és öregebb is vagyok nálad.
- Nem. * Mondta Asariel suttogó hangon * - Pusztán csak hülye!
* A férfi kissé felemelte bal kezét, és az órájára pillantott. Nem volt rajta elvesztette a harc hevében Adamon viszont még rajta volt. *
- Mennyi az idő?
- Mi van?
- Megtudod mondani mennyi az idő? * Asariel arca komoly lett és mélyen Adam épp szemébe nézett. Adam nem tudta mire vélni a dolgot. Akaratlanul is az órájára pillantott. Hirtelen megbénult, és kikerekedett a szeme. *
- Jó reggel! * mondta Asariel és előhúzta másik kezét amiben egy kis szerkezet volt amin egy piros led világított. Hüvelyk ujját az alatta lévő gombra tette és lenyomta. Sorra robbantak fel a plasztik töltetek amiket egy napja rejtett el a felettük lévő tető matt-feketére festett üvegtábláin. A nap sugarai azonnal utat találtak a raktárépületbe fényárba borítva a belső teret. Adam a robbanás felé nézett, de már képtelen volt félre ugrani. Nem is volt hova, szinte alig akadt a raktárnak olyan zuga ami árnyékos lett volna. Egy dühös ordításra futotta erejéből, és mire az üvegcserepek a földre érkeztek volna teste hamuvá lett, melyet a besurranó szellő Asariel arcába fújt. Érezte a hamu szagát, aztán becsukta a szemét felkészült arra hogy a szilánkok beleállnak testébe. DE nem ez történt. Pusztán két közepes méretű fúródott a combjába, és egy a vállába. A többi nem okozott nagy kárt benne.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Mikor minden elcsendesedett, a finoman kavargó porban megjelenni látszott valami. Két árny alak. A feleségét és öccsét látta bennük. Mind a ketten csak ott álltak és nézték a földön fekvő férfit. Enyhe mosolyült az arcukra. Asariel némán figyelte őket próbált megmozdulni, de nem tudott. Éles fájdalom hasított a nyakába majd végigszaladt a gerincén. Kinyújtotta kezét mintha el akarná érni őket, de képtelen volt rá. A két árny lassan megfordult és távolodni kezdtek. A távolban valami várta már őket, ami nyugalmat sugárzott. Mónika megállt és visszafordult még egyszer. Pillantása azonban szomorú volt. Asariel pontosan tudta hogy miért. Azután némán megfordult és eltűnt. A kósza szél pillanatok alatt szétkergette a port és a látomást.
- Ne hagyjatok itt. Kérlek…* Aztán hirtelen elsötétedett előtte a világ, és kizuhant térből és időből. Talán álmodott. Ki tudja. Talán míg egy édes pillanatra szeretteivel lehetett, még egyszer átkarolva őket. Ez azonban álmának titka marad. Asariel nehéz döntést hozott. Tudta hogy ha megöli Adamot, már soha nem tisztázhatja a nevét. Míg él üldözött lesz. Mégis így döntött. Tisztában volt azzal is, hogy Adamot senki nem fogja hiányolni. Túl sokaknak volt már az útjában. Legyőzte démonainak urát. Lelke egy nehéz tehertől szabadult meg és most erőt vett rajta a fájdalom, és a kimerültség. Képtelen volt fölkelni. Testében és szellemében valami megváltozott. Erősebb lett. Ösztönét kihasználva tudott felül kerekedni a vámpíron. A fenevad azonban most mélyen aludt benne. Teste megkezdte a regenerálódást. Képtelen mozogni. Ott feküdt kiszolgáltatva, testén sebek és üvegszilánkok, és egy maroknyi hamu, ami már nem tud többé ártani neki. Nem tud többé ártani senkinek. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan sikeresen mozdúlt k egy újjabb ütés előll,és egy rugással találta fejbe elenfelét,aki fájdalmasan ordított egyett,és köpködte a fogiat.Milan csizmája kissé tűsrkúvolt,de tudottbenne harcolni.Majd ahog a főldönfekvő felket és elkezdett vánszorogni felé valami órdítást hallottak.Megdöbentek,de Milan is.De ahogy az égboltra tekintett látta,ahogy a nap keltt felfelé az égen,féyt jutatva nekik.Ekkor a vörös égboltozaton madarak is feltűntek.
~Most.~gondólta,és a vánszorgófelékezdettfutni,aki erre elcsodálkozott,majd a lány egy ugrással a lkábait a férfinyakára kulcsólta,és kezeivel megelőre ledítette magát,mire a főldre estek.Ekkor a lábakkal erősen tartva a nyakat kezdte megfulasztani elenfelé.de az belékaarmolt majdnem.Elresztve amíg az nembírt felálni megfogta a fejét és kitekerte a nyakát.A fej életelenűl esett le a porba.Majd robbanás,és a szilánkok hada repűlt feléjük.A másik hapek pont a legnagyobb szilánkok útjába állt.Az egyik a szemébe,másik meg a testébe fúródtak.Miln könyebb sérülésekelle megúszta a menett,de így is fájdalmas volt.A másik testrős már alig bírta magát,a szilánkokk sok vért szedtek ki belőlle.Ekkor nekifutatt Milan és egy ugrással a férfigerencét eltőrte.Ahogy ráérkezett anak hátáras és derekára lábaival egyenesen a gerincet célózta meg,és sikeresen el is találta zokat.Amikor minden rendbenlett,vagyis egyőzte lenfeéit bhúzta őket egy hatalmas bokor alá,majd beefeléfutott a raktárba.Már rajta volt a kabát is.Belépve csak hamut és romokat látott.Végül Larsont is megpilantotta.Eszméletlenűl.Kzeit szájaelékapta és mint egy kiskutyus úgy nekindúlt.Nemsokára odaért a férfihez,és látta,hogy félig hulla már.Teljesn megsebesűlt,csúnya sebek.Kihúzta elösször a két hatalmas szilánkot,de Larson nem reagált rá.Nemtudta,hogy mitegyen.megsimította a fáradt arcot,majd reteve,hogy oszabblesz állapota egyből próbálta felhúzni hátátra de ahányszor a teste megemelkedett ő annyiszor próbálta a hátára jutatni,de mindíg lecsúszot onann.
~Hogycsináljam?~gondólkodott réműlten.Majd egy ötlet jutott eszébe.Felűltette Larsontmajd ő legugólt elé háttal a férinak és ügysen a kezeket átlendítette vállainmajd valahogy mgragadva a testet felhúzta a hátára.Próbáklt felállni,de nagyon nehezen ment.
~Fenébe de nehéz.Azthiszem említem neki,hogy fogyózhatna egy picit.~majd lassan ,de biztosan elkezdte húzni kifelé.Ahogy kiértek a szabadba Milan megállt.Elfáradt,kimerűlt.De ekkor egy ismerős arcott vett szre.Larsion ezt a farkast figyelte a kasztinóban.Úgylátszik követte őket.
-Kérlek segíts.-mondta neki,mire a farkas bólintott és LÉarson egyik karját megfota és válár raktamajd a férfit ketenvittáék egy közeli csatornafedél felé.
~Tarts ki.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány nem figyelte, hogy merre sétál. Körbejárta a belvárost, a külvárost, és most egy raktár épület előtt haladt el.
Hirtelen egy verekedő párba botlott. Pár méterrel arrébb megállt, szinte gyökeret vert a lába. Egy fiatal nő harcolt, s nagyon úgy tűnt a lánynak, eddig ő kerül ki győztesen. Nem is tévedett, és a nő ott hagyva legyőzött ellenfelét, beszaladt a raktár épületben.
A lány most tudott csak megmozdulni, ahogy eltűnt a szeme előtt a fiatal nő. Eddigi életében biztosan megíjedt volna, és rögtön hívta volna a rendőröket, de most valahogy semmi különöset nem érzett. Inkább a kíváncsisága került felülre, és elindult a nő után.
Belépve a raktárba, látta, hogy a nő egy fiatal sebesült férfinek próbál segíteni, és elég nehezen boldogul a félholt férfivel. Közelebb ment hozzájuk, és hallkan megkérdezte a fiatal nőtől:
- Segíthetek?*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány megállt a pártól jó másfél méterre. Legszívesebben azonnal odaszaladt volna, a férfi alá nyúlt volna, és megfogta volna, segítve a másiknak, de valami visszatartotta. Talán a férfi fájdalmakat kifejező tekintette, vagy a nő elcsigázott arca. Akár mennyire is jól viselte az előbbi támadást, látszott rajta, hogy nem lehetett olyan könnyű menet.
A lány gyorsan, észrevehetetlenül körbe pillantott az épületben. Régi emléket idézett fel benne a raktár helyiség, még otthonról. A barátaival járt össze egy hasonló helyen, de az be volt rendezve, és pedig mindenféle görkorcsolyás elemekkel. Most először fogta el a honvágy, egy pillanatra el is feledkezett az előtte álló párról.
~~Nofrit, Nofrit...~~ hallotta a távolból, mint egy régi fájdalmas kiáltás. A barátai nevezték még el Nofritnak anno, és azóta az eredeti nevét nem is használta. Rájött, ő már nem az, aki volt. És most ez az érzése, csak fokozódott, amióta megérkezett Topolyára. Még mindig nem tudta, mit keres itt, úgy érezte, ez még nem is lényeges. Ha kell, majd rájön, addig megpróbálja élvezni a hely adta varázs. Egyet tudott, nem félt a jövőjétől, bármi is érheti, annak megvan az oka. Most mégis hiányoztak neki az otthoniak. Mert érezte, nem fog hazatérni, nem fog visszacsöppenni abba a semmitmondó életbe, amit nem is ő élt, hanem a szülei. Csak egy báb volt, most már a kezébe kell vennie a sorsát, és el kell szakadnia a régi kötelékektől, amik megbéklyózták.
Talán ezért is szerette a becenevét, mert az nem kötötte sehová se, még a barátaihoz sem, akiktől kapta. Az ő maga volt.
Most itt áll előtte két ember, akiknek segítenie kellene, és mégis a múlton gondolkodik.
Megint rájuk tekint, tesz feléjük még egy félénk lépést:
- Hadd segítsek! - kérleli a nőt, és elindul feléjük.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Úgy látszik, nem vették észre Nofritot, mert a lány kivitte a férfit, és a szabadban egy másik illető segített nekik. Nofrit nem is csodálkozott, hogy nem vették észre, mert pont olyan helyen állt, ahonnan nem lehetett látni, még akkor sem, amikor olyan közel volt hozzájuk. Persze, ha a másik kettő figyelmesen körülnéz, megláthatták, de a férfi nem volt olyan állapotban, a nő pedig a férfival volt elfoglalva. Nofrit úgy is magával foglalkozott, túl sokáig a gondolataiba mélyedt, ahhoz, hogy tényleg segíteni tudjon a másik kettőnek. Hagyta őket elmenni. Valami nyomasztó érzés kerekedik rajta felül, kezd elfáradni. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Leül egy tisztábbnak mondható részre a fal mellett, és a kezével a lábait összekulcsolja, a fejét meg a térdére hajtja.
~Muszáj volt egy szeszélynek behódolni?~ kérdi magától. Most először érzi fáradtnak, elhagyatottnak magát. Szeretne aludni, de nem egy elhagyott raktárépületben. Úgy látszik, kezdi elhagyni az ereje. Gyorsan összeszedi magát, lerázza magáról a port, s egy nagy sóhajjal tovább idul, vissza a belváros felá. *

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Az ajtó nyikorogva nyílt ki és visszhangot vert az épület belsejében.Vancha már jól ismerte ezt a helyet.Emlékezett,hogy amikor először járt itt akkor mennyire bizarrnak tűnt neki a hely.Aztán amikor Karolinának segített.És persze a sok küzdelem Ketrinnel amik segítségével folyamatosan egyre erősebb és erősebb lett a harci tudásáról nem is beszélve.
A lány sok hibát elytett beszéde közben.Ha nem is sokat akkori lehet,hogy nagyot.Vancha nem tudja mennyire megengedett elmondani a vezér nevét és még senkitől nem hallotta volna.Ám most már tudta,hogy a vadászok vezérét valami Teresának hívják.Ha nem is megy vele sokra akkor is lehet,hogy hasznosíthatja még a jövőben.
Elősször Ketrin lépett be az épület belsejébe.Léptei visszhangot vertek az állott levegőben,mely rothadásszaggal volt tele.Nagy ablakok voltak a falakon.Ezek eléggé hasznosak voltak,mert beengedték a hold fényét és jobban láthatóvá tették a környezetet,ami ingencsak kihalt volt.Néhány törött és számos ép doboz,fa és vasdarabok és ha benézünk a sarkokba és a ládák takarásába akkor egerek és patkányok csontjait illetve egyéb már többnyire oszlásnak indult tetemeit láthatjuk.Ez átható bomló hússzagot is kölcsönöz egyes helyeknek.Minden jel arra mutat,hogy már nagyon sok ideje nem használják a raktárat.
Vancha beljebb sétált úgy,hogy legyen hely a harchoz.Miután ruháját elég lazának találta,kis harci felállást vett fel és várta Ketrin támadását.*