Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel elhagyta a sikátort. Kényelmesen sétált az utcán hazafelé. Néha - néha beleszippantott a cigijébe, és úgy ballagott. Gondolatai nem voltak most ködösek, mint amióta itthagyta a várost. Lelkében ismét magabiztosságot érzett. Valami történt vele most a sikátorban. Egy része megnyugodott, vagy megeresősödött. Ezt még Asariel sem tudta eldönteni. Szíve komorabb lett de egyben elégedettebb is. *
~ Itthon vagyok ~ * Tört elő belőle a gondolat. *
~ Itthon egy idegen helyen ~ * Akaratlanul is mosolygott. Nem érdekelte sem a pénz sem a holnap. CSak egyszerűen haza akart menni. Úgy érezte lezárúlt életének egy újabb szakasza, és most egy új fogja kezdetét venni. Egy olyan új élet mely már most ezer kérdést fet föl benne, olyan kérdéseket amire nem is tudja honnan kaphatna választ. Igazából még a kérdéseket sem érti igazám. Jövője teljesen sötétbe burkolózik előtte. CSAk a változást érzi, de az utat még nem látja. Ám ez most még nem igazán érdekli. Elégedettsége arra sarkalja, hogy csak is a mának éljen kiélvezve mindent. Riam közelében akar lenni. *
~ Hiányzik a közelsége ~ * Gondolta és felgyorsította lépteit. Oly sok év után ismét úgy érezete hogy él. Nézte az embereket az utcán. Arctalannak tűntek lelkében. Nem alkotott véleményt erről. Eldobta végigégett cigarettáját, és hirtelen ötlettől vezérelve lezntett egy taxit, majd haza vitette magát.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

//utcák//

*Az utcán haladtak és Vancha ösztönösen átkarolta a lány vállát amikor egy hidegebb szél miatt kirázta a hideg.Érezhette,hogy Karolina nem csak azért örül mert kevésbé fázik hanem mert így mégjobban esett neki az ölelés és törődés amit kapott Vanchától.*
-Én is úgy gondolom most,hogy felvázoltad előttem ezt a lehetséget,hogy lejárt az időd és elfogadják azt,hogy nem akarsz menni.
*A hangból mej e szavakat mondta most egytértés érződött ki.Nem volt olyan érzelemmentes,mint általába szokott lenni.Amikor a lány közelébe volt akkor érzett egyedül olyan érzelmet ami több az átlagosnál.Tulajdonképpen az,hogy egyébként nem érzett semmi különöset az Karolinához kötötte.Bizonyára azért kötődik hozzá,mert amikor még inkább volt ember akkor szeretett bele és magával hozta őt a vámpírságba.Ezáltal felé megmaradtak az érzelmek,de más nők után nemigazán érez hasonló dolgot sőt semmilyen vonzalmat sem.De ez így jó.Amíg így van addig együtt maradnak és tényleg jó lenne ha örökre így lehetnének,de ez csak a szerencse és balszerencse vegyületével jöhetne létre.A vámpír oldaláról szerencsés,hogy szerelme vámpírrá válik,de a másik fél felől nézve nem biztos.Bár ha úgy veszi,hogy már csak a halál választja el őket ami nem biztos,hogy bekövetkezik akár többszáz éveig akkor jó.Szóval mint szinte minden,ez is nézőpont kérdése.*
~Ezek csak kósza ábrándok,de lehet,hogy valamikor beteljesülnek.Utánna már csak el kell fogadtatnom vele és ha itt vagyok akkor bizonyára neki is könnyebb lesz.Ha ő is vámpírrá válna akkor én is könnyebben fogadnám el az örök életet,mert tudom,hogy itt vagy.~
*A csendes sétának lassan véget kellett érnie.Miután Karolina válaszol azután ell kell búcsúzniuk,mert a hajnal közeleg és hiába átok bizonyos szempontból azért mégsem akar most véget vetni neki.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover hosszas keresgélés után sem találta az illetőt.Nem tudta hol keresse.Már a sikátoroknál járt így arra gondolt hogy mért is ne lemegy a csatornába.Titkon nagyon várta már hogy ottlehessen és újra lássa azt a bizonyos valakit de ezt még önmagának is nehezére esett bevallani.Befordult egy sarkon egy sötét sikátorba és egyre beljebb haladt.időközben észrevett egy onnan elsurranó árnyat de nem eredt utánna.Felesleges lett volna.Tudta mi volt az és azt is hogy úgysincs mért bántania.Haladt tovább minél beljebb.Itt már nem voltak a konténerek mellett elterült csövesek sem részeg tinédzserek .Egyre néptelenebb lett a környék.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina és Vancha csendesen mentek az utcákon,Egyszercsak Karolina kérd.
-Vancha van kedved egy kis édeségre?Meghívla egy gyümölcs süteményre.Mitszólsz hozzá?-kérdezte és egy kis csomagott vett elő a férfinak.
-Ezt neked vettem Valentín nap alkalmából.-a csomagocskán egy kis piro szivet lehetett látni.Karolina kicsi tfélénlen nézte az ajándékot,ami egy szép amulett vol.
~Remélem tetszeni fog neki.~és reménykedve nézte,ahogy Vancha kezdi kibontani a kis csomagot.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

~hogyha Anders nem találja meg, természetesen nekem kell. az öreg
parancsol több száz fegyveresnek. 2 vs. 800. szép mondhatom.~
*maga se tudta hogyan, de a nagy gondolkozásban észre sem vette, hogy merre és hová megy, így egy sötét sikátorba tévedt.*
~ez itt már a külváros. itt a legkönnyebb rajtaütni az emberen.~
*de azért még folytatta útját, mert remélte, hogy Omar itt lehet a közelben...*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover egyszercsak egy másik alakra lett figyelmes aki őt valószínűleg nem vette észre.A gyanútlan halandó éppen egy lejárat felett siklott át amikor az kinyílott és egy farkas ugrott ki rajta.Honover szeme tágra nyílt és figyelt.
~hm...ez lesben állt.Ravasz egy ürge.
Majd a farkas nekiugrott a halandónak de hirtelen mint aki megfagyott megállt.A halandó rémülten látta a hatalmas bestia szörnyűséges mancsait ahogy feléje meresztik karmaikat.Honover előlépett és intett a farkasnak hogy távozzon és az azonnal leugrott vissza a csatornába.
Honover szembeállt a halandóval és így szólt.
-Szép jó estét.Hát ez sem a te napod barátom.
Majd elmosolyodott ahogy a halandó egy lépést hátrált tőle.
-Gondolom sejted mit láttál.Nos épen ezért tudnod kell valamit.Amit most láttál az az életedbe kerülhet...hacsak...
Majd abbahagyta hogy tesztelje figyel e a férfi.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha kicsit meglepődött amikor Karolina egy furcsa csomagot húzott elő.Elfelejtette,hogy valentin napra kéne venni valamit,de nem nagyon izgatta.*
~Majd bepótolom valamivel valamikor,de egyenlőre nem.~
*Óvatosan kibontotta az ajándékot és így szólt.*
-Köszönöm szépen Karolina.Tetszik.Sajnálom,hogy nem vettem neked semmit,de ezt is bepótolom valamikor.Most azonban mennem kell.
*Mondta és gyengéden megcsókolta a lányt,aztán elindult a sötét éjszakába,hátrahagyva a lányt.Rögtön érezte ahogy kiszáll belőlle az amit a lány adott.Az a melegség és szeretet.Nem sajnálta a dolgot,de tudta,hogy ha újra találkozik vele akkor újra érezni fogja azt a bizonyos bizsergést.A csomaggal a kezébe sétált és a benne lévő édességet amikor a lány nemláthatta,kidobta egy szemetesbe.Nem volt szüksége szilárd ételre és nem is kívánta azt.Most semmit nem kívánt.Nem rég táplálkozott és tudta,hogy jónéhány napig nem lesz szüksége semmire.Újra élheti azt a gondolatokkal teli,de érzelmektől mentes világot.Már tudta hová akar menni.Az útjának célja a kastély meleget adó és othonul szolgáló épülete,de addig még sokat kell gyalogolnia.Szerencsére eléggé hamar el tudott jönni és még volt annyi ideje,hogy komótosan hazasétáljon.*
*Út közben azon tűnődött,hogy hogyan kerülhetik el egymást mindig a vámpírok.Illetve sokszor vannak együtt,de akkor nem szólnak egymáshoz.*
~Ezen egy kicsit fura értetlenkedni mert én is ilyet szoktam tenni.Sok vámpírt nem ismerek még.Láttam őket,de nem beszéltem velük.Ideje lenne valakivel már elbeszélgetni.Vámpírokkal akkor beszéltem amikor még nagyon fiatal voltam.Emlékszem Anonra.Bölcsen tanácsolta nekem,hogy tüntessem el az áldozataimat és jól tettemhogy megfogadtam.Mással nemigazán futottam még össze és ez az amin változtatni kéne.Az lenne a jó ha a vámpírok megismernék egymást,de legalább én ismerném azokat akiket nevezhetek a testvéreimnek.Bár csak a vérünk közös,de ez elég ahhoz,hogy testvérek legyünk.~
*Amíg ezek a gondolatok jártak a fejében ddig sok sikátort és utcát járt végig amiket azelőtt már oly sokszor és a távolban feltűnt a Kain kastély sötét,de mégis határozott sziluettje.Amint egyre és egyre közelebb ért hozzá,annál nagyobbnak látta az építményt és pár percnyi gyaloglás után végre elérkezett a nagy faajtókhoz.Csendben kitárta őket és besurrant rajtuk.Intett a fejével a benntlévőknek.Néhányuk vissza "köszönt" neki,de a legtöbben fel sem figyeltek.Nem voltak sokan,de ez most nem nagyon izgatta Vanhát.kinézett egy széket magának és leült bele,majd újra a gondolatainak legmélyére került és tudta,nagy a valószínüsége annak,hogy ő se figyel majd arra aki belép...*

Vendég

Ahhoz hogy a Belvárosba érkezen az ember egy rövid külvárosi szakaszon kell áthajtania. Ekkor furcsa dologra lett figyelmes két alak dulakodott a egyik sikátorban, ekkor megállította az autóját és a helyszín felé sietett. Látta amint egy hatalmas nagy furcsa lény egy embert támadott meg.
"Veled vagyok!"- ordítottta oda az ismertlen ember felé.
Ráütött a lényre, ám az félredobta ekkor eddigi áldozat elfutott és ő szemtől szembe került a lénnyel. Ekkor vette észre, hogy az egy vérfarkas...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit elszomorodott,hogy Vancha nemfigyelt da,de nem mutatta ki azt.A csók jólesett neki és gyengéden még megsimította a férfi arcát,és amikor elváltak,még nézett utánna akkor is,amikor teljesen eltűnt a sötétben.Különféle érzések kavarogtak benne,és érezte,hogy egyszer valahogy örökre együttlesz szerelmével,akivel eddig nagyon ritkán,és kis ideig lehetett együtt eddig.Nemérthette,de ráfogta a munkára,mert észerű magyarázatot nemtudott találni rá.Kissé lesütötte szemeit,ésmegfordúlva ment tovább.Kezeit a szívére tette.
~Kedves Vancha.Miért vagy ennyire rtitokzatos?Miért nem tudsz maradni?~és a gondolatok közepette kis pír jelent meg az arcán.Teljesen elérzékenyűlt,mert a szíve még mindíg hevesen dobogott belűll,és lelke nagyon boldognak érezte magát.Leeresztve kezeit elindúlt bejelentkezni a rendőrségre.Lesz új munkahely és új élet.Becsukva szemeit beleszagólt a friss levegőbe,és valami kesernyés,de kellemes ilatott érzett meg.Megigazítva a szoknyáját befordúlt egy sarkon és ment tovább,hogy elérhesse a céljait.Szatyrai hűségesen tűrték a nagy súlyt,amik az ételek alapanyagai,és vrigmagok is voltak.Karolina kicsit még is szomorú volt.A töprengések allatt valami feltűnt számára.
Az idő múlása.Ha Vanchával van,mintha megállna,és nem menne tovább,d ha eltávolodnak akkor mintha kergetné a tatár a perceket,órákat.Nehéz felfogni,de a boldogságban egy kis szmor is vegyűlt.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover hirtelen egy újabb halandó jelenlétére lett figyelmes.A másik halandó először az épp távozó farkast látta meg de a farkas szerencsére sejtette hogy jobb ha Honoverre bízza a dolgot így eltűnt.Honover a kér halandó közt állt és hirtelen egy gondolattól vezérelve leütötte azt akit először kiszemelt.Majd a másikhoz fordult.
-Nem tudod mibe keveredtél.
Mondta és torkon ragadta a halandót(razor) majd a falhoz préselte.
-Ez ennek a városnak egy alapszabálya barátom.Mindíg nézz körül.
Majd elengedte a védtelen halandót és fölébe magasodott.
-Nem így terveztem az estémet de nem hagysz nekem más lehetőséget.
Nekilátott végrehajtani amit muszáj volt megtennije.Lehajolt és elkapta a férfi vállát majd a földre kényszerítette.Egyik kezét hátracsavarta így mozgásképtelenné téve majd közelhajolt áldozata füléhez és így szólt kísértetilyes hangján.
-Ne lesz kellemes.De még mindíg jobb mint a halál...
Mondta és áldozata szabad nyakára pillantott majd elővillantak a tűhegyes fogak és lecsaptak a szabad prédára.Honover érezte ahogy a férfi megfeszül egész testévelmajd egy pár pillanat alatt elmúlt a feszültség és a férfi teste elernyedt.Honover tudta mi következik.Utálta ezt a részt.
A férfi szörnyű fájdalmaktól szenvedve nyögdécselt és vonaglott előtte a földön ajd eszméletét vesztve újra tehetetlenül hevert a földön.Honover a másik halandót is szemügyre vette aki még eszméletlenül hevert ott.
Majd ismét akit megharapott.Apró vérpatak csordogált a férfi nyakából egyre erőtlenebbül táplálva az alatta elterülő apró foltot...

Vendég

Razor sosem érzett még ilyen fájdalmat a testében. A fogak átjárták a nyakát. A fájdalom és a schok együttese bőven elég volt arra, hogy a teljes teste lebénuljon. Ám hirtelen teste magától vonaglani kezdett, a világ elkezdett forogni vele, nem volt úra gondolatának, halk röhögést hallott. Hirtelen bevillantak előtte a múlt képei, tudta jól elkárhozott. Ekkor világ elsötétült előtte, majd hirtelen eszméletét vesztette...

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover odalépett a másik halandóhoz és eszméletlen testét elhejezte úgy hogy könnyedén megharaphassa.Nem akart végezni velük feleslegesen.Inkább erősítsék ők is a falkát.
Ismét lecsaptak az új életet adó fogak és ismét egy vonagló férfi látványa tárult Honover elé.Majd amikor az is elernyedt mindkét testet levitte a csatornába.

// a játék fagyasztva Andrej és Razor eggyütes ittlétének eljöveteléig. //

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Andrejnek fájt a feje, és borzasztóan csengett a füle a fejére mért ütéstől.
a belváros távoli zaja még idehallatszott, bár a gyár gépeinek zakatolásától semmit se lehetett hallani. eközben a farkasember torkon harapott egy közelben álldogáló férfit, és annak veszett kiabálása minden zajt elnyomott.
hősünk persze ebből semmit nem érzékelt. hosszú fekete haján csorgott lefelé a veriték és vér keveréke.

Vendég

Mikor felébredt a csatornában találta magát, egy pillanatra megpróbált mindenre visszaemlékezni mi volt a dolga, hogy került ide, de egy pillanatra nem ugrott be semmi. Majd lassan kezdett mindenre visszaemlékezni és bár titokban, de magának bevallota hogy egész jól érzi magát a bőrében. Hirtelen egy furcsa alakra lett figyelmes, igen már emlékszik ő az aki megakart menteni, de végül ő is megbánta a dolgot. Hozzászólt:
"Jól vagy haver?"- kérdezte tőle...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-köszi, jól vagyok-*azzal elővett egy kézi gázégőt, és felforrósította vele a Biskekben szerzett kanadai duplapengés eszkimó vadászkését. a szikrázó pengét sebéhez nyomta, amely azonnal megszüntette az elfertőződés veszélyét.*
-szeintem induljunk el, és derítsük föl itt a járatokat. különben miért rakott volna minket ez a fickó. egyébként a nevem Andrej-*mondta és kezet nyújtott*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira zaklatottan sétált végig a sikátor elhagyatott épületei között. Szívébe fizikai fájdalom költözött. Gyilkol…életében először. Sóhajtva hunyta be a szemét. Maga előtt látta az elesett lány utolsó reményteli pillantását, azt az esdeklő csillogást, amit soha nem fog tudni kitörölni a szívéből, véglegesen beleégett. Arcán hangtalanul kövér könnycseppek gördültek le, hol saját magát, hol a szerencsétlen lányt siratva. Egy hajléktalan felé tartva motyogott, talán pénzt kért. Shira automatikus, már-már robotmozgással a zsebébe nyúlt, és nem figyelve az összeget a férfi felé nyújtotta. Az elkerekedett szemmel, hálálkodva oldalgott tovább. Shira üveges szemekkel nézett a távolba, de a gondolatai újra és újra a halott lány felé siklottak.
~ Bocsáss meg…nem tehettem mást…védenem kell az enyémeket. Nem derülhet ki a létezésünk…és az általam nyújtott halál kegyesebb volt, mint amit Tőle kaptál volna…Anon…gyűlöllek…és imádlak. Hogyan? Hogyan férhet meg ez a két érzés ily szélsőségesen. Soha nem akarlak látni többé…és mégis arra vágyom, hogy Veled legyek. ~ Shira dühösen rázta meg a fejét, ki akarván űzni a belefészkelő gondolatot. Amit iránta érzett az nem harag volt, hanem a mélységes megvetés, a szánalom, és a kötődés egy különös elegye. Mélyen beszívta a hideg levegőt. Úgy érezte az egész város lelke éppúgy fagyott, mint a férfié. Üres, érzéketlen, rideg, és kegyetlen. Shirát kirázta a hideg. Próbált elszakadni, de nem sikerült. Pillanatokra furcsa képek villantak fel a gondolataiban…hosszú gyötrelmes percekbe telt mire rájött, a halott lány életképeit látja.
- Emily – mondta megsemmisülve a nevet, amit sosem hallott azelőtt. De most mégis ott volt, oly tisztán és érthetően, hogy maga sem hitte. Érezni vélte a lány álmait, vágyait. Fájdalom rántotta össze a gyomrát, majd a sikátor falához tántorodott, és a hátát neki vetve a földig csúszott. Fejét a tenyerébe hajtva hangtalan zokogás rázta végig a testét. És akkor végre érezte…lelki szemei előtt látta a vámpírt, az ölében tartott füzetet, a betegesen kéjes mosolyt, ahogy a lány felé küldi a sorokat, csupán a kínzás céljából. Shira felemelte a fejét, és mély lélegzetet véve egy utolsó gondolatot küldött a férfi felé.
~ Te elvettél mindent ami fontos volt…én is így teszek. Minden kincsed nálam van…én magam vagyok az..- nyílt meg egy utolsó pillanatra a vámpír felé, majd egyetlen sóhajjal zárulkozott be előtte. Elméjére vasrácsok húzódtak, szíve áthatolhatatlan jéggé dermedt. Maga sem tudta képes-e rá, de a gyűlölet olyan szenvedéllyel fűtötte, hogy önmaga is érezte hogy minden ajtó becsapódik, ami eddig a férfi felé nyitva volt. Tudatalattijába érezni, már-már hallani vélte a férfi „sikolyát”, de maga sem volt biztos benne hogy kié a hang…talán az övé...de jól tudta habár képes távol tartani az érzéseinek és gondolatainak nagy részét a férfitől, és ki is tudja zárni, a kötelék sosem fog megszakadni.
~ Az öröklétre Hozzád láncolva…Istenem…- sóhajtva nézett fel a ragyogó Holdra.

Vendég

×az autó, mely a város határáig hozta, csikorgó gumikkal állt meg az út szélén, hogy kitegye. A sofőr arctalan, egy porszem, ki ráébredt a valóságra. Az ősatya lassan száll ki a kocsiból, s vágja be az ajtót. A kocsi kilő, s távozik, így egyedül marad, szúrós szemekkel nézve a városára. ~Vajon feltűnt nekik,hogy nem voltam itt? Bár távozni senki nem láthatott, de...~ Összébb húzza magán a kabátját, aztán zsebredugott kezekel indul el otthona irányában. Beszéde lesz néhányukkal, ideje kissé megerősíteni gyermekeit. Sosem tudhatni, mikor támadnak a vadászok, és épp elég idő telt már el Xandria óta, hogy új erőre kapjanak..×
A mocsok életbe, hogy utálom ezt a részt...
×sietős léptekkel halad az utcán, mint egy egyszerű járókelő, aki épp randevúra siet...×

*A naplóba írt érzések és gondolatok émelyítőleg hatottak rá, s bár egyrészt oly idegenek és távoliak voltak számára, mint a sápadtan ragyogó csillagok, mégis szükség volt arra, hogy minél nagyobb átéléssel olvassa őket, hiszen csak így érhette el a kívánt hatást.*
~Mit meg nem teszek érted.~
*Gondolta undorodva két fejezet között. Az egyetlen vígasztaló dolog az egészben csupán az volt, hogy kis idő múlva érezni kezdte a közvetített gondolatok hatását.*
~Szenvedsz.~
*Állapítja meg magában. Érzi a lány minden fájdalmát, és kínjait. Az önmarcangolásnak ez a fázisa teljesen idegen számára. Ő maga kereste az önelfogadást, s mikor áttört a gát, boldog volt, s nem akarta visszafordítani.*
~De nem baj. Így is lehet. Csak így sokkal több fájdalommal jár.~
*Nagyjából a napló felénél jár, mikor hirtelen elkerekednek szemei a megdöbbenéstől. Valami történt. Először nem érti mi folyik itt, csak azt érzi, hogy egy szempillantás alatt megváltozott minden. A korábban benne pislákoló lángot, mintha csak elfújták volna, s helyére a már jól ismert üresség költözött. A mindent elnyelő feketeség hódított teret magának ismét. halottnak érezte magát. Üresebbnek, és céltalanabbnak mint valaha. Megdöbbenve meredt maga elé, nem tudván mi történik vele. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat telik el így, mire ismét megmozdul. Fogja a naplót és bevágja a sarokba. Ahogy a kis füzet földetérésekor halk koppanás hallatszik, mintha az agyában szakadna el egy lánc, mely gondolatait fogta vissza eddig, s akik most hirtelen jött szabadságukat kihasználva vad őrjöngésbe kezdenének fejében.*
~Mi történt? Miért nem érzek semmit? Mi ez az egész? Mi egyek vagyunk. Mindig is azok leszünk. Nem választhat el minket semmi. Sem távolság sem élő sem halott....~
*Az utolsó szóra elakad a lélegzete.*
~Csak a halál.~
*Fejezi be gondolatmenetét.*
~Nem választhat el minket semmi csak a halál. De ha valamelyikőnk elhagyja ezt a világot, a másik is követi.~
*Kétségbeesve pattan fel az ágyról.*
~Mit csináltál? Képes lennél eldobni magadtól a létet csak mert hozzám vagy láncolva? Vagy nem bírtad elviselni a fekete bűn terhét?~
*Lelki szemei előtt megjelenik a lány fehér alakja, amint valahol a fekete földön fekszik, mint egy angyal, kinek meghasadt a szíve, mert megpillantotta a világ bűnét. Hitetlenül csóválja a fejét, mintha csak tagadni próbálná a felismerését.*
~Nem nem nem ez nem lehet. Nem tehettem ilyet. Nem ronthattam el így. Nem érhet véget így.~
*Leroskad az ágyra, arcát kezeibe temeti. Magában átkozza a pillanatot, mikor megpillantotta a folyóparton a farkast, a későbbi kűzdelmeiket, de legfőbbképp azt a véhzetes pillanatot a Vércsepp Ligetben. Átkozza a lányt, amiért nem adta át magát neki teljesen, és átkozza magát, amiéárt túl erőszakosan próbálta meg érvényesíteni akaratát.*
~Olyan hosszú út után most megint itt állok cél nélkül, élet nélkül. Mire volt hát jó ez az egész?~
*Sajnálja magát, amiért ilyen hosszúő kűzdelmek után ugyanott van, ahol elindult egy rakás keserű emlékkel megrakva. Hosszú pecekig csak ül mozdulatlanul, ám lassan új gondolatok férkőznek agyába.*
~Egyek voltunk. Egy volt a lelkünk. Ha az egyikünk elhagyja ezt a világot, a másik is követi....De akkor miért élek még?~
*Lassan derengeni kezd neki a szituáció, s a korábbi fájdalom egy szemipllantásra dühvé változik.*
~Lezárta magát. Lezárta magát, és nem enged magához.~
*Kezei ökölbe szorulnak, körmei mélyen bevágnak bőrébe. tekintete lángol a dühtől. fejében a legkülönfélébb lelki és testi terrorlehetőségek cikáznak, ám egyre jobban eltölti a tehetetlenség érzése is.*
~Nem tehetek ellene semmit. A lelkét lezárta előttem, a teste pedig túl erős.~
*Úgy érzi magát, mint a csapdába ejtett vadállat. Prométheusz érezhette így magát, miután az istenek kiszabták rá kegyetlen bűntetésüket. Ismét felpattan. nem bír egy helyben ülni. Futni akar. Rohanni el messze, ki a világból. De tudja, nem lenne értelme. Felmegy a legfelső szintre, ahonnan nemrég a csillagokat nézte. most hidegen és távolian hunyorognak vissza rá.*
~Hát jó. Nincs szükségem Rád. Nem vagy különleges, és bármikor pótollak.~
*Azzal tettrekészen elindult, elhagyta az épületet, és a vros forgalmasabb részei felé sietett. Bár terve egyszerű volt, és magában megállíthatatlan szóáradattal győzködte magát sikeréről, legbelül egy hang halkan de magabiztosan egyetlen szót mondott csak néha, mellyel alásta a harsány bíztatást:"Hazudsz."*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla éppen bekanyarodott a közeli síkátora hogy lerövidítse az útját amikor valaki hirtelen rávetette magát a sötétből. Hirtelen eszmélni sem tudott és a földön kötött ki. Szíve eszeveszetten kalapálni kezdett és a meglepettségtől nem tudta kézben tartani a dolgokat. Egy férfi került fölé és egy óriási késsel hadonászott fölötte. Rémítően nagy utálat uralkodott szemeiben és nem tudta mire vélni a dolgot. A férfi szúrt és bár kivédte kezét végigkarcolta a kés aminek nyomán hosszú csíkban folyt le a vére. Kabátja átszakadt és égető fájdalmat érzett. Ennek köszönhetően a kés beleakadt az anyagba és így ki tudta tekerni a férfi kezéből. Hirtelen elcsodálkozott erején, de nem maradt sok ideje a tétlenségre. A férfi ütött és egyik ökle beletalált a arcába. A másikat ismét kivédte és kiütötte kezét amin támaszkodott támadója. Így ráesett és ezt kihasználva átfordult hogy a férfi alatta legyen, majd lefogta kezét és az arcába ordított.*
-Ki vagy! Miért támadsz meg?!
*A férfi dühösen fröcsögte a szavakat.*
-Marlo vagyok, vadász és jól jegyezd meg ezt a nevet mert ezt hallod utoljára!!-
*Ekkor egy nagy lendülettel ellökte magát a férfi kihasználva Milla zavarát, majd felugrtt és ismét támadásba lendült. A lány éppen feltápázkodott amikor neki esett a férfi. Millaán hirtelen óriási sebet ejtett a férfi szavai. Villámként cikáztak gondolatai.*
~Nem is ismer és így utál. Csak mert farkas vagyok. Honnan tudja.~
*Több gondolat menetre nem volt ideje mert még egy ütés érte, ezúttal a vállát. A lányon őrült felháborodás söpört végig és ezzel mintha kiszabadult volna belőle az állat. Fájt a teste az ütésektől és őrülten mérges volt. Egy morgás kíséretében ellökte magától a férfit és érezte kezében a bizsergész ami zsibbadással együtt és fájdalommal járt. Majd előrevtette magát és ütött a vadász arca felé, majd ismét. Nem értette miért hátrált és nézett mglepődve ellenfele de egy félrirányzott ütéstől ez is kiderült. Az ütés a nyakán érte és spriccelve tört fel a vér a férfi nyakából, majd kezével odakapott és összecsuklott Milla előtt. Csak ekkor néett kezeire és láta a véres karmokat.*

*Szél támad, s egy árny suhan a néptelen utcákon. Léptei nem sietősek, de nem is andalog. Tekintete révedező, látszik rajta, hogy nagyon foglalkoztatja valami. Bár korábban mindig sétálni indult, ha gondolkodni akart, most szeretné mihamarabb otthon tudni magát. Otthon...érdekes kifejezés egy málladozó, elhagyatott, pusztulásra ítélt kis lyukra. de nem tehet szemrehányást senkinek, maga választotta ezt a helyet. A kastélynál sokkal jobb, az biztos. Távol a kíváncsi tekintetektől, a fürkésző szempároktól. A fürkésző szemártól, aki előtt nem lehetne titka. A közösség nem hiányzik neki. Sosem volt igazán a része. Jobb neki egyedül. Egyedül a gondolataival. odaér a már jól ismert házhoz, körbenéz, hogy nem követte e senki, de nem lát és nem is érez semmit, így hát belép a házba, és bezárja maga után az ajtót. Pár pillanat múlva már nyílik is az egyik alagsori lakás egyik szobájának ajtaja.*
~Otthon, édes otthon~
*Gondolja ironikusan, majd leveti magát az ágyra, mely egy asztal és egy szék kíséretében a szoba berendezését hivatott képezni. Elgondolkodik a közelmúlt történésein. Felidézi magában a fontosabb eseményeket.*
~Mi már egymásnak vagyunk rendelve. Nincs másom rajtad kívül, és nem is lehet soha.~
*Sóhajt magában. Bár már sokszor elmondta ezt shirának, most mintha másként csengnének ezek a szavak, még így kimondatlanul is. Most érzi igazán először a súlyukat. Egymásnak... Örökké...eddig nagyjából annyit jelentett számára mindez, hogy van valaki, akin keresztül átélheti azt, amiről más hozzá hasonló csak álmodhat. Nosztalgikus mosoly jelenik meg arcán, mikor felidézi a napfelkeltét, amit oly sok év után ismét megpillanthatott, igaz nem a saját szemeivel. Eddig elég egyoldalúan fogta fel a kapcsolatot. Ő akar valamit, Shira pedig megteszi. Nemrég azonban bebizonyította, hogy nem olyan kiszolgáltaott, mint amilyennek hitte. A teste erős, ezt eddig is tudta, ám a lelkét gyengének gondolta az élethez fűződő, számára irreális, szeretete miatt. Azt hitte akkor lesz csak erős, ha elszabadul a benne lévő vadállat. de tévedett.*
~Ezek szerint a dac és a fájdalom éppúgy megerősítheti a lelket, mint a düh, és a kegyetlenség.~
*Tanácstalanul tekintett maga elé.*
~Akkor most mi legyen? nincs más, és nem is lehet más rajta kívül.~
*Már fogalmazódott benne a felismerés, de olyan nehezére esett még kigondolni is, mintha a saját halálos ítéletét mondaná ki. Sőt sokkal rosszabbat. végül egy sóhajjal együtt a gondolat is megszületett.*
~Kénytelen leszek engedni. Erőszakkal nem megyek semmire, és a lelke is túl erős.~
~Egymásnak~
*Ismételgeti magában a szót. Mintha új értelmet talált volna neki. Érzi, hogy ez a szó, sokkal többet jelent, mint eddig gondolta. De talán most közelebb került az igazi értelméhez.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha lassított a tempóján.Szerette a külváros utcáit és sikátorait.Itt általába egyedül volt,de legalábbis halandóktól mentesen.Többnyire.Éjszaka főleg kerűlték ezt a helyet.Egyszer csak a csodálatos csendet egy ordítás törte meg,majd dulakodás hangja.Vancha erre felkapta a fejét és futni kezdett.Egyre tisztábban hallotta.*
"Ki vagy! Miért támadsz meg?"Ordította egy női hang és a kérdett alany egy férfi hangjával válaszolt.*
"Marlo vagyok, vadász és jól jegyezd meg ezt a nevet mert ezt hallod utoljára!!"
~Na ez érdekes lehet.Ha egy vadász megtámad valakit az csak farkas vagy vámpír lehet.Akár ki segítek neki.A vadász az közös ellenség.Győzzük le együtt.~
*Gyorsan megiramodott,de csak annyit látott,hogy a férfi mereven áll,majd összecsuklik és a nő nagy,véres karmokkal áll.Mostmár biztos volt benne,hogy farkas és tudta,nem kell segítség.Amikor a nő észrevette a kezét próbálta elrejteni,de hiába.Látszott,hogy magyarázatot keres és igen meglepődött amikor a férfi nyugalomra intette a kezével és megszólalt.*
-Semmi baj.Tudom mi vagy és én nem vagyok vadász.Se farkas.Nem akarlak bántani.Látom jól elintézted őt.*Fejével int a vadász felé.*Most pedig tüntessük el a hullát valahogy.
*Vancha közelebb lépve elkezdte felemelni a hullát a honaljánál fogva és várta,hogy a még mindig megdöbbent nő segítsen.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla teljesen kétségbe volt esve a tette láttán. Nem is értette hogy sikerült a keze átváltoztatása de gondolta a kétségbeesés lehetett az oka, vagy a harag. Keserűen emlékezett arra amikor nem sikerült Honovere melett a dolog. Kár hogy ezt nem láthatta, talán büszke lett volna rá. De hirtelen óriási bűntudat lett rajta urrá. Soha még egy légynek sem ártott eddig és most egy embert ölt meg. De nem is embert hanem vadászt. Bár még nem értette a különbséget teljesen. Azt sem bírta felfogni hogy miért gyűlölte így ez az alak. Hiszen még eddig sosem látta. Ahogy az alakot nézte maga előtt egyre jobban a tócsába gyűlő vérre öszpontosított. A hús és a vér szaga megbolondította. Erős késztetést érzett hogy megízlelje, de egy hang emelte ki kábulatából és egy furcsa szag, amit eddog még nem érzett. Léptek hangját hallotta és rögtön annak irányába fordult. Egy férfi sietett felé és megepődve nézett rá, majd megpróbálta elrejteni kezét az idegen előtt. Meglepődése még jobban fokozódott amikor nyugalomra intette az alak és azt mondta hogy tudja mi ő. Hogy nyugodhatot volna meg e hallatán. Zavarában elvesztette az agresszív énét vagy öszpontosítását mert visszaváltozott a keze. Csak ámult amikor kérte hogy segítsen eltüntetni a hullát.*
-Te ki vagy? És pontosan mi?-
*Gyanakodva nézte végig a férfit, de ő már a hullához hajolt hogy elrejtse valahol. Ahogy tekintete ismét a férfi torkára tévedt ismét az a furcsa vágy kerítette hatalmába.*
-Ó bocs de én azt hiszem inkáb nem nyúlék hozzá.-
*Zavartan tévedt a szeme a hulláról az idegenre és vissza.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Én vámpír vagyok.Akkor majd én elrejtem valahol.*Mondta amikor a lány elárulta,hogy nem akar hozzáérni.Arrábbhúzta és felnyitotta a közeli konténert.Belerakta a hullát és a szemetes mellől fel vett egy félig üres alkoholos üveget.Locsolt egy kicsit a vadász szájába,majd a kezébe nyomta a palackot és visszahajtotta a fedelet.*
-Mire rátalálnak már akár több hetes is lehet.Addigra már lehet,hogy le fog száradni a bőr és a hús a nyakáról é nem veszik észre,hogy mi ölte meg.Reménykedjünk a legjobbakba.
*Már intett volna a lánynak amikor meglátta a vértócsát a földön.Visszament a nagy kukához és letépett egy darabot a férfi ruhájából.Azzal feltörölt amennyit csak tudott és az anyagot elrejtette.*
-Most pedig menjünk innen.Még gyanús lehet a környéken maradni.
*Elindultak ki a sikátorból és még valami szemet szúrt Vanchának.A nő keze.Körülnézett és látta ahogy egy házról vékony,de egyenletes sugárban folyik le a víz.*
-Abban a vízben mosd le a kezeidet és akkor már mindent eltüntettünk.
*Mondta és a víz felé mutatott.Végignézett az útján és elégedetten látta,hogy nem messze egy csatornába folyik le,tehát minden bizonyítékot sikeresen eltüntetett.*
~Még sosem segítettem egy farkasnak.Remélem egyszer még lesz alkalma meghálálni.~
*Gondolta és várta,hogy a lassan kijózanodó lány kövesse utasításait.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Csodálkozott kissé a férfi önuralmán, főleg amikor kijelentette hogy vámpír. Nem értette hogy miért segít neki és mi a célja ezzel. Nem szokta meg hogy csak úgy segítséget kapjon valakitől. Főleg egy ilyen éjszaka után. Vámpírral még sosem találkozott és úgy gondolta hogy talán jó esély tapasztalatot szerezni. Amíg nem támadja meg ő sem fogja, így talán megtud pár dolgot a viselkedésükről. Kiváncsisága felülkerekedett és figyelte a férfi minden mozdulatát. Ahogy belerakja egy kukába a hullát és eltünteti a tócsát. Furcsa és szokatlan volt az a közömbösség ahogy viselkedet a férfi. Nem értette hogy lehet valaki ilyen érzéketlen. Bár talán pont ezért mondják hogy élőhalott. Az események után hallgatta a férfi szavait és még érthetetlenebbnek tünt az egész számára. Lenézett kezére és ahelyett hogy lemosta volna a szájába vette és lanyalta róla vért. Eszébe jutott a hús amit utoljára evett és kiélvezte azutlsó cseppet. Sajnálta a történteket és mardosta a bűntudat de állati ösztöneit nem bírta teljesen visszafogni.*
-Nem kell félni, ezt lerendeztem.-
*Majd egy gonosz mosolyra húzta száját, csatlakozott a vámpírhoz és a síkátorok mélyére vették utukat, majd eltüntek az éjszakában.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha is meglepődött,hogy a lány lenyalta a kezét.Eltűnt rólla minden vér és hús maradvány.Döbbenetét leplezte,de nem felejtette el.*
~Szóval ők sem olyan áldott jó lelkek.Ők is csak a természetfelettiek egy faja és ők is ölnek.Az egyik kérdésemhez egy részt ki tudok deríteni akár most,ha elmond nekem a farkasokról dolgokat.~
*Visszamentek az utcáról a sikátorba.Ott mégis jobb volt folytatni egy ilyen beszélgetést*
-Elősször is azt szeretném megtudni,hogy mi a neved?És,hogy miért keveredtetek harcba a vadásszal?Minden esetre jól elintézted.
~Nem is láttam még női farkast.Bár nem sokat ismerek a fajtájukból.A legjobban Luckyt és Loachlant ismerem.Aztán ott van még Cesar con Wardez.Valyon mi történt a két régi osztálytársammal?Lehet,hogy már meghaltak.~
*Őt magát is meglepte az ami eltöltötte.Illetve nem töltötte.Nem érzett különösebb szomorúságot.Szinte a legjobb barátai voltak amikor gyerek volt,de most lehet,hogy halottak.*
~De most térjünk vissza ahoz ami van.
-Amint láttam még nem öltél.Pedig lehet sőt biztos,hogy még fogsz ijet tenni.
~Eléggé erős,de még nem olyan nagyon tapasztalt.Furcsa.Na most meglátom mennyit tud és ebből még én is sokat tanulhatok.~

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Kiváncsian nézett a férfire bár nem feltétlen tetszett neki parancsolgatós stílusa kiváncsisága eluralkodott rajta. Nem egészen ezt tervezte ma estére de ha már így adódott lagalább nem fölösleges dolgokra vesztegeti az idejét. Szerette volna a laborjában gondosabban megvizsgálni a dolgokat de tudta az megfogja várni, viszont egy ilyen alkalom nem egy könnyen tér vissza. Így mosolygott egyet és bemutatkozott.*
-A nevem Milla. És a magáé? Csak nem vadászaton van errefelé? Bevallom nekem nem voltak különösebb terveim a vadásszal. Valószínűleg ő vett észre mivel rámtámadott. Nem találkoztam még vadásszal és így nem értettem a haragját. De elsőre még rosszabbaknak tünnek mint mi. Ezek valószínűleg nem normálisak. Valami elmebeteg őrült vágy hajthatja őket hogy mindent megöljenek amit nem értenek. Hiszen ha belegondol az állatoknak is szörnyű gyilkosok az emberek.-
*Kezét zsebrerakta és érdeklődve figyelte a vámpír reakcióját és mondansóját. Jólesett a hideg az éjszakában. Úgy érezte hogy ilyenkor kifinomultabbak az érzékei.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-Minden ember így tehát vadász is más és más.Más cél hajtja őket.Lehet,hogy a szüleit ölték meg farkasok.Nem lehet tudni.Én ismerek egy vadászt.Ő nem őrült,de lehet,hogy csak azért nem ölt meg,mert...na mindegy.Ezt hagyjuk.
~Nem fejtem ki neki régi érzéseimet.Már feledésbe merültek és nem elevenítem fel.Lehet,hogy egyszer életre-halálra megyek ellene és akkor nem szabad,hogy emlékezzek,mert az hátráltathat a végső pillanatban~
-Nem vadászom.Most nem vagyok éhes.Jól tetted,hogy végeztél vele.Ilyen helyzetekben ne hátrálj meg.Ne tartson vissza az,hogy ölsz.Hiába emberek attól még az ellenségeink.Ugyan úgy a vámpíroké mint a farkasoké.
~Mennyire megváltozott a véleményem egy ideje róluk.Talán azóta amióta Ketrinnel legutóbb párbajoztam.Nem sima harc volt.Szidta a fajtámat és ezt talán egyszer megbosszulom.Nem tervezem azt,hogy megölöm,de amikor eljön az idő akkor ez az emlék majd hajtani fog.~
*A hideg szél,mint arcába fröccsenő víz cssapta meg és hátranyalt haját egy kicsit meglebbentette.Odanyúlt és az egyik tincset visszaigazította.Még mindig azon tűnődött amikor Milla lenyalta a kezéről a vér és húsdarabokat.Nem a vérért tette Vancha szerint hanem a húsért.*
~Szóval ők húst esznek néha.Vagy ez csak vadászösztön.Jobban el tudom képzelni az ösztönt.Ha farkas akkor van benne.Ez ésszerű,de eddig nem jutott eszembe.Örülök,hogy láttam amint ezt tette.Úgy érzem tanúlságos lesz még ez a beszélgetés.~

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Úgy gondolom a cél mégis csak ugyan az. Bár az indok valóban lehet más és más. De ha rámtámad egy, akkor nem igazán fog érdekelni hogy milyen indokból akar megölni. És valószínűleg sajnálni sem fogom hogy nem ő mardt életben. Nem hinném hogy igazán jó ötlet lenne együttérezni ezekkel az önkéntes hóhérokkal. Szerintem elég kevés lehet az a vámpír vagy farkas aki önként kérte hogy az legyen ami.-
*Látta hogy a vámpír elgondlkodik valamin, bár nem hitte hogy az ő szavai miatt. Volt valami benne ami különlegessé tette viselkedését. Sejtette hogy már valószínűleg találkozott pár éjjeli lénnyel és ezek alapján alakítja ki véleményét. Ő inkább a tudomány és a tények embere volt. Talán ezért volt az, hogy annyira felül tudott kerekedni érzelmein és tárgyilagos helyzetbe tudta tenni az eseményeket. Talán egy nap végre ennek köszönhetően kordában bírja tartani gond nélkül a vadállat részét. Vagy ki tudja talán majd az ember válik fölöslegessé. Minden képpen ki akarta fürkészni a dolog biológiai részét és ez érthető is volt szakmáját illetően.*
*Bár egy megrázó eseményen volt túl, mégis úgy érezte valami olyan dolg történt aminek sokmindent köszönhet majd az elkövetkező időben. Lelke mintha egy óriási nyomás után szabadult volna fel és úgy érezte olyan könnyű hogy repülni tudna. Ilyen messze a várostól, jobban érvényesült a természet minden apró részlete. Tisztább volt a levegő és a szagokat, illatokat távolabbról lehetett érezni. Úgy érezte körülöleli a sötétség és a természet. Még a földön ciripelő állatok hangját is hallotta és minden közeli élőlényt érzett. Azon csodálkozott el hogy a mellette lévő idegennek más volt a szaga. Nem mint egy élőé, hanem olyan amit csak a hulláknál érezni. És mégis ezt valami különös misztikus aura vette körül, ami hatására felállt a szőr a hátán. Talán ez lehetett a titokzatos erejük ami által még mindig éltek.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

~Na erről beszélhetnénk.Őrültség és feledésbe merült dolog,de én ez szerettem volna lenni.Ha mindent megtudok a vámpírokról akkor lehet,hogy meggondolom.Ezt azonban végképp el kell felejtenem,mert nem éppen kellemes.~
-Hát igen.Inkább a farkasok lehetnek azok akik kérik,hogy azzá váljanak amik.A Herceg véletlenszerűen választja ki áldozatait,de nem mondom el a folyamatot.~Akár tudod akár nem~*Tette hozzá magában.*
*Hallotta amint a lány egy kicsit szippant a körülötte lévő levegőből és ez furcsa kérdést juttatott az eszébe.*
~Vajon a szagunk is a halottakéhoz hasonlít vagy azt elnyomja,hogy tulajdonképpen "élünk"?Egyre több a kérdés.Csak tudjam fejben tartani.~
*A néma sétában a hangtalan lépteit figyelte melyek egyszer-egyszer egy tócsába lépés alkalmával hallhatóvá lettek,majd újra némaságba burkolózva folytatták a mozgásuk.Érdekes jellemzőket teremtett benne az,hogy meghalt.Légzése feleslegessé vált,de nem volt muszáj megszűnnie és néhány az élethez fontos dologgal szintén ez történt.Azon kívül a lábainak koppanása is megszűnt esetenként.Minden ami a végzetes napon elkezdett végbemenni,azt segítette,hogy észrevétlenül élhesse az életét és ha vadásznia kell és nem akarja,hogy észrevegyék akkor elrejti őt.Mostanában többet táplálkozott,mint amennyit a Bestia megkövetelt így egy ideig aludni fog mélyen,csendben,de bármelyik percben kitörésre készen.*
*Vanchának nem jutott különösebb dolog az eszébe ezért várt,hogy Milla megszólaljon és egy újabb témát hozzon elő melyről lehet beszélgetni,gondolkodni s melyből lehet tanulni.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Meglepetten nézett a férfire és nem értette hogy honnan veszi a dolgot. Ő még igazán nem találkozot olyan emerrel aki önszántából lett volna farkas. Legalábbis ezt nem említette neki senki. Aki igen, az meg nem akart az lenni. Ahogy megállt a hótól nedves betonon csikordult a cipője a fordulástól, amivel szembehelyezte magát a férfival. A szemébe nézett a férfinak és szigorú tekintettel kérdezte.*
-Én még egyik ismerősömtől sem hallotam ezt a verziót. Gondolatom szerint ez inkább egy fertőzés oka, vagyis talán vehetnénk betegségnek is. És nem tudom elképzelni hogy valaki önként beteg akar lenni. Nem beszélve a sok hátrányáról a dolognak. De mond csak, hogy is hívnak? Nem mutatkoztál még be és nem szeretek ismeretlen emberekkel beszélni. Szóval hogy hívnak?-
*Talán kissé paranoiásnak tünt maga számára, de a történtek után nem tudott csak úgy megbízni senkiben. Úgy gondolta nem érezheti biztonságban magát egy vámpír társaságában és egyre jobban érdekelte mit is akar valójában tőle ez az idegen.*