Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

Négy kocsi ment egymás mögött. Elöl egy fekete, négy kerék meghajtású, sötétített üvegű dzsipp, mögötte egy hasonló felépítésű fekete sedan, aztán egy hatalmas, fekete limuzin. A sort még egy dzsipp zárta. Mindegyik kocsi rendszáma diplomata rendszám. Leparkoltak egy kastélynak is beillő vidéki kúria mellett. A dzsippekből fejkendős, öltönyös arab férfiak szálltak ki, mindegyik oldalán vállszíjon lógott a gépfegyver. Kutatóan vizslattak körbe, majd az egyik odalépett a limuzinhoz,és kinyitotta a ház felé eső ajtót.
Egy magas, fehér burnuszos, gondosan ápolt szakállú középkorú arab férfi szállt ki. Intett az embereinek, és elindult a ház felé. A kocsik felálltak a behajtóra, majd kipattantak az emberek, és követték emírüket, akiért dicsőség volt számukra meghalni.
Bent a házban az arab férfi leült a nappaliban a kanapéra. Ekkor lenge öltözetben megjelent két gyönyörű arab lány, frissítőt szolgálva fel neki. Belekortyolt a pohárba, majd intett az egyik emberének, aki egy laptopot tett elé, melynek bekapcsolt képernyőjén egy arc volt látható. Mikor az emír meglátta az arcot, dühös grimaszt vágott, és halk, sziszegőhangon megszólalt.
-Szóval itt bújkálsz előttem, kutya! Megfizetsz, a vérbosszú elkezdődött-

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina firssen,és üdén lépketdett az utca felé,és egy kis sípot forgatott az ujján,ami egy kis madzagra lett kötve.Éppen itt ügyelt.
~Végre messze a hülye főnöktől,és a követőitől.Annyira jó itt járőrözni.Táncolnék örömömben.~gondolta és a sapkáját lekapta a fejéről,mert mindig lecsúszott a szemére.A derekán fegyvere lengett,ami szépen fénylett az esti fényben.
~Vajon Vancha mitcsinál?Nagyon fura,hogy eltűnt.~majd megvonta a vállait,de ekkor egy fura érzés hasított belé.Majd egy nagy jajj után meglenült előre,és az emberek kíváncsian néztek rá.Karolina megcsúszott egy nagy,hosszú jégdarabon,és leesve a fenekére nekicsúszott egy fának,aminek ágai között rengeteg hó is volt.Ahogy nekiütődött a fának a hó ráesett.Betemetve Karolinát mindenki nevetett.
~Fenébe.Utálom a telet!~morcosan állt fel,és köpködte ki a havat a szájából.Körbetekintve a mosolygós emberek láttán kicsit elvörösödött.
Majd elindúlt tovább.Ez volt a gazdag részleg.Itt viszonylag gazdag,és híres emberek éltek.Sok rendőr járkált itt,de most csak páran voltak.
Nyugis volt az idő,mint a hely is.Bár a szép házakat elnézegetve néha elmerengett.Hajába néha belekapott a szél is,amitől átfagyott az orra.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina nemsokára elérte azt az embert akit le kellet váltania.
Egy sovány,szőkehajú férfi volt az.Ha megmozdult,mintha a csontjai csörögtek volna.De nem.Csak a szél.Barátságos kék szemei vidáman csillogtak.Majd a lányra tekintett.Beesett arca,és vékony ajkai voltak.
-Szép,nyugodt estét Karolina.-köszöntötte a férfi.
-Szép estét Tom.Régen láttalak.-mondta és kezet fogtak.
Átölelték egymást,és kérdőn tekintett rá.
-Hogy érzed magadat?-kérdezte Tom.
-Én megvagyok köszönöm.És hogy van az én Kedves unokabátyám?Nagyon lefogytál.-mondta őszintén.
-Á tudod nemtudok annyit enni amenyit kell.A gyomrom nem bírja annyira.Látom otthagytad a katonaságot.Örülök,hogy beálltál rendőrnek.
*Karolina kicsit elmosolyodott és átkarolta Tom nyakát és egy padra leültek.
-Régen láttalak téged.Akkor még alig voltál tíz éves kedves.-mondta Tom halk,nyugtató hangon.
-Hát igen.Megnőttem egy kicsit,és fejlődtem is.-majd sóhajtott.Végre régen látott unokatesóját.Kicsit elgondolkozott a régi múlton,és bevillant az első horgászásuk közösen.
-És Anna hogy van?-kérdezte.
-Megvan Kéti,és Mari éppen látogatják a korházban.
-Mitörtént vele?-kérdezte ijedten.
-Semmi ismét terhes.Haraik lehet,hogy fiú lesz.Jó lenne.Ne legyen nő uralom.-mondta nevetve kissé.
Larolina ezen jót mosolygott,és gartulálva Tom-nak,és elbúcsúztak egymástól.
-Üdvözlöm Annát!-és ahogy Tom alakja kezdett távolodni a sötét éjszakában,és csak a lámpák gyenge fénye világította eg a halványuló alakját.Majd eltűnt Karolina szemei előll.Ő még nézett utánna,és kedvesen mosolygott.
~De rég is találkoztunk.De amilyen kicsi a világ...~és körbetekintett az utcán.Pár kocsit látott meg egy palato előtt.Megvakarta a fejét,és kíváncsian nézte a rendszámokat.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina eltöprengett,hisz Tom harmadik gyereke nemsokára megszületik,és ennek nagyon örűlt,de ezek a fura kocsik is tetszettek neki.Nemsokára a csillagok is felragyogtak fényesen,és a hóld szép kerek,ezüstösen csillogó tölcére is feltűnt az égen.A lámpák fényei kezdtek erősebbé válni,és egyre fényesebben hasították áta sötétséget.A házak csendesen sorakoztak egymás mellet.Néhol pár biztonsági őr mászkált.Mivel csak ő volt az utcán nyugodtan sétált.De ekkor az egyik fáról egy sötét alak lépett elő.Kém ismét megtalálta Karolinát,de most a lány szólította meg.
-Minek köszönhetem látogatásodat?-és megfordúlt vele szemben.
Az egy kis mosolyt eresztett felé.
-Nem hittem volna,hogy otthagyod a sereget,főleg,hogy örmesteri rangod volt a legjobb csapatban.Meglepődtem,hogy a rendőrséghez lépsz be,és eltitkolod képeségeidet.-mondta csendes,de jól hallható szavakkal.
-Így döntöttem és kész.Nem tartozik rád.Új életet akarok itt lezdeni.Hid el,hogy ez igaz nem egy bevetés.-és csípőre tett kézzel állt.
A férfi megropogtatta nyakát és körbekezte járni a lányt aki figyelte szemeinek sarkából.A sapkája most nem csúszottle,mert a hajához rögzítette egy csattal.De ahogy végigmérte őt a kis kémecske megszólallt.
-Nem vagy az a kemény embert mint régebben.Valahogy meglágyúltál.Nagypon fura.-és megállt egy picit,hogy rágyújtson egy cigire.Majd körözött tovább.
-Mit akarsz?-kérdezte Karolina dühösen,mert kezdett kijönni a türelmi állapotából.
A férfi egy gyors mozdulattal a falhoz szrította és valamit belesúgott a fülébe.Majd elengedte.Karolina kicsit bágydtan és htetlenkedve nézett rá.
-Hazudsz!-mondta majdnem parancsoló hangon.
*De ekkor már a férfi eltűnt.Kicsit kijjeb lépett a fényesebb részre,de ottsem látta.Nem értettehogy mire vélje az infót.Főeg az utolsó szónál lett dühös.
~Még,hogy szoknyában jobban nézek ki.~és kezdett elvörösödnia méregtől.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira érezte, ahogy valaki körbe öleli, már-már szorítva óvja, de minden hiába való volt. Lelke egy rézét porrá égette a nap első sugara, és Ő nem tehetett ellene semmit. Érzékelte hogy erős karok emelik fel a testét. Nem ellenkezett. Nem is tudott volna, és nem is akart. Nem érdekelte hogy ki és hová viszi. Erőtlenül lógott a férfi kezében, mintha csak egy minden élettől megfosztott test lenne. Az emberek utánuk fordultak a kertvárosban, azt gondolva, hogy a lány rosszul lett. Eszükbe sem jutott volna, hogy már félig halott. Érezte ahogy az üresség szétterjed a testében.
~ Ilyen lehet a halál…nem…ennél csak jobb lehet a halál…hogy teheted ezt Velem? Hát nem érted?...én úgy szerettelek, és gyűlöltelek, mint soha senki…Szeretet, gyűlölet…semmit nem mondtak neked az érzések…olyan üres voltál, oly rideg, mint amilyenné most engem tettél…~ gondolta, vagy talán ki is mondta maga sem tudta. Nem tudta megállapítani, hogy beszél-e vagy csak gondolkodik. A teste tüzelt a láztól, olyan hidegség költözött a belé, mint még akkor sem mikor önszántából adta vérét a vámpírnak. Nem ezt érdemelte…és mégis megtörtént. Érezte, ahogy tehetetlen teste remeg a férfi karjában és nem tudja megállítani. Nem volt ura önmagának. Minden erejét összeszedve nézett fel a férfira.
- Honovere…életet adtál Nekem…most vedd vissz…képes vagy rá…- suttogta, majd lecsukódó szeméből könnycseppek gördültek ki, lassan útnak indulva az arcán.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Fáradtan és elcsigázottan lépett ki az utcára, az utóbbi napokban nem aludt valami jól.*
~Biztos a holdtölte miatt *nagyot ásított. Fölnézett az égre a Holdat kereste, de az eltűnt a felhők közt. Miközben az utcákat járta elgondolkodott az élet nagy dolgain. Magán az életen, az elmúláson, és azon hogy mi értelme van a fagyit gombócban adni, mikor dekára is mérhetnék. Az utcák kövezetén varjak falatoztak egy szikkadt kifli maradványain. Út közben Alister ismerős hangra lett figyelmes.*
-Mit akarsz… ?
~Karolina. *A lány hangját követve nem, volt nehéz kitalálni, hogy merre lehet.*
-Hazudsz…*Csendült fel újra a lány hangja a távolban. Kisvártatva rálelt Karolinára. *

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kapkodta tekintetét,és halk sutogásthallot.
-Ő őlte meg őket.Te voltl áldozata..
-Nemigaz hazudz ken!-mondta kissé hangosan.Mögülle egy árny jelent meg és megsimította az arcát.Karolina kcsit megdermedt.
-Nem hazudok.Láttam.Meg érzetem is,ahogyan..
*De a lány ekkora már nem hallgatta.Mérge elszállt,és a férfi belátta,hogy hiába dühítené a lányt.
-Nemtudsz mostmár feldűhíteni.-sutogta.-Tudom,hogy te kémkedsz utánnam.te vesztetted el a fogat,amit megtaláltam a szőnyegen.-hangját tovább fújta a szél.Alister felé,aki figyete kettejük beszélgetését.
A kém kilépett kicsit a fényre.
-Meglátjuk kedves.De nem feledd!Bármi is legyél megtalállak.-avval eltűnt a sötétben.Karolina lihegve nézett utánna.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Egy kétes kinézetű alak legyeskedett a lány körül. Nem akart beleavatkozni kettejük dolgába, inkább meghúzódott és tovább hallgatta kettejük beszélgetését. Mikor a férfi eltűnt az árnyékban Alister kilépett a fényre és kérdőn nézett Karolinára.*
-Ki volt ez? És… csak nem arról a fogról beszélt, amit még egyszer nekem adtál? *Közelebb lépett.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina dühösen nézett a kám utánn,amikor egy ismerős hang és ember lépett elő a homályból.
-Alister?!-csodálkozott el,mivel kezdett egy gyanu terjengeni benne,hogy a férfi végig hallhatta a beszédüket.
-Az a fog amit te kaptál az ővé volt.-mondta kissé hallgatagon.
*Félt beismerni,de sejtette,mivel Kenn volt csak képes mindenhova eljutni.Kissé ijedt,de komoly arcoa elveszett a félhomályban.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Hmm, vagy úgy. *Karolina kissé gondterheltnek látszott. Alister tekintetével követte az imént távozó férfi. Tarka kaftánt viselt, ez nem éppen megszokott viselet errefelé. Úgy tűnt, a lányt aggasztotta a férfi jelenléte, mert minél jobban távolodott tőlük Karolina annál nyugodtabb lett.*
-Furcsa. Egy arab férfi Topolyában?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina az arabra nem is figyelt.
-Kenn egy kém.Régebb ről ismerem.Azthittem,hogy meghalt.De él,mint hal a vízbenm.Mindíg beszél vele,ha unatkozik.Túl gyors ahhoz,hogy elkaphassam,és nagyon furán viselkedik.Nem abar.Egy igazi angol ember,de idegesítűő a fanyar huora.-mondta és vissza tért a fogra.
-Az őfoga lehetett,mert a doki adott mintából ez derűlt ki.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

~Akkor ezek szerint félre értettem a szituációt. Hmm, egy angol kém, pedig nem is hasonlít James Bond-ra ~gondolatban felnevetett.~ Karolina sosem említetett, hogy ilyen fura alakokkal szokott dolgozik, vagy mi. Talán egy pohár bor mellett többet is elárul.~
-Hát… ez nagyon érdekes. Vacsoráztál már? Beugorhatnánk valahova, mit szólsz?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Bocs Alister,de szolgálatban vagyok.Nemszeretném,ha megint leordítana a bunkó főnököm.-mondta és megmutatta rendőr jelvényét.-és sóhajtott keservesen.
-Kenn régebben egy aranyos,ügyes és igen csábító férfi volt,akibe beleszeretett egy barátnőm.De egy hét múlva már eltünt Ildi.És rá két évre ismét találkoztam Kennel és rámhajtott még máig-De egyszer egy küldetésen lelőttem.Véletlen volt igazából.De azóta követ.Félek hogy..
*Odalépett alisterhez,és halkan súgta neki.
-..vámpír lett.-avval vissza egyenesedett,és hátréblépett,

Vendég

*Lassan hajtott az autóval a háza felé, amit bérelt. Jobbján ott ült Milani, a tanítványa, kabátja alatt ott lapult a Sequor. Minden ment a maga megírt útja szerint.
- Remélem éhes vagy *Szólt a lánynak - Mert én nagyon.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milani kicsit elgondolkodott.De nemsokára Cesar szólalt meg.
Kérdésére elmosolyodott,és felet is egyből,ahogy megszokhatták tőlle.
-Persze.Mint egy farkas csorda.-mondta viccesen,és kicsit a kocsit figyelte.Valami kis fszengést érzett magán,de nemtarthatott sokáig.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Alistert megrémítették Karolina szavai.*
~A fog… hát persze. Azért haltak el a sejtek a fogban mikor a prof fölhúzta a redőnyt. Vajon Karolina mennyit tud ezekről a dolgokról? Biztos, hogy többet, mint én, de vajon mióta és… és honnan. Unom, hogy mindenki tud róluk, de senki sem akar róluk beszélni. Mondjuk megértem, én is félek, még belegondolni is. De meg kell tudnom, mi az igazság. ~
*Közelebb hajolt a lányhoz és egészen halkan, szinte suttogva kérdezte.*
-Honnan és mennyit tudsz róluk? *Hangja kissé remegett, félt beszélni az ilyesmiről.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Csak annyit tudok,hogy sötétben élnek,és vérrel táplálkoznak.Erősebbek,és gyorsabbak mint i.Többet nemtudok rólluk sajnos.-sutogta.Egyre jobban kedett elsápadni.Mintha rémület szállt volna rá.De nem,hisz csak a sok gondolkodás,és a gyötrődés.Kicsit ő is félt,de nem mondott semmit.
-Mit tudsz rólluk?-kérdezte halkan.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Nos… én sem túl sokat. Bár az utóbbi időben sokat kutattam a természetfelettit, de minduntalan akadályba ütköztem, ahányszor csak közelebb kerültem az igazsághoz.
~Furcsa dolog az igazság. Az ember vágyik rá, mégis, mikor rálel az első reakciója harag és félelem. *Alister visszagondolt azokra a korabeli krónikákra, amik a boszorkányégetésekről szóltak.*
-Talán ők maguk gördítenek akadályokat elénk, hogy valódi kilétüket leplezni tudják. *Fölnézett az égre, a Hold végre előbújt rejtekéből.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina elgondolkodott ezeken.Látszott,hogy ezek a dolgok nagyon foglalkoztatják.
-Igazad van.Lehet,hogy ők,de lehet,hogy nem.-és ezekkel a szavakkal gondolkodott el teljesen.
~Ha tényeg léteznek,és márpedig léteznek,miért nem mutatkoznak.-Jólenne,ha valaogy közéjük tudnék férkőzni,mert akkor mindent tudnék rolluk.~és így töprengett tovább.
-Szerintem nagyon közel lehetsz a célodhoz.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Oly közel és mégis oly távol… *fölnevetett.* Most mennem kell. Viszlát! *azzal elbúcsúzott Karolinától és elindult hazafelé. Út közben, szokásához híven a csillagokat bámulta.*
~Azt hiszem, ha haza érek, megkeresem a régi távcsövemet. *Végül eltűnt az utca félhomályában.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina bólintott,és még figyelte a férfi sötétbe vesző alakját.Majd a sötét ucába nézett körbe.
~Most mitcsináljak?Kenn nagyon megijesztett a hírekkel,amiket nem hiszek el.~nagyon feszűlt,és izgatott lett hírtelen.Kicsit összerezzent amikor a szél elsüvített az utcában.
~Mst elösszö9r gondoltam bele,hogy élhetnek más lények is.De mit tegyek,ha tényleg élnek?Vagyis halottak?Mindeggy!~legyintett és sétált tovább az utcán.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A csendet néhol léptei törték meg.A sötétbn a kis világítást adó utcai lámpák.A madarak,a fákon aludtak.A házak sötéten,és mintha üresen álltak vólna.A sötét falakon néhol felfutatott növények.Néha igen fura hangokat lehet hallani az utcán.Karolina ilyenkor néha megállt é körbetekintett.Kezét a fegyverén tartotta.Látszólag nyugodt nak tűnt az utca,és estelg egy kóborkutya csatangólt.A kutya körmei halkan kopogtak a macska köves utcán.Mintha a gazdáját keresné,vagy ételt,esetleg egy alvóhelyet.Csapzottnak nézettki fekete bundája.Éppen valami szagotfogott,és elindúlt az ülő rendőr felé,aki éppen egy szendvicset majszólt.Karolina érzete a finom ízeket,de eltöprengett a hallotakon,és Alister szavain.A felismerés,hogy léteznek a lények,megszilárdította a hitet feléjük.Visszagondólt a Topolyai kalandjaira.Arra is,hogy pár túszt kiszabadítottak a nagy házból,amit teroristák szálltak meg,és elvestett egy embert.Fájdalmas felismerések költöztek lelkébe.
~Ölni mindíg csak őlniBár azért,hogy mások megmenekűljenek.Vagy csak az erőfitoktatás?Mindenki valamit véd,vagy akar.Vajon én mit akarok?~feltekintett a csillagokra és felidézte Vanchával való találkozást is.Az első csókot és a beszélgetéseket.Ja meg a karácsonyt ahol szüleit bemutatta Vanchának.Régi emlékek voltak ezek számára.A karácsony messze szállt az időben.De jobban átgondólva a karácsonyi mászkálását annyira feleslegesnek érzte,mintha azért csinálta vólna,hogy valamiről elterelje a figyelmét.Meg az ásatás és a professzrok eltünése és halála.Amióta otthagyta a sereget békésebb,és nyugodtabb lett az élete.Ezébe jutott a politikus kinézetű férfi is akre egyik ismerőse réfogta,hogy kutató és a társa.
~Jaj azthittem elnevetem magamat.De szerencse,hogy nem sértődött meg a férfi.Tényleg milehet a kislánnyal?~töprengett el,és lenyelte az ételét.Majd is mét harapott.Ekor a kutya nyüszítve nézett rá.
-Jajj te szegényke.Kérsz?-kérdete.
A kutya bólintott,és örömére Karolina eldobta a szendvicset és az utánna futott.Eltünve a sötétben halk csámcsogását hallota csak.Majd térdére rakva a könyökeit és tenyerébe fogva a fejt elmerengett vissza a múltba.
~Hát tényleg jó,hogy itt lehetek,nem kellene utaznom.Nem kell annyi szinjátékot játszanom,mint régen,amikor megjátszottam a hopon maradt feleséget,vagy a gimiset.~erre mosoly jelent arcán.Feltekintve a csillagos égre a holdat figyelte,és a csillagokat,amik távoli,és megannyi helyen vannak.Fényévekre tőlle,hisz ő a Főld nevű égitesten él,és azon i vitázott a barátaival régebben,hogy vannak e ufók.
~Nemtudom.A csillagok annyira romantikusak,és titokzatosak.Csábítóan nézik az emberket,és hívogatóan kűldik fényüket ide le.Azok akik fent járhattak nekik jó,hisz repűlhettek,és csoda szépet láthattak.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nemsokára becsukódott min a két szeme,és elaludt.Messzi szép helyen járt.Az ég széptiszta kék színben pompázott.A bárányfelhők elnyúlva úsztak az ég kék vizében.Néhány madár repkedett és csivitelte szíve örömét széjjel a világnak.A cseresznye fák rózsaszinesfehér lombjaiba belefújt a szél,és kellemes illatokat hotrdott széjjel.A zsenge fű is meghajólt előtte.Egy igen vastag törzsű fa alatt feküdt éppen egy fehér ruhában.Az eget figyelte.Lassan felkellt és indúlt,hogy egy nagyt sétáljon a világában,s pihenhessen.Meztelen talpát csiklandozták a fűszálak.A séta
egy patak partjáig ment.A patak partjaán szép Szomorúfűzfák hajladoztak.Letérdelve a pohahomokba beletekintett a kristálytiszta ,hűs vízbe.
~De jó.Végre nyugalom és szép világ.Nincsen baj se bú.~mondta álmában,de ekkor a patak vize vörössé vált a lány tenyerében,hisz inni akart belőlle.Ijedten köpte ki és felállva a rét helyett egy kopár teret látott meg.Az égbólt mintha vérzett vólna.Elntötta vörös festékét az sten talán.A feketehamus főldben lépkedett fhér ruájában.Mintha temetőben járna.fekete alakok mászkálta körülötte.Egy keresztett látott meg.odalépett és kezével megérintette.Név rajzolódott ki rajta.Kenn.Karolina réműlten lépett hátra.De ekkor a férfi keze elkapták.
Majdnem leesett egy szakadékba.
~Miez?Holvagyok?~kérdezte.A hideg szél bántóan karcolta arcát.A kezek kezdtek egyre erősebben szorítani gyenge testété.
~Meghalsz.~hallota a sikító hangot.Megfordúlva zuhant egy sötét verem felé.Majd halk csepegést hallot.Minden sötétvolt.De érzete,hogy lebeg valmin.Finom lágy érintés,és kellemes hideg víz.Csend.A bántó csend órdított volna a fülében,de egyre halkult.Ekkor egy kéz rázta fel őt állmából.feltekintve váltó társa volt az.
-Mi az?-kérdezte és ézbe kapott.-Megyek.-és sietősen hagyta el a helyszínt.Félt,remegettMegviselte az álom.Inkább a sétáló utca felé vette az irányt.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover azonnal Shira után lépett az utcára de nem tartotta vele a lépést.Ment a kis boltok fakó cégtáblái árnyékában akár egy démon.Haja lobogott követte kabátja szárnyainak ritmusát ahogy végigsietett a városon halandókat lökve férre taszítva el maga elől.Akirakatokban észrevett egy kalapot pont olyat amien az övé is volt.Odaléptett és kezét az üvegre tette.A bent takarítgató eladó csak mosolygott rajta de ekkor az üveg betört és Honover alakja sötét árnyként zuhant be rajta az eladó előtt érve földet.
Az kis mihaszna boltos szólni sem tudott ahogy a férfi toronyként magasodott fölé.A háttérben a riasztó sajátos vijjogása hallatszott és Honovercsak állt ott és dühösen pillantott le a kis eladóra aki remegve állt ott.Majd hirtelen az egyik ajtón két alak rontott be a terembe,két rendőr.A boltos megkönnyebbülve látta őket de visszapillantva szeme előző célpontjára csak annah hült hejét és levetett ruháit találta maga előtt.A két rendőr odarohant és ekkor az ajtó becsapódott amin bejöttek.Minadhárom alak az ajtóhoz sietett ami nem nyílt ki bárhogy is erőlködtek.Ekkro egy halk puffanást hallottak maguk mögül majd egy vérfagyasztó sikolyt közvetlenül a hátuk mögül.Mire megfordultak már csak az eladó lábát látták eltűnni egy szoba ajtóban véres csíkot hagyva maga után.Elővették fegyvereiket az ajtóra szegezték és lassan közeledtek az ajtóhoz.Ám hirtelen a mögöttük lévő ajtó szakadt darabokra és egy hatalmas teremtmény vetette rá magát a rend őreire egy szemvillanásnyi idő alatt végezve mindkettővel.A hatalmas félig emberi félig álati kinézetű lény két lábra állt és bámulta a holttesteket.Nem azért ölt mert vérre vágyott.Honover nem azért engedte szabadon mert éhezett.A dühét és bánatát feledtette az ölés szenvedélye.
A hatalmas test négykézlábra állt majd az oldalára dőlvekeserves kínok közepette visszanyerte emberi alakját.Honover verítéktől csöpögő hajjal sétált át a halottakon majd felvette rujáit és ahogy bejött a kirakaton át úgyis távozott fején a kalappal...

Vendég

Alexej útközben jelezte sofőrének, hogy elöször vigye öt a házához mert le a karja vakarni az utazás sarát magáról.~Hosszú az út moszkvából idáig...Pihenek egyet...És megszabadulok ettől a díszhuszártól...Esetleg elmegyek körbe nézni a városban és majd holnap meglátogatom a családot...~Mikor megérkeztek láta, hogy a kocsi amit kért oda haza már ott parkolt a háza elött.Kiszállt és nehéz csörrenö batyuját kemelte a csomagtartoból,majd oda szólt a sofőrnek:
-Üzenem a fönöknek, hogy holnap állok csak munkába!-
A soför tudván, nem avatkozik bele senki dolgába annál tovább él, csendben bólintot és elhajtott.~Végre egy kis csend és magány!~Majd rágyujtott egy cigire és belépett a lakásba.

Vendég

*Sötét alak tűnik fel az utcákon.Először nem lehet kivenni,hogy kicsoda,micsoda,de ha valaki jól megnézi,egy magas,fiatal nőt vesz ki a sötétségből.Hosszú,fekete haja eltakarja arcát.Hosszú,bőrszerű nadrágot visel és egy térdigérő,vörös kabátot.Nyakát egy fekete sál védi a hidegtől.Lábán magasszárú csízma van,de ennek ellenére hangtalanul lépdel.Szemeit kíváncsian forgatja ide-oda felmérve a terepet,amit eddig még nem ismer.*
~Nyugis városnak látszik....~
-...túl nyugis!*gondolja,majd a mondat utolsó fele akaratlanul is kicsúszik száján.Céltalanul bolyong ,még ő se tudja hogy hova tart.Egyenlőre felfedezi új lakhelyét,és valami munka után is kéne néznie.
Kis idő múlva eltűnik Topolya egy másik részéhez vezető úton*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Nem tudta merre induljon, csak elindult. Közben az jutott eszébe amit a régi csapos mondott még neki a kocsmában hogy nincs senkije, és nem is mutatkozik sokat. ~ Nem fogják keresni. Már ez is valami. Mire szembetűnik valakinek, addigra lelépek. ~ * Hirtelen valami felvillant a visszapillantó tükörben sárgán lobogva. Aztán egy robbanás és a lángok kiszabadultak a falak közül. Nem éppen a legcsendesebb módja a lelépésnek, de a káoszban lehet a leginkább eltűnni. Még mindig hideg és kimért volt. Agya minden idegsejtje a megoldást, és egyben az úti célt kereste. Fölkapcsolta a fényszórókat és elindult a külváros irányába. *

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A nap első sugarai az utcákon találták. Riam ismét az volt, aki néhány hónappal ezelőtt. A szakadt, fekete bőrkabát, a vékony póló, a régi, fekete bakancs, s az újonnan szerzett gitár mind-mind a régi Riam volt.
A lány élvezte, hogy ismét szabad lehet és elvegyülhet az emberek között, de ilyen hajnali órán még nem igazán járkált senki az utcákon, így folyton Asarielen járt az esze. Különösebb hiányt nem érzett, de azért rossz volt távol lenni tőle. Ugyanakkor félt is a férfitől, akiről valószínűleg hamarosan kiderül, hogy mivé is vált.
~Egész kellemes idő van... Igazából még ráérek belevetni magamat a kutatásba. Azt hiszem az éjszaka csalogatja elő azokat a lényeket, akikre én valójában kíváncsi vagyok... ~*gondolta, s egy vállrándítással elindult a liget felé, ahol annyi szép pillanatot töltött.
Vidáman, és szabadon, majdnem futva indult el a Vércsepp Liget irányába. Magában dúdolva érte el az első fákat, s örült, hogy most megszabadulhatott minden gondtól, amely eddig nyomasztotta. Vagy mégsem...* ~ Asariel..., mi lesz, ha igazam van. Vajon képes leszel megállni, hogy engem ne bántsál? ~*kérdezte önmagától. Szemeiben könny csillogott.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*miután elhagyta az Egyetemi Kollégiumot, a Szentháromság Temploma felé vette az irányt.Kereken tiz éve ,hogy anyját elvesztette.Mivel minden évben gyertyát gyujt az emlékére, igy most is ezzel a céllal ment a templom felé.De az apja sirját is megakarta látogatni, akit alig egy hónapja öltek meg.Még most is égett benne a bosszu, de a vadászokkal eltöltött idő átsegitette a holtponton.Egy olyan mély ponton esettt át, amit a belsőjébe zárt, és senkinek nem engedte ,hogy bepillantást nyerjen oda.Mikor távozott mestere az élők soraiból, megfogadta a sirhalomnál, hogy kideriti, miért kellett meghalnia.Bár lassan kezdett összeállni a kép,de még hiányoztak részletek a puzzulbol.Odaért az ódon épülethez, melyet a téli nap sugarai lágyan körülvettek, melegen hivogatva meggyötört gyermekeit...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina is elbúcsúzott barátaitól,de neki még be kellett kukantania egy másik helyre.Így elindúlt egy kis bevásárlásra,és még pár dologra.Jól érezte magát Jenny-éknél,de zerencsére ő nem itta le magát.Esténként két pohárral ivott,de most a bortól kissé fájt a pocija.Így ment az utcán.Hiába a sok beszélgetés,és a három ismer végre felderítette,é tudta,hgy számíthat emberekre,és nincsen egyedűl.Bár aggódott Vancha miatt.Régen látta őt.Nemtudta elképzelni,hogy mi is van vele éppen.Hollehet,vagy mitcsinálhat?~gondolkodott el,és szomorúan felsóhajtott.