Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

/Házban.../

*A nap besütött az ablakon, és az asztalon lévő fekete ébresztő óra megcsörrent. Még félálomban volt, így halk hangon megszólalt.*
-Mi van?? *Felült, és lenyomta az ébresztő órát. Megtörölte a szemét, és elindult a fürdőszoba felé. Elvégezte a dolgát, és visszament a szobába. Felöltözött az az napi ruhájába, ami egy fekete top, és egy hosszú szárú nadrág volt, aminek mindkét szárán volt két-két zseb. Arcán még kicsit láttszott, hogy nem rég kelt fel. Megágyazott, és leült az ágyra. Magáhozhúzta a bakancsot, amit még tegnap tett az ágy mellé. Bekötötte, felállt, és ment egyenesen le a lépcsőn a kijárat felé. A lépcsőn dobogtak a léptei, mikor leért, levette a kabátját az akasztóról, belebújt, kihúzta belőle hosszú fekete haját, és elindult kifelé a házból.* ~Nagyon rég nem láttam Abrát, biztos suliban van, meg ilyen egyéb elfoglaltságok...~ *Kiment, és a háta mögött becsukta a nagy vaskaput.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az esti időben,amikor a tócsák is megfagytak lassú léptekkel közeledett Karolina hazafelé.Kezeiben négy igen vastag akta. Igencsak nehezek lehettek,hisz picit piros volt a lány feje. Lassan haladt,nem sietette senki.A megbeszélés nagyon hosszú,és unalmas volt számára,mert most neki nem kell bevetésre mennie.A macskaköves útcaszakaszon halkan kopogott cipője.~Nem hiszem el,hogy egész óra közben csak sóhajtoztam.Ez biztos nem esett jól a tisztnek,de most nem ez a legfontosabb,hisz ezeket a marhaságokat át kell olvasnom,és összegeznem kell.*kis sóhaj*De utálom ezt csinálni.Attól már elmegy a kedvem,amikor rátekintek ezekre.~
-Útálom az egészet!-kiabálta dühösen.
~Na de az még semmi,hisz olyan dög nehezek.Majdnen két 900-as kötetett foglal egy magába.Na azhiszem bedobom ezeket a kandallómba,és talán arra jólesz,hogy tüzeljek velük.~gondolkodott el rata.Nemsokára megérkezett ki házához.A ház falai szép fehéres sárgára volt festve.Az ablakokon néhol kis hógolyómaradványok maradványai.Kinyitva a barna bükkből készűlt ajtót belépett házába.Felkpcsólva a villanyt egy mozdulattal elengedte a aktákat,és azok hatalmas puffanással értek főldet.A piros,puha és melg szőnyegen volt egy kis rongy,amire lerakta csizmáját,és utánna körbekémlelet a szép bőrfoteleken,amik egy asztalt fogtak körbe,és a falnál,meg egy heverő féleség volt.Gyorsan levetette kabátját,és bement szobojába.A szekrényhezlépve,ami bükkből készült kinyitotta,és kivett belőle egy szép hosszú szoknyát,ami bal oldalán ketté volt vágva csípőjéig,és a vágást csak écs szép lánc fogta össze egy helyen.Mellé egy válvilantós mélypiros sztreccs búzt.Elővette tűsarkú csizmáját,aminek oldalán három fényes szíj volt varrva.Gyorsan bement a fürdőszobába,és lefürödve megmosta a haját,megszárítva finom rózsa illata lett.Gyorsan felvette a szoknyát,és a többi ruhaneműjét.Azután ajkára kis vörös rúzst kent.Előkereste a kabátját,és felhúzva begombolta hasáig,hisz addig volt csak gomb rajta.Becsukva a háza ajtaját elindúlt a messzi diszkó felé.Csepet sem fázott öltözékében.Ahogy elhalad pár ház előtt megondolta magát,és elindult sima sétára.
~Semmi kedvem nincsen még táncolni.Még meglátom.Addig is sétálok egyet.Nem árt a friss levegő~gondolta és a hideg időbebn kezdte meg a városbeli sétáját.

Vendég

*Másnap reggel Jenny-nek óriási kényszere támadt arra, hogy fogjon egy nagy párnát, és ébresztő gyanánt óriási párnacsatát vívjon Gordonnal. Aztán amikor a még mindig szunyókáló férfira nézett, megesett rajta a szíve.*
~ Na jó, ma még nem élem ki rajta gyermeki mivoltomat...~* gondolta, pedig a legszívesebben ugrált volna örömében*~ Hmm, de jól rugózik ez az ágy... na, nem, most még nem ugrálok, még a végén elmenekül itthonról...~
*Kimászott az ágyból és kisietett a konyhába, hogy kávét főzzön. Felrakta a régimódi kotyogós kávéfőzőt a tűzre, majd álmosan a fürdőszobába csoszogott, hogy rendbe szedje magát. Betegesen rettegett még a gondolattól is, hogy valaki rendezetlenül lássa, és amikor a tükörbe nézett, nem volt megelégedve magával.*
~Na tessék, kellett neked ez az esti dorbézolás?~ az alaposan megfogyatkozott tartalmú minibárra gondolt, és az előző éjszakára, amelynek legalább a felére nem is emlékezett.*~Na mindegy, biztos jó volt...~
*Fogta a hajkefét, és a fájdalommal nem is törődve, kitépkedte hajából a csomókat, majd feltűzte, és gyorsan lezuhanyozott. A hideg zuhany a fejfájásán sokat segített, dehát a másnaposság árulkodó nyomait nem sikerült teljesen eltűntetnie. Felvette otthoni kimonóját, majd kisietett a kávéért. Amikor a szobába ért, Gordon még mindig aludt. Jenny letette a kávét az éjjeli asztalra, majd végigsimított a férfi arcán és nyakán, hátha arra felébred.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Gordon arra ébredt, hogy valaki simogatja az arcát.Mikor kinyitotta a szemét, a reggeli fény szinte megvakitotta.Be kellett csuknia , hogy ki ne égjen a retinája...De a kép amit akkor látott, ismerős volt.Ujra kinyitotta a szemét, de most már ovatosabban, nehogy a fényáradat megvakitsa.Jenny volt mellette, ő cirógatta az arcát.*
-szia....*majd oldalrafordult, és megcsókolta.Megpróbált felülni ,de a fejére nehezedő köd vissza döntötte az ágyba.*
-huhh, azt hiszem én maradok az ágyban...*mosolygott a lányra.*
-mi ez az égett szag?*szimatolt a levegőbe...*
*majd gyorsan a konyhába rohantak, ahol a régimodu kávéfőző utolso kávéját főzte meg...Gordon elzárta a gázt, majd egy poroltóval lefujta az egészet.*
~nem vészes*elmélkedett, de...*uhh a fejem...az este azt hiszem...vagy nem hiszem...vagy mi van?~
*inkáb Jennyhez fordult*
-neked nem fáj a fejed szivem?-nekem majd szét hasad...*kérdezte a mellette állo szerelmét, akivel az egész estét áthancurozták...*

Vendég

*Jenny szomorúan nézte a kávéfőző maradványait. Csak lejjebb vette a gázt, de elfelejtette lezárni. Mélyet sóhajtott, sajnálta nagyanyja kávéfőzőjét, de már amúgy is itt volt az ideje, hogy egy újat vegyen. Úgy érezte nem jó, ha továbbra is ennyire ragaszkodik a régi dolgokhoz.*
- De legalább a kávé megmaradt. Üljünk le, és igyuk meg, a többit majd utána elrendezem.* visszasétált a hálószobába, majd kihozta az éjjeli asztalra készített kávéscsészéket. Amikor leült az asztalhoz, Gordon elé rakott egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót.*
- Ettől talán jobban leszel...*mondta, majd ő maga is helyet foglalt, és belekortyolt a kávéjába. Figyelte, ahogy a férfi beveszi a gyógyszert, majd az egész pohár vizet egyszerre felhajtja.*
- Gordon, drágám. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én sajnos nem sokra emlékszem a tegnap estéből... Van valami sejtésed róla, hogy mi történt?
*Gordon nagy boci szemekkel nézett a lányra, majd szája széles mosolyra húzódott.*
- Sejtésem az van róla...*cinkosan Jenny-re kacsintott, majd hirtelen elhatározással felpattant ültéből, és felkapta a lányt. A hálószobában finoman ledobta az ágyra, mellé dőlt, és átölelte. Magukra húzták a paplant, majd veszett vihorászásban törtek ki, miközben elindult a pozícióharc a takaró alatt. Aztán hirtelen paff, ágyneműstől, mindenestül a puha szőnyegre huppantak.*
- Méghogy fáj a fejed! Te, nagy széltoló!* nevetett Jenny, majd a férfi fölé küzdötte magát.*
- Győztem!* jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd kimerülten a férfi mellkasára hanyatlott.* - Gyere el velem ma a könyvtárba, mutatni szeretnék valamit...

Vendég

A Bourbon utca Razor új lakása délelőtt 10:00

Lassan hajtott be az utcákácsba, majd megállt a 7-es számú ház előtt. Gyönyörünek látszott. Belépett a kertkapuban, majd lassan belépett az ajtón és feloltotta a villanyt. Ekkor hatalmas ordítás hallatszott:
"MEGLEPPETÉS!"- és ekkor Razor szeme elé egy kisebb tömeg tárult élükön Hans Güntherrel.
"Jó napot! Meine liebe Freunde. Wie geht's? Mi szervezni neked este egy kis házavató partyt. Este lenni minden. Tűzijáték és este nyilatkozni sajtónak hőstettéről."- mondta nagy örömmel Hans.
"Nem is tudtam. Nem kellett volna Hans"...- mondta a tetettet meglepettség állapotával Razor.
"Semmiség az egész. Most pedig nézni szét házban és utána venni neked egy jó szmokingot"- mondta Hans és ezzel körbe kisérte a házban, majd bementek a városba, vettek Razornak egy jó öltönyt, majd visszatértek a házba és elkezdték a készületeket estére.

Még aznap déluán 4:00

"Hans elfelejtettem venni még pezsgőt!"- mondta aggódóan Razor.
"Óóó.. Leider meine Freunde"- válaszolta Hans
"Beugrok érte a városba"- mondta Razor majd bepattant a kocsijába és elindult a Belváros felé.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Furia az éjszaka friss illatára ébredt és valami furcsa zajra. Dobogásra, ami lassan düdörgéssé erősödött ahogy egyre jobban magához tért. Felült az ágyon és körülnézett a szobában. Sötét volt és semmi különös nem történt mióta a halhatatlanok álmába zuhant. Szeme megcsillant ahogy teleszivta tüdejét levegővel. Eddig bele sem gondolt mennyire megfeletkezet erről a fontos halandó szokásról mostanában. Majd tudatosodott éhségével együtt a dübörgés oka.*
-Emberek. A vér dallama.-
*Meglepődve fogadta a szokatlan felfedezést.*
-Érzem a szívük dobogását. Éhen halok.-
*Kissé elmosolyodott kijelentésén és az ajtó felé vette az irányt. De előbb magára kapott egy kényelmes csíkos gatyát amit oldalt bőr csattok fogtak össze és egy feszes trikót, kedvenc zöld pulcsijával. Kilépett a szobából, majd leszaladt a lépcsőn és megkönnyebbülve látta hogy nincs felforgatva a lakás, de Ralfot sem találta. Mivel nem volt kivel foglalkoznia felvette bőrkabátját és kilépett az utcára.*

Vendég

*Abra az ágya végében kuporgott, karjaival átkulcsolva lábait, homlokát térdére hajtva. Zilált haja eltakarta arcát, szeme csukva volt. Egy altatódalt dúdolt magában, melynek dallamára lassan előre-hátra ringatózott. A házra gyászos csönd telepedett, csak a halk dúdolást lehetett hallani, immáron több mint huszonnégy órája, kisebb megszakításokkal. Az árnyak megnyúltak, és lassan besötétedett. Behozták a vacsorát, majd később érintetlen állapotban kivitték, megjött az orvos, megvizsgálta a lányt, aztán végül ő is elment. A csend és a sötétség szinte már fojtogatóvá vált. De az egészről Abra mit sem tudott, gondolatban teljesen máshol járt. Nem tudta, hány napig volt a pszichiátrián, vagy bezárva a kis fehér szobában. Ott is csak ült, dehát mi mást is csinálhatott volna, annyira gúzsba kötötték. Pedig ő csak a rajzaiért akart visszamenni. De ehelyett csak teleinjekciózták nyugtatókkal, és elkönyvelték róla, hogy megint rohama volt. Állítólag a lánynak, akit megtámadott, megrepedt a medencecsontja és több bordája is eltörött. Nem értették, hogyan is lakozhat egy ilyen fiatal kislányban egy felnőtt ember ereje, de erre Abra sem tudta a választ. Meg akarta ölni Mia-t. Eddig még soha nem voltak ilyen gondolatai, de most úgy érezte, az a lány, ezzel a cselekedetével, meggyalázta Dzsami-t. Még a halált sem érezte elég súlyos büntetésnek számára. De az orvosok nem engedték el, csak jóval később, amikor már nem tehetett semmit. Nagyon magányosnak érezte magát, hiányzott neki Dzsami. Kint újra hullani kezdett a hó, Abra éneke abbamaradt, és halkan zokogni kezdett...*

Vendég

[Viktória utca 19. Loiseleux ház]

*Kertváros utcáin egy szürke Mercédesz suhan végig, mögötte három Ford kombival. Az autók Kertváros szélén parkolnak le egy szűk utcácskában. A Mercédeszből egy feketehajú nő száll ki. A hideg szél arcába fújja szabad hajtincseit, így csak miután azokat kisöpörte szeméből, tudja tüzetesebben is megszemlélni azt az ódon, gótikus stílusú házat, amely mától otthonául szolgál. Shar nincs hozzászokva az ekkora házakhoz, de kénytelen volt nagyobb lakást keresni magának, hiszen kutatómunkái csak most kezdődtek el igazán. A három Fordból munkások szállnak ki, és Sahr utasítására megkezdik a kipakolást. Kisebb-nagyobb kartondobozok kerülnek elő az autók hátsó üléseiről és csomagtartóikból. Míg a költöztetők kirakodnak, Shar kinyitja a nagy, öntöttvas kapuszárnyat és felsiet a lépcsőn a verandára. Előhalássza táskájából a régi kulcsot és a kissé megviselt zárba illeszti. Hangos kattanás jelzi, hogy az ajtó kinyilt. Sharon lenyűgözve lép be a tágas hallba. Lesz még dolga a házzal, az biztos, de itt legalább jobban elkülönítheti magánéletét és munkáját egymástól. A szállítók a holmikat az emeletre viszik, majd fizetségük kiegyenlítése után távoznak. Sharon álmatag léptekkel járja be az egyenlőre ürességtől kongó hallt, az oldalról nyíló nappalit és a másik irányból nyíló konyhát. A bejárati ajtóval szemben egy lépcsősor fut felfelé az emeletre, egyszerűen díszes korláttal. Shar ugyan járt már itt korábban, hiszen szemügyre vételezte a házat mielőtt megvette, de eddig nem maradt egyedül. Üresnek, kihaltnak, de mindenekelőtt hatalmasnak érezte a házat belvárosi szűk lakásához képest.
Sharon felsétált az emeletre. A lépcső tetejétől két szoba nyílt. Az egyik balra, Shar ebből alakította ki dolgozószobáját, a másik jobbra nyílt, ebből lesz a háló, ha végre elkészül, és minden dolga a helyére kerül.
Sharon dolgozószobájába sétál és lehuppan a tágas helyiségben faragott íróasztala mögé. Számítógépén egy e-mail jelzése villog, de most nem foglalkozik vele. Telefonját kutatja fel a papírhalom alatt, és mikor végre kihalássza, ösztönösen tárcsáz. Csak megcsörrenti a számot, csak jelez kedvesének, hogy ideje lenne beszélniük. Azt azonban egyenlőre nem akarja tudatni Gabriellel, hogy merre van új otthona. Elégedetten dől hátra a karosszékben.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*bevette a gyógyszert,és ivott egy pohár vizet.Érezte, hogy a folyadékhiánya is enyhült, és a fejfájása is alábbhagyott.Mikor kiderült, hogy Jennny-nek sincs fogalma az éjszaka történtekről, elmosolyodott.Majd hirtelen felállt, és az ölébe kapta szerelmét.*
-most megvagy...*nevetett Gordon ,és a háloszobába vitte kedvesét...*
~ha minden reggelem igy kezdődik, az naon jó lesz...~
*elmélkedett kicsit, miközben a lány formás idomain pihentette a szemét...*
*majd magukra huzták a takarót, és vad hancurozásba kezdtek, aminek az lett a következménye, hogy a földön kötöttek ki.*
-igen, legyőztél...*engedett nevetve a Gordon, mikor a lány alá került...*
-a könyvtárba?-ez jó ötlet, még ugy sem jártam ott?...
*mosolyodott el, majd Jenny szemébe nézett, és megcsókolta...*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla kissé elmélázva bámulta a teáját, amikor meghallotta hogy Tomas kijött a fürdőből. Felhörpintette az utolsó kortyot és felállt hogy utánna nézzen a dolognak. Ahogy lépkedett a nappali felé még mindig sajgott a feje az új érzelmektől és gondolataitól. Nem tudta még mindig hova tenni az iménti húsevését és folyton csak arra bírt gondolni hogy miken mehet át Tomas most. Vajon ugyan azokat az érzelmeket és gondolatokat éli át, vagy mindenki esetében más? Még nagyon kiváncsi volt arra a Shira nevezetű nőre is akiről már sokat hallott. Gondolatai közben belépett a nappaliba és látta hogy Tomas egy szál törölközőben áll előtte és éppen egy telefonhívást fejez be. Kissé elpirult ahogy tekintete végigszaladt a fiún, majd összeszedte figyelmét és mosoyogva lépett oda hozzá.*
-Szóval nemsokára felöltözöl? Nem mondom ez sem áll rosszul.-
*Mutatott a törölközőre. De ebben a pillanatban egy éles villanás hatolt a fejébe. Nem értette hogy honnan jön és miért, de éles sürgetés szerű érzés tört rá mintha hívták volna valahonnan és egyszer csak eszébe jutott Honovere. Döbbenetként sujtott le rá a felismerés. Hirtelen Tomasra nézett és kapkodva szólt hozzá.*
-Ne haragudj, mennem kell. Amint megjött a ruhád menj a síkátorba ahogy Shira mondta és talán találkozunk ott.-
*Még egy nagy puszit adott búcsúzóul és kirohant az ajtón.*

Vendég

[Viktória utca 19. Loiseleux ház]

*Shar háza szépen alakul ugyan, de még meglehetősen sok a munka rajta. Főleg most, hogy egy csomó régi, ám nagyon jó állapotban lévő román stílusú bútorra akadt a pincében. Így már a napalit is semmi perc alatt berendezhette saját ízlésének megfelelően.
dolgozószobája már teljesen elkészült, így Shar végre nekiállhat élete nagy munkájának. Az asztalon már világít is a számítógép képernyője, a faxkészülék duruzsolva küldi át az anyagot, melyet Shar kért. Mindeközben a nő maga az asztalnál ül, jegyzetel, a számítógépbe pötyög és telefonál egyszerre.*
-Sag' mal verstehst du mich Robert? Das was ich gefunden habe ist eine Sensation! Mein Lebenswerk!
*Sharon hangja egészen megtelt izgatottsággal, főleg, mikor a képernyőre pillantott. Megtalálta az első nyomokat, amikre szüksége volt. Pár szóval befejezte a diszkúziót és letette a telefont. Azzal sem törődött, mikor az újra csörögni kezdett. Egyszerűen kinyomta. Sharon a weblapot böngészte. Topolya látványosságai között hármon is megakadt a szeme, amit nagyon érdekesnek talált. Felvéste a három hely nevét egy papírcetlire, és azonnal kisietett a szobából. Leszáguldott a lépcsőn a hallba, felkapta kabátját és már csattant is a háta mögött a ház nehéz kétszárnyú ajtaja.A mercédesz motorja felbúgott az utcán.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

//Asariel háza//

*A lány rettegve nézte az ablakból, ahogy a férfi állati dühhel majdnem széttépte a taxist. A lilás fény furcsa táncot járt szemében. Egyfajta határozottság ült ki az arcára, s mikor Asariel belépett -azzal az iszonyatos mosollyal arcán - Riam kihúzta magát, s odalépett elé. Mélyen belenézett a férfi vadul lángoló szemébe, s egy pillanatra elszállt minden bátorsága. Nem ezt az embert ismerte meg, amikor az utcán cigit kért tőle, de tudta, hogy nincs visszaút.* - Asariel, szeretnék elköltözni tőled - *mondta, de érezte, hogy hangja inkább sután, mint határozottan csengett. Még mindig a szemébe bámult, s a férfi tekintete valami teljesen ismeretlen mélységbe rántotta, s nem is tudta, hogy mit tesz, csak állt ott, s rettegett, hogy vajon mi fog most történni. Az az ember, akit most látott már nem is ember volt. Arra az iszonyatos könyv borítóra gondolt, s a sápadt Holdra, amely éjszakáról éjszakára közelebb hozta azt a szörnyű eseményt... Riam gyűlölte ezt az égi vándort, és félt is tőle. Olvasmányai miatt megalapozottnak is tűnt mindez. Csak éppen a materiális világ racionális keretei között volt felfoghatatlan.
Nagyon nehezen fordította el szemét a férfi arcáról. Szomorú volt, nagyon-nagyon szomorú. Meg sem várta Asariel válaszát, csak visszasétált a nappaliba, s ott az egyik mély fotelbe lekuporodott. Nem tudta, hogy mit érez a férfi iránt, de fájt neki, hogy így kell látnia.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*A férfiből elszállt minden düh, amikor belépett az ajtón és meglátta Riamot. Bár ő úgy érezte minden rendben van, az ábrázatáról még nem tűntek el az előbb történtek nyomai. Legszivesebben fölkapta volna a lányt, de Ő váratlanul megszakította a folyamatot, azzal hogy közölte el akar költözni. Asariel csak némán figyeléte amint a lány beleül a fotelbe. Ő is tervezte hogy a lány elköltözik. Nem maradhat vele hiszen egy ilyen gazdag üzletember aszisztense nem lakhat egy kissé lepukkant házban. Házvásárlás lett volna a következő lépés, melyben Riam élt volna. Ám ebben a mondatban volt valami lehengoló Asariel számára. Valami menekülésféle. *
- Erre most nem tudok hirtelen mit mondani. Én is úgy terveztem hogy elköltözöl, de ez valami más. Megijesztesz Riam. Sok minden történt mióta találkoztunk. * Közben Asariel levette a kabátját, és lekuporodott a lány elé, majd magasem tudta miért, de ösztönösen megfogta a kezét. *
- Szinte megfordult velünk a világ. Sokat segítettél és én nem kényszerítettelek semmire. Mindent szabad akaratodból tettél. Mégis kezdettől fogva látom hogy szinte félsz tőlem. * Asariel szomorú lett, úgy érezte legbelül ismét elveszít valami fontosat. Soha nem gondolta volna hogy lesz még valaki az életében aki ilyen sokat jelent a számára érzései teljesen felborították az értékrendjét. Nem érezte stabilnak a földet a lába alatt. Nem tudta mi tévő legyen.*
- Nem vagy hozzám láncolva bármennyire is azt hiszed. * Mondta végül kissé komoran * - Terémszetesen nem kell itt maradnod ha nem akarsz. De tudd nem szeretnélek elveszíteni. Fontos vagy nekem és most nem a mi kis megállapodásunkra gondolok. Nekem vagy fontos. Nehéz ilyenekről beszélnem. * Asariel nem tudott semmi értelmeset kinyögni. Nem találta a megfelelő szavaka. Félt hogy szavaival még inkább eltaszítja magától Riamot amit igazán nem szeretett volna. Ezért csak némán leült a fotell melletti kisasztalra és csak némán nézett a lány szemébe.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány keze kissé megremegett, mikor a férfi hozzáért. Tekintete nem kereste Asarielét, aki most félelmetesnek, és kegyetlennek tűnt, de mikor megszólalt, annyi gyengédség volt a hangjában, és annyi féltés, hogy Riam önkéntelenül is ránézett. Eltűnt arcáról az az iszonyatos mosoly, s lány úgy érezte, hogy ismét az az ember ül mellette, akit megismert. A félelme kissé alábbhagyott, s most mélyen a férfi szemébe nézett. Halkan, alig hallhatóan súgta:* - Ha nem akarod, nem megyek... Soha nem is gondoltam, hogy hozzád vagyok láncolva, és mégis... Mikor idejöttem veled, mindent egy lapra tettem fel. Akár meg is ölhettél volna... És én mégis megbíztam benned...* Riam a megfelelő szavakat kereste, de nem találta. ~ Hogyan mondjam el a gyanúmat, mikor kedvelem, s nem akarok fájdalmat okozni neki. ~ csak egy gondterhelt sóhajjal intézte el. Jó érzés volt a férfihez tartozni, s ahogy fogta a kezét úgy érezte, hogy mindent megkapott az élettől. Egy apró mosolyt küldött a férfi felé, s megpróbálta szóra bírni, mert éppen Riamnak sem jutott eszébe semmi értelmes. Sok mindent szeretett volna mondani, de ahogy kiejtette volna a száján, el is veszik értéke. Így csak tekintete volt beszédesebb minden kimondott szónál, ahogy a férfi szemébe nézett.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

~ Ne menj el ~ * Gondolta a férfi, miközben hallgatta Riamot. A lány hangjából eltűnt a félelem. Ismét közelinek érezte Őt. Amikor hozzá szólt a lány, szinte bársonyként kényeztették szavai. Lelke megnyugodott. Hirtelen könyebb lett. Eltűnt belőle minden fölényesség ammi eddig benne volt. Embernek érezte magát ismét. Nem vezérelte semmi gondolat, mikor szó nélkül átölelte a lányt ott a fotelben. *
- Köszönöm. * Csak ennyit tudott mondani. Nem trudta miért pont ezeket a szavakat mondta, de úgyérezte ez helyes. Amikor ismét visszaguggolt Riam elé látta rajta hogy zavarban van. Kissé furcsán nézett rá.* ~ Ezt lehet hogy nem kellett volna ~ * Gondolt bele Asariel. Úgy érezte itt az ideje gyorsan mondani valamit. *
- Sajnálom, hogy egyedül kellett hazajönnöd, de fontos dolgom volt. Biztos megijesztettelek kissé, de ne aggódj! Tudod mit? Eddig olyan voltam mint valami parancsnok. Tedd ezt! Csináljuk azt! Mennjünk ide! stb. Most te jössz. Gyönyörű napunk van. Ne foglalkozzunk semmi üzlettel, sőt még a világgal sem. Most te mond meg mit szeretnél csinálni. Legyen ez a te napod. * Asariel úgy érezte magát mint sok évvel ezelőtt. Fejéből tényleg eltűnt minden gond, és fesültség most csak Riamra akart gondolni. *
- Nos mihez van kedved?

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Riam mélyen elpirult, mikor a férfi átkarolta, de ölelésében olyan biztonságot érzett, amit már régóta nem. Asariel arcán megnyugvás látszott, s ennek nagyon örült a lány. Sohasem látta még ennyire felszabadultnak, mint most. Elmosolyodott a férfi ajánlatán, s hirtelenjében nem is jutott eszébe semmi sem. * - Igazán kedves Tőled, csak végiggondolom... - *mondta kicsit tétován. Aztán eszébe jutott az a nap, amikor Asariellel összetalálkozott. Egy pillanatra behunyta szemét, és ismét átélte annak a távoli napnak minden pillanatát.* - Mit szólsz ahhoz, ha elmegyünk a Ligetbe, s utána a Café La Plata-ba, ahol először ültünk? - kérdezte cinkosan Asarieltől.
Aztán egyszer csak gondolt egyet, s úgy, ahogy volt - mackóban, és sportcipőben - felugrott a fotelből. A férfi meglepődve hőkölt hátra, de a lány nem hagyott időt arra, hogy válaszoljon, hanem megfogta Asariel kezét, és szabályosan maga után vontatta. Asariel levetett kabátját felkapta a magáéval együtt, s őrült tempóban átvágtázott a lakáson ki az utcára.*

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Egy pillanatra sem lassít ahogy a lány hozzászól de arcán látszott a fájdalom melyhez a lány szavai által előbújt önutálat és bűnbánás kapcsolódott és olvadt egybe vele.Egy pillanatra lenézett a lányra és arca megrendíthetetlen keménységet mutatva fürkészte amit oly jól ismert mégis ismeretlenül tárul fel előtte ujra és ujra.
-Nem Shira rosszul hiszed.Nem tudom megtenni.És ne is akarj tőlem ilyet kérni.Nem foglak elveszíteni.És tudom hogy most nem figyelsz semmire érzem a fájdalmadat de nem szabad feladnod nem érheted be ennyivel.
Majd befordult egy sarkon az ismerős utcára ahol már oly rég járt.Ujra látta a házat ahol a csodával egyenlő dolog történt,visszakapta az élet örömét.
Berobogott az udvarba a lánnyal a karjaiban és az ajtó előtt nem is lassítva egyszerűen berúgva azt mintha ott sem lenne célbavette a hálószobát.Bevitt Shirát és gyengéden lefektette az ágyra majd kirohant és becsukta az ajtót már amennyire a törött zár ezt engedte és visszasietett Shira mellé.Leült az ágy szélére és megfogta a lány kezét mely a teste mellet hevert erőtlenül és megszorította.
~Nem adhatod fel ilyen könnyen.
Majd keserűen körbepillantott a szobában.Sokáig második otthona ként szerepelt életében ez a hely de később rájött hogy Shira nélkül a ház is elvesztette varázsát.Önmagában ujra és ujra beismerte azt ami miatt mindíg visszatér a városba amit nem tud itthagyni csak úgy majd a lányra nézett és így szólt.
-Kellesz nekem.Nem hagyhatod hogy elvesszen az életed.
Mondta és még mindíg fogva tartva a lány kezét ült ott és nézte és gondolatai bombázták a tudatát megpróbálva összetörni de ő kitarott.Előtte hevert az amiért élt és nem veszíthette el nem hagyhatta magára.ha ezt megtette volna a saját életét lökte volna el magától és tudta ez már mindörökké így marad...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

A lány érezte ahogy leteszik az ágyra, talán tudata legmélyén azt is felfogta hogy hol van. Hallotta a férfi szavait, érezte bőrének forró érintését. Könyörgően nézett a szemébe. Olyan segítségért könyörgött amit a férfi megadhatott volna ha képes rá. Shira erősen a kezébe kapaszkodott, majd megnyitotta gondolatait a férfi előtt. Tudta ez az egyetlen esélye, hogy a másik megértse, miért kéri azt amit kér. Minden gondolatát, emlékét, érzését átadta. Ahogy a vámpír fölé hajol, az érzést, ahogy egyé válik Vele, ahogy lelkük szorosan összeforr. A kötelék, melyet nem tudott letagadni, nem tudott eltépni. A szeretet és a gyűlölet mely a férfihoz kötötte. A szégyen és a titkolózás, hogy elárulta a falkát. Mindent megmutatott, nem titkolt el semmit, és remélhette, megérti mi az amit most érez. Nem maradt más, csak a vámpír rideg és üres lelke, míg az Ő élettel teli lelkének egy darabját Anon magával vitte a halálba. Mi tagadás, jó üzletet kötött a Kaszás. Segélykérően újra a férfira nézett, szemével kérlelvén, a segítséget, amit csak Ő adhat meg ebben a pillanatban. A gyors és biztos halált.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover öklével az ágyravágott majd felállt és hajábatúrt és idegesen zihált.
-Nem teszem meg érted! nem teszem meg!
Majd visszült kicsit hevesebben mint szeretett volna és ekkor átjárta a lányból áradó fájdalom egy újabb hulláma mej magával hozta emlékeit érzéseit eé amelyek súja altt honover teste is meggyengült.Szeme a semmibe nézett arca elsápadt ajkai remegtek.
Kis idő mulva közelebb húzódott és föléhajolt.
-Ne kérj ijet tőlem könyörgöm.
~Nem teheted ezt velem nem dobhatod el az életed.Én nélküled nem létezhetek.
Mondogatta de tudta ajkát nem hagyják el szavak csupán némán formálja gondolatait de tudta a lány tisztán halja, érzi őt.
Gyegéd sókot lehelt a homlokára és és közben minden percbem minden szóval megbánta auzt a napot amior meg akart halni, és nem tette meg...
~Szörnyű a világ amit magam küré teremtettem.És most te is ennek a világnak a martalékává lennél.Nem tudom hogy segíthetnék neked.Nem tudom mi a megoldás.
Majd újra érezte az űrt.Shira lelkéből hiányzott valami.Tudta mi az de nem tudta miként lenne ő képes visszadni neki...

Vendég

Lassan megérkeztek Cesar házához. A ház relatíve nagy volt, és volt egy kis első, és valamivel nagyobb hátsó kert is hozzá. Egy garázs, és a hozzá tartozó kocsibejáró. Leparkolt a kocsibejáróhoz, és kiszállt az autóból.
- Van pár alapszabáj. Bent semmi cigi, csak a teraszokon, és a kertben. És.... Kb ennyi. * Majd elmosolyodott.
Odasétált az ajtóhoz, megkereste a kulcsot, és kinyitotta a bejárati ajtót.
Arrébb állt, és jobb karjával utat mutatott a lánynak
- Fáradj beljebb

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milani elcsodálkozott a szép házon,ami Cesar tulajdona volt.Csodálatából a férfi szavai ébresztette fel.
-Értem Cesar mester.-avval az ajtó kilincsét lenyomta a kezeivel,és az halk kattanással adta meg magát.belépve Cesar követte őt.Finom meleget érzett.

Vendég

-Akkor most tisztázunk még egy dolgot. * Mondta élesen
- Legyen csak Cesar. Ha olyan körökben monzgunk akkor rendben. De most nem.
*Átkarolta a lányt és bevezette a nappaliba. A nappaliban egy sarokgarnitúra volt, egy fotel, egy kandalló, aminek a tetején képek sorakoztak, és 3 könyves polc telis tele volt könyvekkel.
- Foglalj helyet. Én addig megmelegítem a vacsorát. * Majd kisétált a konyhába, és nekiállt a vacsora készítéséhez...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milani kicsit elszégyelte magát,mert Cesart nem úgy szólította,ahogy kellett volna.De ekkor átkarólta őt a férfi.Belevörösödött,de nemsokáig.Majd gyorsan leűlt,és engedelmesen várt.Közben a pocokat és a könyveket figyelte.A lakás e területén szép rend uralkodott.
~De szép rendet tud tartani.~Gondóta magában.

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira üres tekintettel nézett a férfire, majd lehunyta szemeit. Keze Honovere karjára csúszott, szüksége volt a közelségére, az érintésére. Majd halkan, alig hallhatóan megszólalt.
- Fel sem háborodsz, nem is csalódsz bennem…elviekben elárultam a falkát, habár sosem ártottam Nekik…de a törvényeink ellen vétettem. Egy vámpírnak adta magam…ha másért nem, hát tedd meg azért, mert így kívánná a falka, ha tudna róla. – suttogta még mindig csukott szemmel. Tudta, ha nem dobja el az életét, ezentúl minden napja üresen, céltanul, fájdalommal telin fog eltelni. Annyi felelősség volt a vállán, annyi mindennel elfoglalhatta volna magát, de tudta ha folytatja is, ő maga mindig üres marad. Vágyott a halálra, vágyott a lelkének másik darabjára, amit a vámpír magával vitt.
~ Nem volt hozzá jogod…~ gondolta Shira. Teste reszketett a hidegtől, amit a láz hitetett el vele. Ujjai megszorították a férfi karját, és kissé maga felé húzta, egy mozdulattal kérve, hogy feküdjön mellé. Szíve mélyén felsejlett a gondolat, hogy Honovere nélkül talán nem jutott volna idáig. Talán mindezt a fájdalmat nem éli meg, mert már régen feladta volna, ha a férfi nincs ott a döntő pillanatokban. De azt is tudta, ha akkor nemet mond, és Vele marad, mindez nem így történik…de késő bánat, a múlt még egy olyan lény számára is megváltoztathatatlan akinek a jövője végtelen.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Figyeli a lány erőtlen el elcsukló hangján csengő szavakat és gondolkodnia sem kell mit mond erre.
-Nem Shira.Itt és most nincs a falka.Most csak mi vagyunk.És én semmi szín alatt nem viselem el ha nélküled kell szembenézzek az élettel.Adtál nekem valamit amit semmi sem írt ki többé belőlem.Ne törődj a falkával.Én sem teszem.Néha jobb egyénként gondolkodni és úgy dönteni.Most hogy tudom mit éreztél,érzel aziránt a ...férfi iránt, megértelek.De nem dobhatod el az életed.
Majd Shira gyengéden elkezdte maga felé húzni kényszerítve hogy melléfeküdjön.Honover engedelmeskedett neki de szinte félt attól hogy ismét ijen közelségben vannak és őneki uralkodnia kell még a gondolatain is...
Finoman végigsimított a lány arcán és a szemébe nézett nem mondott semmit csak bámult bele a feneketlen mélységbe és kutatta a megoldást...
-Shira nézd tudom mire vágysz most de nem adhatom meg neked.Nem tehetem.Kellesz nekem!Nélküled én sem létezhetek.
Mégegyszer végigsimított a lány arcán és így szólt csendesen.
-Nem hagyhatsz itt...ne tedd ezt velem...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira hangtalanul hallgatta a férfi szavait. Az eszével tudta, hogy nincs egyedül, hogy arra aki épp mellé fekszik mindig számíthat, mégis a szíve magányos volt. Olyannyira hogy az eszét is képes volt sarokba szorítani. A férfi felé fordult, és egész testével az öreg farkashoz simult, próbálván ellopni a belőle áradó meleg erőt. A férfi érezhette ahogy minden porcikája remeg, és a lány nem tud tenni ellene. Akármilyen erős is volt, most újra az az esetlen farkas volt, aki védelmet keres a mesterénél. Arcát a férfi nyakába fúrva halkan beszélt. Hangja érzelemmentes, fátyolos és semmitmondó volt.
- Nincs már mit adnom Neked…mindenem Neki adtam…az álmaim, a vágyaim…a lelkem. És Ő elvitte magával. - kis szünet után folytatta. – És a falka…bíznak bennem, felelőséggel tartozom értük, Te tanítottál erre. Mindent, ami tudok Te tanítottál…és én a semmibe dobtam a tanításod mikor megkaptam a halál csókját egy vámpírtól… haragudnod kéne…csalódottnak lenned…- mondta halkan a lány de nem távolodott el a férfi nyakától. Képtelen volt a szemébe nézni. A szégyen most tudatosult benne először úgy igazán. Most hogy nem volt többé a másik, újra csak a falka maradt. És jól tudta ez ezelőtt is így volt, a falkára mindig számíthatott, de a vámpírra nem. Mégis Őt részesítette előnyben…nem tudta már a miértjét. Jelentéktelenné vált. Mint minden más is. Nem tudta miért érdemes ezt is túlélni. Még szorosabban simult a férfihoz, mintha a közelsége megóvná, nyugalmat adna. De tudta ez csak pillanatnyi menekvés, ami hamar véget ér majd, és helyébe csak a tátongó, félelmetes sötét üresség marad.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover azon gondolkozott amit Shira fojton hajtogat...
~Csalódottnak kéne lennem.Igen.Csalódtam.Mert megbuktam mint mester,és elbuktam a szerelmedet is.Csalódottság az van a szívemben.Mégsem érzem hogy most is csalódtam volna...
-Nem Shira.Hát nem érted?...
Mondta ki de nem mondott semmit már.Lesütötte szemeit és csak azon gondolkodott mit tehetne.
-Igen elvitte magával.Elvett tőled valamit.Valamit ami nem az övé volt.De hidd el lesznek új álmaid új értelmet nyer majd az életed.Sokáig azt hittem én adom meg neked ezt az új reményt és még most sem vesztettem el a reményt mert túl sokat jelent nekem de ha nem is így van hiszem hogy lesz majd aki meghozza szívedbe újfent a boldogságot.Én mindíg melletted leszek és nem csak mint mester vagy oltalmazó.Azért leszek melletted hogy a reményt lásd bennem.a reményt mej ablakot nyit egy jobb élet felé.
Majd karjaival védelmezően körbefonta a lányt és most érezte hogy igenis képes rá hogy ne elvegyen máspktól.Képes még adni...Képes az önzetlenségre.Mert most bármire képesnek érezte magát bármit megadott volna a karjaiban szenvedőnek bármit,csak a halált nem...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

A lány hangatanul zokogni kezdett, mint egy gyermek. Tehetetlenül hagyta, hogy a férfi átölelje, óvja, ringassa. Szavai nem hatottak gyógyírként, mégis pillanatnyi megnyugvást nyújtottak. Lassú percek alatt álomba sírta magát. Tudatalattija újra átélte a vámpírral töltött olykor keserves, olykor boldog perceket. De többségben a keserves és fájó emlék dominált. Majd látta elégni a férfit. Pillanatok alatt elemésztette a nap sugara. A lány testét végig járta az álom által kiáltott fájdalom. Keservesen összerándult Honovere karjai között és halkan felnyögött. Álmában arra a helyre sétált ahol a férfi hirtelen a semmibe veszett, majd a földön heverő hamvakat a tenyerébe véve pergette egyik kezéből a másikba.
- Hogy hagyhattál el? – kérdezte csendben, mintha csak egy homokóra futó perceit figyelné, nézte a lepergő finom szemeket, ami pár hete az életet jelentette. És most csak egyetlen vágyat hagyott maga után. A halál iránti egyszerű sóvárgást

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover érezte ahogy a karjaiben lévő törékeny test elernyed és mély álomba zuhan majd az álom szörnyűségén újra mefeszül és szenved tovább.Ő is látta az álmot melyet Shira álmodott.És most először fogalmazódott meg benne az a rémisztő gondolat.
~Talán mégis el kéne engednem...Talán ő dönt helyesen és téleg a halállal adhatom meg neki a végső békét...
Gondolta magában és eközben óvatosan felkelt nehogy a lány felriadjon.Hosszasan járkált fel alá önnön maga ellen küzdött.Tudta Shira mire vágyik azt is tudta hogy az észszerűség nem ezt diktálja de úgyérezte bármit megtenne csak na keljen így látnia.Arca verejtékben ázott csapzott haja ide oda lebbent ahogy a szobában fel alá járkált saját gondolataitól emésztve.Majd egy nagy mély lélegzetvétel után odalépettaz ágy mellé és benyúlt az éjjeliszekrény faragott domborművel díszített fiókjába.Nem tudta honnan tudja mit talál ott de nem kellett csalódnia.Keze rövidesen egy kés markolatára csúszott amiből az ismerőserő áradt.Egy azüst kést eelt a magasba jobbkeze döfésre készen a lány teste felett állva.Ajkai remegnek haja verejtéktől borított arcára tapadva takarja tűzben tomboló tekintetét.Így állt ott mozdulatlanul akár egy kőszobor.Saját érzelmei harcoltak ellene hogy megtegye akármennyire is erős volt a vágy hogy békét adjon Shirának sokkal erősebben égett soha el nem haló szerelme amely ebben a pillanatba lázként tör rá és gyötri testét megbénítva mozdulatait.Maga sem tudta meddig küzdött azzal ami elpusztíthatatlan de érezte vége van.
~Nem megy...nem tudom megtenni!
Amint ez a gondolat a végére ért a kés kiesett Honover kezéből tompa puffanássl landolva a szőnyegen ahol kisvártatva honover térdei találtak hejet.Ott térdelt és a kezeit bámulta.
-Úristen mit akartam én...Ilyen gondolatoknak meg sem kellene születniük bennem...Miféle érzéketlen vadállat lettbelőlem...
Majd a késre meredt és felemelve sajáttorkának szegezte azt.
~Mit művelek.Nem adom meg neki a nyugalmat de magamnak megtudnám?...Nem...Ezt együtt kell átvészelnünk...
Itt a lányra tekint és feláll a kés még mindíg a kezében.Lassan megfordul majd egy heves mozdulattal a kést elhajította úgy hogy az a falba ékelődve remegett a szee előtt.
~Mért nem tudtam megtenni...szeretem de nem tudom neki megadni amire mindennél jobban vágyik...ez egy rémálom...